Ez az 1,68 millió valami azon nemzeti konzultációs ívek száma, amelyet 8 millió kiküldött levelezőlapból a Miniszterelnöki Kabinetiroda valamilyen állapotban visszakapott. Jelentős, igazán biztató szám. Már csak 320 ezer darab hiányzott volna ahhoz, hogy elérje egy átlagos Kossuth téri Fidesz nagygyűlés résztvevőinek becsült létszámát. Ezt a pár százezret nagyvonalúan igazán hozzácsaphatták volna az aktív levelezőpartnerek listájához, hiszen úgysem számolt utána senki a végeredménynek.
Ettől eltekintve, „Minden idők legsikeresebb Nemzeti Konzultációján” vagyunk túl, amelynek eredményéből végre kiderült az, hogy „Magyarország erős és büszke európai ország”, szemben Saskatchewannal, amely erős és büszke kanadai tartomány.
A grandiózus szám százalékban kifejezve nem tűnik különösebben lelkesítőnek, mivel csupán 21 %-os részvételi arányról van szó. Ez azonban csupán nézőpont kérdése. 1,68 millió szavazattal Magyarországon már választást lehet nyerni, azután derűsen zsákmányolni.
A lényeg az erő és a büszkeség felmutatása, amelyről az örömapa, a Miniszterelnöki Kabinetiroda külön plakátokon értesítette a magyar lakosságot. Ezért a hasznos információért érdemes volt 6,32 millió embernek az égvilágon semmit sem csinálnia. A következő levelezgetés során néhány kecsegtető nyereményt érdemes lenne felajánlani a résztvevőknek. Ha a Reader's Digest könyvek esetében megéri az ilyesmi, valószínűleg a konzultációs kedvet is megnövelné egymillió forint, egy karibi körutazás, esetleg egy kiadós wellness hétvége Hajdúszoboszlón.
A konzultáció mindenesetre az előzőekhez hasonlóan sikeresen lezajlott. Mivel semmi tétje sem volt az egésznek, ráadásul az eredményeket sem ellenőrzi senki, nagyon nehéz lenne elrontani egy ilyen vakmerő vállalkozást.
Vannak azonban olyan kérdések, amelyek a konzultáció és Brüsszel megállítása során válaszok nélkül maradtak.
Mindjárt itt van elsőnek maga a nemzeti konzultáció, mint kifejezés. Teljesen bizonytalan, hogy miként kell leírni. A Miniszterelnöki Kabinetiroda szerényen, kis kezdőbetűkkel írta, a hálaadó óriásplakátokon azonban már nagy kezdőbetűkkel szerepelt az említett aktus. Talán létezik egy olyan szabály, amely szerint ha valamire a kormány nagyon büszke, azt nagy kezdőbetűkkel kell írni, mivel ugyanúgy intézményesül, mint például a Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság, illetve a Civil Összefogás Fórum.
Azt sem lehet pontosan tudni, hogy a kitöltött tesztlapok közül mennyi lett érvényes, illetve mi számít annak. Ha valaki elvetemült módon azt írta vissza a feladónak, hogy „Konzultáljatok az anyátokkal, de ne velem!”, elvileg az is eredményesnek számíthat, mivel az illető ezzel a határozott álláspontjával felkerülhetett az „Ők nem a mi barátaink” listára.
A Magyar Idők információja szerint elsöprő többség támogatta a kormány álláspontját. Izgalmas, meglepő eredmény, ráadásul milyen gyorsan kiderült. A független napilap teljesen megbízható hírforrásnak számít, mivel nagyjából közvetlenül a magyar kormány szerkeszti. Ők pedig valószínűleg már a kampány elején is tudták, milyen szerencsés kimenetelre számíthatnak majd. 90 százalékos támogatottság alatt nem is érdemes egy ilyen konzultációnak nekiindulni, elvégre nem hivatalos népszavazásról van szó.
A lelkes célközönség valószínűleg feltétel nélkül megbízik a kormányban, Erich Von Däniken tudományos munkásságában, valamint a távgyógyításban. Ha valaki elhiszi azt, hogy pusztán egy digitális tésztakiemelő azonnali megrendelésével könnyedén hozzájuthat egy pompás kis család házhoz, miért ne bizakodhatna abban is őszintén, hogy a kormány kíváncsi a véleményére. A konzultáció esetén ráadásul fizetni sem kellett, illetve nem közvetlenül.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda eleinte optimistán úgy becsülte, az országos szintfelmérés úgy nagyjából nettó 949,6 millió forintba kerül majd az adófizetőknek. Az igazi költségek egyelőre még nem derültek ki, mivel a kormány további 1,5 milliárd forinttal toldotta meg a Kabinetiroda költségvetést, konzultáció céljából. Egy érvényes konzultációs ív így nagyjából 500-800 forintba kerülhetett, esetleg jóval többe.
6,32 millió Brüsszel-megállítós levél a kukában, illetve egyéb csúf helyeken végezte. Ez remek üzlet lehetett mindazoknak a szerencsés kormányközeli vállalkozóknak, akik valamilyen módon részt vehettek a kampány lebonyolításában.
Mivel az egész konzultációs bohóckodás nem hivatalos, így nagyjából annyit ér, mint egy mosópor reklámozása, csak itt nem egy terméket akarnak rásózni a kuncsaftra, hanem még négy évet.
A Fidesz-KDNP a legarcátlanabb módon képes a közpénzeket elherdálni, illetve szétosztogatni. Ezen tevékenységek leggátlástalanabb módja a nemzeti konzultációnak nevezett kormánypropaganda. Az, hogy mögötte milyen mértékű és irányú pénzmozgások vannak, arról nem sok minden tudható.
Az egész felhajtás 99,9 százalékban a kormány érdekeit, 0,1 százalékban senkiét, 100 százalékban pedig a jónép hülyítését szolgálja.