Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Hogyan szabadultam meg a hullámtól

2017. február 04. - Toadwart66

a93a52nrvzrky30ke8y-sq_r.jpg

A halhatatlanságba vetett bizonytalan hitemet Fidel Castro 2016. november 25-én bekövetkezett halála zúzta végképp szét. Ha neki sem sikerült az örök életre szert tennie, akkor oda minden remény. Mindenképpen foglalkozni kell valamilyen formában az elmúlás gondolatával. Nem elég csupán mély alvással szorgalmasan gyakorolni rá.

Van-e természetes halál? Ha van, mi számít annak? Jó-e az nekem? Szabad-e az ilyesminek örülni?

A balesetek, bűncselekmények, harcok, éhínség és más tragédiák miatt elhunytaktól a Sors, Isten, vagy valami olyasmi, amit mi annak képzelünk, megtagadta a természetes halált.

Mihez is kezdjünk abban az esetben, ha valakit egy idejekorán odasettenkedő betegség pusztít el alattomosan, gonoszul? Mi számít "idejekoránnak"? Napjainkban az átlagéletkor egyes országokban növekszik, másokban igazságtalanul alacsony. Mennyi az a "kenyere java", amit elfogyasztva az elhunyt hozzátartozói felsóhajthatnak és megpróbálkozhatnak a beletörődéssel? Létezik-e egyáltalán ilyesmi? Mit lehet tanulni erről az iskolában? Mit kezdjen egy gyerek  78 éves korában meghalt nagymamájával? Nyugodjon bele, hogy elfogyott az a bizonyos kenyér? Miért nem adnak helyette egy másik szeletet?

A halálról az a legbiztosabb ismeretünk, hogy mindenkinek van.

Ha valakit Alaszkában, kirándulás közben felfal egy téli álomra készülődő medve, az természetes halállal távozik az élők sorából, mivel szerencsétlenségére belebotlott egy táplálkozási láncba, amelynek törvényei alól sok esetben kivontuk magunkat. Ha ezt a bizonyos medvét később beazonosítják, ő már erőszak áldozata lesz. Egyszerűen kivonják a táplálékláncból.

Halálunk után sok választásunk már nem marad, hogy mihez kezdjünk magunkkal. Életünk során rengeteg ökológia lábnyomot hagyunk magunk után, melyek közül az utolsó egy sír, urna, mauzóleum, piramis. Segít-e ez valamit? Mármint az, hogy pár évig még úgy tűnik, birtokolunk valamit, amikor mi már nem is létezünk. Néhány négyzetmétert és talán egy "síró angyalt".

"Végső ökológiai lábnyomunk" ráadásul rengetegbe kerül. Szilágyi János szíves invitálásáról, amely rendkívül kecsegtető elhalálozásról és 100 Ft/hó értékben megvásárolható időskori biztonságról szólt, kiderült, hogy becsapás. Ezen túlzottan optimista reklám láttán talán még Hufu fáraó is elgondolkodott volna azon, hogy nekikezdjen-e a Gízai nagy piramis építésének, vagy az is elegendő, ha időben befizet egyre. A végén kiderült volna, hogy még egy közepes nagyságú macska bebalzsamozását sem lehet kifizetni a biztosításából.

Személy szerint piramisra, illetve mauzóleumra soha életemben nem vágytam. Az ilyesmiket nem nagyon lehet belakni, legfeljebb kísértetként, amely ráadásul egy olyan életforma, ami valószínűleg nem is létezik.

Annak a gondolata sem lelkesített túlságosan fel, hogy valamilyen könnyed ceremónia keretében, ne legyen módom megtekinteni a körülöttem ácsorgókat. Ha a fél világ ott szomorkodna a sírom körül, és azon sopánkodna, hogy halálommal pótolhatatlan veszteség érte az egész emberiséget, az sem sokat javítana a már nem létező kedélyállapotomon.

Halálom után egyetlen porcikám sem fog érdekelni engem. Másokat talán igen. Egy egyszerű procedúrával rövid idő alatt elintéztem, ha egyszer majd nem leszek hajlandó életjelenségeket mutatni, nézegessenek inkább azok, akiket ez érdekel. Talán találnak bennem valami figyelemre méltó érdekességet, ami egy temetés során mindenkinek elkerülte volna a figyelmét.

Szereztem egy igazolást magamnak arról, hogy én is azok közé fogok tartozni, "akik haláluk után az orvosképzést szolgálták." Sok fáradtságomba ez a szolgálat nem került, mivel mindehhez csupán egy  „Felajánló nyilatkozat holttest anatómiai oktatás és kutatás céljából történő felhasználásához” című nyomtatványt kellett kitöltenem.

Így lehet könnyedén megszabadulni egy hullától. Már csak azon kell igyekeznem, hogy olyan állapotban őrizzem meg magamat, amely alkalmassá tesz az anatómiai oktatásban és kutatásban való felhasználásra.

Szerencsére Hufu fáraó sem verte magát felesleges költségekbe. Ő azok közé tartozik, akik haláluk után a turizmust szolgálták.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr3612181784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása