Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Kik vagyunk és miért?

Fogalmam sincs

2016. január 25. - Toadwart66

francois_dubois_001.jpgA Szent Bertalan-éjszakai mészárlás. A "történelem urának" egyik rosszul sikerült tréfája 1572. augusztus 23-án

"A magyaroknak van egy rémálma, hogy eljön hozzánk a “történelem ura”, és felteszi azt a kérdést, hogy kik vagyunk és miért. Erre egyetlen válasz van: ha mi nem lennénk, szegényebb lenne a világ – mondta Orbán Viktor miniszterelnök pénteken Ljubljanában, a magyar kulturális intézet avatásán."

Orbán elárulta, mit válaszolna a történelem urának

Elég merész feltételezésnek tűnik a nagyméltóságú miniszterelnök úr részéről az, hogy nekünk, mármint a magyaroknak úgy egészében, beleértve az újszülötteket és az aggastyánokat is, jelenleg az okozza a legnagyobb fejfájást, hogy mi lenne abban az esetben, ha hirtelenjében betoppanna hozzánk a „történelem ura” és mindenféle furcsa kérdéseket tenne fel a számunkra. Mielőtt még maga Orbán Viktor fel nem hívta rá a figyelmemet, nekem fogalmam sem volt arról, hogy az illető úr egyáltalán létezik. Igazából most sem tudom, hogyan néz ki és mivel is foglakozik pontosan, persze a rémisztgetésen kívül. Még azzal se voltam tisztában, hogy ennyire érdekli a futball. Ez utóbbit szerencsére most már tudom.

Az említett uraság vérfagyasztó kísértetjárásánál jóval nagyobb rémálmokat okoz számomra az, a hó végén honnan szerezzek elegendő pénzt arra, hogy megnyugodjak. Valamennyi adományt biztos megpróbálnék kicsikarni belőle, ha már bejelentés és értékes ajándékok nélkül ideette hozzánk a fene. Természetesen kérnék tőle valami igazolványt is, elvégre mindenki nyugodtan állíthatja magáról azt, hogy ő bizony „történelem ura”. A végén meg kiderül, hogy csak a pszichiátriáról lógott meg, diskurálni egy kicsit a magyarokkal.

A bemutatkozás után, melynek során szépen elmondanám neki, ki is vagyok, mi a nevem, a foglalkozásom, adószámom stb., őszintén bevallanám, valójában fogalmam sincs arról, hogy miért vagyok. Ilyen hülye kérdésre most mit vár tőlem? Mit válaszoljak? Nem egy számítógépes játék szereplője vagyok, akinek mindenféle küldetése van. Jelenleg azért vagyok, mivel még nem haltam meg. Most éppen – mint minden élő ember a világon – pont erre várok, de addig is valamivel csak agyon kell csapni az időt.

Becsületesen azt is bevallanám neki, hogy rajtam sok mindent ne kérjen számon, mivel a történelem alakításában nekem sok részem nem volt és valószínűleg nem is lesz. A dolog általában pont fordítva szokott történni. A történelem próbál engem alakítgatni, több-kevesebb sikerrel. Orbán Viktor ebből a szempontból jóval alkalmasabb kutatási alany, mivel ő tényleg nagyon szeret az ilyesmivel szórakozni, ezzel párhuzamosan természetesen velünk, magyarokkal is.

Ha már ilyen szépen összeismerkedtünk és összebarátkoztunk, nagy érdeklődéssel megtudakolnám az említett uraságtól, hogy tulajdonképpen miért van Orbán Viktor. Mármint a „történelem urának” mi pontosan a célja vele, és ami még ennél is jobban érdekelne, hogy meddig szeretné még használni őt miniszterelnökként. Ez azért lenne fontos a számomra, mivel akkor ehhez igazítom a hátralévő életemet.

Kik vagyunk és miért? Jó kérdés. Úgy nézek én ki, mint egy egzisztencialista filozófus a londoni tőzsdén? Még a tudományos szocializmusban sem mélyedtem el az akkoriban elvárt mélységben. A nevénél többet nem sok mindent tudok róla.

Azt sem egészen értem, hogy egy magyar miniszterelnök munkaidőben minek traktálja a szlovéneket ilyen nehéz filozófiai problémával. A lét és nemlét kérdése valószínűleg senkit sem érdekelt az ott tartózkodók közül. Nem ez volt a meghívóra írva. Az ünnepi menü vagy a svédasztal biztos jóval nagyobb sikert aratott.

Orbán Viktor azt is elmesélte a „történelem urának”: „ha mi nem lennénk, szegényebb lenne a világ. Ezt az állítást igazolhatjuk nyelvünkkel, rámutathatnánk a magyar parlament épületére, de akár Puskás Öcsi angolok ellen rúgott góljára is.” 1953-ban az angolok elleni gól valóban megfordította a történelem menetét. Jóval nagyobb hatása volt a világra, mint Sztálin elvtárs régóta várt halála, pedig az is abban az évben sikerült.

Ennyi erővel nyugodtan rámutathatnánk két vesztes világháborúra. A „dicsőséges 133 napra”. Számtalan kisebb-nagyobb, vesztes csetepatéra, a doni katasztrófára, a lemészárolt magyar zsidóságra, cigányságra. Szálasi Ferenc vérvalóságára, Rákosi Mátyás személyi kultuszára, a nyilasokra, az ÁVH-ra, a frankhamisítókra, Medgyessy Péter karizmájára, a Torgyán József vezette Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártra, Deutsch Tamás teljesen spontán sikerült életére, illetve a Marx téri – felüljáróra. Meg is kérdezném a nagyurat, hogy ezeket talán valami viccnek szánta, mivel elég otrombára sikeredtek.

Vagy neki egyáltalán semmi köze sincs az egészhez? Ha már azt állítja magáról, hogy ő „történelem ura”, akkor valahogy csak megpróbálhatta volna ezeket megakadályozni. Nem hozzám kellene szaladgálni éjjelente számon kérni a történelmet, hanem valahogy féken kéne tartani azt, ha túlságosan nekivadul.

Megkérdezném azt is tőle, hogy tulajdonképpen miért vonzódik ilyen beteges mértékben az erőszakhoz és a fegyveres konfliktusokhoz. Gyerekkorában, a történelem hajnalán valami szörnyű trauma érte őt az emberiség részéről? Nem lehetne végre békésen megbeszélni ezt a dolgot és kiengesztelni valamivel? Persze nem pont véráldozatra gondoltam.

Többször próbáltunk már békét teremteni magunk körül, de ez idáig nem nagyon jött össze ez a próbálkozás. Nincs valami tippje, hogy miként lehetne ezt úgy csinálni, hogy közben ne öljük egymást halomra mindenféle békítő szándékkal és szelíd, de rendkívül véres meggyőzéssel?

„Nem arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy miért nyitunk kulturális intézetet Ljubljanában, hanem arra, hogy miért nem nyitottunk eddig. A válasz az, hogy „mert eddig csórók voltunk”, a csőd szélén egyensúlyoztunk, örültünk, hogy túléljük a válságot, és most, hogy „jobb bőrben vagyunk, van energia, pénz és figyelem is” hasonló intézetek létrehozására – jelezte Orbán Viktor a magyar kultúra napján tartott avatón.”

Ennek hallatán a „történelem urát” udvariasan, de határozottan megkérném arra, hogy hagyjon engem végre békén. Nem veszek semmit, különösen nem egy olyan miniszterelnököt, amelyik Ljubljanába jár hencegni meg nagyképűsködni, és úgy szórja a pénzt a nagyvilágban, mint egy drogbáró Medellin utcáin. Ez a pénz ráadásul nem is az övé, de erről ő már régóta nem hajlandó tudomást venni.

Egyébként, ha már annyira kíváncsi, a válasz 42. De ezt tényleg pont nekem kell elmagyaráznom a „történelem urának”? Olvasson is néha, és ne állandóan az embereket riogassa a hülye kérdéseivel.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr238310718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása