„Most is azt mondom a külföldi diplomatáknak, hogy ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok.” – nyilatkozta a magyar miniszterelnök 2011 szeptemberében az Origo.hu-nak.

„Én nem vagyok populista, mindössze a lehető legnagyobb mértékben próbálok egyenesen, egyértelműen beszélni az emberekkel.” – mondta Orbán Viktor 2013 márciusában a portugál televíziónak.

„Az vagyok. A probléma az, hogy senki sem érti, ez mit jelent. Nem hangzik ez rosszul a magyar fülnek. Populistának lenni azt jelenti, hogy az embereket próbálod szolgálni. Ez pozitív.” – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Politico brüsszeli hírportálnak adott interjújában. 2015 novemberében.

„És a becsületesség, amit mondani tetszett, az is nagyon szép dolog, mert az ember mindig azzal jut a legtovább. Mint ahogy ezeknél a gyaloglóversenyeknél szokott lenni. Mihelyst svindlizni és szaladni kezd az ember, mindjárt ki van zárva a versenyből. Így járt az én unokatestvérem is. A becsületes embert mindenütt megbecsülik és tisztelik, az ilyen ember meg van elégedve magával, és úgy érzi, mintha újjászületne, amikor este lefekszik, és azt mondhatja: –  Máma megint becsületes voltam." – magyarázta Švejk Lukáš főhadnagynak.

A magyar miniszterelnök egy szépen kifejlett és rendkívül sikeres demagóg, aki lassan túlszárnyalja Torgyán József képességeit. Ez azért rendkívüli teljesítménynek számít ebben a művészeti tevékenységben. Magára a fogalomra sokféle definíció létezik, de egyik sem a pincérkedésről szól. A demagógia legfőképpen az érzelmekre, az egyszerűsítésekre, az általánosításokra és a minden emberben jelenlévő előítéletekre alapoz, ezenkívül nagy ívben elkerüli az értelmet. Egyszerűbben fogalmazva Orbán a megrögzött híveinek azokat a hülyeségeket mondja, amikre azok fogékonyak, és amiket szívesen elhisznek.

A derék magyar miniszterelnök minden problémának azonnal látja az okát, ismeri a mögöttes alantas szándékokat és birtokában van azok pofonegyszerű megoldásának. Apróságokkal, részletekkel nem nagyon foglakozik. Ami nem illik a világképébe, azt egyszerűen nem veszi tudomásul. A „Magyarország jobban teljesít" reklámszlogen nagyon szép példa erre. Összeállíttatott egy csinos kis listát azokról a témákról, amik szívének oly kedvesek, és azt vírusszerűen elterjesztette az országban.

Magyarországon emiatt szegénység nem is létezik. Érje be mindenki ennyivel. Jó sokszor el kell ismételni, vásárolni kell hozzá egy-két szakértőt, és le kell hazugozni azokat, akik mást állítanak.

A terrorizmus és a bevándorlás egy és ugyanaz, mit kell ezen annyit okoskodni. Ez olyan egyszerű, hogy a legostobábbak is könnyen megérthetik. Arabok voltak, meg más efféle jövevények. Ki kell vágni őket az országból, aztán már lehet is röhögni másokon. Magyarországon ez egy frappáns és megkérdőjelezhetetlen döntésnek bizonyult. Áldassék érte a miniszterelnök úr neve mindörökké.

A probléma természetesen nem ilyen egyszerű. Ezt csak a demagógok állítják, akikből természetesen nyugaton is akad szép számmal, de egyelőre még nincs a magántulajdonukban egy egész ország.

Orbán Viktor belföldi fogyasztásra szánt, egyenes szavaival nem nagyon törődnek Nyugat-Európában. „Nem hangzik ez rosszul a magyar fülnek”. Zseniális meglátás. Tökéletesen igaza van. Ez a lényeg. Nem a problémákat kell megoldani, hanem választást kell nyerni. A magyar Газета Коммерсантъ-ban naponta el lehet olvasni a legfrissebb jó híreket, győzelmi tudósításokat, valamint a külső és belső ellenség soha meg nem szűnő áskálódásait..

Orbán Viktor a Nyugat számára jelenleg csak egy marginális probléma, aki ezért Magyarországon nagyjából azt csinál, amit csak akar. Ezt becsületesen meg is teszi. A magyar miniszterelnököt határozatlansággal és puhány kompromisszum-készséggel nem lehet vádolni. A hazafias korrupció ellen próbálnak ugyan Brüsszelből valamit tenni, de láthatóan nagyon csekély eredménnyel.

Ha a nálunk „idiótának” tekintett Nyugatnak mégis lenne egy kis ideje Kelet-Európa miatt aggodalmaskodni, akkor ott van nekik inkább erre az, hogy Jarosław Kaczyński-nek sikerül-e nemzeti érdekből bedöntenie a lengyel gazdaságot.

A terrorizmus és a bevándorlás két eltérő probléma, ami kölcsönösen hat egymásra. Európában nagyjából 21 millió muszlim él. A legtöbben Németországban (~ 4,8 millió) és Franciaországban (~4,7 millió). Az, hogy mikor kerültek oda, teljesen lényegtelen kérdés. A mostani bevándorlók száma ehhez képest elenyésző. Ha mindenki szélsőséges lenne közülük, akkor nem kéne az ISIS-nek, Al-Nuszra Frontnak vagy az al-Káida-nak embereket toboroznia. Abu Bakr al-Bagdadi – ha életben van még egyáltalán – csak kiadná Allah akaratából a direktivát, miszerint halál a hitetlenekre, valamint nyugodtan fosszátok ki  a multikat, és akkor a franciáknak nem kb. 10.000 embert kéne megfigyelniük – ami persze önmagában is veszélyesen nagy szám – hanem milliókat. Ez nonszensz.

A radikálisok nagy része fiatal, ami szűkíti a résztvevők körét. Elsősorban Franciaországból és Belgiumból származnak, ahol másodrendű állampolgárként kezelték őket. Az, hogy az integráció csődje kinek vagy minek a hibájából alakult így, arról annak lehet érdemi véleménye, aki ott él és ezzel foglalkozik. Diagnózist felállítani csak úgy látatlanban csupán kuruzslás, semmi több.

Hogy a francia kormány – a harcra kész, izgatott szélsőjobbal a háta mögött – miként oldja meg ezt a problémát, ahhoz a magyar miniszterelnöknek semmi köze sincs. Rontani a szélsőjobb hergelésével valamelyest persze tud a helyzeten. A 2005-ös franciaországi zavargások megmutatták, hogy egy szerencsétlen baleset is elszabadíthatja az indulatokat. Valami ilyesmit akar elérni a Daesh is, csak jóval több szereplő bevonásával.

Európa keleti részéből nagyjából 5 millió ember vándorolt ki nyugatra, és ennek a számnak csak az szab határt, hogy egyre nehezebben találnak ott maguknak munkát. Orbán őszinte populizmusa és nagy teljesítményű demagógiája ellenére arra nem tud semmiféle választ adni, hogy a magyar gazdaság meg tud-e majd a saját lábán állni. Az is kérdéses, hogy képes-e az ország Uniós támogatások nélkül is gazdasági növekedést produkálni. Valamilyen módon meg kellene állítani a szőnyeg alá söpört szegénység, valamint a büszkén és vidáman szaladgáló korrupció mértékének növekedését is.

Európa megmentése helyett a miniszterelnök úr foglalkozhatna egy kicsit a magyarországi problémákkal is. Ha pedig ehhez nincs kedve, akkor "Mondjon le!", ahogy azt a joviális és rendkívül szórakoztató sith mestere ajánlaná.