Dr. Jelasics József, az eredeti tőkefelhalmozásokért felelős államtitkár elégedetten és boldogan üldögélt aprócska, mindössze 86 négyzetméteres irodájában. Az iroda kicsi volt ugyan, de igényesen berendezett és – különösen napsütéses időben – nagyon jól állt az államtitkár úrnak. Jelenleg a verőfény szinte tombolt Dr. Jelasics körül. Pompás napnak nézett elébe, mint már évek óta minden egyes nap.

Kinevezése után voltak ugyan némi kételyei, hogy sokan rájönnek majd az eredeti tőkefelhalmozás mibenlétére és tiltakozni meg lázadozni fognak ellene, amivel megkeseríthetik az említett pompás napjait. Ez azonban szerencsére nem történt meg. Az eredeti tőkefelhalmozás, magukon az eredetei tőkefelhalmozókon kívül nem nagyon érdekelt senkit. Ők pedig csak akkor tiltakoztak, ha valamit nem kaptak meg időben. Ezen igazán könnyen lehetett segíteni. A Nemzeti Osztogatási Minisztériumban a munka gördülékenyen és megfelelő ütemben haladt. Ez egy kicsit aggasztotta is az államtitkárt, mivel úgy látta, hogy az ország eredeti tőke készletei lassan kimerülőben vannak és így egy idő után munka nélkül fog maradni.

Aggodalmát Szidónia kisasszony, a tökéletes anatómiai felépítésű titkárnő zavarta meg, aki szintén nagyon jól állt az államtitkár úrnak. Dr. Jelasics az esztétika minden megnyilvánulási formáját kedvelte, Szidónia kisasszony pedig tökéletesen megnyilvánult ebből a szempontból.

– Jó reggelt, Szepi bácsi! – köszöntötte az államtitkárt, mivel a titkárnő Dr. Jelasics egy távoli unokahúga volt, és az idők során nagyon megkedvelték egymást. Egy csésze gőzölgő kávét tett a távoli nagybátyja elé, aki ennek láttán boldogan elmosolyodott.

– Köszönöm, Szidike drága! Ez pompás!

– Nagyon szívesen. Valami Polacsek keresi a Szepi bácsit. Azt mondja unokatestvér és miniszteri biztos. Még teljesen friss.

– Látom. Nagyon szépen gőzölög. – válaszolta Dr. Jelasics.

– Nem, nem a kávé. Ez a Polacsek nevű illető. Azt mondja most nevezték ki. Ezért is jött. Szeretne bemutatkozni.

– Értem. Akkor hívja be, kérem. Elbeszélgetek vele. Mindig nagy örömmel tölt el egy új miniszteri biztos felbukkanása.

Szidónia esztétikusan távozott. Ezután halk kopogás hallatszott, ami egy idő után diszkrét kaparászsába váltott át. Az ajtóban megjelent Polacsek, akiről első ránézésre az tűnt fel az államtitkárnak, hogy nagyon nehéz lesz megjegyeznie az arcát. Markánsnak semmiképpen sem lehetett nevezni azt, amit e célból magán viselt. Az új miniszteri biztos zavartan elmosolyodott, ami végképp jellegtelenné tette a kinézetét.

– Szervusz, államtitkár úr. Én volnék az új miniszteri biztos, nevezett Polacsek Ernő. Az egyik unokatestvéred, szolgálatodra.

– Nagyon örülök, Ernő kuzin. Régen találkoztunk már. Egészen megváltoztál. – üdvözölte barátságosan Dr. Jelasics, miközben fürdött a napfényben.

– Minden bizonnyal, államtitkár úr, ugyanis még az életben nem láttuk egymást. Így a változás tényleg rendkívül drasztikus lehet. Tudod, amolyan távoli, de meghitt unokatestvérségről van szó.

– Értem. – mondta az elégedett államtitkár. – Mindenesetre őszintén gratulálok a kinevezésedhez. Megérdemelted. Megfelelő embert a megfelelő helyre. Mindig is ezt szoktam mondani.

– Igen, úgy látom, ez tényleg elég jó helynek tűnik. Pont az állás miatt vagyok is itt. A Közlönyben úgy jelentem meg, hogy Polacsak Balduin, miniszteri biztos. Úgy vélem ez a Balduin név egy kicsit távol áll az Ernőtől.

– Rendkívül érdekes. Valóban ez van itt. – nézegette a Közlönyt az államtitkár. – Mondd csak, nagy probléma lenne számodra ez a Balduin név?

– Tulajdonképpen nem. Majd megnézem mikor lesz a névnapom. Azt szeretném még megkérdezni tisztelettel, hogy valójában mi lesz a dolgom?

– Természetesen. Rend a lelke mindennek! Mindjárt mondom is. Tulajdonképpen milyen biztosnak neveztünk is ki téged, Balduin? - kérdezte Dr. Jellasics miközben méltóságteljesen megvakarta a fejét.

– Fogalmam sincs. – válaszolta a miniszteri biztos. – Erre vonatkozóan nem találtam semmiféle használható utalást. Nekem amúgy ezzel nincs is semmi problémám, csak gondoltam még időben szólok.

– Jól tetted, miniszteri biztos úr. Ez bizony valahogy lemaradt. Mi is a foglakozásod?

– Zongora-készítő és javító vagyok. Bátorkodtam is egy címet összeállítani magamnak, ha ez nektek is megfelel. „Polacsek Ernő, illetve akkor most már Balduin, a nemzeti zongorák hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztos, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat és kérésre házhoz is megy”. Úgy hiszem, ez megfelelő lenne. Rengeteg békebeli zongorahúrom van. Csehszlovákia ugyan már felbomlott, de a húrok megmaradtak.

– Ez jónak tűnik, Balduin. Utána kell azonban néznem, hogy van-e már zongorahangolásért felelős miniszteri biztosunk. Rendkívül kínos lenne a konkurencia.

Dr. Jelasics államtitkár behívatta Szidónia kisasszonyt, az ergonomikus titkárnőt.

– Szidike drága, kérdezze meg kérem a Miniszterelnökséget, hogy van-e már zongorahangolónk. Mármint miniszteri biztosként.

A titkárnő elvonult és felhívta a Miniszterelnökség titkárságát. Kisvártatva visszatért és közölte:

– Olyan, hogy nemzeti zongorahangolónk még nincs. A Miniszterelnökség azonban azt szeretné, ha a csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért is Polacsek miniszteri biztos úr lenne a felelős. Egyúttal minden jót kívántak neki, valamint gratuláltak a miniszteri biztos úr új keresztnevéhez.

– Ez megnyugtató. Megoldható így, Balduin? – kérdezte Dr. Jelasics államtitkár úr méltóságteljesen Polacsek miniszteri biztos urat.

– Természetesen. Többféle első osztályú, Ernie Ball Earthwood gitárhúrjaim vannak és nagyon jó áron tudom szállítani őket. Nem lesz gond a nemzeti gitárhangolással sem.

– Pompás, Balduin miniszteri biztos úr. Akkor mindjárt javasolnám is a „Polacsek Balduin, a nemzeti zongorák, csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztos, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat, és kérésre házhoz is megy” elnevezést.

– Köszönöm államtitkár úr, ez tényleg nagyon jól hangzik, de egy kicsit pontosítanám. „Polacsek Balduin, a nemzeti zongorák, csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztos, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat, valamint első osztályú, Ernie Ball Earthwood gitárhúrokat, és kérésre házhoz is megy”. Ebben tényleg benne van minden, ami nemzetileg fontos.

– Tökéletes! – felelte elégedetten az államtitkár miközben méltóságteljesen kezet fogott Polacsek Balduinnal, a nemzeti zongorák, csembalók, harmóniumok, cimbalmok és gitárok hangolásáért, valamint szakszerű karbantartásáért felelős miniszteri biztossal, aki jutányos áron forgalmaz eredeti, csehszlovák gyártmányú Ortofon márkájú zongorahúrokat, valamint első osztályú, Ernie Ball Earthwood gitárhúrokat, és kérésre házhoz is megy.

A nap besütött az ablakon és glóriát vont Dr. Jelasics államtitkár és Polacsek miniszteri biztos köré.