"Nincs nagyobb aljasság, mint bosszút állni a saját hibákért."  (Márai Sándor)

Nicolas Sarkozy szégyentelen korteskedéssel megsértette az "union sacrée" alapvető intézményét. Ez az ünnepélyes kifejezés mélyen gyökerezik a francia politikában, és amely egy nemzeti vészhelyzet idején félreteszi a pártérdekeket vagy a pártszimpátiát .

Egyetlen vészhelyzet sem volt annyira súlyos, mint a 13N, de Sárközi ezt szokatlan könnyedséggel, és az emlékezetkiesés felhasználásával, alárendelte az egyéni érdekeinek, főszerepet biztosítva új pártjának, a Republikánusoknak (LR, Les Républicains).

Miközben Sarkozy bírálta Hollande külpolitikáját és a bizonytalanságot, amely a franciákat fenyegeti, úgy tűnt elfeledkezett a saját maximális felelősségéről belügyminiszterként - gyakorlatilag 2002-től 2007-ig - és a legfőbb hatalomról, amit öt éven át gyakorolt, mint államfő (2007-2012), 17 év alatt megszilárdítva a szoros kapcsolatot az Élysée-palota és a francia jobboldal között

Emlékeznie kellene erre, mielőtt Hollande felelősségét megemlíti. Illetve arra, hogy az iszlám terrorizmus problémájának újbóli megjelenése  - amint azt a Le Figaro megemlítette -, abból az  engedékeny felfogásából eredeztethető, amelyet  az elitista jobboldal tartott fent a imánok  szólásszabadságának megsértésének félelme miatt,  a terror minaretjeiben.

Nem arról van szó, hogy ez cáfolná a szociáldemokraták naivságát az iszlám erejének vonatkozásában - ezt nagyon jól fogalmazta meg Houellebecq a "La sumisión" oldalain - hanem aláhúzza, hogy Chirac és Sarkozi jobboldala volt az, amely 20 éven keresztül meghatározta az állam, a társadalom és a geopolitika jellegét. 

Részét képezi ezeknek az együttélésre tett kísérlet  - Jospin, szocialista miniszterelnök alatt, akit Chirac pártfogolt -, de felelősségük jelentős abban, hogy az integráció csődje, és a kommuntarizmus alakította ki azt a környezetet, melyben a konzervatív vezetés mulasztása miatt kifejlődött a dzsihádizmus kígyója.

Sarkozy félelem nélkül hagyta figyelmen kívül, rombolta le az  elemi erkölcsöt, amire egy megrendült országnak szüksége van. Felhasználta a TF1 televíziós csatorna műsorát, hogy kijelentse,  11.000 dzsihadistát gyanúsítottak, és arra, hogy azt  hirdesse, a megelőzés eszközeként, sürgősen rá kell rakni néhány bilincset  az utolsó nemzedékre. 

A személyes kampányának lebonyolítása alig 48 órával a vérengzés után lezajlott. Ennek legostobább része abból az epizódból állt, melyben egy terrorista esetét hozta fel példaként,  akit nyolc esetben ítéltek el - "nyolc esetben", fűzte hozzá hevesen - anélkül, hogy  akár egy napot is börtönben kellett volna töltenie.

Az  exelnöknek igaza volt, de a gyenge vádak a Hollande-Valls páros irányába meggyőzőbbnek bizonyultak volna, ha a nyolc sorozatos ítélet, amit a Sarkozi-féle változatban precízen bemutatott, nem pont az ő belügyminisztersége vagy elnöksége alatt történt volna. Már Márai Sándor is megírta ezt. "Nincs nagyobb aljasság, mint bosszút állni a saját hibákért." 

RUBÉN AMÓN París 16 NOV 2015 - 19:35 CET

La traición de Sarkozy (El País)