A derék nemzetes uramék olyan nagy vehemenciával és elszánt ügybuzgósággal matatnak a lányok és asszonyok szoknyájában, illetve leginkább nadrágjában, ami jogos megütközést kelt minden jóérzésű, erkölcsös emberben, legyen az nő vagy férfi. A nemzetféltés nem adhat semmiféle felmentést a magánéletbe való erőszakos behatolásra.
– Uraim, manapság igencsak fogy a magyar, ezek a mihaszna nők meg itt nem tesznek ellene semmit! – felkiáltással nem lehet államosítani a szülőképes korú magyar női populációt. El kéne dönteni, hogy valójában kié is az asszony. Az Istené? Az államé és az egyházé? A hites uráé? A nemzeté? A lelke a vállalatot illeti meg? Önkormányzati vagy magántulajdon? Ezek ma Magyarországon nem is olyan bizarr kérdések. Még az sem lenne meglepő, ha valami mindenre elszánt hazafi előállna egy államilag támogatott „A magyartenyésztés gyakorlata” című tudományos munkával, Kerényi Imre nyájas ajánlásával.
Nem azokkal az aranyos boszorkákkal van a gond, akik talpraesettek és meg tudják védeni magukat, hanem azokkal, akik elfogadják a szerepüket és a velük történt igazságtalanságokat. Ennek szélsőséges megnyilvánulása a családon belüli erőszak. Milyen mértékben lehet őszinte egy magát családbarátnak mondó kormány, amely nem ratifikálta az Isztambuli Szerződést? Ennél is nagyobb problémát jelent az, hogy a társadalom többsége bocsánatos bűnnek tartja a rakoncátlan hitves elagyabugyálását, persze igazságosan és nevelési célzattal. Csak arra kell ügyelni, hogy ne haljon bele az engedetlen fehérnép.
Ma szélsőséges esetnek számít az, ha egy nő teljes mértékben rendelkezik a saját testével, nemtől függetlenül az szeret, akit akar, és saját maga dönti el, hogy milyen életforma és hivatás biztosítja számára a teljes életet. Az ilyen öntudatos némberről ma az az általános vélemény, hogy rendkívül önző. A szingli például minden szabadidejében bulizik, erkölcstelen életmódot folytat, miközben megakadályozza azt, hogy becsülettel teherbe ejtsék. Ráadásul sokszor visszafelesel. Sok jel mutat arra, hogy a társadalom megvetett páriáinak szerepére kiválóan alkalmasak lesznek.
A szingli létet sokan ráadásul nem is önként választják, hanem egyszerűen nem találnak megfelelő párt maguknak. Ki dönti el azt, hogy valaki önhibáján kívül került ilyen „méltatlan” helyzetbe? Egy bizottság szemrevételezi, majd kijelenti, hogy: - Azt a mindenségit! Hölgyem, ön aztán tényleg elég csúnyácska és ezen úgy látjuk, még öltözködéssel sem sokat tud javítani. Rögtön felmentést adunk önnek házasság alól. Tessék, itt is van a pecsétes papír, amivel igazolhatja a NAV-nál, hogy ön nem szingli, hanem becsületes vénkisasszony. Ha pedig bejön egy csinos, egyedülálló nő, azt a bizottság fehérneműre vetkőzteti, gondosan körbejárja, majd kiszabja rá az igazságos ítéletet, hogy ilyen testtel csakis szingli, azaz ettől fogva büntetett előéletű lehet. Hova lehet sorolni az apácákat?
Egy nő értékét nem az általa megszült gyermekek száma határozza meg. Az, hogy ki miben találja meg a saját boldogságát az a magánügye. Ha sok gyermekben, akkor abban, ha a munkájában, akkor abban. Nagyon sokszor a kettő együtt is sikerül.
A népességfogyás valós problémáját és az európai társadalom elöregedését amúgy sem lehet az engedetlen perszónákra hárítani.
Elsőként tisztázni kellene, hogy mi is az, ami annyira fogy. A magyarság fogalmát a kormányzat az alkalomtól függően igencsak rugalmasan értelmezi. Ha arra van szükség, kiterjeszti azt az egész planétára, de bizonyos körülmények esetén a magyarországi cigányság csak szívességből lakhat itt, és nem is annyira magyar. A zsidóság, amit ma már nem is a származás, hanem legfőképpen az elvetemült gondolkodásmód határoz meg, egyesek szemében nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Valójában fogalmunk sincs róla, hogy ki számít magyarnak, illetve, ki milyen mértékben az. Nincs még hozzá színskála.
A jelenlegi családtámogatási rendszerben nagyon sok szelekciós összetevő található. Nem a gyerekek kapnak támogatást, hanem azok a családok, amelyek azt az állam szerint kiérdemlik. Egy szegény cigánygyerek, akinek a szülei nem dolgoznak, mert nem kapnak olyan munkát, amiből meg is lehet élni, jóval kevesebb támogatást kap, mint Rogán Antal szerencsés gyermekei. Ha ennek következtében egy tehetséges gyerek biokémikus helyett biztos kezű zsebtolvaj lesz, azt egy közkedvelt általánosítással, miszerint az illető ugye csak egy cigány, simán el lehet intézni, ami ráadásul a közvélemény nagy részét elégedettséggel tölti el.
Arról is beszélni kellene, hogy miért fogy ez a szegény, jóravaló nemzet. Nem lehet GFG-szerűen leegyszerűsíteni a problémát és odalökni a nők elé, hogy "Szülj!". Kövér László hiába jajveszékel a generációs problémákról és azoknak későbbi káros következményeiről, egyben kihasználva a remek alkalmat, hogy rutinosan lehazaárulózza azokat a galádokat, akik kiforgatják az ő okosságait. A tekintélyes bajusza alól ez a nemzeti motyogás hamisan és álszent módon szűrődik ki. Az ő győzedelmes pártja verte csapra a magánnyugdíj-pénztárakat, aminek későbbi keserves következményien a házelnök úr soha nem kesergett.
A magyar azért is fogy olyan szépen, mivel idő előtt meghal. Sokan depressziósak, ennek következtében alkoholisták és szegények, a végén pedig halottak lesznek. Az ő bajuk, mondja erre magabiztosan az „egészséges” társadalom és közönyösen megvonja a vállát.
Az egészségügy sem olyan szépen működik, mint az a papíron látszik. A betegségek azonban nem tétlenkednek. Ők bizony nem rettennek vissza a grandiózus beruházásoktól, hanem megölik a várólistákon türelmesen ücsörgő pacienseket.
A magyar gazdaság vad szárnyalásba kezdett, de nagyon sokan úgy látják, hogy annyira azért nem. 600 ezer jó magyar elhagyta az országot és a kormány heroikus erőfeszítései (Gyere haza fiatal!) ellenére sem nagyon jön haza. Valószínűleg sokasodni is az adott országban fog.
A magyar oktatás jelenleg nem egy dinamikusan fejlődő ágazat. Nagy felelőtlenség volt Pokorni Zoltánt kigolyózni a döntéshozatalból. Ő nem a megátalkodott ellenzék karaktergyilkosságának, hanem saját véleményének lett szomorú és meghasonlott áldozata.
Egy rendes anya nem csak gyerekeket szeretne, hanem okos gyerekeket. Az erkölcsi, testi és zenei nevelés mellett szeretné azt is, ha a csemetéje több nyelven beszélne, és ehhez nem kellene különórákat fizetnie. A felsőoktatás technikai okokból nálunk a legdrágább, annak ellenére, hogy ingyenes. Ez is akkurátusan csökkenti a magyarok számát, mivel sokan inkább külföldön tanulnak, és ha már olyan szépen beilleszkedtek, akkor ott is maradnak.
A környezetvédelmet a jelenlegi kormányzat úri huncutságnak és a köztársasági elnök úr mókás hobbijának tartja. Budapest lakossága jelenleg 1.757.618 fő, ami elég sok magyar egyedet jelent. A férfiak testében elraktározott nehézfémek nagyobb hatással vannak a nemzőképességükre, mint a nemzeti öntudatuk mértéke. A kipufogógázokból, üzemanyagokból, elavult vízvezetékrendszerekből származó ólom szép lassan halmozódik fel a szervezetben. Ez a későbbiekben a nemzőképesség zavaraihoz, izom- és csontfájdalmakhoz, bélrendszeri tünetekhez, veseproblémákhoz vezet. „A gyermekkori asztma a gyermekkor leggyakoribb krónikus betegsége, mely a gyermekpopuláció közel 8-10%-át érinti, és sajnos előfordulása folyamatosan emelkedő tendenciát mutat a fejlett országokban.” (Forrás: Svábhegyi Gyermekgyógyintézet)
Amikor a kormányzat megpróbálkozott az internetadó bevezetésével, hatalmas tömegek mozdultak meg, hogy megakadályozzák a bevezetését. A nők hátrányos megkülönböztetése, a családon belül erőszak melletti elnéző asszisztálás, a gyermektelen nők önzéssel való megrágalmazása soha nem váltott ki nagyobb társadalmi tiltakozást. Nem csak elméletben, hanem a gyakorlatban is el kellene fogadni azt a tényt, hogy egy nő nem tulajdon. A házasság után nem alakul át háztartási alkalmazottá, szexuális segédeszközzé, praktikus, multifunkciós lakberendezési tárggyá. Nem lehet büntetlenül feszültség levezetésére használni és nem nemzet-tenyésztésre találták ki.
Ha azt találja jónak, nyugodtan teherbe eshet akár egy büszke maszáj harcostól is. Az ebből a kapcsolatból születő gyermeket is ugyanannyi jog és tisztelet illeti meg, mint egy pusztán politikai okokból mélyen vallásossá vált politikus utódját. Még akkor is, ha a későbbiekben csak az édesanyja neveli. Jelenleg nem ez a helyzet. A magyar társadalom a mostani állapotában meglehetősen álszent és igazságtalan.
