Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Századvég a Corvinuson

Írta: Eszes Beáta

2016. február 03. - Toadwart66

b849959.JPG

Évszázados távolságban lehet már évek óta attól az értelmiségi eszményképtől a Corvinus, amelyről Rostoványi Zsolt, idén leköszönő rektor beszélt. Jeszenszky elhíresült tankönyve után újra címoldalon, egy mondatban a rasszizmus és a Corvinus, a kérdés az, hogy a G. Fodor ügyet a Századvégnél eltussoló Lánczi András szellemisége képes lesz-e majd kivezetni a mélyrepülésből Magyarország vezető egyetemét, amennyiben Orbán óhajának engedelmeskedve pályázik a rektori posztra.

A legújabb rasszista egyetemi botrány elemzése előtt írásom eredeti célja az volt, hogy dokumentálja, miként reagáltak az MTA, az ELTE, a Corvinus és a Századvég vezetői a 888.hu hírportál és főszerkesztője, G. Fodor Gábor elhíresült a szakma és a politika kis létszámú, túl óvatos, de mégis, körükben is megbotránkozást kiváltó ügyében, hogy működik, így működik-e a „következmények nélküli ország”. A fenti tudományos intézeteknek írt levelemben jeleztem, hogy akár válaszukat, akár annak hiányát közzéteszem, így már az ennek tudatában beérkező reakciókat összegzem intézetekként, azt egyfajta társadalmi lenyomatnak megőrizve.

G. Fodor a fenti tudományos és egyetemi testületekben jelölte meg szakmai hátterét, egyben ő a Századvég kormányzati elemző központ, az „intellektuális megújulást” működési célnak kitűző alapítvány kuratóriumi tagja, Lánczi András elnöklete alatt. A Századvég elnöke kettős minőségében lett körlevelemben megszólítva, ugyanis Lánczi a Corvinus Egyetem Politikatudományok Intézetének igazgatója is egyben.

Az ügy azóta érdekes és értékes fordulatot vett: a közéleti átlag megnyilvánulásokat cáfolva az ELTE etikai eljárást indított G. Fodor Gábor, fizetés nélküli státuszban lévő docense ellen, a január 27-én megindult eljárás kimenetele egyelőre ismeretlen.

Az MTA és a Corvinus egyaránt politikatudományi intézeti vezetésétől egybehangzóan csak arra kívántak reflektálni, egyben mind az ügytől, mind G. Fodortól gondosan elhatárolva magukat, hogy a 888.hu főszerkesztője már nem tagja sem az MTA, sem a Corvinus tudományos intézeti és/vagy oktatói testületének. G. Fodor ma „csak” az ELTE-n van státuszban.

Lánczi András semmitmondó közlését azért emelném ki név szerint a hozzám beérkező válaszok közül, mert egyrészt a vezetése alatt álló – ezek szerint inkább az információk tekintetében – patinás jellegű Corvinus Politikatudományok Intézete honlapja adja meg írásom közlése napján még mindig aktív státuszban G. Fodort az MTA, a Corvinus és az ELTE soraiban egyaránt. Lánczi saját intézetének honlapja téves közlése feletti értetlen meglepődése legalább olyan megkapó volt, mint ahogy a Századvég elnöke tisztségében nem érezte még ennyi szükségét sem megnyilvánulni, illetve egyetlen megnyilvánulása abból az egyetemi pozícióból történt, amelyből gondosan elhatárolódhatott G. Fodortól mint számára nem létező tényezőtől. Nem volt kötelező nekem reagálnia, de megtette, annak módját ő határozta meg. A Corvinus Egyetem lehetséges, jövőbeni rektoráról írok, amennyiben Orbán Viktor személyes óhaját már nem csak politikai, de tudományos téren is kielégíti Lánczi András. Eltussolja, mi több, arrogánsan kikéri magának, ha „az elmúlt két évtizedben az oktatás, a kutatás és kiadás területén a politika intézményes átalakítását szolgáló” alapítványát számon kéri a politikailag megtámadott fél, és a bevallottan közpénzes hirdetésekkel kibélelt, „az intellektuális talaját vesztett ellenzéki viccpártok nívóján működő 888.hu portál főszerkesztőjének, kuratóriumi tagtársának felelősségre vonását kéri. 

Fodor időközben bocsánatot kért, ennek módja külön elemzést igényel. Az inkriminált 888.hu-cikk az első számú célpontot, Rába Tímeát az MSZP mai elnökével, Tóbiás Józseffel kötött házasságát évekkel megelőzően készült a bulvárban nem ismeretlen fotók aberrált hangvételű lekörítésével sértette meg. A fotók aktualitása zéró értékű volt, a cikk egy most aktualitást nyert személyes sértettséget sejtetető, egy tinédzser szexuális fejlettségét tükröző kirohanás volt. Ugyanitt nyilvános és közös onanizálásról fantáziált az írás, melynek másik célpontja egy kiskorú lánygyermek volt. Többen a férfi politikai célponttal voltak elfoglalva, miközben előszeretettel feledkeztek meg a pedofil jellegű hajlamról valamint a nőt mint puszta eszköznek tekintő módszerről egy magát közéleti, és politikai portálnak pozicionáló médium esetén. Mind az eseten túllendülők, mind az azt elítélők tényként kezelték, hogy nőt és kiskorú lányt becsmérelni puszta eszközzé silányulhat, a szerepük tárgyiasulhat, és hogy nem ők az elsődleges sértettek.

Az, hogy a kirohanásnak egy nem ismert, személyes aktualitása lehet, és ami ilyen zavart cselekedetre sarkallta a szerzőt, azt az is igazolja, hogy valószínűleg nem hozott volna elő a szerző olyan lejárt aktualitású bulvár-információkat, amivel egyúttal kijelölte helyét célpontja korabeli pályatársának, Bálint Antóniának is, akinek anno a szépségkirálynő választáson elnyert koronáját hasonló jellegű fotók miatt vették el, és aki legutóbb a Fidesz színeiben indult önkormányzati választáson. Azt csak remélni merem, hogy amennyiben a G. Fodor vezette online portál szexuális aberrációinak kedvenc célpontjai politikai szereplők kiskorú leányai, akkor talán a jövőben egynél több lánygyermekkel bíró potentátok rövidebb lánczon (sic) fogják tartani csahosukat.

G. Fodor az eset kirobbanását követő napokban, nem feltétlen a hirtelen felindulását igazolva, biztos, ami biztos alapon, lekurvázta még a célpontot, majd bibliaismereti fogyatékosságát is hangsúlyozva virtuális erejét egy buzizással fejelte meg, egy tavalyról megismételt szlogennel felvezetve azt: „De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból” amely bibliai idézetet „A langyosokat kiköpi az isten” értelmezéssel vezette fel a portál a napok óta tartó botrányra reflektálva. Azt gondolta talán G. Fodor, hogy „vagy lekurvázunk egy nőt, ha már csak távolról izgulhatunk fel tőle, vagy akkor langyos kis buzik vagyunk. A politikai közbeszéd nem a gyáva pöcsök területe, csak keményen”, ugyebár. A bibliai „langyos” szó félreértelmezéséről, a hetero férfi identitás görcsös igazolásáról Vona Gábor köztévés korai interjúja rémlik fel az ablakon besütő nap melegéről, a meleg szó számára elidegeníthetetlen jelentéséről. Ami közös bennük, az az ELTE: egyikük ott végzett, a holokauszttagadó neonáci párt vezetője stílusosan történelem szakon, másikuk csak docens ott, a politikatudományi értékrendet tanítva.

G. Fodor az első cikk, majd az azután leadott lekurvázó tromf után hosszú napokkal, fülsiketítő hallgatás után bocsánatot kért. No nem a megsértett felektől: sem Rába Tímeát, sem kiskorú leányát, sem a közpénzen megtámadott politikai ellenfelet, Tóbiás Józsefet nem szólította meg, ahogy azt a sértegető cikkében megtette. A 888.hu fb-oldaláról – ennél kisebb ügyekben is komoly pénzbírságtól, gondolom, beijedve – csöndben, külön kommentár nélkül leszedte aberrált kirohanásait.

Tettének politikai okot adott meg, ahol ő a „határt átlépte”, amennyiben a nyilvános onanizálás, azzal kiskorú személyét is érintve mára az „intellektuális megújulás” és a „a politika intézményes átalakítását két évtizede szolgáló” tett lenne. Másodjára idéztem a Századvég honlapjáról a küldetésre utaló kifejezéseket… Egy középkorú, a tudományos szakma gyöngyének tartott férfinál az önreflexió egyetlen mozgatója az atyai intelem hatására a tettet követően egy héttel annak felismerése… Ő, a férfi két esetben erős és férfias: ha ordenáré tapló, és ha észreveszi magát, hogy ordenáré tapló. Családbarát, polgári értékrendű erős férfiakat férfi felmenőjük intelme ébreszti csak rá, hogy ordenáré taplók. Csak találgatni tudok, hogy a nyitva felejtett sliccét felhúzó, őt megintő atyai kéz most a Kossuth téri neogótból vagy néhány villamosmegállóval lejjebb, a Corvinusról nyúlt ki.

Ebből a perspektívából is meglep több, G. Fodor eredeti politológusi szakmáját jegyző véleményformálók és tudományos intézetek egytől-egyig férfi képviselőinek a közéleti, és demokráciaelméleti ízlésemnek túl óvatos megnyilvánulása az ügyben. A tett sekélyes elemei el nem fedhetik, csak felerősíthetik azt a tényt, hogy az elkövető milyen szakmából, mely tudományos intézeti múlttal és kapcsolattal, mely politikai háttérrel, kik ellen lépte ezt meg. Sajnos nem tudom elhessegetni azt a gondolatot, hogy nincs az az ügy és alantas nívó, amennyiben egy férfi társadalmi státusza is a tét, hogy a magyar férfitársadalom az ő attribútumuknak kimondott utolsó mentsvárát, a szakmai érvényesülést legalább maguknak megőrizve, ne zárna össze.

Azt pedig egyenesen a rossz vicc kategóriának tekintem, amikor Böcskei Balázs, az IDEA igazgatója G. Fodor szakmai érdemeit emelte ki, és az eset kapcsán a megtámadott fél politikai impotenciáját elemezte. Politikai szereplők korábbi éleslátónak nevezhető énjét későbbi szerepvállalásával megcáfoló skizofréniája még valahol felfogható ép ésszel, ha el nem is fogadható, ha ezzel illető politikai haszonra tett szert. Ami viszont értékelhetetlennek kell, hogy legyen egy politológus számára, ha valaki jelen működésével ma is publikációs listájában szerepeltetett nézeteit vizeli körbe, ma is kötelezőnek érzett maszkulin térjelöléssel, ezzel egyúttal egy remélhetőleg soha többé át nem léphető demarkációs vonalat húzva a szakmai értelmiségi elit és személye közé. A tudományos terület egy olyan közeg, ahol visszamászni a fára irreverzibilis folyamat, a szerről lejönni újból már nem lehet, és értelmetlenné válik a szakmaiság akár múlt időben történő értékelése. Hegyeshalomtól nyugatra ez érvényes politikai szereplőkre is. A tettében szakmailag és morálisan elbukott személyt valamikori kvalitásában értékelő szemléletet tartogassa az idehaza nagyrészt a hatalomra jutási eszközök elemzésben megrekedt politológusi réteg a hazai politikai szereplők értékelésére, de kiválóan alkalmas ez a nézet középszerű középkorászok, kifutáskor azonnal elsüllyedt csatahajók ellentengernagyainak a holokausztban némiképp elhalványult korábbi érdemeinek fényesre nyalására is.

A stratégiai szemlélet, az önmenedzselés, a szakmai karrier ma Magyarországon férfiak által férfiasnak ítélt ismérv, ám ezt sem az elkövetőben, sem az őt védő rektorjelöltben, sem az esetről érdemben megnyilvánulni nem merő, a szakmát jegyző férfiakban nem látom. A valaha valamit elért társadalmi státusz elvesztése pedig jelen esetben egy biológiai szexushoz köthető, a barlangi kőbaltás időszakot idéző tett egy nőre és lányra fókuszálva, bár a 888.hu színvonala nem ebből az egyetlen esetből levezetve van nagyon távol attól, amit egy tudományos munkatárs ma nevével fémjelezhet.

Nem tudom megérteni, kik és hova akarnak akkor minket, nőket küldeni. A nők potenciális társadalmi helyzete jóval jobb más kirekesztett csoportokéhoz képest, de nálunk a legerősebb a kontraszt, az anakronizmus a társadalmi és jogi helyzetünk és az abban megnyilvánuló, ellenünk irányuló lépések közt.

Visszatérve az egyetemek, tudományos intézetek és tagjaik elkövette botrányos esetekre. Az ELTE legutóbbi nethuszáros ügye még részben az illegalitásból tört ki a nyilvánosságba: ott Molnár Attila Károly (MAK) alias a Mandiner és a néhai Konzervatórium „Tölgy” blogger névre hallgató ELTE TáTK-docense G. Fodorral ellentétben nem saját névhez kötődő véleménnyel vitézkedett a virtuális térben, az ELTE ott is állásfoglalást adott ki, a Pázmány azonnal kirúgta, de akkor az ELTE-n elfogadták Molnár elképesztő mentegetőzését a nyilvánvalóan dokumentált holokauszttagadására és a blogger szférában nyílt titok személyes kilétére vonatkozóan.

Molnárhoz hasonló eset volt a Mandinertől törzsközönségben és kommentelő táborban egy nívón álló kurucinfón publikáló Perge Ottó, polgári (értékrendű) nevén Zábori Lászlóé, aki a budapesti Leövey Klára Gimnázium történelemtanára és az Evangélikus Országos Levéltár munkatársa. Tavalyi hírek és az eol honlapja alapján talán egyik állását elvesztette. A mainstream média a tudományos elit kétes hírű képviselőiről ma sem tartja feladatának lekövető és számon kérő jelleggel tudósítani. Nincs az a társadalmi pozíció, ahol – eddig mindig férfi elkövetőként – a társadalmi kapcsolatokat és demokrata értékrendet romboló online virtuskodás ne egy kisfiús heccé silányulna. A cél nem a határokat átlépő személy élve elásása lenne, hanem az egyetlen lehetséges, egészséges önreflexió és szakmai retorzió kikényszerítése, a társadalom számára a visszaigazoló erejű értékrend közvetítése. A szétkenéssel vagy az ügy lezárásáig az aktív lekövetés hiányával ítéljük a vétkes felet és velük cinkos intézeti felelősöket örök folyosói sugdolózásra, a morális terheknek egy örök életre történő hurcolására.

A mai közéleti, politikai és társadalmi, elsősorban az online szférában mindent leuraló erővel teret nyerő, majd ugyanolyan gyorsan a virtuális térben felszívódó, a való életre következményekkel alig bíró legutóbbi jelenségeket igyekeztem összegezni olyan intézmények vonatkozásában, akik nem szeretnék elengedni kiváltságukat a tudományos és társadalmi eszményképet meghatározó szerepükre vonatkozóan, de annak megfelelni nagyon régen nem akarnak.

Nemzetközi besorolásokban labdába sem rúgó intézmények olyan alapokon állnak, ahol a bekerülési mércét – visszatérve a Corvinus legújabb esetére – felvételi előkészítő feladatsorban rasszista szlogenekkel operáló oktatók és diákok jelölik ki. Az épület ódon, ahonnan Marxot sikerült kirakni – nyugat-európai egyetemeken oktatott marxizmus átértelmezést idehaza meg sem próbálva – de az egyre mélyebb szellemi dagonyába süllyedő alapok, a diákság és oktatók közt is dúló, hétköznapi rutinná vált kirekesztés, a politikai akaratnak behódoló, magát szakmainak nevező elittel kötelezően végbe fog menni a lebomlás, ehhez még az azt készséggel levezénylő, Orbán bábjaként működő új rektor sem kell.

Mi a hosszú távú jövőképe olyan intézményeknek, ahol magabiztosan, az egyetemi vezetéstől mit sem tartva, egyértelműen egy régóta tartó rutin alapján viszik be oktatók és diákok egyetemi felvételi és tankönyvi anyagba a rasszizmust? Vagy ahonnan úgy kerülnek ki később akár tudományos, akár politikai területen társadalmi vezetők, hogy tevékenységük és nézetük a legkisebb kapcsolatot sem mutatja a XXI. századi demokráciaelmélet értékrendjével, esetleg egyenesen egy neonáci párt vezető képviselői? Ahol felsőoktatási intézmények vezető oktatói kampányolnak a népirtás hazai első számú felelősének állítandó szoborért? Vagy ahol a tudományos akadémia adja ki a jóváhagyó pecsétet az antiszemitizmus hazai atyjának utca- és intézményi névadáshoz? Szellemi impotenciájukat az ügyben azzal fokozva, hogy bevallják, hogy a rossz kérdésre érdemben és tudományos rangjukhoz mérten nem tudtak vagy mertek válaszolni.

Létezik-e a mai magyar tudományos elitnek egy erre vonatkozó önreflexiós képessége? Megrendezésre került-e valaha a témában egyetemi és MTA-fórum, akár konferencia, hogy hol áll a mai magyar akadémiai elit és felsőoktatási képzés társadalmi felelőssége? Feltéve, ahol elhangozhatnak felelősséget számon kérő kérdések, és azokat válaszra is méltatják, esetleg van kérdések szekció, és nem csak belső tagok közti kinyilatkoztatás.

Személy szerint én nem követelném G. Fodor Gábor Századvégtől való távozását, pont a neki való helyen van, szakmai kvalitásának pedig a 888.hu mára elegendő teret ad. Ami kívánatos lenne, hogy a mai magyar tudományos elit: jelen esetben az MTA, a Corvinus, az ELTE és valamennyi tudományos testület, egyetem és főiskola örökre vesse ki magából az ilyen értékendet, nem csupán tagjaik köréből, de az általuk meghatározott tudományos események, konferenciák, jövőbeni tagsági pályázatok esetén is. Legyen végre valódi tétje annak a tudományos életben, a jelen és jövő értelmiségi társadalmára jó esetben legerősebb befolyást bíróként, hogy ki, milyen értékrend és azt képviselő személyek mellett teszi le a voksát. Enélkül a tudományos intézmények jól csengő neve csupán a szellemi impotencia kétségbeesett elkendőzése. A vétkes félnek sem kell örökre elásnia magát, de nem alany jog ma egyetemen oktatni, akadémiai testületbe kerülni, a tudományos elit tagjává válni. Sok szép pálya van a világon, az online média meg itthon bárki számára óriási lehetőségeket rejt.

Írásom megjelenése napján, február 3-án országos tiltakozás indul a közoktatás kilátástalan helyzete ellen. A területen létrejött erjedésben része van azoknak is, akik a jövő tanárait és értelmiségi rétegét nevelik ki, tartják meg köreikben kritikátlanul, lenne szerepük nekik is a tiltakozók közt.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr418356658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása