Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Chicago Dallasban

2018. január 05. - Toadwart66

1200px-cervus_canadensis2006.jpgVapiti (Cervus canadensis)

Chicago Dallasban

– Maga átkozott, gátlástalan, ocsmány csirkefogó! Nagyvárosi görény! Mélységesen megdöbbent a tény, hogy még életben találom! Nagyon reméltem, míg magára akadok, valaki csak elintézi! Ezt a nemes küldetést ezek szerint nekem kell beteljesítenem. Megpróbálok kellőképpen brutális lenni, mivel az igazságérzetem és a tiszta erkölcs ezt kívánja tőlem. Választhat. Alulról felfelé, esetleg egy másik irányból kezdve törjem ripityára a csontjait. Szerintem ez részemről rendkívül méltányos ajánlat. Menetközben talán próbálja meg élvezni az egészet!

Pahaska „Tepee” Wapitit egészen váratlanul érte ez a bősz támadás. Nem nagyon tudott megbékélni azzal a gondolattal, hogy egy férfi éppen leszámolni készült vele. Próbálta kifogástalanul öltözött, de eltorzult arcú támadóját lecsillapítani, legfőképpen azért, hogy megtudja, vajon miért is tört rá az illető ilyen határozottan az életére. Felmerült benne az a gondolat, hogy egyszerűen lelövi a dühös fickót, de ösztönös kíváncsisága végül felülkerekedett gyakorlatias természetén.

– Csillapodjon már le egy kicsit, uram! – szólt erélyesen a rejtélyes pusztítóra. – Kérem vegye figyelembe azt, hogy valószínűleg olvasnak minket. Talán még túlságosan érzékeny lelkű emberek is akadhatnak közöttük. Amúgy senki sem tud se magáról, se rólam semmit. Bevezetés, tárgyalás, befejezés! Hallott már valaha erről? Egy átlagos iromány valahogy így néz ki. Úgy látom, ön azonban azonnal rá kíván térni a befejezésre, ami meglehetősen zavarossá tesz mindent. Ezzel csak arra kívánom felhívni a figyelmét, hogy valami értelmet kéne adnunk a halálomnak, esetleg az önének, ha történetesen ügyesen fejbe lőném önt, majd gondosan megszabadulnék a holttestétől. Tudja, semmi kedvem egy ilyen kellemes napon kínhalált halni. Kávé nélkül nem is tudnám felhőtlenül élvezni. Szóval hozzon össze valami bevezetés-félét.

– Engem egyáltalán nem érdekel, hogy kik olvasgatnak minket. Hagyják nyugodtan abba, vagy mit tudom én. Csináljanak valami mást – válaszolta ingerülten a férfi. – Maga az a Tepee Wapiti, nem?

– Igen, valóban, de egy név miatt senkit sem szokás brutálisan halálra verni. A Tepee amúgy is csak a becenevem. Ha magát ez ennyire feldühíti, akkor hívjon nyugodtan Pahaskának. Esetleg a Wapiti borította ki ennyire? Sajnálom, de a maga érzelmei miatt nem fogok nevet változtatni. Ön, ha nem tévedek Owl Huaric. Remélem e név hallatán nem kap átmeneti idegrohamot.

– Kit érdekel a maga átkozott neve! Legfeljebb a sírkőkészítőt, akinek az egészet fel kell majd vésnie valamire. Persze elég lenne az is, ha azt írná rá: Ez itt egy döglött görény! – folytatta az energikus beszélgetést Tepee engesztelhetetlen ellensége. Jobb kezében egy ólommal gondosan megerősített teniszütőt lóbált, ami első ránézésre tökéletesen alkalmasnak tűnt Tepee csontjainak összetörésére. Valószínűleg kimondottan erre a célra készült. – Ha a nevem érdekel valakit az olvasók közül, akkor érje be az Owl „Sitting Bull” Huarich-al. Jobbal nem szolgálhatok és nem is nagyon akarok. Amúgy meg ch van a végén és nem c, mint ahogy azt az előbb mondta. Ezt egész máshogy kell kiejteni, maga félkegyelmű. De mindegy. Rátérhetnénk végre az én ügyemre? Tudja, arra az aprólékosan kivitelezett verésre, amit az imént említettem.

– Véleményem szerint nem – válaszolta Tepee. A biztonság kedvéért rászegezte Smith & Wesson Compact típusú pisztolyát a férfire. Erős vágyat érzett arra, hogy véget vessen a beszélgetésüknek, de úgy érezte ez rendkívül méltánytalan lenne a kíváncsi olvasókkal szemben, akik még azt sem tudták, hogy Pahaska „Tepee” Wapiti Chicago legzseniálisabb magándetektíve. Most, hogy ez végre kiderült, egy kicsit jobban érezte magát.

– Tudhattam volna, hogy maga egy rendkívül gyáva féreg – szólalt meg megvetően Sitting Bull, amint megpillantotta a fegyvert. – Ez azonban nem tántorít vissza küldetésemtől. Megvárom, amíg elalszik, aztán szépen agyonverem. Ezt a napot amúgy is erre szántam.

– Ördögien ravasz tervnek tűnik – válaszolta Tepee. – Egyetlen gyenge pontja van csupán. Mielőtt elaludnék lelövöm magát.

– Az ördögbe! Erre nem gondoltam – vakargatta a fejét Sitting Bull. – Majd valamit kitalálok. Ha már így életben van, mondja meg nekem, ha magát Pahaska Wapitinek hívják, az ajtajára miért az van kiírva, hogy General Simón Bolívar?

Wapiti hirtelen megdöbbent. Ezt nem tudta. Még soha nem olvasta el a nevét az ajtón, bár tudta, hogy régóta ott van. Eddig úgy vélte, a sajátja szerepel ott. Ez a Simón Bolívar teljesen megzavarta. Fegyverét támadójára szegezve az ajtó felé indult, majd hirtelen felrántotta azt. Tényleg ott volt rajta szép cikornyás betűkkel: General Simón Bolívar, magánnyomozó. Ez végre magyarázatot adott a furcsa névnapi köszöntőkre.

– Fogalmam sincs – felelte őszintén. – Csak valami apró tévedés lehet. Nem én vagyok General Simón Bolívar. Soha életemben nem voltam az. Nem akartam feldühíteni a Bolivár névvel. Ígérem, le fogom cserélni a sajátomra.

– Engem ez egyáltalán nem érdekel – felelte erre Sitting Bull. – Tőlem aztán Pahaska „Tepee” Wapiti néven felszabadíthatja egész Dél-Amerikát, az sem izgatna fel különösebben. Hagyjuk ezeket a neveket. Úgy látszik, maga betegesen vonzódik az ilyesmikhez. Ami miatt el akarom pusztítani magát, annak az az oka, hogy folyamatosan zaklatja a feleségemet. Állandóan figyeli, nézegeti, követi. Tudom, mivel velem is ezt csinálja. Fotózgat, feljegyzéseket készít róla. Bekamerázta a hálószobánkat, a nappalinkat, a nyaralónkat. Megszerezte a feleségem orvosi kartonjait. Micsoda ocsmány teremtmény képes ilyesmire?

– Egy magánnyomozó – válaszolta nyugodtan Tepee. – Tudja ez a munkánk. Néha ilyesmivel is megbíznak minket az elkóborolt macskák felkutatása mellett. Ebben az esetben éppen maga volt a megbízóm, bár régebben egy kicsit máshogy nézett ki.

Tepee kirakott a férfi elé egy Huaric feliratú dossziét.

– Parancsoljon!

Sitting Bull a teniszütőjével megpiszkálta az iratokat.

– Ki az a Huaric? – kérdezte meglepetten. – Nekem meg mi ki közöm van ehhez a fickóhoz?

– Semmi különös csupán annyi, hogy maga az – válaszolta Simón, illetve Pahaska. Kezdett teljesen belezavarodni a saját nevébe.

– Én aztán nem – csapott az ütőjével egy nagyot Huarich az asztalra. Tepee erre feljebb emelte a pisztolyt. Bull folytatta. – Én úgy írom, a nevemet, hogy Huarich. Ch! Mint már említettem, azt egész máshogy kell kiejteni. Ezt a Huaric nevű fickót nem is ismerem.

Pahaska „Tepee” Wapiti ennek hallatán rendkívül kellemetlenül kezdte érezni magát. Chicago zseniális magánnyomozóján ezek szerint kifogott egy közönséges h betű. Teljesen feleslegesen követte Huarich feleségét, miközben Huaric neje azt csinált amit csak akart. Ez az ügy teljesen tönkre tehette volna hírnevét a városban, ráadásul még egy verésre is számíthatott volna, ezúttal Huaric részéről.

Gondos mérlegelés után azonnal lelőtte Huarichot, majd utcai lövöldözésnek álcázva a bűntényt, kihajította holttestét az ablakon. Az orvosszakértők majd kitalálnak valami magyarázatot arra, hogy egy fejlövéstől miként zúzódhatott össze valaki ennyire az aszfalton. Szerencsére kint elég nagy volt a szél, ami így magyarázatot adhatott erre.

A magánnyomozó ezek után gondosan megsemmisítette a Huaric-dossziét, majd ugyanezt tette Owl Huaric-al is. A mit sem sejtő férfit egy váratlanul felbukkanó bivalycsorda taposta halálra a város egyik népszerű parkjában. A szörnyű tragédiához az is hozzájárulhatott, hogy Hauric séta közben valamilyen okból gondosan gúzsba kötötte magát. Özvegye szerint a férfi azelőtt nem szokott ilyesmit csinálni, bár a feleségét gyakran kötözte meg ha kirándulni indultak valahová.

Hogy elterelje magáról a figyelmet, Pahaska Wapiti felkereste a rendőrséget és érdeklődni kezdett ügyfele iránt. Legnagyobb megdöbbenésére a rendőrségen közölték vele, hogy a tragikus baleset Dallasban történt, ezért teljesen felesleges lenne elutaznia Chicagóba, hogy ott tisztázza a részleteket.

Pahaska „Tepee” Wapiti ekkor döbbent rá arra, hogy ő nem Chicago, hanem Dallas zseniális magánnyomozója.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr9313551385

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása