V. Gusztáv svéd király (1858-1950, uralkodásának ideje: 1907-1950)

Az 1930-as években a nemzetközi sajtó tele volt a svédországi szervezett bűnözésről szóló híradásokkal. Mára az is bebizonyosodott, ezek a bűnözői körök szoros kapcsolatban álltak az egész svéd politikai elittel, sőt egyes rendőrségi iratok arra utaltnak, magával a Bernadott-házzal is.

A szervezet bűnözői tevékenység mögött a Svéd Királyi Antropológia Társaság és annak gátlástalan, mindenre elszánt elnöke, a hírhedt antropológus, Lars Lindström állt.

Lindström 1894. március 5-én látta meg a napvilágot. Azt nem tudni, hogy hol, mivel a rendőri jegyzőkönyvek szerint 16-féle különböző helységet jelölt meg születési helyéül, de ezek egyikében sem tudtak arról, hogy valaha történt volna náluk ilyesmi.

Lindström idővel mesterien kitanulta az okirathamisítást, a lányok futtatását, a garázdaságot, később azonban áttért a gazdasági bűnözésre. A Stosrjön tó környékén idegenvezetőnek és halárusnak adta ki magát. Német turistákat kalauzolt, akikkel aláíratott egy jogilag gondosan megfogalmazott, svéd nyelven íródott szerződést, melyben azok elismerték, hogy nevezett, Lars Lindström csodálatos helyekre kalauzolta el őket, ahonnan pompásan rá lehetett látni a tóra és dicsérték a szaktudását. Mindezért hálából rá is íratták a németországi ingatlanjaikat. A szélhámos cserébe átadott nekik 17 hektárt, 1 cm mélységben a Stosrjön tó felszínéből.

Lindström mindenkivel elhitette, hogy rendkívül jó viszonyt ápol Per Albin Hanssonnal, Svédország akkori miniszterelnökével, akiről azt állította, a bátyja. Amikor rákérdeztek erre, elmondta, őt csak azért hívják Lindströmnek, mivel ez sokkal jobban illik a Larshoz és jóval könnyebben le is tudja írni, mint a Hanssont.

A magyarázata teljesen elfogadhatónak tűnt, ezért mindenhol hatalmas pénzösszegekkel támogatták, melyekkel kapcsolatban azt ígérte, nagyon szívesen átadja azokat a miniszterelnöknek. Mivel azonban ő maga, Lars Lindström rendkívül szerény és becsületes ember, akinek sokat számít az adott szó szentsége, megkérte őket, kezeljék diszkréten az adományt. Arra is gondosan ügyelt, ha az adott településeken valamit átadtak, azonnal megjelent az ünnepségen, beállt a meghívottak közé az első sorba, és időnként hamiskásan rákacsintott a helyi polgármesterre.

Stockholmban az 1930-as években virágzott az ingatlanspekuláció, a prostitúció és az illegális tonhal-kereskedelem. Ebben az időben Lindström már köztiszteletnek örvendő politikusnak számított, akit minden jelentősebb svédországi párt vezetőségébe beválasztottak. Az ország gazdaságára és társadalmára így ennek a szélhámosnak jóval nagyobb hatása volt, mint a félénk és visszafogott V. Gusztáv, svéd királynak. Lindström azt állította a svéd uralkodóról, hogy a nagybátyja.

Lindström célja az volt, hogy kapcsolatai segítségével leszámoljon a vetélytársaival és rátegye kezét a svéd illegális tonhalpiacra. Miután a városi rendőrfőnökkel sikerült elhitetnie, hogy ő a valódi apja Lindström legidősebb lányának, megzsarolta ezzel az információval, és így már könnyedén leszámolhatott a rivális halkereskedő-bandákkal. Az illegális halkereskedelem teljes egészében az ő kezébe került. Racionalizálás és költségcsökkentés céljából össze is kötötte azt a prostitúcióval. A stockholmi utcalányok ezek után már nem csak a saját testüket, hanem a tonhalakét is árulták.

Lindström csak az elemi iskola néhány osztályát végezte el, ezért tudományos karrierje elősegítése céljából beválasztatta magát a Svéd Királyi Akadémiába. Az antropológia szóra egy lexikon elején bukkant rá és nagyon megtetszett neki. Ezután a király segítségével megalapította a Svéd Királyi Antropológia Társaságot. Az Akadémián azonban közölték vele, hogy már van egy ilyen nevű társaság. Lindström célszerűnek tartotta, ha minél előbb megszabadul tőlük.

A Lindström -féle Antropológia Társaság tudósait legnagyobb részben zsebtolvajok, stricik, útonállók, verőemberek, könyvügynökök és más kétes elemek alkották. Rendszeresen megjelentek a konkurens társaság tudományos előadásain, ahol hangoskodtak, tiltakoztak, rendkívül zavarba ejtő kérdéseket tettek fel, tonhalakkal bántalmazták a résztvevőket, végül szakszerűen szétverték az előadótermet.

Az antropológus és bandafőnök azt vetette a másik társaság szemére, hogy alapításuk óta eddig még egyetlen kontinenst sem fedeztek fel. Bengt Emmerik Danielsson, antropológus azzal próbált védekezni, hogy nem is ez a dolguk, ráadásul mások már az összeset felfedezték.

Lindström azonnal kihasználta Danielsson meggondolatlan kijelentését Hatalmas sajtóbirodalma segítségével meggyőzte a svédeket arról, hogy az ő antropológia társasága garantálja, hogy 30 éven belül felfedeznek egy teljesen új kontinenst, amelyen paradicsomi állapotok uralkodnak. Ennek segítségével az uralkodó, V. Gusztáv egy virágzó svéd gyarmatbirodalom alapjait rakhatja le.

A Lindström érdekeltségébe tatozó újságok címlapján hatalmas betűk hirdették azt, hogy „Az aljas és alávaló Svéd Királyi Antropológia Társaság megakadályozza a nemzet érdekeit önfeláldozóan szolgáló Svéd Királyi Antropológia Társaságot abban, hogy dicsőséget szerezhessen nemzetünknek”

Azt is elterjesztette, hogy Danielsson a németeknek dolgozik, akik szintén nagyon szerettek volna végre egy új kontinenst felfedezni maguknak. Magát a lejártó-kampányt az tette érdekessé, hogy mint később az kiderült, az egészet a német titkosszolgálat finanszírozta.

A király a nép nyomására feloszlatta a régebbi Svéd Királyi Akadémiát és engedélyt adott a másiknak távoli, ismeretlen kontinensek meghódítására. A valódi hatalom Svédországban így lassan Lars Lindström kezébe került, aki ezt gátlástalanul ki is használta. Miután koncessziót szerzett rá, az összes svédországi tó látványáért közvetlenül neki kellett fizetnie mindenkinek.

Mivel a tevékenységéhez nagy szüksége volt a nép támogatására, hihetetlen mértékben lecsökkentette a prostitúció és a tonhalak árát. Úgy nézett ki, az antropológus karrierje immár megállíthatatlan. A svédek imádták. Beszédeit hisztérikus jelenetek kísérték. A tömeg tombolt, amikor Lindström a hatalmas svéd gyarmatbirodalomról szónokolt nekik. Még egy tonhalas szendvicset és egy táncot is elneveztek róla.

Az antropológus vesztét végül az okozta, hogy 1941-ben V. Gusztáv ünnepséget szervezett a tiszteletére, abból az alkalomból, hogy a Svéd Királyi Antropológiai Társaság nemsokára egy hatalmas kontinenst fog felfedezni. Erre természetesen meghívták Per Albin Hansson miniszterelnököt is.

A protokoll szerint a rendezvény szervezése során egyeztették a király beszédét a miniszterelnökével. Ekkor kiderült, hogy Hansson úgy utalt Lindströmre, mint a svéd király jellemes unokaöccsére, a király pedig úgy, mint a miniszterelnök feddhetetlen jellemű öccsére. Mivel a Hansson család nem állt rokonságban a Bernadott házzal, ez Lindström karrierjének gyors végét jelentette.

A Svéd Királyi Antropológia Társaság a tervezett ünnepséget már a Långholmensi központi fegyházban töltötte, szigorított őrizet alatt.

Itt az őröknek Lindström a fegyház igazgatójának legkedvesebb unokatestvéreként mutatkozott be.