Ha nekem az egymást szédítő sebességgel követő elmebeteg kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban még egyszer azt mondja valaki, azért mindennek van határa, az alábbi esetet fogom felhozni ellenpéldának: Szíjjártó Péter külügyminiszter javaslatára Áder János köztársasági elnök rendkívüli és meghatalmazott nagykövetnek nevezte ki a Nemzeti Sport főszerkesztőjét, Szöllősi Györgyöt (a képen jobbról).
Fogódzkodni tessék: a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövetévé.
És ez nem egy otromba vicc, nem is az évekkel ezelőtt bezárt sárga ház soha meg nem jelentetett, de nyilván vaskos köteteket kitevő sztorigyűjteményének, a hárshegyi krónikának a része, ez bizony az orbáni magyar rögvalóság, amelyen ki-ki ízlése, habitusa alapján sírhat vagy nevethet.
A történet fontos részét képezi, hogy az újdonsült rendkívüli és meghatalmazott nagykövet egyike a miniszterelnök kegyenceinek. Afféle udvari sportújságírója, márpedig nála ez kiemelt rangnak számít. Jól illusztrálja mindezt a kiemelés Szöllősi önéletrajzának Munkahelyek, beosztások fejezetéből:
A lista szédítő sebességgel bővül: Szöllősi két éve a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke, 2016 novembere óta a Nemzeti Sport főszerkesztője. Most pedig immár rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. Nem árt ismételgetni, ízlelgetni az új titulust: a magyar futball és a Puskás-ügyek rendkívüli és meghatalmazott nagykövete.
Nem akármilyen karrier. Viccelődésnek hat, ha azt írom, ilyesmi csak Operettországban fordulhat elő. Sajnos, azt is hozzá kell tenni, hogy Orbanisztán még operettországnak is rendkívüli, mert itt nem megható édes-bús szerelmi történetek, hanem könnyek és kínlódások közepette keletkeznek az ilyen világra szóló nonszenszek. Lehetetlen nem hozzátenni, hogy ebben a köröttünk és sajnos a mi részvételünkkel zajló, alapjában szomorú, gyászos operettben fülsiketítően játszik a zenekar és iszonytatóan hamisan énekel a többek között elborzasztó kézcsókjairól is elhíresült bonviván.
Populizmusnak hathat, pedig realitás, hogy - miközben milliók tengődnek a megélhetési minimum alatt, a kórházakban heteket-hónapokat kell várni életmentő beavatkozásokra, elviselhetetlenné bővült a jövedelmi olló, soha (!) nem látottan átpolitizálttá vált és válik az oktatás - országszerte aegyre vérlázítóbban urizálnak azok a senkik, akiknek mi, választók adtunk kétharmados többséget immár kétszer is. Szép lassan minden majom magas kormányzati státuszt és stallumot kap, és közben jóformán észrevehetetlenül szakad ketté Magyarország.
A kiválasztott hatalomgyakorlók és hozzátartozóik, meg azok kedveltjei, illetve a lefelé rugdosott milliók között persze ott-vannak azok a szerencsétlen (?) hívők, akik még mindig nem látják, ők a bármikor kiebrudalható statiszták ebben a szomorú Nemzeti Operettben.
Végezetül a tragikum érzékeltetésére álljon itt személyes jótanácsom mindazoknak, akik az ezer sebből vérző, szegény Magyarországon éppen most tartották időszerűnek, hogy csillogó-villogó labdarúgásunk (...) és a Puskás-ügyek nemzetközi képviseletére nagykövetet nevezzenek ki. A rendkívüli - merthogy mindenféle normális renden kívüli - megbízatást azzal lehetne még izmosabbá tenni, ha Szöllősi mellé a már úgyis befutott Csiszár Jenőt delegálnák: rendkívüli és meghatalmazott konzulként.
Akkor legalább egy napon emlegethetné a világ Orbánunkat: Caligulával. Elvégre a két kiemelkedő személyiség, Szöllősi és Csiszár együtt csak kitesz egy Incitatust.
