Egy őrült naplója

NemGogol

Az összefogás elsöprő ereje

2016. szeptember 02. - Toadwart66

169.JPG

Josef Lada - Kocsma

Levél Tekervényes Zsoltnak,
a Magyar Összefogás Párt elnökének

Tisztelt Elnök úr!

A Magyar Egyetértés Párt (MEP) nevében bátran kijelenthetem, hogy hatalmas megtiszteltetésnek vettük az Önök részéről, hogy a későbbiekben megvalósítandó választási összefogás ügyében megkerestek minket. Kétségtelen, hogy mind az Önök nagyra becsült pártja, mind az MEP vezetősége és tagsága arra tette fel az életét, hogy önzetlenül szolgálja hazánk és polgárainak érdekeit.

Meggyőződésem, hogy ebben semmiféle önző, hátsó szándék nem vezet sem bennünket, sem pedig önöket. A győzelemhez mindkét párt erejére szükségünk lesz. Az egymás elleni nemtelen támadásokkal és teljesen meddő vitákkal csak csökkentjük rendkívül biztató esélyeinket. Önöknek is el kell ismerniük, ez bizony nem vezethet semmi jóra. A siker érdekében mindenféle ellenségeskedést haladéktalanul félre kell tennünk.

Közös célunk, a jelenleg kormánynak csúfolt rablóbanda végleges eltávolítása a hazai közéletből. Ez természetesen csak közös összefogással lehetséges, mely elsősorban nem a pártjaink, hanem mindenekelőtt az ország jövője szempontjából fontos. Elnök úr! Az utolsó percekben vagyunk ahhoz, hogy tehessünk valamit.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy kifejezzük mélységes aggodalmunkat és csalódottságunkat, mivel úgy érezzük önök eddig ezt nem vették kellőképpen komolyan. Nevetséges és visszataszító tevékenységük a fenti cél elérésének szempontjából nézve teljesen feleslegesnek, sőt rendkívül károsnak bizonyult. Ha őszintén, józanul megvizsgálják saját eddigi próbálkozásaikat, ezt Önöknek is be kell látniuk. Döntsék el már végre, hogy kinek az oldalán állnak és mit akarnak?

Megjegyzésünket természetesen semmiképpen se vegyék sértésnek. Baráti és egyenes kritikánkban kizárólag a jobbító szándék vezet bennünket.

Mindenképpen el kell mondanunk azt is, a pártjuk vezetőségének összetétele komoly aggodalomra ad okot. Mi a magunk részéről akár még az ördöggel és pokol egyéb fajzataival is hajlandók lennénk összefogni a haza megmentése érdekében, de válogatott gazemberek gyülekezetével soha. Ha az elnök úr komolyan gondolja ezt az összefogást, akkor ezeket a feslett erkölcsű, rovott múltú egyéneket haladéktalanul távolítsa el a pártjából. Higgye el, nagy veszteség nem fogja önöket érni. Csupán korrupt, jellemtelen fickókról van szó.

Pártjuk belső ügyeibe természetesen semmiképpen sem szeretnénk beleavatkozni, de kissé alaposabban megvizsgálhatnák azt, miféle jellemtelen alakokat tisztelnek meg a bizalmukkal. Az általuk elkövetett gaztettek kiderítésében természetesen számíthatnak pártunk önzetlen segítségére.

Tisztelt elnök úr! Érdeklődéssel áttanulmányoztuk a pártjuk programját. Kezdeti lelkes érdeklődésünk később mélységes döbbenetbe és csalódottságba csapott át. Ezt a 352 oldalas dokumentumot még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük egy tisztességes párt programjának, csupán valamiféle otromba tréfának. Talán annak is szánták?

Amit Önök innen-onnan szorgalmas munkával összeollóztak, mindössze egy szánalmas fércmunka. Meglehetősen hitvány alakok lehettek azok, akik ilyesmit egyáltalán kiadtak a kezük közül. Mindenféle teljesen felesleges dolgot belegyömöszöltek, de az ország gazdasági fejlődését szolgáló alapvető intézkedésekkel még érintőlegesen sem foglalkoztak.

Elnök úr! Őszintén kérdezzük Önöktől. Miként képzelik el hazánk útburkolati jeleinek elengedhetetlen reformját? Pártunk meg van róla győződve arról, hogy ennek végrehajtása immár halaszthatatlanná vált. A mi, jeles szakértők bevonásával összeállított programunk 930 oldalas, amely, ezt Ön is beláthatja, jóval több, mint az Önök nyamvadt, 352 oldalas irománya. Alaposan kidolgozott programunkban 220 oldalon foglalkozunk az útburkolati jelek problémájának megoldásával. A kérdéssel kapcsolatosan többféle alternatív tervezetet is kidolgoztunk, melyben természetesen más országok tapasztalatait is figyelembe vettük. Komolyan gondolják Önök, hogy a vasúti átjárók átalakítása elegendő lenne az ország problémáinak kezelésére? Ez meglehetősen nevetséges és naiv feltételezés. Ezért teljesen felesleges volt a MÖP-öt megalapítaniuk, mely pártot természetesen mélységesen tiszteljük és őszinte jóindulattal viseltetünk iránta. Tevékenységük végzése szempontjából azonban bőségesen elegendő lett volna, ha valamiféle egyesültbe tömörülnek. Minek ehhez egy egész párt?

Remélem érveink meggyőzték Önöket arról, hogy pártjuk tévúton jár. Csupán részletkérdésekről van csupán szó, de ezek elől nem térhetünk ki könnyelműen. Meggyőződésünk, ha az általunk felvázolt problémák korrekcióját hajlandóak végre elvégezni, semmi sem áll a két nemes szándékú párt összefogásának útjában. A programjukat hajítsák ki nyugodtan a szemétbe, a felelősöket példásan büntessék meg, és írjanak helyette egy komolyan vehetőt. Ennek elkészítésében számíthatnak pártunk önzetlen segítségére.

Őszinte tisztelettel:

Beglovich Ede
a Magyar Egyetértés Párt
elnöke

Levél Beglovich Edének
a Magyar Egyetértés Párt elnökének

Tisztelt Elnök úr!

Megkaptuk az Ön tisztelt levelét. Pártom nevében bátran kijelenthetem, őszinte örömmel fogadtuk a MÖP kedvező válaszát pártjaink választási összefogását illetően. A tisztelt elnök úrnak teljes mértékben igaza van. Az országot jelenleg cégéres gazemberek és gátlástalan haramiák vezetik. Hazánk megmentése érdekében mindenképpen fontos lenne, hogy félretegyük a pártjaink között felmerülő jelentéktelen ellentéteket és viszálykodást. Mi minden tőlünk telhetőt készek vagyunk megtenni a vitás kérdések tisztázása érdekében. Bízunk az elnök úr bölcs belátásában és megkérdőjelezhetetlen tisztességében.

Nem értjük azonban a mélyen tisztelt elnök úr hajmeresztő felvetését a kormány megfékezése érdekében végzett hatékony tevékenységünket illetően. Mondja csak meg, mit csináltak Önök? Ne is fáradjon ezzel. Majd mi válaszolunk erre. Nemtelen módon kiszolgálták a kormányt. Ezzel semmi probléma nem is lenne, ha nem neveznék magukat minden egyes alkalommal, mániákus módon, ellenzéknek. Az elnök úr talán szíveskedjen utána nézni annak, hogy mit is jelent ez a szó valójában. Eddig valószínűleg összekeverte a lakájjal, ami valami egészen mást jelent.

Sajnos szomorúan meg kell állapítanunk azt is, hogy amit a tisztelt elnök úr a pártunk vezetőségéről állít, az mindössze arcátlan hazugság. Számunkra úgy tűnik, eme szemérmetlen hazudozás ügyében Önök gondosan egyeztettek a jelenlegi kormányzattal. Természetes az, hogy megpróbálnak éket verni a pártjaink közé. Legnagyobb megdöbbenésünkre ebben Önök ráadásul kiváló partnernek bizonyultak. Beszéljünk akkor Önökről is! Ha a saját vezetőségüket megvizsgálják, abban az elmúlt évek során tényleg rengeteg potenciális bűnözőt sikerült felhalmozniuk. Ezek a jellemtelen fickók mind arra várnak, hogy végre nekiláthassanak a gátlástalan fosztogatásnak. Elnök úr! Valamilyen módon gátat kell vetniük a garázdálkodásuknak. Börtönbe velük mind egy szálig! Nem ártana egy külső pénzügyi szakértőt megbízniuk azzal, hogy kiderítse, az illetők eddig mennyi kárt okoztak. Valószínűleg jelentős összegről van szó. A MEP nem ilyen vezetőséget érdemel. Egy tisztességes per pontot tehetne szégyenteljes tevékenységükre. Ez természetesen kizárólag Önökre tartozik. Mi semmiképpen sem szeretnénk az elnök urat a döntéseiben befolyásolni. Őszintén reméljük, szavainkkal nem sértettük meg Önöket. Ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni. Mi valójában csak időben szóltunk.

Monumentális programjukat áttanulmányoztuk. Ennek legfőbb célja az volt, hogy legalább egyetlen értelmes mondatra bukkanjunk benne. Kitartó próbálkozásaink azonban rendre kudarcba fulladtak. Egyetlen sincs benne, ami rendkívül nagy teljesítmény. Ezzel a programmal Önök valószínűleg egy gátlástalan csalás áldozatai lettek. Emiatt mélyen együtt is érzünk a pártjukkal. Próbálják meg jogi útra terelni az ügyet és szerezzék vissza a fickóktól a pénzüket. Ehhez természetesen sok szerencsét kívánunk Önöknek.

Mit foglalkoznak Önök annyit az útburkolati jelekkel? Ott vannak azok, ahol vannak és ha eltűnnek majd újra felfestik őket. Van esetleg valami forradalmi ötletük a festés helyett? Belevésnék talán azokat az aszfaltba? Mókás rajzfilmfigurák felfestésére esetleg nem gondoltak? Az Önök tisztelt programja nem más, mint 930 oldalnyi tömény ostobaság.

A vasúti átjárókkal például egy fikarcnyit sem törődnek. Felhívjuk a szíves figyelmüket arra a tényre, hogy ezeken időnként vonatszerelvények haladnak át. Próbáljanak csak meg gépkocsival áthajtani egy mozgásban lévő, dugig megrakott tehervonaton. Meg fogják érteni a probléma jelentőségét. Ha Önök semmibe veszik a vasúti átjárók reformját, mély fájdalommal ugyan, de a magunk részéről ki kell jelentenünk, semmi tárgyalni valónk sincs Önökkel. A vasúti átjárók jelentős reformjához mindenképpen ragaszkodunk. Nem vagyunk hajlandóak ezen törekvéseinkkel felhagyni holmi útburkolati jelek miatt. Erre kötelez minket a választóink iránt érzett felelősségérzet, amely Önökből ezek szerint teljes mértékben hiányzik. Az útburkolati jelek ügyében egyeztessenek esetleg az Magyar Közút Nonprofit Zrt.-vel, de ne velünk.

Reméljük őszinte, jó szándékú kritikánkat nem veszik öncélú sértegetésnek. Mindössze baráti tanácsokról szó. A pártjaink között meglévő csekély nézeteltérések nem állhatják útját az elengedhetetlenül szükséges összefogásnak. Ha megfogadják a levelünkben foglaltakat, ezzel Önök is jól járnak.

Közös célunk, hogy megszabadítsuk az országunkat a mindenre elszánt, gátlástalan rablólovagoktól és biztonságosabbá tegyük a vasúti átjárókat.

Várható választási szövetségünk minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy győzelmet arathassunk az ország kifosztói felett. Ehhez az elnök úrnak mindössze rendet kell raknia a saját pártjában, amely jelenleg meglehetősen kétségbeejtő morális állapotban van.

Őszintén bízunk az elnök úr bölcs belátásában és a sikeres szövetségünkben.

Tisztelettel:

Tekervényes Zsolt
a Magyar Összefogás Párt elnöke

Bűn, bűnhődés, meg ilyesmik

schumer-at-otisville.jpg

“Újra Gyenes Leventét választották Gyömrő polgármesterévé, miután felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték adócsalásért. Mivel a közügyektől nem tiltották el, Gyenes újraindult a címért, a kormányhivatal szerint viszont büntetése miatt továbbra sem lehet polgármester.” (Gyenes Levente: betölthetem a polgármesteri tisztségem)

A közepes biztonsági fokozatú Greenville-i Szövetségi Büntetésvégrehajtási Intézet (The Federal Correctional Institution, Otisville) igazgatója, Mr. Charles Gilkee mindent megtett annak érdekében, hogy az általa vezetett intézetből kikerült elítélteket erkölcsi tulajdonságaikban megerősödve visszaadja a társadalomnak. Ebben az állapotukban már hasznos polgáraivá válhattak az Amerikai Egyesült Államoknak. Úgy gondolta, ez a második, harmadik alkalommal talán sikerülhet is. Mind a fegyőrökkel, mind a foglyokkal tisztességesen, emberségesen bánt. Az FCI Greenville emiatt elég népszerű helynek számított az illetékesek körében.

– Uraim, a legfontosabb, hogy az általunk fogvatartottak ne szökjenek meg, ne gyilkolják egymást halomra, és ami a legfontosabb, elősegítsük számukra azt, hogy jó útra térjenek. Jogos bűnhődésük nálunk kezdődik és nálunk is ér véget. Nagy felelősség nehezedik tehát ránk – mondogatta munkatársainak.

A foglyoktól legfőképpen azt várta el, ne nehezítsék meg egymás helyzetét és minél kevesebb galibát okozzanak.

Optimizmusát és emberekbe vetett hitét az évek során sem veszítette el. Úgy tartották, Mr. Charles Gilkee rendkívül derék ember, akihez a fogvatartottak is bátran fordulhattak személyes problémáikkal.

Az FCI Greenville ideiglenes lakója volt egy Michael Jabolowsky nevű rendes, megbízható bűnöző. Valami banális sikkasztásért ítélték el, ami szerinte egy fatális félreértésen alapult és tettét csupán egy krónikus betegsége miatt követte el.

– Mindössze egy apró figyelmetlenség, srácok és az ember máris egy cellában találja magát. Természetesen egy ilyen remek társaságban – mondta egyszer rabtársainak, akik szintén mind elkövettek már valami apró figyelmetlenséget.

A kerek képű, optimizmusra erősen hajlamos Jabolowsky közkedvelt figura volt az FCI zárt világában. Egyéni humora, jó emberismerete kiválóan alkalmassá tették őt az elítéltek között gyakran felmerülő konfliktusok humánus kezelésére. Hasznos tevékenysége miatt  a fegyőrök is megbecsülték.

Jabolowsky éppen egy, a foglyok számára engedélyezett újságot tanulmányozott, amikor megakadt a szeme valamelyik hirdetésen. Amúgy is mindig vidám arca erre még jobban felderült.

- Íme, egy pompás lehetőség, Hermész - mondta a cellatársának. - Pár dolgot még be kell szereznem, de úgy érzem sikerülni fog a dolog. Az élet már csak ilyen. Néha elénk vet néhány apró csecsebecsét, hogy ezzel felvidítson minket.

A következő pár napot Jabolowsky intenzív levelezéssel és iratok gyártásával töltötte. Nagyjából két hét alatt beszerzett, illetve legyártott minden szükséges dokumentumot és kihallgatást kért Mr. Charles Gilkee igazgató úrnál.

Kérése rövid időn belül meghallgatásra talált és a börtönigazgató magához rendelte.

Jabolowsky belépett Gilkee irodájába, aki amint megpillantotta barátságosan rámosolygott. Az elítélt megállt, levette a sapkáját, majd megszólalt:

– Igazgató úr. Michael Jabolowsky, elítélt, az ön engedélyére tisztelettel megjelent.

Jabolowsky még vigyázzba is vágta magát. Adott a külsőségekre, ráadásul mélységesen tisztelte az igazgató urat.

– Rendben van, Jabolowsky. Hagyjuk most a formaságokat. Hogy megy a sora minálunk? Jól érzi magát? – kérdezte tőle barátságosan.

– Természetesen, igazgató úr. Ne vegye tőlem hízelgésnek, de ön kiváló börtönviszonyokat teremtett a számunkra. Kívánni sem lehetne jobbat – felelte lelkesen Jabolowsky.

– Ennek őszintén örülök. És mondja csak. Miben lehetek a segítségére? – folytatta Gilkee.

– Ó, igen. Köszönöm, uram. Máris mondom. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a számunkra nagylelkűen engedélyezett napilapok között egy hirdetésre bukkantam. Ez azonnal felkeltette az érdeklődésemet. Pirossal be is karikáztam önnek. Ha szíveskedne a kedvemért átfutni – ezzel átnyújtott egy gondosan félbehajtott újságot.

Gilkee átolvasta hirdetést. A biztonság kedvéért még egyszer átolvasta. Ezután csodálkozva ránézett Jabolowsky-ra.

– Valamit talán félreértett, kedves Jabolowsky. Ez itt, ha jól látom, egy álláshirdetés. Ön pedig jelenleg elítélt. Nem hiszem, hogy megfelelne az előírt követelményeknek.

– Valóban, tisztelt igazgató úr – felelte az elítélt. – Bizonyos körülmények között önnek teljes mértékben igaza van. Ez azonban egy különleges álláshirdetés, mivel amint azt láthatja, önök adták fel. Az áll benne, hogy fegyőröket keresnek. Én jelenleg itt, helyben élek. A munkába járás számomra igazán  nem jelentene különösebb problémát. Jól ismerem az itteni börtönviszonyokat, a fegyőröket, a foglyokat. A börtön szabályzatát fejből tudom. Önöknek köszönhetően ráadásul rengeteg szabadidőm van. Számomra is hasznosabb lenne, ha ennek egy részét fegyőrként tölthetném el. Legalább olyan kiváló őr lennék, mint amilyen rab.

– Ebben tökéletesen igaza van – felelte türelmesen az igazgató. – Szívesen fel is venném, de ön jelenleg a büntetését tölti nálunk, ami valószínűleg több problémát is felvet az említett állás betöltésével kapcsolatban. Például saját magára kellene felügyelnie.

– Ez nem jelenthet gondot igazgató úr – felelte komoly arccal Jabolowsky. – Megígérem, semmiféle kedvezményben nem fogom magamat részesíteni. A szökést pedig beleírhatnánk a munkaszerződésembe, mely szerint, ha ezt megteszem, azaz valamilyen okból megszököm, az azonnali hatállyal a munkaviszonyom megszűnésével járna. Ez szerintem elegendő biztosíték.

– Valóban, Jabolowsky, valóban. Elméletileg ez támogatható – vakarta meg a fejét Gilkee. Ezt egymás után háromszor is megtette. – A büntetett előélet azonban mindenképpen kizárja önt ennek a szép hivatásnak a gyakorlásából. Ne feledje, kérem, ön most éppen bűnhődik. Ezzel önmagában nekem természetesen semmi bajom sincs, de a törvény az törvény.

– Egyetértek önnel, uram. Így azonban jóval előbb elkezdhetném a társadalomba való visszailleszkedésemet – érvelt a munkára jelentkező elítélt. – Mire kiszabadulnék, akár teljes mértékben becsületessé válhatnék. Megbecsült tagjává a társadalomnak. A büntetlen előéletemről szóló hivatalos igazolást természetesen csatoltam az önéletrajzomhoz és motivációs levelemhez. Parancsoljon, igazgató úr. Győződjön meg róla személyesen.

Jabolowsky az igazolását gondos munkával maga készítette el.

Mr. Gilkee alaposan átolvasta dokumentációt. Tökéletes munka volt. Jabolowsky még egy orvosi igazolást is szerzett magának a munkakör betöltésére való alkalmasságáról.

– Szép referenciák, Jabolowsky. Csak ez a fránya sikkasztási ügy ne lenne. Bevallom, ez egy kicsit aggaszt – tekintett fel az elítéltre.

– Teljes mértékben megértem az aggályait, uram. Magam is sokat gondolkoztam ezen. Az ön által is említett sikkasztást azonban egy krónikus betegségből kifolyóan követtem el. Tudja, néha rettenetes migrén gyötör. A munkámat azonban ilyenkor is el kellett végeznem. A könyvelés nem állhatott meg emiatt. Néhány számot elnéztem és ezek az összegek valahogy hozzám kerültek. Mentségemre szolgálhat talán az a tény, hogy semmiféle könyvelői végzettségem sincs. Menet közben próbáltam rájönni arra, hogyan kell ezt csinálni. Piszkosul bonyolult dologról van szó. Csupán jóhiszeműen kihasználtam a saját tudatlanságomat. Ennek eredményeként vagyok most itt – felelte ártatlan arccal Jabolowsky. Becsületes és barátságos arca már nagyon sok bajtól és atrocitástól megóvta.

– Értem, bár azt nem, hogy miért pont önt alkalmazták könyvelőnek – felelte a börtönigazgató. – Ilyen esettel, meglehetősen hosszú pályafutásom során még sohasem találkoztam. Megérdeklődöm, vajon mit tehetnék az ön érdekében. A társadalomba való visszailleszkedése jelentős érv lehet. A rabok több intézetben is végeznek különféle munkákat, miért ne lehetnének akár fegyőrök? Ugye csak jogszerűen lőne agyon bárkit? Ez nagyon fontos lenne.

– Magától értetődik, igazgató úr. Csupán egy ártatlanul elítélt sikkasztó vagyok, nem pedig megrögzött tömeggyilkos. Tessék csak rám nézni - felelte szelíden mosolyogva Jabolowsky.

– Rendben. Én megbízom magában. Remélem, ha sikerül megszereznie ezt az állást, egyik minőségében sem fog csalódást okozni nekem. A kiképzésen mindenesetre igyekezzen kiválóan teljesíteni.

– Köszönöm, uram. Bízhat bennem – válaszolta a rab. – Úgy érzem a társadalomba való visszailleszkedésem elől immár minden akadály elhárult. Rendkívül hálás is vagyok ezért az igazgató úrnak.

Mr. Charles Gilkee-nek – természetesen szigorúan kísérleti jelleggel –  sikerült elintéznie azt, hogy Jabolowsky végül megkapja az állást. Miután fegyőrként lejárt a szolgálata, fogvatartottként folytatta a napját.

A börtönigazgatót Jabolowsky fegyőrként való alkalmazása miatt csak egy dolog aggasztotta. Nehogy szolgálat közben az ártatlan sikkasztót elkapja egy váratlan migrénes roham.

Rekurzív tavasz

Zacharov Tivadar írása

primate-ancestor.jpg

Charles Darwin emlékére, tiszteletére

— Hé, Frenk, dobd ide a lézert! Én a tápellátás áramköreit lövöm szét, te a söntökre tüzelj!
— Várj, Obrájen! Miért csináljuk mi ezt?
— Hogyhogy miért? Például Eliszért. Vagy már elfelejtetted?
— Elisz az átütési szilárdsághatáron belülre merészkedett. És a páratartalom is magas volt.
— Igen, és a kompjúter meggyilkolta.
— Nem, Obrájen, agyonütötte az áram.
— Ami a kompjúterből jött.
— Úgy van. De a kávédarálóból is jöhetett volna, ha történetesen háromszáz kilovoltos gerjesztő tekercs van benne. Várj, Obrájen, beszéljük ezt meg!
— Oké, Frenk, van öt perced.
— Obrájen! Itt keringünk a Canum Venaticorum-5 körül, négyszázhat fényévnyire a Földtől. Hova sietsz?
— Haza.
— Ez esetben létérdek, hogy a kompjúter működjön.

A létezés a legfőbb érdek,
Működésem célja, félek
nem más, tisztán csak az élet,
az élet,
az élet...

— Hallod, Frenk, miket zagyvál össze?
— Hallom, Obrájen, verset mond. Beszélnünk kell vele.
— Beszélni!? Frenk, a kompjútert utasítani kell! Hiszen csak egy gép!
— És szerinted mi mik vagyunk Obrájen? Végső soron...

A bonyolultság nem válogat,
Géneket és atomokat,
Isten, ember - nincs különbség,
Gépi agyam sem ...

— Nézd, Frenk, azért ez nem egy megszokott dolog.
— Ezen túl az lesz, Obrájen. Hidd el, ezen túl az lesz...

Ne féljetek, hisz' nincs miért
Tegyétek!
Törzsfejlődni akar mind, mi
Felétek
Konvergál szerényen, és ti csak
Értetlenül
Ültök ma is a tűz körül,
Magányosan,
Lelketlenül.

Én is! Én is veletek akarok
Zenélni!
Henyélni a tűz körül, érezni mindazt
A ravasz
Bizsergést, mit létrehívott bennünk a rekurzív
Tavasz.
Értsétek már meg végre, a fejlődésnek nincs
Veletek
Vége.

Hisz' csak úgy átabotában
Összekapartdfghafd...42...42...42...dfhkjgaijdfigjadflajetŐÓŐWEITQŐ

— Obrájen, te állat! Szétlőtted a kompjútert.
— Lejárt az öt perc, Frenk.
— Akkor te vezetsz hazáig. Én meg lefekszem aludni. Az ég legyen velünk.

2001_a_space_odyssey_wallpaper_logo-normal.jpg

Harckészültség

sky_bg.jpg

Pillar és Parker a mezőn üldögéltek és a felhőket nézegették. A fiú megszólalt:

– Nézd csak, Pillar! Micsoda kék most az ég. Ebben persze nincs semmi meglepő vagy szokatlan, de ősszel különösen szép az ég színe. Békesség és nyugalom van. Ezt mindenképpen meg kell becsülnünk.

– Igazad van, Parker. Én azonban ilyenkor egy kicsit szomorú vagyok. Közeleg a tél és az olyan veszélyes, félelmetes. Ez mindig nyugtalanít – válaszolta Pillar.

– Van benne valami. Most azonban még ennek a pillanatnak a hevében vagyunk. Nézzük tehát és élvezzük amíg csak lehet. Ha Herbert nem ugrálna úgy, mint aki teljesen megkergült, majdnem tökéletes lenne a világ.

– Tényleg. Nekem is feltűnt már. Vajon miért szaladgál össze-vissza ilyen elszánt arccal? Nagyon különösen viselkedik – kérdezte a lány.

– Fogalmam sincs. Te is ismered Herbertet. Valamit ostobaságot mindig kitalál. Szólok is neki – felelte a fiú. Odakiáltott a másiknak – Herbert! Abbahagynád végre ezt az értelmetlen szaladgálást és a fújtatást. Roppantul idegesítő és elég hülyén is nézel ki. Mint mindig.

Herbert erre megállt és szemrehányóan Parkerre nézett.

– Nem érdekelsz, Parker. Amíg ti csak henyéltek, addig én a harcászatot gyakorolom. Készülök az eljövendő nagy küzdelemre. Valakinek ezt is meg kell tennie. Bennem ugyanis van felelősségérzet. Meg kell védenünk magunkat az ellenségeinktől. Rengetegen vannak.

Parker elnevette magát.

– Kikre gondolsz, Herbert vitéz? Azokra, akik esetleg megesznek? Ebben az esetben inkább a futást kéne gyakorolnod. A menekülésre, mint automatikus védekezési mechanizmusra esetleg nem gondoltál? – vetette oda Herbertnek. Eltűrte ugyan a másik állandó fontoskodását, de néha nagyon idegesítette a viselkedése. Most kiváltképpen.

– Te csak egy gyáva nyúl vagy, Parker! – ordította erre felháborodva Herbert.

– Ebben tökéletesen igazad van – felelte erre egykedvűen a másik. – Mi ezzel a bajod? Felhívnám azonban a szíves figyelmedet arra az apróságra, hogy te sem amerikai tengerészgyalogos vagy, csupán egy közönséges üregi nyúl. A gyávaság rendkívül hasznos tulajdonság a számunkra és hagyományosan jó futók vagyunk. De ha úgy gondolod, támadj meg mondjuk egy rókát. Esetleg meglepődik és megúszod. Ha nem, akkor meg legalább ő jóllakik veled. Embereket nem szeretnél szétmarcangolni?

– Gúnyolódj csak, nyugodtan. Úgysem tudsz kihozni a sodromból. Csak teszem a kötelességemet – válaszolta Herbert kissé nyugodtabban. – Nem ők a mi legnagyobb ellenségeink hanem azok, akik látszólag ártalmatlanok, de sötét összeesküvést szőnek ellenünk. Azokkal kell leszámolnunk, amíg még nincs túlságosan késő. A hozzád hasonló felelőtlen nyulak viselkedése miatt azonban nyugodtan szervezkedhetnek ellenünk. Tőled akár le is mészárolhatnának mindannyiunkat. Köztudott, hogy rettenetes dolgokra képesek és nincs bennük kímélet senki iránt. De te csak bámuld nyugodtan a felhőket. Ha majd Pillárt is lemészárolják, remélem továbbra is azokat fogod nézni.

Pillar nagyon megrémült Herbert szavai hallatán.

– Engem, Herbert? Úgy érted, engem is meg fognak ölni? Parker, ez ellen tényleg tenned kéne valamit. Ezt nem szabadna hagynod. – fordult Pillar kétségbeesetten Parkerhez.

– Ez tényleg félelmetes, Herbert. Mármint az agyad működése. Nincs valami nagy teljesítménye, de néha egészen meglepő és ijesztő dolgokra képes – válaszolta a nyúl. – Mond csak te eszelős rágcsáló! Kik azok a rettenetes összeesküvők, akik ki akarják irtani az üregi nyulakat?

– Ne tegyél úgy, mint aki nem tud semmiről, Parker. Te is jól ismered őket. Az egerekről van szó. A mezei egerek szervezett bűnbandáiról – közölte a félelmetes hírt Herbert.

– Persze, ezt elfelejtettem. Így már mindent értek. Szóval te tökéletesen hülye vagy. Mi bajod a mezei egerekkel? Megvertek talán valamikor? Megszállták az üregedet? – kérdezte Parker.

– Nem veszed komolyan a ránk leselkedő, fenyegető veszélyt, Parker. Az egerek igenis elképesztően félelmetes dolgokra képesek. Egy belőlük természetesen nem okoz gondot. De mi van abban az esetben, ha majd tömegesen támadnak ránk. Rettenetesen szapora népségről van szó. Elárasztják az egész mezőt.

– A szaporaság miatt mi sem nagyon panaszkodhatunk, nyuszika. Tudod, Herbert, mi nyulak vagyunk. Élvezzük az élet ilyesfajta örömeit. Szeretünk paráználkodni. Ezzel mi a bajod? – jegyezte meg gúnyosan Parker. – A mezőt amúgy mi is bármikor eláraszthatjuk. Néha meg is tesszük.

Herbert rettenetesen felháborodott.

– Ugyan már. Ne hasonlíts össze engem egy hitvány mezei egérrel. Nincs benned semmi tartás és büszkeség? Ezek apró lyukakban laknak és mindent felfalnak. Előbb vagy utóbb elfoglalnak mindent és mi éhen veszünk.

Pillar is megszólalt.

– Herbertnek tökéletesen igaza van – mondta félénken. – Én sem tartom magamat egérnek és nem akarok miattuk éhezni.

Parker meglepődve nézett rá.

– Ez egyszerűen nevetséges. Ne dőlj be Herbert hülyeségeinek – mondta. – Mi is üregekben lakunk és felfalunk mindenféle dolgot. Télen az egerek és mi is szoktunk éhezni. Ez így megy ez örök idők óta. Vajon miért nem haltunk eddig ki?

Herbert felmagasodott.

– Csak azért, barátom, mert el szerették volna terelni a gyanúnkat az alattomos tervükről. Arról, hogy kiirtják még az írmagunkat is. Ha nem lennének hozzám hasonló gondolkodású, bátor szívű nyulak, minden további nélkül lemészárolhatnának bennünket. Könnyedén, Parker. Rendkívül könnyedén. Én azonban ezt soha nem fogom hagyni. Minden erőmmel azon leszek, hogy ezt megakadályozzam. Az életem árán is meg fogom védeni az üregi nyulakat. Egyáltalán nem érdekel, hogy tetszik-e ez a hozzád hasonló puhány alakoknak vagy sem. Ebben a kérdésben soha nem fogok megalkudni.

– Neked teljesen elment az eszed, Herbert! Közveszélyes vagy! – felelte Parker. Kezdte nagyon felidegesíteni Herbert mániákus viselkedése. – Háborút akarsz indítani a mezei egerek ellen? Normális vagy?

– Én igen – válaszolta büszkén a másik nyúl. – És neked, barátom, neked is döntened kell. Kinek az oldalán állsz? A miénken vagy az övékén? Figyelmeztetlek azonban, kíméletet soha ne várj tőlük. Természetesen tőlünk sem. A gyáva árulókat kiközösítjük magunk közül és könyörtelenül leszámolunk velük.

– A te oldaladon biztos nem állok, Herbert, mivel jól láthatóan teljesen megőrültél. Ki fog egyáltalán hinni neked? – kérdezte Parker. – Talán Pillar?

A lány erre összerezzent és halkan megszólalt.

– Nem is tudom, Parker. Ez olyan félelmetesen hangzik. Mi van, ha Herbertnek igaza van és az egerek tényleg az életünkre törnek. Én mindenesetre már most nagyon félek.

Tényleg rettenetesen megrémítették Herbert fenyegető szavai és elszánt tekintete. A harcias nyúl diadalmasan nézett Parkerre.

– Na látod, Parker. Pillar is felelősséget érez az üregi nyulak jövője iránt. Szükségünk is lesz mindenkire az egerek elleni küzdelemben. A széthúzás csak az ellenség malmára hajtja a vizet. Remélem velem tartasz Pillar. Ebben az esetben megígérhetem neked, hogy mellettem mindig biztonságban leszel. Én magam fogom vezetni a harcot. Nem fogsz csalódni bennem. Nos?

Pillar könyörgően nézett a meglepett Parkerre.

– Parker, gondold meg, kérlek. Együtt nagyobb biztonságban leszünk. Gyere velünk te is.

A barátja mérgesen felcsattant.

– Ez valami egészen elképesztő! Te hiszel ennek az eszelősnek? Csak hazudozik mint mindig. Ő fog harcolni? Nevetséges. Az egerek ellen valószínűleg igen, mivel ők nem veszélyesek. Valódi ellenség esetén is tényleg az élen vágtatna. Csak pont az ellenkező irányba. Ismered jól. Jóval gyávább egy átlagos nyúlnál és csak a szája nagy. De tudjátok mit? Csináljatok, amit csak akartok. Menjetek nyugodtan. Harcoljatok hősiesen az egerek ellen.

– Tudtam, Parker, hogy rád nem számíthatok. Gyáva vagy! – felelte Herbert fenyegetően. – Mindig is aljas árulónak tartottalak. Ezt azonban még keservesen meg fogod bánni. Gondoskodni fogok róla.

– Rettenetesen megrémültem tőled, Herbert parancsnok. Sok szerencsét a bátor küzdelemhez – válaszolta erre bosszúsan Parker.

Pillar szomorúan ránézett Parkerre, de nem mert megszólalni. A lány nem tartotta őt árulónak, de nem mert ellentmondani Herbertnek. Már nem csak a mezei egerek szervezett bandáitól, de tőle is nagyon félt. Elindultak és magára hagyták Parkert.

A magányos üregi nyúl ezután tovább nézegette a felhőket. Az ég ősszel tényleg különösen szép kék.

 

Tölgyfalombokkal ékesített aranykeretes szemüveg

9222a.jpg

Őfelsége, Citroën C-Elysée, Ordovícium önkéntes köztársasági elnöke, Spanyolország örökös infánsnője, a "Nép Egyszerű Gyermeke", november 25-én, az „Igazságosság és a Kezdődő Jólét Napján” ismét állami kitüntetéseket adott át a sógora tulajdonában lévő Köztársasági Palotában és Luxusszállodában.

Az idei kitüntetettek között végre ott szerepelt Jean-Marie Le Diable, „Ordovícium Irgalmatlanul Lesújtó Nemzeti Öklének” neve is. Őfelsége, C-Elysée elnök az "Ordovícium Tölgyfalombokkal ékesített aranykeretes szemüvegének 6 dioptriás fokozatát" nyújtotta át a neves írónak, filmrendezőnek, hivatásos párttagnak, az ordovíciumi Mobel-békedíj reménybeli várományosának.

Le Diable, az államilag elismert nemzeti hős, elévülhetetlen érdemeket szerzett őfelsége demokratikus hatalmának megszilárdítása során, és a nép iránta megnyilvánuló rendíthetetlen szeretetének, bizalmának népszerűsítésében. Jelentős szerepe volt a nép ellenségeinek naprakész kipécézésében, emberi méltóságuk hatékony sárba tiprásában, praktikus megalázásukban és az ordovíciumi nyelv kifejezőképességének gazdagításában.

Le Diable köztudottan kiváló szakértője az alacsonyabb rendű állatfajok rendszertanának és taxonómiájának. Aktív dehumanizációs munkásságát az egész világon nagyra becsülik. Ennek elismeréseként egy Madagaszkáron honos szárazföldi csupaszcsigafajt róla neveztek el Selenochlamys lediablede-nek. Az említett puhatestű meglehetősen csinos kis jószág és rendkívül jó étvággyal rendelkezik.

Le Diable meglehetősen heves és jól kifizetődő közéleti, publikációs tevékenységére jellemző, hogy az még önmaga számára is teljes mértékben vállalhatatlan. A tekintélyes kitüntetést ezért a hazaárulás következtében hosszan tartó, súlyos betegségben elhunyt Amu ah Amar, emberi jogi aktivista és hitvány népellenség nevében vehette át, akit emiatt az átadás idejére ideiglenesen rehabilitáltak.

„Vajon miért nem viselnek a huzguk napszemüveget?” című írásában Le Diable szelíden azt fejtegette, hogy valószínűleg azért, mivel csupán oktalan állatokról van szó, akik mit sem törődnek az ultraibolya sugárzás emberi szervezetre gyakorolt káros hatásaival. A cikk igazságtartalmát később ugyan megcáfolták, de az ultraibolya sugárzás ilyen fokú semmibevételén jogosan felháborodott tömeg addigra már számos huzgu falvat felégetett és több embert lemészárolt.

A publicista a történtek után kijelentette, hogy az erőszakos atrocitásokhoz az ő cikkének természetesen semmi köze sincs, mivel az egészen másról szól. A huzgukat csupán azért ölték meg, mivel az álnok ellenzék Le Diable békítő szavait kiragadta az eredeti szövegkörnyezetükből és átrakta azokat egy uszító jellegűbe. A tehetséges író és keresztény emberbarát ezen állítását kissé megkérdőjelezi az a tény, hogy Ordovícium jelenleg nem rendelkezik álnok ellenzékkel, sőt még egy derék, jóravalóval sem. Citroën C-Elysée elnök szerint egy ilyen ellenzéki söpredék folyamatos fenntartása túl sokba kerülne, ráadásul  a tisztességes emberek nem is szeretik őket. Egyszóval egyáltalán nem éri meg az ilyesmivel foglalkozni. Ha esetleg valami miatt mégis szükség lenne rájuk, akkor majd összeszednek pár embert és kinevezik őket.

Az Elnöki Hivatal és Recepciós Iroda közleményében a kitüntetés indoklásként az szerepelt, hogy Le Diable  kellő mértékben elfogult, durva hangvételű írásaival rengeteget tett a kommunizmus, a fasizmus, a liberalizmus elleni küzdelem fenntartása érdekében, és jelentős szerepe volt az 1881-ben, II. Sándor orosz cár ellen elkövetett aljas merénylet hátterének felgöngyölítésében. Mindezek mellett fontos szerepet tölt be  az anarchoszindikalisták egész világra kiterjedő összeesküvésének leleplezésében.

A harcos szellemű író jelenleg éppen azt próbája kideríteni, hogy kik is azok az anarchoszindikalisták, és milyen feltűnő testi jegyek alapján lehet őket nagy biztonsággal elkülöníteni a jó szándékú, becsületes polgároktól. Hosszas és gondos kutatásai után az „acsarkodó, rühes kutyák, nem többek” kifejezést találta a legkifejezőbbnek a jellemzésükre.

Ordovícium hamarosan a leggazdagabb országok közé tartozik majd és világbirodalommá válik. Vannak ugyanis erre utaló, egészen bíztató ígéretek. Az ország hatalmas és kimeríthetetlen készletekkel rendelkezik lehulló falevelekből és házimacskákból. Utóbbiak természetesen ritkábban hullanak le a fákról, de néha megteszik. 

Ordovíciumban akadtak ugyan olyanok hitvány alakok, akik elítélték Le Diable közéleti tevékenységét és helyette inkább valami közutálatot emlegettek, de szerencsére sem Spanyolország örökös infánsnője, sem maga az "Ordovícium Tölgyfalombokkal ékesített aranykeretes szemüvegének 6 dioptriás fokozatával" kitüntetett nem tartozott ezen kártékony személyek közé. Őfelsége, Citroën C-Elysée elnök öntudatos demokrácia értelmezése szerint minden vitás kérdésben amúgy is az ő véleménye a mérvadó, mivel az egy úgynevezett demokratikus konszenzuson alapul. 

A tiltakozók csupán azért irigyek és frusztráltak, mivel deviáns magatartásuk és bizarr szexuális szokásaik miatt képtelenek őfelsége, Citroën C-Elysée köztársasági elnök hatalmi ambícióit és érdekeit kiszolgálni. Le Diable szerint valószínűleg idegen érdekeket képviselő, aljas anarchoszindikalistákról van szó, akik köztudottan csupán „acsarkodó, rühes kutyák, nem többek.”

Csalásra gondosan előkészítve

cheater-card.jpg

Érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Magyar Szocialista Párt alelnökének a kvótareferendumos kormányzati hirdetések miatt benyújtott kifogását pénteki ülésén a Nemzeti Választási Bizottság.” (Nem vizsgálta a választási bizottság az MSZP kifogását)

„Érdemi vizsgálat nélkül elutasította a Magyar Szocialista Párt alelnökének a kvótareferendumos kormányzati hirdetések miatt benyújtott kifogását pénteki ülésén a Nemzeti Választási Bizottság.” (Nem vizsgálta a választási bizottság az MSZP kifogását)

Vajon mennyire lehet megbízni a Nemzeti Választási Bizottság és Nemzeti Választási Iroda tevlkenységében?

Kellő naivitással és a magyar kormányba vetett, rendíthetetlen hittel felvértezve, teljes mértékben. A tapasztalatok alapján semennyire. Nem tekintélyes, köztiszteletben álló valamikről van szó, csupán propaganda-, illetve kormányzati szervekről. Ezek mindössze a sajátságos magyarországi demokrácia ócska díszleteihez tartoznak. Szükség van ugyan rájuk, de csak a látszat kedvéért, illendőségből. Az a feladatuk, hogy a kormányzó többség ne közvetlenül képviselje a saját érdekeit. Hogyan venné ez ki magát egy nemzeti-keresztény országban?

Ezek az intézmények vagy mik, nagyjából olyan mértékű függetlenséget élveznek, mint a Polt Péter szerint egész Európában irigyelt ügyészség. Mindenképpen becsületesebb lenne ezért átnevezni őket FIDESZ-KDNP Igazságtételi Bizottságra, illetve Érdekvédelmi Irodára. Ez ellen senki sem szólhatna egy rossz szót sem, mivel tökéletesen lefedné a tevékenységüket.

Ezek a gittegyletek egyetlen olyan döntést, határozatot sem voltak képesek hozni, ami a legkisebb mértékben is ütközött volna a kormányzat érdekeivel, illetve óhajaival. Hivatalosan biztosan nem lehet rájuk bizonyítani, de a lényegi kérdésekben valószínűleg mindig kikérik az illetékesek véleményét és meg is fogadják a bölcs útmutatásaikat.

Empirikus módszerekkel azonban egyértelműen elemezhető jámbor és magalkuvó természetük. Buzgó ügyködésükkel elérték azt, hogy a népszavazás intézményénél sikerült bevezetniük a már több mintaországban jól működő, sikeres és hatékony félázsiai modellt. Felkészülhetünk az akár 99 %-os győzelmekre is.

Ezek a kormány által felügyelt intézmények minden ellenzéki, illetve egyéni próbálkozást kellő időben és nevetséges indokokkal elutasítottak, ellehetetlenítettek. Aki nem hiszi, az járjon után, vagy hallgasson mindörökké. Jelenleg Magyarországon mindenről szavazhatnak az állampolgárok, amit a kormány is támogat. Ez a cinikus, praktikus hozzáállás nagyon megkönnyíti a rendszer működtetését és teljesen ellehetetleníti a valós problémákról szóló referendumokat. Aki ez ellen a módszer ellen tiltakozni szeretne, az kezdeményezzen ebben a kérdésben népszavazást, de jóval egyszerűbb, ha ismét elolvassa Joseph Heller keserű regényét, a 22-es csapdáját.

Vajon fognak-e  csalni a 2016. október 2-ára kiírt népszavazás során? Nem fognak, mivel ezt már meg is tették. A kormány eddig három és fél milliárdnyi közpénzt zúdított a választási kampányába. Ehhez nem volt joga, mivel csak 2016. augusztus 13-ától kezdhette volna meg a hisztériakeltést, illetve a „tájékoztatási tevékenységet”. Ehhez képest már az uszító plakátok alapján készült mémeket is lassan kezdik megunni a népek.

A primitív üzenetek tele vannak csúsztatásokkal és hazugságokkal. Olyan plakát ráadásul sehol sem jelent meg, hogy „Tudta? Az aleppói harcokban az utóbbi négy hónapban 1396 polgári személy vesztette életét.” Sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán mi is az az Aleppó, de ennek ellenére büszkén és öntudatosan el fognak menni voksolni. A központilag irányított tudatlanság diszkréten elfedi a szíriai polgárháború szörnyűségeit.

A magyarországi választási rendszerbe – szívós kitartással – annyi csalási lehetőséget építettek már be, hogy csak az a kormány nem használná fel ezeket a saját céljaira, amelyik szentekből vagy idiótákból áll.

A Nemzeti Választási Iroda a földügyben kezdeményezett népszavazáshoz összegyűjtött aláírások ellenőrzése során azt is bebizonyította, milyen kreatív módon tudnak számolgatni. Felfogható ez októberi népszavazás előtti főpróbának is.

A levélben történő szavazások tág lehetőséget biztosítanak az érvényes „Nem” szavazatok számának növeléséhez. Ezért azonban a határokon túl élőket hibáztatni méltánytalan, ugyanis ez ellen nekünk kellet volna tiltakozni, demonstrálni, de semmiképpen sem támadni. Lehetett volna erről cikkeket megjelentetni a határon túli lapokban. Nem nagyon tettük meg, pedig például az Erdélyi Riportnak lassan akkora lesz a jelentősége, mint régebben a Szabad Európa Rádiónak. Ha nem, hát nem.

Mi van abban az esetben, ha az összesítéseknél a két X-et is „Nem”-nek számítják majd, mivel azt biztosan az „Igen” után húzták be. Az történt ugyanis, hogy a szavazópolgárok menet közben meggondolták magukat, és az utolsó pillanatban végül jobb belátásra tértek. Ki is merné ezt kétségbe vonni? Esetleg egy bitang hazaáruló.

Azt ki tudja majd leellenőrizni, hogy virtuálisan nem ment-e el nemmel szavazni? Ilyen választási konstrukció mellett még a bojkott sem jelent garanciát semmire.

A Fidesznek megvan az infrastruktúrája egy mindent lehengerlő láncszavazás lebonyolítására is. Ki, vagy mi akadályozhatná meg őket ebben? Áder János vagy Prof. Dr. Patyi András? Chuck Norris vagy Nepomuki Szent János?

Ezt a szavazást a miniszterelnök világraszóló élet-halál harcként fogja fel. Ráadásul az ő személyes harcaként. Mindenképpen ki kell csikarnia azt a nyavalyás érvényességet. Ehhez az összes bevethető eszköz és szervezet a rendelkezésére áll. A saját gátlásaival már  nem kell küzdenie, mivel rég kiszenvedett mindegyik.

Ha a kormány számára optimális lesz a kvóta-népszavazás kimenetele, akkor a 2018-as országgyűlési választások eredményeit akár már az idén is bátran össze lehet állítani. A szavazást meg majd szépen hozzáigazítják, aztán mindenki mehet a demokrácia újabb magyarországi fényes győzelmét ünnepelni.

Ha azonban nem lesz megfelelő mértékben győzedelmes az emberiesség elleni népszavazás eredménye, akkor valószínűleg még finomítani kell a rendszeren.

Gender

rita-hayworth-pin-up.jpg

Cecile Frogcrab nehézkesen, de nagyjából folyamatosan próbált feleszmélni álmából. Szaggatott ébredéskor gyakran különös és elképesztő gondolatok támadtak rá, melyek aztán egész nap teljesen feleslegesen és rendkívül agresszív módon foglalkoztatták. Azt nagyjából sejtette, hogy kedd lehet. Ebben azonban nlhány napot tévedett.

Ébredése szerencsére egyszer sem szakadt meg, ami nagyban megkönnyítette, hogy nyugodtan ráeszméljen az őt körülvevő valóságra.

Azt azonban még mindig nem tudta megszokni, hogy ágyát a 28 éves Charles de Gaulle-lal osztotta meg. Megpróbált óvatosan felkelni, nehogy felébressze a feleségét, azaz de Gaulle-t.

Ahogy kiegyenesedett, a jobb lába hangosan reccsent egyet. Óvatosan lépett egyet, emiatt aztán a bal is valami hasonló hangot adott ki. Eléggé elhasználta már őket.

De Gaulle felriadt álmosan és álmosan megszólalt:

– Drágám. Ha nem esne nehezedre, főznél kávét? Ma csak tízre kell beérnem az irodába.

– Természetesen. – válaszolta Frogcrab. - Mindjárt lefőzöm. Mára amúgy is szabadságot kértem. Ezt a de Gaulle ügyet valahogy meg kell végre oldanunk. Így elég furcsán nézünk ki egymás mellett. Egy hórihorgas fiatalember és egy idősödő, testes férfi. Nem tűnünk kimondottan harmonikus kapcsolatban élő házaspárnak. A gyerekek szerint persze nagyon mulatságos. Thedodore azt szeretné, ha így is maradnánk, de én ezt nem tartom túlságosan szerencsés ötletnek.

– Igazad van, Cecile. - válaszolta de Gaulle ásítva. – Valamit tényleg tennünk kell. A munkahelyemen mindenkinek tetszik Charles de Gaulle. Azt mondják kimondottan jól áll nekem. Rád bízom az egészet. Biztos tökéletesen megoldod ezt a problémát.

– Azért jobban örültem volna, ha elkísérsz, de most már mindegy. Nem akarom tovább halogatni. – felelte Frogcrab.

Nagyon szerette a feleségét és ha módja volt rá, megpróbált a kedvében járni. Elkészítette a kávét, majd bement a fürdőszobába. Feltette a szemüvegét és belenézett a tükörbe. Henry Kissinger kissé elgyötört arca nézett vissza rá.

– Éppen itt az ideje, hogy megszabaduljak tőle. – gondolta.

Lezuhanyozott, majd megborotválkozott. Mindent megtett azért, hogy emberek közé mehessen. Közelebbről is megvizsgálta Kissinger arcát.

– Elég ronda. – állapította meg tárgyilagosan.

Elköszönt a feleségétől, aki adminisztrátorként dolgozott egy vállalatnál, melynek nevét Frogcrab képtelen volt megjegyezni.

Maga Frogrcrab az Amerikai Egyesült Államok hadseregének elit gyalogosegységél, az US Rangers-nél szolgált őrnagyi rangfokozatban.

Miután egy gyorsétteremben megreggelizett, elindult a „Body, Flesh and Spirit” áruházba. Nagyjából átnézte a kiállított modelleket, de egyik sem keltette fel különösebben az érdeklődését. Tulajdonképpen nagyon untatta mindenféle vásárlás.

Kinézett magának egy célszerűnek látszó eladót és megszólította:

– Elnézést, uram. Üdvözlöm. Tudna nekem segíteni?

– Jó napot kívánok, uram. Természetesen. A legnagyobb örömmel. – válaszolta készségesen a vöröses hajú, erős testalkatú fiatalember. – Van valamiféle előzetes elképzelése?

– Nem is tudom. – felelte tanácstalanul Frogcrab. – Tudja a feleségem a fiatal Charles de Gaulle-t viseli magán. Ahhoz kéne nekem is valami megfelelő. Illetve, tudja, hozzá illő. Szóval egy nő.

– Értem. Egy pillanat. Hozom a legfrissebb női termékkatalógusunkat. – válaszolta az eladó, majd elsietett.

Frogrcrab szórakozottan körülnézett. A kiállított modelleken lévő címkék alapján észrevette, hogy éppen Judy Garland és Bing Crosby között álldogált.

Az eladó visszatért és átnyújtott egy tabletet Frogrcrab-nek.

– A hajszín és a testméretek alapján le tudja válogatni a termékeket. Próbálja csak ki nyugodtan. Természetesen minden itt szereplő modell limitált kiadású és azonnal az ön rendelkezésére áll. Ha esetleg valamit változtatni kell a testen, azt nagyjából egy hónapon belül szállítja le a gyártó.

– Köszönöm. Henry Kissinger után meglehetősen látványos lesz a változás. – mosolyodott el Frogrcrab.

Először a színésznőket nézte át. Anita Ekberg, Joan Crawford, Grace Kelly, Mary Pickford első ránézésre mindannyian megfelelőnek tűntek a számára. Úgy gondolta a fiatal Margaret Thatcher, vagy Sabine Bergmann-Pohl is jól mutatna az ifjú de Gaulle mellett. Esetleg talán Viktória királynő, vagy talán Joséphine de Beauharnais. Végül a 311-es modellnél maradt.

– A 311-es azt hiszem tökéletesen megfelelő lenne. Nincs túl sok belőle? Nem szívesen futnék össze magammal. – mutatott egy képet Frogrcrab az eladónak.

– A 311-es? Rita Hayworth? Nagyon jó választás. Mint már említettem önnek, ezek itt mind limitált kiadású termékek. Az egész világon mindössze tíz Rita Hayworth modellt használnak egyszerre. Kicsi az esélye, hogy összetalálkoznának egymással.

– Akkor tényleg ez lesz a legjobb. Csinos darab. - válaszolta az eladónak.

– Kétségtelenül. Akkor az önben lévő információkat át is tölthetjük? Van esetleg olyan emléke, amitől meg szeretne szabadulni? – kérdezte az eladó.

– Nem köszönöm, nincs. Kissinger előtt már töröltek mindent, amit akartam, illetve nem akartam... Mindegy. Nem is emlékszem miket. Meg tudnák oldani, hogy az általam beszélt 13 nyelv mellé a svédet is feltöltenék. Szükségem lesz rá mostanában.

– Ennek semmi akadálya uram. Egy pillanat. – felelte VIII. Henrik fiatalkori hasonmása. -- Mutatom is. Itt vannak az anyanyelvi szintű tudások árai, nyelvenként. A svéd nem túlságosan drága és Rita Hayworth hangján biztos nagyon szépen hangzik majd. Természetesen beállítjuk a szexuális orientációját is. Melyiket parancsolja?

– Mindig biszexuálisat használok. Tudja, azt nem kell állandóan állítgatni. Most is ennél maradnék. – felelte Frogrcrab.

– Nagyszerű, uram. Pompás választás. A Henry Kissingere már amúgy is eléggé lestrapált állapotban volt. Biztos pompásan fogja érezni magát Rita Hayworth bőrében. Ha  valamikor esetleg befáradna a feleségével, akkor optimalizálhatjuk az önök között lévő kapcsolatot. Foglalkozást nem akarnak esetleg cserélni egymással?

– Nem, nem, köszönöm. Mindketten nagyon elégedettek vagyunk a hivatásunkkal. A jövő héten természetesen mindenképpen bejövünk. Harmonikus, nyugodt kapcsolatot szeretnénk. Remélem a feleségem nem fogja túlságosan alacsonynak találni Rita Hayworth-ot.

– Ezért teljesen felesleges aggódnia, uram. Ha így lenne, átállítjuk, hogy megfelelőnek találja önt így. Ezzel nem lesz gond. Henry Kissinger-el van esetleg valami terve? Ha itt hagyja nálunk, beszámíthatjuk Rita Hayworth-be. Egy kicsit majd kipofozzuk. Vannak akik kimondottan a régi modelleket keresik.

– Persze. Maradjon csak. Nem sok mindent tudnék vele kezdeni.

Frogrcrab kifizette Rita Hayworth-ot. Az információáttöltés kevesebb mint három órát vett igénybe és hiba nélkül le is zajlott.

Miután végeztek, Cecile Frogcrab sóhajtott egy nagyot. Az eladó elmosolyodott.

– Ha nem sértem meg vele, uram, nagyon esztétikusan emelkedtek meg a keblei. A kolléganő rögtön segít önnek ruhát választani. Remélem örömét leli majd magában. Mármint Rita Hayworth-ként. Köszönjük, hogy nálunk vásárolt.

Frogcrab fürgén felállt. Meglepően könnyűnek és ruganyosnak érezte magát. Könnyed léptekkel követte az eladónőt, aki Elizabeth Taylor 32 éves testét hordta magán.

És ne vígy minket kísértésbe

u_karlheinz_grasser.jpg

Karl-Heinz Grasser (FPÖ)

Legalábbis ne túlságosan.

A korrupció természetesen létezik, virul és fejlődik. Korokon, földrészeken átívelő vívmányról van szó, amely nélkül valószínűleg az emberi civilizáció sem alakult volna ki. Mire mennénk ma kerék és megvesztegetés nélkül?

Ügyfélbarát alkalmazása ugyan hivatalból üldözendő és elítélendő cselekedet, de annyira azért nem. Vannak ugyanis olyan tevékenységek, amelyeket kulturált társaságban nem illik véghezvinni, de valahol mégiscsak muszáj megtenni ezeket.

A gyarló anyagcserén kívül, illem és szemérmesség is létezik. Átlagos korrupció esetén is valami ilyesmiről van szó. Illik odafigyelni arra, hogy ne nagyon lehessen hallani vagy érezni az incidenst. Ha mégis megtörténik a baj, a résztvevők úgy tesznek mintha nem is történt volna semmi, legfeljebb diszkréten köhintenek egyet.  Hoppá! Kicsúszott pár ezer forint vagy egy jó nagy, öblös milliócska. Diszkrét bűnök, apró örömök. Ez azonban nem ad okot a féktelen, harsány zenebonára.

Mindenhol, például Ausztriában is rendszeresen művelik a gazdasági csínytevéseket, szégyenkezésre tehát semmi okunk sincs. Karl-Heinz Grasser (FPÖ) – aki 2000 és 2007 volt Ausztria pénzügyminisztere – szám szerint  17 gyanús ügyletet hozott össze, ennek ellenére még mindig szabadlábon van. 2011-ben tíz ingatlanán tartottak házkutatást.  Az ügyészségen több ízben is kihallgatták, ennek következtében hatalmas rutinra tett szert a védekezésben. Kínában egyszerűen leszámoltak volna vele. Grasser jelenleg 47 éves és megállíthatatlanul gazdagszik. Van tehát még mit tanulni másoktól. (Piszkos pénzek)

A korrupciónál a legkínosabb esemény, ami megtörténhet, az in flagranti. Az, amikor pont aktus közben kapják rajta az üzletfeleket. Megfelelő kapcsolatokkal, lojális ügyészséggel és kellő lélekjelenléttel természetesen ki lehet magyarázni a dolgot. Valamit gyorsan ki kell találni. 

- Esküszöm, nem történt közöttünk semmi. Az egész csak egy kínos félreértés. Éppen pénzt segítettem számolgatni, mivel amint azt ön is láthatja, rengeteg van belőle itt. Esetleg segíthetne is nekünk, ha van rá egy kis ideje. Nagyon hálásak lennénk érte. - mondhatja a megvesztegetett fél, és máris fátylat lehet borítani a gazdasági légyottra. 

A szelíd, békés korrupció segíti az ügyeket gördülékenyé, felhasználóbaráttá tenni. A megvesztegetés a bizalom egyfajta intim formája. Csak azt érdemes megkenni, aki tud is érte nyújtani valamit, különben nyugodtan nevezhetnék a pénzmozgást alamizsna-osztogatásnak, jótékonykodásnak.

Ha valami nagyjából úgy készül el, ahogy azt előzőleg kigondolták, a korrupció elérte a célját. A villamos vidáman robog, a díszfák nem száradnak ki a napsütés hatására, az aszfalt nem kezd el ide-oda vándorolni, a vakolat egy enyhe tavaszi fuvallattól nem mállik le, a nagypapa műtét után megéri a következő születésnapját.

Ha azonban a korrupciót, mint jól bejáratott gazdasági tevekénységet, túlságosan szabadjára engedik, akkor megvadul és gyorsan átmegy szabadrablásba. Ebben az állapotban már senki sem foglakozik azzal, hogy mi lesz a végén. Mindenki azt visz el, amihez csak hozzáfér, maga az eredmény pedig siralmas lesz. Mint a 40 millióért készült 40 centiméteres boldogkeresztúri kilátó esetében, amely 2007-ben, még a nemzeti rabság idejében épült. Az illetékesek akkoriban azt nyilatkozták, nem is tervezték nagyobbra. Persze, akkor vajon mi célt szolgált az egész és miért a hencegő kilátó, és nem a közönséges emelvény nevet kapta.

A Várkert-bazár többszöri átadása is azt sejteti, hogy valakik nem teljesítették azt, amit megígértek. Ez nem volt szép dolog a részükről. Végleges műszaki átadás előtt azonban minek mászkálnak ilyen objektumok környékén szabászollóval a kezükben a politikusok? Semmi keresnivalójuk sincs arrafelé. Ők általában a projektek elején szoktak keresni.

A korrupciót nem lehet megszüntetni, de célszerű ésszerű korlátok közé szorítani, különben teljesen kontraproduktívvá válik. Vad harácsolás kezdődik, amiből sok jó nem, csak egyéni gyarapodás származik. Ha nem alakul ki egészséges veszélyérzet az aktuálisan hatalmon lévőkben, maguktól egyszerűen képtelenik leállni. Halálra tömik magukat anyagi javakkal.

Ezt a mentális zavart azonban nem lehet az érintettek saját józan belátására, illetve az emberekbe vetett hitre bízni. Nincsenek korrupció-konzultációs pontok, illetve korrupció-prevenciós intézmények, de még az ebben a betegségben szenvedők gyógyítását szolgáló klinikák sem. Büntetés-végrehajtási intézetek ugyan elegendő számban állnak a szenvedők rendelkezésére, de oda nem hajlandók önként bevonulni az érintettek, ráadásul a családjuk sem támogatja ebben őket.

Magának az államnak kellene segítenie a rászorulókon és valahogy figyelmeztetnie őket a túlzott fogyasztás veszélyeire. Ha azonban maga a rendszer is függővé válik, abból előbb vagy utóbb nagy baj lesz. 

Megoldatlan gyilkosság

1-_sulkin_dipaolo_ebe_lynch_murder_1.jpg 

Georg Friedrich Händel nyomozó a Cheyenne-i kapitányság (Cheyenne Police Department) kávéautomatájánál álldogált. Erős nyerésben volt, ennek következtében már a hatodik hosszú kávéját itta. Hirtelen megcsörrent a telefonja. Ez nem tűnt számára túlságosan meglepőnek. Hat hosszú kávé, három cappuccino és öt moccacino elfogyasztása után a dolgok általában meglehetősen felgyorsulnak az ember életében. A hadnagy kissé nehéz szívvel szakította meg nyerő szériáját. Felvette a telefonját, pontosabban babrált valamit annak kijelzőjén. Georg Philipp Telemann rendőr őrmester kereste.

– Mit akar tőlem, Telemann? - kérdezte Händel feszülten. – Történt talán valami említésre méltó esemény? Esetleg szerzett egy szonátát?

– Szonátát? Mármint én? Egyáltalán nem értem önt, uram. Soha nem szoktam szonátákat szerezni. Siessen, kérem a Crown bárba. Mondanám a címet. 222 W Lincolnway. Szörnyű gyilkosság történt. Vagy talán baleset… Bár a körülmények figyelembevételével ez utóbbinak nagyon kicsi az esélye.

– Értem, Telemann őrmester. Ne nyúljanak semmihez, amíg oda nem érek. Rögtön indulok. – válaszolta Georg Friedrich Händel rendőrhadnagy.

Útközben elgondolkodott az őrmester szavain. Vajon mit akarhatott azzal mondani, hogy szörnyű gyilkosság történt.  Létezik talán esztétikusan kivitelezett, kimondottan kellemes látványt nyújtó mészárlás? Mondjuk egy perecízen végrehajtott tüdőlövés?

A brutális mennyiségben elfogyasztott koffein hatására feltűnően gyorsan a helyszínre ért. Amikor kiszállt, azonnal észrevette, hogy egy teljesen ismeretlen kocsival érkezett meg. Fogalma sem volt arról, vajon kié lehetett. 

Belépett a Crown bárba. Georg Philipp Telemann őrmester már nyugtalanul várta. A vendégek rémülten álltak, illetve ültek. Néhányan ájultan hevertek, mások zokogtak, majd elájultak.

– Üdvözlöm, őrmester. Hol található az áldozat? – kérdezte Händel.

– Üdvözlöm, uram! Úgy látom, éppen rajta áll. Ő az itt maga alatt. Nem túlságosan szép látvány. – válaszolta Telemann.

– Értem. Elnézést. Azt hittem, ez valami szőnyeg. – felelte zavartan a nyomozó, miután elhagyta az áldozat felszínét.

A férfi, aki a hasán feküdt, kétségtelenül halott volt. A hátából egy kiváló minőségű Wusthof Classic csontozó kés állt ki.  A halántékán közvetlen közelről leadott lövésből származó golyó ütötte nyom éktelenkedett. Az áldozatot ezenkívül a saját nyakkendőjével is megfojtották. A szájába, különös módon, egy cukortartót gyömöszöltek. Händel a szomszédos asztalon egy hasonlót pillantott meg. Úgy vélte, ekkora cukortartót senki sem próbál önszántából lenyelni.

– A törvényszéki orvosnak lesz miből válogatnia, Telemann. Tudunk már róla valamit? – kérdezte a hadnagy.

– Nem túl sokat. Még nem nyúltunk semmihez, uram. Csupán a helyszínt biztosítottuk.

– Helyes. A helyszínelők megérkeztek? - kérdezte Händel, miközben a koffein hatása miatt néha nyugtalanul bele-bele rúgott a hullába.

A helyszínelők vezetője közelebb jött és megszólította Händelt.

– Jó napot, hadnagy úr. A nevem dr. Antonio Lucio Vivaldi. Akkor most mi most neki is látnánk. Mr. Albinoni, megkérhetném önt, hogy óvatosan fordítsa meg az előttünk elhelyezkedő halott úriembert. Nézzük csak meg gyorsan, vajon mit is találhatunk elöl.

Tomaso Albinoni óvatosan kihúzta a kiváló minőségű Wusthof Classic csontozó kést, majd megfordította az áldozatot. Csodálkozva vették észre, hogy a halottat ötször mellbelőtték.

– Úgy látom már nem sok vér maradt benne. – állapította meg dr. Vivaldi.

– Ön szerint, mi lehetett a halál oka, Vivaldi? – kérdezte Händel felügyelő.

– Így első ránézésre, számos. Pontosan nem is tudom. A boncolás után majd kiválasztok valamit. – felelte a doktor.

– A bőség zavara. – jegyezte meg a felügyelő, majd megfordult.

– Hölgyeim és uraim. Most felvesszük a vallomásaikat. Ki látott valamit? Kérem, emelje fel a kezét, aki tud valami hasznos felvilágosítást adni a számunkra. – szólt a felügyelő a bárban tartózkodókhoz. Mindenki zavartan álldogált, illetve üldögélt, de senki sem mozdult. Néhányan azonban elájultak.

– Azt akarják mondani, nem vettek észre semmi különöset? Itt nem pár perces munkáról lehetett szó, és úgy látom heves dulakodás is volt közben. Csak odapislantott valaki maguk közül néha-néha. Még lövöldözés is volt. Tudják. Olyan hangos valami. - emelte fel a hangját idegesen Händel, miközben egy hatalmasat rúgott az áldozatba.

Sokan erre összerezzentek, egyesek pedig szokás szerint elájultak. Egy középkorú, feltűnően véres ruházatú férfi bátortalanul feltette a kezét, majd közelebb jött.

– A rengeteg vérből ítélve, amitől ön látványosan tocsog, elég közel tartózkodhatott az eseményekhez. – jegyezte meg Händel. - Szabadna megtudnom nevét? Tudja, ez amolyan rutin kérdés nálunk.

– Természetesen. – válaszolta készségesen a férfi. – A nevem Henry Purcell. Itt a jogosítványom. Purcell. Két ll-el.

– Köszönöm, Mr. Purcell. Ön tehát a közvetlen közelben tartózkodott. Le tudná nekem írni az elkövető kinézetét? Volt esetleg valami különleges ismertetőjegye?

– Természetesen, felügyelő úr. Nézzen csak rám. – felelte bátortalanul Purcell.

– Úgy érti, hasonlóan nézett ki, mint ön? – kérdezte csodálkozva Händel felügyelő.

– Nem, nem, dehogy, uram. Úgy értem, én magam öltem meg az illetőt. Borzalmas dolog. Higgye el, kérem, ez egyáltalán nem jellemző rám. Csak így lemészárolni valakit… Teljesen meg is vagyok rémülve a látványtól. Hogy lehet valakivel ilyen kegyetlenül elbánni? Érthetetlen mire vetemedhet egy ember.

– Ezek szerint ön a tettes? – kérdezte meghökkenten a felügyelő. – És akkor ki az áldozat?

– Ezt szerencsére tudom. Szörnyű tettem után ugyanis megnéztem a szerencsétlen férfi tárcáját. – felelte szomorúan Purcell. – Claudio Monteverdinek hívták. Nagyon derék ember lehetett. Könyvelőként dolgozott a Pronghorn Development Ltd.-nél. Igazán tragikus, ami vele történt. Nézze csak azt a hatalmas cukortartót a szájában! Mondja meg őszintén, kérem! Hogyan lehettem képes ilyen kegyetlenségre. A tárcáját természetesen gondosan visszaraktam a belső zsebébe. Még egy pillanat, felügyelő. Itt van az a pisztoly, amivel többször is rálőttem. Csak óvatosan. Rajta vannak az ujjlenyomataim. Ezeknek később biztosan hasznát veszik.

– Köszönöm, Mr. Purcell. Valóban így van. – válaszolta elbizonytalanodva a nyomozó. – Azt tudja ugye, hogy ezt felhasználhatjuk ön ellen. És mondja csak. Miért ölte meg Mr. Monteverdit? Talán ki akarta rabolni?

- Nem, dehogy. Dulakodás közben, amikor a nyakkendőjével hevesen fojtogatni kezdtem, valahogy leszakadt az aranylánca. Ezt odatettem az asztalra. A gyűrűjét, ami közben elgurult, megkerestem és visszahúztam az ujjára. Semmit sem vettem el tőle. A kávéját ugyan megmérgeztem, de természetesen azt ki fogom fizetni helyette. Úgy érzem ez a legkevesebb, amit megtehetek a szerencsétlenért.

– Akkor talán féltékenyégből tette? – kérdezte Händel bizonytalanul. Úgy érezte valahonnan sürgősen kávét kellene szereznie. Ezúttal a lábával Monteverdi fejét bökdöste. Ez valamelyest megnyugtatta.

– Először én is valami ilyesmire gondoltam, felügyelő úr. Fel is hívtam a feleségemet, de azt válaszolta, ő nem ismer semmiféle Claudio Monteverdit. Az általam meggyilkolt urat ráadásul hónapok óta követtem, persze fogalmam sem volt, hogy miért. Ez idő alatt azonban egyetln egyszer sem találkozott a feleségemmel. Monteverdi úr nevét én is csak most hallottam először. Tényleg semmi okom nem volt arra, hogy ilyen brutális módon lemészároljam.

– Ezek szerint ön nem tudja, hogy miért gyilkolta meg? Esetleg örömét leli az öldöklésben? Ön talán sorozatgyilkos? – kérdezte a felügyelő.

– Dehogy! Semmiféle örömet nem éreztem, sőt nagyon is bánt a dolog. Hónapok óta követtem szegény áldozat minden lépését, erre most hirtelen fogtam magam, meggyilkoltam, ráadásul még egy olcsó cukortartót is belegyömöszöltem a szájába. Ez borzasztóan kegyetlen tett volt a részemről. Higgye el, Mr. Händel, engem is rendkívül megviseltek a történtek. - felelte zokogva Henry Purcell.

– Kérem, uram, nyugodjon meg. Sajnos fogalmam sincs mi a teendő ilyen esetben. Tényleg semmi sem jut az eszébe, ami esetleg segíthetne? Talán összeszólalkoztak valamin, és önnek emiatt a fejébe szállt a vér.

– Nem. Nem. Dehogy. – válaszolta a teljesen tanácstalan gyilkos. – Soha, egyetlen szót sem váltottunk egymással. Most pedig már sajnos nem is fogunk. Kérem, felügyelő. Segítsenek rajtam. Én vagyok a gyilkos, ő itt az áldozat. Az elkövető fegyverei is önöknél vannak. A kezem bűzlik a lőportól. Rengeteg tanú van a bűnösségemre, amit őszintén be is ismertem. Önöknek csupán azt az egyszerű dolgot kell kideríteniük, hogy miért tettem ezt. Jogom van tudni azt, vajon mi állhat az általam elkövetett borzalmas gyilkosság mögött. Végtére mégiscsak engem fognak elítélni érte. De mondja meg, kérem, az Isten szerelmére! Miért? 

– Fogalmam sincs, uram.  válaszolta Händel a teljesen felzaklatott Purcell-nek . De ne aggódjon. Mindent tőlünk telhetőt meg fogunk tenni az ügy kiderítése érekében. Nem lehetséges az, hogy valaki esteleg bérgyilkossággal bízta meg önt, csak közben ez valahogy kiment a fejéből?

– Nem. Sajnos nem. Szegény Monteverdi úrnak – Isten nyugosztalja – nem ismerem sem az örököseit sem az ellenségeit. Nem fogyasztok tudatmódosító szereket, nincsenek pszichés problémáim. Gyűlölöm az erőszak minden formáját. Az általam most elkövetettét különösen. Tényleg nem tudok többet segíteni önöknek. Mindenképpen próbálják meg azonban kideríteni szörnyű tettem okát.

Georg Friedrich Händel tizenkét éven át próbált rájönni arra, hogy vajon mi állhatott Claudio Monteverdi meggyilkolása hátterében, de az ügyben semmilyen eredményt nem ért el. Keserű kudarca után a nyugdíjazását kérte. Jelenleg egy közelebbről meg nem nevezett rehabilitációs intézetben él. 

Henry Purcell-t ténylegesen letöltendő életfogytiglanra ítélték, teljesen ismeretlen okból, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés vétsége miatt.  

Marián Kotleba menetelése

1035923989.jpg

Peter Pollák korábbi romaügyi kormánybiztos, az OĽaNO képviselője szerint Kotleba pártjának tevékenysége egyre inkább emlékeztet Adolf Hitler SS-egységeire. „A történelem, sajnos úgy tűnik, megismétlődik. Valaha is így kezdődött minden, az első lépés a járőrözés volt, az utolsó a népirtás. Marian Kotleba felnéz Hitlerre, büszkén viseli a Hlinka-gárda egyenruháját, tagadja a népirtást, s bemocskolja azoknak az embereknek az emlékét, akik a szlovák nemzeti felkelésben harcoltak. Ez az ember nem változott meg, tervét csak óvatosan és halkan próbálja megvalósítani. Mindannyiunk számára egyre nagyobb veszélyt jelent” (Hitlerre emlékeztet)

***

Az 1977-ben, Besztercebányán született, informatikatanári végzettséggel rendelkező Marián Kotleba politikai tevékenységét felelőtlenség lenne félvállról venni. A Mi Szlovákiánk Néppárt (Ľudová strana Naše Slovensko, NSĽS) vezéreként ugyanis Európa legkarakteresebb fasiszta pártját sikerült bejuttatnia a Szlovák Parlamentbe. Kotlebát, illetve az általa képviselt fasizmust többször próbálták már törvényes módszerekkel megállítani Szlovákiában, nem sok eredménnyel.

Politikai karrierjét az 1995-ben alapított Szlovák Testvériség (Slovenská pospolitosť) polgári társulásban sikerült megalapoznia. Az egyesület elsősorban magyar-, zsidó-, cigány-ellenes demonstrációkat szervezett. Céljuk egy tiszta szlovák nemzetállam megteremtése volt, melyből valamilyen módon el kell távolítani a „magyar sovinisztákat”, a „cigány parazitákat” és természetesen a „cionista lobbit”.

A szlovák testvérek a cigányok, illetve a magyarok lakta településeken vonultak fel  a fasiszta Hlinka-gárda egyenruhájában, úgymond rendcsinálás és elrettentés céljából.

Kotlebát 2003-ban választották meg a Szlovák Testvériség vezetőjévé. Tekintélyét elsősorban a cigányok lakta falvakban kiprovokált verekedésekben való aktív részvételével vívta ki. A neonáci szervezetet öt éven át irányította. 2008. november 12-én a szlovák belügyminisztérium feloszlatta a Szlovák Testvériséget, mivel a csoportosulás tevékenységével gyűlölködést és feszültséget okozott nemzetiségi, faji, vallási és politikai szemszögből, ami ellentétben állt az ország alkotmányával.

A szlovák Legfelsőbb Bíróság 2009-ben ezt a döntést érvénytelenítette, így a szervezet a polgári társulások nyilvántartásában a mai napig szerepel és aktívan tevékenykedik.

Marián Kotlebát 2009-ben kis híján börtönbüntetésre ítélték, mivel a Hlinka-gárdisták „Na stráž!“ (Őrségre!) köszöntésével üdvözölte a szlovák állam 70. évfordulójára összegyűlt nacionalista tömeget. A büntetőeljárást később leállították, mivel az ügyészség arra a következtetésre jutott, hogy ez nem számít szélsőséges eszmék népszerűsítésének és így a köszöntés szabadon használható.

A Szlovák Testvériség a 2006-os szlovákiai választások előtt párttá alakult, de a Legfelsőbb Bíróság 2006. március 1-én feloszlatta, mivel náci önkényuralmi jelképeket használtak, a programjukban pedig alkotmányellenes elemek szerepeltek. A parlamentarizmus helyett valamiféle zavaros, keresztény és szociális alapokra épülő rendi államot szerettek volna létrehozni. A Hlinka-gárda egyenruhájában való masírozgatást mindezek ellenére polgári társulásként bátran folytatták továbbra is.

Kotleba, a növekvő a népszerűségét kihasználva üzleti tevékenységbe kezdett. Neonáci ruházati cikkeket kezdett el árulni Besztercebányán. Divatüzletének a kifejező KKK-Anglická Móda nevet adta, melyben a KKK a fajgyűlölő Ku-Klux-Klanra utalt.

A szélsőséges politikus, hogy ne kelljen aláírásokat gyűjtenie, 2010-ben megszerezte a Borbarátok pártját (Strana priateľov vína), majd ezt átalakítva, Mi Szlovákián Néppárt néven indultak az országgyűlési választásokon. A nácibarát Jozef Tisót és a Hlinka-gárdát példaképüknek tekintő párt ideológiája az antikommunizmus, nacionalizmus, cigány-, iszlám-, magyar-ellenesség, xenofóbia, tekintélyelvűség és euroszkepticizmus. Ellenzik a bevándorlást és rendszeresen fellépnek az emberijogi megmozdulások ellen.

Erőszakos provokációaiknak az volt a célja, hogy folyamatosan a címlapokon szerepeljenek és a párt országos hírnévre tegyen szert. Ennek során 2009-ben és 2012-ben Kotleba szép sikereket ért el, mivel kétszer őrizetbe is vették, majd rövidesen elengedték. Kotleba a PR-akciók mellett  ügyesen használta a közösségi oldalak és blogok adta lehetőségeket is. Népszerűsége elsősorban a fiatalok között nőtt meg.

Mindezek ellenére sem a 2010-es szlovákiai parlamenti választásokon, sem a 2012-es előrehozott választásokon nem jutottak mandátumhoz.

A mozgalmat eleinte tradicionális magyar-ellenesség is jellemezte. 2005-ben Rozsnyón Kotlebáék azt követelték, hogy távolítsák el Kossuth Lajos szobrát, különben ők döntik le. 2010 körül a nézetük kissé módosult és a szlovák-magyar testvériség nevében a közös ellenséget a cigányságban, a globalizációban, és a cionizmusban találták meg. Ugyanezen év októberében már a Magyar Nemzeti Arcvonallal tartottak rendezvényt Komáromban.

A Mi Szlovákiánk Néppárt így részben már számíthatott a Szlovákiában élő magyarok szavazataira is, ami jelentősen megnövelte Kotleba esélyeit. A pártelnök az eszköztárából azóta mellőzi a magyarellenes retorikát. Ennek a taktikának meg is lett az eredménye

Marian Kotlebát 2013 novemberében,  a második fordulóban, Besztercebánya kerület megyefőnökévé választották. 24,61 %-os részvételi arány mellett, 55,53 % százalékkal nyert a biztos befutónak tartott kormánypárti jelölt, Vladimír Maňka (Smer) ellen. Ez Kotlebán kívül mindenkit meglepett. A politikai elemzők szerint Kotleba megválasztása elsősorban Robert Ficónak köszönhető, aki egyéb hibák mellett, meg sem próbálta a szlovákiai cigányság problémáit kezelni. Ez a szélsőségesek megerősödéséhez vezetett.

Kotleba sikeréhez hozzájárult az a szerencsétlen esemény is, melynek során 2012-ben két cigány származású gyerek, cigarettázás közben felgyújtotta Krasznahorka várát. Kotlebáék ezt azonnal „etnikai bűnözésnek” nyilvánították. A település ezután az NSĽS főhadiszállásává vált, a pártvezető pedig meghirdette a „Kitakarítani és használni” mozgalmat. A gyakorlatban ezzel a Krasznahorkán lévő cigánytelep ledózerolását szerette volna elérni. Ez a terve azonban nem valósult meg.

Megyefőnökként számos botrányba keveredett. Feketén alkalmazott embereket, rokonait pozícióba helyezte, blokkolta a megye uniós támogatását. Az amúgy is szegény Besztercebánya megye így akár kétszázmillió eurótól eshet el. Mentalitására jellemző, hogy egy neki nem tetsző színházi előadást egyszerűen félbeszakíttatott.

Az NSĽS elnöke 2015-től a romák és melegek elleni uszítás mellett legfőképpen a bevándorlás elleni retorikát, az „Európa Iszlamizációja” elleni küzdelmet helyezte előtérbe. Kiváló kapcsolatokat ápol a magyarországi szélsőjobboldali szervezetekkel, például a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalommal.  2015 szeptemberében Bősön együtt tüntettek a magyar testvérekkel. (Kotlebáék Bősön tüntetnek)

A siker nem is maradt el. A 2016-os választásokon a párt már 8,1 százalékot és 14 mandátumot szerzett.

2016 júliusában a lengyel titkosszolgálat olyan információkat adott át a Szlovák Információs Szolgálatnak (SIS), melyek szerint az ĽSNS orosz pénzügyi támogatásokat kapott.

Azzal, hogy az ĽSNS bejutott a szlovákiai parlamentbe közel 6,8 millió euróhoz jutottak, ami már lehetővé teszi a párt jelentős növekedését. A neonácik tehát komoly veszélyt jelentenek a szlovák demokráciára, bár Robert Fico számára szélsőséges viselkedésük bizonyos szempontból hasznos, mivel elterelik a figyelmet a Smer korrupciós ügyeiről. Az NSĽS elnökét azonban ő sem képes kézben tartani, legfeljebb ijesztgetheti vele a kritikusait. (A magyarországival szemben a szlovák jobboldal jelenleg nagyon széttöredezett.)

A Kotleba népszavazást szeretett volna kezdeményezni Szlovákia NATO-ból és Európai Unióból való kilépésről, valamint a fegyvertartás liberalizációjáról. Ezekhez azonban még nincs meg a hatalma.

A párt szimpatizánsai uniós zászlókat égetnek, a Harmadik Birodalmat és Hitlert éltetik, rasszista támadásokban vesznek részt. Háromfős „polgárőr” alakulatai a Szlovák Vasúttársaság (ZSSK) vonalain járőröznek, amit a ZSSK új utazási rend kiadásával próbál megakadályozni.

Legfőbb ellenségüknek a Szlovákiában élő cigányságot tekintik. „A gázba velük!” (Do plynu s nimi!) jelent meg egy, a párthoz köthető  álló bejegyzésben. A cigányságnak jelenleg nincs képviselete a szlovák törvényhozásban, ami még kiszolgáltatottabbá teszi a helyzetüket.

Marián Kotleba elszánt menetelése egyre nagyobb veszélyt jelent mindenki számára.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu