A Győri Bazilikában őrzött Szent László herma

„Hamvay Péter uszító, gyűlölködő, torz, kormányt gyalázó cikket rittyentett.” (Orbán-fóbia: felkavaró cikk jelent meg a HVG-ben; Csépányi Balázs, Magyar Idők)

Ha ez a gaz Hamvay a HVG-ben rittyentett egyet, akkor minden bizonnyal jó nagyot rittyentett. Ilyen gyalázatos világban élünk mostanában. Maga a rittyent kifejezés amúgy azt jelenti, miszerint valaki, jelen esetben, nevezett Hamvay Péter, gyanúsított gyorsan elkészített, összeütött valamit. Például egy újságcikket, vagy esetleg ostorral csördített. Csépányi Balázs, a Magyar Idők derék, elfogulatlan újságírója erre jól visszarittyentett neki, esetleg ő is csördített egy jókorát az ostorával. Utóbbiról nem áll rendelkezésre hiteles információ.

A miniszterelnök által Tusványoson beígért média elleni elszánt küzdelem következtében az ország ősztől várhatóan hatalmas rittyentésektől lesz hangos.

A galamblelkű Csépányi írásában hemzsegnek a szolid visszafogottságra, hidegvérre, elfogulatlanságra utaló kifejezések. Olyasmik, mint „történelmi köntösbe öntöztetett gyűlölet”, „uszítás", „gyűlölködés legitimálása”, „gyűlölet, hazugság, uszítás, etikátlanság”, „pofátlanság”. Nagyjából ennyiről szól rövidke harci-pamfletje. Az őszintén felháborodott igazságtevő nem terhelte túl olvasóinak tűrőképességét. Felindultságában mindössze nyolc bekezdést sikerült összerittyentenie, ezeknek nagy része is mindössze egy mondatból áll, + ÁFA. A fizetett keresztényi szeretet csodákra képes. 

Nem egy publicisztikai gyöngyszemről van tehát szó. Ennél még a vén csataló, Csontos János is érdekfeszítőbben ír. Természetesen G. Fodor Gábor veszteségmentesen tömörített publicisztikái ismeretében jól tudható, nem a terjedelem a lényeg, hanem az érte kapott összeg.

Mindenesetre Csépányi Scharfrichter könnyed kupléjának olvastán a gyanútlan olvasóban felmerülhet az a jogos kérdés, miként lehetséges az, hogy ez az alávaló Hamvay még mindig szabadlábon van, hiszen mellette Charles Manson is törvénytisztelő kispolgárnak tűnik.

Sorost, Brüsszelt támadni nagyon élvezetes kikapcsolódás, de az ellenfél oly távoli, Brüsszel esetében ráadásul még arctalan is.

A Fidesz-KDNP rengeteg pénzt áldoz piackutatásra, ezért valószínűleg tisztában vannak azzal, vajon mennyien olvashatják a kitűnő Csépányi műveit és mennyien a jellemtelen Hamvay uszításait. Az eredmény minden bizonnyal rendkívül elkeserítő lehet, különben a magyarországi média 80-90 százalékának birtokában ugyan ki törődne a HVG-vel, az Index-el, a 444-el és más, egzotikus hírportálokkal. Ezek csupán egy deviáns szubkultúrát képviselnek, de ezek szerint rengetegen olvashatják őket. Tóta W. Árpádot szívesen állítják be úgy, mint Bayer Zsolt liberális megfelelőjét. Ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik, de Tóta W. rendkívül egyedi humorral rendelkezik, Bayer ezzel szemben a különféle pejoratív jelzős szerkezetek kiagyalásában verhetetlen.

Csépányi az általa alkotott műbe elrettentésül be is linkelte a felkavaró cikket, amelyet tisztességes ember még fizikai, illetve lelki kényszer hatására sem lenne hajlandó elolvasni.

A király ereklyéje című szentségtörésben valóban szerepel egyszer az „Orbán-kormány” kifejezés, de tisztességes felkavarás nem nagyon található benne. A megátalkodott szerző nem tekinti ugyan Orbán Viktort Szent László király XXI. századi reinkarnációjának, de ez nem különösebben felháborító hiányosság, legfeljebb a szerző tudatlanságának tulajdonítható.

A cikkben, amitől azt várná az ember, hogy irgalmatlanul felkavar minden rendes gyomrot, nincs se gyűlölet, se hazugság, se uszítás, se etikátlanság. Semmi olyan, amit Csépányi Balázs az ismertetőjében beharangozott. Ha valaki ilyesmire vágyik, az sajnos kénytelen visszamenni a Magyar Idők oldalára. Mi ez, ha nem a fogyasztók tudatos megtévesztése?

A gyalázatos Hamvay írása a Győrben található Szent László-hermában őrzött koponyaereklye, illetve a Kalocsán, egy érseki temetkezésre utaló márványszarkofágból előkerült maradványok vizsgálatáról szól. Ez nem kifejezetten „történelmi köntösbe öntöztetett gyűlölet”, hanem jelenleg folyó tudományos kutatások ismertetése.

Vajon mi lehet uszító jellegű az alábbi mondatban?

„Ahogy az Árpád-házi királyok azonosítását lehetővé tevő kutatást sem támogatja a kormány, egyházi belügy maradt az is, hogy Kalocsán nemrég meglelték a Szent Koronát Magyarországra hozó Asztrik érsek sírját.”

Már a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye is beállt Soros György szolgálatába? Ilyen gyalázatos állapotok uralkodnak Magyarországon? A következő ellenségek talán az egyházmegyék lesznek?

A Fidesz-KDNP keresztényi elvei esetleg ütköznek a DNS-vizsgálatokkal és kizárólag a C14-es radiometrikus kormeghatározási módszert tarják egyedüli üdvözítőnek? A DNS talán csak imperialista humbug, hazug szemfényvesztés, amely csupán a gyűlöletkeltést szolgálja?

Hová szeretnék a Magyar Idők szerzői visszakalauzolni jámbor olvasóikat? A távoli múltba? Esetleg megismertetik velük Trofim Gyenyiszovics Liszenko forradalmi munkásságát, vagy a geocentrikus világképet?

A Csépányi-módszer roppant egyszerű. A Miniszterelnöki Kabinetiroda a számukra nem kívánatos újságírók ellen nem a nyílt harcot alkalmazza, hanem orgyilkosokat küld rájuk. Összeszednek egy cikket valahonnan, és megnézik a szerzőjét. Ezután elkezdik az illetőt uszítással vádolni, mivel mondjuk az Egyesült Államok nyugati partjainál élő kardszárnyú delfinekről merészelt cikket írni, ami egyértelműen a „gyűlölködés legitimálása”. Az orkák köztudottan az US Navy szolgálatában állnak, azt meg a háttérből Soros György irányítja.

„Gyanakodni kezdettem, hogy ami körülvesz, nemcsak az organizált terror, hanem egy mindennél veszedelmesebb ellenfél, ami ellen nem lehet védekezni: a butaság. (...) Mindaz, amit itt terveznek és megvalósítanak, nemcsak kapzsi és kegyetlen, hanem mélyen, reménytelenül fölösleges és buta is.” (Márai Sándor)