Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Golgota

Zacharov Tivadar írása

2016. szeptember 28. - Toadwart66

 

1_1.jpg

Golgotavirág

 

„— Nincs már messze. — Mindig messze lesz.”

 

Nehéz?

Nehéz.

Vigyem kicsit?

Nem tudnád.

Akkor hadd segítsek!

Bírom.

Nem úgy nézel ki…

Ne törődj vele!

De már az előbb is elejtetted. Kétszer.

És kétszer fel is álltam.

Harmadszorra már nem fogsz.

Meglátjuk.

Szúr?

Szúr.

Az szar.

Az bizony.

Nincs már messze.

Mindig messze lesz.

Fölfelé a legrosszabb.

Ahogy mondod.

Szomjas vagy?

Igen.

Akkor tessék, igyál… és odafönt mi lesz?

Isten tudja. Nem én döntöm el.

Akkor miért csinálod?

Mert muszáj.

Nem értem.

Majd megérted.

Én nem csinálnám.

Szerintem te is csinálnád.

Miből gondolod?

Abból, hogy itt vagy. Velem.

Már csak néhány lépés…

Akkor sikerülni fog.

— …

— …

Megjöttünk!

Meg.

Ledobta a nehéz, átázott, hántolatlan fenyőfarönköt. A gyerek elbűvölten ugrándozott körülötte. Rágyújtott és leült a rönkre. Pihent kicsit, aztán elindult lefelé, a következőért.

Négy volt még hátra aznap.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr6611750235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása