Sebastiano Ricci, Mucius Scaevola, c.1680-4
„Az erkölcs azoknak a szabályoknak és értékeknek az összessége, amelyet általánosan elismer és magára kötelezőnek tart valamely emberi közösség. A szabályoknak vagy normáknak megfogalmazási módja vagy felszólító (kell…), vagy tiltó (ne…). Az erkölcs ilyenformán történelmileg kialakult képződmény, szabályok összessége, amely nem vihető át minden további nélkül más csoportok tagjaira, s amely együtt változik az ember történelmileg kibontakozó szabadságfelfogásával. Jellemző, hogy akkor alakult ki az etika, amikor a szofisták kétségbe vonták a görög városállam nomoszát, átfogó rendjét.”
Forrás: Nyíri Tamás – Alapvető etika
A szofisták legfőképpen azzal szórakoztatták egymást és azokat, akik hajlandók voltak őket meghallgatni, hogy „Mi a jó?" és „Hogy vajon jó-e a polisz infrastruktúrája?”. Nagy valószínűséggel nőkről is beszélgethettek, de ezt elővigyázatosságból bölcsen kihagyták az etikából.
Nomoszról Magyarországon jelenleg nem nagyon beszélhetünk, mivel átfogó rend az nem nagyon van. A törvényalkotás folyamata már többször is túllépte a hangsebesség határát, így rengeteg improvizációra, módosításra volt szükség ahhoz, hogy a kedvezményezettek ne kerüljenek figyelmetlenségből véletlenül tömlöcbe. Egy rosszul elhelyezett "és" a "vagy" helyett, könnyen akár letöltendő börtönbüntetést vonhatott volna maga után. Így aztán még ma is folyamatosan rohangálniuk kell az illetékeseknek a paragrafusok után, hogy időben kijavítsák azokat. Nem valami hálás feladat manapság törvényszerelőnek lenni.
A lázas igyekezet közben, magával az erkölccsel már nem is nagyon maradt ideje senkinek sem tisztességesen foglalkozni. Jelenleg nincs egy normális, jól használható, történelmileg kialakult képződményünk. A szocialista erkölcs már rég érvényét veszítette, amúgy sem vette azt senki annyira komolyan. A keresztény erkölccsel meg az a gond, hogy túlságosan sok kötöttséggel jár, és ilyen formában nem illeszthető be Nemzeti Együttműködés Rendszerébe. A magyar kereszténydemokraták már többször is összerúgták emiatt a port Ferenc pápával. A végén aztán mehetünk mind Canossát járni télvíz idején, vagy kénytelenek leszünk magunknak egy ellenpápát választani. Schmitt Pál pont alkalmas is lenne erre a szép tisztségre, mivel tudomásom szerint szentatya ő még nem volt.
A NER erkölcsi alapját nyugodtan jelentheti az a nevetséges közhely, hogy a „legfőbb érték az ember”. A háborúk természetesen tökéletesen rácáfoltak erre a hazug állításra.
Magyarország esetében azonban kétségtelenül az ember a legfőbb érték.
Mi ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy konkrétan tudjuk, hogy ki is az az ember, aki a nevezett legfőbb értéket képviseli. Nekünk csupán Orbán Viktorhoz (52) kell igazítanunk az egyéni erkölcseinket. Egyeztessük tehát erkölcseinket!
2010-ben ő kétharmados erkölcsi igazságot nyert, amit gyorsan át is alakított 100 %-ossá. A helyzet azóta sem változott. A legfőbb érték tehát személyesen maga a miniszterelnök úr. Amit ő jónak tart, az jó, amit szépnek, az szép. Fekete György (83) személyesen vállalt garanciát arra, hogy a miniszterelnök úr a művészeteknek is nagy szakértője. (Forrás: Fekete György)
Simicska Lajos (55) szomorú históriája például szolgálhat minden erkölcsös ember számára. Az eleinte még nagyon szeretetreméltó és kedvelt nagyvállalkozó 2010-ben széles erkölcsi felhatalmazást kapott arra, hogy mértéktelen gazdagodásba kezdjen. Becsületesen meg is nyert minden pályázatot, ami a keze ügyébe került. Karitatív cégei a magyar közbeszerzések mindenki által megbecsült nyerteseivé váltak. Az összekuporgatott vagyonkájából még egy közerkölcsöket hirdető médiabirodalmat is összerakott. A közterületi médiacégek közül pedig az övé lett a „EuroAWK”, a „Mahir Cityposter”, az „Euro Publicity” és a picike „A Plakát”. Mindezt csupán jóságának, szorgalmának és feddhetetlen jellemének köszönhette.
2014-ben sajnos jelentősen megrendült az erkölcsi állapota. Olyan súlyos erkölcstelenségbe esett, hogy léha jelleműnek bélyegezte a magyar miniszterelnököt és foltot ejtett annak becsületén. Ilyen súlyosan meggyengült etikai állapotban már nem bizonyult méltónak arra, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerét szolgálja. Ő azóta egy velejéig romlott, becstelen férfiúvá vált.
A NER erkölcse szerint a Magyar Közlöny 2012. évi 125. számában kihirdetésre került a 2012. évi CXXXIV. törvény „A fiatalkorúak dohányzásának visszaszorításáról és a dohánytermékek kiskereskedelméről” esetében teljesen felháborító dolog – alantas módon – a becsmérlő „trafikmutyit” emlegetni. Ez rendkívül erkölcstelen magatartás, mivel a fenti törvényt általánosan elismerte és magára nézve kötelezőnek tartja Magyarország állampolgárainak nagy része, valamint legfőbb értéke, az ember.
A leglátványosabb jellemfejlődést Mészáros Lőrinc, egyszerű magyar állampolgár esetében figyelhettük meg. Ő eleve nagyon derék ember volt, de a jelleme egyre nagyobb mértében növekszik. Be is került ezzel Magyarország 100 legerkölcsösebb embere közé. Most becsületes módon és igazságosan megszerez magának úgy 240 hektár állami földet, ami jelentős mértékben meg fogja szilárdítani a jellemét. A tulajdonában lévő településen van a Pancho Aréna, hozzá egy Futballakadémia. Lesz ott kisvasút, csónakázótó és valószínűleg itt fog felépülni az első Magyar Nagy Hadronütköztető (Large Hardron Collider Highcsút).
Szíjjártó Péterre és sorstársára, Rogán Antalra olyan mértékben ránőtt a becsületesség, hogy azt onnan az életük kockáztatása nélkül már képtelenség lenne eltávolítani. Önzetlen munkájuk jutalmát számon kérni rajtuk teljes mértékben ellentétes a NER erkölcsi rendjével. Az ingatlangyarapodásukat firtatni rendkívül etikátlan és megvetendő cselekedet.
Meg kell még említeni az erkölcstelenség fogalmát is. Ennek definíciója rendkívül egyszerű. Aki nem fogadja el a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, az erkölcstelen magatartást tanúsít a többséggel, azaz az uralkodó osztállyal szemben. Ebben az esetben vállalnia kell azt, hogy hazaárulónak számít és Kövér László, valamint Bayer Zsolt – hazánk önkéntes erkölcsrendészei – a legválogatottabb kifejezésekkel és sértésekkel fogják őt szidalmazni. Olyasmikkel, mint idióta, ocsmány, nyilas házmester, ávós verőlegény, szánalmas, fonálféreg, kretén, barom, nyálfolyó hülye, fehérjehalmaz, tetű, korcs, rizskoch.
Az erkölcs, mint látható, Magyarországon rendkívül gyorsan változik. A kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberek még időben értesüljenek a lényeges változásokról. Aki ezeket nem kíséri figyelemmel, az könnyen úgy járhat, hogy váratlanul csalatkozni fog a saját erkölcsi értékrendjében. Nem csak az órákat, hanem időnként az erkölcsöket is át kell állítani.
Orbán Viktor beszédének szó szerinti leirata (csak egy részlet, mivel rengeteget beszélt)
2008.02.14
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nem tudom, Önök közül kik azok, akik elgondolkodtak a tandíj távlatosabb következményeiről. A tandíj ugyanis nemcsak az egyetemekről szorítja ki az okos, de szegény családba született gyerekeket, hanem előbb-utóbb a gimnáziumból is. Mert minek járjon gimnáziumba a gyerek, ha úgysem tudjuk majd utána fizetni az egyetemet? Az út vége belátható, nem a tudás alapú iparágakba, nem az igazi európai jövőbe kapcsolódunk be, még csak nem is az idetelepített gumigyárakban fogunk dolgozni, hanem a végén majd szemetet fogunk égetni, mint ahogy a harmadik világ országaiban teszik.
Márpedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma, itt és most még minden lehetősége megvan Magyarországnak arra, hogy a tudásalapú világba, a tudásalapú iparágakba kapcsolódjunk be. Summa summarum, a tandíj kapcsán azt szerettem volna mondani Önöknek, hogy egyetlen anyuka vagy apuka sem adhat szebb ajándékot a gyerekének, mint azt, hogy egy olyan országot épít, ahol a gyerekek minden képessége érvényesülhet, és ahol megadjuk az összes esélyt, hogy kihozzák magukból azt, ami nekik adatott, ami bennük van.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
A népszavazás másik nagy témája az egészségügy és a jövőnk. Azt talán mindenki tudja ebben az országban, hogy Európa egyik legtöbb adót és járulékot fizető országa vagyunk. Ezért aki ingyenes egészségügyről beszél, ezt a fontos tényt valójában elhallgatja. Magyarországon ma egy átlagos jövedelmű dolgozó és az ő alkalmazója évente mintegy 260-261 ezer forint egészségügyi járulékot fizet be. Ez évente több mint negyedmillió forint! Hol van itt az ingyenesség? Joggal várja el az ember cserébe, hogy ezért megfelelő időben és megfelelő színvonalú alapellátást kapjon. Joggal várjuk el cserébe, hogy az orvosokat és az ápolókat tisztességesen megfizessék. Nézzék meg, hova jutottunk a hálapénz elleni sikertelen harcban, szélmalomharcban ma már hálapénzt is, meg listapénzt is fizetünk. Listapénzt azért, hogy előbbre jussunk azon a várólistán, amelyen, ha előrejutunk, talán majd hamarabb fognak bennünket meggyógyítani. Mit jelent hát végül is a vizitdíj és a kórházi napidíj? Azt jelenti, kedves Barátaim, hogy kétszer fizetünk ugyanazért! Ez olyan, mintha egy színházba befelé és kifelé is jegyet kellene váltani. Higgyék el, máris sokan vannak - és ahogy elnézem a gazdaság fejleményeit, egyre többen lesznek - azok, akik nem tudnak kétszer fizetni. Ez azt jelenti, hogy nem mennek orvoshoz, nem gyógyulnak meg, és a végén nem lesznek munkabíró emberek: az államra fognak szorulni. Segély, mesterségesen létrehozott munkahelyek, valahogy az életben maradáshoz való segítés terhe. Ez azt jelenti, hogy ez a politika, ez az egészségpolitika összességében többe kerül Magyarországnak, mint amit az állam vizitdíj és kórházi napidíj formájában beszed."
Forrás: Blablabla, SYMA csarnok, 2008.02.14.
