Kedves Lakótársak!

Teljes mélységemben el vagyok keseredve. Ilyen szomorúságot utoljára Zámbó Jimmy halálakor éreztem. A megszálló csapatok áttörték a mi teljes mértékben áthatolhatatlan déli határzárunkat. Az ellenség most már a dolgozó magyar nép tulajdonát képező földet tapossa. Döngetik a szép magyar pusztát.

A defetisták és reakciósok aljas árulása vezetett ehhez a szégyenteljes cselekedethez. Addig-addig károgtak meg gúnyolódtak, hogy a mi szép védelmi kerítésünk nem ér az égvilágon semmit sem, amíg az országunkra rázúduló eminensek jól el is hitték. Maguktól biztos nem merték volna venni a bátorságot, hogy megrongálják a tulajdonunkat. Most aztán kedvükre kárörvendezhetnek a kishitűek. Sikerült az árulásuk. Világosan látható, hogy gaz ármánykodásuk csak arra megy ki, hogy a hazaáruló baloldal a segítségükkel teljes mértékben elveszítse a nemzetet, és ezzel párhuzamosan megnyerje a következő választásokat. A magyar tulajdonban lévő embereket eláruló, külföldről fizetettet bérsegítők, baloldalra érvényes választójogokat osztogatnak szét, a teljesen idegen eminenseknek. Abba persze nem gondolnak bele, hogy az ország jelenleg, amikor ilyen szépen gyarapszik, nem birkózik meg ennyi eminenssel.

Az én becsületes szavazatomra a baloldal ne nagyon számítson, mivel majd csak akkor adom le rájuk a voksomat, ha nyernek. Ebben az esetben természetesen visszamenőlegesen szavazok, de egyelőre még bátran ellenállok minden csábításuknak.

Az nemzet ellenségei még azt is elárulták az eminenseknek, hogy pokrócok segítségével egyszerűen megszüntethetik az áthatolhatatlanságot. Valakinek csak el kellett nekik mondania, hogy így nevezik a takarót magyarul. Erre bizony nem maguktól jöttek rá. Micsoda szégyen lett volna, ha a törökök plédek, meg frottír-törülközők segítségével bevették volna az Egri csillagokat. Akkoriban az igaz hazafiak még tudtak titkot tartani. Kegyetlen kínzásokkal sem sikerült senkiből kicsikarni még egy szakadt lepedő nevét sem.

Menjenek csak szépen vissza a szíriaiak Afrikába, vagy hova. Pontosan nem tudom, hogy merre van az a Szíria, de az biztos, hogy nálunk rossz helyen keresgélik. Nincs itt semmiféle Szíria. Nem elég az nekik, hogy befogadtuk az aranyhörcsögeiket? Még azt se hálálták meg nekünk, most meg idejönnek nekünk családostul. Menjenek vissza a megbízóikhoz Amerikába, ahonnan szervezetten ideküldték őket a nyakunkra pénzt költeni.

Olyan szépen ki vannak öltözve, mintha búcsúba készülnének. Egy igazi eminens nem is így néz ki. Még egy jól öltözött magyar ember is diszkrét klottnadrággal és atlétatrikóval védekezik a nyári időjárás viszontagságai ellen. Aranka, hozzál már nekem a hűtőből egy üveg sört, mivel az nagyon szépen illik a hófehér atlétatrikómhoz.

Arra persze nem gondolnak az álszent, felelőtlen segítők, hogyha ideszoktatják hozzánk a világ összes eminensét, egyszer csak el fog fogyni a magyar dolgozók söre. Akkor aztán örvendezhetnek a hőstettüknek. Az illegális eminenseknek tudomásul kell venniük azt, ha Magyarországra jönnek, nem ihatják meg a sörünket. Azt csak nekünk találták ki, és nem vagyunk kötelesek senkit sem megkínálni belőle. Igyanak helyette imprelista szódavizet.

A végén majd annyi lesz itt az eminens, hogy kénytelen leszek a mikrofonomat Mekka irányába tájolni. Nem fogok én egy minaretbe rohangálni, hogy a tetejéről ordítsam torkom szakadtából a híreket, meg a fontos közleményeket. Egerben egyszer kipróbáltam, de a végén csak a tűzoltók tudtak kiszabadítani onnan. Addig persze sajnos teljesen leállítottam a forgalmat.

Boross Péter is megmondta, hogy nincs is igazi emberszínük. A határátkelőkön mobil kromatográfok segítségével majd szépen eldöntjük, hogy ki jöhet be hozzánk. Aki például túlságosan lesült a spanyol vagy az olasz tengerparton, az majd egy ideig várakozik. Karácsonyig biztos visszafakul magyarrá.

A nemzetvédő kormány hatalmas erőfeszítéseket tett arra, hogy ne is kelljen foglalkoznia az eminens-kérdéssel. Ezt még az Európai Unió is rengeteg pénzzel támogatja. Ennél kevesebbet már tényleg nem tudnak megtenni. A felelőtlenül jótékonykodó ármánykodók is megérthetnék végre, hogy máshol is nagyon jó helye lesz ennek a talált pénznek. Nem kell azt csak úgy elpazarolni arra, aki idejön hozzánk meggazdagodni, meg szép karriert építeni.

A hazaáruló ellenzék bezzeg még a legmagyarabb külföldi eminens, Lassie Mandoki szájából is kitépné a magyar függetlenséget jelképező szaxofont. A miniszterelnök személyesen hívta meg a majdnem 100 millió forintos ingyenzenészt, annak a megünneplésére, hogy 40 éve végre elment innen. A koncerten be is kiabálta neki, hogy: „Gyere haza, Lassie!” A magyar zeneipart még úgysem adták oda egy megbízható, független fideszesnek. Majd szépen kiviszi magával Csepregi Évát a Yamaha fesztiválra aranyat nyerni.

Mindenkinek nyomatékosan felhívom a figyelmét arra, hogy az eminensek etetése és itatása szigorúan tilos! Senki se próbáljon hazahozni magával egyet sem. Ezt személyesen fogom leellenőrizni. A fiúk menjenek borbélyhoz, a lányok pedig ne ismerkedjenek idegen eminensekkel.

Simon bá', talpig fehér bőrű tömbbizalmi

***

Harriet Beecher-Stowe – Tamás bátya kunyhója (részlet)

Fordította: Réz Ádám

„- Ugyan, Haley, hisz Tamás nem mindennapi fickó; akárhol megadnák érte azt a pénzt. Megbízható, tisztességes, ügyes, nagyszerűen eligazgatja az egész farmomat.

- Tisztességes, azt mondja, már ahogy egy nigger tisztességes lehet - felelte Haley, s egy pohár brandyt töltött magának.

- Nem, igazán mondom. Jóravaló, megbízható, okos, jámbor ember. Most négy éve, hogy megtért egy mezei istentiszteleten, úgy gondolom, igazán őszintén, s azóta mindenemet rábíztam, amim csak van - pénzt, házat, lovakat -, s éntőlem szabadon járhatott-kelhetett akármilyen messzire. És hű volt hozzám és becsületes, mindig és mindenben.

- Van, aki nem hiszi, hogy vallásos niggerek is akadnak, Shelby - mondotta Haley bocsánatkérő kézmozdulattal -, de én hiszem. Volt nekem egy fickóm abban a bandában, amit legutóbb Orleansba vittem, nohát, az annyit imádkozott, mint egy egész gyülekezet, és szelíd volt, derék nigger. Szépen kerestem is rajta, mert olcsón vettem meg a gazdájától, aki csődbe jutott: hat darab százast vágtam zsebre tisztán. Hát azért mondom, hogy a vallásos nigger sokat ér, persze csak ha igazi, s nem hamis.

- No hát, ha van, aki nem hamis, akkor Tamás ilyen - vette át a szót a másik. - Múlt ősszel például elküldtem Cincinnatibe, egyedül, intézzen ott el nekem valamit, s hozzon haza ötszáz dollárt. „Tamás - mondom neki megbízom benned, mertkeresztény embernek ismerlek - tudom, hogy nem fogsz megcsalni." Vissza is jött - tudtam, hogy visszajön. Hallom, néhány zsivány arra biztatta: „Tamás, mért nem lógsz át Kanadába?" - „Ó, a gazdám megbízott bennem, hát nem mehetek!" így mondták el nekem. Igazán nem szívesen válok meg Tamástól. Átvehetné tőlem az egész tartozásom fejében, Haley; és át is veszi, ha van magában egy szikra becsület.

- Hogyne volna, éppen annyi becsület van bennem, amenynyit egy üzletember megengedhet magának... egy picike, tudja, hogy legyen mire fogadkozni - tréfálkozott a rabszolga-kereskedő. - El is megyek én készséggel, ameddig a józan ész engedi, hogy kedvébe járjak a barátaimnak; no de lássa be, hogy amit ön kíván tőlem, az sok egy kicsit - igazán sok.

A kereskedő tűnődve felsóhajtott, s megint töltött magának a brandyből.

- Nos, Haley, mik hát a feltételei? - kérdezte Mr. Shelby hoszszas és kínos csend után.

- Hát... nincs még egy fiú vagy lány a háznál, akit ráadásul Tamás mellé adhatna?

- Hm! Egyet se tudnék nélkülözni. Az igazat megvallva, ezt is csak szükségből adom el. Nem szívesen válok meg a szolgáimtól, megmondom őszintén.”