Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Férfikereskedők

2016. május 03. - Toadwart66

lehman.jpg

Herbert H. Lehman (1878 - 1963)

Timothy R. CatJames tisztes, megbecsült leánykereskedőként tevékenykedett a XX. század elején, Philadelphiában. Tevékenységét 1897-ben kezdte meg, természetesen nagy reményeket fűzve eljövendő üzleti sikereihez. Tisztában volt azzal, hogy az optimizmusra meg is van minden oka. Nagyszabású üzleti vállalkozásának beindítása előtt ugyanis leányokat futtatott, ami állítása szerint értékes tapasztalatokkal gyarapította szakmai ismereteit, mind elméleti, mind gyakorlati téren. Ekkoriban kötelezte el magát végérvényesen ezen izgalmas szakma mellett.

Tehetsége révén gyorsan felküzdötte magát a Keleti-part legnagyobb leányforgalmazói közé. Rendkívül rugalmasan volt képes alkalmazkodni a piac változó igényeihez, a kereslet és kínálat hullámzáshoz, a divathoz és az életkori megoszlásokhoz. Gondosan kidolgozott statisztikai modellek segítségével tudományos alapokra helyezte a leánykereskedelmet. Mr. CatJames – a szakmában elsőként – külön közvélemény-kutató céget alapított a vásárlói igények felmérésére. Adatait az amerikai elnökválasztások kampányaiban is felhasználták, legtöbbször becsületes zsarolások céljából.

A mozgófilmek elterjedésével egy-egy színésznő sikeres szereplése után, a CatJames Leánykereskedelmi Vállalat kínálatában azonnal megjelentek a filmsztár hasonmásai. A Keleti-parti Leánykereskedők Szövetsége 1917-ben az elnökévé választotta a sikeres üzletembert. Ez akkoriban rendkívül nagy elismerésnek számított szakmai körökben, főleg mivel egy illegális tevékenységről volt szó.

Az 1929-33 közötti nagy gazdasági világválság sajnálatos módon az ő üzleti tevékenységét is a csőd szélére sodorta. Hatalmas kínálat volt leányokból, az irántuk való kereslet viszont pangott, sőt egyes esetekben a korábbi vevői jutányos áron vissza is akarták szolgáltatni a nála vásárolt leányokat.

Mr. CatJames tökéletesen tisztában volt azzal, egy egész élet munkája fog hamarosan megsemmisülni, ha nem tesz ellene sürgősen valamit.

Elkeseredésében az Egyesült Államok Szövetségi Statisztikai Hivatalának zsebkönyvét tanulmányozta, amikor felfigyelt arra, hogy a korfák megoszlása alapján a piacon hatalmas hiány mutatkozik az 50 és 60 éves kor közötti férfiakból. A fiatal leányok nagy mennyisége által gerjesztett túlkínálattal szemben, rendkívül nagy deficit volt idősödő, de még mozgásképes, decens urakból. Üzleti tehetsége révén rögtön felismerte a hatalmas piaci rés nyújtotta lehetőségeket.

Azonnal elhatározta, hogy áttér a tisztes, őszes urakkal való kereskedelemre. Döntése után cégének ügynökei elárasztották a Keleti-parti államokat, hogy megfelelő paraméterekkel rendelkező áldozatokat cserkésszenek be. Már az első üzleti évben kimagasló forgalmat sikerült lebonyolítania. Pár hónap elteltével Európában is hatalmas kereslet támadt a vállalat kifogástalan modorú árucikkei iránt.

A rendőrség ekkoriban elképesztő mennyiségben kapott kétségbeesett hangú bejelentéseket halálra rémült családoktól, akiknek ártatlan férfitagjai kerültek valamilyen módon a gátlástalan férfikereskedők karmaiba. Az újságok tele voltak a középkorú urak elrablásáról szóló szomorú híradásokkal.

Mrs. McRooster beszámolt arról, hogy ő éppen kint teregetett, miközben a férje, Edward, füvet nyírt a házuk takaros kis előkertjében. Mrs. Mcrooster csak néhány percre hagyta magára a férjét, amikor megtörtént a tragédia. Az asszony zokogva mesélte, mire visszaért, a fűnyíró még járt ugyan, de a férje már nem volt sehol. „Szegény Edward biztosan halálra rémült. Annyira ártatlan volt már a drágám és milyen pompásan tudott törölgetni.” – tette hozzá kétségbeesetten.

A tettesek sokszor vidám ivócimboraként cserkészték be a védtelen férfiakat. Meghívták az kiszemelt áldozatukat egy italra és hagyták őt nyerni a kártyában. Ily módon elaltatva a gyanakvását, altatószert kevertek az italába és így könnyedén elrabolták. Mire a szerencsétlen áldozat magához tért, előfordult, hogy egy merienmünsteri háziasszony hálószobájában találta magát, aki éppen nagy mennyiségű krumplis kolbásszal próbálta őt megvendégelni. Nehéz elképzelni azt, hogy mindez micsoda, egész életre szóló lelki sérülést okozhatott egy tiszta erkölcsű, manhattani férfiszabó életében.

Voltak olyan szerencsétlenek, akiket kutyasétáltatás vagy autószerelés, esetleg folyami horgászat közben raboltak el. Az aggódó feleségek már nem merték egyedül elengedni a férjüket a lóversenypályákra. A fogadások emiatt az összes érintett államban jelentősen visszaestek, ráadásul a középkorú bukmékerek is sorra eltünedeztek.

A nyugdíj előtt álló Henry Remington őrmestert intézkedés közben rabolták el, és csak évek múlva, nagy nehézségek árán tudott megszökni egy birminghami özvegyasszony szigorúan őrzött házából. A férfi ezután már a tea illatától is azonnal sírógörcsöt kapott és soha többé nem fogadott el senkitől aprósüteményt. Felesége elmondta, a férfi a haláláig tiszta szívből gyűlölte az angol muskátlikat.

A középkorú férfiak sötétedés után már nem mertek a hitvesük nélkül kimenni az utcára. Hatalmas mértékben megnövekedett a hajfestékek forgalma. Egyes urak kétségbeesésükben női ruhákat kezdtek el hordani. CatJames ezt a védekezésüket azonban könnyedén kijátszotta, ugyanis bevásárolta magát néhány biztosítótársaságba. Így már a potenciális áldozatok címéhez, egészségügyi állapotához is hozzáfért. Rengeteg férfit raboltak el mélyen alvó, így mit sem sejtő hitvestársuk mellől. Egy jacksonville-i háziasszony négy éven belül három középkorú férjét veszítette el ily módon. A szerencsétlen nőt ráadásul gondatlan alvással és középkorú férfiak veszélyeztetésével is megvádolták.

A virágzó férfikereskedelemnek végül az vetett véget, hogy az FBI nagy erőket állított rá mr. CatJames vállalatára, jobban mondva bűnszövetkezetére. Folyamatosan figyelték a számláit, lehallgatták a telefonbeszélgetéseit. Őszes halántékú, barátságos kinézetű FBI ügynökök raboltatták el magukat, majd részletes jelentéseket küldtek a megfigyeléseikről.

Miután CatJames alkalmazottai 1937-ben elrabolták Herbert H. Lehmant, New York állam kormányzóját és eladták őt egy párizsi, külvárosi mulatónak, maga Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke is azonnali és határozott fellépést követelt. A botrányt így is csak Albert Lebrun franciaországi köztársasági elnök közbenjárásával sikerült diszkréten elsimítaniuk. A francia hatóságok közölték a sajtóval, monsieur Lehman vendégként tartózkodott a mulatóban és nem pincérként.

Az összegyűjtött bizonyítékok és az elrabolt FBI ügynökök jelentései alapján végül meg tudták vádolni Timothy R. CatJamest többrendbeli emberrablással és középkorú férfiak szabadságának korlátozásával. Az esküdtszék az üzletembert 1938. január 15-én bűnösnek találta, és kétszeres életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr258682364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása