Lavrentyij Pavlovics Berija

Kötcse, Tusványos, az ide-oda kihelyezett kormányülések, a kitűnő hangulatú országértékelések és egyéb pajkos mókázások.

Ezek mind a kiválasztottaknak szóló Orbán-tiszteletek, amelyeket maga az ünnepelt celebrál, a résztvevők pedig előtte, közben és utána elalélnak a gyönyörűségtől.

A tusványosi kerti parti annyiban különbözik az egyéb Orbán-miséktől, hogy azon mindenki megjelenhet az úr színe előtt. Csupán arra kell ügyelnie, hogy ne nagyon fecsegjen, vagy füttyögessen a Caudillo szónoklata közben, mert akkor fizetett provokátorként bánnak el vele. Megfogják a grabancát, aztán a felebaráti szeretet nevében kiráncigálják a küzdőtérről.

Orbán és csapata egyre inkább kezd valami misztikus vallási szektához hasonlítani, amelyben a hívők el is hiszik magukról, hogy ők azok a szerencsések, akik üdvözülnek, illetve jogosultak az ilyesmire. Az ország számukra mára már földi paradicsommá vált és ebben lehet is valami. Eszméletlenül jól élnek, ennek következtében iszonyatosan nagyképűekké és felfuvalkodottakká váltak.

Szájer József úgy vonult be a kötcsei rendezvényre, mint maga Lavrentyij Pavlovics Berija az 1946-os május elsejei ünnepségre. Ha eltüntetné azt a félelmetes bozontot a bemeneti nyílása elől, talán még hasonlítana is a szépemlékű, szovjet belügyi és állambiztonsági népbiztosra. Szájer remek és gátlástalan karrierista, aki Sztálin ideje alatt is pompásan elboldogult volna.

Az biztos, hogy az ország jelenlegi elitje – akármilyen furák és faragatlanok is, mégiscsak ők azok – kimondottan jól szórakozik és dőzsöl.

Ha azonban a miniszterelnök valami miatt hirtelen befejezné politikai tevékenységét, ezek a ma oly tiszteletreméltó hölgyek és urak azonnal elveszítenék kiváltságaikat, ezzel együtt a szép új világba vetett rendíthetetlen hitüket, és ebben tökéletesen igazuk lenne. Soha többé nem tudnának ilyen pompás jövedelemre tenni, szinte kimutathatatlan teljesítménnyel.

A forradalmi élcsapat fő feladata a jelek szerint most az lett, hogy a kormánypárti sajtóban csupa örvendetes, bíztató nyilatkozatokat tegyenek. Az egyhangú sorosozást felváltotta a gátlástalan öndicséret.

Valami praktikus, eligazító brossúrát minden bizonnyal szétoszthattak a megbízható elvtársak között, mivel mindegyik ugyanazt hajtogatja. Azt, hogy soha ilyen jó irányba nem menetelt még az ország, fényes jövő áll előttünk, erősödik a nemzettudat, meg minden. Korrupció az pont azért nincs, mert az csak akkor lenne, ha valaki más lenne kormányon és nem ők. Reviczky Gábor valami eszméletlenül cinikus és hülye érvet hozott fel erre. Ráfogta az egész kalamajkát az Európai Unióra. Ügyes húzás!

Nyugaton az emberek már ki sem mernek menni az utcára, Kötcsén ezzel szemben elegendő volt pár testőr, meg a TEK, ha esteleg arra vonult volna hatvanmillió feldühödött migráns, abból a hatból, amelyik szerencsétlenségére Magyarországra tévedt.

A kormánypropaganda majd szétesik az önhittségtől. Talán már el is készültek a plakátok, „Ilynek vagyunk mi! Fancy-k, trendik és szexik!” felirattal, háttérben a csábosan mosolygó Bloody Mary-vel.

Úgy önrendelkezünk, ahogy csak akarunk. Illetve, ahogy Orbán Viktor rendelkezik, mivel ő tévedhetetlen és nagyszerű államférfi. Erre rengeteg bizonyíték van. Például Donald Trump elnökké választása, akit előzőleg Tusványoson Orbán váratlanul előrántott a cilinderből. Az amerikai déli államokon kívül valószínűleg nálunk a legnagyobb az Amerikai Egyesült Államok plasztik-szőke elnökének népszerűsége. Nyugodtan indulhatna a 2018-as magyarországi országgyűlési választásokon. Akár ki is nevezhetnék Csongrád-Csanád megye tiszteletbeli kormányzójának, valamint a debreceni egyetem díszdoktorának.

Olyan kérdések, mint az egészségügy helyzete, az oktatás vergődése, az ország leszakadása a régiótól, Magyarország folyamatos távolodása Európától fel sem merült ezen a „Vidám Vasárnapon”, pontosabban idióta szombaton.

A 2010 és ki tudja mi közötti Orbán-korszakot a „Nagy Harácsolás”-ként lehet majd legjobban jellemezni a későbbiekben. Magyarország jelenleg is ebbe az irányba halad. A kötcsei rajongótábor szerint ez az offenzíva az egyedül üdvözítő, no és persze az elmaradhatatlan magyar nemzettudat, amit ők találtak fel.

Azt ugyan a fene sem tudja megmondani, hogy hányan rendelkeznek ezzel az eltorzított nemzettudattal, mivel ezt is a Fidesz-KDNP osztogatja szét. Kinek-kinek az érdemei és hűsége szerint. A két fogalom manapság nagyjából ugyanazt takarja. Ha azonban Németh Szilárdnak, illetve Rogán Antalnak van ilyesmije, akkor erősen meggondolandó, kell-e ez a portéka egy tisztességes embernek. Annyira talán nem.

Ha marad a Kötcsén megjósolt direktíva, akkor az elszegényedő rétegek és nemzeti Krőzusok közötti különbség növekedni fog, Mészáros Lőrinc felvásárolja a Dunántúlt, Andy Vajna belepusztul a mértéktelen szivarozásba, az ország infrastruktúrája szép komótosan szétrohad, aki pedig beteg lesz, és nem rendelkezik ehhez megfelelő mennyiségű jövedelemmel, az 2022-ben már nem nagyon fog szavazni.

Kötcsei nagy paráználkodás azonban akkor is lesz.