„De arra mindenképpen gondolok, hogy jelen pillanatban én vagyok Magyarország legnagyobb élő írója. Amikor erre rádöbbentem, megírtam egy liberális dogmatikusnak. Ő azt mondta, hogy ugye nem gondolom komolyan, hogy csak viccelek. Aztán visszakérdeztem, hogy tud-e Magyarországon olyan írót, aki több verses könyv, esszékötet, szociográfia közepette, írt egy alkotmányt ( déer. Maczóval közösen), drámákat: Csokonairól, John Lennonról, az első népzenei operát (ifjú Csoórival) Jézus születése címmel, Szent korona misét, és hát a lényeg: Csaba királyfi címmel székely nemzeti operát, versekkel, dalokkal együtt – ha tud ilyet, azonnal szóljon!” (G. Nagy István Ilián, a Csaba királyfi szerzője: Nyílt levél Parti Nagy Lajoshoz)

Ilyen gigantikus önbizalom mellett elhalványulnak még a legszebb dicsőítő szavak is. Nincs is értelme ebbe belekontárkodni. Aki hallani szeretné az elismeréseket, az forduljon bizalommal a téma szakértőjéhez, magához az ünnepelthez. A szerző szívesen osztogatja ezt a számára oly becses portékát.

G. Nagyot a monumentális, 12 oldalas nyílt levél megírására az a pimaszság késztette, hogy Parti Nagy Lajos 2012-ben letiltotta a saját műveit a közmédiában. A felperes úgy vélte, ez sérti az ő mellőzöttségét és egyben fel is ajánlkozott, ha már így alakult a helyzet, szívesen helyettesíti az alperest. Mint azóta kiderült, önzetlen javaslata teljesen süket fülekre talált.

Magyarország legnagyobb élő írójával az a legnagyobb probléma, hogy a Teremtő által adott tehetségét rajta és a közeli hozzátartozóin kívül senki sem hajlandó felismerni. Még az MMA Irodalmi Tagozatába sem került be, amelyet igazán nem lehet balliberális elhajlással vádolni. Ilián azonban még nekik sem kellett. Ennél nagyobb méltánytalanság nem is érhet egy eleven legnagyobb írót.

Ilián, a szélsőségesen alanyi költő művészeti alkotásainak mennyiségével és eklektikájával próbálja legyőzni ádáz versenytársait, akiket tiszta szívből gyűlöl, főleg ha azok tehetségesek, sikeresek. Munka közben a minőségbiztosítással nem nagyon pepecsel. Egy családi gyártású alkotmányt irodalmi műnek titulálni ráadásul rendkívül furcsa észjárásra vall, mivel aki ilyesmit írogat szabadidejében a hitvesével, azt nem a tehetsége, hanem valami egészen más probléma sújtja.

A „Magyar Maratoni Írás” örökös hazai bajnoka ráadásul Nemere István, akinek több mint 600 könyve jelent meg és még messze van a hónap vége. Az önjelölt nagy magyar írónak esélye sincs ilyen volumenű gyártási kapacitásra. „Székely nemzeti operát, versekkel, dalokkal” biztosan sokan tudnának írni, csak semmi kedvük sincs hozzá. A Csaba királyfi szerzője minden tiszteletreméltó igyekezete ellenére sem tudott mély sebeket ejteni a magyar irodalomon. Az, hogy ő rendkívül elégedett önmagával szerencsés egybeesés, de a tehetséget nem pótolja. Ennyi erővel Petrás János – a Kárpátia együttes szövegírója – teljes joggal követelhetné magának a Magyarország legnagyobb élő költője címet.

Ilián poéta egy kicsit amúgy is elkésett. A rockopera kezd kimenni a divatból. A zászlós, vargamiklósos, lovasparádés, regölős, tömeges néptáncos produkciók már nem sok újdonsággal szolgálhatnak. Az „Itt élned, halnod kell” esztrádműsor állami támogatását is valószínűleg meg kell majd emelni, hogy legalább „a zenés történelmi utazás” villanyszámlájára elég legyen.

G. Nagy, Parti Nagy Lajoshoz írt levelében elmeséli, hogy rendszeresen meglátogatja a könyvesboltokat G. Nagy Ilián kötetekre vadászva. Tapasztalatai alapján Parti Nagy Lajos, Závada Pál, Esterházy Péter könyvei kaphatóak, az övéi azonban nem. A tetemre hívott eladóknak erre elsorolja a teljes saját biográfiáját, házi alkotmányostól, rockoperástól, mindenestől, de azok semmiféle érdeklődést nem mutatnak a felsorolt művek iránt. Ennek hatására az önmagával elégedett író, költő, zeneszerző egyből eé is helyezi magát a magyar irodalom pantheonjában, közvetlenül Csokonai, Ady, Radnóti és József Attila mellé. Ennek az a magyarázata, hogy őt is mellőzik. Az fel sem merül benne, hogy a műveit rajta kívül más nem is nagyon keresi. Tényleg nagyon szerencsés természettel áldotta meg őt a Jóisten.

„Ahogy jöttem kifelé a Mammut könyvesboltjából, ahol engem nem lehet kapni, még vagy 30 évig, úgy egy kicsit magam is meglepve oldalra sandítottam. Hát azért Wass Albert jól rátok vert vagy hat kört.” – írta megkönnyebbülten. A furcsa mennyiségi szemlélet megint előtérbe tolakszik. A káröröm teljesen jogos, mivel gróf szentegyedi és cegei Wass Albert is megállíthatatlanul ontotta magából a műveket. Nagyjából 2 kötet/év átlagsebességgel dolgozott. Parti Nagy Lajost mindezek a tények azonban nem hiszem, hogy túlságosan felzaklatták volna. Az is kétséges, hogy az elátkozott 30 év leteltével a polcok roskadozni fognak G. Nagy Ilián műveitől.

G. Nagy – akinek a foglalkozása a Csaba királyfi szerzője – a kedvenc rockoperájának bemutatására kapott némi pénzügyi támogatást, így esetében teljes mellőzöttségről nem lehet beszélni. „Én Csokonainál jobban jártam, mert egy kis pénzt tudtam szerezni.” – jegyzi meg hosszú levelében szerényen a szerző, aki valami jogi furfanggal levédette még magát Csaba királyfit is.

„Ja, legutóbbi művemet, a Csaba királyfit is le akarták nyúlni, de nem sikerült. Most meg mán nagyon le van védetve. 130 évig hevert a téma az asztalon, s addig nem kellett senkinek, amíg meg nem írtam! Most meg csak úgy kacérkodnak. Annak idején, mikor Madách megírta Az ember tragédiáját, nem az vót a módi, hogy gyerünk, lopjuk el, írjunk mi is egy tragédiát, hanem azt mondták, brávó! Ennyit változtak az idők.” Brávó! Ezen aztán igazán ne múljon senkinek a boldogsága.

A jeles szerző legutóbb nagy lelkesedéssel nekiesett Márton Áron erdélyi katolikus püspök emlékének, hogy abból is rockoperát fabrikáljon magának. A darab Csíksomlyóra, augusztus 14-ére meghirdetett ősbemutatója azonban elmarad, mivel a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség összeegyeztethetetlennek tartotta a művet Márton Áron egyéniségével, karakterével, lelkiségével. (Nem ad teret az egyház a Márton Áron-rockopera csíksomlyói bemutatásának)

Márton Áron 1944-ben tiltakozott a zsidók deportálása ellen, amiért az akkori városi rendőrkapitány kiutasította őt Kolozsvárról. Kiállása miatt 1999-ben, posztumusz megkapta a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet a „Világ Igaza” címet. A háború után többször volt fogságban és személye ma is nagy tiszteletnek örvend. Az érsekség részéről teljesen érthető tehát az, hogy nem adta a támogatását egy közhelyes, silány fércműhöz, valamint Márton Áron emlékének üzleti célú felhasználásához, még akkor sem, ha azzal Magyarország legnagyobb élő írója próbálkozott meg. Ami Magyarországon teljesen szokatlannak tűnik az az, hogy az érsekség ezt bátran ki is jelentette. Itthon elszoktunk az ilyesmitől.

G. Nagy István Ilián azonnal tele is kürtölte a nagyvilágot azzal, hogy:

"BETILTOTTÁK MÁRTON ÁRONT !

Értesítjük az érdeklődőket ,
hogy a Márton Áron rockoperát 
augusztus 14- én Csíksomlyón
betiltották.

G Nagy Ilián
szerző"

Ez természetesen nem igaz. Nem Márton Áront tiltották be, hanem a ferences rendház – a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség álláspontját figyelembe véve – nem adott engedélyt a tervezett helyszínen a rockopera bemutatására. Azt mondták, vigye máshová a portékáját, nem vesznek semmit.

G. Nagy Ilián úgy érzi, az egész világ összeesküdött ellene. A világ nagy része azonban semmiféle érdeklődést nem mutat G. Nagy Ilián tevékenysége iránt. Legnagyobb ellensége a saját tehetségtelensége, amit képtelen feldolgozni. Ehhez Márton Áronnak, a kereszténységnek, Erdélynek és a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek semmi köze sincs. Választott volna magának valami más hivatást.

Ajánlott irodalom:

Székedi Ferenc: Márton Áron szupersztár

Két pogány közt öt hazában – Nyílt levél Parti Nagy Lajoshoz