"Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét."
Shakespeare - III. Richárd
Fordította: Vas István
Nincs semmi meglepő abban, hogy a politikai élet szereplői közül egyre többen tartják magukat távol a politikailag korrekt magatartástól. Jóval könnyebb közvetlenül az emberek szemébe hazudni, majd később mindent letagadni, amikor ez hasznosnak bizonyul, mint meggyőzni őket az igazságról és annak következményeiről.
Egy jól időzített csúsztatás, félrebeszélés, blöff hallatán sokakat tölt el elégedettség. A kíméletlen igazság ezzel szemben szörnyen elkeseríti őket és mély szomorúsággal tölti el lelküket. Ennek elkerülése érdekében gátlástalanul, meggyőzően hazudozó politikusokra van szükség. A valótlanságot könnyedén lehet igazítgatni, hajlítgatni, alakítgatni, a túlságosan merev valóságot ezzel szemben nem.
Nagybátyám, Walter Shahid von Dortmund, az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársasági elnöke az igazság eme kellemetlen és haszontalan természetét már politikai pályafutásának legelején felismerte. Ez a felismerés nagyban hozzájárult sikereihez és hatalmának megszilárdításához. Külön minisztériumot állított fel abból a célból, hogy jó minőségű, tetszetős hazugságokat állítsanak számára elő. A Tájékoztatási és Szórakoztatási Minisztérium költségvetése mindig előnyt élvezett az olyan haszontalan tevékenységekkel szemben, minta az egészségügy, illetve az oktatás.
„Tudatlanul sokkal könnyebb boldognak lenni és ezzel könnyedén csökkenthetjük a különböző filozófiai irányzatok okozta öngyilkosságok számát is” — mondogatta többször is a nagybátyám. Az említett boldogság elérése érdekében erősen korlátozta az írásbeliséget, valamint csökkentette az Egyenlítői Ruhr-vidék területén leírható szavak számát. Szigorúan büntette a túlzásba vitt tanulást, illetve az illegális oktatást.
A sajtó szép lassan a sokat látott, 98 éves Shad Hashim Hassan kezébe került, aki történetesen az elnök kiváló egészségnek örvendő nagyapja volt. Az ország lakosságát így semmi sem zavarhatta meg optimista szemléletük kialakulásában.
Országunkat valamikor a németek gyarmatosították, de azt ma már nem lehet pontosan tudni, hogy mikor. Öt vagy hat dátum is elterjedt ezzel kapcsolatban, de az egyikre se találtak kielégítő bizonyítékokat. A legvalószínűbbnek 1897. március 5. tűnik, mivel ekkor alapították az Egyenlítői Ruhr-vidék legelső bajor sörözőjét.
A németeknek nem nagyon volt idejük távoli gyarmatukkal foglalkozni, mivel gyakran keveredtek világháborúkba, amiket aztán rendre el is veszítettek. Az Egyenlítői Ruhr-vidék államformája emiatt a legtöbbször háborús jóvátétel volt. A két világháború között országunk egyszerre volt francia, holland és brit gyarmat. Diplomáciai látogatásokkor a vendégeket mindig megkérték arra, hogy válasszák ki a számukra megfelelő nemzeti lobogót és himnuszt. Egy adminisztrációs hiba következtében 1932-ben az ország három hónapra spanyol fennhatóság alá került. 1950-ben a gyarmatosítók végül megunták az állandó kavarodást, így az ország az egyszerűség kedvéért elnyerte az önállóságát.
Walter Shahid von Dortmund elnök esetében politikai korrektségről azért sem érdemes beszélni, mivel ő maga erről soha életében nem hallott, hazudni viszont kiválóan tudott.
Bácsikámnak még a neve is szinte teljes mértékben hazugság, mivel tulajdonképpen csak Shahid igaz belőle. Valójában Amr Shahid Hassanként született 1948-ban egy kis faluban, Ngko-Ubn-Irfmen-ben, amely mára az ország nyüzsgő fővárosává vált. Von Dortmund elnök saját állítása szerint több évig szolgált a Bundeswehrben. Bátorsága és rátermettsége elismeréseként itt adományozták számára a Walter nevet. Miután leszerelt, gyorsan elvégezte a Humboldt Egyetemet, ahol doktori fokozatot szerzett csillagászatból. Mindezeknek kissé ellentmond az a tény, hogy nagybátyám soha életében nem hagyta le az Egyenlítői Ruhr-vidék területét, doktori fokozatát pedig állítása szerint a von Dortmund cím jelzi. Valószínűleg összekeverte a német nemesi családnevekkel.
Az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársági elnökének bácsikámat nem megválasztották, csupán ügyesen elterjesztette saját magáról ezt. 1974-ben kitartóan teleragasztgatta az országot a plakátjaival, melyen az arcképe alatt az szerepelt, hogy „Éljen Walter Shahid von Dortmund, a dicsőséges Egyenlítői Ruhr-vidék örökös köztársasági elnöke!”. Egy idő után ezt senki sem kérdőjelezte meg, amihez valószínűleg nagyban hozzájárulhatott a tekintélyt parancsoló, egzotikus hangzású von Dortmund név is.
Az ország akkori, teljes mértékben elképedt miniszterelnökét letartóztatta, aki egy idő után elismerte azt a tényt, hogy a miniszterelnök szó az ugyanazt jelenti, mint a köztársasági elnök, csak egybe írják. Walter Shahid von Dortmund kiterjedt rokonsága és baráti köre ezután átvette az ország irányítását. A köztársasági elnök ezt a tettét azzal magyarázta, hogy nem akart számára teljesen ismeretlen embereknek kellemetlenséget okozni azzal, hogy a belegyezésük nélkül kinevezi őket valaminek. Önmagát a központosított demokrácia elszánt hívének nevezte.
1979-ben az országban jelentős aranylelőhelyeket találtak. A köztársasági elnök kijelentette, ez csupán bajt, szenvedést és szerencsétlenséget zúdít az országára, ezért vállalta, hogy a veszélyes aranykészleteket a saját költségére eltávolíttatja az országból. Önfeláldozó tettének szerény hasznából elnöki palotának felépítette magának a Versailles-i kastély, nyári rezidenciának pedig a Téli Palota másolatát. Azért, hogy mindez a későbbiekben ne okozzon ellentmondást, az Egyenlítői Ruhr-vidék területén kötelezővé tette a négy évszak használatát.
Az ország szép lassan magántulajdonba került, így az elnök kénytelen volt a lakosságnak jutányos összegű lakbért felszámolni.
A politikai korrektséghez való viszonyát jól jellemzi a korrupció elleni küzdelme. Kötelező adót vetett ki rá. A korrupció mértékét — a végzett tevékenységtől függően — a Nemzeti Korrupciós Minisztérium állapította meg, méghozzá átalány formájában. A minisztérium szakértői megállapították, hogy a koldulás is jelentős korrupciós tevékenységnek számít.
A becsületesnek tartott köztársasági elnök önmaga járt elöl jó példával. Ő volt az első olyan politikus, aki a megvesztegetése során bankkártyát is elfogadott. Ezt az összeget nemzeti tiszteleti illetéknek nevezte. Az állami hivatalokban pénztárgépeket helyeztetett el. Az alkalmazottaknak szabályos számlát kellett adniuk az elfogadott kenőpénzekről.
A köztársasági elnök érdekeltségeibe tartozó cégeknél bevezette a negatív adózást. Miután törvényben rögzítette azt, hogy a szóban forgó vállalkozások közfeladatokat látnak el, jelentős adótámogatásban részesültek. Adózniuk értelemszerűen soha nem kellett.
A teljes mértékben a kormány kezében lévő sajtó állandó fenyegetettség alatt tartotta az ország lakosságát. A biztonságérzet növelése érdekében Walter Shahid von Dortmund elnök kénytelen volt bevezetni a nemzeti védelmi pénzt. Ez megnyugtatta a kedélyeket. Akik valami miatt nem voltak hajlandók kifizetni ezt az összeget, azokat teljesen ismeretlen idegen hatalmak rohanták le, és jó alaposan kifosztották őket.
Az Egyenlítői Ruhr-vidéken gyakorlati és költségcsökkentési megfontolásból az összes ellenzéki párt vezetésével magát a köztársasági elnököt bízták meg. Ez nagymértékben megkönnyítette a döntések meghozatalát, illetve azok végrehajtását. Nagybátyám a pozíciók megszerzésében az "ez is jó lesz még valamire" elvet követte.
Az általa aláírt szerződéseket két csoportba sorolta. Egyeseket elismert, másokat később nevetséges hamisítványoknak nyilvánított.
Az elnökön több szervezet és ország vezetője számon kérte a demokratikus intézmények hiányát, valamint diktatúra kiépítésével vádolták meg. Von Dortmund elnök ezeket a rágalmakat határozottan visszautasította és a demokrácia hiányával, valamint diktatúra kiépítésével vádolta meg kritikusait. Azt javasolta számukra, kérdezzék csak meg nyugodtan közvetlenül az ország lakosságát arról, hogy ő, a köztársasági elnök, hol és mikor épített fel diktatúrát. Azt is hozzátette, garantálja, hogy az Egyenlítői Ruhr-vidéken soha nem fognak ilyesmit találni.
Napjainkban a bácsikám országirányítási módszereit és praktikus szemléletét egyre több ország vezetője tekinti követendő példának. A korrektség, mint fogalom egyre inkább kiszorul a politikai gyakorlatból, helyét a sokkal eredményesebb hazudozás, felelőtlen ígérgetés veszi át.
Nagybátyám, Walter Shahid von Dortmund, az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársasági elnöke kétségtelenül nagy szerepet játszott a mára teljesen elavult politika korrektség lerombolásában és egy új, modern, jól jövedelmező politikai szemlélet kialakításában.