Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

NemGogol

Ciperszky dilemmája

2018. május 25. - Toadwart66

0821maffia1.jpg

Leonard Ciperszky izgatottan várt Bobby Dinsdalre a „Little Bloody Hamster” nevű bárban. Leonard – akit ismerősei az egyszerűség kedvéért, csak Leonard Ciperszky-nek becéztek a háta mögött – legalább annyira gyűlölte ha megvárakoztatták, mint a nagyvárosi tömegközlekedést, illetve Ernie Brillant tüneményes TV show-it.

A férfi úgy érezte, rendkívül kemény dühroham kezd kialakulni a szervezetében, esetleg valahol a lelkében. Teljesen mindegy, hogy hol, de ez a valami percről percre növekedett, és váratlan, mindent elsöprő kitöréssel fenyegetett. Valaki emiatt ma még brutálisan meg fog halni! Ez nem lehet kétséges – dühöngött magában.  Ciperszky nem ismerte az üres fenyegetés fogalmát, egyszerűen nem tudott mit kezdeni ezzel a kifejezéssel.

Úgy érezte, ha Bobby továbbra is késik, csak egy közepes méretű tömegmészárlás lesz képes lecsillapítani erősen háborgó lelkét. Ettől a gondolattól kissé megnyugodott, bár úgy érezte, a fejét egyre inkább feszíti valami. Egy furcsa vaspántot talált rajta, amiről fogalma sem volt miként kerülhetett oda. Eddig úgy hitte, általában kalapot visel.

Leonard amúgy rendkívül tisztelte Bobby Dinsdale-t, aki buzgó hitközségi tevékenysége mellett mindig szakított időt erőszakos cselekmények szakszerű kivitelezésére. Megfelelő körökben Bobby megbízható, profi, de szelíd bérgyilkosnak számított, amire többnyire áldozatai is rájöttek, bár nem sok idejük maradt mindezen elgondolkodni. Bobby soha nem próbált meg magyarázkodni, jobb belátásra térni, érvelni, csak gondosan lőtt párat, azután a Szent Mbomo és társai templomban gyertyát gyújtott áldozatai emlékére.

A fenébe is – dühöngött Ciperszky – Dinsdale eddig mindig átkozottul pontos volt.

Délelőtt tíz órára beszélték meg halaszthatatlan üzleti megbeszélésüket, de lassan tizenegy óra felé járt az idő. Leonard már a harmadik pohár sörét itta, de idegességében nem jött rá arra, hogy az valójában gyenge minőségű whisky, vagy valami olyasmi. Ez különösebben nem is érdekelte. Sózott mogyoróval mindenesetre alaposan teletömte magát, bár nem tudta megmagyarázni mi célból. Talán csak azért, mivel rendkívül izgatott volt, valamint kedvelte a kedves kis mókusokat. Fontos megbízatása volt Dinsdale számára, aki régóta, megbízhatóan dolgozott neki, ráadásul szerette volna végre beváltani a bérgyilkostól kapott ajándék kuponját.

Karácsony alkalmával Dinsdale megbízható ügyfelei között mindig kisorsolt néhány ajándékutalványt, amit a szerencsés nyertesek 12 hónapon belül válthattak be egy darab, tetszőleges hullára. Az igényesen kivitelezett kuponon békés, havas táj volt látható, fenyőfákkal, rénszarvasokkal, valamint bőségesen szétfröccsent vérrel, némi agyvelővel, esetleg esztétikusan kiontott zsigerekkel. Dinsdale nem becsülte le a marketing eszközök hatékonyságát. „Békés, boldog karácsonyt és kellemes leszámolást!” hangzott a karácsonyi jókívánság. Bobby Dinsdale neve személyiségi okokból nem szerepelt a nagyvonalú ajánlaton, ami teljes mértékben érthető volt részéről. Bobby nem szerette volna, ha a hitközségnél magyarázkodnia kellett volna mellékállása miatt. A férfi azzal is tisztában volt, gazdagon jövedelmező tevékenységét a törvény kíméletlenül üldözi, ráadásul az adóhatóság is szívesen elszöszmötöl az ilyen ügyeken. Nem akart kellemetlenséget okozni sem önmaga, sem megbízói, sem szeretett hitközsége számára.

Ciperszky idegességében beleharapott egy hamutartóba, de nem nagyon bírt vele. A dohányzásról orvosa tanácsára ugyan sikeresen leszokott, de a piszkos hamutartóknak nem bírt ellenállni.

12 óra tájban végre megjelent Dinsdale. A magas, vékony, komoly, de barátságos arcú férfi úgy nézett ki mint egy temetkezési vállalkozó, valamint egy táncos komikus diszharmonikus keveréke. Elsőre ez mindenki számára bizarr összeállításnak tűnt, másodszorra ez az érzés általában meg is erősödött. Egyesek szerint Bobby Dinsdale régebben valóban fellépett táncos komikusként Ernie Brillant tüneményes TV show-jában.

– A fenébe is, Bobby! – fortyant fel dühösen Ciperszky, miközben mogyorók potyogtak ki a szájából. – Már azt hittem visszamentél táncolni Ernie Brillant tüneményes TV showjá-ba. Tudod mennyire gyűlölöm azt a pasast.

– Elgondolkodtam rajta, hogy beszélek vele, de nem – válaszolta Bobby. – Csak ez az átkozott havazás. Nehéz ilyenkor megbízható hóekét szerezni.

– Júliusban? – döbbent meg Ciperszky.

– Nem. Decemberben – felelte Dinsdale hanyagul. – Tudod, Leonard, az ilyesmi télen van.

– Valóban. Képtelen vagyok kiigazodni ezeken a hónapokon – mélázott el Ciperszky. – Valahogy leragadtam tavaly júliusnál. Akkor ezért fáztam ilyen átkozottul egész nap. Na, mindegy. Szóval volna egy megbízásom a számodra, meg ez az utalványom. Beváltanám, ha lehet. Átkozottul kellemetlen ügy. Szeretnék végre pontot tenni a végére.

– Semmi akadálya, Leonard – válaszolta Dinsdale, miközben a sózott mogyorók közül megpróbálta kipiszkálni Ciperszky egyik törött műfogsorát. Leonard ebből naponta többet is elhasznált a hamutartók iránt érzett csillapíthatatlan éhsége miatt. – Ki lenne hát a kedvezményezett?

– Micsoda? – csodálkozott Ciperszky. – Hát én. Úgy értve, enyém az utalvány, de nem engem kell lemészárolnod. Ez nagyon fontos. Kérlek jól vésd az eszedbe.

– Oké! Akkor máshogy fogalmazok. Kit kell ajándékként megölnöm? Tudod, ez nálunk egy alapvető szakmai kérdés. Jobb az ilyesmit mindjárt az elején tisztázni. Nem szeretem a gondatlanságból elkövetett emberölést. Szóval? Ki lenne a leendő megboldogult?

– Rendben. Térjünk végre akkor a tárgyra. Heves üzleti vitába keveredtem… Ja, most nem... Azaz lefeküdt a feleségemmel, majd kirabolt, az a … – Ciperszky hirtelen zavartan elhallgatott.

– Értem – próbálta megnyugtatni Bobby a láthatóan teljesen összezavarodott Ciperszkyt. – Szóval ki lenne ő?

– Fenébe is! Fogalmam sincs – válaszolta kétségbeesetten Ciperszky, a szerencsés megbízó. – Az előbb még itt volt a neve nyelvemen. Közvetlenül a mogyorók mellett. Valami Johnny, vagy ilyesmi. Nem ismered véletlenül?

– De! – felelte határozottan Bobby. – Nagyjából úgy ötven példányban. A te utalványod azonban csak egy példányra szól. A többit ki kell fizetned, bár ilyen mennyiség esetén mindenképpen jár 10 % kedvezmény és egy ajándék kiscicás kulcstartó.

– Nem. Nem, Bobby – felelte Leonard. – Nekem csak egy kell. Pontosabban pont ő nem kell hogy legyen. Érted, ugye? Mindjárt eszembe jut… Nahát! A Johnny név amúgy sem biztos. Fel kell hívnom a feleségemet.

Ciperszky arcszíne először elfehéredett, majd átváltott határozottan rákvörösre.

– Bocs, Bobby. Csak egy pillanat!

Matatott egy kicsit, majd felhívta a feleségét.

– Szia Amanda! Illetve Samantha. Jól mondtam? – szólt a telefonba. – Nem ébresztettelek fel? Ne haragudj, drágám. Tudod jól, kicsim, régóta krónikus időeltolódásban szenvedek. Azt szeretném csak megtudni tőled, hogy hívják azt az illetőt, akivel a múltkor lefeküdtél? Tudod, azt a magas, kisportolt, szőke hajút. Igen, igen. Valóban nagyon szimpatikusnak tűnt, bár elég csúnyán összekaptam vele. Fontos lenne a neve, de egyszerűen nem jut az eszembe.

– Miért érdekel annyira? – kérdezte a felesége unottan.

– Semmi, semmi, drágám. Egy barátommal beszélgetek éppen és megemlítettem neki ezt a mulatságos esetet. Nagyon mókás történet, de jó lenne a hozzá az illető neve és talán a pontos címe is. Nincs róla véletlenül egy fényképed?

– Nincs – felelte mogorván Leonard felesége. – Valami Johnny volt, de a másik nevére nem emlékszem. Te üvöltötted állandóan a családnevét, meg hogy kiirtod, majd a kutyák elé veted a holttestét, pedig nincsenek is kutyáink, csak három mélabús zebrapintyünk. Még valami névjegykártyát is követeltél tőle, mielőtt végül leütött téged.

– Értem, drágám. Most már tudom, minek ez az abroncs a fejemen. Az a kártya… Valami rémlik, de sajnos nem találom. Nem tudnád kideríteni, ki lehetett az? Mégis csak te feküdtél le vele. Ez már közeli kapcsolatnak számít. Szóval, nem árt az illető nevét fejben tartani – próbálta Leonard jobb belátásra bírni a feleségét.

– Leonard, nekem most nincs erre időm és nem is lesz. Amúgy is téged csalt meg, nem engem. Ha nem kaptad volna fel annyira a vizet, talán le is fényképezhetted volna. Túl heves a vérmérsékleted. Nem tudom ki lehetett az, és bevallom nem is nagyon érdekel. Ne felejtsd el, a mama ma este meglátogat minket. Próbálj meg normálisan viselkedni vele. Ha megkérhetlek, ne traktáld megint trendi temetkezési szokásokkal, mint hosszú távú befektetésekkel.

A nő megunta a faggatózást és végül letette a telefont.  Ciperszky pár pillanatig maga elé bámult, de ez sem segített rajta.

– Sajnos ő sem emlékszik a nevére – szólalt meg zavartan. –Fogalmam sincs mit lehetne ilyen esetben tenni.

Bobby rendelt egy pohár sört, valamint egy exkluzív luxusutazást Tanjung Benoába.

– Figyelj, Leonard. Kedvellek téged, meg minden, de fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy nem július van, hanem már december. Csak azt szeretném ezzel mondani, eléggé sürget a határidő. A kuponod napokon belül lejár. Az érvényességét nem hosszabbíthatom meg, mivel ez tisztességtelenség lenne részemről másokkal szemben, akik időben leszámoltak ellenségeikkel. Sajnálom.

– Megértelek, Bobby! Teljes mértékben igazad van. Soha nem is kérnélek ilyenre. Ismersz engem. Mindig tisztességesen ölettem meg veled azokat, akik valami miatt kellemetlenné váltak a számomra. Ez a fickó merő figyelmetlenségből sajnos most megúszta, de sajnálnám elpocsékolni ezt a lehetőséget. Apám mindig azt mondta: – Leo, ne egyél túl sok édességet! Fogalmam sincs, miért jutott ez pont most az eszembe, de megfogadtam a tanácsát. Szóval valakit meg kéne ölnöd.

– Ennek semmi akadálya. Karácsony után azonban fizetned kell érte. Sajnálom. Gondolkodj. Ki legyen az? Ha úgy döntesz, az anyósod többé nem fog meglátogatni benneteket. Csak egy szavadba kerül.

– Csábító ajánlat, de az öreglány amúgy sem fogja már sokáig húzni. Én valami hasznosabbat szeretnék. Olyan igazán örömtelit.

– Nos? – kérdezte türelmesen Bobby Dinsdale, miközben a Tanjung Benoa-i ajánlatokat böngészte.

Leonard Ciperszky elgondolkodott, majd hirtelen felderült az arca.

– Oké! Meg is van, Bobby. Öld meg nekem Ernie Brillant-et. Ezzel egy csapásra véget vetek a tüneményes TV show-inak.

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr7613999856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása