„Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna. Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni.” (A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Magyar Polgári Együttműködésért Egyesületnek és a Professzorok Batthyány Körének közös közleménye)

*******

Mélyen tisztelt Igazgató úr!

Szomorúan olvastam azokat a felháborító megjegyzéseket, amelyek a „Keresztény elvek egy vállalat vezetésében” című kör email-emmel kapcsolatban árasztották el a vállalatunk üzenőfalát. Mélységesen felháborít, hogy gátlástalan, betegesen hazudozó személyek eme őszinte, jó szándékkal írt írásomból önkényesen kiragadott részletekkel azt bizonygatják, vállalatunk feddhetetlen vezetősége szélhámosokból, erkölcsi hullákból, hétpróbás gazemberekből, valamint idióta dilettánsokból áll.

Ha valaki figyelmesen, kellő jóindulattal és egészében olvassa el azokat az állításokat, melyeket a rám oly jellemző szerénységgel, visszafogottsággal bátorkodtam leírni, azonnal rájöhet arra, én mindezekkel a valótlan rágalmakkal ellentétben pont ezek ellenkezőjét állítottam.

Az igazgató úrnak mindenképpen tudnia kell arról a felháborító tényről, miszerint hitvány ellenségeim, akiket semmiféle erkölcsi gátlás nem korlátoz, aljas támadást indítottak ellenem. Vállalatunk vezetőségére tett ocsmány megjegyzéseiket jómagam mélységesen elítélem, és az igazgató úrhoz hasonlóan, amint módom adódik rá, erkölcsi, jogi és nem utolsó sorban anyagi elégtételt kívánok venni ezen gátlástalan semmirekellőkön.

A mélyen tisztelt Igazgató úr valószínűleg tisztában van szerény személyemmel kapcsolatban azzal, miszerint én minden körülmények között kiálltam az igazságért, bátran felemeltem hangomat az elesettekért, különösen a keresztény árvákért és özvegyekért, bőszen ostoroztam az anyagai javak esztelen hajszolását, ráadásul elítéltem a paráználkodás mindenféle formáját, elsősorban a szodómiát, mely már vállalatunk meghitt, keresztény közösségében is felütötte fejét.

Én, mint jámbor, istenfélő családatya mély megdöbbenéssel értesültem arról, hogy két megtévedt munkatársunk, név szerint Marek Gábor és Simonek Zsolt közös háztartásban élnek, feltehetően bujálkodás céljából.

Az igazgató úrral tökéletes egyetértésben magam is büszkén vallom azt, egy sikeres vállalat működésének alapja dolgozóinak erkölcsi tisztasága, feltétlen hűsége, nemzeti és keresztény értékeink tisztelete, védelme, valamint más, nálunk kicsit nagyobb, de már évtizedek óta hanyatló vállalatok ártalmas befolyásának megakadályozása. A szakértelem ebből a szempontból lényegtelen, úgy is fogalmazhatnék elhanyagolható, valójában csupán megtévesztésül szolgál.

Az általam említett, szigorúan keresztény alapokon nyugvó kör email-emmel kapcsolatban bátran és őszintén szeretném kijelenteni az alábbiakat. Akik ismernek, azok jól tudják, jómagam mindig egyenes, őszinte ember voltam, akit cseppet sem motiváltak egyéni ambíciói. Soha nem kerteltem. Minden cselekedetem, megnyilatkozásom kizárólag azt a célt szolgálta, hogy vállalatunk sikeres és legfőképpen keresztény legyen. Isten segedelmével hatalmas piaci részesedére tehetünk szert és ehhez mindössze buzgó imádság, hozzá szilárd, rendíthetetlen hit szükségeltetik. Valamint az, hogy minél előbb megszabaduljunk ezektől a Marek-, Simonek-féle eltorzult lelkű alkalmazottaktól.

Az említett email-emben található megjegyzésekkel kapcsolatban az alábbi konkrét kiigazításokat szeretném az igazgató úr elé tárni, melyeket, ismervén az igazgató úr végtelen bölcsességét, pártatlanságát, valamint kimagaslóan magas, keresztényi erkölcsét, remélem méltányolni fog. Az én sorsom az ügy szempontjából teljesen érdektelen. Én írok levelet magának, de kizárólag az elveim miatt. Kell több? Nem mond ez eleget? Keresztény mártírjainkhoz hasonlóan, bátran és büszkén hozok meg minden áldozatot, mivel az igazság nem maradhat titokban.

Legyek inkább Szent Sebestyén, irgalmatlan mennyiségű nyílvesszővel a testemben, de szigorú elveimet sohasem fogom feladni. Ha az általam említett szent testébe nagyjából 10-15 nyilat eresztettek bele, én bátran vállalom akár a százat is. Ha pedig mindezt túlélném, pribékjeim nyugodtan bunkózzanak halálra, utolsó szavaim akkor is ezek lesznek:

– Hitem soha, egyetlen pillanatra sem ingott meg keresztény vállalatunkban és annak bátor, kiemelkedően tehetséges igazgatójában. Ennek tudatában nyugodt lelkiismerettel hagyom itt az árnyékvilágot.

Abból, miszerint én a következőket írtam: „A mi igazgatónk egy korrupt, dilettáns, félkegyelmű varacskos disznó” természetesen egy szó sem igaz. Keresztényi hevületemben csupán sajnálatosan elfelejtettem odaírni a folytatást, miszerint „...lehetne, mint arra számos példát felhozhatnék, de elég csupán bárhol megemlítenem az igazgató úr nevét, mindenki tisztában van azzal, az ő tiszta jellemét egyetlen folt sem csúfítja el, hiába rágalmazzák őt folyamatosan megátalkodott ellenségei.”

Levelemben azt állítottam, hogy Matusek osztályvezető egy kapitális barom. Ezt nem tagadom, de ellenségeim ez esetben gátlástalanul csúsztatnak. A biztonság kedvéért a kereszténység mellett egyebek közt a hinduizmust is buzgón gyakorlom. Ennek a ténynek a fényében a „kapitális barom” a legnagyobb tisztelet kifejezését jelenti. Azt is mondhattam volna, „Az osztályvezető úr egy jó nagy marha”, de a barom kifejezést helyénvalóbbnak tartottam, mivel ez jóval markánsabb.

„Vállalatunk vezetősége gátlástalanul és megállíthatatlanul lop”, ami első olvasatra ordas nagy hazugságnak tűnik részemről, de engedtessék meg nekem az igazság teljes kifejtése.

A számítógépem billentyűzetén, közvetlenül az „Enter” billentyű felett található egy balra mutató nyíl amelynek funkciója már régóta furdalta kíváncsiságomat, de mivel visszafelé mutat, tartózkodtam a használatától. Sajnálatos módon egy gyenge pillanatomban engedtem az ördög csábításának, és jó párszor megnyomtam. Később megdöbbenve szembesültem azzal, hogy az alábbiakat töröltem ki eme Isten ellen való billentyűzettel: „.. állítják folyamatosan ellenségeink, de ennek semmi alapja sincs, mivel mi, velük ellentétben tiszteletben tartjuk a VII. parancsolatot, mi szerint: Ne lopj!. Ezért is vagyunk Isten kegyelméből ilyen egészségesek.” Ez a nyílt, őszinte véleményem.

Feltétlenül ki kell hangsúlyoznom, amit mások gátlástalan harácsolásnak próbálnak beállítani, az csupán vezetőségünk véres verejtékkel elvégzett áldozatos munkájának, valamint vállalatunk védelmének jelképes javadalmazása. Afféle jelentéktelen alamizsna az idegen érdekek kiszolgálói ellen küzdők számára.

Remélem mindezek fényében a tisztelt Igazgató úr nem ad hitelt az ellenem indított aljas, nemtelen támadásoknak, és továbbra is igényt tart szerény szolgálataimra.

Maradok őszinte, feltétlen híve:

Zachar Pál

az Ön leghűségesebb ganajtúrója