„Kézitusa volt, afféle politikai kézitusa.” (Orbán Viktor)

Hogy miért hazudott az afféle miniszterelnök?

A.) Csak úgy. Megszokásból. Jól áll neki és busásan megtérül.

B.) Azért, mivel olyan, hogy politikai kézitusa nem létezik. Normális politikusok vitáznak, tanácskoznak, elbóbiskolnak, de nem szkandereznek, és nem játszanak egymással kő-papír-ollót. Művelt ember kézitusa közben leginkább szuronyt, illetve gyalogsági ásót használ mások beleinek kiontására. Ez bevett a szokás és ezt kívánja meg a jó modor.

C.) Senki sem akar kézitusázni csak Orbán Viktor, valamint Kim Dzsongun, bár valószínűleg mindketten csak blöffölnek és zsarolni próbálnak másokat. Túlélésre játszanak. Eddig rendkívül sikeresen.

Nem is baj, ha egy miniszterelnök nem mond mindig igazat, mivel ez hozzátartozik a szakmájához. Mire mennénk egy jól kivitelezett mennybemenetellel? Semmire. Az előző sem sikerült. Amúgy meg minden rendes élőlény szokott lódítani, csúsztatni, mellébeszélni, hadoválni. Még talán Rogán Antal is. Van neki egy spontán tehetséges üzletasszony felesége. Hűha! Ki az hülye, aki ezt elhiszi? Állítólag 2,3 millió magyar, de ez a szám eléggé bizonytalan.

Nem a hazugsággal van tehát gond, hanem a mennyiséggel és a minőséggel. Azzal, hogy Orbán túladagolta és pocsék minőséget terít szét belőle az országban.

A császár valami olyasmit is mondott, hogy 2,3 millió magyar véleményét viszi ki magával Brüsszelbe. Ráadásul mindezt a kultikus harci-hátizsákjában. Ki tudja honnan került elő ez a szép szám. Egy legendás Kossuth téri nagygyűlésről maradt meg? Ezt a számot húzta ki egy nemzeti érzelmű tengerimalac? A miniszterelnöki kabinetiroda szivárogtatta ki? Miért csak ennyit mertek mondani? Abba a zsákba nyugodtan bele lehetne gyömöszölni akár 100 millió semmit is, az is pontosan ugyanannyit érne, mint a nulla.

Magyarországon ma egyetlen olyan ember van, akinek a véleménye számít, az pedig nem az említett hátizsákban van, hanem rajta. Ezt a tagadhatatlan tényt figyelembe véve, csak egyetlen véleményt vitt ki magával a miniszterelnök kézitusázni, mégpedig a sajátját. Egy tehetséges, minden hájjal megkent biztosítási ügynökhöz hasonlóan azonban ő is megpróbál minden felelősséget elhárítani magától. Ezért kellett neki ez a 2,3 millió, tökéletesen elégedett ügyfél.

Magyarországon – már amit még nem loptak szét belőle – ma Orbán Viktor az Istenkirály. A nép félkegyelméből (negyedkegyelméből?) előreláthatóan még sokáig Magyarország idült miniszterelnöke. Akadnak, akik örvendeznek ennek, meg talán olyanok is akik annyira nem.

Orbánnak hatalmas szerencséje van, hogy az Európai Unió nem egy stabil, centralizált képződmény. Főleg amióta a vidám kelet-európai országokat is bevették a buliba. Nincs olyan szervezete, hivatala, bizottsága, kidobóembere, aki Orbánra boríthatná az asztalt. Főméltósága ezt az apró hiányosságot ügyesen ki is használja.

A háború általában rengeteg pénzbe kerül. Orbán egyoldalú hadakozásai azonban számára bőségesen kifizetődnek. Minél többet harcol, annál gazdagabb lesz Mészáros Lőrinc, meg a Nemzeti Szalmabábu Társaság.

Orbán jelenleg azt próbálja itthon elhitetni, hogy van egy profi csapata. A lengyelek, a csehek, a szlovákok, plusz most hozzájuk csapta a mit sem sejtő szlovéneket is. Tulajdonképpen ez lenne az a kétsebességes Európa, amelyet ő maga annyira felháborítónak tart. Majd kiderül, hogy lesz-e belőle valami. A mostani időszak mindenesetre kedvező helyzetet teremt számára az önfeledt lavírozásra. Magyarország kormányzója láthatóan boldog és felszabadult. Köszöni szépen és élvezi.

Valamiben megegyezni sokkal nehezebb, mint valamiben „nem megegyezni”, illetve megállapodásokat önkényesen felrugdosni. Orbán ebből a szempontból az egyik legtehetségesebb versenyző a mezőnyben, bár Andrej Babiš személyében most erős konkurenciát kapott. Érdekes lenne, ha valami miatt elkezdenék egymást tépni.

Az egyszemélyes kézitusa hazai bajnoka gátlástalanul képes hazudozni, amivel folyamatosan erősíti saját pozícióját. Hazai pályán mindenképpen.

N+1 millió, tökéletesen elégedett ügyfél megtartása miatt szükséges Orbánnak folyamatosan lódítania. Az is köztudott, hogy a magyar miniszterelnök – mármint az egyetlen elfogadható megjelenési formája – soha nem hazudik. Ezt bizony ő maga mondta magáról. Talán még kellően szerény is.