Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Egy elsikkadt népirtás

A Petrezselyem-mészárlás

2017. július 28. - Toadwart66

e4d_3.jpg

A Hispaniola szigetén lévő két ország, Haiti és Dominika etnikailag és kulturálisan is élesen elkülönül egymástól. Haiti népességének 95 százaléka feketebőrű, itt a hivatalos nyelv a francia, illetve a haiti kreol. A Dominikai Köztársaságban a lakosság legnagyobb része mulatt, részben fehér és mindössze 10 százalékuk fekete. Az ország hivatalos nyelve a spanyol. A két ország lakosságszáma nagyjából megegyezik, de Haiti a karibi sziget csupán nyugati harmadát foglalja el.

1937 októberében Rafael Trujillo, Dominika elnöke és diktátora elrendelte a nyugati határvidéken élő haiti etnikum eltávolítását, ami azonban nem a kitoloncolásukat, hanem a kivégzésüket jelentette.

A hivatalos indoklása szerint, a katonai akciót azért indította Trujillo elnök, mivel az ország északi határvidéken tett látogatása során néhányan arra panaszkodtak, a haiti vendégmunkások marhákat loptak és megdézsmálták a mezőgazdasági terményeket.

Az elnök valódi szándéka azonban a lakosság homogenizálása volt.

Mivel az országba nagymértékben áramlott az olcsó, haiti munkaerő, akiket Dominikában rabszolgaként dolgoztattak, emiatt a dominikai állampolgárok között megnőtt az amúgy is magas munkanélküliség.

A rendkívül szegény Haitiből rengetegen vándoroltak át Dominikába, ahol alacsony munkabérért ugyan, de legalább találtak munkát. Eleinte az ültetvényeken, majd az építőiparban foglalkoztatták őket. A haiti lakosok dominikai kizsákmányolása a mai napig folyik.

Haiti 1915 és 1934 között amerikai megszállás alatt volt. Az amerikai csapatok kivonulása után a két ország között határvillongások kezdőtek.

Trujillo és a dominikaiak többsége a nagyrészt fekete, haiti lakosságot alacsonyabb rendűnek tartotta magánál, ami kirekesztéshez, antihaitizmushoz vezetett. Trujillo, akit leggyakrabban el Jefe-ként emlegettek, negyedrészt maga is haiti származású volt, de önmagát fehérnek tartotta.

Rendkívül ellentmondásos, de a fehérek arányának növelése érdekében, az 1938-as Evian-konferencián, az antihaitizmus jegyében Dominika volt az egyetlen olyan ország, amely hajlandó volt nagyszámú, 100 ezer zsidó menekültet befogadni. Végül csak 800 menekült érkezett Sousába, akik később az Egyesült Államokba telepedtek le. Ennek oka legfőképpen az lehetett, hogy Rafael Trujillo az ország történelmének legkegyetlenebb diktátor volt.

Trujillo számára az etnikai konfliktus szítása azért is rendkívül hasznos volt, mivel a haitiak elleni gyűlölet-propaganda elterelte a dominikai állampolgárok figyelmét az elnök tevékenységéről és az ország belső problémáiról. El Jefe azt állította magáról, csak ő képes a Dominikai Köztársaság stabilitását és biztonságát garantálni.

Rafael Trujillo kíméletlenül leszámolt vélt, vagy valós ellenfeleivel. A dominikai vállalatok jelentős része, így a gazdasági hatalom idővel az elnök és családtagjainak kezébe került. Nagyrészt ők birtokolták a hús-, tej-, dohány-, cukor-ipart, a lottót és a termőföldek egyharmadát.

Trujillo egy észak-keleti tartományokban tett látogatása során kijelentette, ő majd megoldja a haiti problémát. Ezután nekilátott „fehér Dominika” megteremtéséhez. A diktátor a feladatot a hadseregre, a rendőrségre és a helyi elöljárókra, polgármesterekre bízta. A vérengzés október 3-án vette kezdetét és öt napon keresztül folyt.

A Dominikai Köztársaságban ezt a masacre (öldöklés), illetve a matanza (mészárlás) szavak helyett, „El Corte”-ként emlegetik, amely vágást, nyírást jelent.

A diktátor a mészárlást úgy próbálta beállítani, mintha a dominikai nép spontán elégedetlensége váltotta volna ki az erőszakot. Néhány civil valóban tevékenyen részt vett a gyilkosságokban, de valójában egy jól megszervezett katonai akcióról volt szó.

A mészárlás neve „La Matanza del Perejil” (Petrezselyem-mészárlás) abból ered, hogy a gárdisták kétség esetén a foglyul ejtett haitieket egy petrezselyem segítségével azonosították. Ráparancsoltak, mondja ki a növény nevét, és ha nem pergette spanyolosan az R betűt, illetve perejil helyett pegsil-t mondott, akkor később kivégezték. Ezt az azonosítási módszert először akkor alkalmazták Dominikán, amikor a dominikai kormány a vendégmunkásokra migrációs adót vetett ki, és így válogatták ki az adóalanyokat.

A haiti vendégmunkások közül azonban sokan jól beszéltek spanyolul. Akadtak közöttük szép számmal olyanok is, akik már az országban születtek, így dominikai állampolgárnak számítottak. Ez utóbbi azonban semmi védelmet nem biztosított számukra.

Néhány esetben a katonák valóban alkalmazták a „perejil-azonosítót”, de megbízhatatlansága miatt nem ez volt a jellemző. Mivel a valóságban etnikai tisztogatásról volt szó, a kegyetlen szelektálást legfőképpen bőrszín alapján végezték. A cél Dominika „kifehérítése” volt.

A hadsereg taktikájához tartozott a megtévesztés. A gyanakvó haitiakkal elhitették, ne dőljenek be az öldöklésekről szóló híreszteléseknek. Csupán arról van szó, hogy az engedély nélkül Dominikában tartózkodókat kiutasítják az országból. Összegyűjtötték, majd a településektől távolabbra kísérték őket, ahol bozótvágó késekkel, szuronyokkal végeztek velük, vagy gumibotokkal verték halálra őket. A katonaság a vérengzés során lőfegyvereket csak ritkán, elsősorban a menekülőkkel szemben használt. Nem akarták, hogy a lövések zaja riadalmat keltsen a lakosság, legfőképpen a további áldozatok körében. A bozótvágókések használata miatt Trujillo a későbbiekben arra hivatkozhatott, hogy csupán a népharag végzett az áldozatokkal.

A holttesteket a Dajabón folyóba dobták, amely északon egy 55 kilométeres hosszan választja el a két országot. A bevándorlás ezt az országrészt érintette leginkább. A folyó ezen szakaszát Río Masacre-nak nevezik. A hadsereg a hidak lezárásával azt is megakadályozta, hogy a csapdába eset haitiak ezeken keresztül elmenekülhessenek az országból.

Államilag szervezett akcióra utal az is, hogy az öldöklés az amerikai érdekeltségű birtokokon dolgoztatott haitiakat nem érintette. Trujillo jó viszonyban volt az Amerikai Egyesült Államok kormányával, amit nem volt szándékában kockáztatni.

Az áldozatok valós száma nem ismert. A becslések nagyon tág határok között mozognak. 1938 januárjában a Dominikai Külügyminisztérium csupán 547 halottról tett említést, ami teljesen valótlan adat. Egyes források szerint ez a szám több mint 35 ezer lehetett. A két országban jelenlévő külképviseletek 1937-ben 5.000-10.000 főre becsülték az áldozatok számát, de ezek az adatok nagyon pontatlanok. A Dominikai Köztársaság soha adott ki pontos számokat az áldozatokkal kapcsolatosan. Valószínűleg nem is nagyon tudnának, mivel Trujillo-t egyáltalán nem érdekelte az, hogy hány haiti nőt, férfit, illetve gyereket végeztek ki a vérengzés során. Legreálisabbnak a 30 ezeres szám tűnik.

Mivel Trujillo jó kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal, különösebb következményekkel nem kellett számolnia a „haiti probléma megoldásáért”. A spanyol polgárháború és a nankingi mészárlás amúgy is elterelte a figyelmet a térségről.

Amikor azonban az öldöklés részletei is napvilágra kerültek, az amerikai elnök, Franklin Delano Roosevelt adminisztrációja arra kényszerítette a diktátort, fizessen kártérítést a legyilkolt haiti állampolgárokért. Az akkori haiti elnök, Sténio Vincent a lemészárolt haiti munkavállalók családjai számára 750 ezer dollár kért. Trujillo ezt az összeget 525 ezer dollárra alkudta le, amit 1938-ban Dominika ki is fizetett. A diktátor halottakként csupán 30 dollárt volt hajlandó fizetni. Ez 17.500 főt jelentett. A haiti bürokrácia korruptsága miatt az érinett családok végül mindössze 2 centet kaptak minden egyes elvesztett családtagjukért.

Rafael Trujillo Molina egészen 1961. május 30-áig volt a Dominikai Köztársaság vezetője. Ezen a napon éppen fiatal szeretőjéhez tartott, amikor a sofőrjével együtt merénylet áldozata lett.

77be7cf190593b76c5ea3b4ada001ad4_1.jpgRafael Trujillo Molina

pres-stenio-vncent_1.jpgSténio Vincent

Felhasznált irodalom:

La persistencia de la Masacre del Perejil

Di 'perejil' o date por muerto

La Masacre de Perejil, el exterminio de miles de haitianos ordenado por Trujillo

Un mundo destruido, una nación impuesta: La masacre haitiana de 1937 en la República Dominicana

Conoce la masacre de haitianos de 1937 llamada “Masacre del Perejil"

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr6212696401

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása