Bartłomiej Krzeszowski, sikeres üzletember és szerencsés berepülőpilóta éppen az igazak álmát aludta, amikor vad rázkódásra, hangzavarra, pontosabban valami furcsa morajlásra riadt fel. Váratlanul valahonnan sokkolóan hideg víz csapott az arcába. Miután ez többször, több irányból megismétlődött, mint mindenki, aki éppen életben van, ő is tökéletesen magához tért.
Tisztességes rémálmok esetében általában a már jól megszokott, saját izzadtsága okozta csuromvizes állapotát és nem egy nekivadult hegyi folyó. Mindez ráadásul egy barcelonai bérház ötödik emeletén történt meg vele, mely nem szerepelt egyetlen hegy- és vízrajzi térképen sem. Mivel épp egy gumicsónakban hánykolódott, úgy vélte valószínűleg vadvízi evezésbe keveredett. A fürdőszobát, ahova nyugtalan álmaiból felébredve ki szokott menni, nem találta sehol. Csak hatalmas hegyeket látott a helyette.
Krzeszowski soha nem törődött különösebben azzal a kifejezésel, hogy valaki, valami miatt miatt pokolian meglepődött. Most azonban azonnal különös jelentőséget tulajdonított ennek és jókora többletjelentéssel ruházta fel.
Hirtelen megvilágosodósahoz az is hozzájárulhatott, hogy az a Marilyn Monroe nézett rá szemrehányóan, akiről Bartłomiej úgy tudta, 1962-ben sikeresen végrehajtott egy öngyilkosságot. A híres színésznő, rácáfolva erre, türelmetlen hangon megszólította őt:
– Végre, Bartłomiej kedvesem! Már azt hittem, ezt az egész izgalmas rafting túrát végigszunyókálod. Még horkoltál is közben. Talán segíthetnél kievickélni nekünk innen valahogyan. Elvégre pont temiattad keveredtünk ebbe a kalamajkába.
– Miért pont miattam? Úgy tudom, én jelenleg békésen alszom az ágyamban. Nem térhetnék végre vissza ehhez a tevékenységemhez? Úgy vélem, még nem fejeztem be teljesen – válaszolta panaszos hangon Krzeszowski, az eltévedt álmodó.
– Szó sem lehet ilyesmiről! – csattant fel élesen Marilyn Monroe. – Drágám, te csak azt álmodod, hogy békésen álmodsz. A valóságban vadvízi evezésen veszel részt a Salza folyón. Hívhatod ezt az egészet nyugodtan raftingnak is, de vízbefulladáskor ennek nincs semmi jelentősége. Az isten szerlmére, evezz már te szerencsétlen, mert mindjárt felkenődünk egy sziklára. Amint látod, az általad oly ügyesen kiválasztott túravezetőnk, Sir Francis Drake nem a felfújható raft hajókhoz szokott és emiatt kissé ideges is.
Bartłomiej Krzeszowski óvatosan felnézett őfelsége, I. Erzsébet kedvenc tengerészére, aki bősz és elszánt tekintete ellenére meglehetősen komikusan nézett ki teljes rafting felszerelésben.
– Kurafiak! – ordította ekkor Drake. - Mi a fenére való ez az átkozott csónak? És mi ez a furcsa itt a fejemen? Egyáltalán hová megyünk és minek?
– Engedelmével, kapitány – felelte egy nyúl, aki legtöbbször Hieronymus Bosch „Gyönyörök kertje” című festményén szerepelt, de most valamiért ő is részt vett ezen a túrán. – Amire ön gondol, az egy sisak. Ennek viselése itt kötelező. Rendes katona, mint azt ön nálam sokkal jobban méltóztatik tudni, nem indul neki csak úgy, hajadonfőtt csatázni. Magától értetődően vadvízi evezésekre sem. Kegyelmed ruházata neoprénből készült, hogy ne nedvesedjen teljesen át, és melegen tartsa önt kalandozásunk során. Rém praktikus egy holmi ilyen extrém körülmények között. Az a színes valami ott önön egy mentőmellény. Fenntartja a vízen, ha valami miatt kiesne innen. A túra célja az életben maradásunkon kívül legfőképpen az, hogy izguljunk egy keveset. A végén majd egyszerűen abbahagyjuk.
– Ki ez a beszélő nyúl? – kérdezte Bartłomiej csodálkozva Marilynt, aki amennyire ezt az adott körülmények megengedték számára, megvonta a vállát.
- Fogalmam sincs. Azt mondta festmény. Hieronymus Boschra hivatkozott. Azzal azért remélem tisztában, hogy én a feleséged vagyok? Talán meglepően hangzik, de ez tényleg így van.
– Valóban meglepő – válaszolta valóban meglepődve Krzeszowski. A jeges meglepődés teljesen elhatalmasodott rajta. – Nem szeretnélek megbántani, Marilyn, de úgy tudtam, régebben öngyilkos lettél. Nagyon szomorú történet. Igazán sajnálom.
– Nincs rá semmi okod. Álmodban talán tényleg meghaltam. A valóságban azonban felhagytam a léha és unalmas színésznősködéssel. Nagyon idegesített már Hollywood és fárasztott a sztárság. Valami másra, izgalmasabb életre vágytam. Így végül biokémiából doktoráltam a Harvardon. Mond, mi értelme lett volna ezek után egy sikeres öngyilkosságnak?
Bartłomiej Krzeszowski teljesen elbizonytalanodott. Úgy emlékezett, nem itta magát eszméletlenre előző álmában. Engedelmesen folytatta az evezést, közben a következő kérdést tette fel a feleségének:
– Ha már így alakultak a dolgok, meg tudnád nekem mondani azt, hogy jelenleg, úgy értem itt, ebben a valóságban vagy miben, ki vagyok?
– Persze. Lényegében semmi sem változott – válaszolta a csinos biokémia professzor. – Te Bartłomiej Krzeszowski, sikeres üzletember és szerencsés berepülőpilóta vagy. Barcelonában élünk egy bérház ötödik emeletén. Gyerekünk sajnos nincs. Álmodban talán volt?
– Nem. Tényleg nincs gyerekünk. Illetve abban a másik álmomban egyedül éltem, tehát nekem nem volt gyerekem. Mármint ott… És akkor itt se, persze... – hebegte. – Ez most így nagyon komplikált. Az álom és az ébrenlét elválasztása egymástól régebben viszonylag könnyű volt számomra. Mindössze fel kellett hozzá ébrednem. De most? Így? Az álmomban lefekszem aludni és hirtelen felálmodok egy másikban? Mond, mit lehet ilyen esetben tenni?
– Legfőképpen evezni – felete a felesége. – A túravezetőnk kalózkapitány, második admirális és tapasztalt tengerész, de nem valami gyakorlott raftingos. Folyamatosan a látóhatárt, az ellenséget, illetve a zsákmányt kémleli. Mivel itt ezekből egyik sincs, nem túlságosan hasznos tevékenység. Jobbra!
Dr. Monroe ügyességének köszönhetően szerencsésen kikerültek egy vérszomjas sziklát. Drake kapitány valóban a látóhatárt próbálta fürkészni, de a hatalmas hegyek megakadályozták ebben. Krzeszowski kicsit megnyugodott, de állandósult meglepődésén ez semmit sem változtatott. Végignézett a társaságon, majd megkérdezte a feleségét:
– Marylin drágám. Ugye szólíthatlak így, ha már házastársak lettünk? Hieronymus Bosch furcsa nyula mellett az a férfi nem William Randolph Hearst, a híres amerikai sajtómágnás?
– Tényleg így hívják és amerikai, de miért lenne sajtómágnás? Nem tudom mivel foglakozik, de úgy néz ki, mint egy félénk ingatlanbefektető. Amikor tegnap beszélgettem vele, elmesélte azt, valami miatt ösztönösen gyűlöli az újságírókat – válaszolta dr. Marilyn Monroe.
A Salza egyik nyugodtabb részén Sir Francis Drake kiadta a parancsot:
– Itt most végre kiköthetünk, édesvízi patkányok. Igyekezzetek naplopók! Még mindig nem értem miért fizettek ezért az ostobaságért? Jóval egyszerűbb lenne, ha mindenkit vízbe fojtatnék vagy felakasztatnám az egész társaságot. Bizonyos ideig az is elég izgalmas. Ez a nyúl vajon ehető lehet?
– Talán – válaszolta a célszemély. – Mivel azonban Hieronymus Bosch jóvoltából valami szigonyszerű dárda van a mancsomban, könnyedén meg tudom akadályozni a felfalásomat. Talán vizsgálják meg alaposabban az általa festett Poklot. Meglehetősen bizarr látványt nyújtok.
Mikor végre partra értek, Bartłomiej Krzeszowski csüggedten leült egy kidőlt fatörzsre. Dr. Marilyn Monroe, Sir Francis Drake, William Randolph Hearst és egy beszélő nyúl társaságában rendkívül nehezen tudta elfogadni a valóságot, illetve az álmait. Pontosan nem is tudta azt, vajon mit is csinál jelenleg. Talán álmodik? Megcsípte a karját. Fájt. Ezután megcsípte a nyulat.
– Biztosíthatom róla Krzeszowski úr, hogy még így, bundán keresztül is éreztem némi fájdalmat. Ha meghúzza valamelyik fülemet, azzal valószínűleg nagyobb fájdalmat képes számomra okozni. Kérem, ha nem szükséges, ne tegye ezt – mondta a nyúl. -- Ne gyötörje magát felesleges kételyekkel. Amint látja, ez itt körülöttünk mind valami.
Krzeszowski lemondóan sóhajtott egyet. A társaság tüzet rakott. Bosch nyula a helyzet tisztázása érdekében rámutatott a dárdájára. Drake unalmában a látóhatárt próbálta kémlelni. Ezúttal már a sötétség is megakadályozta ebben.
Dr. Marilyn Monroe hozzábújt a férjéhez.
– Nyugodj meg Bartłomiej. El kell ismerned, izgalmas ez a kirándulás. Lassan talán Drake kapitány is leszokik a látóhatár teljesen felesleges fürkészéséről.
Hearst egykedvűen bámulta a tüzet, majd megszólalt:
– Érdekli esetleg önöket néhány izgalmas, pikáns történet az ingatlanbefektetésekkel kapcsolatosan?
Bartłomiej Krzeszowski-nak, a sikeres üzletembernek és szerencsés berepülőpilótának ehhez már végképp nem volt semmi kedve. Megpróbálta azt színleni, hogy mélyen alszik, illetve tökéletesen ébren van.
