Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

4 millió "radikális" országa

2015. október 20. - Toadwart66

636px-vastagh_karvallott_cigany.jpg Vastagh György, idősebb: A kárvallott cigány, 1886

“Én egy másik aspektusra szeretném felhívni a figyelmet, amiről eddig nem volt szó. A radikalizmus azonban más csoportokat is érinthet. Európában egy 10-12 millió roma lakosság él. Az Európai Unió soros elnöksége alatt nagyon kiemelt programként tekintettünk az Európai Unió roma keretstratégiájára. Úgy érezzük, hogy rendkívül fontos dologról van szó. 12 milliós közösség Európában, le vannak szakadva, az ők társadalmi felzárkóztatásuk rendkívül fontos, hisz ők is áldozatai lehetnek a radikalizációnak. Tehát szeretném, ha az Európai Bizottság a roma keretstratégia programot a jövőben is kiemelt programként tekintené.” Trócsányi László igazságügy miniszter

Valójában ezt mondta az igazságügy miniszter. Nem szabad azonnal vadul nekiesni, csak azért mert fideszes. A romákkal kapcsolatban tényleg nem beszélt dzsihádról, csak mostanában a radikalizmusról mindenkinek ez jut az eszébe. Ez nem a miniszter úr hibája. Egy ilyen hisztérikus világban élünk, tele pletykás Magdi anyusokkal. (Isten nyugosztalja szegény párát.)

A radikalizmus kérdésében azonban a kiválóan felszerelt,  szélsőjobbos paramilitáris alakulatok jóval nagyobb fenyegetést jelentenek Magyarországon. Ezekkel kéne már komolyan kezdeni valamit az elnéző fejcsóválgatáson kívül. A TEK, a Rendőrség, a Honvédség mellet ezekre semmi szükség sincs. Ezek a hobbi harcosok gyakorlatilag önmagukat szórakoztatják mások ijesztgetésével.

Magyarországon a leszakadás problémája nemcsak a cigányságot érinti. A szegények száma túllépte a 4 milliót. Az, hogy mi alapján számítjuk ide ezeket az embereket, az majdnem mellékes. Ők pontosan tudják magukról, hogy azok és majd eldöntik szépen, hogy mennyire fognak emiatt "radikalizálódni".

A cigányság felzárkóztatásának fontosságában tökéletesen igaza van a miniszternek, és ez a probléma legfőképpen a kelet-európai, volt szocialista országokat érinti. A rendszerváltás óta képtelenek vagyunk cigány honfitársaink helyzetén javítani, sőt ez azóta jelentős mértékben romlott. Nemzedékek nőttek fel munka nélkül, amit kénytelenek voltak megszokni. Harrach Péter bölcs szavaival élve, "ez is egy életforma". Hát igen. Ha nincs jobb, akkor muszáj így élni.

Nemcsak Orbán Viktor miniszterelnök úr, hanem mi mindnyájan hibásak vagyunk ebben. Az Orbán kormány átgondolatlan és embertelen intézkedései természetesen hozzájárultak a legszegényebb rétegek, így köztük a cigányság életkörülményeinek drasztikus romlásához. A szociális háló radikális, egyik-napról a másikra történt megszüntetése is ezt a réteget érintette a legjobban. 

Az ennek ellentételezéseként a felzárkóztatásukra tett kísérletek azonban szinte a tragikomikum határát súrolják. Hegedűs Zsuzsa elképesztő, groteszkbe hajló és primitív megoldásai tökéletesen hiteltelenné tették az Orbán-kormány integrációs törekvéseit:

"A 2010-es kormányalakításkor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) szervezetén belül alakult meg a Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság Balog Zoltán vezetésével. Ezzel párhuzamosan a formabontó ötleteiről ismertté vált, így például a mélyszegénységből való kitörést kökénygyűjtéssel elképzelő Hegedűs Zsuzsát Orbán Viktor társadalmi felzárkóztatással foglalkozó főtanácsadójává kérte fel, mely döntés számos – a témával foglalkozó – szakértő és civil szervezet felháborodását váltotta ki. Bár a kormány elméletben elkötelezettek a romák integrációja mellett, az elesetteket sújtó kormányzati intézkedések (a jóléti ellátások csökkentése és feltételekhez kötése, a tankötelezettség korának leszállítása, az oktatási rendszer átalakítása, a közmunkaprogramokkal kereshető összegek csökkentése) negatívan érintik a romákat is" (Forrás:  Policy Solutions)

A cigánygyerekeknek nem kökényt kellene gyűjteniük, hanem hasznos információkat az internet segítségével, amire meg is kéne tanítani őket. Hiába használnak mobiltelefonokat szórakozásra, ha közben digitális analfabéták maradnak. A "Roma felzárkóztatási" programok segítségével alapfokú számítástechnikai ismereteket kéne oktatni ezekben a régiókban, hogy hasznos eszközként tudják használni a számítógépeket és ne csak pusztán játéknak tekintsék azt. 

A bűnözés nem a származással van összefüggésben, hanem a szegénységgel és az iskolázatlansággal. A rendszerváltás óta ezekkel a dolgokkal nem nagyon foglalkoztunk, most meg az egész problémahalmazt rátoljuk egy kiszolgáltatott etnikumra. Ezzel pompásan felgyorsíthatjuk a leszakadásukat és gettókba kényszerítjük őket, ahonnan egyre nehezebben tudnak kitörni. A kitörést itt most a tanulásra értem, mivel számukra ez a leginkább járható út. A közmunka csak abban a hitükben erősíti meg őket, hogy a munkából nem lehet megélni. Meglehetősen csúnyán elbénáztuk ezt a dolgot. Nem kicsit, nagyon.

A szegénységgel és a nyomorral azonban nem csak a cigányság érintett. Igazából azt sem tudjuk, hogy pontosan hányan tartják fontosnak az identitásukat. A 2011-es népszámlálás alapján 316 ezer magyar állampolgár volt cigány származású. A cigány szót direkt használom a roma helyett, mivel ez a szó régóta szerepel a magyar irodalomban is és szerintem vissza kellene állítani az eredeti jelentését, amiben nincs semmi pejoratív tartalom. A cigány szóval akkor van gond, ha mindenféle lealacsonyító jelzőkkel kezdik el társítani.

A Policy Solutions, 2012-ben készített egy kiváló elemzést a Friedrich Ebert Alapítvány számára. A tanulmány címe: „A romák helyzete Magyarországon”. (Forrás: Policy Solutions)

Ebben a tanulmányban 569.000 főről tesznek említést, ami a magyar lakosság 5,7 %-át teszi ki. Ez a szám reálisabbnak tűnik, mivel ebben a felmérésben szerepelt a kettős identitás is, ami az itt élő, heterogén összetételű cigány etnikum számára nagyon fontos. Nem kényszeríti őket arra a manapság sulykolt ostoba szemléletre, hogy a magyarságuk és a cigányságuk között válasszanak.

A szélsőjobb által előszeretettel használt riogatás, miszerint a magyarság fennmaradását a cigányság veszélyezteti, két szempontból is teljesen hamis. Egyrészt még ezzel a számmal kalkulálva sincsenek sokan ezen honfitársaink, ami pedig ennél is fontosabb, hogy az említett 5,7 % ugyanúgy magyar, mint például egy szerb, vagy egy szlovák származású magyar. A magyarság fennmaradását legfőképpen az ostobaság veszélyezteti.

Az, hogy milyen szociális körülmények között élnek a magyar cigányok, az egy egészen más kérdés. A származásuk abból a szempontból fontos, hogy emiatt sok helyen hátrányos megkülönböztetés éri őket. Ne legyünk álszentek. Cigányként jóval nehezebben találnak munkát, és rengeteg előítélettel kell megküzdeniük. Lassan ott tartunk, hogy ők is előítéletesek lesznek, ami egyáltalán nem meglepő.

A cigányság lett a rendszerváltás legnagyobb vesztese. Ezt az említett tanulmány részletesen, igényesen, és ami a legfontosabb konkrét adatokkal mutatja be. Nem általánosságokra és egy tökéletesen megbízható ismerős elbeszélésére hivatkozik felelőtlenül, mint oly sokan ebben a kérdésben.

A cigányság szomorú példája azonban előrevetíti annak a ma már 4 millió főt meghaladó számú honfitársunknak a sorsát, akiket a szegénység és a leszakadás veszélyeztet. Az előítélet a szegénységük miatt ma már őket is hátrányosan érinti. A társadalmunk manapság ezeket az embereket megbélyegzi, a szolidaritást pedig valamiféle baloldali ármánynak tartja. A kilátástalanság, a depresszió, az ezzel együtt járó alkoholizmus és erőszak, komoly konfliktusokat fog eredményezni és ezt nem lehet etnikai kérdésként kezelni. Ebben jelentkezik Trócsányi miniszter úr tévedése.

4-5 millió ember leszakadása jelentősen veszélyezteti a magyar társadalom stabilitását. Az kétségtelen, hogy nem dzsihádisták lesznek ezek az emberek, hanem radikálisan szegények. Jelenleg ezekről a problémákról a kormány nem akar tudomást venni és letagadja a létezésüket. Adminisztratív és kényszerítő intézkedéseket vet be megoldásként, amit méregdrága és pimasz kormányzati propagandával próbál igazolni. Valami hasonlóval próbálkozott a manapság - teljesen hamisan - boldog békeidőknek tekintett Horthy Miklós-féle keresztény- konzervatív Magyarország is. images_9.jpgJózsef Attila
Hazám

1

Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,

nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,

a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor

munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor.

2

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő dolgozó
nép gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mint bánja sor törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

3

A földesúr, akinek sérvig
emeltek tönköt, gabonát,
csákányosokkal puszta tért nyit,
szétveret falut és tanyát.

S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz „nyiltan” dönt, ki ezer éve
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.

4

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.

Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
s társa, ki tudta, ily bolondtól
pénzt eztán se lát a család.

Multunk mind össze van torlódva
s mint szorongó kivándorlókra,
ránk is úgy vár az új világ.

5

A munkásnak nem több a bére,
mint amit maga kicsikart,
levesre telik és kenyérre
s fröccsre, hogy csináljon ricsajt.

Az ország nem kérdi, mivégre
engedik meggyűlni a bajt
s mért nem a munkás védelmére
gyámolítják a gyáripart.

Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről.
S ha szombaton kezébe nyomják

a pénzt s a büntetést levonják:
kuncog a krajcár: ennyiért
dolgoztál, nem épp semmiért.

6

Retteg a szegénytől a gazdag
s a gazdagtól fél a szegény.
Fortélyos félelem igazgat
minket s nem csalóka remény.

Nem adna jogot a parasztnak,
ki rág a paraszt kenyerén
s a summás sárgul, mint az asztag,
de követelni nem serény.

Ezer esztendő távolából,
hátán kis batyuval, kilábol
a népségből a nép fia.

Hol lehet altiszt, azt kutatja,
holott a sírt, hol nyugszik atyja,
kellene megbotoznia.

7

S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Totyogjon, aki buksi medve
láncon - nekem ezt nem szabad!
Költő vagyok - szólj ügyészedre,
ki ne tépje a tollamat!

Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,

hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

1937. május

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr587992087

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása