Søren Aabye Kierkegaard (1813 - 1855)
Az Egyenes beszédben Rónai Egon megkérdezte Z. Kárpát Dániel jobbikos képviselőt, hogy kik ezek az ultrák? Válasz: "Tisztességes, tanult emberek."
***
Összesen 51 egzisztencialista filozófust állított elő a rendőrség szombatra virradó éjszaka a Magyar Tudományos Akadémia környékén. A történtek során a filozófusok és a rendőrök közül 38-an sérültek meg – közölte Csiszér-Kovács Viktória, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője a sajtótájékoztatóján.
Egy tudományos konferencia előtt, alatt és után 1.500-2.500 fős tudományos kutatókból, egyetemi tanárokból, tanérsegédekből és bölcsész hallgatókból álló csoport támadta meg a biztosításukra kivezényelt rendőröket.
A MÁV tájékoztatása szerint a filozófusok rendbontása már a vonaton is elkezdődött. Az utasok legnagyobb rémületére hangos és harsány előadásokat tartottak az emberi egzisztencia és a világ viszonyáról. Állati módon röhögve, Rainer Maria Rilke verseket üvöltöttek, majd összeverekedtek azon, hogy az egzisztencializmus kezdetét egyesek Martin Heidegger „Lét és idő” című művének megjelenésétől, mások már Søren Aabye Kierkegaard „Vagy-vagy” című művétől számítják.
Az egyik rémült utas elmondta, hogy egy gyanús külsejű, mindenre elszánt professzor a folyosón szemtelenül elkezdte molesztálni és a következőket mondta neki: „A létező mindaz amiről beszélünk, amit gondolunk, amihez valahogyan viszonyulunk, létező az is, ami és ahogyan mi vagyunk.” Amikor a nő félénken és szelíden közölte vele, hogy ő tulajdonképpen csak a vécére igyekszik, az agresszív tudós cinizmussal vádolta meg, és megfenyegette egy félig kész tanulmánnyal. A hölgy a történtek hatására elsírta magát, mire a filozófus „ostoba, szentimentális nőszemély” felkiáltással otthagyta őt.
A vasúti kocsikat különböző idézetekkel firkálták tele. Valaki például alkoholos filccel ezt írta fel a vonat ablakára: „Az abszolút, transzcendens, és ezzel az ember és Isten között olyan egymásnak szegülő személyes viszony jön létre, hogy az ember többé nem elégedhet meg bármilyen másodkézből származó magyarázattal. Aki ezt képtelen felfogni az egy komplett idióta!” Még azzal sem törődött, hogy ezt gyermekek is elolvashatják.
A vasúti szerelvényt „Egger, Egger, Heidegger!” skandálással hagyták el. A rengeteg feljegyzés, tanulmány, monográfia szinte elborította a vasúti kocsikat. Az egyik takarítónő elmondta, hogy nagyon gusztustalan volt a rengeteg szétdobált, használt golyóstoll betét, amit nekik kellet felszedegetni a földről. Felháborodottan közölte: - „Az azért nem várható el tőlünk sem, hogy mások használt betéteit szedegessük össze. Ezt egy filozófia professzornak is tudomásul kellene vennie. Undorító, mocskos alakok!”
Az őket kísérő rendőrökre gúnyos Heidegger, Jaspers és Sartre idézeteket tettek, és azzal vádolták meg őket, hogy elvtelenül kiszolgálják Hegel fogalmi dialektikáját. Néhány rohamrendőrt monográfiákkal dobáltak meg.
Az utcán tovább folytatódott a randalírozás. Azt üvöltözték, hogy, aki nem egzisztencialista, az semmit sem ért az objektív és a szubjektív reflexió közötti különbségről, tehát tökéletesen hülye.
A rendőrség a feldühödött tömeget megpróbálta Platón idézetekkel lecsillapítani, erre az ultra filozófusok lexikonokkal támadtak a rohamrendőrökre és kijelentették, hogy egyáltalán nem érdekli őket a dialektika. A lét és nemlét demonstrálására több autót is felgyújtottak, az egzisztencia védelme érdekében pedig kiborogatták a kukákat. Kijelentették, hogy a szemét a világ szubsztanciája és senkinek sincs joga ezt korlátozni. A hulladék, mint objektum szubjektíven ott helyezkedhet el, ahol csak a kedve tartja. A rendőröket marxizmussal és trockizmussal vádolták meg, ezért Heidegger „Lét és idő” című, vaskos, 524 oldalas, 650 garamos kötetével betörték néhány rohamkocsi szélvédőjét. Hasonló sorsra jutott egy liberalizmussal megvádolt villamos is.
A rendőrök erősítést kértek a Tudományos Akadémiától, akik gyorsan összeállítottak egy válsághelyzetek kezelésére alkalmas Arisztotelész idézetgyűjteményt. A szubsztancia kiemelése egy kicsit lenyugtatta az őrjöngő egzisztencialistákat.
A pokol akkor szabadult el, amikor egy eksztatikus állapotba került tudományos segédmunkatárs felszólította az egyik rendőrt, hogy adjon neki egyenes választ arra, hogy mi a véleménye arról, hogy „A ma embere gépesítetten "fütyörészik" vagy szüntelenül fecseg a Csönd ellen, hogy el ne tiporja. Nemcsak magunkkal szembesíthet a csönd, de magunkban a semmivel is, amikor a semmi már van. Az a tény, hogy a kongó csöndet gyakran éppen fecsegéssel akarjuk megtörni, bizonyítéka a semmi jelenlétének.” A rendőr erre gyanútlanul azt válaszolta, fogalma sincs, mert szerinte ennek így semmi értelme sincs.
Az felháborodott egzisztencialisták erre megrohamozták a rendőrsorfalat és követelték, hogy azonnal vonják vissza ezen állításukat. Tizenöt nyugdíjas, tisztességben megőszült filozófus, a rendőr által tett kijelentésen annyira megütközött, hogy utasokkal együtt felborítottak egy helyi járatú autóbuszt.
A rendőrség ezután kénytelen volt a helyszínre vezényelni az Egzisztencialista Elhárító Központ munkatársait. Ők különleges kiképzést kaptak molekuláris biológiából, biokémiából, mikrobiológiából és genetikából.
Odaérve a Szent-Györgyi-Krebs-ciklus bevetésével elkezdték visszaszorítani a randalírozókat. A filozófusok megpróbáltak Sartre fenomenológiával visszatámadni, de az EEK bevetette ellenük a mitokondriális membrán komplexeket. Amikor a filozófusok meghallották azt, hogy ezek elektron transzport rendszer fehérje komplexekből (I-V komplexek, DHO-QO, ETF-QO és ANT) állnak és a Komplex I vagy NADH dehidrogenáz: ubikinon oxidoreduktáz, a NADH-ból származó energiát használja fel protonoknak a mitokondrium belső és külső membránja közötti térbe pumpálásához úgy, hogy 4 protont pumpál át elektrononként és a keletkező energiát a Komplex III-nak (Koenzim Q: citokrom bc1 oxidoreduktáz) adja át elektron formájában, teljesen összezavarodtak és pánikba estek.
A mitokondriális transzkripció magyarázatával végül sikerült végleg ártalmatlanná tenni az egzisztencialistákat, akik közül ekkor már többen, objektíven, súlyosan megsérültek. Őket Jelenleg a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján ápolják. Állapotuk súlyos, de nem életveszélyes. Kis adagokban Albert Camus, Simone de Beauvoir műveket olvasnak fel nekik. Állapotuk ennek hatására lassan stabilizálódott.
A Belügyminisztérium megígérte, hogy érdemben foglalkozni fog a problémával. A kormánnyal szorosan együttműködve megpróbálnak gátat vetni az egzisztencialista filozófusok évről-évre veszélyesebbé váló vandalizmusának. Emlékeztettek rá, hogy ez nemcsak Magyarország problémája. A Belügyminisztérium szóvivője utalt arra, hogy tavaly a brit egzisztencialistákat, minősíthetetlen viselkedésük miatt, az összes európai tudományos akadémiáról kitiltották. Ha kell, felkérik a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy ne adjanak teret és publikációs lehetőséget a magukról teljesen megfeledkezett filozófusoknak.
***
Ha az impresszionisták fogorvosok lettek volna (részlet)
László Zsófia fordítása
(Vérmérséklet-átültetést vizsgáló elmeszülemény)
"Kedves Theo!
Hát soha nem bánik már rendesen velem az élet? Tönkretesz a kétségbeesés! A fejem zakatol! Mrs. Sol Schwimmer beperelt, mert olyan hidat csináltam neki, amilyet képzeltem, és nem olyat, ami illik abba a lehetetlen szájába! Így igaz! Nem dolgozhatok rendelésre, mint holmi egyszerű iparos! Úgy határoztam, hogy a hídja hatalmas lesz és hullámzó, vad, minden irányba ágaskodó, tűznyelvszerű fogakkal! Most teljesen odáig van, mert nem illik a szájába! Olyan burzsoá és ostoba, hogy legszívesebben agyoncsapnám! Megpróbáltam erőszakkal bepásszintani a protézist, de úgy kiáll, mint egy feldíszített csillár. Szerintem akkor is gyönyörű. Azt állítja, nem tud rágni! Mit érdekel engem, hogy tud-e rágni vagy sem! Theo, ezt nem bírom soká! Kérdeztem Cézanne-t, hogy megosztaná-e velem a rendelőt, de ő öreg és rozoga, már nem tudja a műszereket tartani, kénytelen a csuklójához erősíteni őket, de különben is távol áll tőle az alaposság, és ha egyszer beszabadul egy szájba, több fogat ver ki, mint ahányat megment. Mit tegyek?
Vincent
Kedves Theo!
Néhány fogröntgent csináltam a héten, és szerintem jók lettek. Degas is látta őket, de azt mondja, rossz a kompozíció. Az összes lyuk a bal alsó ötös-hatoson csoportosul. Hiába magyaráztam neki, hogy Mrs. Slotkin szája ilyen, meg sem hallgatott! Azt mondja, rondák a képkeretek, a mahagóni ormótlan. Miután elment, miszlikre szaggattam a felvételeket! S mintha még ez sem lett volna elég, megpróbáltam gyökérkezelni Mrs. Wilma Zardis fogait, de félúton elfogott a csüggedés. Ráébredtem, hogy én nem is gyökérkezelést akartam alkalmazni! Elöntött a hő, és elszédültem. Kirohantam a rendelőből a szabadba, hogy lélegzethez jussak. Napokig eszméletlen voltam, és a tengerparton tértem magamhoz. Amikor hazaértem, a nő még mindig a székben ült. Kötelességtudatból befejeztem a száját, de nem vitt rá a lélek, hogy szignáljam.
Vincent
Kedves Theo!
Már megint pénzre van szükségem. Sejtem, mekkora terhet jelentek számodra, de ki máshoz fordulhatnék? Pénz kell az anyagokhoz! Most csaknem kizárólag fogselyemmel dolgozom, menet közben improvizálok, és az eredmények roppant izgalmasak! Teremtőm! Egy fillérem sincs novokainra! Ma kihúztam egy fogat, és a beteget úgy kellett elérzéstelenítenem, hogy Dreisert olvastam fel neki. Segíts!
Vincent
Kedves Theo!
Úgy határoztam, hogy megosztom a rendelőmet Gauguinnel. Kiváló fogász, hídmunkára specializálódott, és látszólag kedvel. Nagyon hízelgően nyilatkozott Mr. Jay Greenglasson végzett munkámról. Talán emlékszel, az alsó hetesét tömtem be, azután megutáltam a tömést és megpróbáltam eltávolítani. Greenglass hajthatatlan volt, és perre vitte az ügyet. Felmerült a tulajdonjog kérdése, és az ügyvédem tanácsára bölcsen az egész fogat pereltem, végül kiegyeztünk a tömésben. Egyébiránt valaki meglátta, hogy ott hever a rendelő sarkában, és kiakarja állítani! Már retrospektívről is beszélnek!
Vincent"