Doyle Scott Elliott és Westminster Abbey, az ivartalanított kék birman kandúr közösen használt teste
„A szem a lélek tükre, és visszatükröz mindent, ami rejtve van. De a belülről fakadó ragyogáson kívül más szerepe is van a szemnek: kifelé is tükörként működik. Azt is visszatükrözi, aki belenéz.” (Paulo Coelho)
A Coelho idézetekben az a legjobb, hogy rengeteg van belőlük amióta megoldották az ipari előállításukat. Ezek nagy részét valószínűleg Kínában készítik, és onnan terítik be velük az egész világot.
A lélek amúgy nagyon bizonytalan valami, nem úgy, mint az említett szemtükör. Még azt sem tudjuk, maga a lélek miből van. Nem lehet megfogni, nézegetni, rágcsálni, legfeljebb a tulajdonosát tudjuk agyoncsapni.
Váratlan fogantatásunkkor odavágnak hozzánk valami kevert génállományt, olyan emberektől, akiket nem mi választunk ki és csak jóval később ismerjük meg őket, ha egyáltalán módunk adódik erre. Életünk során ebből a másoktól örökölt anyagból kell valami nagyjából értelmes létformát létrehoznunk, ami nem könnyű feladat. Miként vállaljon az ember így felelősséget a saját cselekedeteiért?
Valamikor az egyedfejlődés korai szakaszában megjelenik a lélek és alaposan bezárkózik az adott testbe. Csereberélni nem lehet, eladni is csak átvitt értelemben lehetséges. Különböző tudatmódosító szerekkel el lehet ugyan érni azt, hogy időnként elhagyja a testet, de aztán ismét visszatér. Túladagolás esetén erre nincs lehetősége, ekkor ott marad árván, de senki sem tudja megmondani, pontosan hol. Ez a legnagyobb gond ezzel a lélekkel. Nagyjából sejtjük azt, miket képes művelni, ha a helyén van, de nem tudjuk megmondani, mi lesz vele, ha eltűnik a teste. Ebben a kérdésben a vallások is csak tapogatódznak, és régi történetekkel próbálják bizonyítgatni a saját világképüket. Kerítenek hozzá maguknak valamiféle dogmát, majd közlik, mindenki érje be ennyivel.
Elképzelhető ugyan, hogy a lélek vándorolni kezd a halál után, de arra nincs értelmes magyarázat, vajon miért nem teszi meg ezt jóval ennek a sajnálatos eseménynek bekövezte előtt. Mennyi bajtól, szomorúságtól menekülhetnének meg azok, akiknek megunt, lestrapált testükben elszállásolt lelkük hajlandó lenne menet közben egy jóval szórakoztatóbba, tetszetősebbe, igény szerint mondjuk egy jóval gazdagabba áthurcolkodni. A lélek ehelyett megvárja, amíg a test elpusztul, aztán egyszerűen lelép onnan. Ez mindenképpen önző, tiszteletlen viselkedés részéről egy olyan porhüvellyel szemben, amelyet évekig ingyen kihasznált.
Az is megeshet azonban, hogy időnként mégis elkóborol. Ki tudja? Doyle Scott Elliott a saját állítása szerint sohasem hitt a lélekvándorlásban, mégis megtörtént vele valami ilyesmi. Arról számolt be, hogy egy keményen átmulatott éjszaka után, melynek során ismeretlen eredetű drogokat is fogyasztott, egy 72 éves özvegyasszony ölében eszmélt fel. Ebben nem lett volna semmi meglepő, de Scott Elliott, a legnagyobb meglepetésre Westminster Abbey, egy ivartalanított, kék birman kandúr testében találta magát. Halványan emlékezett arra, hogy a lelke éjszaka összefutott valami macskával és talán fogadtak is valamiben, amit Elliott kóborló lelke elvesztett.
Több mint két hónapjába került, amíg sikerült meggyőznie Westminster Abbey-t arról, jobb lenne a szerencsétlen fogadást semmissé tenni. A férfi, illetve akkor éppen macska ígéretet tett arra, ha Westminster Abbey hajlandó visszaköltözni önmagába, abban az esetben Elliott minden héten Purina Gourmet Chef's Collection macskaeledellel látja el őt. A macska lelke ezt a csábító ajánlatot nem tudta visszautasítani.
Scott Elliott azzal azonban nem számolt, hogy az ivartalanított kandúr előbb rútul kihasználta a kedvező alkalmat. Doyle Scott Elliott-tól megszerzett testében minden éjszaka elkóborolt, verekedéseket provokált, ételt lopott és rengeteg nőt csábított el. Az is lehet, hogy mindez persze csupán hazugság, melynek segítségével Elliott megpróbálta magát felmentetni az általa elkövetett garázda cselekedetek alól, illetve így próbált megszabadulni a hirtelen rázúduló 58 apasági keresettől. Elliott beszámolójában arra nem tért ki, hogy az ivartalanított kandúr és az ő lelke miként társalgott egymással, pedig ez az egyik legérdekesebb részlet.
Elképzelhető, hogy maga a lélek csupán az illegálisan előállított DNS állomány egyik kellemetlen mellékhatása. Köztudott, hogy a rekombináns DNS, kiszámíthatatlan viselkedése miatt, veszélyes biológiai fegyvernek minősül az Univerzumban. Felhasználását, a vele való kísérletezést szigorú szabályokhoz kötik, melyeknek megszegése komoly következményekkel jár. A DNS nem játék. Viszonylag rövid idő alatt képes egész bolygók átalakítására, majd hatékony elpusztítására. Ha szerencsétlen módon értelmet, illetve az említett lelket, sikerül kifejlesztenie, megállíthatatlanná válik és letarol mindent maga körül. Röpke pár milliárd év és már képessé válik arra, hogy termonukleáris robbantásokkal szórakozzon a maga örömére. Ezt történt a Föld esetében is.
DNS-t lopni lehetetlen, az előállítása pedig rendkívül bonyolult és időigényes folyamat. Rengeteget kell pepecselni vele. Csillagászati értéke miatt a szervezett bűnözésnek azonban érdemes volt befektetnie a gyártásába, és távoli, jelentéktelen bolygókon, laboratóriumokat berendeznie ehhez. A hírhedt „Vegyesruházat Méretre Készítve” nevű DNS-kartell feje, Quetzalcóatl, kutatókat küldött ki szerte galaxisba, hogy keressenek ismeretlen, névtelen bolygókat, melyek alkalmasak lennének ipari méretű, illegális DNS előállítására. Ezek egyike a Föld, amelynek valójában még ma sincs neve, így legtöbbször „Valahol arrafelé. Ott!"-ként szokták emlegetni. A „Vegyesruházat Méretre Készítve” szervezet neki is látott a megfelelő környezet kialakításához, majd beindították a szükséges kémiai folyamatokat. Minden gördülékenyen ment egészen addig, amíg nagyjából 65 millió évvel ezelőtt a rivális „Alkalmi Ruházat Jutányos Áron” banda megpróbálta felszámolni az akkor már sikeresen működő DNS-labort. Ez okozta a dinoszauruszok vesztét, de magát a gyártást mindezek ellenére gyorsan újra tudták indítani.
Amikor a DNS elkezdte kifejleszteni a civilizációt, Quetzalcóatl kénytelen volt istennek kiadni magát, hogy valamilyen módon képes legyen befolyásolni a termelést. Az emberek megjelenése ugyanis meglehetősen kockázatossá tette a technológiát, viszont elképesztő mértékben megnövelte az előállított DNS mennyiségét.
Az is lehet, hogy mindez persze csak hazugság, aminek segítségével Quetzalcóatl megpróbálta magát felmentetni az általa elkövetett garázda cselekedetek alól, illetve így próbált megszabadulni a hirtelen rázúduló nagyjából 3 milliárd apasági keresettől.
Persze az is lehet, hogy mindössze elektromos jelek rohangálnak összevissza bennünk, amitől olyan érzésünk támad, mintha léteznénk. Ez a teória azonban nem ad magyarázatot Westminster Abbey, az ivartalanított kék birman kandúr viselkedésére és a Paulo Coelho idézetek villámgyors előállítására.
