Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Vajon mi lesz Hende Csabával?

2015. szeptember 08. - Toadwart66

quokka-14.jpg

Kurtafarkú kenguru, más néven rövidfarkú kenguru vagy quokka (Setonix brachyurus)

A „Jefferson Davis és fia munka- és rabszolga-közvetítő iroda” munkatársa éppen egy ceruzával piszkálgatta a körmét, amikor kopogtattak. A férfi erre ösztönösen elkezdett lázasan keresgélni a papírjai között.

– Szabad! – mondta, fel sem nézve az előtte heverő paksamétákból. Pillanatok alatt átalakult egy rendkívül elfoglalt alkalmazottá, akinek ráadásul nagyon szép tiszták voltak a körmei.

Egy barátságos, szép, kerek és diszkréten tar fejű férfi nyitott be az ajtón és bizonytalanul körbenézett.

Tiszteletem! Hende Csaba vagyok.

– Nagyon örvendek! Kérem, foglaljon, helyet nálunk, Hende úr. Egy pillanat, nézem is. Hende, Hende, meg hozzá egy szép Csaba. – böngészgetett a számítógépén az alkalmazott – Ó, már meg is van. Ön, ugye valaha honvédelmi miniszter volt?

– Igen, kedves uram, valami ilyesmivel foglalkoztam a legutóbb. Amúgy jogász vagyok, tisztelettel. – válaszolt mosolyogva Hende Csaba.

– Ez nagyszerű. Jelenleg tizenhat üres álláshely közül válogathat. Ön aztán igazán nem panaszkodhat. Mondhatni dúskál!

– Elnézést, de most nem erről van szó. Nekem már van állásom. Jelenleg rengeteg bizottságban és igazgatósági tanácsban benne vagyok, illetve ígéretet kaptam rá, hogy még egy csomóban benne is leszek.

– Akkor mondja, kérem, mégis miben segíthetek Önnek? Tudja mi állásközvetítéssel foglalkozunk. Vagy szeretne esetleg rabszolgának menni? Cukornádültetvények, gyapotszedés, gospel, „Oh Happy Day!", ilyesmik. Rendkívül romantikus elfoglaltság.

– Nem, nem. Tényleg nagyon csábító ajánlat, de nem erre gondoltam. Tudja, én mindenképpen állást szeretnék változtatni. Az állandó hivatali munka, az unalmas beszámolók, az érdektelen szavazások. Valami hasznosat is szeretnék végre csinálni. Már nagyon belefáradtam ebbe. Egy sokkal izgalmasabb hivatásra vágyok.

– És tulajdonképpen milyen foglalkozásra gondolt, Hende úr? Egy akciókban bővelkedő parkolóőri állás megfelelően izgalmas lenne az ön számára?

– Én még annál is sokkal izgalmasabbra gondoltam. Szerencsére, egész gyermekkorom óta rajongok a földrajzért. Rengeteg könyvet elolvastam már a témában. Szóval, mindenképpen szeretnék világhírű, rettenthetetlen felfedező lenni. Új kontinenseket akarok meghódítani. Szembeszállni az ismeretlennel, legyőzni a természet viszontagságait.  Elvinni a civilizáció áldásait vad, kegyetlen tájakra. Dacolni ezer veszéllyel.  Végre megszabadulni minden határtól. Ez utóbbiakat személyes okokból nagyon megutáltam. Dicsőséget szeretnék szerezni a hazámnak.

– Azt hiszem, uram, ezzel sajnos egy kicsit elkésett. Jelenleg már az összes kontinenst felfedezték ön előtt. Rendkívül sajnálatos ügy. Kegyetlen és szomorú ez a dolog, de úgy néz ki, hogy az összes kontinenst megtalálták már, új pedig még nem keletkezett azóta.

– Természetesen én is tisztában vagyok ezzel. Nekem azonban határozott elképzeléseim vannak. Tudja, én egészen konkrétan Ausztráliát szeretném felfedezni. Tudom, rendkívül nagy kihívás, de bátran állok elébe.

– Tényleg nem akarom letörni az ambícióit, Hende úr, de ezt James Cook már megtette ön előtt. Azt hiszem valamikor 1769-ben történt az eset. Akkoriban sokat cikkeztek erről a lapok.

– És mondja csak, kérem. Él még az ön által említett illető?

– Nem valószínű. Úgy értesültem róla, hogy egy sajnálatos félreértés miatt a testét feldarabolták a bennszülöttek. Ha valamilyen szerencsés véletlen folytán túl is élte ezt, az életkorából ítélve feltehetően már rég meghalt.

– Huhh… Ez nagyon megnyugtató. Nagy kő esett le a szívemről, mert így valószínűleg nem gördít akadályt a terveim megvalósítása elé.

– Értse már meg, kérem! Egy kontinenst nem lehet többször felfedezni. Ez nem olyan, mint a parlamenti választások, amiket megszokásból időnként újra meg kell rendezni.

– De, mint azt az előbb szíveskedett velem közölni, az ön által említett úr elég rég fedezte fel Ausztráliát. Azóta minden bizonnyal sokan megfeledkeztek róla.

– Emlékeztetném önt arra a bizarr tényre, hogy Ausztrália a Brit Nemzetközösség tagja.

– Ebben az esetben, valószínűleg majd nagyon könnyen megértetem magamat az őslakosokkal. Már be is szereztem a számukra egy csomó üveggyöngyöt, meg mindenféle más csillogó holmit. Azt olvastam nagyon szeretik az ilyesmiket. Szeretném ezeket aranyra meg drágakövekre elcserélni.

– Uram, ön egyszerűen nincs tisztában a dolgokkal. Ausztráliában már rengeteg ember él.

– Ez Kolumbusz Kristófot sem zavarta meg abban, hogy Amerika földjére lépjen, ráadásul merő tévedésből.

– De értse meg. Naponta rendszeres repülőjáratok közlekednek Ausztráliába.

– Remek dolog. Ez nagyban megkönnyíti majd az expedícióm megszervezését.

– Ez hihetetlen. Tudja, kérem, hatalmas városaik vannak, például Sydney, Melbourne, Brisbane, Perth, Adelaide, Gold Coast. És ott van a fővárosok Canberra.

– Ezeket természetesen majd részletesen feltérképezem. Ne aggódjon! Rengeteg időm lesz rá.

– Maga teljesen megőrült. Mondja csak, milyen hasznot remél egyáltalán ettől a grandiózus felfedező úttól?

– Úgy tervezem, hivatásos felfedezőként, a szokás szerint leigázom a teljes lakosságot. A biztonság kedvéért két misszionáriust is viszek magammal.

– Hárman akarják legyőzni az ausztrál hadsereget? Egyáltalán miért ragaszkodik annyira pont Ausztráliához?

– Legfőképpen a tigrisek miatt.

– Miféle tigrisek miatt? Ausztráliában nem is élnek tigrisek.

– Dehogynem! Tudja azok a mókás lények. Két lábon ugrándoznak, és úgy néznek ki, mint a nagyra nőtt nyulak. Hosszú farkuk van, elöl meg egy zsebük. Mindenféle méretben vannak.

– Azok véleményem szerint kenguruk, Hende úr.

– Ja, igen. Mindig összekeverem őket, annyira hasonlítanak egymásra. Persze. Szóval a kenguruk miatt.

– Hende úr, teljesen őszinte leszek magához. Jelenleg nincs üresedés a kontinens felfedező szakmában, és valószínűleg pár millió évig nem is lesz. Sajnos, nem tudok önnek segíteni.

– Esetleg, egy nagyobb sziget a környéken? Ismeretlen, vadregényes tájakkal, olyan nagy szőrös majmokkal, mindenre elszánt, vérszomjas kalózokkal.

– Értse meg, mi munka- és nem ingatlanközvetítéssel foglalkozunk. Még egyszer mondom, nem tudok önnek segíteni.

– Nagyon sajnálom, pedig már nagyon beleéltem magamat. Nem tudna valami nekem való, hasonlóan izgalmas, veszélyekkel és kalandokkal teli szakmát ajánlani?

– Uram, hatalmas szerencséje van. Éppen most indul egy fitness-wellness instruktor tanfolyam, rettenthetetlen,   bátor és vakmerő férfiak számára. Tudja, ez egy kimondottan veszélyes hivatás.

– Úgy gondolja?

– Feltétlenül, Hende úr, feltétlenül! Nap, mint nap újabb és újabb, váratlan kihívások fogják önt várni.

***

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr577769276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.