Ha a címben feltett izgalmas kérdésre felelősségteljes és tényszerűen megalapozott választ szeretnénk adni, akkor bátran ki lehet jelenteni a következőt: – Tudja azt az a jó radai rosseb, illetve maga az öreg ördög, más azonban nem.
Magyarország tisztes állampolgárainak ennek a váratlan eseménynek a bekövetkeztéig el kell foglalni magukat valami értelmes, hasznos cselekedettel. Egymás bosszantása és lelkes szidalmazása, bár rendkívül szórakoztató és vidám szabadidős tevékenység, sajnos nem tartozik ebbe a kategóriába. Ennek csupán élvezeti értéke van, bár ezt sem szabad lebecsülni.
Az Úr 2016. esztendejének május havában az országban forradalmi hangulat nincs. Aki ezt állítja, az rendíthetetlenül bízik a saját elgondolásaiban. Az közvélemény-kutatási adatok szerint az összes megkérdezettek 22 százaléka a lehetséges világok legjobbikában érzi magát. 33 százaléknyi izgága polgártársunk nem nagyon tudja elhelyezni magát a NER-ben. A fennmaradó 45 százaléknyi jámbor lélek pedig egyáltalán nem mutat érdeklődést Orbán Viktor gazdasági vállalkozása, illetve a magyarországi pártok további sorsa iránt. Jelenleg nekik van masszív többségük. Természetesen semmiképpen sem lehet őket tiltakozóknak tekinteni, mivel egyáltalán nem azzal foglalkoznak. Mindössze kiszálltak a játékból.
2018-ig ez helyzet persze megváltozhat, ha hirtelen előkerül valahonnan egy szivarozó Fidel Castro és megdönti Fulgencio Batista korrupt rendszerét.
A jelek szerint a biztos pártválasztók 43 százalékára semmiféle káros hatással nincs a nemzeti korrupció, a monumentális pénzlenyúlások rendszere, Matolcsy György vidám kalózkodása, az ország elszigetelődése és egyre növekvő elszegényedése. Ők 2006-ban teljes idegösszeomlást kaptak az őszödi beszédtől, aminek tragikus hatása alól azóta sem tudják magukat kivonni. Ennek keserves súlyát valószínűleg halálukig cipelni fogják. Életük legfőbb támaszának és értelmének a puritán, szegénységi, őszinteségi és nemzeti önállósági fogadalmat tett Orbán Viktort tekintik. Részben javíthatatlan idealistákról, rendíthetetlen rajongókról, részben gazdag és sikeres üzlettársakról van szó.
Az, hogy minden második honfitársunk egyáltalán semmi értelmét nem látja annak, hogy pártot válasszon magának, a magyar politikai elit látványos csődjét jelenti. Nincs senki, aki meg tudná győzni őket arról, hogy képviselné az érdekeiket. Ha úgy tetszik rendíthetetlenül ellenállnak a szavazásnak. Nem lehet őket ezért hibáztatni, mivel nem mihaszna léhűtőkről van szó. A legnagyobb gond talán az lehet, hogy a rendszerváltásra nem készítették fel őket időben, illetve túl sokat ígérgettek, pontosabban hazudoztak nekik. Jelenleg a FIDESZ-KDNP ipari méretekben teszi ezt.
Egyes teoretikusok szerint az egyetlen megoldás a demokrácia visszaállítására az Orbán-rendszer teljes és totális elutasítása, bojkottja. Szép és nemes elgondolás, de egyrészt ott vannak azok a makacs pártpreferenciák, amik kivihetetlenné teszik ezt a merész és kalandos vállalkozást. Másrészt – és ez talán a legfontosabb – az embereknek meg is kell élniük valamiből. Dolgoznak, még kollaborációs adót is fizetnek, gyerekeket nevelnek, esznek és ruhát is viselnek. Ezt csak ilyen-olyan rendszer keretein belül tehetik meg vagy nekiállhatnak fosztogatni. Nem vonulhatnak ki a környező erdőkbe kivárni a vészkorszak elmúltát.
Bizonyos jövedelemszint alatt esetükben nem lehet kollaborációról, illetve jellemtelenségről beszélni. A magyar állampolgárok közel fele még munka mellett sem képes anyagi tartalékokat képezni. Ha megbetegszik, vagy elveszti az állását, akkor gyorsan csődbe juthat. Aki árulónak tartja és emiatt büszkén megveti, lenézi őket, abból hiányzik az empatikus képesség és a humánum. Randa egy viselkedés a részükről. A vádlottaknak ugyanis nem halastavakról, vaddisznó vadászatokról vagy Karib-szigeteki nyaralásokról kell lemondaniuk, hanem nagyon gyakran az egészségükről, majd az életükről. Ez ma Magyarországon sajnos realitás és nem valamiféle nyavalygós pátosz.
Hatszázezren a közeli csalitos helyett a bűnös Nyugatot választották. Nem marasztalta őket a hazai jólét. Büntetésből gyakorlatilag el is vették tőlük a szavazati jogukat. Emiatt teljes joggal szórhatnak válogatott átkokat az Alkotmánybíróság 8 elvetemült tagjának fejére.
Az is rendkívül izgalmas kérdés, hogy Orbán Viktoron kívül akar-e egyáltalán valaki Magyarország miniszterelnöke lenni. 2018 után nem lesz ez egy könnyű mesterség, még Orbán aspiránsnak sem. Rengeteg megoldatatlan problémát spájzolt be, amit valószínűleg képtelen lesz erőszak és hatékony büntetések kimérése nélkül elnyomni.
A másik bátor jelölt, Gyurcsány Ferenc igyekezete a miniszterelnöki poszt megszerzéséért mindenképpen tiszteletet érdemel, de mivel az MSZP és a DK nem tudja eldönteni, hogy mihez is kezdjenek egymással, mindez csupán egy elméleti probléma. Amíg az említett pártok ténykedését még mindig az őszödi beszéd befolyásolja, olyan sok mindent nem lehet kezdeni velük. Még a saját szavazóik nagy részét is bosszantja és elkeseríti ez az elkeseredett vagdalkozás. Gyurcsány Ferenc megosztó személyiség és Magyarország nem visel el további háborús állapotokat. Egyszerűen fogja magát és beledöglik.
Jelen állás szerint a Jobbik a FIDESZ nélkül nem tud kormányra kerülni. Egyenlőre azonban még koalíciós társként sincs szükség rájuk. Arra jók, hogy a FIDESZ elterelésként őket vádolja meg orosz-barátsággal, ami Putyin elnök legerősebb európai bástyájától kissé furcsán hangzik, de ennek sincs különösebb jelentősége. A magyarság megmaradását a hivatalos álláspont szerint jelenleg Nyugat-Európa, az Egyesült-Államok bizonyos közelebbről meg nem nevezett körei, az általuk kibocsátott chemtrail, valamint a talmi Oscar-díj veszélyezteti.
Valójában a magyarságot az idő előtti halálozások és az ezoterikus ostobaságok veszélyeztetik, de ezt nem írja ki senki sem óriásplakátokra. Helyette Brüsszelnek üzengetünk marhaságokat, hazai felhasználásra. 78 százaléknyi ember csak legyint a mai állapotokra, illetve adott esetben heves káromkodásba kezd. 22 százalék buzgón örvendezik a hatalmas sikerek nem láttán, csak hallatán. Az utóbbi jótét lelkek fogják 2018-ban Magyarország további sorsát meghatározni.
2018-ra Magyarországon nem sok minden marad, amit érdemes lenne ellopni. Mivel a sebtiben kialakított hazai burzsoázia rendkívül mohó, rövidlátó és mélyen megveti, sőt bünteti a szegénységet, ez talán hozzájárulhat a valamikori bukásukhoz.
A legrosszabb, ami Orbán Viktorral megtörténhet, az az, hogy 2018-ban megnyeri ugyan a választásokat, de minimális többséggel. A FIDESZ privát alaptörvénye kétharmados többséghez van optimalizálva, ez azonban erős ellenzék esetében nagyon könnyen ellenük fordítható. Orbán ebben az esetben korlátlan hatalomról, az egész országot behálózó kisvasutakról nem is álmodhat, ráadásul minden problémáért neki, illetve a kaszkadőreinek kell vállalniuk a felelősséget. A fideszes képviselők pedig úgy vágtatnak mejd el az újságírók elől, mint egy megriadt bölénycsorda Buffalo Bill láttán.
Az, hogy Orbán mikor bukik meg, tejesen bizonytalan, de ha 2018-ban nem szerez kétharmados többséget, vége lesz az aranykornak. Rendkívül keserves és veszélyes időszak köszönt rá és személyzetére.
Ha azonban megszerzi a kétharmadot, tovább folytatódnak a vásári mulatságok. Ebben az esteben meg kell hozzá növelnie a TEK létszámát és célszerű lesz néhány embert időben lecsukatnia, hogy ezzel példát statuáljon.
Recep Erdoğan, İlham Əliyev, illetve Aljakszandr Rihoravics Lukasenka kipróbált technológia eljárásokkal rendelkeznek arra vonatkozólag, hogy miként lehet az ellenzéket hatékonyan lenyugtatni, ha valami nem nyeri meg a tetszésüket. Kazahsztánban a legnagyobb párt a Nur Otan (Haza Fénysugara), amelyet Orbán Viktor egyik távoli, kedves rokona, Nurszultan Abisuli Nazarbajev elnök vezet. A kazah parlamentben az ellenzéket mindössze egyetlen politikus képviseli. Ez arrafelé rendkívül nagylelkű politikai gesztusnak számít.
