Lakás a Kiserdőn (Barakkváros)

„A magyar politikai komédia nívótlanabb egy peceszöllősi műkedvelő előadásnál. Ma már pedig minden komédiás tanul, készül, növekszik, csak a magyar politikusok nem tanulnak.” (Ady Endre - Akik nem tanulnak; Nagyváradi Napló, 1903. február 8.)

Az ország ugyanúgy meg van átkozva a politikai elitjével, mint Bagaméri Jácint fagylaltos a kereslet-kínálat problematikájával. Nagyon nem is lehet mit kezdeni ezzel az elittel, mivel a saját és mások hibáiból soha nem hajlandóak tanulni. Azt hiszik, ezek a hibák csak arra valók, hogy felhasználják azokat az egymás elleni csatározásaikban és a segítségükkel minél több politikai haszonhoz juthassanak.

Egy tisztességes asztalos, ha elront valamit, nem foghatja rá azt valamelyik kollégájára. Politikusoknál ez hozzátartozik a szakmai képességeikhez. Az győz, aki meggyőzőbben ki tudja magát magyarázni valamilyen kellemetlen helyzetből.

Azt sajnos nem lehet közölni az egész társasággal, hogy most már keressenek maguknak valami más hivatást, mivel jelenleg nincs belőlük túl nagy választék. A rajcsúrozásuk azonban már nagyon sokba kerül.

A baloldalnak a 2010-es hatalmas bukás után el kellett volna gondolkoznia azon, hogy milyen hibákat sikerült felhalmozniuk az évek során és ezekkel mihez tudnának kezdeni. Ezt többször hangoztatták is, de eddig még nem találtak meg egyet sem. Sokszor csak sodródnak az eseményekkel.

Gyurcsány Ferenc május 1-én kijelentette, hogy ő inkább marad tisztességes és szegény, mint hogy urizáljon más pénzéből vagy lopott közpénzből. Remek gondolatok, de azzal, hogy szegény maradjon, egy kicsit már elkésett. Ha szétosztaná a vagyonát a nincstelenek között, akkor persze kedvére elszegényedhetne. Minek ilyen haszontalan kijelentéssel provokálni az amúgy is kiábrándult fogyasztói réteget.

Török Zsolt legutóbb pedig azzal borzolta fel a kedélyeket, hogy az igazság keresése következtében pert vesztett Selmeczi Gabriella ellen, de nincs pénze kifizetni a rá kirótt büntetést. Ezért aztán látványos gyűjtést rendezett magának. Később azonban kiderült, hogy Selmeczi az 500 ezer forintos bánatpénzt ez év április 20-án már megkapta az MSZP-től. „Török Zsolt az Indexnek azt mondta, csak a pénz felét fizette ki az MSZP, és még ott van a perköltség is, úgyhogy most azért gyűjt, hogy ezeket ki tudja fizetni. Tehát most Török tartozik az MSZP-nek.” (Török Zsolt pénzgyűjtése nem várt fordulatot vett)

A peceszöllősi műkedvelő előadás ennél a komédiánál jóval nívósabb lehetett. Török Zsoltnál sokkal több ember élhet az országban, akik jóval szegényebbek nála, mégsem indítanak pénzgyűjtő kampányt a maguk megsegítésére. Az persze igaz, hogy ők nem az MSZP-nek tartoznak. A volt szóvivő miért nem a saját pártjához fordult azzal, hogy sajnálatos munkahelyi baleset történt, melynek következtében Selmeczi képviselőasszonynak megsérültek a jó hírnévhez fűződő személyiségi jogai. Van, akit az áram ráz meg munkavégzés közben, van, aki pedig a hírnevével bajlódik.

Selmeczi Gabriella sebet kapott jó hírnevéhez sok mindent nem lehet hozzáfűzni, mivel nem nagyon lehet tudni azt, mennyi volt neki belőle a véres incidenst megelőzően. Annyi bizonyos, hogy most 500 ezer forint értékben vásárolhat magának tisztességet a „Jó Hírnév és Szűzies Ártatlanság” nevű áruházban. Éppen most kaptak nagy mennyiségű, olcsó, kínai gyártmányú becsületet.

A pénz biztos jól jöhetett a Selmeczi családnak április 20-án. A magyar háztartások nagy része hó vége felé általában már standby üzemmódban működik. Selmeczi háziasszony, reméljük, a későbbiekben tartózkodik majd attól, hogy bejelentkezzen szegénynek, mivel ezzel megint súlyosan megsérülhet.

Valamiféle bizarr verseny alakult ki a politikusaink között arról, hogy ki közöttük a legszegényebb, legpuritánabb. Ebbe még maga Orbán Viktor is beszállt, amikor kijelentette: „Sosem voltam vagyonos ember, most sem vagyok, nem is leszek”. Roppantul elszánt és meggyőző mondatok. Az is világossá vált, hogy a 205 milliárdos vagyon nem az övé, hanem egy tehetséges, magyar vállalkozói rétegé. A parlament ezek szerint tele van csupa földönfutóval, hajléktalannal és deprivált személlyel.

Úgy tűnik az egész magyar politikai elit egy szörnyű félreértés áldozata lett. Nem nekik kell ugyanis valamilyen módon szegényeknek látszaniuk, hanem azokat kéne észrevenniük, akik tényleg azok. Van belőlük elég, és statisztikai módszerekkel nem lehet őket jóllakatni. Az, hogy a politikusok azt állítják magukról, rettenetesen kilátástalan anyagi helyzetbe kerültek, remek alkalmat biztosít arra, hogy az eltérő pártpreferenciával rendelkező polgárok végre egy közös témát találjanak. Nagyon kevesen hisznek a politikusok sanyarú életkörülményeiben.

Természetesen nem kell a politikusoknak szegénységi fogadalmat tenniük, lemondaniuk a világi örömökről és a társastáncról, de legalább ne hazudozzanak szülői segítségről, a bérelt autóikról, lakásokról, kastélyokról, juttatásokról, titkos jóléti alapítványokról, hősiesen viselt pénzbüntetésekről és újságpapírba csomagolt hagymás zsíroskenyerekről.

A magyarországi 4 millió szegényt ne csak politikai csatározásra használják fel, hanem próbáljanak kezdeni velük valamit, amíg még nem késő. Olvassák el újra Móricz Zsigmond „Hét krajcár” című novelláját és próbálják meg értelmezni azt, hogy mit is jelent a szegénység. Végül keressék meg, hol található Peceszöllős és nézzék meg, hogy mi szépet adnak ott mostanában.