Országomat egy szimbólumért: „A sajtótájékoztató végén Botka László és Molnár Gyula odament egy táblához, amely két részre volt osztva. A tábla fehér oldalára a Kormányváltók szövetsége volt írva, a fekete oldalára pedig az, hogy Orbán Viktort hatalomban tartók. A tábla közepére voltak felragasztva a baloldali ellenzéki pártok nevei. A politikusok az MSZP-s lapocskát átragasztották a bal oldalra, a Kormányváltók szövetsége felirat alá.”
"Magyarország miniszterelnök-jelöltje" (...) elérkezettnek látta az időt arra, hogy a kormányváltás elengedhetetlen feltételeként megnevezett csomagtervbe - a közös listában és az egyéni körzetek 106 közös jelöltjének kilétében történő megállapodáson kívül - önmagát is belevarrja, mint a demokratikus ellenzék közös kormányfőjelöltjét.
Az amúgy grandiózusnak szánt bejelentés, az egyenesen nagyvonalúnak nevezett ajánlat közben szinte megállt a kés a levegőben a zsaroló erejűnek vélt mondat ismétlése közben:
"...aki nem ezt akarja, bármit is mond, nem az Orbán-rendszert akarja leváltani, hanem csak saját maga túléléséért küzd."
Az ordító logikai bukfenc nem zavarta sem a szónokot, sem a mellette állókat, pedig Botka László éppen egy perccel korábban tette meg azt a bizonyos nagyvonalú ajánlatot (kiemelés tőlem):
"A szocialista politikus közölte, ha ajánlatukat elfogadják, akkor minden demokratikus ellenzéki párt ott lehet a parlamentben, nagyon jó választási szereplés esetén pedig önálló frakciójuk is lehet."
Világos, ugye? Aki nem áll be Botka vezér mögé, az nem az Orbán-rendszer leváltásában érdekelt, hanem csak a saját túléléséért küzd. Ugyanakkor ki az, aki a túlélés lehetőségeként biztos parlamenti helyeket kínál a támogatottsági listán a parlamentbe jutás öt százalékos küszöbétől egyelőre messze látótávolságon kívül lévőknek (Momentum 2,77%, Együtt 1,98%, MLP 1,09%, PM 0,65%)?
Az önjelölt miniszterelnök-jelölt.
Akinek az egész cirkusszal sikerült a többi pártot ismét semmibe vennie. Nem elég, hogy a “nagyvonalú ajánlatot” zárt körű tárgyalássorozat közben illett volna megtennie, azt is elmulasztotta, hogy az érintett szervezetek vezetőit meghívja a sajtótájékoztatóra. (“ Botka László közölte, javaslatukat a nap folyamán elküldik mind a hat ellenzéki pártnak.“)
Személyes meggyőződésem, hogy amit láttunk, hallottunk, nem más, mint vészreakció. Menteni a menthetőt... Az MSZP vezetése rádöbbent arra, hogy ez így garantáltan nem fog menni. A közvélemény-kutatási adatok egyértelműen jelzik: nemhogy kedvező fogadtatásra nem talált “Az új kezdet” és a “Fizessenek a gazdagok”, a szocialista párt támogatottsága erősen csökkent. Ideje volt hát egy látványosnak vélt rendezvény keretében tesztelni a zsarolópotenciált (aki nem áll be mögénk, az Orbánt támogatja), egyidejűleg a Botka színrelépésével és elfogadhatatlan feltételeivel megtorpedózott együttműködés elmaradásáért átpasszolni a felelősséget - mindenki másra.
Rossz hírem van a szoci vezérkar számára: a demokratikus ellenzék sajnos sok sebből vérzik, de az ő személyes felelősségük megkérdőjelezhetetlen és nem átruházható. Úgyhogy nincs szükség több cirkuszi jelenetre, tessék inkább szélsebesen leszállni a - dakota? - lóról és tárgyalóasztalhoz ülni valamennyi érintettel. Meg kell állapodni abban, hogy mind a 106 egyéni körzetben a helyben legtámogatottabbnak ítélt jelölt mögé álljon be a teljes demokratikus ellenzék.
Mert az Orbán-rendszer leváltására ez az egy esélyünk maradt.