"Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja." (Oscar Wilde)

 A cél egy keresztény, homofób, idegengyűlölő, rasszista társadalom kialakítása.

Itt, a mi szép kis hazánkban. A cél esetében nyugodtan használható a volt szócska, mivel ez a szándék már régóta megvalósult. A nemzeti – P. C. használata nélkül mifelénk fasiszta – álom végül beteljesedett.

A magyar társadalom – nem túl megfelelő kifejezés, mivel mint valami jótékony, de büdös massza eltünteti az egyéni felelősségét, ezért ebben az esetben konkrét emberekről, személyekről van szó, azaz te, meg te, meg ott ő – hangadó része homofób, idegengyűlölő, haladás-ellenes, rasszista, irgalmatlanul bizalmatlan. Mindezen „nemzeti jellege” mellett rendkívül vendégszerető, de csak abban az esetben ha valaki szerényen bekopog hozzá, majd busásan fizet. Ha nem, akkor gyorsan húzzon innen a francba, mivel nekünk van egy országunk. Mint Kötcsén megtudhattuk, büszke országtulajdonosok vagyunk, bár ez konkrétan inkább egy szűk, kiválasztott rétegre vonatkozik.

Az, hogy ki a keresztény és ki nem, nem egészen egyértelmű. Valószínűleg ezért buzog a bizonyítási vágy néhány izgága emberben. Tulajdonképpen arról van szó, ki megbízható elvtárs, a NER őszinte, elkötelezett híve.

Nem tudni, hogy az Ókovács Szilveszter és N. Horvát Zsófia között kialakult csörte elszigetelt jelenség, amolyan kis közjáték, vagy a Kulturkampf élesedése, belső ellenségek buzgó keresésével. Szilveszter barátunk az Operaház főigazgatója, N. Horvát Zsófia közíróként határozza meg magát, ami legyen ő baja. A fene se tudja, ez utóbbi mit jelent, de valami nagyon komoly dologról lehet szó. Talán egy író, akit közpénzből fizetnek. Mindketten egy anyagilag elnyomó, bűnös rezsim kedvezményezettei, haszonélvezői, szóval amolyan jó elvtársak. N. Horváthnak valószínűleg azt kell bebizonyítania, hogy sokkal jobb elvtárs, mint OKSZ. Olyan aki megérti az új idők szavát és még véletlenül sem tolja a nemzetközi meleglobbi szekerét.

A homoszexuálisok megítélése a mai Magyarországon primitív, középkori, előítéletekkel teli, siralmas. Rendkívül népszerű dolog ellenségnek nyilvánítani, kigúnyolni őket.

Könnyű lenne elintézni a Billy Elliot című előadás kapcsán írt ostoba cikke alapján, hogy ez a N. Horvát Zsófia egy korlátolt, fanatikus, ostoba liba. Ez azonban túl egyszerű és felszínes megállapítás, mindenféle tények ismerete nélkül. A fene se tudja azt, hogy a tisztelt közírónak mi a végzettsége, hány nyelvet beszél, milyen könyveket olvas, szokott-e az utcán verekedni, lopni, köpködni vagy talán aranyból van a szíve van, aki mindenkinek segít a bajban és imádja a macskákat, kivéve a feketéket. Annyit lehet csak róla tudni, hogy hülyeségeket ír, uszít és bárcás kereszténynek nevezi magát. Ez így nagyon kevés. Hagyjuk is inkább a kisnagyságát a nemzetért dógozni'. Valószínűleg csak saját, perverz kereszténységét szertné bizonyítani, ami nem tévesztendő össze az igazi kereszténységgel, amely egészen másról szól. A Pokolban külön részleget tartanak fel az álszentek számára.

Az elmúlt rendszerben az ilyen n. horváth zsófik súgták be azokat a kollégáikat, akik templomba jártak, nem tartották magukat a szocialista emberekhez méltó magatartáshoz, ráadásul nyugati jazzt hallgattak, miközben Coca Colát vedeltek. Ma is ugyanezt teszik csak fordítva. A lényeg a mindenkori haszonszerzés. Szogalalkek mindig is voltak. A mindenféle szabad sajtóért díjakat, jutalmakat, elismeréseket, meg más hasonló csecsebecséket ők kapták meg. Van belőlük egy rakás. Ők csak a közt szolgálják, köz meg ugye folymatosan változik.

Az újságíró kamara pont ezeket a megbízható elvtársakat fogja magába tömöríteni. Ők lesznek „az újságírók”. Aki ebbe a mocskos szervezetbe belép, az viselje nyugodtan ennek minden kellemes következményét. Őket nem fogják kitiltani nyílt pártrendezvényekről, jól megfizetik az írásaikat, ingyen üdülési lehetőséghez juthatnak, kezet foghatnak Orbán Viktorral, sőt ha szerencséjük van, akár Áder Jánossal is. Jól fognak élni, majd ezt idővel bőszen tagadni fogják.

Ehhez mindössze fideszes kereszténynek kell lenniük, azaz homofóbnak, rasszistának, idegengyűlölőnek, megalkuvónak, gyávának. Olyan N. Horvát Zsófiának, aki elvből nem hallgat Csajkovszkijt, illetve Freddie Mercuryt, de ott nyüzsög minden állami rendezvényen, amelyik a közelébe kerül.

Emlékszik még valaki László Petra dicső honvédő cselekedetére, melynek során halált megvető bátorsággal belerúgott egy menekült kislányba? N. H. Zsófia közíró valami ilyesmit csinált, csak ő egy kisfiúval.

Hát ilyenek ezek a derék, fideszes keresztények. Mindenki keressen önmaga számára megfelelő jelzőket, amelyekkel jellemezheti ezeket a közpolgárokat. Ezen aztán igazán kár vitatkozni.

(Jómagam semmiféle író nem vagyok. Sem köz-, sem magánvádas. Ha valaki ezt állítja rólam, hazudik és ezzel megrendíti maradék embertársaimba vetett bizalmamat.)