„Botrányos fellépésével az LMP nem csak azokat sérti meg, akik a konzultáció lebonyolításában részt vesznek, hanem azt a több mint 1 millió 700 ezer embert is, aki már kitöltötte a konzultációs ívet. Mivel Brüsszelben elkezdték a Soros-terv végrehajtását, a kormány ragaszkodik ahhoz, hogy minden magyar ember elmondhassa a véleményét erről.” (MSZMP Budapesti Pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztálya)
Hű, az anyja mindenit! Ilyen bőszen csak az szokott felháborodni, akit valami nagy hazugságon kapnak. Ezt onnan tudom ilyen jól, mivel én is többször vágtam már ki magamat ezzel az ősi praktikával szorult helyzetből. Sajnos nem mindig jön be az ügyeskedés. Karinthy, „Magyarázom a bizonyítványom” című, ezzel a témával foglakozó kitűnő szakmunkája reálisan és megfelelő empátiával mutatja be az éles konfliktushelyzetek tompításának ezen módját. A téma iránt érdeklődők mindenképpen tanulmányozzák át a bőséges szakirodalmat. Hatalmas anyagról van szó.
Hazudni muszáj és szükséges. Nem pofázhatunk ki mindent a kedvünkre. Egy általános iskolai osztályba sem tud beilleszkedni az, aki az abszolút igazságot többre becsüli, mint a barátságot, illetve az ehhez szorosan kapcsolódó omertát. Ha valaki bizonyos esetekben kimondja az igazságot, és erkölcsi megfontolásból megszegi a hallgatás törvényét, először dicséretet, majd egy kiadós verést kap.
Mielőtt végleg megsértődnének, először azt kéne tisztázniuk a konzultáció lebonyolításában részt vevőknek, hogy ők pontosan mennyit kerestek az üzleten. Kicsi a valószínűsége, hogy minden érintett nekilátott otthon malacperselyt feltörni, széfet nyitogatni, családi ékszereket piacra dobni, pénzt utalni, aztán jöhetett a mindent elsöprő erejű konzultáció. Rogánék ügyesen kitanulták miként lehet a szennyből és a mocsokból pénzt készíteni. Nincs túlságosan sok okuk finnyáskodásra. Inkább az adófizetőknek lenne okuk duzzogni azon, hogy a Párt már megint milyen nagyvonalú volt az ő pénzükből. Ha valaki a lebonyolítás nettó nyeresége iránt érdeklődne, valószínűleg azt a választ kapná, hogy az bizony pontosan egyenlő mínusz Soros-tervvel, valamint mínusz egy Brüsszellel. Manapság szinte minden összesítés ezt hozza ki végeredményül.
Egy olyan tervről diskurálni, amely nem is létezik, 1,7 millió együgyű, hiszékeny léleknek a lenézését jelenti. Ennél azért jóval kevesebben lehetnek, különben nem rendeztek volna ekkora patáliát az érzékeny lelkű közreműködők.
A jámbor levelezőpajtások bőven beérik a „De van! De van!” érveléssel, majd Soros válogatott írásaira hivatkoznak. Az úgy van, hogy Brüsszel harakirire készül, mi pedig az európai gazdaság motorja vagyunk, ráadásul van egy nagyjából 175 millió eurós kerítésünk, amelyet senki sem akar megvenni tőlünk.
Hogy mennyien küldték vissza a konzultációs íveket? Tudja a fészkes fene! Kit érdekel? Pont annyian, amennyit a kormány elegendőnek tart ahhoz, hogy hantázhasson vele. A következő zsíros üzlet az lesz, hogy teleplakátolják az országot a „Köszönjük a 2 + sok millió embernek a választ. Te meg kutya Brüsszel most aztán reszkess és nyüszíts!” Valaki majd nyugodtan leszámlázza az egész közreműködést, amit nemzetbiztonsági okokra hivatkozva 100 évre titkosítanak, nehogy az ilyen Hadházy-félék mindenféle malacságot kispekuláljanak belőle.
Ha egy üres papírdobozra ráírják, hogy dugig megtelt, az kívülről pont ugyanúgy néz ki, mint egy teli. Hadházyék bő 15 percet kaptak arra, hogy felmérjék a három helyen felhalmozott, tetemes mennyiséget. Ez nagyjából arra lehetett elegendő, hogy a szemük hozzászokjon az adott fényviszonyokhoz, aztán viszlát soha többé! Alászolgája! Örültünk a látogatásnak, reméljük, hogy nem loptak el semmit!
Hogy akkor mégis mennyi az annyi? Rengeteg. A közreműködők pont ennyit kerestek önzetlen munkájukkal. Az ívek pedig mehetnek a szemétbe. Kell a pénz plakátra!
