Nemzetek, csokrok, selfie-k
„Minden valószínűség szerint lehetetlen a technika és gazdaság globalizációját és az ebből adódó kölcsönös függőségeket meg nem történtté tenni. Az olyan javaslatok, mint «Barikádozzátok el magatokat!» vagy «Csukjátok be magatok mögött a (regionális, nemzeti vagy közösségi) ajtót! », nem fognak segíteni. Nem az a kérdés, hogy a történelem folyamát hogyan lehetne megfordítani, hanem, hogy hogyan lehet megszabadítani az emberi gondoktól és nyomorúságtól és úgy szabályozni, hogy a neki köszönhető termést igazságosabban el lehessen osztani.” (Zygmunt Bauman szociológus, filozófus)
A globalizáció ellen folytatott elkeseredett küzdelem teljesen értelmetlen, felesleges, sőt egyenesen káros tevékenység.
Tetszettek volna annak idején betiltani a Hanza-szövetséget, illetve azt az izgága Kolombusz Kristófot lebeszélni a tengeri kalandozásokról. Repülőgép, mobiltelefon, számítógép… Ezek bizony mind-mind az ördög találmányai. Doktor Faustusok lettünk, akik varázslatos módon, pillanatok alatt képesek távoli emberekkel kapcsolatot teremteni.
Az Apple cég logójában ott is van az Éva által könnyelműen megrágcsált alma. A globalizáció elleni küzdelem elszánt bajnokai vessék nyugodtan máglyára Sátántól való iPhonjaikat és térjenek vissza a személyes, meghitt beszélgetésekhez. Már a kézzel írott levelek is magukban hordozzák az Isten ellen való globalizáció kísértését, ha azokat idegen országokba szánja valaki. A sűrű imádkozás nem teszi jóvá ezen a bűnös cselekedeteket.
A globalizáció volt, jelenleg is létezik, és igazából az emberi civilizáció fejlődésének részét képezi. Ha valaki meg szeretné szüntetni, annak ki kéne irtania az emberiséget, vagy ha ez nem megy, úgy nagyjából 10.000 főre redukálnia a létszámát. Ez az a kritikus érték, ami elősegítheti a faj kihalását. 7,4 milliárd ember eltüntetése azonban nem menne könnyedén és rengeteg vitára adna okot.
A globalizáció, mint jelenség nem rossz, nem jó, nem irányul senki ellen, nem akarja betiltani a karikás ostor használatát, csak úgy van. Minek elkeseredetten tiltakozni egy Provance-i, esetleg barcelonai társasutazás ellen, illetve kíméletlen kalózcsapatot verbuválni a kereskedelmi hajózás megakadályozása érdekében?
Az egyértelműen rendkívül káros dél-amerikai szappanoperákon kívül a globalizációnak természetesen vannak más negatív mellékhatásai is. A környezetszennyezés, a trópusi esőerdők irtása, a bioszféra degradációja, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése rengeteg problémát fognak okozni, főleg ha nem vesszük komolyan hatásaikat. Ezeknek a tevékenységeknek a nyugati civilizáció jelenleg még a haszonélvezője, ráadásul úgy tartja magáról, hogy ez vitathatatlanul kijár neki. Ha más is bejelentkezik hasonló igényekkel, akkor a „károsult” védővámokkal és más eszközökkel kezd el fenyegetőzni. Olyasmi ez, mint valami védelmi pénz.
Vannak az emberi populációnak olyan egyedei, akik imádják a méregdrága holmikat. Könnyedén meg is tudják ezeket vásárolni, de képtelenek az előállításukra. Mások, máshol olcsón elkészítik azokat, de nincs rá pénzük és talán meg se vennék. Genetikailag csaknem azonos egyedekről van szó, ennek ellenére hatalmas társadalmi szakadék tátong közöttük, amely nem tartható fenn stabilan. A mindössze 300 ezres csimpánz populáció genetikailag jóval változatosabb az emberinél, igaz ők ösztönösen irtóznak a luxusjachtoktól.
Hogyan vessünk véget az igazságtalan kizsákmányolásnak? A gyarmatosítások háborúkkal végződtek. A világforradalom nem akaródzik kitörni, ráadásul elsősorban ellenünk irányulna. Biztos akad valami békésebb módszer is, de az nem a határok lezárásával vagy a pattintott-kőkorszak általános bevezetésével érhető el. Ma elsősorban rakétákat, bombázókat, drónokat használunk problémamegoldásként, mivel ezeket találjuk a legcélravezetőbbeknek, leghatékonyabbaknak a keresztény kultúra védelme érdekében. Határozott érvelésünkhöz ráadásul jól fel is vagyunk fegyverkezve.
Kelet-Európában ijesztő mértékben megnőtt azoknak a militáns csoportoknak a száma, amelyek a háborút valami vidám mókázásnak tekintik, látványos felvonulásokkal, lövöldözéssel, kirándulásokkal, táborozássokkal, piknikezéssel egybekötve. Ez is a globalizáció hatása. A felajzott honvédők amerikai kommandós filmekből, illetve háborús játékokból próbálják meg ellesni a katonai praktikákat.
Egész világra kiterjedő probléma az is, hogy a hülyeség megállíthatatlanul, és villámgyorsan terjed szanaszét. Mindenfelé felbukkannak a különböző összeesküvés-elméletek, hazugságok. Lépten-nyomon a „világ titkos uraiba” ütközünk, gyíkembereket vizionálunk. Háttérhatalmaktól rettegünk, miközben inkább a sajátunktól kéne.
Terjedőben van az a nézet, miszerint a nemzetállamok majd megállítják a globalizációt és minden ismét olyan szép lesz, mint a XIII.-XIV. században, a nagy pestisjárványok idején. A nemzetállamot és a nemzeti identitást a populista politikusok megpróbálják összemosni egymással. A nemzetállam azonban csak kihasználja az identitást és annak felhasználásával indít támadásokat mások ellen, legtöbbször önös érdekekből. Az ostoba és megalapozatlan nemzet-karakterológia mítoszának ápolása elsősorban a kirekesztést szolgálja. Másra nem is jó.
A fejlődést ezek a nemzetállamok nem fogják megállítani, legfeljebb mindenre elszánt vezetőik segítségével belesodrónak különböző konfliktusokba, esetleg jó szokásuk szerint kirobbantanak egy háborút.
A globalizáció ellen harcolni nagyjából annyira értelmes tevékenység, mint elkeseredett küzdelmet folytatni az elektromos hálózatok kiépítése ellen, mivel az áram néha agyoncsapja az embereket. A globalizmusban az emberiség nagy része „benne van”, használja, sőt élvezi. Összetett valami, tehát nem lehetnek kizárólag csak jó, illetve kizárólag csak rossz hatásai. Állandóan változik, amit érdemes figyelemmel kísérni és elmélkedni róla.
„Globálisan” az emberiség az elmúlt száz év alatt rengeteget fejlődött, de ennek sajnos nincs hírértéke. Kit érdekel az, hogy világszinten a gyermekhalandóság a történelem során soha nem volt ilyen alacsony, és ma az emberiség 85 %-a tud írni, olvasni. Ez természetesen növeli a régiók közötti versenyt, ami a Nyugatnak nem kedvez. Megint előkerült a javak elosztásának problematikája, de ma már globális méretekben. A nyugati középosztály és az alsóbb rétegek jelenleg veszteseknek érzik magukat. Váratlanul érte őket az, hogy mások is képesek a fejlődésre és gyorsan tanulnak. A populista politikusok ezt használják ki, amikor odalökik a népüknek az idegenellenességet, a nacionalizmust, a kirekesztést. Jobban ettől nem fognak élni, de legalább jobbnak hiszik magukat. A verseny a világban azonban nem áll le azért, mert ők kiszálltak, és a protekcionizmustól várják a segítséget. A populista politikusok számára ideális ez környezet. Úgy csüngenek a válságokon, mint a piócák a „gazdatesten”. Céljuk ezért ezen válságok fenntartása, elmélyítése.
A liberalizmus, a szólás- és sajtószabadság, a nyitott társadalom, az emberi jogok, a PC, a szolidaritás, a multikultúra nem negatív fogalmak, csak egyes, gátlástalan politikusok ellenségkeresése tette azokat azzá. Hitvány, mindenre elszánt fickókról van szó.
Mi baj lehet abból, ha valaki reggae zenét hallgat, külföldön tanul, szeretné tudni azt, vajon mire költik el a befizetett adóját, az interneten vásárol, ázsiai lányt vesz feleségül?
A nyugati demokráciák még mindig nem haldokolnak. Ez csupán az orosz propaganda állítása, ami nálunk értő fülekre talált. Az orosz gazdaság – a rendkívül fejlett hadiipar kivételével – az összeomlás szélén táncol, a német gazdaság ezzel szemben jól teljesít.
Aki mindezek ellenére mégis szeretne megküzdeni a globalizmussal, az a szent cél érdekében mondja le mobil, illetve internet előfizetését. Ne szálljon fel soha többé se vonatra, se repülőre. A legcélszerűbb megoldás számára az lenne, ha elszántan kivonulna a társadalomból és felcsapna hivatásos remetének. Ez rendkívül tiszteletreméltó tettnek számítana, főként szélsőséges időjárási körülmények között.
