Egy régi szavazás emléke - Az emberek boldogsága

"Magyarország demokratikus elvek mentén működik, és ez tükröződik a hatalmi ágak egymáshoz való viszonyában is: a három legfőbb hatalmi ág (a törvényhozó, a végrehajtó hatalom, valamint az igazságszolgáltatás) egymástól függetlenül működik. A felosztás nem engedi, hogy bármelyik ág magához ragadja a hatalmat, és önkényesen alakítsa az ország és a benne élő állampolgárok életét, hiszen a hatalmi ágak azon túl, hogy függetlenül működnek egymástól kölcsönösen ellenőrzik egymás működését. Ezt hívják a fékek és ellensúlyok rendszerének." (Magyarország alkotmányjogi berendezkedése)

Arra őszintén kíváncsi lennék, hogy a fent említett fékeket és ellensúlyokat miféle elvetemült alakok lophatták el, és vajon mire tudták otthon felhasználni. Talán beleépítették egy tradicionális alföldi csettegőbe vagy valamilyen ravasz módon hurkát töltenek vele disznóöléskor? Elég sok mindenre fel lehet használni ezeket a hasznos holmikat.

Azt persze senki sem mondta a fülkeforradalom után, hogy az ilyesmiket nem szabad hazavinni.

Mivel újat ezekből a portékákból a nemzeti ügyek, pontosabban a mi ügyünk kormánya nem nagyon akart beszerezni, ezért a három hatalmi ágat 4,0 mm-es, horganyzott feszítőhuzallal rögzítették a miniszterelnökséghez. Ezt eddig még nem lopták el, de valaki már minden bizonnyal ügyesen kinézte magának.

Maga a „demokratikus elvek mentén” kifejezés nagyon fennkölt, de túlságosan szabadon értelmezhető. Elvégre Magyarország is az Adriai-tenger mentén fekszik, attól mindössze nagyjából 250 kilométer távolságra. Persze légvonalban mérve, mivel azt nem lehet elsikkasztani vagy odaadni egy ügyes baráti vállalkozóknak.

A három hatalmi ág egymástól ugyan teljesen függetlenül működik, de természetesen Orbán Viktor szigorú és gyakorlatias felügyelete alatt. Ha ő akar valamit, akkor ezek az ágak mit sem törődve egymással, az országgal, a benne élő mihaszna népséggel, valamint a törvényekkel, készségesen végrehajtják a kívánságait.

Ha népszavazást akar valamilyen számára fontos ügyben, akkor azt, ha meg nem, akkor nem. Nem olyan bonyolult ezt megérteni és alkalmazni a mindennapi életben. A Nemzeti Választási Bizottságnak jelenleg annyi jelentősége van, mint a Civil Összefogás Fórumának. Valahol léteznek az univerzum egyik lakott bolygóján.

Erdősiné, hivatásos magánszemély, közélet iránt mutatott érdeklődése jóval fontosabb, mint az MSZP makacs ármánykodása a CBA ellen. Legközelebb Nyakó Istvánék legfeljebb kemény nehéztüzérségi előkészítés után és erős légi támogatás mellett próbálkozzanak majd meg eljuttatni a népszavazási kezdeményezésüket a Nemzeti Választási Irodába.

Esetleg kérjék meg az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy rendeljenek ki békefenntartó csapatokat a konfliktussal érintett időbélyegzőhöz. Így talán lesz rá némi halvány esélyük, hogy sikerül végre hitelesíttetniük azt a nyavalyás beadványukat. Népszavazásra azonban ebben az esetben se nagyon számítsanak, mivel az ő kérésüket az NVB, a 4,0 mm-es horganyzott feszítőhuzalra hivatkozva, mindenképpen el fogja utasítani.

Szerencsére Erdősiné, a közügyek őszinte rajongója, most már hivatalosan is meglátogathatja a rokonságot és az ismerőseit egy kis aláírás-gyűjtögetés reményében. 200 ezer embert biztos össze tud csődíteni valami látványos produkcióval. A Queen 1976-ban ingyenes koncertet adott a londoni Hyde Parkban. Ezen nagyjából ennyi néző vett részt. Erdősi néninek miért ne sikerülhetne valami hasonlót összehoznia, ha jól tud énekelni.

A tekintetes Bizottság – 3 elvetemült köztársasági lázadó kivételével – a kormány a kötelező betelepítési kvóta ügyében benyújtott népszavazási kezdeményezését pillanatok alatt és készségesen hitelesítette. Egy Csabai József nevű magánszemély – szintén a közügyek lelkes megszállottja – a biztonság kedvéért előre le is foglalta számukra a helyet a mágikus időbélyegzőnél. Amit meg lehet tenni, az soha nem számít csalásnak.

Egyes rosszindulatú híresztelések szerint maga a feltett kérdés az alaptörvénybe ütközik. Ezt az irományt azonban Kerényi Imrén kívül tulajdonképpen senki sem veszi túlságosan komolyan. Olyan, mint amilyen régen a november 7. volt. Kötelezően meg kell ünnepelni.

A következő lépés valószínűleg az lesz, hogy a 2011-ben elfogadott, népszavazások érvényességének küszöbét, ebben ez egy esetben hozzáigazítják a közvélemény-kutatási adatokhoz. A küszöb jelenleg az összes szavazásra jogosult fele, plusz egy főt jelent. Úgy nagyjából négymillió embert.

Az ügy fontosságára való tekintettel elég lesz ide jóval kevesebb voks is. A nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítésének öntudatos elutasítását egy határozott, rosszalló fejbiccentéssel, illetve diszkrét krákogással lehet majd jelezni.

Egyelőre még nem magyar, de majd magyar állampolgárt természetesen annyit telepíthet be a kormány, amennyit csak akar. Egyszerűsített honosítással, kaparós sorsjeggyel, bingó sorsolással, postai utánvéttel. Aki megelégszik egy szerény letelepedéssel, az kedvező áron vehet magának és az egész családjának letelepedési államkötvényt. (Szarért-húgyért adjuk a magyarországi letelepedést)

A magyar kormány machinációit annyira érdemes komolyan venni, mint Németh Szilárd, Fidesz alelnök alapos görög-latin műveltségét. „Bonus dux bonum reddit comitem.” (Néhai Böhm József, közös képviselő, nyugdíjas főkönyvelő)

Az állami népszavazás szórakoztató propagandájára 3 milliárdot szán az önmagával igazán nagyvonalú kormány. Maga a szerelmi aktus 5 milliárd forintba fog kerülni. Ez igazán nem nagy ár a semmiért. Aki ezt az egész gátlástalan szélhámosságot beveszi az...

Az majd elmegy szavazni és egykoron tiszta szívéből szerette volna Sztálin elvtársat is.