Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Orbán Viktor holokausztot tagad

Eszes Beáta írása

2017. július 19. - Toadwart66

orban_es_netanjahu_index.jpgOrbán és Netanjahu  (Forrás: Index.hu)

Aki azt állítja, hogy Horthy majd Szálasi vezette Magyarországnak a népirtást elkövető államhatalmak elleni fellépés volt a szándéka, holokausztot tagad.

A Magyarországra érkezett izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Netanjahuval adott közös sajtótájékoztatón Orbán Viktor holokausztot tagadott, a XX. század történelmét hamisította meg.

Miért védené a tettes áldozatát?

Orbán úgy fogalmazott, hogy „Magyarország kormánya egy korábbi időszakban hibát, sőt bűnt követett el, amikor nem védte meg saját polgárait.”

Ezzel azt állítja, hogy amikor Európában, benne Magyarországon a zsidókat teljes jogfosztás, vagyoni kifosztás, kényszer munkaszolgálat, gettósítás, deportálás majd szisztematikus kiirtás sújtotta, a korabeli magyar kormányoknak – amelyeket a 24 évig kormányzó Horthy Miklós és a fél évig nemzetvezetőként munkálkodó Szálasi Ferenc nevezett ki – a tevékenysége mintha a fent leírt zsidóüldözés ellen irányult volna, mintha a céljuk bármikor is a zsidók védelme, támogatása lett volna, csak valahogy nem jött össze.

Ezzel szemben Magyarországon az első zsidókat sújtó törvénytől kezdve minden egyes törvényt és intézkedést a korabeli magyar parlament szavazott meg, a korabeli magyar kormány és államapparátus hajtott végre. Az 1920-ban ratifikált numerus clausus az I. világháború utáni Európa első antiszemita törvénye volt, a náci Németországot megelőzve 15 évvel.

Magyarország kormányai és parlamentje az 1944. március 19-ei német megszállásig 22 zsidótörvényt és több száz végrehajtó rendeletet ratifikált.

Évekkel a német megszállás előtt már nem akadt olyan hazai település, ahol ne lett volna utca vagy tér elnevezve Adolf Hitlerről, Horthy Miklósról és Benito Mussoliniről. A budapesti – ma Kodály – körönd 1938-1945 közt viselte Hitler nevét.

A visszacsatolásokat követő kormányzói bevonulások alkalmával Kolozsváron a házakra horogkeresztes zászlók, Horthyt, Mussolinit és Hitlert éltető képek kerültek ki. Egyrészt ezt lehet magyarázni azzal, hogy a náci Németország a visszacsatolt országrészekben adott támogatását köszönték meg már 1940-ben – ismét évekkel a német megszállás előtt – de egyúttal azt is jelzi, ami egyébként érettségi tananyag, hogy Magyarország a náci Németország szövetségese, nem pedig vele szemben védelmi politikát folytató volt.

A másik szempont, ahol nem választható el a náci szellemiség és a visszacsatolás, tehát az irredentizmus és a népirtás egymástól: a visszacsatolások első következménye az volt, hogy kiterjesztették az addig már az anyaországban életbe lépett zsidótörvényeket a visszacsatolt területekre is, itt indult meg elsőként a zsidók begyűjtése és deportálása már 1941 nyarán.

Fél évvel a wansee-i konferencia, az Endlösung, a végső megoldás német náci terve előtt Magyarország 1941-ben már zsidókat deportált saját állami hatáskörben , tehát a magyarországi népirtás három évvel a német megszállás előtt kezdődött.

A történelmi tényeken túl gondoljuk át a hétköznapokat is, amelyből a korabeli társadalom állapotáról kapunk képet. A trianoni döntés, 1920 óta nem Magyarországhoz tartozó városok 1938-40-ben, a visszacsatolást követően készülnek a kormányzó ünnepélyes fogadására. Egy generáció óta a hétköznapok szintjén nehezen oldanak meg olyasmit, mint például magyar nyelvű misézés, iskoláztatás. Majd ripsz-ropsz, horogkeresztes zászló, Heil Hitler és Éljen Horthy feliratok kerülnek elő a sublótból. Ez a dekoráció egyértelműen azt tükrözi, hogy mind a lakosság, mind a közösségi vezetés a polgármesterekkel, mind a kormányzó operett-felvonulását központilag előkészítő államapparátus mélyen elkötelezett volt a náci szellemiséggel, egyúttal elsődlegesnek tekintette, hogy a náci Németországgal való együttműködést és háláját látható, jelképes módon is kifejezze. Ahogy a magyar közösség tudott arról sajtóból, kormány propagandából, milyen szövetségi együttműködés eredménye a visszacsatolás, épp úgy tudták, hogy mi az uralkodó szellemiség Németországban, ahogy 1940-re már fékezhetetlenül tombolt az antiszemitizmus Magyarországon is. A zsidóverések, az üzletekre kifüggesztett antiszemita uszító plakátok már az 1920-as, 30-as évek mindennapjai voltak idehaza.

A zsidóellenes, közterületen is terjesztett, kormányzati szintre emelt propagandában most tart az Orbán-kormány a 30-as évek színvonalánál.

A magyar államvezetés nem tekintette magyaroknak, saját polgárainak a zsidókat

Orbán azt állítja, Magyarország nem védte meg a zsidókat, a saját polgárait.

Nem hogy nem védte meg, de már az 1944 előtti magyar antiszemita törvények tették a zsidókat a nem-zsidó magyar közösségtől idegenné, tehát maga a magyar törvényhozás és államvezetés taszította ki a magyar közösségből a zsidókat. Az elv az volt, hogy a magyarokat kell megvédeni a zsidóktól.

Ahogy nem csak a törvényekben, de az uszító kampányokban is különvált a magyar és zsidó, a keresztény és zsidó. Magyarnak lenni egyet jelentett a kereszténységgel. Ahogy törvényeink jogforrása, a 2011-ben ratifikált Alaptörvény és annak Preambuluma is ezt deklarálja: „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét”.

Tehát aki nem keresztény, az nem része a nemzetnek, nem magyar.

Mind Horthy Magyarországa a törvényi és társadalmi megnyilvánulásaiban, mind a második Orbán-kormány az Alaptörvény – funkciója miatt a teljes hazai társadalommal egyetértésben – több pontjában ezt fejezi ki.

A védelmet az egyenlő jogok fejezik ki, azt nem kegyként osztjuk

Az Orbán-kormány visszatérő retorikája a védelem. Megvédeni egy gyengébb felet kell, megvédeni valakit vagy valakiket egy létező támadás vagy veszély elől kell. Megvédeni olyanokat kell, akik nem rendelkeznek egyenlő jogokkal másokkal. Minden egyéb esetben elegendő és szükséges védelem az egyenlő állampolgári jogok biztosítása és azok védelme.

Magyarországon 1920-1945 között egy zsidónak a magyar törvényhozással, a magyar társadalommal szemben kellett megvédenie magát. Ezekre nem mentség a magyar intézkedések adott korszakban történő összevetése a náci németekével, mert akkor össze kell vetni 1920-at is, a XX. századi Európa első antiszemita törvényünket, össze kell vetni 1941-et is, az Endlösung előtti tömeges deportálásunkat is, és össze kell vetni 1944-et is, amikor rajtunk kívül már senki nem deportált. Minden idők leghatékonyabb gettósítását és deportálását hajtottuk végre. A holokauszt harmadik legtöbb áldozata magyar zsidó volt, az ország méretéhez és lakosságához számítva elsők voltunk a Szovjetunió és Lengyelország mögött, ráadásul a végsőkig elkötelezett náci szövetségesként.

Horthy és Szálasi Magyarországát nehéz lenne számon kérni, hogy az egyenlő állampolgári jogok betartásával biztosítson védelmet polgárainak, mivel az akkori magyar korszak alaptermészete volt az antiszemitizmus, kirekesztés és jogfosztás. A korszak lényegét tagadja az, aki a védelmet tőlük várja. A korabeli védelmet kérések alapjai is az volt, hogy illető igyekezett felmutatni keresztény papírokat, tehát zsidóként senkitől nem várhatott védelmet.

Mégis, ki elől kellett volna a zsidókat védeni? A magyar törvényhozás és államapparátus saját intézkedési ellen? A saját maguk szította, a társadalomban tüzelt zsidógyűlölet ellen?

Kér-e egy üzletvezető védelmet a boltját kifosztó rablótól? Kér-e védelmet egy megtámadott, megerőszakolt nő a támadójától?

Tekinthetem-e a védelem szándékának, a védelem elvi esélyének, ha valaki kifosztja a másikat teljes vagyonából, megfosztja őt a megélhetés lehetőségétől, ha saját parancsnokai verik agyon a fegyvertelenül frontra vitt kényszermunkást, ha a legbensőbb privát életüket, párválasztásukat, nemi aktusukat törvénnyel büntetik?

Védelemnek számít-e nyolcvan embert nyári forróságban tehervagonba bezsúfolva lakattal leláncolni?

Ezekben semmilyen jogi és tevőleges szerepe nem volt a németeknek.

Orbán Viktor kijelentése egyetlenegy dologra jó. Sok más korábbi nézetéről is megfeledkezve mára az Alaptörvény kontinuitás elvétől is elállt: végre jogfolytonosnak tekinti a jogfosztást és népirtás okozó 25 évet a magyar történelemmel és jelenünkkel, végre a mindenkori magyar kormány – igaz, szerinte csak szemlélődő – felelősségének tekinti mintegy félmillió ember származása miatti elpusztítását.

Lassan talán felfogja, hogy az őáltala kivéreztetett parlamenti demokráciához, autoriter vezetéséhez képest is sokkal-sokkal tágabb hatáskörrel, sokkal nagyobb nemzetközi mozgástérrel rendelkező Horthy és kormányai végrehajtották a népirtást.

Mivel jár a holokauszt eseményeinek megmásítása, letagadása?

Orbán kijelentése nem csupán társadalmi önfelmentés, de egyúttal az Orbán-kormány által 2011-ben ratifikált ún. holokauszttagadási büntetőtörvényben leírt bűncselekményt is kimeríti. Bár a törvényt még a ratifikálást megelőző, 2009-es kormány nyújtotta be, de megannyi vitát követően már a 2010-es Orbán-kormány ratifikálta. A törvény sajátossága, hogy amellett, hogy kibővítették a kommunizmus bűneinek tagadásával, az eredeti szövegben írt holokauszt szót átírták „nemzeti szocialista rendszerek” által elkövetett bűnre. A módosítás indoka az volt, hogy a holokauszt idegen szó, nem mintha a szocialista vagy a kommunista ne lenne az, vagy akár a stadion, futball szavaink. Kialakult és egyezményes jelentéstársítás van a holokauszt szóhoz is, a történettudomány által a közbeszédbe beemelt szó, leírása magyar helyesírással történik.

A valódi cél a szócserével az volt, hogy egyrészt mivel a Horthy-kormány saját definicióban nem volt nemzeti szocialista, ezt az eszmét a nyilasok vallották, másrészt a nemzeti szocialista alatt alapvetően a köznyelv a náci németeket érti, így az ártatlannak tűnő szócsere Magyarország negyed évszázadnyi zsidópolitikáját és a magyarországi népirtást hallgatja el.

Paradox módon maga a tagadási törvényünk már a szövegében elköveti a holokauszt magyarországi eseményeinek tagadását.

A tagadási törvény a nemzeti szocialista eszméhez társítással a népirtáshoz vezető 24 év jogfosztásért majd a deportálások döntő többségéért felelős Horthy-kort kívánja felmenteni.

Ezt a felmentő célt szolgálja az Alaptörvény ún. kontinuitás elmélete is. Az Alaptörvény az 1944. március 19-ei német megszállástól kezdve 1989-ig nem tekint semmit magyar felelősségnek. Ezzel szemben az 1944-es kormány idején a megelőzőekkel nagy számban azonos kormánytagokkal, a náci német óhajjal szemben Horthy által kinevezett miniszterelnökkel, valamint a 24 évig kormányzó Horthy személyével az 1920 óta szisztematikusan elmélyített antiszemita jogfosztással semmilyen törés nem állt be 1944-ben a törvényhozásban: nem csupán független intézkedések voltak, de ezeket technikailag csak egy magyar államapparátus tudta végrehajtani. Az 1944-es hazai események teljes összhangban álltak a megelőző évek kifosztásával, jogfosztással, ugyanis csak ilyen jogi és társadalmi státuszú embereket lehetett gettósítani és deportálni.

A deportálás igényét sem a németek hozták el, erre bizonyíték az 1941-ben már elindított kitoloncolás és tömeges mészárlás.

Orbán Viktor holokausztot tagad, beperelhető

A törvényben végrehajtott szócsere ellenére Orbán Viktor beperelhető a „nem védte meg” kijelentésért, mivel ezzel a nemzeti szocialista náci hatalommal való szövetségünket is tagadja, tagadja, hogy mindig is egy náci szellemiséggel összhangban álló politikát folytatott Magyarország a Horthy- majd Szálasi-korban. A nemzeti szocialista rendszerek bűne az is, hogy a népirtás politikáját végrehajtották csatlósaikkal. A német zsidó áldozatok száma töredéke volt a magyar zsidókhoz képest. Auschwitz alapvetően magyar és kelet-európai zsidótemető. Amit ma holokausztnak nevezünk, az a gettókban, a gettósító BM-rendeletekben kezdődik. Többek között a korabeli magyar törvényhozásban kezdődik.

A Kossuth téri Parlament a népirtás élő kiállító terme, ott dőlt el a félmillió zsidó sorsa.

A tagadási törvényt ratifikálása óta is sok bírálat éri, holott több ítélet született már, köztük igen jó, tanító jellegű is: szakirodalom elolvasásra, holokauszt kiállítás látogatására kötelezték a vádlottakat.

A jogvédők legfőbb érve a tagadási törvénnyel szemben, hogy korlátozza a szólásszabadságot. Már amennyiben bármiféle szájmozgást szólásnak, véleménynek tekintünk. Hagyományosan a tények nem tartoznak a véleményes vita jogi kategóriájába, ahogy az erőszakra buzdítás sem történhet meg tetszésindex alapon. Így lehetséges, hogy mind az uszítás, mind a rágalmazás egyfajta szólásszabadságot korlátozó törvény, amennyiben el akarunk tekinteni attól a ténytől, hogy a szólást annak szabadsága tekintetében a jog a világról alkotott véleménynek tekinti, és nem bármiféle verbális megnyilvánulásnak. Bíróságon például akár tanúként is hamisan vallani bűncselekmény. A TASZ állíthatná, hogy ez a tanú szólásának szabadságát korlátozza.

A demokrácia már csak ilyen, a jogsértések, a polgártársak elleni támadások tiltottak.

Orbán Viktor viszont még a legmegengedőbb jogvédői értelmezésben sem egy magánemberi véleményt közölt, hanem Izrael és Magyarország közös sajtótájékoztatóján a kormányt, így az országot képviselve társadalmi követendő értékrendet vallott miniszterelnökként, a mindenkori kormányok jogutódjának vezetőjeként, amikor letagadta a holokauszt magyarországi eseményeit és abban a korabeli kormány tettes szerepét.

A holokauszt nem egy puszta történés: a népirtás a tettesekről és a tettről szól. Nem csak az a személy tagadja a holokausztot, aki megkérdőjelezi a haláltáborok valóságát. Tagadja az is, aki a felelősöket felmenti. Tettes nélkül nincs tett. Ha negligálom a tettest, azzal kimondom, hogy nem történt bűncselekmény.

Amikor egy bűncselekmény történik, az igazságszolgáltatás nem reked meg ott, hogy azonosítsa a bűncselekményt. Az igazságszolgáltatás célja a tettes megnevezése, a bűntett módszerének elemzése és a tettes(ek) elítélése. A népirtás ebben nem kivétel, mai napig ratifikált bűncselekmény. Az áldozatok száma miatt, az elkövetés módja miatt a bűncselekmények non plus ultrája, de ez nem hogy nem adhat kellő indokot a tettesek felmentésére, hanem sokkal nagyobb igény lenne mind a tett, mind az odáig vezető társadalmi viselkedésminták, mind az elkövetők elítélésére.

Ebbe semmiképp nem fér bele az, ha Magyarország miniszterelnöke azt hazudja, hogy több száz zsidóellenes rendeletünkkel és félmillió zsidó áldozattal nekünk bármikor is a zsidók védelme lett volna a célunk, hogy a zsidók személyükből fakadó, jogvédő célú védelme mint szándék felmerült a Horthy-korban.

Orbán hazudik. Orbán tagadja a holokauszt magyarországi eseményeit. Orbán relativizálja a nemzeti szocialista rendszerekkel együttműködő népirtók tettének súlyát.

Bárki állíthatja, hogy ennél súlyosabb bűnöket követett már el a miniszterelnök. Nem látok annál súlyosabb bűnt, hogy az utcán zsidók elleni uszító kampány folyik, párhuzamosan pedig a XX. századi zsidók elleni uszítás következményét, a népirtás elkövetői felelősségét a miniszterelnök tagadja, és azt sugallja kijelentésével, hogy az akár be is következhet, amennyiben Magyarország ma sem tudná megvédeni polgárait.

Ahogy Horthy, úgy Orbán is szabad kezet ad a társadalmi gyűlölet önjáró folyamatának.

Nem állítom azt, hogy holnap deportáló vagonok állnak be a pályaudvarokra. Azt állítom, hogy én már elődeink 1930-as évek zsidógyűlölő magatartásától is irtózom az elkövetői társadalom leszármazottjaként, és nem tudom elfogadni, hogy 1989 után 28 évvel ilyen szellemi fertő tombol Magyarországon. Megdöbbenéssel állok azelőtt, hogy következmények nélkül lehet ma kormányzati szinten uszítani az Európai Unióban, és elkeserítő, hogy az alapvető jogainkat létrán állva, tíz körömmel kaparva kelljen kicsikarni az adóforintunkból élőkön.

Elkeserítő, hogy mára akár két hetenként kell érettségi tananyaggal, történészek által ezerszer publikált információkkal küzdeni a hazugságok ellen.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr9612674011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása