Feliz soledad - Boldog magány (by heihachim)
„A német szociáldemokrata politikus azt mondta: Orbán Viktor magyar miniszterelnök „egyértelműen elhatározta, hogy a saját útját járja”. Ugyanakkor az EP elnöke hozzátette: Orbán valamennyi politikai kérdésben nagyon szorosan Vlagyimir Putyin orosz elnök mellett áll.
Martin Schulz kiemelte, hogy Magyarországgal ellentétben a térség más országai hajlandóak lehetnek menekültek önkéntes befogadására, és ha sikerül végrehajtani a 160 ezer menekült tagállamok közötti elosztásáról hozott korábbi döntést, a térség országai gazdasági teljesítőképességükhöz mérten részt vehetnek majd menekültek befogadásában.”
Schulz már lemondott Orbán meggyőzéséről
Martin Schulznak ebben teljes mértékben igaza van. Orbán Viktort teljesen felesleges bármiről is győzködni, rimánkodni neki, jobb belátásra bírni. Ez meddő és reménytelen próbálkozás. A magyar miniszterelnököt még az özvegyek és árvák könnyei, valamint a szüzek sikolyai sem hatják meg. A megváltozott munkaképességűek alól mindenféle különösebb szégyenkezés és keresztényi irgalom nélkül rúgta ki a szociális biztonságot. Egyszerűen naplopóknak tartja őket. Orbánt ideig-óráig legfeljebb kényszeríteni lehet, de az első adandó alkalommal azonnal megszegi az ígéreteit. Ő egy ilyen ember, tényleg nem tehet róla. Sok választópolgár számára pont ezek a tulajdonságai teszik őt vonzóvá. Megrögzött hívei ravasz, tapasztalt politikusnak, határozott jellemnek és ennek következtében hatalomban is tartják.
2016 márciusában talán ki fog derülni, hogy egy bukott hőst, egy megerősödött diktátort, vagy csak egy sima, nem túl nagy jelentőségű kelet-európai miniszterelnököt tisztelhetünk-e a mi Orbán Viktorunk személyében. Az is elképzelhető, hogy mindezekből kapunk egy kimondottan nemzeti, GM-mentes hibridet.
Ha a többi V4-es országok vezetői úgy döntenek, hogy számukra mégis inkább az Európai-Unióval való kapcsolat a fontosabb és nem Vlagyimir Putyin kelet-európai megbízottjának szemfüles ténykedése, akkor Európa önkéntes megmentője csúfos kudarcot fog vallani. Mély csalódottságát valószínűleg magyarországi hatalmának megerősítésével fogja kompenzálni.
„Orbán Viktor szerint a péntek éjjel befejeződött kétnapos uniós csúcstalálkozón az EU most első ízben lényegében elfogadta a menekültválságra felkínált magyar megoldást, ami a külső határok védelmének és a menekülthullám megállításának szavaz elsőbbséget. „Most tartunk ott, ahol már egy éve lennünk kellene.” (Forrás: BruxInfo, Orbán: az EU most már magyar kottából játszik)
Ez az elsősorban házi felhasználásra szánt kijelentés ugyanúgy nem igaz, mint az, hogy Orbán Viktor aláírta volna a kötelező széttelepítésről szóló kvótát. A derék Kovács Zoltán, amikor felháborodottan kijelentette, hogy hazudik az ellenzék, akkor csendben hozzátehette volna azt is: – És még a miniszterelnök úr is, de az nem számít annak.
A 2016 február 19-én, az EU-csúcson elfogadott határozattal kapcsolatban a pártok olyan mesterien beszéltek mellé, mint egy francia bohózat fő- és mellékszereplői. Egyetlen párt sem volt képes arra, hogy tisztességesen tájékoztassa a közvéleményt. Nem játszottak el semmiféle Orbán Viktor által komponált vonósnégyest, de a miniszterelnök sem árulta el Magyarország teljes népességét. Egy már elfogadott önkéntes kvótáról volt szó, nem a kötelezőről.
A határozat arról szólt, hogy valamiféle egységes megoldást találjanak a krízisre és ne kezdjen el minden ország külön-külön partizánakciókba. A jelenlegi kaotikus viszonyokat érdemes lenne felszámolni. Az érintett határszakaszokon Uniós üzemeltetésű menedékkérő-regisztrációs központokat kell felállítani, majd az itt regisztrált menedékkérőket valamilyen szervezett módon szét kell osztani az Unión belül. Aki nem akar részt venni ebben, az időben jelezze a szándékait. Martin Schulz ki is jelentette, elfogadta a magyar álláspontot. Megértette, a magyar kormány mereven elutasítja a kötelező kvótát, a többit Orbán majd beszélje meg személyesen Putyin elnökkel, ha megint összefutnak valahol.
A miniszterelnök soha nem árulta el a hazát, pont ellenkezőleg. Gondosan megtartja azt magának, valamint az ismerősi és rokonai számára. Aki rendesen viselkedik, az kaphat is belőle.
„A közösen elfogadott döntések, köztük a menekültkvóta kivétel nélküli végrehajtására és az egyoldalú tagállami lépések mellőzésére szólítottak fel az EU-intézmények vezetői az állam- és kormányfők többórás, éles migrációs vitája után.” (Forrás: BruxInfo)
Werner Faymann, osztrák kancellár akciója a beengedendő menedékkérők létszámának korlátozásáról nagyobb riadalmat keltett, mint Orbán Viktor sajtótájékoztatója. Az osztrák kormány arról döntött, hogy 2016. február 19-től, csak napi 80 menedékjogi kérelmet bírálnak el és napi 3200 főre korlátozták a belépésre jogosult menekültek számát. Ha bajor nyomásra Németország is hasonló intézkedéseket kényszerülne bevezetni, az komoly gondokat jelenthet a kelet-balkáni menekült–útvonal mentén fekvő országokban és legfőképpen Görögországban.
A hazai kormánysajtó úgy próbálja beállítani Faymann-t, mint, aki megtért az Úrhoz, és végre elfogadta a magyar kormány megoldási javaslatait. Orbán Viktor egyenesen a józan ész diadalaként értékelte az osztrák kormány döntését a belépő menedékkérők létszámának korlátozására. Az osztrák kancellár nem egészen így látta ezt, sőt határozottan visszautasította, hogy őt „összehasonlítsák olyasvalakivel, aki nem fogad be menekülteket, nem látja el őket rendesen, és nem folytat le velük szemben méltányos eljárást”. (Werner Faymann osztrák kancellár szerint Németország követni fogja Ausztria lépéseit)
A magyar miniszterelnök számára az osztrák korlátozás azért hasznos, mivel ez komoly „torlódáshoz”, így feszültségekhez vezethet, akár még Magyarországon is. Ennek segítségével megint könnyen elterelheti a figyelmet az ország egyre súlyosbodó belpolitikai válságáról. Az általa annyira áhított terrorveszélyhelyzet alaptörvénybe emelése után, egy esetleges határ áttörés korlátlan hatalommal ruházhatja fel őt. Legfőképpen ez teszi a magyar miniszterelnököt ellenérdekeltté a krízis közös megoldásában.
A márciusi döntés nagy kérdése nem az lesz, hogy Orbán elfogadja-e a kötelező betelepítési kvótát. Egyértelmű, hogy nem, és ezzel az EU-intézmények vezetői is tökéletesen tisztában vannak. A lényegi kérdés az, hogy az egységes megoldásba sikerül-e bevonni a többi kelet-európai országot, elsősorban Lengyelországot. Magyarország ebből a szempontból nem jön számításba. A reménykedésre az adhat okot, hogy a tagállamok már az idén elkezdik a 2020 utáni költségvetés tárgyalását.
Matteo Renzi olasz miniszterelnök fenyegetése, Orbán magabiztos állításával ellentétben, egyáltalán nem súlytalan. Renzi lényegében megzsarolta a V4-eket, amennyiben nem fogadnak be menekülteket, akkor az uniós közös költségvetés legnagyobb részét befizető országok megvonhatják a fejlesztési támogatásokat az EU szegényebb tagállamaitól. Nem szép dolog ez, főleg nem egy talján részéről, de reális lehetőség. Csehország, Szlovákia és Lengyelország hosszú távon nagy előnyre tehet szert, ha kihátrálnak Orbán mögül. Ha nem, akkor 2020 után több pénz marad a nettó befizető országoknál. A legnagyobb befizető ország Németország és Franciaország után Olaszország.
Orbán szerint a márciusi EU-csúcs legfontosabb kérdése, hogy “sikerül-e lenyomni a kelet-európai országok torkán” a befogadott migránsok szétosztását. Egyes vélemények szerint pedig az, hogy sikerül-e valahogy Orbán Viktort eltávolítani az Unió torkától. Talán a leglényegesebb mégis inkább az, sikerül-e valahogy az Unió egységét megőrizni, vagy a kelet-európai államok különutas-politikájával még jobban megbontani. Putyin és Orbán számára ez utóbbi lenne a kedvezőbb forgatókönyv.
Magyarország számára valóban rendkívül nagy jelentőségű lesz a márciusban tartandó csúcs. A Kaczyński-Szydło párosnál, a magyarellenes Fico-nál, illetve Sobotkánál és Zemannál Orbán még kampányolhat egy kicsit. A nyugat-európai országok láthatóan már nem tekintik partnernek az Orbán-kormányt. Ha a többi visegrádi ország elfogadja a közös megoldást, akkor azonnal szert teszünk egy magányos hősre.
"Tengerparton áll a tölgyfa,
aranylánc csüng az ágain...
Tovább már nem tudom..."
(Körmendi János: Csehov - Három nővér)
