Egy őrült naplója

NemGogol

Flóri a pénzzivatarban

2016. november 20. - Toadwart66

boo07qqy_uun3q4la5vbfa_r.jpg

A mi Flórink nem is olyan

Álláspontom szerint az eljárásuk jogalapja abban a pillanatban megszűnt, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) úgy határozott: visszafizetteti az Országos Roma Önkormányzattal (ORÖ) a Híd a munka világába programra felvett forrást, és mivel nem a vállalt feltételekkel valósult meg, a programot kivezették a tagállami elszámolásból.” (Nem bujkálok, nincs mitől félnem)

Pompás időszak köszöntött be a Fidesz méltán népszerűtlen botrányhőseinek életében. Valóban nincs okuk semmiféle bujkálásra, rettegésre, felelősségre vonás miatti idegeskedésre. Orbán Viktor eldöntötte azt, hogy minden ellenük irányuló alaptalan támadás csupán a magyarság, illetve magának a feddhetetlen jellemű miniszterelnöknek lejáratását szolgálja. Farkas Flórián ennek hallatán azonnal azonosította is magát az egész magyarországi cigánysággal, ami rendkívül méltatlan eljárás velük szemben. Ennek a bármikor könnyedén bevethető, univerzális érvelésnek a segítségével minden aljas karaktergyilkossági kísérleteket könnyedén el lehet hárítani. Akinek maga a miniszterelnök a karakter-testőre, annak a lelkét többé nem terhelheti bűn.

A Miniszterelnökség bátran nekiláthatna akár még búcsúcédulák árusításának is. Ezekkel sokkal jobb üzletet csinálhatnának, mint a szép emlékű letelepedési kötvényeikkel.

Farkas Flórián jellemét legjobban Rideg Sándor fogalmazta meg az „Indul a bakterház” című regényében Konc bácsi Szabó bakter általi objektív megítélésén keresztül:

„– Aztán, mondd, Bendegúz, nem szoktak felőlem beszélni Szabóék?
– Dehogyisnem! Mindég azt mondják, hogy Konc bácsinak akasztófán volna a legtisztességesebb helye.”

Szabó bakter egy kicsit karcosan fogalmazott ugyan, de szerencsére halálbüntetés nincs már Magyarországon. Minden közszereplőt megillet azonban a bűnösség vélelme. Ez a tevékenység ezzel jár. Az ártatlanság vélelme majd csak bíróság előtt dukál, ha eljut odáig az illetékes. Ilyen baleset azonban nem nagyon szokott megtörténni kormányzati védelem alatt álló személyekkel.

Akik közpénzek körül matatnak, azok ne sértődjenek meg azon, ha néha megkérdezik őket arról, hogy mit művelnek és mennyiért. Farkas miniszterelnöki biztos az interjúban azzal érvelt, hogy az OLAF eljárásának jogalapja „a Híd a munka világába program” során eltűnt 1,5 milliárd forint uniós forrással kapcsolatban megszűnt, mivel az EMMI kérésére az ORÖ gálánsan állta a cechet. Ez aztán a szerencsés fordulat. Az ORÖ azonban nem egy snájdig úriember. Nincs neki saját pénze. Közpénzből könnyű gavallérosan kifizetni a mulatság költségeit, ami ebben az esetben nem volt olcsó.

Kellő kitartással és türelemmel utána lehet nézni annak, összesen mennyi pénz eltüntetésével rágalmazták már meg Farkas Flóriánt, mint példás életű, törvénytisztelő állampolgárt. Olyan összegekről van szó, amelyek különböző rejtélyes okokból ma már nincsenek is meg, illetve valószínűleg az ellenzék és a baloldali sajtó karaktergyilkossági kísérleteinek váltak martalékául.

Ezeket a kíméletlen karaktergyilkosokat rasszizmussal nem lehet vádolni, mivel ugyanilyen hevességgel támadták a szintén teljesen ártatlan Rogán Antalt is, aki csupán egyszerű, de becsületes parasztgyerek Szakonyfaluból. Ilyen kegyetlen világot élünk mostanában. Mi lenne itt, ha nem a FIDESZ-KDNP lenne hatalmon és létezne számottevő ellenzéki sajtó? Ilyesmikbe még belegondolni is rossz.

Farkas miniszteri biztossal az igen mély interjú szerencsére a Magyar Idők biztonságos, barátságos lövészárkában készült. Szó sem lehetett holmi alattomos „körbelövöldözésről”, amit ő említeni méltóztatott saját magával kapcsolatban.

Sajnos még a hazug, ellenzéki sajtó szisztematikus felszámolása sem hozhat gyógyírt minden bajra. Az elvetemült szakadárok az online sajtó sötét csatornáin keresztül továbbra is könnyedén folytathatják bűnös tevékenységüket, azaz a kormányzat jótéteményeinek szándékos elferdítését és az aljas célból elkövetett rágalmazásokat.

Ezen már csak szigorú titkosítással lehet segíteni. Uniós pénzek esetében ez ma még kissé nehézkes. Ebben az esetben a leghatékonyabb fegyver a nemzeti érdekből elkövetett tagadás, illetve hazudozás. A „Híd a munka világába program” szép példája az elegáns légelhárításnak. Ha valami miatt mégis megtörténik a baj, az adófizetők különösebb tiltakozás nélkül kifizetnek mindent. Az akadékoskodókat le lehet csillapítani azzal, hogy ez nem is közpénz, hanem valami egészen más. Pontosan nem is lehet tudni, hogy mi. Talán adomány vagy valahol összetört egy hatalmas malacpersely.

A 2017-es es úszó-világbajnokság körül is egyre gyülekeznek a sötét felhők, melyek alatt éhes, karaktergyilkos-keselyűk keringenek. Sorba jönnek a botrányok, pedig még el sem kezdődött az igazi pénzosztás. Célszerű lenne tehát az egész világbajnokságot szigorúan titkosítani. Nem kell minden jöttmentnek az orrára kötni azt, hogy mi rendezzük. A víz már megvan hozzá. Egyenlőre mindenki érje be ennyivel. Ha valami miatt mégsem sikerülne a rendezés, egy szigorúan titkos világbajnokság esetében nyugodtan azt lehet mondani, hogy már rég megvolt. A nyertesek neveit majd pontosan száz év múlva nyilvánosságra hozzuk. 

A történészek a jövőben izgatottan fogják vakargatni a fejüket, amikor elkezdik kibontogatnia az izgalmas titkokat. Azon tanakodnak majd, vajon mi a fene történt a 2010-es években Magyarországon. Miket is nem csinált ez a Farkas Flórián, romatámogatásokat felügyelő miniszteri biztos és törvénytisztelő állampolgár?

Annyi már most is bizonyosan tudható, hogy két hónappal hat hónapos mandátumának lejárta után sem adta le végleges jelentését, és ezért nem leváltották, hanem inkább meghosszabbították a miniszteri biztosságát. Farkas Flórián késlekedést valószínűleg egy ellene elkövetett karakter-sorozatgyilkosság okozta. (Nem érkezett meg Navracsicshoz a "roma vizsla" jelentése) 

A halottak tanítják az élőket

20130814-holttest-anatomia-illusztracio-michiel-jansz12.jpg
Michiel Jansz. van Mierevelt: Dr. Willem van der Meer anatómialeckéje

"Változhat a temetkezési törvény a jövőben – erről a KDNP frakcióvezetője beszélt november elején a parlamentben. Harrach Péter szerint ugyanis jelenleg a temetkezések körül olyan visszásságok vannak, amiket a parlamentnek rendeznie kell." (A KDNP oldaná meg a temetkezés visszásságait)

"Mortui vivos docent – A halottak tanítják az élőket"

Végre valami izgalmas elfoglaltságot találtak magunknak az ájtatos atyámfiai. Az embernek lassan már a haláltól is elmegy a kedve az idézett cikkben említett visszásságok miatt. A temetkezések körül nyugodtan tüsténkedhetnek a kereszténydemokraták, mivel abból sok baj nem lehet, hacsak nem állnak neki a halottak szelektív feltámasztásának.

Jól gondolja meg azonban magát az, aki mostanában halni készül, mivel nem olcsó mulatságról van szó. 

„Az urnás temetés, ha figyelembe vesszük a köztemetéseket, 120 ezertől 220-230 ezer forintig, a koporsós temetés az 200-tól 285 ezer, ez nagyjából az átlag. Természetesen Budapest és nagyvárosok tekintetében ez a szám lényegesen magasabb.” (Puskás Béla, az Országos Temetkezési és Ipartestület elnökségi tagja)

Célszerűbb tehát az ilyesmit vidéken elintézni, addig pedig valahogy türelemmel kell viselni, amit adott esetben a sors kimért a szenvedőre. A célszemélyt el kell juttatni egy temetkezésekre szakosodott kis faluba, ahol jóval kedvezőbb áron lehelheti ki a lelkét. Hatalmas településfejlesztési pénzek áramolhatnának ennek segítségével az elmaradott térségekbe.

„Olcsó, jutányos temetkezés az uniós támogatások felhasználásából épült bogácsi Királyok Völgyében. Ünnepi beszédet mond Tállai András született államtitkár. Szomorú, igazán megható énekekről a patinás, 40 éves Bogácsi Pávakör gondoskodik. Szertartás után, külön megrendelés estén, exkluzív disznótor a 40 éves Bogácsi Pávakör közreműködésével. Komoly érdeklődés esetén a Királyok Völgyének kulcsa Bogács Önkormányzatának Polgármesteri Hivatalában vehető át, természetesen ügyfélfogadási időben. Hétfő: 8:00-12:00, 12:30-16:00 | szerda: 8:00-12:00, 12:30-16:00 | péntek: 8:00-12:00."

Ha tényleg megvalósulna valahol valami ilyesmi, botorság lenne egy ilyen kedvező lehetőséget holmi patriotizmusból vagy büszkeségből kihagyni. Országhatáron belül az anyaföld, az mindenütt anyaföld. Minek helyben temetkezni, kényeskedni és emiatt szegény hátrahagyottakat idegesíteni?

A KDNP-nek, ha be szeretne beszállni a temetkezési bizniszbe, sajnos mindenképpen be kell vonnia az egyházakat is, ami rendkívül megdrágítja az elföldelést. Nekik ugyanis a végtiszteség megadása esetén igencsak vastagon fog a ceruzájuk. Nagyjából 25.000 forint üti a markukat egy rövidke, rutinos szertartás után. A helybeli „lágyszívű kántorért” ezen felül elkérnek még vagy 5.000 forintot. Ez sokkal több, mint amennyibe egy Rolling Stones koncertjegy kerül, álló helyre. Lelátó temetéseken nincs, így tehát kánytelen mindenki álldogálni. Rendes katolikus ember természetesen nem temetkezik rockkoncerten, de a kántorok nagy része sem Mick Jagger, csak akkor, ha nagyon részeg.

A hamvak hazacipelésének tilalmától nem kell nagyon visszarettenni. Csak azok van eltiltva ettől a tevékenységtől, akik komolyan veszik a Vatikánban felügyelő Hittani Kongregáció prefektusának tiltását. A KDNP legnagyobb bánatára a hívek egyre kevesebben vannak. A KDNP és az egyházak anyagias szemlélete ráadásul sokakat megingatnak abban, hogy a lelküket bátran rájuk bízzák. Úgy gondolják, jobb, ha inkább közvetlenül ajánlják fel azt Istennek. Nincs szükségük fogadatlan közvetítőkre.

Azok pedig, akik fittyet hánynak Vatikánban felügyelő Hittani Kongregáció prefektusának tiltására, továbbra is szabadon mászkálhatnak az urnáikkal. Ha valaki megelégszik azzal, hogy csupán „jó tselekedetek által világosodjon meg”, annak halálából az egyházi franchise nem nagyon tud hasznot húzni.

Isten nem nagyon szokott gyászbeszédeket hallgatni. Az elhunyt az esetek többségében pedig már nyugszik, és szintén nem figyel oda, miket is hordanak össze róla. Nagy felhajtást tehát nem érdemes emiatt művelni.

Ha valaki nem akar túl sok macerát okozni a hátrahagyott hozzátartozóinak és Szilágyi János szíves invitálását sem fogadja el egy kitűnően jövedelmező elhalálozáshoz, okosabban teszi, ha felajánlja holttestét anatómia és orvostudományi célokra. Ennél hasznosabbat amúgy sem tud egy hulla véghezvinni. Halála után biztos mindenki szívesebben ázna egy tartósítófolyadékban, minthogy szép lassan bomlásnak induljon.

A hamvasztás sem tűnik túl kecsegtető megoldásnak, mivel  rendkívül energiaigényes technológia, ráadásul rengeteg hasznos tápanyag megy közben pocsékba. Helytakarékosnak helytakarékos ugyan, de normál körülmények között egy holttest sem foglal túl sok helyet. Nem mindenki engedheti meg magának, hogy pompás mauzóleumban várakozzon a végítélet napjára.

Ha az orvosi oktatásban való közvetlen részvétel mellett dönt valaki, pénzt ugyan nem fizetnek számára az amúgy is teljesen feleslegessé vált porhüvelyéért, viszont a tanulmányozás után ingyen elhamvasztják, gondoskodnak a megfelelő elhelyezéséről és még a sírgondozás költségeivel sem zargatja később a hozzátartozóit. (Holttest felajánlása oktatásra)

Kántorra, gyászhuszárokra természetesen ebben az esetben ne nagyon számítson senki.

Hasznos blöffök

874qflv8mbfa3tvphthlsq_r.jpg

„A kormányfő válaszában megjegyezte, hogy ezek szerint ezek a támadások nem Rogánról, hanem róla szólnak, majd felidézte, hogy sokszor támadták őt is, de nem foglalkozik ilyesmivel. Nehogy azt higgye, hogy ezek a hírek bennünket megrendítenek, akár csak elgondolkodtatnak – zárta Orbán, aki hozzátette, hogy „politikusként politikust lehazudozni nem valami eredeti, nincs is sportértéke”. (Orbán: Rogán pozícióját megerősítették az ellene indult támadások)

Igazi, államférfihoz méltó szavak, meglepő módon, fejedelmi többesszámba gyömöszölve. „Politikusként politikust lehazudozni …”  Ejnye, hogy a macska rúgja meg! Meg ott van még az a sportérték nevű furcsa valami. Nagyon lenézi a miniszterelnök a saját mesterségét, de van némi igazság abban, amit mondott. Maga a hazudozás, mint hatékony politikai eszköz valóban nem okoz már olyan katartikus élményt, mint régebben. Megszokták már a népek, hiszen a Nemzeti Együttműködés Rendszere pont ezen a kommunikációs trükkön alapszik.

Még maga a büszke NER kifejezés is nevetséges hazugság, galaktikus blöff. Ki működik itt együtt egymással az anyagi javak megszerzésén és a kínos ügyek eltussolásán kívül? Az említett esetekben valóban tökéletesen működik a Rendszer, bár manapság érdemesebb lenne átnevezni Nemzeti Titkosítás Rendszerére. Lassan már arra is 150 évet kell várni, hogy az ez iránt érdeklődők megtudják, vajon milyen alsónadrágot hord Rogán Antal, illetve használ-e egyáltalán ilyesfajta holmit. Németh Szilárd esetében kétségekről használt fehérnemű ügyében szó sincs. A Fidesz robusztusan sármos alelnöke bátran kiállt a nép elé egy szál, kockás boxeralsóban. Bátor és dicsérendő cselekedet ezekben a nehéz időkben, amely egész alakos szobrot érdemelne valamelyik város főterén. Bronzból, mivel úgy lenne igazán esztétikus.

Ellenzéki oldalon ideig-óráig ugyan összejönnek olyan csoportosulások, melyeknek szent célja a kormányzati garázdálkodások megfékezése, a haza megmentése, esetleg Orbán Viktornak és haszonélvezőinek megbüntetése, jelképes deresre húzása. Ezek a vérmes remények azonban gyorsan szertefoszlanak. majd a sértődött főszereplők inkább egyedül vágnak bele a hatalom megszerzésére indított offenzívájukba. Már az is nagyon nehezen behatárolható, hogy ki számít ellenzékinek, mikor és miért pont ő.

A közvéleménykutatási adatokból az látszik, hogy egyre többen inkább külső megfigyelőként szemlélik a számtalan, tarkabarka együttműködési rendszert. Teszik ezt részint szenvedő alanyként, részint szórakozásból. Az „Elmentek ti a jó édes anyátokba!” párt a maga 41-45 %-ával stabilan tartja első helyét, sőt dinamikusan erősödik. Ha ez a heterogén réteg eléri a kritikus tömeget és beindul a láncreakció, hatalmas futkosás lesz az országban. Mindenképpen bölcsebb lenne ezt elkerülni, de az ész és az előrelátás nem politikai kategória. Jó példa erre az, hogy Orbán Viktor szó szerint magára vállalta Rogán Antal népszerűtlen cselekedeteit. Amúgy teljesen jogosan, ugyanis minden gazda felelősséggel tartozik az általa tartott házi kedvencéért, legyen az Burkus a kutya, vagy Tóni a kabinetfőnök. Burkus kutyával természetesen jóval kevesebb gond van, tartása pedig kevésbé költséges.

Erős felindultságában valami olyasmit is mondott a miniszterelnök, hogy a Rogán Antal ellen indított nemtelen támadások csupán politikai blöffök és mivel őt magát, mármint a puritán életvitelű Orbán Viktort is vádolják mindenfélével, többek között mesés gazdagsággal, ezek nyom nélkül leperegnek a zakójáról. Készségesen hozzátette, ha valakinek gondja van az említett gyanús ügyletekkel, ne legyen nyúlszívű, tegyen bátran feljelentést a megfelelő helyen. Kitűnő érvelés, de Tényi  István, hivatásos perlekedőn kívül kevesen akadhatnak az országban, akik öngyilkossági szándékból vezérelve fel mernék jelenteni, mondjuk Tiborcz István, átlagos magyar állampolgárt, sikeres lábakkal rendelkező vállalkozót. Amíg Polt Péternek hívják a legfőbb ügyészt, addig a miniszterelnök ne nagyon ajánlgassa senkinek az igazság kiderítésének ezt a formáját, mivel a részéről ez egy arcátlan blöff. Majd pont a nyerő szériában lévő Mészáros Lőrinccel, vagy Andy Vajnával fog birokra kelni egy mindenre elszánt szabadságharcos.

Orbán Viktor jelleméből fájóan hiányzik mindenfajta elegancia, nagyvonalúság, jó modor. Tömörebben is meg lehetne fogalmazni neveltetésének feltűnő hiányosságait, de minek. Olyan lett, amilyen. Erőszakos, fennhéjázó és beteges mértékben makacs. Ilyenné tette őt az élet. Tetszett volna Esterházynak, és nem KISZ-titkárnak születni, akkor nem tetszett volna miniszterelnöknek lenni, Magyarország pedig megspórolt volna ezzel magának egy csomó pénzt. Mint tudjuk, nem így történt. 

Rogánt, a papírmártírt, próbálták ugyan bíróság elé citálni, de ez eddig nem nagyon sikerült. Fizikailag képtelenség őt tárgyalásra előállítani. Szilvásy György, volt titokminiszter esetében egyből kerítettek ehhez egy rabvezető szíjat, az ő személyében ugyanis nem Orbán Viktort támadták. A jelenlegi kabinetfőnök kezére a sok, szép értékes táska miatt nem lehet ilyesmit húzni, mert elejtené ezeket. Rogán fényes politika pályája akkor kezdett felfelé ívelni, amikor Szijjártó kollégájával együtt hetente rágalmaztak meg arcátlanul másokat. Páros produkciójukkal végighaknizták az egész országot. Ez akkor senkit sem zavart különösebben.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének legfőbb összetartó ereje az Omertà, melyet még Simicska Lajos is csak személyeskedés szintjén mert megtörni. Magát a Rendszert ő sem rogyasztotta össze, mivel valószínűleg az őt is maga alá temette volna. A különböző, körmönfont titkosításokkal ráadásul ezt a hallgatást praktikus módon, törvényesíteni is lehet. Ha ehhez hozzákeverünk egy megfelelően előkészített legfőbb ügyészt, kész is az áthatolhatatlan védelem. Amolyan jogi Maginot-vonal. Áttörni nem érdemes rajta, jóval célszerűbb Erich von Manstein tábornok példája nyomán gyorsan megkerülni.

Akkor kiderülne, hogy ez az egész Orbán-rezsim folyamatos blöffök sorozatával tartja fent magát. Ennek segítségével annyi ügyet tussolnak el, amennyit csak akarnak. Quaestor-ügy, MOL-részvények, veszteséges magyar kereskedőházak, Pharaon professzor ingatlanjai, Mészáros és Mészáros kft., ingatlanértékesítések, földmutyi, trafikmutyi. Ki képes mindezt fejben tartani?

Még a letelepedési kötvények sem okoztak különösebb megrázkódtatást, pedig ez konkrét hazaárulás. Sokan alaposan meg is szedték magukat a haza jól jövedelmező értékesítésének jutalékaiból. Hol van ehhez képest szegény, megboldogult Tocsik Márta 800 milliója? Micsoda pitiáner, megalázó összegnek tűnik innen visszatekintve.

A politikai blöfföket leghatékonyabban pont az az Orbán Viktor ostorozta, aki az egész politikai karrierjét tehetséges alkalmazásuknak köszönheti. Jobban meg kellene becsülnie ezeket a hasznos portékákat.

A politikai korrektség alkonya

rv_j9b9wnonqvy-wonsfba_r.jpg

"Úgy döntöttem, hogy gazember leszek
S utálom e kor hiú gyönyörét."

Shakespeare - III. Richárd
Fordította: Vas István

Nincs semmi meglepő abban, hogy a politikai élet szereplői közül egyre többen tartják magukat távol a politikailag korrekt magatartástól. Jóval könnyebb közvetlenül az emberek szemébe hazudni, majd később mindent letagadni, amikor ez hasznosnak bizonyul, mint meggyőzni őket az igazságról és annak következményeiről.

Egy jól időzített csúsztatás, félrebeszélés, blöff hallatán sokakat tölt el elégedettség. A kíméletlen igazság ezzel szemben szörnyen elkeseríti őket és mély szomorúsággal tölti el lelküket. Ennek elkerülése érdekében gátlástalanul, meggyőzően hazudozó politikusokra van szükség. A valótlanságot könnyedén lehet igazítgatni, hajlítgatni, alakítgatni, a túlságosan merev valóságot ezzel szemben nem.

Nagybátyám, Walter Shahid von Dortmund, az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársasági elnöke az igazság eme kellemetlen és haszontalan természetét már politikai pályafutásának legelején felismerte. Ez a felismerés nagyban hozzájárult sikereihez és hatalmának megszilárdításához. Külön minisztériumot állított fel abból a célból, hogy jó minőségű, tetszetős hazugságokat állítsanak számára elő. A Tájékoztatási és Szórakoztatási Minisztérium költségvetése mindig előnyt élvezett az olyan haszontalan tevékenységekkel szemben, minta az egészségügy, illetve az oktatás.

„Tudatlanul sokkal könnyebb boldognak lenni és ezzel könnyedén csökkenthetjük a különböző filozófiai irányzatok okozta öngyilkosságok számát is” — mondogatta többször is a nagybátyám. Az említett boldogság elérése érdekében erősen korlátozta az írásbeliséget, valamint csökkentette az Egyenlítői Ruhr-vidék területén leírható szavak számát. Szigorúan büntette a túlzásba vitt tanulást, illetve az illegális oktatást.

A sajtó szép lassan a sokat látott, 98 éves Shad Hashim Hassan kezébe került, aki történetesen az elnök kiváló egészségnek örvendő nagyapja volt. Az ország lakosságát így semmi sem zavarhatta meg optimista szemléletük kialakulásában.

Országunkat valamikor a németek gyarmatosították, de azt ma már nem lehet pontosan  tudni, hogy mikor. Öt vagy hat dátum is elterjedt ezzel kapcsolatban, de az egyikre se találtak kielégítő bizonyítékokat. A legvalószínűbbnek 1897. március 5. tűnik, mivel ekkor alapították az Egyenlítői Ruhr-vidék legelső bajor sörözőjét.

A németeknek nem nagyon volt idejük távoli gyarmatukkal foglalkozni, mivel gyakran keveredtek világháborúkba, amiket aztán rendre el is veszítettek. Az Egyenlítői Ruhr-vidék államformája emiatt a legtöbbször háborús jóvátétel volt. A két világháború között országunk egyszerre volt francia, holland és brit gyarmat. Diplomáciai látogatásokkor a vendégeket mindig megkérték arra, hogy válasszák ki a számukra megfelelő nemzeti lobogót és himnuszt. Egy adminisztrációs hiba következtében 1932-ben az ország három hónapra spanyol fennhatóság alá került. 1950-ben a gyarmatosítók végül megunták az állandó kavarodást, így az ország az egyszerűség kedvéért elnyerte az önállóságát.

Walter Shahid von Dortmund elnök esetében politikai korrektségről azért sem érdemes beszélni, mivel ő maga erről soha életében nem hallott, hazudni viszont kiválóan tudott.

Bácsikámnak még a neve is szinte teljes mértékben hazugság, mivel tulajdonképpen csak Shahid igaz belőle. Valójában Amr Shahid Hassanként született 1948-ban egy kis faluban, Ngko-Ubn-Irfmen-ben, amely mára az ország nyüzsgő fővárosává vált. Von Dortmund elnök saját állítása szerint több évig szolgált a Bundeswehrben. Bátorsága és rátermettsége elismeréseként itt adományozták számára a Walter nevet. Miután leszerelt, gyorsan elvégezte a Humboldt Egyetemet, ahol doktori fokozatot szerzett csillagászatból. Mindezeknek kissé ellentmond az a tény, hogy nagybátyám soha életében nem hagyta le az Egyenlítői Ruhr-vidék területét, doktori fokozatát pedig állítása szerint a von Dortmund cím jelzi. Valószínűleg összekeverte a német nemesi családnevekkel.

Az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársági elnökének bácsikámat nem megválasztották, csupán ügyesen elterjesztette saját magáról ezt. 1974-ben kitartóan teleragasztgatta az országot a plakátjaival, melyen az arcképe alatt az szerepelt, hogy „Éljen Walter Shahid von Dortmund, a dicsőséges Egyenlítői Ruhr-vidék örökös köztársasági elnöke!”. Egy idő után ezt senki sem kérdőjelezte meg, amihez valószínűleg nagyban hozzájárulhatott a tekintélyt parancsoló, egzotikus hangzású von Dortmund név is.

Az ország akkori, teljes mértékben elképedt miniszterelnökét letartóztatta, aki egy idő után elismerte azt a tényt, hogy a miniszterelnök szó az ugyanazt jelenti, mint a köztársasági elnök, csak egybe írják. Walter Shahid von Dortmund kiterjedt rokonsága és baráti köre ezután átvette az ország irányítását. A köztársasági elnök ezt a tettét azzal magyarázta, hogy nem akart számára teljesen ismeretlen embereknek kellemetlenséget okozni azzal, hogy a belegyezésük nélkül kinevezi őket valaminek. Önmagát a központosított demokrácia elszánt hívének nevezte.

1979-ben az országban jelentős aranylelőhelyeket találtak. A köztársasági elnök kijelentette, ez csupán bajt, szenvedést és szerencsétlenséget zúdít az országára, ezért vállalta, hogy a veszélyes aranykészleteket a saját költségére eltávolíttatja az országból. Önfeláldozó tettének szerény hasznából elnöki palotának felépítette magának a Versailles-i kastély, nyári rezidenciának pedig a Téli Palota másolatát. Azért, hogy mindez  a későbbiekben ne okozzon ellentmondást, az Egyenlítői Ruhr-vidék területén kötelezővé tette a négy évszak használatát.

Az ország szép lassan magántulajdonba került, így az elnök kénytelen volt a lakosságnak jutányos összegű lakbért felszámolni.

A politikai korrektséghez való viszonyát jól jellemzi a korrupció elleni küzdelme. Kötelező adót vetett ki rá. A korrupció mértékét — a végzett tevékenységtől függően — a Nemzeti Korrupciós Minisztérium állapította meg, méghozzá átalány formájában. A minisztérium szakértői megállapították, hogy a koldulás is jelentős korrupciós tevékenységnek számít.

A becsületesnek tartott köztársasági elnök önmaga járt elöl jó példával. Ő volt az első olyan politikus, aki a megvesztegetése során bankkártyát is elfogadott. Ezt az összeget nemzeti tiszteleti illetéknek nevezte. Az állami hivatalokban pénztárgépeket helyeztetett el. Az alkalmazottaknak szabályos számlát kellett adniuk az elfogadott kenőpénzekről.

A köztársasági elnök érdekeltségeibe tartozó cégeknél bevezette a negatív adózást. Miután törvényben rögzítette azt, hogy a szóban forgó vállalkozások közfeladatokat látnak el, jelentős adótámogatásban részesültek. Adózniuk értelemszerűen soha nem kellett.

A teljes mértékben a kormány kezében lévő sajtó állandó fenyegetettség alatt tartotta az ország lakosságát. A biztonságérzet növelése érdekében Walter Shahid von Dortmund elnök kénytelen volt bevezetni a nemzeti védelmi pénzt. Ez megnyugtatta a kedélyeket. Akik valami miatt nem voltak hajlandók kifizetni ezt az összeget, azokat teljesen ismeretlen idegen hatalmak rohanták le, és jó alaposan kifosztották őket.

Az Egyenlítői Ruhr-vidéken gyakorlati és költségcsökkentési megfontolásból az összes ellenzéki párt vezetésével magát a köztársasági elnököt bízták meg. Ez nagymértékben megkönnyítette a döntések meghozatalát, illetve azok végrehajtását. Nagybátyám a pozíciók megszerzésében az "ez is jó lesz még valamire" elvet követte.

Az általa aláírt szerződéseket két csoportba sorolta. Egyeseket elismert, másokat később nevetséges hamisítványoknak nyilvánított.

Az elnökön több szervezet és ország vezetője számon kérte a demokratikus intézmények hiányát, valamint diktatúra kiépítésével vádolták meg. Von Dortmund elnök ezeket a rágalmakat határozottan visszautasította és a demokrácia hiányával, valamint diktatúra kiépítésével vádolta meg kritikusait. Azt javasolta számukra, kérdezzék csak meg nyugodtan közvetlenül az ország lakosságát arról, hogy ő, a köztársasági elnök, hol és mikor épített fel diktatúrát. Azt is hozzátette, garantálja, hogy az Egyenlítői Ruhr-vidéken soha nem fognak ilyesmit találni.

Napjainkban a bácsikám országirányítási módszereit és praktikus szemléletét egyre több ország vezetője tekinti követendő példának. A korrektség, mint fogalom egyre inkább kiszorul a politikai gyakorlatból, helyét a sokkal eredményesebb hazudozás, felelőtlen ígérgetés veszi át.

Nagybátyám, Walter Shahid von Dortmund, az Egyenlítői Ruhr-vidék köztársasági elnöke kétségtelenül nagy szerepet játszott a mára teljesen elavult politika korrektség lerombolásában és egy új, modern, jól jövedelmező politikai szemlélet kialakításában.

Erkölcsös gyarapodás

maternagrane.jpgAmalie Materna, Brünhilda szerepében

Erkölcsös gyarapodás

Dr. Teufelhölle György ügyvéd, országgyűlési képviselő, a Kereszténydemokrata Néppárt elkötelezett híve szokásos napi zsolozsmáját intézte a Jóistenhez félve tisztelt miniszterelnökének személyes biztonsága érdekében.

— Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa néked! Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen a veszedelmektől! Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselvetésétől...

Az Úrnak azonban nem volt ideje végighallgatni azt, hogy tulajdonképpen mitől is kell még megvédenie nevezett célszemélyt. Az ajtaja mögött váratlanul kitört ricsaj megzavarta dr.  Teufelhölle őszinte könyörgését. Kopogtatás, pontosabban mondva brutális dörömbölés hallatszott.

Dr. Teufelhölle lemondóan felsóhajtott, majd keresztet vetett.

— Ki az? — kérdezte a képviselő ingerülten.

— Csak én! — harsogta egy érces női hang, melynek tulajdonosa Teufelhölle Brünhilda, a képviselő szűzies unokahúga volt, akit a politikus — a kiterjedt Teufelhölle família legnagyobb megelégedésére — adminisztrátoraként és személyi testőreként alkalmazott.

Brünhilda szűziességét 192 centiméteres magassága és erőteljes testfelépítése garantálta. Mielőtt derék bácsikája magához vette volna, az ártatlan szűz kidobólányként dolgozott egy kegyetlen csaták helyszínéül szolgáló külvárosi vendéglátóipari egységben.

Kidobólányként Brünhilda a munkáját eredményesen, mintaszerűen végezte. Aki valami miatt kételkedett volna a szűz szakmai hozzáértésében, annak keserű csalódásban, majd hosszas lábadozásban lehetett része. Félénk, visszahúzódó természetét a délceg hajadon erőteljes ökölcsapásokkal leplezte.

Dr. Teufelhölle képviselő többször hálát adott már a Jóistennek amiért ezt az amazont az ő oldalán küldte harcba az igazságosságért, a jó erkölcsök és a kereszténység védelméért, valamint a jámborságért.

Képviselősége mellett dr. Teufelhölle a KDNP „Nemzeti Gyarapodás és Eredményes Nemi Élet a Haza Érdekében Tanácsa” szervezet elnöki tisztét is betöltötte. Több értékes tanulmányt és cikket írt a keresztényi gyermeknemzés témájában, valamint az említett nemzés utáni jámbor teendőkről.

Az elrettentő erejű dörömbölés után Brünhilda diszkréten rátörte az ajtót.

— Egy csapat nő keres. Hoztak magukkal egy csomó gyereket is — jelentette be a keresztény amazonok pompás példánya.

— Értem — felelte a képviselő. — Azaz mégsem. Mit akarnak tőlem? És mégis hányan vannak?

— Gyerekek nélkül úgy harmincan lehetnek. Akarod, hogy kihajigáljam őket innen? — ajánlotta fel szakmai tudását a szűz.

— Nem, nem, dehogy, Hildácska drága gyermekem — válaszolta a nemzet gyarapodásának mindenre elszánt bajnoka. — Engedd csak be őket a keresztény nemzetünk érdekében.

Dr. Teufelhölle képviselő, Isten és a miniszterelnök kegyelméből, szép, tágas irodával rendelkezett, de amikor az anyák Brünhilda parancsszavára betódultak porontyaikkal, a tágasság, mint fizikai jellemző egyből elpárolgott a környékről. Rengetegen voltak, az ártatlan gyermekek ráadásul hatalmas ricsajt csaptak és folyamatos mozgásban voltak.

Brünhilda úgy becsülte nagyjából fél óra alatt tudná tökéletesen kiüríteni a helyiséget.

— Asszonyok. Kérem. Próbálják meg valahogy lecsendesíteni őket — próbálkozott meg határozatlanul úrrá lenni a kialakult káoszon dr. Teufelhölle. Erőfeszítése teljesen eredménytelen maradt.

— Kuss legyen már! — vette át a kezdeményezést Brünhilda. — Az egész banda kussoljon! Most!

A szűz öblös hangja mint egy varázsütés, illetve varázsüvöltés azonnal elcsendesítette a társaságot. Néhány bátrabb csemete szipogni kezdett ugyan, de ennél többre nem mertek vetemedni.

— Köszönöm, Hildácska — hálálkodott a rémült képviselő. — Kérem mondják meg, mit óhajtanak tőlem. Ha kérhetném, ne egyszerre.

— Te, ott! — mutatott rá Brünhilda az egyik anyára. — Mond csak el, hogy mit kerestek itt. Most!

— Köszönöm — felelte megilletődve a kiválasztott. Teljesen lenyűgözte Brünhilda grandiózus látványa. — Engedje meg, hogy bemutatkozzam önnek. Szelén Kriptónia vagyok. Arról van szó... Igen... Szóval mi itt mindannyian előírásszerűen gyarapodtunk, ahogy azt a képviselő úr is megírta az „Az anyák szerepe a magyarság jövőjében” című könyvében. Mindent az ön tanításai szerint tettünk, amint ezt láthatja.

— Ez nagyon örvendetes. Öröm látni ennyi boldog arcocskát — mosolyodott el dr. Teufelhölle elégedetten. Nemes gondolatai szemmel láthatóan termékeny talajra hullottak.

Az említett boldog arcocskák azonban Brünhilda látványának hatására inkább megszeppentnek látszottak.

— Köszönjük, képviselő úr — felelte Kriptónia. — Az igazság szerint ezt a gyarapodást kissé elkapkodtuk. Meg kellett volna várnunk, amíg a képviselő úr megjelenteti a folytatást, „Az apák szerepe a magyarság jövőjében” címmel.

— Miféle folytatást? — hökkent meg dr. Teufelhölle. — A keresztény apák szerepe a nemzésben ott szerepel a gyakorlati útmutatóban. Erkölcsös, igényes illusztrációkkal egyetemben.

— Igen. Ez a rész teljesen világos számunkra — válaszolta Kriptónia. — Ezzel amúgy régebben is tisztában voltunk. Az ábrák egyébként nagyon tetszettek. Erkölcsösek és mulatságosak. A gondunk csupán az, hogy azt a családmodellt, amit önök a keresztény értékek védelme érdekében ajánlanak, illetve támogatnak, különböző okokból, de nem tudjuk teljesíteni. Nagyon szeretnénk, de nem megy. Van akinek meghalt a férje, olyan is akadt, akié egyszerűen csak lelépett. Egész érdekes dolgok történhetnek a nemzés után. Sajnos megesik az ilyesmi. A gyermekeknek apára van szükségük, hogy egészséges módon, keresztény szellemben nevelhessük őket. Ön legalábbis ezt írta.

— Ez így is van — nézett dr. Teufelhölle a biztonság kedvéért Brünhildára. A szűz úgy állt ott, elöl összekulcsolt kézzel, mint egy pallosára támaszkodó keresztes lovag. Ez megnyugtatta a képviselőt. — És én miben tudnék segíteni?

— Szerezzen nekünk megfelelő apákat — felelte Kriptónia. A többiek hangosan helyeselni kezdtek. Brünhilda egy határozott lépést tett előre. Erre azonnal csend lett.

— Én? — válaszolta meglepődve dr. Teufelhölle. — Mégis honnan? Próbálkoztak már a társkeresőkkel?

— Nem. Nekünk nem olyan társkeresős apák kellenek — mondta Kriptónia. — Tulajdonképpen az önök minden erőfeszítése ellenére valahogy csak elboldogulunk a nemzés utáni teendőkkel. Kicsit nehezen, de megoldjuk. Megfelelően erkölcsös, keresztény apáról azonban önöknek kell gondoskodniuk. A gyerekek mellett nincs időnk ilyesmivel foglalkozni, meg aztán nem is nagyon ismerünk ilyeneket. Nem lehet könnyű felkutatni őket. Ön azonban, mint a „Nemzeti Gyarapodás és Eredményes Nemi Élet a Haza Érdekében Tanácsa” elnöke biztosan sokat ismer közülük. Szedjen össze párat. Mi meg majd kiválogatjuk őket.

— Ebben sajnos nem segíthetek. Teljesen abszurd.  Ez csakis önökre tartozik. Egy gyermek felnevelése hatalmas felelősséggel jár. Mindig ez lebegjen a szemük előtt. A KDNP mindent megtesz a családok érdekében. Mint azt maguk is bizonyára nagyon jól tudják a „KDNP a családok pártja!”. Legfőképpen a hagyományosaké, természetesen — tette hozzá kenetteljesen az NGyENÉHÉ tekintélyes, talpig erkölcsös elnöke. Ezután a képviselő óvatosan Brünhilda felé biccentett.

A lány erre szó nélkül odament a nagybátyjához, gyakorlott mozdulatokkal megragadta, és a gallérjánál fogva kivágta a bezárt ablakon keresztül.

Öröm volt látni azt a sok boldog arcocskát.

Ízlések és pofonok

3yix4u78d2a7rmdt0-xuna_r.jpg

"A hat hónapos tárgyalássorozat után azonban Pharaon váratlanul levelet írt a spanyol vállalatnak: évente 120 millió dollár közvetítői díjat követelt. A próbálkozás azonnal lelepleződött: I. János Károly telefonon kérte számon az esetet Fahd királynál, a szaúdi uralkodó személyesen intézkedett. Miután magához hívatta, az üzletember először tagadott, majd a bizonyítékok láttán azt állította, a százmilliós haszonból nehéz sorsú szaúdiakon akart segíteni. A szaúdi király válaszul felpofozta Pharaont, és felfüggesztette a Redec kifizetéseit." (Arckép Ghaith Pharaonról, a Postabank volt József nádor téri székházának megvásárlójáról)

Ghaith Pharaon, aki Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint egyáltalán nem biztos, hogy azonos lehet önmagával, a ma élő életművészek egyik legkiválóbb példánya. Világszerte üldözik, de igazából senki sem akarja elkapni, mivel jóval hasznosabbnak tűnik bőszen kergetni őt a világ tengerein.

Kiváló gyakorlati érzékét dicséri, hogy mind az Al Kaidával, mind az amerikai hadsereggel jövedelmezően üzletelt. Ez a bravúr mindenképpen elismerésre méltó tett volt a részéről. Pharaon jó barátságban van George W. Bush-al, a volt amerikai elnökkel is. Az összeesküvéselméletek kedvelőinek érdemes áttanulmányozniuk a szíriai származású, szaúdi üzletember színes életútját, mivel az rengeteg inspirációval szolgálhat számukra.

Ezt a világfit kell most valahogy letagadnia a közvélemény előtt a magyar kormánynak, legfőképpen a Rogán Antal által vezetett minisztériumnak. A kissé viseletes miniszter szavahihetőségébe vetett hit jelenlegi állása szerint ez nem lesz könnyű feladat. Dömötör Csabának, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkárának bravúros hárítása, miszerint a Pharaon az arab világban tömegnév, nem sok embert győzhetett meg arról, hogy ilyen ember márpedig nem is létezik.

Elképzelhető ugyan, hogy a misztikus „arab világban” megszámlálhatatlanul sok Pharaon él, de közülük csak kevesen rendelkeznek 60 méter hosszú luxusjachttal.

Pharaon magyarországi üzleti tevékenységét, a volt Postabank-székház, a seregélyesi Zichy–Hadik-kastély megvásárlását már 2016 áprilisában több lap is részletesen kielemezte. Ha Dömötör államtitkár átfutja ezeket a cikkeket, majdnem mindenhol találkozhat eme gyakori név viselőjének egyedi arcképével. Ez minden, az üzletember személyével kapcsolatos kételyét azonnal eloszlatná.

Teljesen érthető és egyben megnyugtató, hogy a kérdéses üzletembernek, a magyar miniszterelnök szomszédságában vásárolt ingatlana nem jelent semmiféle nemzetbiztonsági kockázatot. Nehéz is lenne elképzelni a joviális Ghaith Pharaon-t, amint szivarját kivéve, harsány füttyszóval tüntetne a miniszterelnök háza előtt, illetve luxus kategóriájú, AGT MTBA 500BB-16-os betonvágót használna vasárnaponként hajnalban. Az illető személy azért sem zavarhatja meg a Cinege utca idilli nyugalmát, mivel idejének nagy részében Pharaon professzor a tengereket járja.

A kétes üzleti tevékenységek eddig sem rengették meg a kormány népszerűségét. Rogán Antal a csodával határos módon ugyan hirtelen népszerűtlenné vált, de ez valószínűleg csak valami statisztikai hiba, illetve menekülési útvonal lehet. Senki sem fog amiatt tiltakozni, hogy valamikor 2016 tavaszán az AMX Nador House Kft.-t átkeresztelték Pharaon-Kappa Kft.-rePharaon-Kappa Ltd.-ből amúgy is rengeteg heverhet szerteszét szórva a nagyvilágban.

Ami ezt az ügyet érdekessé, és a kormány számára kínossá teheti, az az, hogy az említett Ghaith Pharaon, az általa viselt gyakori névvel együtt, arab, ráadásul szír származású. A nyáron biztos lefordíttatta magának azt a tiszteletteljes kérést, hogy „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a törvényeinket!”. Talán még mulatságosnak is találta ezt az elrettentés céljából kirakott állami hirdetést. Ghaith Pharaon egész eddigi élete tulajdonképpen arról szólt, hogy egyetlen ország törvényeit sem tartotta tiszteletben. Ennek segítségével gazdagodott meg. Egy jól elhelyezett, kék színű plakát hatására nem valószínű, hogy Magyarország esetében bármitől is visszarettent volna.

Tetézi a bajt, hogy egy szinte megfoghatatlan, hatalmas vagyonnal rendelkező, nemzetek felett álló pénzügyi szervezet feje, akit több milliárd dolláros csalással, pénzmosással, megvesztegetéssel, terroristaszervezetek támogatásával, fegyverekkel és nukleáris technológiával való illegális kereskedelemmel, prostituáltak futtatásával, adócsalással, csempészéssel, emberkereskedelem, tiltott banki és ingatlanügyekkel vádolnak. Még szerencse, hogy ezek közül egyik sem jelent semmiféle nemzetbiztonsági kockázatot.

Áprilisban, a csúcsra járatott menekültellenes kampány során könnyedén el lehettet siklani a szaúdi milliárdos magyarországi befektetései mellett. Akkoriban milliók akarták lerohanni az országot és betiltani a kereszténységet. Vész idején ugyan kit érdekelt egy lerobbant kastély megvásárlása?

Most azonban két győztes csata között vagyunk. Jelenleg még az sem teljesen világos, hogy legközelebb kik ellen szállunk harcba. Talán éppen a belső ellenséggel való végső leszámolás előkészületei zajlanak a színfalak mögött, erre a sajtó előveszi ezt a régi ügyet. Ezzel a kekeckedésssel rögtön helyet is biztosítottak maguknak a belső ellenségek listáján.

Hiába csapták suttyomban agyon a Népszabadságot, a szemérmetlen sajtó valahogy csak kiderítette azt, hogy ez a derék Pharaon professzor pont akkor kötött ki Splitben, amikor a szintén rendkívül derék, de nem annyira professzor Mészáros Lőrinc is ott tartózkodott városnézés, illetve napfürdőzés céljából. Ezek persze nem illegális tevékenységek. A Mészáros név amúgy elég gyakori Magyarországon, tehát egyáltalán nem biztos, hogy pont arról a felcsúti Mészárosról volt szó.

Ebbe a lázas és kitartó  hazudozásba nem fog belebukni a magyar kormány. Ezen professzionálisan végzett tevékenységük eddig is csak a hasznukra vált, csodák pedig nincsenek. Arra azonban világosan rávilágít a világjáró professzor esete, hogy ilyen átlátszó, gyermeteg hazugságokkal is könnyedén képes az Orbán-rezsim megőrizni a hatalmát.

Elég csak azt mondani, hogy ez a Pharaon nem az a Pharaon, meg amúgy is… A magyar miniszterelnök szerint csupán egy „amerikai titkosszolgálati játszmáról” van szó, ami nem a mi ügyünk. Azt nem tette hozzá, hogy ebben a gaz, amerikai összeesküvésben mellékszerepet játszik a saját veje, a Mol Nyrt és talán még valamelyik Mészáros is a sok közül.

q-cmn02ydlr2qnzohya8pg_r.jpgA világban mind a Pharaon, mind a Mészáros tömegnév 

Teljesen nyilvánvaló

pasv-5jgi3rtbukqpblcoa_r.jpg

Teljesen nyilvánvaló, hogy egy európai demokráciában nem lehetne arról beszélni, hogy van Völkischer Beobachter, a náci párt propaganda napilapja, amely mindennap uszítva, fröcsögve képviselte a náci pártot, annak ideológiáját, politikáját rémtetteit. És Magyarországon az '56-os forradalom bukása után a forradalom vérbe fojtásából szökkent szárba az MSZMP, a KB napilapja a Népszabadság. Ez ténykérdés. És a Népszabadság épp olyan állampárti napilap volt, képviselve a kommunista ideológiát, a pártot annak minden tettét, mint a Völkischer Beobachter.” Kósa Lajos, Fidesz frakcióvezető

A nemzet villámgyors rögtönzésekre és önfeledt szellemi ugrabugrálásra hajlamos gondolkodója Tisza István debreceni szobrának újraavatásán osztotta meg rendkívül érdekes, de kissé zavaros, nyelvtanilag szélsőségesen liberális gondolatait az ünnepségen megjelent hallgatóságával. A Magyar Időkről, valamint a Magyar Hírlapról idő hiánya miatt nem esett szó meghökkentő összehasonlítása során, pedig ezek ma is működő pártlapok és mintaszerűen fröcsögnek, uszítanak. Demonstrációs célból kiválóan alkalmazhatóak.

Az is teljesen nyilvánvaló, hogy a Völkischer Beobachter szellemiségét – amelyben még Joseph Goebbels is publikált – ma leginkább Bayer Zsolt elrettentő erejű írási képviselik leghitelesebben. A hirtelen felindultságból publikáló szerző 1993 szeptemberétől 1994 decemberéig a Népszabadság főmunkatársaként maga is megtisztelte a „A Kádár-rendszer egyik legutolsó, legaljasabb műhelyét". A mester ma Széles Gábor „szellemi műhelyének", a Magyar Hírlapnak legsikeresebb és legjobban fizetett újságíró-celebje.

Ebben a bőségesen dotált napilapban az aljasság fájó hiányára igazán nem panaszkodhat az, aki rendszeresen olvasgatja. Az olvasótábor azt kapja, amit csak megkíván. Nagyvonalúan porciózott gyűlölködést, fentről kapott pártdirektívákat, a Kósa frakcióvezető által is említett fröcsögéssel szervírozva.

Azon persze lehet vitatkozni, hogy Bayer Zsolt publicisztikái megütik-e a Julius Streicher által fémjelzett „Der Stürmer” hetilap színvonalát. Bizonyos stílusbeli jellegzetességei alapján, igen. A „Der Stürmer”-t közönséges hangvétel és az obszcén kifejezések gyakori használata jellemezte, melynek segítségével elsősorban az egyszerű gondolkodású embereket próbálták meggyőzni. Bayer Zsolt ígérete ellenére továbbra is gyakran alkalmazza ezeket a jól bevált, hatásvadász elemeket.tjvngwztjktoxtiymhi1tq_r.jpgJulius Streicher a "Der Stürmer" alapítója, tulajdonosa

Bencsik András, a Magyar Demokrata jelenlegi főszerkesztője 1990 előtt, még az MSZMP tagjaként, teljesen nyilvánvalóan a magyar „Völkischer Beobachter” pártpolitikai rovatában fejtett ki agitációs-propaganda tevékenységet. A vakmerő békemenetelő hiányzó tehetségét mindig ügyesen helyettesítette megbízhatósággal. Kiszolgáló személyzetként nyilvánvalóan soha nem szenvedett semmiben hiányt.

Az „Öreg” Stefka Istvántól hosszú és eredményekben gazdag élete során mindig távol állt az ideológiai semlegesség. Félénk természete miatt soha nem publikált a „Beszélő” című szamizdatban. Helyette halára váltan ugyan, de díjakat, elismeréseket, jól fizető pozíciókat fogadott el akkori elnyomóitól. Nyilvánvalóan erős kényszer hatására cselekedett. Jól működő veszélyérzete a mai napig nem hagyta cserben. 2011-ben egy félelmetes Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével rémítették meg, amit nyilvánvalóan a mai napig nem mert visszaadni.

Honnan szedte elő Kósa pont ezt a Völkischer Beobachter? Hirtelen, mintegy varázsütésre az egész FIDESZ-KDNP lelkes antifasiszta lett? Egy 17 milliárd forintba kerülő rasszista, uszító kampány után ez nyilvánvalóan egészen meglepő fordulatnak tűnik.

Orbán 2008 májusában a Fideszt támogató gárdistákról kijelentette: „Ha kormányra kerülünk, úgy fogunk tenni, mint Horthy a nyilasokkal: kiosztunk nekik két pofont, és hazazavarjuk őket.” Ez valami miatt azóta sem történt meg, ehelyett a Fidesz-KDNP elkezdett egyre inkább jobbra tolódni. A nagy pofozkodásnak az lett a vége, hogy egy szépkorú hungarista, a „migránsok” elleni védekezés céljából rendszeresített gépkarabélyával agyonlőtt egy magyar rendőrt. Tragikus, de egyben rendkívül groteszk történet.

A szélsőséges nacionalizmus győzelme Magyarországon elsöprő erejű. A közvélemény-kutatások szerint, a biztos pártválasztók körében jelenleg van egy 54 és egy 17 százalékos támogatottsággal rendelkező szélsőjobboldali pártunk. Ehhez hozzátartozik a jobbító szándékból elkövetett erőszakos cselekedetek számának növekedése. Pofon már van, de nem a gárdistáknak osztogatják. (Tárki: izmosodott a Fidesz, a Jobbik az MSZP szintjére gyengült)

Teljesen nyilvánvaló, hogy Kósa Lajosnak nincs oka panaszra. Még az ő szórakoztató bohóckodásai és Rogán Antal elvetemült cselekedetei sem csökkentették pártjának népszerűségét.

A Völkischer Beobachter helyett mindenképpen célszerűbb lett volna a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának lapját, az 1991-ben hivatalosan megszűnt, de ma is megjelenő Pravdát emlegetnie az avántgard, debreceni szónoknak. Az 1989 előtt megjelenő Népszabadság irányvonalát leginkább ez a lap határozta meg. Kérdezze meg erről nyugodtan korunk méltatlan hőseit, a zsigeri félelemből író Stefka Istvánt, illetve az, egy rejtélyes génmanipuláció következményeként keresztény-konzervatívvá átalakult vitéz Bencsik Andrást.

brezhnev-death.jpg

1982. november 10-én elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyev, ukrán földmérő

Szokások és lövések

cfd472bc2d5d2c4b89e740e17712a6ed.jpg

M60E1-es amerikai géppuska, a "Disznó"

Hogy miként kerültem a baleseti sebészetre? Nem különösebben izgalmas történet.

Aznap reggel, egy rettenetes ébredés után elég gyűröttnek éreztem magamat. Ez az érzés később egyre inkább elhatalmasodott rajtam. Szörnyű éjszakám volt, ami rendkívül bosszantott. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Iszonyatos szomjúság gyötört, a fejem zúgott, lüktetett, időnként mindehhez vidáman csilingelt.

Valahogy életben kellett maradnom, ezért fogtam a jutányos áron vásárolt, diszkrét, püspöklilára átfestett AK-47-es gébkarabélyomat, amely szokás szerint gondosan betárazva ott feküdt az éjjeliszekrényemen. Rutinosan csőre töltöttem, majd kibiztosítottam. Kimentem vele a konyhában, ahol ittam egy pohár vizet, majd főztem magamnak egy jó erős kávét. A szervezetembe juttatott koffein valamennyit segített rajtam. Kávézás közben a nyitott ablakon keresztül leadtam egy barátságos figyelmeztető lövést, majd fegyveremet a hatékonyság növelése érdekében sorozatlövésre állítottam át.

A napfény barátságosan megcsillant a sarokban elhelyezett klasszikus, Maschinengewehr 42-es, ónémet gyártmányú, „Hitler fűrésze” becenevű géppuskámon. Ez a fegyver egyes barátaim szerint nem nagyon illett egy ízlésesen kialakított, amerikai típusú konyhába. Megbízhatósága, 1.200 lövés/perc tűzgyorsasága miatt azonban semmiképpen sem volt szándékomban lecserélni egy ronda, ormótlan, szeszélyes M60E1-es amerikai géppuskára, közismertebb nevén egy „Disznóra”.

A fejem még mindig erősen zúgott, az ablakom alatt ráadásul megjelent egy csapat galamb. Rettenetes lármát csaptak, amely azonnali cselekvésre sarkallt. A konyhaszekrényből elővettem egy MK 2-es kukoricagránátot, amelyből szerencsére bőséges készlet állt a rendelkezésemre. Kihúztam a biztosítószeget, vártam pár másodpercig, majd közébük hajítottam. A robbanás pont felrebbenés közben érte őket, így elég nagy pusztítást és néma csendet sikerült elérnem.

A robbanás ereje a falhoz vágott egy éppen arra sétáló nyugdíjas házaspárt, akik emiatt eszméletlenül hevertek a földön. Közelről ismertem őket. Gyakran beszélgettem velük erről-arról. Ilonka néni nagy hatékonyságú robbanószerek receptjeit gyűjtögette, míg Pali bácsit legfőképpen az ágyútarackok érdekelték. Gyakran hívták meg távolsági vadászatokra. Ilonka néni a robbanószerek mellett, mesterien bánt a bajonettel és a taktikai késekkel is. Közelharcban ő volt a leghatékonyabb a környékünkön. Nagyon reméltem, hogy repeszek nem fúródtak a testükbe.

Kis idő elteltével az idős férfi életjeleket kezdett el mutatni. Lekiabáltam neki az ablakból, hogy segíthetek-e valamiben, illetve szükségük van-e mentőre. A bácsi erre fájdalmasan felnyögött, udvariasan megköszönte az előzékenységemet, de azt válaszolta, hogy inkább felhívja az unokáját. Rendes gyerek, biztos gyorsan intézkedik, mondta. Biztosított arról is, hogy a felesége egyenletesen lélegzik, aggodalomra tehát semmi okom sincs.

Azok az átkozott galambok tehettek mindenről – gondoltam magamban. Közvetlenül veszélyeztetik a békés polgárok életét, de nem tesz ellenük senki semmit. Még a legjámborabb embereket is képesek kihozni a sodrukból. A napokban Klauber bácsi, egy idős órásmester az 5b-ből, FmW 35-ös lángszóróval – a kifejező nevű Bőrlopóval – próbálta meg elhessegetni őket. Megtorló akciója következtében egy nagyjából 200 méter sugarú körben megsemmisített minden éghető anyagot, de azok a szemtelen madarak azóta is rendszeresen visszajárnak hozzá. Ajánlottam is Klauber bácsinak, szerezzen be inkább magának kézigránátokat. Így legalább nem kell egy 35,8 kilós, dögnehéz fegyverrel bajlódnia. A végén még sérvet kap hessegetés közben.

Hirtelen csöngetés hasított a levegőbe, ami szinte keresztülszúrta az agyamat. Minden izmom megfeszült, majd csendben, óvatosan megközelítettem az ajtót. Oldalt álltam és határozottan rákérdeztem, kik azok. Erre ők valami isten küldötteinek nevezték magukat. Nem ismertem őket és nem is hívtam meg ilyen társaságot. Óvatosan kinyitottam a zárakat, majd feltéptem az ajtót. A biztonság kedvéért leadtam rájuk egy rövid sorozatot.

Ezután megvizsgáltam őket. Három középkorú hölgy terült el az ajtóm előtt. Az egyik megnyugtatott, hogy csak könnyű sérüléseket szenvedett, a másik kettővel azonban jogos önvédelmem során elég csúnyán elbántam. Az eszméletén lévő hölgyet udvarisan megkértem, mondja csak el bátran, mit óhajtanak.

Azt válaszolta, hogy ők Jehova tanúi és csak beszélgetni szerettek volna velem Istenről, a békéről és arról, miként is juthatnék el a mennyekbe. Amikor a másik kettőre néztem, arra gondoltam, nekik ez már nem fog különösebb nehézséget okozni. Az egyik egészen békésen feküdt, de mivel habos vért láttam a szája környékén, tüdőlövést kaphatott. Sajnálkozva kijelentettem, én a magam részéről megrögzött ateista vagyok, és elnézést kértem az általam okozott kellemetlenségekért.

Kihívtam a mentőket, akik gyorsan el is látták a sebesülteket. Mint azt később megtudtam, az egyik Jehova tanújának a segítségemmel tényleg sikerült akadály nélkül átjutnia a Mennyek Kapuján. A mentősök megdicsértek a lövéseimet, de azt ajánlották, legközelebb inkább lábra célozzak. Megnyugtattam őket, hogy ezzel én magam is tökéletesen tisztában vagyok, de nagyon hirtelen történt az egész, ráadásul az előző éjszaka pocsékul aludtam. Nem nagyon volt se kedvem, se módom célozgatni. Érveimet megértették, majd erősítést kértek. Váratlan látogatóimat közös erővel, szakszerűen elszállították.

Gyorsan felhívtam azt a takarítócéget, amelynek alkalmazottai többször bebizonyították már, hogy pompásan értenek a vérfürdők eltakarításához.

A kávém közben teljesen kihűlt, ami ismét felingerelt. Hogy megnyugtassam magamat, az ablakon át a fák szelíden integető lombjait bámultam. Kedvenc RPG-7-es gránátvetőmbe behelyeztem egy kumulatív páncéltörő gránátot, majd célba vettem egy közelben parkoló teherautót. A pompás találattól a járművel együtt minden mérgem azonnal elpárolgott. Pár ablak sajnos betört a közelben, mivel gondatlanul zárva felejtették azokat. 

A reggeli fegyveres akciók miatt nagyon elszaladt velem az idő, ezért sietnem kellett. Gyorsan beszáguldottam a fürdőszobába és lemostam magamról a vért, mielőtt az teljesen rám száradt volna. Ezután megborotválkoztam és nagyjából rendbe szedtem magamat.

Felöltöztem és ellenőriztem nálam van-e minden szükséges holmi. Pénztárca, iratok, mobiltelefon, Walther P99c, könnyen elrejthető maroklőfegyver, taktikai kés, füstgránát, machete, megfelelő mennyiségű lő- és kötszer.

Mindenképpen el kellett érnem a 7.45-ös buszt, ezért futva tettem meg a nagyjából 500 méteres távolságot. Ezt többen menekülésnek vélték, ezért többször rám lőttek. Szerencsére rutinosan cikkcakk alakzatban futottam, így a lövedékek csak súroltak. Valahonnan utánam hajítottak egy kézigránátot is, de az valami miatt nem robbant fel.

Lihegve értem a megállóhoz. Kicsit kifújtam magam, majd egy gyermekével ott várakozó anyukától megkérdeztem, hogy elment-e már a 15-ös jelzésű busz. Rám nézett, majd közvetlen közelről leterített. Az általa leadott lövés a mellkasomat érte, de úgy éreztem, nem ért létfontosságú szerveket. A nő eltette a pisztolyát, majd fölém hajolt.

– Elnézést, uram. Tudja egy kicsit megijedtem. Megnyugtathatom, a busz szerencsére még nem ment el. Ilyenkor amúgy is sokat szokott késni. Lábra tud állni?

– Nem nagyon – feleltem. – Illetve mellkasi lövéssel nem tanácsos mozogni. Ha szíveskedne felhívni a mentőket, ők talán meg tudják majd mondani, nagyjából hány nap múlva szállhatok megint buszra. Kérem, ne tegyen emiatt magának szemrehányást. Óvatlan voltam. Megkérdezhetném, milyen típusú pisztollyal lőtt rám?

– Azonnal hívom a mentőket – válaszolta. Telefonált, majd előzékenyen folytatta: – Nézze csak! Ez itt egy Sig Sauer P239-es modell. 9 kaliberes.

– Pompás. Remek fegyver és nagyon jól áll önnek. Nem hiszem, hogy túl nagy galibát okozott volna bennem - nyugtattam meg mosolyogva. –- Mindenesetre ügyes kis lövés volt. Úgy látom a fiának is nagyon tetszett.

– Köszönöm – felelte vidáman. – Sajnos megjött a busz. Nem maradhatok tovább ön mellett, mivel a gyereket el kell vinnem az óvodába. Köszönj el szépen a bácsitól. Látod, nem is sír, pedig egészen közelről lőttem rá. A mama simán leterítette. Viszontlátásra és mielőbbi gyógyulást!

Elbúcsúztunk egymástól, engem pedig a szerencsés lövés miatt beszállítottak a baleseti sebészetre.

Egy Bajusz mind fölött...

letoltesjpg_20141024175159469.jpg

“A forradalom és szabadságharc tanulsága napjainkban pedig arra figyelmeztet, hogy a saját önazonosságának, önrendelkezésének és önbecsülésének fenntartása és védelme nélkül egész Európa, az egész Európai Unió tragikus vesztese lehet az Európán kívüli nagyhatalmi erők és az államok fölötti, demokratikus felhatalmazás és ellenőrzés nélkül működő háttérhatalmak gátlástalan érdekérvényesítésének.” (Kövér László)

Ellenőrzés nélkül működő háttérhatalmak, gátlástalan érdekérvényesítése miatt nem kell a szomszédba mennünk, mivel elegendő mennyiség van belőlük házon belül is.

Itt van mindjárt a Mészáros és Mészáros Kft. Érdekérvényesítésben világszínvonalon működnek, esetükben ellenőrzésről még elméleti szinten sincs szó. Ha valakinek ez a példa csupán extrém kivételnek tűnne, annak ott vannak Rogán Antal, Habony Árpád, Andy Vajna, Matolcsy György és egyre kiterjedő rokonságának szemfüles ügyeskedései. „Demokratikus felhatalmazás és ellenőrzés nélkül működő háttérhatalmakból” rengeteg hazai gyártású áll a rendelkezésünkre. Minek nekünk ilyesmikből idegen portéka? Azok ráadásul amerikaiul beszélnek.

A házelnök úr megrögzött szokása szerint ismét túlságosan elragadtatta magát. Egyre kevésbé képes fékezni elszánt, misszionáriusi, jobban mondva agitációs tevékenységét. Mindenki számára hasznosabb  lenne, ha elnökösködés helyett elmenne műsorvezetőnek az Echo tévébe és ott terjesztené vallási tanait. Értő közönség, meghitt nyugalom venné körül, amely jótékonyan hatna kegyetlenül megtépázott idegrendszerére.

Kövér mindenkit gyűlöl, ami valaha ő is volt. MSZMP-és, Soros ösztöndíjas, liberális, parkettáncos, kisiskolás. Előbb-utóbb a Fidesz is sorra kerül majd, csak ki kell várni a végét. Egyetlen dolog van, amiben feltétel nélkül megbízik az ősz házelnök, mégpedig a saját bajuszában, amit fiatal kora óta, büszkén hordoz arca eülső fertályán. Jelentős teherről van szó, aminek jelentőségét nem szabad lebecsülni. Fontos titkok őrzője lehet ez a félelmetes hámképlet, amely irdatlan súlyánál fogva még a gazdáját is motyogásra készteti. Hogy ételt miként lehet e roppant szilák mögé bejuttatni, olyan rejtély, amely minden bizonnyal jelentős állambiztonsági kockázatokat hordoz magában. Talán planktont szürcsöl egy étvágygerjesztő akváriumból.

Kövér házelnök úr nagyjából olyan szinten értelmezi a körülötte lévő világot, mint a méltatlanul népszerű chemtrail elmélet lelkes hívei. Összeesküvéselméleteit ő valamiféle pikáns, nemzeti kirekesztéssel vegyíti, amelyből egy egészen sajátságos világképet alakított ki önmaga és jámbor hívei számára. Ezt a tábort nem szabad lebecsülni, mivel sokan vannak, és jóval nagyobb a befolyásuk az ország sorsának alakulására, mint a Magyar Tudományos Akadémiának.

Ennek a bizarr teóriának lényege az emberek cselekedeteinek nemzethez és idősíkokhoz történő relatív viszonyítása. A „ki, mikor csinált valamit” ebben az elméletben lényegtelenné teszi a "mi okból cselekedett így" taglalását. „Ki tartozik ma a jókhoz?” Csupán erre az egyszerű kérdésre kell megtalálni a választ.

Ez elsőre kissé zavarosnak tűnhet, mivel az is. Az alaptétel bővebb kifejtése azonban magyarázattal szolgálhat az imént felvetett, izgalmas kérdésre.

Ha valaki ma azt állítja magáról, hogy ő erősen nemzeti elkötelezettségű és feltétel nélkül hisz a nemzeti önrendelkezés jótékony hatásában az influenza-járvány megelőzésében, az biztos derék hazafi. Ezzel szemben azok a gyalázatos némberek, illetve gazfickók, akik azt mondogatják, hogy ezzel az önrendelkezéses pirulával minden bajunkra nem lelhetünk gyógyírt, sőt néha, adott körülmények között, egyes közösségekben kompromisszumokra is szükség lehet a haza fejlődése érdekében, azok bitang hazaárulók.

„hazaáruló” szó Magyarországon lassan elveszti eredeti jelentését és átalakul bevett üdvözlési formává. Így köszöntjük azokat, akikkel valamiben nem értünk egyet. „Jó hazaárulást kívánok, kedves Höger úr! Ezer éve nem láttam azt a rusnya pofáját. Szebb mondjuk nem lett közben. Hogy van a kedves neje?"

Az idősíkok szerepe az egyén relatív megítélésében könnyedén értelmezhető. Mindössze azt kell eldönteni, hogy az illető már 1989 előtt is mélységesen tisztelte-e a hatalmat és most is hasonlóan cselekszik-e. Lehet, hogy csak úgy tesz, de ez lényegtelen, sőt hasznos a számára. Így ugyanis sokkal könnyebben tud világnézetet váltani, ha a szeszélyes sors valami miatt rákényszeríti erre.

Ha az elnyomás sötét óráiban lelkes MSZMP tag volt, de azóta szerencsére elkötelezetten nemzeti érzelművé vált, akkor ő jóbarát. Ha ezzel szemben azelőtt akármi is volt, akár még az akkori rendszer üldözött ellensége, de ma nem hajlandó elismerni a Fidesz-KDNP jobbító szándékú, gátlástalan hatalomszerzését, az uniós pénzek gondoskodó lenyúlását, a sajtószabadság sajátos értelmezését, állandóan nyafog a demokrácia megsértése miatt, legfőképpen pedig nem tekinti az Európai Uniót imperialista gyarmatosítónak, az gaz ellenség.

Kövér László hisztérikus tanaival egy meghitt, családias környezetben nem lenne semmi gond. A repülőgépmodellezők és az asszonykórusok sem bántanak senkit, ráadásul nem szórnak szét maguk körül zavaros ostobaságokat. Ezek a kövéri tanok azonban rendkívül veszélyesek, ugyanis pestisszerűen megfertőzik az amúgy is frusztrált magyar társadalmat. Ezzel pedig a tudomány, az innováció és a gazdasági fejlődés útjába állnak. A szabadrablásénak nem.

Egyfajta szellemi inkvizícióról van szó, amely egyre inkább intézményesedik. Szépen látszik ez az MMA alaptörvénybe emelésével, a média megszállásával,  a kritikus újságok megszüntetésével, az archívumok megszüntetésével, kitiltásokkal, tabukkal, fétisekkel. Mind kKözépkori módszerek, de hatékonyak. 

Kövér Lászlókkal sajnos tele van már az ország. Ilyen szép bajuszból azonban szerencsére csak egy akad a széles hazában. Ez is valami.

Liberálkommunista összeesküvés

14666148_529933583872154_9019474339934846682_n.jpg

Ünnepi szabadfogású interaktív birkózóverseny 

"Gulyás Gergely emlékeztetett, a Fidesz vasárnap a fővárosi Kossuth térre vár mindenkit, ahol – mint mondta – büszkén és méltóságteljesen szeretnének ünnepelni a magyar miniszterelnök és a lengyel elnök beszédeivel." (A Fidesz méltóságteljes ünneplésre kér mindenkit)

Gulyás Gergely 1981. szeptember 21-én született. Brezsnyev elvtárs nagyjából egy esztendőre rá, 1982. november 10-én (±2 nap) hunyt el. A két neves esemény között elképzelhető valamiféle rejtélyes összefüggés, de ezt ma már nagyon nehéz lenne kideríteni. Nem érdemes tehát a múltat megbolygatni. Egy izgalmas memoár majd fellebbenti a fátylat a titokról. A Fidesz frakcióvezető-helyettese és egyben alelnöke mindenesetre nyolc kemény évig nyögött a kommunizmus rabigája alatt.

A Kossuth tér és környéke 2016. október 23-án tele volt büszkeséggel, sőt csapataik derekasan össze is csaptak egymással. Volt ott miniszterelnöki ünnepi ordítozás, lelkes füttykoncert, vakmerő közelharc, szépkorúak erőnléti bemutatójával egybekötve. Mind-mind olyan esemény, amelyek érdekessé tették az amúgy dögunalmas központi ünnepséget. A hatás fokozása érdekében időnként a légoltalmi szirénákat is be lehetett volna kapcsolni.

A sípszót, füttyögést nem írhatja a magyar kormány a menekültek között rejtőzködő terroristák számlájára, és nem is lehet vidáman fütyörészve egész Európát lerohanni. Ez még nem számít terrorcselekménynek. Isten tízparancsolata között sem szerepel az, hogy „Felebarátod ünnepi beszéde alatt sípot szádba ne végy!”.

A Gulyás alelnök által gálánsan felajánlott méltóságteljességet emiatt felváltotta a helyzetkomikum. Kínos percek lehettek ezek Orbán Viktor számára, ami miatt valakik még nagyon csúnyán meg fognak lakolni.

Az is elképzelhető, hogy ez volt Orbán Viktor utolsó nyilvános magyarországi fellépése. Az elkövetkezendő évtizedekben élőben talán csak Tusnádfürdőn, illetve meghitt sportcsarnokokban, értő közönség előtt fog szónokolni, ezzel okozva örömet és boldogságot híveinek. A kellemetlenségeket megelőzendő, tanácsos lenne erre a célra egy 98, pontosabban 41%-os befogadóképességű Miniszterelnöki Szócsarnokot építeni. A magyar miniszterelnök pénteki rádiós missziós tevékenységét a kiváló hangszigetelés miatt szerencsére semmiféle külső ármány nem veszélyeztetheti.

A méltó megemlékezés végül emlékezetesbe fulladt, de azért nem volt teljesen hiábavaló. A miniszterelnöki stábnak sikerült rábukkannia a haza eddig alattomosan rejtőzködő, igazi ellenségeire, mégpedig a szélsőbaloldali szervezetekre. Már csak azt kell eldönteni, hogy személyükben kommunistákról, anarchistákról, balos zöldekről vagy globalizációellenesekről van-e szó. Boross Péter fél füllel hallhatott valamit, amit kínosan félreértett, mivel beszédében a régi beidegződéseinek köszönhetően neki is rontott az amerikai imperializmusnak. Ez a véletlen nyelvbotlás elárulta az ellenség megjelenési formáját. Minden bizonnyal a levitézlett kommunistákról van szó. Boross Péterről egyelőre nem lehet tudni, hogy ő maga hol helyezkedik el a kommunista tartalmat mérő skálán.

Ez a szélsőbaloldal bizony szerencsés választásnak tűnik. Mindenkire könnyedén rá lehet fogni. Ki akadályozhatná meg például azt, hogy Szijjártó Péter igazságos felindultságában lekommunistázza az Európai Unió egyes vezetőit? A Szovjetunió nem szűnt meg, csak átköltözött Brüsszelbe, ahol emiatt kicsit szűkösen érezhetik magukat az ott élők és jelentősen megnőtt a vodkafogyasztás. Ez persze csak ócska csúsztatás, mivel valójában maga az Európai Unió indult elszovjetesedésnek, de szerencsére a 98%-os töménységű ellenszérum már a kezünkben van. Mi lesz azonban, ha nem lesz rá módunk időben beadni? Visszafordíthatatlanná válik ez a szörnyű átalakulás?

Szép kis jövő elé nézhetünk, ha mindenki kommunistává válik az Unióban. Beköszönt a jéghideg liberálkommunizmus sötét korszaka.

Végre megmenekültünk az iszlám térhódításától, erre rögtön retteghetünk ennek az undok kommunizmusnak a visszatértétől. A már így is rendkívül aggasztó helyzetet tovább bonyolítja az, hogy a Fidesz felső vezetése és az általuk alkalmazott módszerek megdöbbentő módon kezdenek hasonlítani a MSZMP Központi Bizottságának ténykedésére. Tetézi a bajt, hogy közben nagyjából visszatértünk az egypártrendszerhez. Ha a kormánypárt megszünteti a pártok pénzügyi támogatását, azok kénytelenek lesznek egy posztumusz Hazafias Népfrontba tömörülni és évi ellátmányért könyörögni jószolgálati tevékenység fejében.

Az egész olyan, mintha részt vettünk volna egy 1989-től napjainkig tartó demokratikus körutazáson. Megnéztük, hogy élnek azok a kapitalisták és ki is próbáltuk, hogy állna ez nekünk. Nem egészen erre számítottunk. Most végre hazaérkeztünk, de közben valakik hivatalos felhatalmazással a kezünkben teljesen kirámolták a lakást.

Az elmúlt  évek során irgalmatlan mértékben megnövekedett az ilyen-olyan szegénységben élők száma. Teljesen lényegtelen, milyen rubrikába dugják el őket. Lehetnek akár „tisztes szegények", ahogy azt Rétvári parlamenti államtitkár oly cinikusan megfogalmazta, de nevezhetjük őket „lecsúszott sajtómágnásoknak” is.

Ennél azonban sokkal lényegesebb az, hogy a virtuális valóságon kívül az elszegényedett családok milyen körülmények között élnek, és kik lesznek majd képesek felvállani a képviseletület. Ez ma nem könnyű feladat. A szegények nagy része jelenleg valószínűleg a Fideszre szavazna, mivel a rájuk zúduló kormánypropaganda miatt félnek a migránsoktól. Ez nem is csoda, mivel szinte csak a kormánytól kapnak szíves tájékoztatást.

Ha ez az egyre szélesedő réteg tisztában lenne azzal, hogy valójában kik miatt csúsztak le ilyen hirtelen, és miért válnak egyre inkább kiszolgáltatóbbakká a helyi nagyuraknak, akkor Orbán Viktornak soha többé nem kellene ünnepi beszédet tartania lelkes éljenzés, illetve heves tiltakozás közepette. Addig, amíg ez nem következik be, a magyar kormány nyugodtan fütyülhet az egész országra. 

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu