1919. november 16-án Horhty Miklós bevonul Budapestre

„Ha nem nyerünk, nincs kollektív érfelvágás, nem ugrunk a Dunába.” (Kósa Lajos, Tusványos, 2017.07.21.)

Kósa Lajos ezen optimista kijelentésére nem érdemes nagyon mérget venni, de azért van benne valami igazság. Kollektív, áprilisi, Dunába ugrálásra, véráldozatra nem nagyon lehet számítani, bár az akció kétségtelenül érdekes látvány nyújtana. Németh Szilárd egészen elképesztően mutatna az újságok címlapján, amint éppen a vizet fürkészi, mélán, kockás alsónaciban.

Való igaz, hogy négy évnyi, ellenzéki lazulás nagyon ráférne a hiperaktív Fideszre. Pihenés közben vidáman, koktélokat iszogatva, önfeledten nézegethetnék a győztes kormány szánalmas vergődését, majd miután Orbánék ismét a markukba kaparintanák a hatalmat, beindulhatna az elmúlt négy év előnyeinek kiaknázása. Erre a gyászos időszakra rá lehetne fogni az egészségügy tarthatatlan helyzetét, az oktatásügy problémáit, az ország versenyképességének siralmas voltát, a szociális feszültségeket. Mindent, amit a mostani kormánypártnak sikerült ügyesen felhalmoznia.

A leginkább magyarok nem sokat kockáztatnának egy könnyed vereséggel, hiszen mindent stabilan a kezükben tartanak. Ez a négyévi vakációzás azonban csupán vágyálom. A Fidesznek egyelőre még nem sikerült megbízható ellenzéket összeállítania a maga számára, a mostani pedig még abban is képtelen megállapodni, hogy ki veszítsen kevesebbet az országgyűlési választásokon.

Az ország ezért kénytelen továbbporoszkálni a poros, orbáni úton, bár azt még valószínűleg maga az első számú vezető sem tudja, hogy merrefelé. Magyarország gazdasága nyitott, gyenge és sebezhető. Ezt könnyedén el lehet fedni a pompás makromutatókkal, de ez rendkívül drága mulatság, amit Ceaușescu rendszeréhez hasonlóan, csupán a nyomor növekedése árán lehet finanszírozni.

Statisztikai adatok manipulálásával hivatalosan ugyan könnyedén el lehet tüntetni a szegénységet, a régiók leszakadását, a valóságban azonban nem.

Mark Twain szerint a hazugságnak három fajtája létezik: hazugság, szemérmetlen hazugság és a statisztika. Ez akár a Miniszterelnöki Kabinetiroda jelmondata is lehetne.

Elképzelhető, hogy Orbán Viktornak van egy régimódi, analóg, kockás notesze, amibe gondosan feljegyezte azt, mire is van szüksége az életben a személyes boldogulásához. Hatalom, gazdaság, vazallus-rendszer? Akkurátusan, nyelvet kidugva kipipálva mind. Médiabirodalom? Akad belőle több is a farzsebében. Igaz, hogy mindegyik tökéletesen hülye, de ez is volt a cél. A vidék? Könnyedén behódolt. A nagyvárosok? Rendkívül hűségesek és elveszítették a függetlenségüket. Még a renitens Szeged Patyomkin-várossá alakítása sem tűnik reménytelen feladatnak. Kritikusok? Kishitű hazaárulók mind egy szálig. Később majd önkritikát gyakorolnak. Ártalmatlan ellenségek? Bőséges belőlük a választék.

Magyarországon gyakorlatilag ismét egypártrendszer, pontosabban fogalmazva, főpártrendszer van. Mi az, ami egyáltalán bosszúságot okozhat az elégedett Caudillónak, ami miatt még mindig ennyire harcias?

Az ország fővárosával Orbánnak eddig sehogy sem sikerült igazán leszámolnia. Lerombolni nem lehet, Felcsúthoz csatolni túlságosan körülményes lenne. Nurszultan Nazarbajev kazah elnöknek 1997-ben egy rendelettel sikerült az ország fővárosát Almatiból Akmolába áthelyeznie, amelyet 1998-ban átneveztek Asztanának. Asztana kazah nyelven nemes egyszerűséggel, fővárost jelent. Ezt a bravúrt Magyarországon is meg lehetne ismételni, bár a Budai Várnegyed elfoglalásával inkább egy Tiltott Város kialakítása tűnik reálisabbnak.

Budapest lakossága még mindig nem sorakozott fel egyöntetűen az Orbán-rezsim mellett. Rengeteg mindenféle liberális, anarchoszindikalista alak él itt, akik nem nagyon szeretik, ha minden ténykedésüket előre meghatározzák. A főváros egyszer már megbuktatta az örökös miniszterelnököt, amely mély nyomokat hagyott a lelkében. Azóta sem sikerült neki beilleszkednie a multikulturális, nyitott, zajos, nagyvárosi életbe. Budapest egyszerűen fogta és kiköpte magából Orbánt. Nem véletlen, hogy itt nem tud kordonok nélkül szónokolni, illetve hadsereg nélkül kimerészkedni az utcára. Szerencsére intim örömszerzésre ott van neki Tusványos. Ez azonban rendkívül megalázó helyzet egy legnagyobb magyar államférfi számára.

A kordonok nélküli meleg büszkeség napja azt is megmutatta, hogy a fővárosban még kellő számú, megbízható fasiszta sem áll rendelkezésre, maximum annyi, amennyi a Ligetvédők megveréséhez, illetve a nemkívánatos népszavazások megakadályozásához elegendő.

A CÖF a Budapesten már nem nagyon mer kimerészkedni, csak közleményekben átkozódik, igaz ezt rendszeresen és választékosan teszi. Talán az ősszel, a TEK megerősített védelme alatt sikerül nekik valamit kiprovokálniuk, de ennek kimenetele nagyon bizonytalan lenne. Még az is előfordulhat, hogy totális érdektelenségbe fulladna egy harcias Békemenet.

A miniszterelnök az anyagi források csökkentésével folyamatosan próbálja ugyan jobb belátásra bírni a renitens fővárosi lakosságot, de ez csak olaj a tűzre. A város egyre jobban lepusztul, amelynek leglátványosabb megjelenési formája a tömegközlekedés groteszk agóniája. Erre nagyon nehéz ráfogni azt, hogy éppen virágzik. Tarlós István csak nagyképűséggel, faragatlansággal, sértődöttséggel és arroganciával képes az egyre inkább felhalmozódó problémákra reagálni.

Ha Orbán nem talál ki valamit, könnyen elveszítheti a fővárost, amely a 2018-as kétharmados győzelmét veszélyeztetheti. Ezt azonban semmiképpen nem fogja megengedni. A hatalom megszerzése érdekében a miniszterelnök nem ismer semmiféle gátlást, szabályt. Ezt már többször, látványosan bebizonyította.

2014-ben, különös módon, rengeteg embert jelentettek be fővárosi lakcímekre, ami szép, kövér választási csalás volt. Mi a garancia arra, hogy Semjén Zsoltnak ne sikerülne olyan mértékben megkönnyítenie a levélben történő szavazást, hogy ezeket a voksokat az összesítések során, igény szerint szétosztogassák a támogatásra szoruló kerületek között? Semmi. Ügyesen mellékelnek hozzájuk egy lakcímigazoló cetlit, aztán annyi. Ennek valószínűleg semmi akadálya sincs.

Az erdélyi szavazatokhoz valószínűleg nem is szükségesek erdélyi szavazók, csupán cs. és kir. borítékok. Ettől függetlenül az ostoba románozás ismét beindulhat, ami Orbán számára szintén rendkívül hasznos portéka.

Még lehetünk keményebbek, válaszolta az idén Tusványoson Orbán egy lelkes kérdezőnek. Ebbe a fenyegetésbe bizony nagyon sok minden beleférhet. A választási csalás bőven.

A lengyelek bőszen tüntetnek a demokráciájuk védelmében, Jarosław Kaczyński gátlástalan garázdálkodása ellen. Nálunk szerencsére minden a legnagyobb rendben van. Ez egy ilyen ország.