Kis hableány, Koppenhága (Hans Edvard Eriksen, 1913)
Bodnár Judit Lola fércműve felhúzott. A 24.hu facebook-oldalán közzétett cikke alá beírt hozzászólásokat kiegészítve itt összegezném otromba tévedéseit.
Nagy kár, hogy a szerző elfelejteni igyekszik, hogy a felsorolt mesék eredeti szerzői Grimm, Andersen, míg Aladdin története esetén a középkori arab-perzsa, Az Ezeregyéjszaka meséi gyűjtemény, Mulan esetén szintén kora középkori, kínai monda áll mögötte: Hua Mu Lan a kínai Jean D‘Arc története.
A kényszerpoénkodás miatt még felnőtt nőként sem tűnt fel a szerzőnek több esetben a mese keletkezéséhez, de akár néhány esetben a mához mérten is progresszív, feminista üzenet. Ugyanakkor klasszikus mesék esetén nem volt cél, hogy világirodalmi jelentőségű sztorikon durván ferdítsen egy rajzfilm-adaptáció: még a hagyományos női modellekkel is a mesékben társadalmi, családi traumákat dolgoznak fel, ugyanis ez a mesék pszichológiai célja.
A legotrombább tévedése a szerzőnek, hogy Ariel – nevezzük csak A Kis Hableánynak – „nuniért a hangját adta”. A Kis Hableány választott szerelme érdekében – urambocsá, még a feminizmus sem veti el a szerelmet – lábakat, emberi életet kér, és abból nem a két láb közti nuni a lényeg, ahogy a hímsovén sommázást megvonta a cikkírónő… Családi kötelékből menekül ki a sellőlány, saját döntést követ, ez a lányokat kiházasítással szemben is erős üzenet. A szirénhangról pedig kénytelen lemondani cserébe, nem saját döntés. A történet a meseirodalomban talán az egyetlen olyan sztori, ahol a nő önfeladása a pasiért – és ő választhatta a pasit, még csak nem is fordítva – nem zárul hepienddel. Ez a mai nézeteket is meghaladó feminista, életszagú üzenet.
Csipkerózsika, Hófehérke, Hamupipőke a családi kitagadások, mostohaszülők, irigység, bosszúk története, klasszikus elem, ma is létező családi attitűdök, keletkezésük idején a „csak a vér számít” közegben állandó családi magatartásminta volt. Az ezzel szembeni kiállás vagy varázslatokkal megmenekülés a trauma feloldása. A vérszagú családmodell elvárás egyébként semmiben nem tér el a mai magyar Alaptörvényben foglaltaktól.
Hófehérke egyébként a német eredet szerint törpék, más kultúrákban sárkányok vagy rablók közt válhat kvázi háziasszonnyá, de individuális, olykor irányító szerepe van. A nő, aki üldöztetésben is megállja helyét.
Hamupipőke nem csicskás, szerepe nem önként vállalt. Ahogy a szolgasors sem önkéntes… A dölyfösséggel és kegyetlenséggel szemben az empátiát képviseli. Önálló vágyai vannak, amiért tesz is. Mellette van három másik nőalak, a szerző szerint akkor azok haladó női mintaképek?
Mulan, a mongolok ellen küzdő hadseregben férfinak álcázva harcoló nő full feminista sztori, keletkezése a XII. századhoz köthető.
Az Ezeregyéjszaka arab-perzsa világa semmivel sem elnyomóbb kultúrközeg, mint keletkezése idején a világon a nők helyzete volt. Egy magyar népmesében a szokásokra alapozva a lányt tizenöt évesen kiházasították, számos kultúrában a XX. században is dívott a gyerekkorban elrendezett házasságok intézménye. A magyar népmesék zömében a hős a legkisebb fiú, nő csak nyeremény formájában merül fel. De legalább elmagyarázzák eleink, hogy a házasság még véletlenül sem szentség, hanem vagyonközösséget jelentett mindig is, lásd, fele királyság, a házassággal elnyert új ház, otthon.
A feleség melletti szeretők, ágyasok napjaink konvencionális modellje maradt monogám házasságokat hirdető kultúrákban is. Kár volt az iszlamofób kiszólásért.
Sahrazád szultána, korábban a vezír lánya önként jelentkezett feleségnek a szultánhoz, aki addig minden nap a háremében egy szüzet megölt. Ismét a bátor, korához képest önrendelkező nő alakja, aki meséivel újabb és újabb haladékokat harcol ki, egy férfi uralkodóval szemben veszi fel a harcot, így nőtársait menti meg. Az ész és érzelem diadala a kegyetlenséggel szemben.
A szerző jó pár olcsó, hímsovén poénért nem volt képes sem kislányként, sem nőként értelmezni neki szóló üzeneteket, és a meseirodalom egyik leghaladóbb lánytörténetéből címszavas, a legócskább szexizmust hozta ki, épp, amit számonkérni akart azon, de nézetével kétségeim vannak, egyáltalán ellene van-e a nő testét tárgyként kezelésnek. A két láb helyett csak ő kereste közte a nunit.
Nem tudom, ha Hamupipőke csicskás, akkor a Kis gyufaáruslány vajon egy szerencsétlen lúzer-e, mert ugye mi a bánatnak fagyoskodik, mehetne fűtött szerkesztőségbe újságírónak, ahhoz nem kell ma semmi idehaza. Míg iszlám kultúrákban a női sajtósok az életüket adják a demokrata értékrendért, addig ma a langyosan szar Magyarországon egy újságírónő sokszázéves hímsovinizmust és a mai magyar iszlamofóbiát csicskásként szolgálja ki.
Önként, nem kényszerből.
Megjegyzés:
Cikkem közzététele idején a 24.hu karbantart, remélhetőleg 03. 26., vasárnap hajnaltól olvasható Bodnár remekműve is "Nagyon nehezen emelte ki a Disney a nőket a rabszolgasorsból" címmel.
