Ábel Anita a Damu Rolanddal készült riportban szinte a teljes eszköztárat felvonultatta, amit elkövetnek pásztorkutya tulajdonosok, tisztes hímsoviniszták vagy csak az átlag hazai és nem csak hazai közvélemény: jogerős bírósági ítélet megkérdőjelezése, áldozathibáztatás, a szakértők hiteltelenítése, az erőszakos tett hétköznapivá, megérthetővé, feledhetővé tétele, vagy egyszerűen annak relativizálása.

Az ATV „A Nő Háromszor” című, 2016. 01. 10-i adásában az Ábel Anita-Endrei Judit-Lorán Lenke trió első vendége a 2015-ben börtönből szabadult Damu Roland, korábbi szinkron- és sorozatszínész, akit 2012-ben jogerősen (majd harmadfokon a Kúria helybenhagyásával) ítéltek el négy és fél évre a személyi szabadság kétrendbeli megsértése, testi sértés és erőszakos közösülés bűntette miatt. Az áldozat akkori barátnője, Palácsik Tímea - ma Vajna Tímea - volt. Damut végül a négy és fél év helyett példás magaviselete miatt két év után szabadon engedték.

Teljesen más ügyben, de legutóbb a celebek közül több éves börtönbüntetést Zalatnay Cini kapott nagy értékű csalás bűntette miatt, Zalatnay a kirótt három év helyett szintén két év után szabadult, mint Damu.

A cikkben nem térek ki Damu tárgyalásainak és az azt övező társadalmi visszhang elemzésére, ebbe könnyedén elmélyedhet bárki pár perces netes keresgélést követően. Különösen azért nem, mert amit január 10-én, vasárnap este láttunk az ATV-ben, az pontosan arról szólt, amit bármelyik sokadik kommentsorban észlelhetünk a Damu-féle, és bármely más, nők elleni erőszak ügyében.

A különbség az, hogy most egy alapvetően politikai hírcsatorna, az ATV esti bulvárműsorát láttuk, ahol Ábel politikai műsorokban dolgozó kollégái akár ugyanilyen témában szakmai alapon kell, hogy elemezzenek, kérdezzenek. A bulvár viszont nem arról szól, hogy egy bűncselekmény és elítélt esetén a szakmai elveket felrúghatjuk, új valóságot teremthetünk, meghazudtolhatjuk a tényeket: a bulvár ugyanannak a valóságnak egy másik arcát mutathatja csak meg.

Ábel Anita odáig merészkedett, hogy nyíltan relativizált egy jogerős, harmadfokon megerősített, börtönbüntetésben letöltött ítéletet. A riport elején tett egy kísérletet arra, hogy komolyan vegye azt, megemlítve, hogy van egy jogerős ítélet, de ez a momentum, a jog ereje a beszélgetés további részére egy puszta adottsággá, a magánemberi vélekedéssel, Isten előtti elszámolással, a „kollégát” baráti megfeddéssel egyenrangú tényezővé vált. „Nem feladatunk erről ítélkezni” – mondja ki Ábel, de hamarosan kiderül, ez alatt azt érti, hogy nem illik elmondani, amennyiben van ítélet, hogy hiszünk-e abban vagy sem. Tehát egy érthető reakció lehet az ítéletben hinni és nem hinni, megkérdőjelezni egy jogerős bírósági ítélet jogosságát.

A hazai bírósági rendszer függetlenségének 2010-es meggyengülése előtt épp így vélekedtünk erről: a jogra korbácsként és nem társadalmi rendet helyreállítóként tekintünk, ez Kádár-kori örökségünk. A fékek és ellensúlyok rendszere számunka épp úgy a kisember feletti hatalom jelképe, amit nem értünk és megvetünk. Ebbéli vélekedésünkben az sem ingat meg minket, hogy nem csupán magánemberi büntetőperben, de politikai szereplők polgárjogi perében is mind a mai napig többoldalú ítéletek születnek, a kormányhatalom legelső emberei vagy ahhoz közel álló körök is veszítenek pert rágalmazás és más ügyekben mai ellenzéki erőkkel szemben. A részrehajló ítéletekben sokkal inkább hiszünk, mint ahány esettel azt igazolni tudnánk. A magánemberi büntető ügy – különösen, ahol a vádlott és a tett is magánszférához köthető – pedig kívül esik a hatalomnak érdekes zónából..

Ábel tehát nem azt érti a „ne ítélkezzünk” kiszólása alatt, hogy a Bíróság független és szakmai ítész, a jog felettünk áll, az ítélkezés nem a társadalom dolga, hogy az mindannyiunk számára a társadalmi rendünk fenntartásának biztosítéka. Nem azt érti alatta, hogy hogyan ítélkezhetnénk mi, a büntető tárgyalási folyamaton kívülről, miközben az ítélet egy többéves, sok szakmai szereplős, több fordulós folyamat eredménye: rendőrségi nyomozás, orvosi és bűnügyi szakértők véleménye, büntetőjogászok és büntetőperes bíró szakmai mérlegelése után jön létre. Nem véletlen, hogy akár büntető-, akár polgári perekben neves ügyvédek politikailag fajsúlyos szereplők közt sem, csak ügyek közt válogatnak: egyazon ügyvéd képviselt már a politikai palettán a legkülönfélébb helyen álló szereplőket.

Büntetőügyben nem az áldozat, hanem az ügyészség a vádló. Damu ellen nem Palácsik, hanem az ügyészség emelt vádat. Ha valaki bűncselekményről tud, állampolgári kötelessége a rendőrséget értesíteni. Ezt a kórház is megtette volna. Palácsiknak jogában állt volna elhallgatni, hogy ki bántalmazta. Szerencsére nem fedezte bántalmazóját. Szakemberek köre dolgozik bántalmazott nők esetén, hogy meg merjék tenni a feljelentést.

Ebben a jogi folyamatban a vádlottnak jogi védelmet biztosít a bíróság, a vádat a bíróságtól különálló ügyészség képviseli, tévedések kizárására első- és másodfokú tárgyalás majd ítélet van, közte vádlottnak és vádlónak fellebbezésre ad a bíróság lehetőséget. Ezt követően a vádlott még harmadfokú felülvizsgálatot, adott esetben európai bírósági jogorvoslatot (ezzel már nem élt Damu) is kérhet. A folyamat végén megszülető jogerős ítélet sokkal több annál, minthogy egy jogképzetlen műsorvezető elölről kezdje azt a szintet, amit bármikor elolvashatunk egy átlagos, az interneten felbuzgó komment-habfolyamban

Adva van egy műsorvezető, egy nő, azon kevés nők egyike, aki a humor és hírelemzés mint maszkulin jogkörök hazai gittegyletébe, a Heti Hetesbe is bebocsátást nyert, ő lett a kemény és laza megmondó, a muffinsütés, a szülés mellett, sőt, inkább helyett a közügyeinkben – ha óvatosan is – de férfiak egy része által már elfogadott nő. Egy nő, aki nő elleni erőszak bűntettében jogerős ítélet után magabiztosan, az elítélttel a médiaceleb-kollegialitást mint vezérlőfonalat szem előtt tartva – „hisz’ ismerlek, tehetséges vagy, ejnye, Roland” – levezényli Damu Roland – más elkövetőktől már unásig ismert – vérlázító, már csak a teatralitásában is hazug, önfelmentő és áldozatvádló műsorát. A nők elleni erőszak tetteseinek efféle „műsorszámáról” sokéves szakirodalom létezik. Nem az a kérdés, hogy hazudik-e Damu, pláne nem a fent részletezett jogerős ítélet után, hanem azt kell tudnunk, hogy a hozzá hasonló elkövetők hazudozási mikéntje tudományosan feltárt, elemzett, tanítják, pepitában azonos módon, azonos pszichológiai mozgatók alapján, azonos érvrendszerrel folyik. Pikáns lenne, ha a szakma és téma korai, elismert szakembere, Morvai Krisztina adna tanácsokat Ábel Anitának erről…

Tudományosan feltárt továbbá a közvélemény ehhez asszisztáló műsorszáma is: az ítélet hiteltelenítése, áldozathibáztatás, a tett hétköznapivá, esetlegessé tétele. Míg Ábel Anita műsorvezetéséről médiakritika születhet, (ahogy született is a MaNcs-ban a debütáló, korábbi műsorról), addig múlt vasárnapi, erőszakot és annak elkövetőjét felmentő módszerét tanítják a jogi és kriminalisztikai szakmában.

Egyébként a műsorvezetés is szakma…Tanulható. Tanulandó.

Az áldozatok és a társadalom reakcióinak kiértékeléséhez érdemes végigvenni Damu eddig ismertté vált erőszakos eseteit. Ezt kizárólag a tettes és a közvélemény őt felmentő viselkedéselemzése, a magunkra ismerés végett javaslom, a bírósági folyamattal nincs dolgunk.

Mindenki kérdezze meg magától, emlékszik-e még ezekre, vagy elmerült az önfeledt vajnázásba?

Damu 2001-ben felfüggesztett börtönbüntetést kapott testi sértésért, az áldozat az akkori barátnője volt. Ekkor még nem volt befutott színész, felvenni úgy vették fel tv-hez, hogy az 5 év elévülés letelt addigra. 2007-ben megütötte TV2-s kolléganőjét, mert a nő beült előtte a kiérkező taxiba, amit Damu magáénak gondolt…Sváby fékezte meg Damut, ne fajuljon tovább a tettlegesség. Feljelentés nem született, kis szünetre ítélte őt a tv-csatorna. Damu sérelmezte, milyen jogon hivatkozik a TV2 a 2001-es ítéletben elavult esetére, perrel fenyegetőzött, ha valaki priuszosnak nevezte őt emiatt.

2008-tól már Palácsik az új barátnő. A közvélemény nyílt titokként arról beszélt, hogy Damu rendszeresen veri Tímeát. A feljelentést egy adott esetet követően Tímea 2009-ben kórházból tette meg, ahová mentő vitte be súlyos bevérzéses sérüléseivel. Ilyen egyértelműen verésre utaló, az alaposabb vizsgálat előtt is már észlelhető külsérelmi nyomokkal a kórház hivatalból is megteszi ismeretlen tettes ellen a feljelentést, ha az áldozat nem tenné. A kórház minden sérülésnél, egy kéztörésnél is esetleírást kér bárkitől. Damu Palácsik megverését, korábbi tettlegességi eseteit vagy nem tagadta, vagy maga is beszélt róluk, többnyire azzal zárta ezeket, hogy ő már bocsánatot kért, felindulására nem örömmel tekint vissza, vagy elévült. Minden egyes esetben úgy gondolja, ezt egy verbális szinten, önmaga ítélkezve tette felett, lezárhatja, ahogy a lekvárosüveg leverésével tenné az ember. Jogerős ítéletek után sem érzi, hogy súlyos, emberellenes bűncselekményeket követett el, nem fogja fel.

Most, hogy ismerjük a Damu-Palácsik bűnvádas ítéletet, nézzük meg újra a Palácsik feljelentése előtt nem sokkal történt elhíresült, tv-adásban leadott esetet: Damu tört-zúzott, őrjöngött a Hal a tortán adásában, mellette már/még Tímea ült barátnőként. A TV2 leadta, nem vágta ki – nyilván, ők már az azt követően eldöntött kirúgás miatt – de a háttér-műsorvezető és a főzőtársak még feladatuknak érezték megdöbbenve, de mégis, végignézni és mintha mi sem történt volna, ültükben lereagálni Damu ámokfutását. Korábban egy taxi és 5 perc várakozás miatt ütött, itt a főzőtudományát bírálták: komoly, fajsúlyos okok, amit férfi nem hagyhat indulat nélkül és megtorlatlanul… Aki látott már erőszakos férfit, vagy kicsit képzett pszichológiailag, látja, mikortól merevedik meg Damu arca a műsorban, ahol már nem veszi a poénokat, a bírálatokat. Palácsik jóval ezelőtt a pont előtt megérzi, hogy párja már abban a szerepben van, ahol már nincs visszaút: a többiek még önfeledten nevetnek, de Damu elkezdett feszülten ítélkezni, mintha bíróság vagy pedellus előtt lenne, túlreagálva egy bulvárműsor játékos vetélkedőjét. Csak ezt követően, amikor társai ezt nem észlelik, és bírálni kezdik őt, görcsöl be végképp Damu. Szűk a kameraállás, de ekkor már megjelenik Tímea nyugtató keze Damu vállán: nem először éli át ezt a folyamatot, megmerevedik a lány arca, a férfit nyugtatgatás, a kényszermosoly begyakorlott. Amikor Damu kitör, és zúzni, üvöltözni kezd, a többiek arcán a feszélyezett döbbenet ül ki, míg Tímea azonosulni próbál Damuval, számára a jelenet már jól ismert, megdöbbentő a rutinja a nyugtatgatásban, a társa indulatát felmentésben.

Andy Vajna ekkor még sehol sincs képben. Ekkor még a közvélemény ledöbben, mert élőben látja, hogy működik, ha valaki tombol. Nem ütik meg a nézőt, de beleszagolhatunk a képernyő előtt, milyen ezt megélni. Palácsik még nem Vajna Tímea, ő ott még csak egy közepesen sem ismert celeb, a közvélemény még nem érzi, hogy ez az őrjöngő fenevad magánszáma Tímea mindennapjainak része lehet. Megelégszünk azzal, hogy Damut elítéljük. Csak azért, mert mi is láttuk a saját szemünkkel, semmi másért.

Ismerjük Damu megelőző eseteit, megelőző bírósági ítéletét, ahol a felfüggesztett ítélet az első esetnek szólt, nem annak, hogy az kevésbé fájdalmas verés lett volna. Damu 2012-es ítéletének társadalmi értékelésében ott kell lennie annak is, hogy a jog a fentebb felsorolt nyomozati és háromfordulós bírósági tárgyalás mellett és jóval előtte biztosított neki egy első lehetőséget is, a 2001-ben adott figyelmeztetéssel. Éveken keresztül a társadalom, a jog megadta a lehetőséget egy erőszakos férfinak, annak környezetének, hogy szembenézzen kezelendő énjével. Sem a férfi, sem a környezete nem tett semmit, hogy ez változzon.

Mit tesz a társadalom a legújabb eset kapcsán? Tímea akárhogy megítélhető anyagi biztonság mellett Andy Vajna, kormányközeli, bal- és jobboldalon egyként megvetett médiaguru társa lesz. Aki mellett a lelki és testi sérthetetlensége is biztosítottá vált, érinthetetlenné vált egy korábban bántalmazott nő. Vajna Tímea azt a „hibát követte el”, hogy más, ismertté vált bántalmazó kapcsolatból kilépett celebekkel – pl. Demzsák Zsuzsa tv-műsorvezetővel, Horgas Eszter, fuvolaművésszel – szemben az erős, független vagy önálló női szerep helyett a védelmet kereső, ilyen esetben szintén gyakori és érthető pozícióba menekült. Még nagyobb pechjére választott társa gazdag és jóval idősebb nála.

Ha ekkora korkülönbségről Nyáry Krisztián ír rózsaszín egypercest a facebook-on egy író és múzsája közt, az konvencionális, és lájkezreket ér. Olyan korban, ahol nőnek jövedelme sem volt feltétlen, tehát az író éppúgy megélhetést is jelenthetett egy nő számára. Ha a pár tagjai közti korkülönbség Woody Allennél áll elő, az tökösnek számít, dacára az ellene kiskorú megrontásáért megindult pernek. Az eltérő társadalmi osztályból érkezők együttélését a Benedek Elek meséken felnőtt és azt gyerekeinek sulykoló, az osztálykülönbséget és különbségtételt megvető réteg is köpködi.

A tárgyalás során és a jogerős ítéletet követően Palácsik Tímea áldozatból Vajna Tímea, egy politikai ellenfél köpködni való liblingjévé vált, úgy, hogy az ítéletben a bántalmazást sosem tagadta Damu, de a nemi erőszak részét azonnali kórházba kerülését követően találta a bíróság jogerősen bizonyítottnak. Ugyanígy jár egy bántalmazott nő névtelen társsal vagy társ nélkül is, legfeljebb hamarabb engedik el a koncot. A lassan tíz éve „zelmúltnyolcévező”, bármire, de főleg, amire akar, arra feltétlen örök emlékező és emlékeztető magyar közvélemény már nem emlékszik a korábbi társát verő, tv-adásban őrjöngő Damura, a taxiért nőverő Damura.

Adott egy illetve több erőszakos bűncselekmény, ahol a társadalom számára eltűnt az elkövető, és eltűnt a bűntett, az áldozat pedig újra célpont lett. Nos, ezt tanítják a nők elleni erőszak jogi és kriminalisztikai elemzésében a szakmának, hogy ez a társadalmi felmentés hogy működik.

A legaljasabb fordulatot ott követi el a magát baloldalinak vagy ellenzékinek nevező közvélemény, amikor Kövér László „unokát szülős”, a nők jogát két lábbal tipró kijelentése kapcsán kajánul posztolja Andy Vajna és Tímea fotóit azzal, hogy a „gusztustalan, kövér nagyapának már rögtön unokát szülhet a pénzsóvár cafka”. A Kövérrel szemben nőjogokra kényes szerepben tetszeleg az a közvélemény, aki a női áldozathibáztatás nem csupán szégyenteljes, de szociálpszichológiailag igen káros módszerét űzi évek óta, most éppen Vajna Tímea ellen. Arról szó se essék, hogy Andy Vajna „kövér disznó”, „húzzon haza Amerikába”, és ez bugyog fel nem pusztán egy átlagos, kommentjei alapján kormánykritikusnak feltételezhető közönség száján, de ismert demokraták, jogvédők oldalán is…

Sokan konkrét szándékot, akár komolyabb összefüggéseket, sőt, konteókat szoktak felhozni, ha az ellenzékiség egyik végvárának tartott médiumban, az ATV-ben valami számukra nem tetsző, vagy igazoltan antidemokratikus mozzanat történik.

Ezzel szemben Ábel Anita megdöbbentő, annál magabiztosabb és rémisztőbb produktumában én csak ennek a fent leírt társadalmi jelenségnek a lenyomatát látom. Odáig merészkednék csak feltételezésben, hogy Andy Vajna kritikája több, mint elvárt, sőt, a kritikája igazolható is az ATV-ben, de nem kaszinókról, államilag dotált magánbefektetésekről, és nem filmforgalmazásról szólt volna a műsor. És legfőképp nem Andy Vajnáról. Végig kell hallgatnunk a műsorvezetői nőtrió hallgatása mellett a teljes „szegény börtönviselt és a gazdag hamisan vádló” műsorszámot.

A műsorvezetésben Ábellel szemben klasszikus iskolával rendelkező, egy generációval idősebb Endrei Judit egyetlen visszakérdezés után végképp elbukott a szakmaiságért el sem indított csatában: Endrei szakmai csúcsán a nők elleni erőszak témája még a szőnyeg alatt volt. A riportban csupán a háromgenerációs igény miatt díszletként odarakott Lorán Lenke még a „ne visíts, lyányom, akkor hamarabb szabadulsz” korszak képviselője szinte meg sem lep, hogy szótlan marad.

Maradt a magabiztos, 40-es, kisgyermekes anyaként is dolgozó modern nő, a feminista közvélemény ideálja, aki élő adásban nyomott egy kis kollegiális barackot Rolandka fejére, felkacagott, félrerúgott egy jogerős bírósági ítéletet, isten előtti ítélkezést emlegetett, nagyokat hallgatott, csevegett, ezzel új igazságot osztott.

Megy ez vakkomondor nélkül is. Nőktől is.