Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Tűz ütött ki a dubaji Torch toronyházban

Fotóogaléria

2017. augusztus 04. - Toadwart66

 

1501830644_221393_1501830733_album_normal.jpgA tűz pénteken, a hajnali órákban tört ki a 337 méter magas épületében. A hatóságoknak nincs információjuk áldozatokról, mivel az épületből mindenkit időben kimenekíteni. A toronyház néhány éven belül már másodszor gyulladt ki
Trevor Goddard (Getty Images)

1501830644_221393_1501830729_album_normal_1.jpg

A tűz a toronyház középső részén ütött ki, ami megnehezítette a tűzoltók munkáját. A tüzet végül belülről sikerült megfékezni, amelynek keletkezési okát egyenlőre még nem ismerik
Karim Sahib (AFP)

1501830644_221393_1501830727_album_normal_1.jpgA helyszínen tartózkodók lakosok és szemtanúk rengeteg képet és videót tettek közzé a közösségi hálókon a 79 emeletes luxus-felhőkarcolóról. A Polgári Védelem által készített felvételeken az látszik, hogy a lángokat az épület alsó részén sikerült megfékezni, a felsőbb részek azonban teljesen kiégtek
Karim Sahib (AFP)

1501830644_221393_1501830732_album_normal_1.jpgAz épületben már 2015 is tűz ütött ki, ami nagy károkat okozott, és szükségessé vált néhány közeli épület kiürítése is
Karim Sahib (AFP)

1501830644_221393_1501830728_album_normal_1.jpgTűzoltók az Torch toronyépület közelében
Karim Sahib (AFP)

1501830644_221393_1501830735_album_normal_1.jpgDubajban 2015 szilveszter éjszakáján a közelében fellőtt rakéták miatt egy luxushotel gyulladt ki. Emiatt a hatóságok bejelentették, szigorúbb szabályokat vezetnek be azért, hogy minimalizálják a tűzesetek kitörésének kockázatát
Social Media (Reuters)

1501830644_221393_1501830733_album_normal_1.jpg2015 novemberében Dubai központjában három lakóépületet pusztított el a tűz, ami miatt átmenetileg egy metróvonalat is le kellett állítani
Stringer (Reuters)

the-torch-410_xl.jpg

A Torch (fáklya, zseblámpa) toronyépület főbb adatai:

Magasság: 337 méter
Emeletek száma: 79
Az építkezés kezdete: 2005
Az épület átadása: 2015

Forrás: El País

A mexikói drogkartellek I.

A Juárez-kartell (La Cártel de Juárez)

0qzvmpi.png

A Juárez-kartell legfőbb érdekeltségi területei közé a Mexikó északi részén található Chihuahua, Coahuila államok tartoztak, de a mexikói Durango és Sinaloa államokban is jelentős befolyásuk volt.

A Juárez-kartell szövetségesei a Guadalajara-kartell, a Los Beltrán Leyva-kartell, a Laguna-kartell ás a Los Boricuas. Legnagyobb riválisa és ellensége a Joaquín Guzmán Loera, El Chapo, azaz a Köpcös vezette Sinaloa-kartell, valamint a Gulf-kartell. A Línea, és a Los Aztecas a szervezet fegyveres szárnyát képezik.

Felipe Calderón, Mexikó elnökeként 2006 és 2012 között kemény harcot hirdetett a mexikói drogkartellek ellen. A mexikói katonaság a szervezett bűnszövYouri Latortueetkezetek több jelentős vezetőjét elfogta, illetve megölte. Az akciók azonban nem vezetettek eredményhez, sőt jelentősen rontottak a helyzeten. Megindult az érdekeltségi területekért folyó hatalmi harc, aminek következtében a kartellek felaprózódottak, a működésük szinte áttekinthetetlenné vált. A bandák módszerei rendkívül erőszakossá és brutálissá váltak, ráadásul már nem csak az egymás elleni leszámolásaik során kegyetlenkednek, hanem a civil lakosságot, a hivatalnokokat és az újságírókat is terrorizálják, kivégzik. Legfőbb céljuk a megfélemlítés. Egész családokat irtanak ki, az áldozataikat haláluk előtt megkínozzák, a holttesteket megcsonkítják, lefejezik, hidakról, felüljárókról lógatják le.

A Juárez-kartell fénykorát az 1990-es években élte, amikor Amado Carrillo Fuentes vezette a szervezetet. Carrillo Fuentes 1997-es haláláig a Juárez az egyik legjelentősebb mexikói drogkartellnek számított. A drogbáró halála után hatalmi vákuum keletkezett, a Juárez-kartell befolyása kezdett visszaszorulni, elsősorban a Sinaloa-kartell agresszív előretörése következtében. Egy 2011-es mexikói szövetségi rendőrség (La Policía Federal, PF) jelentés szerint, az Új Juarez Kartellel szövetségben (Nuevo Cartel de Juárez) ismét erősödni kezdtek.

A szervezet központja a Chihuahua állam északi részén elhelyezkedő, 1 millió 321 ezer lakosú határváros, Ciudad de Juárez. A város a kartellek között dúló háborúk miatt a világ egyik legveszélyesebb városává vált.

A Juárez-kartell kábítószer-kereskedelem mellett emberrablással, zsarolással, fegyverkereskedelemmel, embercsempészettel és pénzmosással foglalkozik. Az Egyesült-Államokbeli El Pasó-hoz közeli határon át kábítószert, illegális bevándorlókat csempésznek át az államokba, visszafelé pedig készpénzt és fegyvereket hoznak át.

A szervezet az Arany Háromszög szövetség (la Alianza del Triángulo de Oro) része. Ez Sinaloa, Durango és Chihuahua államokat foglalja magában.

A Juárezt az egyik legrégebbi mexikói drogkartellként tartják számon, melyet az 1970-es években Rafael Aguilar Guajardo és Pablo Acosta Villarreal, az Ojinagai Róka (el Zorro de Ojinaga) alapított. 1987 áprilisában Acosta Villarreált a Rio Grande melletti Santa Elenában lelőtték. A kartell vezére Aguilar Guajardo lett. Több forrás ezt az időpontot, illetve a Guadalajara-kartell felbomlását jelöli meg a Juárez-kartell alapítási dátumaként. A Juárez a Guadalajara-kartell három ágra szakadása közül ez egyiket jelenti. A másik kettő a Sinaloa és a Tijuana.

Miután a Guadalajara-kartell vezetőjét, Miguel Ángel Félix Gallardót, el Padrinot 1989. április 8-án letartóztatták, Guajardo vált a szervezett bűnözés fő irányítójává, mindaddig, amíg Cancúnban 1993. április 13-án, tisztázatlan körülmények között le nem lőtték, miközben egy hajóra szállt fel.

A szervezet irányítását ezután Guajardo helyettese, Amado Carrillo Fuentes vette át. Ugyanezen év decemberében lőtte agyon egy, a külön az ő elfogására kiképzett elit alakulat (Search Blocala) Pablo Escobart, a kolumbiai Medellin kartell vezetőjét.

Carrillo Fuentes, akit el Señor de los Cielosként, azaz az Egek Uraként emlegettek, kibővítette a Juárez-kartell működési területét, így már nem csak Mexikóban, hanem Chilében és Argentínában is tevékenykedtek. Carrillo Fuentes a kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar Gaviria legfontosabb üzlettársa volt. Az Egek Ura nevet Fuentes annak köszönhette, mivel elsőként ő szállított kokaint Kolumbiából Mexikóba teherszállító repülőkön. A mexikói drogbáró saját légiflottával, köztük 27 darab Boeing 727-essel rendelkezett. A Kolumbiából származó kokaint, Mexikóba, majd az Egyesült Államokba csempészték csempészték, ahol jól szervezett elosztóhálózatot építettek ki. A Juárez-kartell ekkoriban a legerősebb volt a mexikói szervezett bűnözői körök között. Amado Carrillo Fuentes-t úgy is emlegették, mint a Fehér Arany Királyát.

Escobar 1993-as halála után Fuentes lett a leghatalmasabb dél-amerikai kokainbáró. A Juárez-kartell a Kábítószer-ellenes Hivatal (The Drug Enforcement Administration, DEA) szerint ezekben az időkben hetente 200 millió dollárt keresett. Pablo Escobarral ellentétben, Fuentes kerülte a nyilvánosságot. Rengeteg pénzt fordított arra, hogy a képe ne kerüljön be a híradásokba. Az arca annyira ismeretlen volt, hogy még a hamis útleveleiben is a róla készült fényképeket használta.

Amado Carrillo Fuentes sikereihez nagymértékben hozzájárult kapcsolata José de Jesús Gutiérrez Rebollo tábornokkal. A kemény és határozott Rebellót a kábítószer ellenes küzdelem egyik legkiemelkedőbb személyiségének tartották, akit még Egyesült Államok is támogatott. Később azonban egy vagyonosodási vizsgálat nyomán kiderült, hogy a tábornok összejátszott Carrillo Fuentes-szel. Rebollo parancsoksága idején így a Juárez kartell vezetője hosszú időn át védettséget élvezett. A kartell lépésről lépésre átvette a mexikói szervezett bűnözés feletti uralmat. Ezzel párhuzamosan Mexikóban a politikai és a társadalmi korrupció is egyre jobban elmélyült. 

A tábornok 1997-es letartóztatása után az Egyesült Államok kormánya erős nyomást gyakorolt Mexikóra, hogy állítsa meg Carillót. A DEA vérdíjat tűzött ki a drogbáró fejére, aki emiatt kénytelen volt Chilébe menekülni, ahol a Jorge Torres nevet használta. Chiléből Buenos Airesbe, majd Montevideóba ment, ahol bekapcsolódott az Európába irányuló szintetikus drogok kereskedelmébe. Ez az üzlet a mai napig virágzik.

1997-ben Fuentes Brazíliába utazott, hogy plasztikai műtétet hajtasson végre magán, de az ottani kórházak nem fogadták. Végül Mexikóban, Dr. Miguel Ángel Orozco vezetésével egy orvoscsoport vállalkozott a műtét elvégzésére. A 8 órás operáció után Fuentes fájdalomra panaszkodott. Ezután fájdalomcsillapítót kapott, amit azonban túladagoltak. 1997. július 4-én bekövetkezett halálát balesetként könyvelték el, de a haláláért felelős orvosokat 4 hónappal később meggyilkolták. Sokan nem hitték el, hogy a drogbáró 40 éves korában valóban meghalt, de egy későbbi DNS vizsgálat során sikerült a személyét minden kétséget kizáróan azonosítani. A sors iróniája, hogy az egyik legnagyobb kábítószer-kereskedő legális drogok használata miatt vesztette életét. Egyes feltételezések szerint a balesetet el Chapo, a Köpcös szervezte meg.

Amado Carillo halálával a Juárez-kartell jelentősen meggyengült, ami később Gulf és a Sinaloa-kartellekkel való háborúhoz vezetett, melynek célja a Ciudad de Juárezen keresztül folyó drogkereskedelem megszerzése volt.

A hatalmat ezután Carillo testvérei, Vicente és Rodolfo vették át. A Sinaloa-kartell elleni háború akkor tört ki, amikor Rodolfo Carillo megölte Joaquín „El Chapo” Guzmán Loera két emberét, mivel a Sinaloa-kartell nem volt hajlandó fizetni a Juárez-folyósó, a Ciudad de Juárezből - El Pasóba vezető csempészút használatáért. A Juárez-kartell hatalmas hibát követett el azzal, hogy megpróbáltak Guzmán Loera-ától vámot követelni.

A Sinaloa-kartell emiatt kilépett a mexikói szervezett bűnözői bandákat tömörítő szövetségből, a „Federation”-ból. A véres leszámolások során 2004 szeptemberében végeztek Rodolfo Carillóval és a feleségével. Válaszul a Juárez-kartell meggyilkoltatta Guzmán egyik testvérét.

A Vicente Carillo Fuentes által 17 éven át vezetett kartellel a mexikói hatóságoknak, a lefizetett köztisztviselők, rendőrök miatt nagyon nehéz volt felvenniük a harcot. A megvásárolt hivatalnokok közül egyesek be is léptek a kartellbe. Leszámolásaihoz a Juárez-kartell szívesen alkalmazza az Azteca Asesinos tagjait, valamint az előzőleg kábítószer elleni harcra kiképzett, később a drogkereskedelembe bekapcsolódó tagokból álló, la Linea-t.

A drogcsempészet szempontjából stratégiailag rendkívül fontos Ciudad de Juáraz a Sinaloa-, Juarez-és számtalan egyéb szervezet közötti háború fő színterévé vált. A szervezett bűnözés egyre inkább Guzmán Loera kezébe került, akinek Zambada Gracia (El MZ) segítségével sikerült megszereznie a drogüzletet egy részét a Juárez-kartelltől.

2009. április elsején elfogták Amado Carrillo fiát, Vicente Carrillo Leyvát, a szervezet egyik vezetőjét.

Miután Vicente Carillo Fuente bejelentette a visszavonulását, a kartell vezetését testvére, Alberto Carrillo Fuentes, azaz Betty la Fea, „Betty a csúnya lány” vette át. Őt 2013 februárjában tartóztatták le Riviera Nayaritában. Alberto Carrillo a fivérével, Vicentével ellentétben azt szorgalmazta, hogy a kartell olvadjon össze az Új Juárez-kartellel.

2014. október 9-én a mexikói hírszerzés segítségével a rendőrségnek Torreónban sikerült őrizetbe vennie Vicente Carillo Fuentét, amivel újabb nagy csapás érte a Juárez-kartellt.

2015-ben a mexikói kormány bejelentette, hogy Ciudad de Juáreztől 130 kilométerre található Villa Ahumadában elfogták Jesús Salas Aguayót, a Juárez-kartell feltételezett vezetőjét, volt bérgyilkosát. Salas Aguayóról azt tartották, ahová ő betette a lábát, ott mindig eltemettek valakit.

A szervezetet jelenleg a feltételezések szerint Juan Pablo Ledezma, a kartell fegyveres szárnyának, a Líneának vezetője irányítja.

Bár jelentősen meggyengült, a Juárez-kartell még ma is jelentős erőt képvisel a mexikói drogháborúban. 

acosta-car-517px.jpg

Pablo Acosta Villarreal, el Zorro de Ojinaga (1937-1987)

felix.jpg

Miguel Ángel Félix Gallardo, el Padrino, a Keresztapa (1946- )


amado.jpg

Amado Carrillo Fuentes, el Señor de los Cielos (1956 - 1997)

divisionario-instituto-nacional-combate-drogas_milima20131220_0029_8.jpg

General José de Jesús Gutiérrez Rebollo (1934 - 2013)

albertocarrillo_segob.jpg

Alberto Carrillo Fuentes, Betty la Fea, Betty a csúnya lány

letoltes_1_1.jpg

Vicente Carrillo Leyva, el Ingeniero, a Mérnök

141010-vicente-carrillo-4a_f8286d4bc9054f23b27a23bda60f1369_nbcnews-fp-1200-800.jpg

 Vicente Carrillo Fuentes, el Viceroy, az Alkirály letartóztatása

chapoguzmanproceos_jpg_1053210339.jpg

Joaquín "El Chapo" Guzmán, a Köpcös, a rivális Sinaloa-kartell vezetője egy, még nála is alacsonyabb harcossal pózol

6a00d8341c630a53ef0133ed59d455970b.jpg

mexico-political-map.jpg

 

64 éve írták alá a panmindzsoni tűzszüneti egyezményt

Képgaléria

Az 1953 július 27-én kötött fegyverszünetet Észak-Korea 2013 márciusában jogilag is felmondta

korea.jpgBlackshear Bryan amerikai tábornok és Lee Sang Choat észak-koreai alezredes a panmindzsoni  katonai fegyverszüneti bizottság megnyitó ülésén, 1953. július 27-én
Fotó: File / AP

1501148298_821524_1501149773_album_normal.jpgIskoláslányok takarítják Phenjanban az észak-koreai vezetők, Kim Ir Szen és Kim Dzsongil emlékműve előtti lépcsőt, a "Győzelem napja" alkalmából rendezett ünnepségre készülve  
Ed Jones; AFP

1501148298_821524_1501150034_album_normal.jpgDél-koreai háborús veterán a fegyverszüneti megállapodás aláírása alkalmából rendezett szöuli megemlékezésen (Dél-Korea)
 Getty Images

1501148298_821524_1501148454_album_normal.jpgÉszak-koreai katona áll szemben a dél-koreai katonákkal, a két Koreát elválasztó határon, Panmindzsonnál.
A két még ma is hadban álló országot közös biztonsági zóna, egy demilitarizált övezet választja el egymástól
 
 EFE 

1501148298_821524_1501149778_album_normal.jpgDél-koreai háborús veteránok tisztelegnek a fegyverszünti tárgyalások 64. évfordulója alkalmából Szöulban rendezett megemlékezésen (Dél-Korea)
 Getty Images

1501148298_821524_1501149774_album_normal.jpgEgy csapat fiatal fut az esőben a Kumsun palota felé, Észak-Korea nemzeti ünnepe, a "Győzelem napja" alkalmával rendezett ünnepségre (Észak-Korea)
Ed Jones; AFP


1501148298_821524_1501148455_album_normal.jpgDél-koreai katonák figyelik a határt Panmindzsnnnál a biztonsági zónánál
 EFE
 

1501148298_821524_1501149779_album_normal.jpgDél-koreai nemzeti gárdisták díszőrségben, az 1950 és 1953 között lezajlott háború utáni fegyverszüneti megállapodás aláírása alkalmából rendezett ünnepségen, Szöulban (Dél-Korea)
 Getty Images

1501148298_821524_1501149776_album_normal.jpgAz észak-korai hadsereg nyugalmazott katonája a "Győzelem Napja" alkalmából látogatás tett az észak-koreai vezetők,  Kim Ir-Szen és Kim Dzsong-il emlékműve előtt, Phenjanban (Észak-Korea)
Ed Jones; AFP

1501148298_821524_1501149777_album_normal.jpgAmerikai nemzeti gárdisták különböző nemzetek lobogóival a fegyverszüneti megállapodás aláírásának évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen a panmindzsoni  demilitarizált zónában, amely elválasztja a két Koreát
Pool Reuters

1501148298_821524_1501149775_album_normal.jpgEgy csoport egyetemista siet a "Győzelem napi" ünnepségre a Kumsuman palota felé, a két vezető, Kim Ir-Szen és Kim Dzsong-il tiszteletére emelt emlékműhöz Phenjanban (Észak-Korea)
Ed Jones; AFP
 

Forrás: El País

Az a fránya, liberális médiatúlsúly

ijllgisklhnkbsbsc9gyxa_r.jpgA Győri Bazilikában őrzött Szent László herma

„Hamvay Péter uszító, gyűlölködő, torz, kormányt gyalázó cikket rittyentett.” (Orbán-fóbia: felkavaró cikk jelent meg a HVG-ben; Csépányi Balázs, Magyar Idők)

Ha ez a gaz Hamvay a HVG-ben rittyentett egyet, akkor minden bizonnyal jó nagyot rittyentett. Ilyen gyalázatos világban élünk mostanában. Maga a rittyent kifejezés amúgy azt jelenti, miszerint valaki, jelen esetben, nevezett Hamvay Péter, gyanúsított gyorsan elkészített, összeütött valamit. Például egy újságcikket, vagy esetleg ostorral csördített. Csépányi Balázs, a Magyar Idők derék, elfogulatlan újságírója erre jól visszarittyentett neki, esetleg ő is csördített egy jókorát az ostorával. Utóbbiról nem áll rendelkezésre hiteles információ.

A miniszterelnök által Tusványoson beígért média elleni elszánt küzdelem következtében az ország ősztől várhatóan hatalmas rittyentésektől lesz hangos.

A galamblelkű Csépányi írásában hemzsegnek a szolid visszafogottságra, hidegvérre, elfogulatlanságra utaló kifejezések. Olyasmik, mint „történelmi köntösbe öntöztetett gyűlölet”, „uszítás", „gyűlölködés legitimálása”, „gyűlölet, hazugság, uszítás, etikátlanság”, „pofátlanság”. Nagyjából ennyiről szól rövidke harci-pamfletje. Az őszintén felháborodott igazságtevő nem terhelte túl olvasóinak tűrőképességét. Felindultságában mindössze nyolc bekezdést sikerült összerittyentenie, ezeknek nagy része is mindössze egy mondatból áll, + ÁFA. A fizetett keresztényi szeretet csodákra képes. 

Nem egy publicisztikai gyöngyszemről van tehát szó. Ennél még a vén csataló, Csontos János is érdekfeszítőbben ír. Természetesen G. Fodor Gábor veszteségmentesen tömörített publicisztikái ismeretében jól tudható, nem a terjedelem a lényeg, hanem az érte kapott összeg.

Mindenesetre Csépányi Scharfrichter könnyed kupléjának olvastán a gyanútlan olvasóban felmerülhet az a jogos kérdés, miként lehetséges az, hogy ez az alávaló Hamvay még mindig szabadlábon van, hiszen mellette Charles Manson is törvénytisztelő kispolgárnak tűnik.

Sorost, Brüsszelt támadni nagyon élvezetes kikapcsolódás, de az ellenfél oly távoli, Brüsszel esetében ráadásul még arctalan is.

A Fidesz-KDNP rengeteg pénzt áldoz piackutatásra, ezért valószínűleg tisztában vannak azzal, vajon mennyien olvashatják a kitűnő Csépányi műveit és mennyien a jellemtelen Hamvay uszításait. Az eredmény minden bizonnyal rendkívül elkeserítő lehet, különben a magyarországi média 80-90 százalékának birtokában ugyan ki törődne a HVG-vel, az Index-el, a 444-el és más, egzotikus hírportálokkal. Ezek csupán egy deviáns szubkultúrát képviselnek, de ezek szerint rengetegen olvashatják őket. Tóta W. Árpádot szívesen állítják be úgy, mint Bayer Zsolt liberális megfelelőjét. Ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik, de Tóta W. rendkívül egyedi humorral rendelkezik, Bayer ezzel szemben a különféle pejoratív jelzős szerkezetek kiagyalásában verhetetlen.

Csépányi az általa alkotott műbe elrettentésül be is linkelte a felkavaró cikket, amelyet tisztességes ember még fizikai, illetve lelki kényszer hatására sem lenne hajlandó elolvasni.

A király ereklyéje című szentségtörésben valóban szerepel egyszer az „Orbán-kormány” kifejezés, de tisztességes felkavarás nem nagyon található benne. A megátalkodott szerző nem tekinti ugyan Orbán Viktort Szent László király XXI. századi reinkarnációjának, de ez nem különösebben felháborító hiányosság, legfeljebb a szerző tudatlanságának tulajdonítható.

A cikkben, amitől azt várná az ember, hogy irgalmatlanul felkavar minden rendes gyomrot, nincs se gyűlölet, se hazugság, se uszítás, se etikátlanság. Semmi olyan, amit Csépányi Balázs az ismertetőjében beharangozott. Ha valaki ilyesmire vágyik, az sajnos kénytelen visszamenni a Magyar Idők oldalára. Mi ez, ha nem a fogyasztók tudatos megtévesztése?

A gyalázatos Hamvay írása a Győrben található Szent László-hermában őrzött koponyaereklye, illetve a Kalocsán, egy érseki temetkezésre utaló márványszarkofágból előkerült maradványok vizsgálatáról szól. Ez nem kifejezetten „történelmi köntösbe öntöztetett gyűlölet”, hanem jelenleg folyó tudományos kutatások ismertetése.

Vajon mi lehet uszító jellegű az alábbi mondatban?

„Ahogy az Árpád-házi királyok azonosítását lehetővé tevő kutatást sem támogatja a kormány, egyházi belügy maradt az is, hogy Kalocsán nemrég meglelték a Szent Koronát Magyarországra hozó Asztrik érsek sírját.”

Már a Kalocsa-Kecskeméti főegyházmegye is beállt Soros György szolgálatába? Ilyen gyalázatos állapotok uralkodnak Magyarországon? A következő ellenségek talán az egyházmegyék lesznek?

A Fidesz-KDNP keresztényi elvei esetleg ütköznek a DNS-vizsgálatokkal és kizárólag a C14-es radiometrikus kormeghatározási módszert tarják egyedüli üdvözítőnek? A DNS talán csak imperialista humbug, hazug szemfényvesztés, amely csupán a gyűlöletkeltést szolgálja?

Hová szeretnék a Magyar Idők szerzői visszakalauzolni jámbor olvasóikat? A távoli múltba? Esetleg megismertetik velük Trofim Gyenyiszovics Liszenko forradalmi munkásságát, vagy a geocentrikus világképet?

A Csépányi-módszer roppant egyszerű. A Miniszterelnöki Kabinetiroda a számukra nem kívánatos újságírók ellen nem a nyílt harcot alkalmazza, hanem orgyilkosokat küld rájuk. Összeszednek egy cikket valahonnan, és megnézik a szerzőjét. Ezután elkezdik az illetőt uszítással vádolni, mivel mondjuk az Egyesült Államok nyugati partjainál élő kardszárnyú delfinekről merészelt cikket írni, ami egyértelműen a „gyűlölködés legitimálása”. Az orkák köztudottan az US Navy szolgálatában állnak, azt meg a háttérből Soros György irányítja.

„Gyanakodni kezdettem, hogy ami körülvesz, nemcsak az organizált terror, hanem egy mindennél veszedelmesebb ellenfél, ami ellen nem lehet védekezni: a butaság. (...) Mindaz, amit itt terveznek és megvalósítanak, nemcsak kapzsi és kegyetlen, hanem mélyen, reménytelenül fölösleges és buta is.” (Márai Sándor)

Képek Jeanne Moreau életéből

Párizsban, 89 éves korában meghalt az európai filmművészet egyik legnagyobb színésznője

1501493215_758713_1501493568_album_normal.jpg

Jeanne Moreau francia új hullám egyik kiemelkedő szinésznője (Philippe Battaillon; Getty)

1501493215_758713_1501494273_album_normal.jpg

Orson Welles és Jeanne Moreau az 1965-ben készült Falstaff (Chimes at Midnight) című film egyik jelenetében.
Az amerikai filmrendező a "világ legjobb színésznőjének" nevezte 
 Moreau-ót.

 1501493215_758713_1501493663_album_normal.jpg

1995-ben Jeanne Moreau volt a Cannes-i filmfesztivál zsűrijének elnöke.
A színésznő mögött, balról jobbra:
Norma Heyman, brit producer, Jean-Claude Brialy, francia színész. Philippe Rousselot, francia operatőr, Nadine Gordimer, az első irodalmi Nobel-díjas író, és Maria Zvereva, orosz forgatókönyvíró (AP)

1501493215_758713_1501493867_album_normal_recorte1.jpg

A színésznő az európai film legtöbb jelentős rendezőjével forgatott.
Jelenet Luis Buñuel, Egy szobalány naplója (Le journal d'une femme de chambre) című filmjéből (1964)

1501493215_758713_1501494382_album_normal.jpg

Több mint fél évszázados karrierje során Moreau majdnem száz filmben szerepelt. A képen François Berléand színésszel látható, a Jean Cocteau művéből készült, Szörnyű szülők (Les Parents terribles) című filmben.
Rendező: Josée Dayan (2003)

1501493215_758713_1501495937_album_normal.jpg

Jelenet. a Mata Hari, H.21. ügynök című filmből (1964)

1501493215_758713_1501494174_album_normal.jpg

A személyiségek közül, akik kapcsolatban álltak Moreau-val, kiemelkedik François Truffaut. A képen a színésznő Charles Denner-el látható, a rendező 1968-ban készült, A menyasszony feketében volt című filmjében

1501493215_758713_1501493995_album_normal_recorte1.jpg

A Moreau 1998-ban, a San Sebastián-i filmfesztivál megnyitóján (Jesús Uriarte)

1501493215_758713_1501495386_album_normal.jpg

Az európai film egy másik legendájával, Marcello Mastroianni-val, 1985-ben

1501493215_758713_1501494325_album_normal.jpg

A színésznő a Bilbaói Arriga színházban (2009)

1501493215_758713_1501494210_album_normal.jpg

Egyik leghíresebb filmjében, a François Truffaut rendezte A Jules és Jim-ben, Oskar Wernerel (1962)

1501493215_758713_1501496309_album_normal.jpg

Jeanne Moreau, Orson Welles filmjének, a Hallhatatlan történet-nek fortgatása közben (1968) 

1501493215_758713_1501495383_album_normal.jpg

A színésznő 2008-ban megkapta a  Césár-díjat

1501493215_758713_1501495384_album_normal.jpg

Az Éva című filmben (1962) STR (AFP) 

1501493215_758713_1501495385_album_normal.jpg

Jean-Paul Belmondo-val (1963) (AFP)

1501493215_758713_1501495387_album_normal.jpgA fiatal Jeanne Moreau a 60-as években, Párizsban STR (AFP)

1501493215_758713_1501496140_album_normal.jpg

Egy másik filmes ikonnal, Brigitte Bardot-val, a Viva Maria című francia filmvígjátékben (1965)

Forrás: Muere la actriz francesa Jeanne Moreau

Svájcban megnyitották a világ leghosszabb függőhídját

Az Alpokban található 494 méter hosszú építmény Zermatt és Grächen településeket köti össze

1501489275_096799_1501489673_album_normal.jpg

Valentin Flauraud; EFE

1501489275_096799_1501489674_album_normal_1.jpg

A sodronyok, amelyek a hidat tartják, 8 tonnát nyomnak (Valentin Flauraud; EFE)

1501489275_096799_1501489676_album_normal.jpg

A Swissrope cég által épített szerkezet lehetővé teszi, hogy a híd alig lengjen ki (Valentin Flauraud; EFE)

1501489275_096799_1501489679_album_normal_1.jpg

Drónfelvétel az Europabruecke-ről (Valentin Flauraud; EFE)

1501489275_096799_1501489672_album_normal_1.jpg

Az Europabruecke egy 2010-ben lezárt, kőomlás miatt megsérült híd helyett épült (Valentin Flauraud; EFE)

1501489275_096799_1501489678_album_normal_1.jpg

A függőhíd hossza 494 méter, a magasága néhány helyen eléri a 85 métert (Valentin Flauraud; EFE)

1501489275_096799_1501489680_album_normal.jpg

Néhány turista sétál át a hídon (Valentin Flauraud; EFE)

Forrás: Suiza inaugura el puente colgante peatonal más largo del mundo; El País

Vér, verejték, Venezuela

2d6a1a4dac684831b1ddc00de70db24d_18.jpgNicolás Maduro Moros (55)

Nicolás Maduro Moros (Partido Socialista Unido de Venezuela, PSUV), a Venezuela Bolivári Köztársaság elnöke kitűnő érzékkel sodorta országát a totális káoszba. A buszsofőrből, majd szakszervezeti vezetőből lett politikus minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy az általa vezetett országban a zűrzavar és az erőszak legyen az úr. Polgárháborús állapotok, hiperinfláció, áruhiány, kimagasló bűnözési ráta jellemzik eddigi kormányzását. Venezuelában az erőszakon kívül gyakorlatilag már semmi sem működik rendesen.

Az ország totális lerombolását az elnöknek röpke négy év alatt sikerült véghezvinnie, ami rendkívüli teljesítmény. A legszívesebben színes mackófelsőben mutatkozó Maduro kétes sikerként könyvelheti el azt, hogy az ország fővárosa, Caracas, mára a világ legveszélyesebb városa, ő pedig a legkorruptabb politikusa lett. 2016-ban az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) őt választotta meg a Szervezett Bűnözés és Korrupció Év Emberének. Teljesítményével olyan versenyzőket utasított maga mögé, mint Rodrigo Duterte, Vlagyimir Putyin és Bassár el-Aszad. A válságkezelést valószínűleg nem Maduro elnök szorgalmas erőfeszítéseinek bemutatásával fogják oktatni a tankönyvekben.

Maduro, Hugo Chávez elnök 2013. március 5. halála után ideiglenesen átvette a hatalmat az országban. Később, a 2013 április 14-én megtartott választásokon 1,5 százalékkal nyert a centrista ellenzéki jelölttel, Henrique Capriles Radonski (Primero Justicia) szemben. Az, hogy nem történt választási csalás, nem egészen egyértelmű.

Az új elnök elődje, a színes egyéniségű és az országban rendkívül népszerű Hugo Chávez a létező szocializmust kívánta megvalósítani Venezuelában. Ez az ország rendelkezik a világ egyik legjelentősebb olajkészletével, így Chávez populista, XXI. századi szocialista rendszerét a nyersolaj eladásából, viszonylag könnyedén képes volt finanszírozni. A néhai elnök államosította az olajipart, az ebből befolyó jövedelem jelentős részét szociális kiadásokra fordította, emiatt Venezuelában a szegénységet jelentősen sikerült is csökkentenie. Úgy tűnt ennek segítségével hosszú időre biztosíthatja a hatalmát. A 2002-ben ellene megkísérelt puccs kudarca is erre utalt.

Venezuelában az állam jövedelmének 95 százaléka a nyers kőolaj exportjából származott, amiből azonban nagyon keveset fordítottak fejlesztésekre, ipari beruházásokra. 100-120 dolláros hordónkénti kőolajár mellett, ez nem is jelentett különösebb problémát, bár az államadósság már Chávez idejében is növekedni kezdett, köszönhetően az erőltetett államosításnak és a hibás gazdaságpolitikának.

2014-ben, az olajár azonban beszakadt, 100 dollárról 30 dollárra csökkent, így jelentősen megcsappantak az állam bevételi forrásai. Az ország jelentős importfüggősége miatt elkezdődött a valutatartalékok felélése, amely fokozódó élelmiszer-, alapvető szükségleti cikkek-, illetve gyógyszerhiányhoz vezetett. Maduro mindezt azzal indokolta, hogy ez ország elleni külső támadásokra vezethető vissza. Elsősorban az Egyesült Államokat vádolta azzal, hogy így akarják őt eltávolítani a hatalomból.

Az államilag rögzített árak miatt a kereskedelem gyorsan összeomlott. A legtöbb árut, még a vécépapírt is a feketepiacon lehet csak beszerezni, rendkívül magas áron. Maduro mindezért a kereskedőket tette felelőssé, felhalmozással vádolta meg őket. A kenyérhiány miatt tömegesen tartóztatták le a pékeket, arra hivatkozva, hogy szabotálják a kormányt és kenyér helyett inkább sütiket készítenek. Az elnök további államosításba kezdett, ami csak rontott az amúgy is katasztrofális helyzeten.

A pénzhiány csökkentése érdekében a kormány nagy arányú pénzkibocsátásba kezdett, ennek hatására elszabadult az infláció és sprintelni kezdett.

A gyógyszerhiány miatt az ország közegészségügyi állapota a harmadik világbeli szintre süllyedt. Amikor az egészségügyi miniszter, Antonieta Caporala 2017 májusában a katasztrofális állapotokat nyilvánosságra hozta, Maduro pompás taktikai érzékkel le is váltotta.

Az energiahiány miatt az elnök a pénteket munkaszüneti nappá nyilváníttatta, a közhivatalok pedig csak heti két napon működnek. Energiatakarékosság miatt az órákat is előreállították fél órával.

A gazdaság összeomlása miatt, 2014 óta gyakorlatilag folyamatosak a tüntetések Maduro rendszere ellen, amelyekre az elnök fokozódó erőszak alkalmazásával, nyílt jogsértésekkel válaszolt. Az elnök demokrácia-értelmezése teljesen egyoldalúvá vált. Mindent a demokrácia és a nép elleni támadásnak tart, ami a hatalmát veszélyezteti. A tüntetők ellen az elnök bevetette a Nemzeti Gárdát is, akik leginkább felfegyverzett motoros bandákból állnak.

Az ellenzéki sajtót Chávez gondosan felszámolta. Emiatt ezzel az utódjának már nem sok gondja akad. A közszolgálati tévén a legnagyobb tüntetések idején is békés főzőműsorok és szappanoperák mennek. A caracasi kormány a CNN spanyol nyelvű adását azért függesztette fel, mivel ebben leleplezték a venezuelai iraki nagykövetségen folyó útlevél-, és vízumkiadási korrupciót, amelynek fő szervezője Maduro alelnöke, Tareck El Aissami volt. A CNN-t emiatt háborús propaganda terjesztésével vádolták meg.

Több ezer tüntetőt tartóztattak le jogtalan módon. A lefogott tüntetők felett nem polgári, hanem a háborús helyzetekhez hasonlóan, katonai bíróságok ítélkeznek. A demonstrációkon rengetegen sérültek meg. A halottak száma 2017-re túllépte a százat. Az áldozatok a tüntetők, Maduro chávezista támogatói, és a rendfenntartók közül kerültek ki. Az elszabadult erőszak ezért gyakorlatilag polgárháborúnak tekinthető.

A közbiztonság katasztrofálissá vált. Caracasban sötétedés után már életveszélyes kimerészkedni az utcákra. A rablások során az ellenállást nem tanúsító áldozatokat is gyakran megölik. Az autókat már nem feltörik, hanem egyszerűen, fegyverrel fenyegetve leállítják a járműveket. Legtöbbször az autóban tartózkodókat is elrabolják, hogy később váltságdíjat követeljenek értük. A venezuelai bolivár annyira elértéktelenedett, hogy a rablók ezt már nem is fogadják el.

A 2015 december 6-án megtartott parlamenti választásokon az ellenzéki pártok Demokratikus Egység Kerekasztala (MUD) nevű koalíció nagy arányú győzelmet aratott a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) felett. Kéthermados többségbe kerültek a venezuelai parlamentben, a Nemzetgyűlésben. A MUD 112, a PSUV mindössze 55 helyet szerzett. Maduro elismerte ugyan a vereséget, és elfogadta az általa “károsnak” minősített eredményt, de a hatalmáról nem volt hajlandó lemondani. Kijelentette, hogy “bár ma csatát vesztettünk, csak most kezdődik az igazi harc a szocializmusért".

Az elmozdításához elvileg 101 szavzat is elegendő lett volna, ezért 2016 január 15-én, a makacs, kitartó, venezuelai elnök 60 napos gazdasági válsághelyzetet hirdetett ki, mivel ennek segítségével felülírhatta a parlament döntéseit. Ezzel meg tudta akadályozni a lemondatását. A szükségállapotot később szükség szerint meghosszabította.

2017 március végén a legfelsőbb bíróság az elnök nyomására minden hatalmától megfosztotta az ellenzéki többségű Nemzetgyűlést. Ezt azzal indokolták, hogy a parlament megsértette az alkotmányt és nem volt hajlandó együttműködni az államhatalmi szervekkel. A nemzetközi felháborodás és a tüntetések hatására a legfelsőbb bíróság három nap múlva végül visszavonta ezt az arcátlan határozatot.

2017 július elején nagyjából száz, vörös ruhás, chávista, kormánypári tüntető tört be a Nemzetgyűlés épületébe, ahol több ellenzéki képviselőt véresre vertek. Az épületben rekedt 350 embert csak 9 óra elteleltével sikerült kimenekíteni.

Maduro 2017 július 30-ára hatalma megtartása érdekében alkotmányozó nemzetgyűlésről szóló választást írt ki. Ebbe nagy valószínűséggel csak Madoro jelöltjei kerülhetnek be.

Ennek segítségével Maduro kiszélesíthetaz elnöki jogköröket és magára szabhat az ország alkotmányát. A jelenlegi, ellenzéki többségű, választott Nemzetgyűlés jelentőségének csökkentésével Maduro háborítatlan teljhatalomra tehetne szert. Ezután könnyedén, megszüntethetné a néhány, még nem közvetlen kormánypárti irányítás alatt álló intézmény függetlenségét is.

Az elnök országos elutasítottsága azonban mára jelentős, 75 százalékos, ami a polgárháború kiszélesedéséhez vezethet. Az ellenzék bojkottra szólított fel, és az alkotmányozó nemzetgyűlés helyett előrehozott választásokat akar.

A Maduro-ellenes tüntetők közben azt követelik, hogy az elnök mondjon le, írjanak ki előrehozott választásokat, engedjék szabadon a politikai foglyokat, valamint váltsák le az elnökhöz hű legfelsőbb bíróságot.

A kormány az alkotmányozó nemzetgyűlésről szóló választás idejére betiltotta a tüntetéseket. 5-10 év börtönbüntetés fenyegeti azokat, akik ezt megszegik. Maduro kijelentette, „az imperialista szélsőjobboldal próbál meg kívülről parancsokat osztogatni Venezuelának, de az országban csak az emberek szava számít, ezért megtartja a nemzetgyűlést.” Az optimista elnök mindenesetre már előre bejelentette győzelmét.

Ennek ellentmond a választási bizottság elnökének, Tibisay Lucena-nak közlése, aki szerint a tiltakozók az ország több részén megsemmisítették a szavazógépeket.

Venezuelára véres, erőszakos, tragikus napok várnak. Arra is kicsi az esély, hogy Maduro ép bőrrel megússza az egészet.

A fotós és áldozata is pénzbírságot kapott Romániában – a tettes viszont feljelenthető itthon is

Eszes Beáta írása

borbath_aron_gif.gif

Borbáth Áron, az Orbánt kifütyülő nőt földre rántó fotós a törvények alapján Magyarországon is feljelenthető bántalmazásért.

Megdöbbentő ítélet született Romániában: Andreát, aki mintegy három másodpercig kifütyülte Orbánt Tusványoson, 500 lejre, mintegy 35.000 Ft pénzbírságra ítélte a romániai csendőrség közrend megzavarása miatt.

Borbáth Áron, esküvői fotós, Andrea bántalmazója, aki a nőt a hajánál fogva a földre rántotta, ugyanennyi pénzbírságot kapott. Az esetig a csíkszeredai Magyar Konzulátusnak is dolgozott a fotós, akinek a felesége a konzulátus sajtófelelőse, ám a férfival megszünteti a konzulátus a munkakapcsolatot, ahogy erről a kormány több tagja nyilatkozott.

A román hatóság egyenlőség jelet tett egy bántalmazó férfi és áldozata közt

A román hatóság szemében kritikai hangot adni, demonstrálni politikussal szemben az egyenértékű egy tettleg fellépéssel, ugyanakkora vétek, mint az, aki politikai véleménye miatt bántalmaz valakit.

A jövőben bántalmazó férjek akár megússzák pénzbüntetéssel, míg a verésre adott indok alapján büntethető lesz az áldozat is: a nem bekészített hideg sör és a monokli a szem alatt egyformán súlyos vétek lesz a román hatóság szemében.

Andrea korábban azt jelezte, nem tesz feljelentést támadója ellen, és mivel a nő sérülése a hírek alapján valószínűleg 8 napon belül gyógyulóak – bár kétséges, hogy egy ilyen durván, a hátára zuhanás után milyen borda- és belső szervi sérülései lehetnek, a nő reakciójából ítélve még orvoshoz sem ment el – így ismereteim szerint ilyen esetben csak az áldozat tehet büntetőfeljelentést. Kórházi látlelet és 8 napon túl gyógyuló sérülés esetén még egy kórház is hivatalból meg kell, hogy tegye a feljelentést akár ismeretlen tettes ellen is. Ez még pótolható most is: esetleges bordarepedés és belső szervi sérülés nem múlik el pár nap alatt. Andrea kezét durván hátracsavaró és felfeszítő biztonsági őr is okozhatott ízületi sérülést, ahogy erre volt már példa egy tüntető nő és ellene fellépő rendész esetét ismerve.

Az intézkedés és ítélet gyorsaságát nézve Borbáth Áron ellen vélhetően a román hatóság által kezdeményezett szabálysértési eljárás indult egy tömegrendezvényen tanúsított magatartása miatt, ahol a tömegben másokra is veszélyes magatartását büntethették, Andrea mint áldozat nevében viszont nem járhatott el a fotóssal szemben a román csendőrség.

Ám Andreának saját jogköréből fakadó joga, hogy mint a bántalmazás áldozata jogorvoslattal éljen, és feljelentse támadóját, függetlenül attól, az hol történt.

A helyszíni és indítékbeli körülmények csak súlyosbítóak a tettlegességre nézve, ugyanis a nőt szabad véleménynyilvánításában akadályozta meg a brutális támadás, és a támadás bevallott indoka is az volt, hogy a nő véleményét ne fejezhesse ki.

Borbáth Áron saját fotós weboldala és lakóvárosa információs oldalának tanúsága alapján rendelkezett vagy rendelkezik tartós magyarországi lakóhellyel, így nagy valószínűség alapján magyar állampolgársággal is.

Borbáth Áron feljelenthető mint magyar állampolgár, akkor is, ha külföldön követett el bűncselekményt.

A területi joghatóság kiterjed külföldön elkövetett tettre is, amennyiben a magyar állampolgár által elkövetett tett bűncselekménynek számít Magyarországon.

Kedves Andrea! Igazságot szerettél volna tenni politikai véleményed kapcsán, ezért akartad kerülni a tettlegességért feljelentést. Úgy gondoltad, hogy a bántalmazásod eltereli a figyelmet arról, hogy mi a politikai véleményed. Ezzel szemben épp a véleményed kifejezése miatt bántalmaztak.

A romániai pénzbírság viszont megmutatta, hogy a véleményedet nemhogy nem fejtheted ki, de az büntetendő, az annyit ér, mintha megvertél volna valakit. A véleményed annyit ér a szemükben, hogy azért cserébe megüthetnek, egyenlő súlyú a kettő. Az egyenlő bírság azt mondta ki, hogy jogosan ütöttek meg, csak megzavartátok mindketten az eseményt. Borbáth Áron, ha követ téged hazáig, a román csendőrség szerint büntetlenül meg is taposhatott volna, a lényeg, hogy Orbánt és híveit ne zavarjátok ezzel.

Sok nő és jogkövető állampolgár nevében biztatlak újra: kérlek, jelentsd fel Borbáth Áront.

A kapcsolaton belüli erőszak áldozataival szemben Téged nem terhel fenyegetettség, nem jár a feljelentés számodra egzisztenciális veszéllyel, nem zsarol a bántalmazód gyermekeddel. Egy családban vagy kapcsolatban bántalmazott nő az őt sorozatosan megélt traumái mellett a fent említett hatásokkal is küzd, de azok, akik eljutnak a bíróságig, ők felszabadító erőként élik meg, hogy végre igazságot szolgáltatnak. Ezt olyanok is elmondják, akiknek testét visszafordíthatatlan károsodás érte, és hosszas bizonyítási procedúrán vesznek részt. A bizonyítási eljárás esetedben egyértelmű, videóval igazolható, a tettes is elismerte, hogy ő volt.

Hiába kért bocsánatot a tettes, Borbáth azt mondta, „nem így kellett volna fellépnie”. Álláspontja alapján tehát mindenképp fel kellett volna lépnie egy véleményformálóval szemben, egy nővel szemben. Fellépni azt jelenti, hogy ő több jogkörrel rendelkezik, mint Te. Fellépni hatóság léphet fel. Borbáth azt fejezte ki, hogy joga van elnémítani Téged, ha nem úgy, hogy a hajadnál fogva leránt, akkor valahogy másképp, de el kell, hogy hallgattasson Téged, mert erre jogot formált szerinte.

A romániai hatóság azt fejezte ki a köztetek egyenlő bírságával, hogy bárhogy fel is léphetett volna, amely fellépés Borbáth megítélése szerint arányos azzal, amit gondol a véleményedről.

Igazságot csak Te tudsz szolgáltatni, ha a feljelentést követően bíróság előtt elmondod, és a bírósággal kimondatod, hogy semmilyen joga nincs senkinek Téged bántalmazni, semmilyen indokkal, és bármi is egy politikai szereplőről a véleményed, azt elmondhatod. Külön-külön is igaz, de az, hogy azért bántalmaznak, mert véleményed van, az sokkal súlyosabb bűntett.

Nagyon sokan kérünk, biztatunk és támogatunk: jelentsd fel a bántalmazódat itt, Magyarországon, magyar joghatóság előtt.

Előző írásomban leírtam, ez miért lenne fontos.

A gyalázatos romániai ítélettel viszont ez már megkerülhetetlen sokunk véleménye alapján. Amennyiben szükséged van rá, segítünk ügyvéddel, gyűjtést rendezünk a felmerülő költségeidre, a bíróságon jelenlétünkkel támogatunk Téged. Kérlek, hagyj üzenetet a NemGogol blog facebook-oldalán.

(Fotó: RTL/youtube)

Egy elsikkadt népirtás

A Petrezselyem-mészárlás

e4d_3.jpg

A Hispaniola szigetén lévő két ország, Haiti és Dominika etnikailag és kulturálisan is élesen elkülönül egymástól. Haiti népességének 95 százaléka feketebőrű, itt a hivatalos nyelv a francia, illetve a haiti kreol. A Dominikai Köztársaságban a lakosság legnagyobb része mulatt, részben fehér és mindössze 10 százalékuk fekete. Az ország hivatalos nyelve a spanyol. A két ország lakosságszáma nagyjából megegyezik, de Haiti a karibi sziget csupán nyugati harmadát foglalja el.

1937 októberében Rafael Trujillo, Dominika elnöke és diktátora elrendelte a nyugati határvidéken élő haiti etnikum eltávolítását, ami azonban nem a kitoloncolásukat, hanem a kivégzésüket jelentette.

A hivatalos indoklása szerint, a katonai akciót azért indította Trujillo elnök, mivel az ország északi határvidéken tett látogatása során néhányan arra panaszkodtak, a haiti vendégmunkások marhákat loptak és megdézsmálták a mezőgazdasági terményeket.

Az elnök valódi szándéka azonban a lakosság homogenizálása volt.

Mivel az országba nagymértékben áramlott az olcsó, haiti munkaerő, akiket Dominikában rabszolgaként dolgoztattak, emiatt a dominikai állampolgárok között megnőtt az amúgy is magas munkanélküliség.

A rendkívül szegény Haitiből rengetegen vándoroltak át Dominikába, ahol alacsony munkabérért ugyan, de legalább találtak munkát. Eleinte az ültetvényeken, majd az építőiparban foglalkoztatták őket. A haiti lakosok dominikai kizsákmányolása a mai napig folyik.

Haiti 1915 és 1934 között amerikai megszállás alatt volt. Az amerikai csapatok kivonulása után a két ország között határvillongások kezdőtek.

Trujillo és a dominikaiak többsége a nagyrészt fekete, haiti lakosságot alacsonyabb rendűnek tartotta magánál, ami kirekesztéshez, antihaitizmushoz vezetett. Trujillo, akit leggyakrabban el Jefe-ként emlegettek, negyedrészt maga is haiti származású volt, de önmagát fehérnek tartotta.

Rendkívül ellentmondásos, de a fehérek arányának növelése érdekében, az 1938-as Evian-konferencián, az antihaitizmus jegyében Dominika volt az egyetlen olyan ország, amely hajlandó volt nagyszámú, 100 ezer zsidó menekültet befogadni. Végül csak 800 menekült érkezett Sousába, akik később az Egyesült Államokba telepedtek le. Ennek oka legfőképpen az lehetett, hogy Rafael Trujillo az ország történelmének legkegyetlenebb diktátor volt.

Trujillo számára az etnikai konfliktus szítása azért is rendkívül hasznos volt, mivel a haitiak elleni gyűlölet-propaganda elterelte a dominikai állampolgárok figyelmét az elnök tevékenységéről és az ország belső problémáiról. El Jefe azt állította magáról, csak ő képes a Dominikai Köztársaság stabilitását és biztonságát garantálni.

Rafael Trujillo kíméletlenül leszámolt vélt, vagy valós ellenfeleivel. A dominikai vállalatok jelentős része, így a gazdasági hatalom idővel az elnök és családtagjainak kezébe került. Nagyrészt ők birtokolták a hús-, tej-, dohány-, cukor-ipart, a lottót és a termőföldek egyharmadát.

Trujillo egy észak-keleti tartományokban tett látogatása során kijelentette, ő majd megoldja a haiti problémát. Ezután nekilátott „fehér Dominika” megteremtéséhez. A diktátor a feladatot a hadseregre, a rendőrségre és a helyi elöljárókra, polgármesterekre bízta. A vérengzés október 3-án vette kezdetét és öt napon keresztül folyt.

A Dominikai Köztársaságban ezt a masacre (öldöklés), illetve a matanza (mészárlás) szavak helyett, „El Corte”-ként emlegetik, amely vágást, nyírást jelent.

A diktátor a mészárlást úgy próbálta beállítani, mintha a dominikai nép spontán elégedetlensége váltotta volna ki az erőszakot. Néhány civil valóban tevékenyen részt vett a gyilkosságokban, de valójában egy jól megszervezett katonai akcióról volt szó.

A mészárlás neve „La Matanza del Perejil” (Petrezselyem-mészárlás) abból ered, hogy a gárdisták kétség esetén a foglyul ejtett haitieket egy petrezselyem segítségével azonosították. Ráparancsoltak, mondja ki a növény nevét, és ha nem pergette spanyolosan az R betűt, illetve perejil helyett pegsil-t mondott, akkor később kivégezték. Ezt az azonosítási módszert először akkor alkalmazták Dominikán, amikor a dominikai kormány a vendégmunkásokra migrációs adót vetett ki, és így válogatták ki az adóalanyokat.

A haiti vendégmunkások közül azonban sokan jól beszéltek spanyolul. Akadtak közöttük szép számmal olyanok is, akik már az országban születtek, így dominikai állampolgárnak számítottak. Ez utóbbi azonban semmi védelmet nem biztosított számukra.

Néhány esetben a katonák valóban alkalmazták a „perejil-azonosítót”, de megbízhatatlansága miatt nem ez volt a jellemző. Mivel a valóságban etnikai tisztogatásról volt szó, a kegyetlen szelektálást legfőképpen bőrszín alapján végezték. A cél Dominika „kifehérítése” volt.

A hadsereg taktikájához tartozott a megtévesztés. A gyanakvó haitiakkal elhitették, ne dőljenek be az öldöklésekről szóló híreszteléseknek. Csupán arról van szó, hogy az engedély nélkül Dominikában tartózkodókat kiutasítják az országból. Összegyűjtötték, majd a településektől távolabbra kísérték őket, ahol bozótvágó késekkel, szuronyokkal végeztek velük, vagy gumibotokkal verték halálra őket. A katonaság a vérengzés során lőfegyvereket csak ritkán, elsősorban a menekülőkkel szemben használt. Nem akarták, hogy a lövések zaja riadalmat keltsen a lakosság, legfőképpen a további áldozatok körében. A bozótvágókések használata miatt Trujillo a későbbiekben arra hivatkozhatott, hogy csupán a népharag végzett az áldozatokkal.

A holttesteket a Dajabón folyóba dobták, amely északon egy 55 kilométeres hosszan választja el a két országot. A bevándorlás ezt az országrészt érintette leginkább. A folyó ezen szakaszát Río Masacre-nak nevezik. A hadsereg a hidak lezárásával azt is megakadályozta, hogy a csapdába eset haitiak ezeken keresztül elmenekülhessenek az országból.

Államilag szervezett akcióra utal az is, hogy az öldöklés az amerikai érdekeltségű birtokokon dolgoztatott haitiakat nem érintette. Trujillo jó viszonyban volt az Amerikai Egyesült Államok kormányával, amit nem volt szándékában kockáztatni.

Az áldozatok valós száma nem ismert. A becslések nagyon tág határok között mozognak. 1938 januárjában a Dominikai Külügyminisztérium csupán 547 halottról tett említést, ami teljesen valótlan adat. Egyes források szerint ez a szám több mint 35 ezer lehetett. A két országban jelenlévő külképviseletek 1937-ben 5.000-10.000 főre becsülték az áldozatok számát, de ezek az adatok nagyon pontatlanok. A Dominikai Köztársaság soha adott ki pontos számokat az áldozatokkal kapcsolatosan. Valószínűleg nem is nagyon tudnának, mivel Trujillo-t egyáltalán nem érdekelte az, hogy hány haiti nőt, férfit, illetve gyereket végeztek ki a vérengzés során. Legreálisabbnak a 30 ezeres szám tűnik.

Mivel Trujillo jó kapcsolatokat ápolt az Egyesült Államokkal, különösebb következményekkel nem kellett számolnia a „haiti probléma megoldásáért”. A spanyol polgárháború és a nankingi mészárlás amúgy is elterelte a figyelmet a térségről.

Amikor azonban az öldöklés részletei is napvilágra kerültek, az amerikai elnök, Franklin Delano Roosevelt adminisztrációja arra kényszerítette a diktátort, fizessen kártérítést a legyilkolt haiti állampolgárokért. Az akkori haiti elnök, Sténio Vincent a lemészárolt haiti munkavállalók családjai számára 750 ezer dollár kért. Trujillo ezt az összeget 525 ezer dollárra alkudta le, amit 1938-ban Dominika ki is fizetett. A diktátor halottakként csupán 30 dollárt volt hajlandó fizetni. Ez 17.500 főt jelentett. A haiti bürokrácia korruptsága miatt az érinett családok végül mindössze 2 centet kaptak minden egyes elvesztett családtagjukért.

Rafael Trujillo Molina egészen 1961. május 30-áig volt a Dominikai Köztársaság vezetője. Ezen a napon éppen fiatal szeretőjéhez tartott, amikor a sofőrjével együtt merénylet áldozata lett.

77be7cf190593b76c5ea3b4ada001ad4_1.jpgRafael Trujillo Molina

pres-stenio-vncent_1.jpgSténio Vincent

Felhasznált irodalom:

La persistencia de la Masacre del Perejil

Di 'perejil' o date por muerto

La Masacre de Perejil, el exterminio de miles de haitianos ordenado por Trujillo

Un mundo destruido, una nación impuesta: La masacre haitiana de 1937 en la República Dominicana

Conoce la masacre de haitianos de 1937 llamada “Masacre del Perejil"

Miért fontos feljelenteni Borbáth Áront, a nőverő fotóst?

Eszes Beáta írása

borbath.jpg

Az áldozat az emancipációja részének tekinti, hogy teste kényszerű birtokba adásával érvényt szerezzen politikai véleményének. A nő nem tesz feljelentést.

A Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor – a köznyelvben és a fesztivál öndefiníciójában is egyszerűen csak – Tusványos 2017-i programjában, Orbán Viktor társadalmi uszításának idén soros erdélyi tesztelésén a kormánypropaganda ismét meghozta gyümölcsét: a miniszterelnököt a nézőközönségből kifütyülő nőt egy férfi a hajánál fogva egyetlen mozdulattal a földre rántotta, majd egy másik, a rendezvényt biztosító férfi a kezeit hátracsavarva kivezette a tömegből.

A nőt leteperő Borbáth Áron, korábban Magyarországon, most Romániában esküvői fotós, a csíkszeredai magyar konzulátus sajtómunkatársának a férje. Borbáth fotósként szintén dolgozik a konzulátusnak.

A nőt ért bántalmazás kapcsán az egyik legmeglepőbb, egyben az esetről tudósító hírekben kevésbé kibeszélt aspektust vizsgálom.

Mit üzen egy bántalmazott nő esete és arra adott reakciója a többi nőnek?

Borbáth Áron áldozata, Andrea nem akar feljelentést tenni az őt ért tettlegességért.

Az esetről készült videón jól látható, és a tv-interjúban be is vallja a nő, hogy sokkolta a bántalmazás: a földre teperve, hátán feküdve egyfajta „lárva” vagy magzati pózban megmoccanni sem bír, nem rúg, nem üt, nem védekezik, nem sikolt. A körülötte állók a foga kiverésére is buzdítottak. A biztonsági őr, ha a nőt nem vezeti ki, akár meg is lincselték volna. Ha ez nem a nagy nyilvánosságban történik, akkor Borbáth reflexből hajtépéssel és leteperéssel indított mozdulatsora minden bizonnyal nem áll meg itt. A meghitt esküvői képek fotósának elszántságát az is igazolja, hogy pontosan tisztában volt a nyilvánosság erejével, ahol ő magabiztosan mozog akár esküvőkön, akár a konzulátus sajtófotóit készítve. Ebben a közegben tudott számára természetesen reagálni azzal, hogy különösen nyers brutalitással nekiesett egy nőnek. Hátulról, lesből, visszakézből.

Az indoka az volt, hogy a nő ellentmondott Borbáth nézeteinek. Az indoka az volt a tettlegességre, hogy a nő ellenkezett mindazzal, amit a férfi fontosnak tart. A férfi lábánál fekszik egy sokkos állapotú, tehetetlen nő, aki ellenszegülni mert neki. Addig is gyengébb volt nála, de most a földre levitt, összegubózott nő az állatvilágból ismert „áldozat vagyok” pozícióval agresszióra felhívó üzenetet közvetít a támadónak.

Andrea sorstársai ezt már nem szokták megúszni egy háton esett karcolással. Másnap napszemüvegben jelennek meg a munkahelyükön, némelyikük megfázásra hivatkozva beteget jelent. A megdöbbenést, sokkot kiváltó esetet továbbiak követik a sorstársak esetében. Felszabadul egy addig elfojtott gát az agresszorban.

Andrea sorstársai sem jelentik fel a férfit. Ők is megbocsátanak neki, ahogy Andrea. A sorstárs nők indoka az a hallgatásra, hogy megesik ez egy párkapcsolatban. Sokat dolgozik a férj, a partner, feszült, annyi fontos dolga van a férfinak, biztos felidegesítette valami ostobasággal a nő. Nem számít.

Andrea szerint egy feljelentés cicaharc lenne, elvonná a figyelmet a lényegről.

Egy bántalmazott nő esetén nem szeretnék külön belemenni, hogy a nő szülei ma is hagyományosan, ő maga pedig a kifütyülésig hithű Fidesz-es volt. Bár heves társadalmi vita tárgya volt a nyilvánosan kiábránduló, korábban kormánypártiak megtérése, köztük a legnevezetesebbek szintén nők, de azt az esetre reagálók sem vitatják el, hogy nem a semmiből van meg könnyedén a 2/3-a az Orbán-kormánynak hét éve, dacára a totálisan leépített demokráciának és a kizsigerelt, megalázott, meglopott társadalomnak.

A letepert áldozattal készült interjúkból is kiolvasható, hogy Andreának nem csupán a demokrácia alapértékeihez van/volt egy nagyon sajátos, torz, megengedő viszonya hét évig. A cicaharc kifejezéséből leszűrhető, hogy azt sem érti, hogy a köznyelvben az két nő civakodását jelenti, egyben mindkettejük sérelmét lényegtelennek tekintve, a női küzdelmet vásári komédiának titulálva, és még véletlenül sem jelenti azt, hogy egy férfi bestiálisan leteper egy nőt, akinek fontos véleménye lenne.

Andrea azt sem érti, hogy egy férfi tulajdonává vált a teste, azon erőszakot vettek.

Andrea az emancipációja részének tekinti, hogy teste kényszerű birtokba adásával érvényt szerezzen politikai véleményének.

Nyilatkozatából az tűnik ki, hogy annak érdekében, hogy a világnézetét komolyan vegyék, hajlandó a testére tárgyként tekinteni, amit egy férfi kedvére bitorolhat, üthet, gyalázhat. A teste nem nagy ár, mondhatni semmiség, csak hogy egyenlő tagja legyen a társadalomnak.

A nő azt állítja, hogy nem nézett rá a médiafogadtatásra az esetet követően, így később meglepte, hogy a teste leteperése ekkora hírt vert fel. Nem tudom, megnézte-e újra a videót, amikor begubózva, sokkosan, tehetetlenül fekszik másodperceken át, védekezés nélkül, testét kiszolgáltatva a körülötte álló zömmel férfiaknak. Nem csak ő van sokkos állapotban, a látvány is sokkoló. Jellemző, hogy a saját esési ívén ámul el jobban, „focista műeséshez”hasonlítja azt. A maszkulin erőt látja magában azzal, hogy leteperik, egyúttal azt már ő maga egy megrendezett esethez hasonlítja.

Bírósági jogérvényesítésre csak azt találja alkalmasnak, hogy bebizonyítsa, hogy ő nem Soros-bérenc, mert ő maga keresett meg magának mindent. Szeretné magát független, önálló állampolgárként feltüntetni, cserébe a testét bárki birtokba veheti, azon erőszakot vehet. Így érzi magát erős és független nőnek, akit komolyan vesznek.

A Soros-bérenc minősítést egy komoly, bíróságra vihető vádpontnak tekinti, a tettleges fellépést nem. Nem szeretném parodisztikussá tenni az ügyet, így Andrea véleményét komolyan veszem: bankszámla-kivonatot fog bemutatni, ahol a számlára érkező utalók közt nem lesz Soros György neve? Vagy hogyan képzeli ezt?

Az Andreát ért tettleg atrocitásokhoz adalék infó, hogy egy, a hírt kommentelő nő mesélte el saját korábbi tüntetési élményeit, amikor szintén egy rendészeti feladatot ellátó férfi hátracsavarta a kezét, majd a nő karidege begyulladt, 8 napon túl gyógyuló, huzamos ideig tartó idegi elváltozást okozva. Ez a nő csak az azonnali látlelettel és feljelentéssel tudott érvényt szerezni sérüléséből fakadó kártérítéséhez.

Komolyan veszi-e az áldozat politikai véleményét a közvélemény?

Andrea meglátása szerint tekintélyt azzal vív ki magának, ha a testét leteperés helyett az ő állampolgári véleménye maradna fenn. Ezzel szemben férfiak és nők vegyesen a gyalázkodás elég széles skáláját produkálták, itthon és Romániában egyaránt. Nemes egyszerűséggel a közvélemény így összegezte az esetet: egy hülye p*csa, megérdemelte, minek pattogott.

Őt magát is az döbbentette meg legjobban, hogy a támogatására szervezett akcióhoz senki nem társult, az is a gyalázására alkalmas tereppé vált.

Bármikor, amikor a nő azt fejezi ki, hogy a teste birtokba vehető, megüthető, rajta erőszakot lehet venni, azt az üzenetet közvetíti, hogy ő egy tárgy, egy másodrendű lény, akivel bármi megtehető.

Véleménye, hitele, igazsága előtte sem sok van egy nőnek, de a rajta erőszak tevőt felmentéssel egyenesen lemond cselekvőképességéről, és az agresszorok gyámsága alá helyezi magát.

Minden, az erőszakot elkövető férfinak felmentést adó nő azt az üzenetet küldi a társadalomnak, hogy ez bármikor megtehető minden nővel.

Kedves Andrea!

Erőd, hiteled, egyenjogúságod akkor lesz, ha kivívod magadnak, és megvéded az alapvető jogaidat: a sérthetetlenségedhez fűződő jogodat.

Ha már ez sem megy, ha már erről is lemondasz, minden további küzdelemben vesztes leszel. Egy földre tepert test, egy darab hús, nem több.

A Fidesz a szabadságodon – ahogy Te mondtad – az ideáljaidon vett erőszakot. Borbáth Áron pedig a testeden. Utóbbiról videó van, egyértelmű eset. A hátadon esett karcolással is elítélik, vélhetően felfüggesztettet kap. Elfelejteni nem azért fogják, mert nem jelented fel, hanem mert bőszen törli magát az internetről, és mert egy nő megverése nem számít semmit a társadalomban. Ehhez semmi köze annak, hogy feljelented vagy sem.

Ha feljelented, a feleségét sokkal kisebb eséllyel meri majd megütni. Valószínűleg már megtette, de minimum volt fenyegetés, verbális erőszak már otthon. Ez az ember reflexből esett neked, nem először teszi ezt nővel. Ezt bármelyik pszichológus visszaigazolja.

Borbáth Áron a magyar konzulátus, a magyar állam fizetett embere, fotósa. Az Orbán-rendszer éltetője és haszonélvezője. Egy brutális agresszor. Egy nagyon buta férfi, aki azt hiszi, bármit megtehet. Orbán fehérvári huszára. A vak komondor országának erőszakra tréningezett egyede.

Aki nem érti, hogy soha többet nem tud megélni eddigi szakmájából. Egy senki lett, akinek a neve örökre fennmarad az interneten. Elfelejteni azt fogják, ami neki fontos volt.

Tartozol azoknak a nőknek, akiket Borbáth Áron még megütni készül, és akiket már eddig megütött. Tartozol a munkába a sebeket napszemüveggel és sminkkel elfedve járó nőknek.

Tartozol önmagadnak, aki moccanni sem bírt a földön fekve. Tartozol azokkal szemben, akik verbálisan rúgtak még beléd, a földön fekvőbe.

Bíróságon mondd ki, hogy nem csak egy test vagy, akibe bele lehet rúgni, hanem egy állampolgár, akinek jogai vannak, és aki kiáll értük.

Ezzel válsz függetlenné.

A Soros-bérenc, a ribanc, ezek ugyanazon antikultúra uszító szavai, ugyanazt jelentik. Buta, agresszív embereknek előre péppé rágott szlogenek, inszinuációk. Azoknak találták ki, akik nem akarnak és nem is tudnak gondolkozni, csak gyűlölködni és ütni. Azt jelentik ezek a szavak, hogy földre visznek, és földre vihetnek. Semmiféle bankszámlát nem kell mutogatnod.

Állj fel, és jelentsd fel Borbáth Áron agresszort. A hímsoviniszta, kirekesztő, uszító propaganda egyik ostoba haszonélvezőjét és végrehajtóját. A sok közül.

Ezzel sokkal többet teszel a rendszer szétverésén. A rendszer sokadjára leplezte le önmagát: agresszív, uszít, nem tűr meg ellenvéleményt. Ezért tepertek le.

És ezt akarod felmenteni. Ahogy a Fidesz-kormányt mentegetted hét évig. Nem kéne.

Jelentsd fel, és Borbáth Áron elítélésével az agresszív rendszert fogják elítélni.