Egy őrült naplója

NemGogol

A széthúzás ereje

2017. június 02. - Toadwart66

p5q-galmsefi9_hqv--dwq_r.jpgMiniszterelnök-jelöltek

– Te aztán igazi cseh jellem vagy, Kudla! Amint valamilyen funkciót kapsz, azt hiszed, hogy te fingod a passzátszelet! – jelentette ki megvetően Drobecek teknőkészítő Jiří Menzel, Pacsirták cérnaszálon című filmjében.

Igazi cseh jellemekben nálunk sincs hiány. Ebben nincs semmi különös. Mindenkiben ott rejtőzik egy Kudla borbélymester, meg egy csomó más furcsa szerzet. Nem mindenki mellett állhat ott egy Drobecek, aki időnként segítene helyrebillenteni a lelki egyensúlyát annak, aki túlságosan telítődve van saját jelentőségének fontosságával.

Valami ilyesmi történt Botka polgármester esetében is. Amint egyes közvélemény-kutatások szerint népszerűségben lehagyta Orbán Viktort, azonnal Magyarország miniszterelnök-jelöltjeként kezdett viselkedni, pedig csak egy párt jelölte annak. Megtisztelő és örömteli érzés lehet az ilyesmi, mindössze az árnyékolhatja be jogos büszkeségét, hogy miniszterelnök-jelöltből egyszerre akár több is lehet, miniszterelnökből viszont csak egy. Második, harmadik helyezéssel ebben a versenyben nem sokra lehet menni.

A jelenlegi, többszörös bajnoktól rengeteget lehet tanulni. Arroganciát, kompromisszumukra való képtelenséget, rossz modort, makacsságot és persze olyasféle szerénységet, amivel bár nem rendelkezik, hivatkozni nagyon szeret rá. Pont ezen tulajdonságai miatt lehet rajongva szeretni vagy irtózatosan utálni Orbán Viktort. Persze csak abban az esetben, ha valakit egyáltalán izgatnak az aktuális miniszterelnök viselt dolgai.

Egyéni machinációkban Orbán Viktort nem nagyon lehet legyőzni. Ez az ő versenyszáma, amire egész életében gyakorolt és kiváló eredményeket ért el benne. Olyan országot, olyan gazdasági, közigazgatási és média hátteret épített ki magának, amelyben majdnem lehetetlen őt legyőzni, sőt versenyképes ellenzéket is nagyon nehéz kiállítani ellene.

Ilyen körülmények között az MSZP-DK közötti hadakozásra nagyon nehéz logikus érveket felhozni. Mindkét párt rendelkezik valamennyi támogatottsággal, amelyeknek mértéke azonban igazából majd csak 2018-ban fog kiderülni. Addig nagyjából csak találgatni lehet, milyen is lesz az új leosztás. A rejtőzködő szavazók nagy száma miatt lehetnek meglepő eredmények, csodák azonban nem.

Botka véleménye szerint Gyurcsány Ferenccel nem lehet választást nyerni. Ezt a nézetét sokan osztják és van is benne igazság. A jelenlegi körülmények között azonban Botka Lászlóval sem, és ez is igaz. Egyik párt sem rendelkezik akkora támogatottsággal, hogy legalább jól meg tudnák vele szorongatni a jelenlegi kormánypártot. A FIDESZ kétségbeesett, túlzásba vitt kampányát inkább a paranoia mozgatja, nem az indokolt félelem. Lenne ugyan mitől félniük, de a választóikat láthatóan teljesen hidegen hagyják a Fidesz-körüli sorozatos botrányok. Talán már annyi van belőlük, hogy már természetesnek tűnnek. Következmények nélkül ezek ráadásul csak múló kellemetlenségek, amelyek nem hagynak mély nyomokat. Ennek ellenére a kormánypropaganda folyamatos nyomás alatt tartja a hazai közvéleményt.

Szeged polgármestere akár havonta kezet rázhat Orbán Viktorral, az ellene irányuló személyes támadások akkor sem fognak megszűnni. Botka népszerűségének növekedése komolyan sértheti Orbán hiúságát. Médiabirodalmát nem rengetik meg a sajtóperek, erkölcsi gátlásaik pedig, nincsenek. A parancs, az parancs.

A jelenlegi ellenzéknek, ha tényleg komolyan gondolják a demokratikus intézményrendszerek visszaállítását, azzal a reális lehetőséggel is számolnia kellene, hogy a FIDESZ-KDNP 2018-ban ismét megnyeri az országgyűlési választásokat. Mivel ennek elég nagy az esélye, valamilyen módon fel kellene készülniük rá. Tárgyalások, kompromisszumok nélkül ez elképzelhetetlen.

Botka „elmúlt nyolc évezéssel”, gyurcsányozással, Bajnai Gordon teljesen felesleges provokálásával, és annak hangoztatásával, hogy ő még soha életében nem találkozott Soros Györggyel nem fogja az MSZP szavazóinak számát növelni. Ilyen gesztusokkal az MSZP miniszterelnök-jelöltje nem fog fideszes szavazókat átcsábítani, legfeljebb a bizonytalanok számát növeli meg. A „ki, kit nem támogat és miért nem” stratégia rendkívül szórakoztató ugyan, de nem vezethet komoly eredményre.

Gyurcsány Ferencnek sem mindenféle bombasztikus leleplezésekkel kéne magára felhívnia a figyelmet. Aki tudja mi a baja az Orbán-rezsimmel, annak számára nem szükséges megerősítés, aki pedig kedveli a NER-t, azt úgysem lehet hitében megingatni. Teljesen felesleges városi legendákra fecsérelni az időt. Akit Habony Árpád, Mészáros Lőrinc és a többi szerencselovag jól dokumentált ténykedése nem gondolkodtatott el, az a későbbiekben sem fog ilyesmivel foglalkozni.

Az MSZP-nek és a DK-nak elemi érdeke lenne, hogy olyan stratégiát dolgozzanak ki közösen, amelynek segítségével az általuk megszerezhető szavazatokat maximalizálni tudnák. Botka jelenleg pont ennek ellenkezőjével van elfoglalva, Gyurcsány pedig valami rejtélyes közvetítőkkel. Az, hogy ebben milyen megfontolások motiválják őket, nem teljesen világos. Az eredménytelenség szempontjából ez talán nem is lényeges.

Ha a FIDESZ-KDNP 2018-ban kétharmados győzelmet fog aratni, akkor az ellenzéknek összefogással, illetve összefogás nélkül sem lesz sok jelentősége. Addig, és úgy fognak működni, ahogy azt Orbán Viktor akarja. Nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva akár be is tilthatja őket. Erre azonban valószínűleg nem lesz szüksége. Egyszerűen addig módosítgatja a pártok finanszírozását, amíg a számára nem kívánatosak meg nem szűnnek. Előtte szervez majd erről egy megfelelően felépített nemzeti konzultációt, melynek eredménye nem lehet kétséges. Még az is megeshet, hogy Mészáros Lőrinc felvásárol magának egy szociáldemokrata pártot. Van belőlük néhány a piacon.

Orbán számára a legkellemetlenebb opció 2018 után egy életképes ellenzék lenne, mivel akkor nem tudná folyamatosan változtatgatni a játékszabályokat. Ebben az esetben a saját alaptörvényével lehetne a teljes őrületbe kergetni.

Drobecek teknőkészítőnek mindenesetre tökéletesen igaza volt.

Duterte elnöktől szeretettel

nvw_f_anfbmgflf1idi5mw_r.jpg

„Hosszú véleménycikkben méltatja a magyar családpolitikát a Családok budapesti világtalálkozója kapcsán a Fülöp-szigeteki lap publicistája. A hazai támogatási rendszer előnyei mellett kiemeli, hogy a hivatalos magyar részvétel létrehozott egy újfajta együttműködést a kormányok és a hazai, valamint nemzetközi családszervezetek között az emberi élet, a család és a házasság védelmében.” (The Manila Times: Orbán kormánya a világpolitika középpontjába helyezte a családot)

Szijjártó Péter utazó ügynöknek egyre távolabbi helyekre kell ellátogatnia ahhoz, hogy házalás közben nagyjából barátságos arcokkal találkozzon, illetve egyáltalán fogadja valaki. Rodrigo Duterte elnök bizalmát elnyerni nem lehetett könnyű feladat. Elég egy meggondolatlan megjegyzés, egy bátortalan kritikai megjegyzés és a fülöp-szigeteki elnök máris válogatott szitkokat szór bárkire, lehet az illető akár az Egyesült Államok elnöke, de akár maga a török császár is, aki jelenleg még csak félkész állapotban van. Szijjártó, a világot fáradhatatlanul járó vigéc szerencsésen megúszta azt, hogy az agilis, rendkívül harcias, fülöp-szigeteki elnök komplett idiótának nevezze. Erre bizony már érdemes virágzó gazdasági kapcsolatokat építeni.

A két ország között mindössze nagyjából 10.000 kilométer távolság van, rengeteg egymást követő közös határral. Ha a Fülöp-szigeteken sikerül szilárd támaszpontot létesíteni, onnan már csak egy ugrásra van a Brunei Szultanátus, Indonézia és Pápua Új-Guinea. Ha ezekre a területeket meghódítja a magyar disznóhús, annak gazdasági következményei beláthatatlanok lesznek. Brunei, valamint Indonézia esetében gondot jelenthet ugyan, hogy a lakosság többsége muszlim vallású, de szerencsére nagy mennyiségben fogyasztanak baromfit. Érdemes tehát Hassanal Bolkiah brunei szultánt, illetve Joko Widodo-t Indonézia elnökét megkörnyékezni valamivel, egy busásan jövedelmező jövőbeli üzlet reményében.

A Manila Times valószínűleg legalább olyan objektív, kiegyensúlyozott napilap lehet, mint hazai testvérlapja, a Magyar Idők. A magyar kormánynak, különösen Orbán Viktornak minden oka megvan tehát a visszafogott, de őszinte büszkeségre, annak okán, hogy Francisco S. Tatad lelkész lelkes cikkben méltatta erőfeszítéseiket, amelyeket a természetes családok érdekében fejtettek ki. 52 derék filippínó, vagy magyar tisztelő ki is fejezte tetszését a magyar kormány ezen törekvései iránt. Ennyien lájkolták señor Tatad írását, sőt egy ember még hozzá is szólt a cikkhez. Azt tudakolta, vajon mi köze van mindennek a filippínó családokhoz, mivel ő maga részéről pusztán időpocsékolásnak tartja az egészet.

Az írásban egy bekezdésen belül szerepelt Donald Trump, Zoltan Balog, Katalin Novak neve, ami arra utal, hogy itt bizony valóban a világpolitika középpontjáról van szó, nem csupán a Családok budapesti világtalálkozójáról, amely természetesen önmagában is lázba hozhatta a Fülöp-szigetek lakosságát. Legalábbis azokat, akik nem tartották időpocsékolásnak Tatad lelkész fennkölt gondolatait.

Bőven megérte tehát az a 20 millió eurós támogatás, amelyet Szijjártó Péter nagyvonalúan felajánlott a Fülöp-szigeteki kormánynak a Manila-öböl és a Laguna-tó megtisztítására. A Manila-öböl más célú hasznosítása között szerepel a halgazdálkodás, mivel Duterte elnök itt szándékozik elhelyezni a Fülöp-szigetek bűnözőit és drogosait, mármint a hulláikat.

Azért is érdemes Magyarország, valamint a Fülöp-szigetek kapcsolatát a kölcsönös barátság és tisztelet jegyében erősíteni, mivel ezzel jól ki lehet fejezni a magyar kormány érzelmeit az Európai Unió irányába. Az igazságosztásban jeleskedő, azaz saját bevallása szerint háromszor is gyilkoló Duterte elnök ugyanis elküldte az EU-t a kurva anyjába. Orbán Viktor ilyen kijelentést egyelőre még csak bizalmas társaságban engedhet meg magának.

Rody Duterte őszinte kifakadásra az okot az szolgáltatta, hogy az EU humánusabbnak tartaná néhány drogrehabilitációs központ létrehozását, mint egyszerűen halomra lőni a kábítószer-felhasználókat, majd bedobálni őket a magyar adófizetők pénzéből szépen megtisztított Manila-öbölbe. Az elnök szerint azonban a rehabilitáció erőltetése csupán a gyengeség jele lenne részéről.

Duterte hivatalba lépése után engedélyezte a rendőrség számára az önbíráskodást. Azóta mindenféle felesleges tárgyalás nélkül bárkit következmények nélkül agyonlőhetnek, akit gyanúsnak találnak. Ez eddig közel ötezer ember halálába került. Ez a szám jelentősen bővülhet, mivel a filippínók között nagyjából 3 millió aktív kábítószer-használó, azaz potenciális áldozat van.

Szijjártó Péter volt az első az Európai Unió külügyminiszterei közül, akit a fülöp-szigeteki elnök fogadott. A megtiszteltetés tehát egészen egyedülálló. A magyar diplomácia sikertörténetének egyik legfényesebb bizonyítéka, hogy sikerült újra megnyitni a manilai nagykövetséget. Mindezt egy olyan országban, melynek elnöke önmagát Hitlerhez hasonlította, ügyesen halad a totális diktatúra kiépítésében, valamint a lakosság lemészárlásában. Az illiberalizmus ismét győzelmet aratott, igaz ezúttal Délkelet-ázsiában.

Duterte elnök hatékony küzdelmét a demokrácia ellen sikeresen ellenpontozta Francisco S. Tatad lelkész említett véleménycikke, amely szerint a természetes család az eredményes demokrácia alapja. Természetes család csak az lehet, amely férfi és nő között köttetik, egész életre szól, és célja az, hogy gyerekeik születhessenek. Valami hasonló mennyiségi termelést szeretne elérni Magyarországon Németh Szilárd, korunk Ratkó Annája is.

Douglas MacArthur tábornoknak csak több hónap alatt sikerült 1944 és 1945 között bevennie a Fülöp-szigeteket. Szijjártó Péter ezt pár nap alatt megtette. Magyarország diadalmasan bevonult a térség húspiacára. Megindult a húsexport, melynek végső fázisában négy magyar húsfeldolgozó-támaszpontot hozhatunk létre a Fülöp-szigeteken. Remélhetően arra is lehetőség adódik majd, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. jelentős csapatokat állomásoztasson Délkelet-Ázsiában, szennyvízcsatorna-hálózat kiépítése céljából.

Ha a kapcsolatépítés ilyen remek ütemben folytatódik, még az is elképzelhető, hogy pár év múlva Magyarország kapja meg a Délkelet-ázsiai Országok Szövetségének (ASEAN) soros elnökségét. Ezzel a magyar kormány egyből a Manila Times címoldalára kerülne.

Fegyverbe!

q7qelmm5bouf7_y-kvnexa_r.jpg

Egyenlőre még áll, de vajon meddig

Vannak Magyarországon kiképzőközpontok, ahol már embereket készítenek elő (...) , olyan aktivistákat, akiknek a polgári engedetlenség szervezése lesz a feladata ősszel. Új jelenség következik, ha nem működnek a tüntetések, majd el fognak foglalni közintézményeket, bankokat, aminek kifejezetten az a célja, hogy valamilyen rendőrségi attakot provokáljanak ki.” (Rogán Antal, 2017. május 26.)

 

Hirtelenjében nagyon elkezdtek mozgolódni a kormányoldal legismertebb erkölcsi zombijai. Rogán Antal, valamint Farkas Flórián normális politikai környezetben már rég politikai hullák lennének. A NER azonban varázslatos módon életben tartja ezeket a csodabogarakat. Irdatlan mennyiségű összegek elherdálása után átmenetileg ugyan hibernálódnak, de egy idő után feltápászkodnak és tovább folytatják szokásos tevékenységüket. Úgy, mintha közben semmi sem történt volna.

Példájuk okulásul szolgálhat azok számára, akik azon morfondíroznak, vajon mi lesz itt 2018 után. Tulajdonképpen semmi különös, csupán tovább folytatódik majd egyesek mesés gazdagodása. Az ország természetesen teljesen rendben lesz. A propaganda továbbra is eltünteti majd a kellemetlen tényeket, előzékenyen bemutatja az ország felvirágzását és az emiatt acsarkodó külső és belső ellenségeket. Nemzeti konzultáció is lesz, igény szerint akár havonta.

A magyarországi népesség arra érdemes részének ideológiai átnevelése (idomítása?) mára befejeződött. Senkit sem háborított fel különösebben az, hogy a magyar kormány ismét Farkas Flóriánnal kötött szövetséget a magyarországi cigányság érdekei ellenében. Az említett illető kalandokban bővelkedő életútja során már többször bebizonyította, hogy ő bizony sok mindenre alkalmas, de arra egyáltalán nem, hogy ellenálljon az anyagi világ csábításának.

Flórián bajtárs óriási szerencséjét valószínűleg annak köszönheti, hogy sokat költ, de erről keveset beszél. Még az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) is csak többszöri kérlelés után volt hajlandó szóba állni, amidőn az őt, mint érintett személyt óhajtotta kikérdezni a szabálytalanságok miatt megbukott Foglalkoztatási szövetkezetek – Híd a munka világába, valamint az Út a szakmaválasztáshoz TÁMOP-projektekről. A cécó az adófizetőknek nagyjából 1,6 milliárd forintjába került, a támogatásban részesülők pedig ennyi pénztől estek el. A projekt munkahelyek helyett irodaházakat, szolgálati gépkocsikat és más furcsa dolgokat teremtett, amit az UNIÓ nem volt hajlandó finanszírozni.

Rogán propagandaminiszter hasonló játékot játszik, csak jóval nagyobb tétekben. Néhány átmeneti kellemetlenséget leszámítva ennek ellenére ő is folyamatoson nyerésre áll. Szerencseszériája valószínűleg 2018 után sem fog megszűnni. Az kapja, aki marja. Ő meg marja rendesen, amit csak lehet.

Amit az idézett csepeli fórumon kijelentett, az azért még tőle is eléggé meglepő állítás. A háttérhatalmak aljas cselekedeteiről eddig is sokat megtudhattak az érdeklődők, de arról, hogy magyarországi kiképzőbázisokat működtetnek, az bizony egészen megdöbbentő.

Ki az a jámbor lélek, aki ekkora marhaságokat egyáltalán elhisz? Természetesen rengeteg ember, de ennek ellenére is nagyon abszurdnak tűnik az egész történet. Hol vannak ezek a félkatonai objektumok? A CEU-n? Kik azok az „olyan aktivisták”? Milyen zavargásokra kell számítani az ősszel? Olyasmikre, amelyeknek a megszervezésében a Fidesznek már nagy gyakorlata van? A CÖF-nek miért nincs még fegyveres szárnya, amelyet vész esetén be lehetne vetni? Valami olyasmit kellene felállítani, mint amilyen régen a munkásőrség volt.

Remélhetően nem pont Rogán minisztériuma készíti elő ezeket az akciókat, mivel ebben az esetben 2006 példájából okulva a bankok mellett esetleg néhány ott parkoló ártatlan autó is a tűz martalékává válhat.

A mindig igazat mondó Rogán Antal ilyen alaptalan hazugság hallatán valószínűleg rettenetesen felháborodna. Többször bebizonyosodott már, hogy 2006-ban a rendőrök még a rossz oldalon álltak, és ők provokáltak. Az új forgatókönyv szerint ez a taktika 2017 őszére alaposan meg fog változni, mivel most őket fogják heccelni. Érdemes tehát azonnal elhessegetni azt a kósza feltételezést, hogy a FIDESZ ezek szerint valamire nagyon készül.

Alighanem ebben az esetben inkább valamiféle liberális, szabadkőműves páholy álnok konspirációjáról van szó, mivel rendszerint ők szoktak világot felforgatni. Egész világra kiterjedő hálózatuk révén pillanatok alatt el tudják érni, hogy fanatikus tagjaik vízbázisú ételfestéket hajigáljanak a Terror Házára, vagy Németh Szilárd szénalapú testére.

A tettesek bárhol lecsaphatnak, mivel Rogán Antal tájékoztatása szerint ma még csak az időpontról történt meg az egyeztetés. A kiválasztott helyszínekről így csak nagy általánosságban beszélhetünk. A veszély azonban reális. Rengeteg olyan közintézmény hever szanaszét az országban mindenfelé, amelyet nem véd semmilyen fegyveres alakulat, elit kommandó, légvédelmi tüzérség.

A Magyar Természettudományi Múzeumot például viszonylag könnyű elfoglalni. Csupán belépőjegyet kell hozzá váltani és leülni egy szabad székre. Ezzel az akcióval azonban nem lehet az újságok címlapjára kerülni, legfeljebb abban az esetben, ha a szervezett aktivisták feldöntik az ott kiállított mammutot. A kiképzőközpontjaikban ebben az esetben kitömött elefántokat kell keresni, amin képesek elsajátítani a mammutfeldöntés minden fortélyát. Nagyon fontos, hogy erőteljes nekiveselkedés közben az egész terrorista társaság egy oldalon helyezkedjen el, különben néhány gonosztevő könnyen az áldozat alá szorulhat.

Bankokat elfoglalni nem tűnik túlságosan ésszerű cselekedetnek. Azokat jóval célszerűbb a klasszikus értelemben kifosztani. Az aktivisták rengeteg gyakorlati ismeretet sajátíthatnak el a Vörös Hadsereg Frakció (Rote-Armee-Fraktion, RAF) akcióinak tanulmányozásával. A szervezet tagjai elég sok sikeres bankrablást követtek el úgy, hogy közben egyetlen pénzintézetet sem kellett tartósan megszállniuk. Őket ugyan a Palesztin Felszabadítási Szervezet képezte ki, de ez mellékes. Minek olyan messzire utazni, ha mindezt hazai kiképzőközpontokban is meg lehet tanulni.

Ha az aktivisták minden józan ész ellenére mégis inkább a bankok megszállását tartják a legcélszerűbb megoldásnak egy államcsíny végrehajtásához, abban az esetben egész könnyen le lehet őket tartóztatni. Túlzott ellenállás esetén, egy sikeresen kiprovokált rendőr attak során akár halomra is lehet lőni a makacs demonstrálókat. Bankok esetében ez a világon mindenhol régóta bevett szokás. Az jogvédő szervezetek sem szoktak az ilyesmiből túlságosan nagy ügyet csinálni.

Valami azonban lehet ezek mögött a zavaragások mögött. Mármint az elvetemült szabadkőművesek tevékenysége mellett. Kövér László a magánhadseregét úgy felfegyverezte, mintha az észak-koreai hadsereg diverzáns akcióitól tartana. Úgy néz ki, egy gépesített fegyveres alakulat támadását jelezték neki előre.

Eddig a demonstrálók legfeljebb műanyag palackokat dobáltak a rendőrökre, de mi lesz abban az esetben ha ősszel áttérnek a dobozos tejre, vagy a gyümölcsös joghurtra. Az ilyen támadók ellen legjobb megoldás a gránátvető, a gépkarabély, vagy egy mesterlövész-puska, igaz elhárításukra elegendő lenne néhány olcsóbb teniszütő is.

A 2018-as választások már ma olyan veszélyesnek tűnnek, hogy a voksolásra valószínűleg minden rendes választópolgár állig felfegyverkezve, terepszínű ruhában, rohamsisakban fog elindulni.

A közintézmények elfoglalásától azonban túlságosan nem kell tartania senkinek. 2010 óta azokat a kormány gyakorlatilag mind megszállta. Mindenféle szedett-vedett aktivisták oda már nem nagyon férnek be.

Van valami újság?

oo4jbkrhkfnvrvc8rbibtg_r.jpg

A címben feltett kérdésre mostanában mindössze annyit lehet határozatlanul elmormogni, hogy igen, valami olyasmi az van.

A magyar médiapiacon olyan nagy a nyüzsgés, mint a Tokiói tőzsdén 12 óra 30 perc környékén, a délutáni kereskedés kezdetén.

Rejtély, hogy Mészáros Lőrinc mivel csiszolta az elméjét olyan briliáns állapotúra, amely lehetővé teszi számára azt, hogy valamiképpen eligazodjon ebben a folytonosan változó, bonyolult útvesztőben. Mindenesetre az itt-ott felbukkanó több milliárdos veszteségek ellenére hősünk rendületlenül vagyonosodik. Ha a haza ezt kívánja tőle, ő bizony teszi a kötelességét.

Nem lenne meglepő, ha egy-egy vidéki lapról kiderülne, hogy azok az idén már harmadszor-negyedszer kerülnek a független, megkapóan tehetséges vállalkozó valamelyik furcsa nevű cégének birtokába. Mészáros Lőrinc maga sem gondolta volna 2010 táján, hogy napjainkra kinevezik őt a nemzet William Randolph Hearst-jének. Aranypolgárból ráadásul több is akad hazánkban. A pontos számukat folyamatos mozgásuk miatt nehéz megbecsülni. Leginkább egy megvadult bölénycsordához hasonlítanak, csak a csordától eltérően az említett illetők nem egy irányba száguldanak.

Vágta közben ide-oda repkednek a milliárdos összegek, a különböző céges részvények, a tulajdonjogok. Mészáros kijelölt médiamogult valószínűleg még álmában is rémséges portfóliók üldözik, amelyek mind az ő birtokába akarnak kerülni.

Talán Andy Vajna érzi legjobban magát ebben a zavaros környezetben. Nem okozott számára különösebb megrázkódtatást a TV2 által ügyesen összehozott 7,19 milliárd forintos veszteség. Mindezt ráadásul sikerült úgy kitermelniük, hogy az állam több kamionnyi, nagyjából 5-6 milliárdnyi hirdetést szállított le a megadott időre számukra. Vajna fejlett humorérzékére vall, hogy 4 forintot ő is beletolt ebbe a rendszerbe. Ez utóbbi, jelentős tőkeemelést talán tényleg nem a magyar adófizetők fizették ki.

Vajon mi lenne abban az izgalmas esetben, ha a FIDESZ-KDNP nem állna folyamatosan nyerésre? Andy Vajna kölcsönpénzből felvásárolná a CNN-t? Mire fel ez a túlzott aggodalom?

A Simicska Lajossal történt összezördülése ezek szerint elég mély nyomokat hagyott Orbán Viktor túlzottan érzékenynek nem mondható lelkén. Az, amit a média-, illetve reklámpiaccal művel, arra utal, hogy kissé túlreagálja az ügyet és teljesen paranoiássá vált. Minden ellenséges óriásplakát és hirdetőoszlop arra a kínos megjegyzésre emlékezteti, amellyel egykori mentora jellemezte őt tömören, de kifejezően. Azok az átkozott hengerek ráadásul egyben erőteljes fallikus szimbólumok is.

A magyar miniszterelnök, ha valamiben akadályt vél felfedezni, azonnal annak totális megsemmisítésére törekszik. A világnak hatalmas szerencséje van, hogy Orbánnak csak egy kicsi, viszonylag ártalmatlan kelet-európai országot sikerült megkaparintania, amely nem rendelkezik nukleáris arzenállal.

A vidéki sajtót a pártállam már majdnem bedarálta, de nem teljesen. A színen erre véletlenül ismét feltűnt az osztrák Heinrich Pecina, a Mediaworks volt tulajdonosa. Ő vállalta magára azt a nemes feladatot, hogy felszámolja a Népszabadságot. Herr Pecina most a Russmédiát szándékozik felvásárolni, amelynek tulajdonában azok a vidéki lapok vannak, amelyek még nem állnak állami gyámság alatt. Nem kell különösebb fantázia annak elképzeléséhez, hogy ez a hangzatos nevű osztrák üzletember vajon mihez akar kezdeni, mondjuk a Hajdú-Bihari Naplóval, a magyarországi választások előtt pár hónappal.

Az ORIGO erkölcsi mélyrepülése, a 888 kínos idétlenkedése, a Magyar Idők szolgalelkűsége megmutatta milyen csuda dolgokra képes egy-egy jól megválasztott tulajdonos.

Ha Orbán Viktor 2018-ban választást akar nyerni, akkor választást fog nyerni. A média ebben a legkisebb mértékben sem fogja hátráltatni. A még független sajtó eszközei rendkívül korlátozottak. Módjuk sincs arra, hogy Orbán célközönségét megszólítsák.

Igaz, ennek értelme sem lenne.

Mesterséges értetlenség

a6_postcard_edited-02_1_-hrcrhafwwvwgazoqfdpnwxff1u9fsq8p.jpg

Mesterséges értetlenség

„A magyar kormány a megállapodásban érdekelt a Közép-európai Egyetem (CEU) ügyében, sajnálatos, hogy ehhez az amerikai szövetségi kormányzattól nem érkezik támogatás – reagált a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) sajtófőnöke kedden az amerikai külügyi tárca közleményére.”

Az Egyesült Államok többször sürgette már Magyarországot, hogy függessze fel „a módosított felsőoktatási törvény végrehajtását, amely diszkriminatív, súlyos követelményeket támaszt az egyesült államokbeli akkreditációjú magyarországi intézményekkel szemben, valamint fenyegeti az akadémiai szabadságot és függetlenséget." Az amerikaiak azt is többször jelezték, ha a magyarok komolyan tárgyalni óhajtanak valakivel az ügyben, akkor azt közvetlenül az illetékes felekkel tegyék meg.

Az amerikai szövetségi kormányzat tehát nem hajlandó tárgyalni sem a magyar kormánnyal, sem a tárgyalásokra kijelölt Altusz Kristóf miniszterelnöki megbízottal.

Altusz Kristóf, mint kijelölt főtárgyaló és a magyar kormány, mint ötletgazda azonban nem igazán hajlandó érdemben szóba állni az érintett intézménnyel, azaz a CEU-val. Ehelyett makacsul arra várnak, hogy az amerikai szövetségi kormány képviselőivel tárgyalhassanak. Ehhez megfelelő mennyiségű pogácsa és ásványvíz áll a rendelkezésükre. Más nagyon nem.

Kósa Lajos eközben a Közép-európai Egyetemeket próbálja lajstromba venni és következetesen Soros Egyetemként emlegeti az intézményt. Ez utóbbi valószínűleg azt a törekvést szolgája, hogy az egyetem ügyében végre kompromisszumos megoldás születhessen.

Kósa Lajos legnagyobb felháborodására nagyjából mindenki lex CEU-ként emlegeti a módosított felsőoktatási törvényt. Ez alól kivételt képeznek a kínai, a malajziai és a thaiföldi nagykövetek, akiket valószínűleg nem igazán érdekel ez az egész módosítás, és nincsenek nagyon oda a magyar pogácsáért.

Az Európai Parlament megunta a kergetőzést és határozatot fogadott el, melyben a lex CEU visszavonására szólította fel a magyar kormányt. Az illetékeseket ez túlságosan nem zaklatta fel, és kijelentették, nekik ugyan eszük águkban sincs ilyesmivel foglalkozni.

Néha ugyan úgy tesznek, mintha tárgyalnának a CEU vezetőségével, de ezeken pont a kijelölt főtárgyaló, azaz Altusz Kristóf nem hajlandó részt venni, pedig pogácsa és ásványvíz ezeken a diskurzusokon is bőséges mennyiségben áll a felek rendelkezésre.

Palkovics László az oktatásért felelős államtitkár szerint azon kívül, hogy az új jogszabályt sokan CEU-törvényként emlegetik és nem a felsőoktatási törvény módosításának, minden a legnagyobb rendben van. Nem sérül sem az alkotmányosság, sem az európai alapértékek. Kijelentette, majd írnak egy levelet az Európai Bizottságnak, amin lesz egy szabályos iktatószám is, hogy végre megnyugodjanak a kedélyek.

Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere menekülés közben azzal próbálta lerázni kegyetlen üldözőit, az INDEX oktondi kíváncsiskodóit, hogy éppen levelet vár az illetékes amerikai minisztériumtól, amely majd pontot tesz a CEU-ügy végére. A várt levél sajnos nem érkezett meg, csak egy közlemény, amelyben az amerikaiak ismét jelezték, hogy a szövetségi állam nem illetékes a kérdésben. A magyar kormány a maga részéről szokás szerint megint értetlenségét fejezte ki.

A Külügyminisztérium által kijelölt miniszterelnöki megbízott, valamint főtárgyaló, Altusz Kristóf dacolva minden akadállyal és nehézséggel, kitartóan és rendületlenül vár az amerikai tárgyalófélre, annak ellenére, hogy az többször is jelezte, a várt randevú nem fog összejönni.

A magyar kormány célja eléggé világos. Orbán Viktor a CEU-tól, mint független felsőoktatási intézménytől mindenképpen meg akar szabadulni. Emiatt aztán az egész kormányzati oldal hajlandó magát teljesen hülyének tettetni. Folyamatos értetlenkedésük kifejezésén kívül mással így nem nagyon kell foglalkozniuk.

A lényeg, hogy az egyre inkább értelmiségellenes magyarországi közvéleménnyel el tudják hitetni, ők a maguk részéről mindent megtettek annak érdekében, hogy a CEU továbbra is háborítatlanul működhessen Magyarországon, de a Soros-lobbi ebben a szándékukban sorozatosan megakadályozta őket. Megdönthetetlen bizonyítékként fel lehet mutatni Altusz Kristófot, aki kitartóan vár valamire.

A CEU elleni támadás több szempontból is hasonlít a Szentpéterváron működő Európai Egyetem ellehetetlenítéséhez. 2016 decemberében született egy hatósági döntés, melyben visszavonták a Szentpétervári Európai Egyetem (European University at St. Petersburg, EUSP) engedélyét. Az Oktatási Hivatal (Rosobrnadzor) arra hivatkozott, hogy az intézmény sorozatosan megsértette az egyetemi oktatásra vonatkozó állami szabályokat. A hatóságok az egyetem munkarendjét és munkaügyi kategóriát kifogásolták, de azt nem konkretizálták, hogy valójában mit. Az egyetem ezt a döntést meg is fellebbezte. A bíróság az egyetem pártjára állt, ennek ellenére az intézmény sorsa ma is bizonytalan.

Az EUSP-t a John and Catherine MacArthur Foundation, a Ford Alapítvány, a Spencer Foundation, a Carnegie Foundation, a Foundation ZEIT-Stiftung és természetesen a George Soros Foundation támogatja.

A Szentpétervári Európai Egyetemen a CEU-hoz hasonlóan, szintén nem folyik alapképzés. A doktori képzésükben elsősorban a társadalomtudományok dominálnak. Az orosz kormány számára az intézmény nyugati támogatása rendkívül kényelmetlen, mivel az ott folyó oktatásra az orosz állam nem tud közvetlen befolyást gyakorolni. Az egyetemen emiatt tarthattak olyan konferenciákat, illetve jelenhettek meg olyan kiadványok, amelyekben az orosz kormány tevékenységét kritizálták. Ezeket az orosz állam az ellene irányuló provokációként értékelte.

Balog Zoltán, az orosz mintára készült lex CEU beterjesztője már áprilisban arra hivatkozott, hogy a CEU-n végzettek mind Soros György érdekeit szolgálják. Azt is hozzátette, hogy ő ezt károsnak, tisztességtelennek tartja és küzdeni fog ellene.

Altusz Kristóf Külügyminisztérium által kijelölt miniszterelnöki megbízott, főtárgyaló mindezek ismeretében még mindig vár valamire. Közben talán értetlenül elmajszol néhány pogácsát.

Atomcsapás

oeoqolhvtpirdyaq2li46a_r.jpg

Atomcsapás

– Szegény barátom, az élet nem egy habostorta. Csapásokat kapunk és csapásokat adunk – magyarázta el a nemzetközi imperializmus ellen vívott kíméletlen harc lényegét Virág János Pelikán József gátőrnek, Bacsó Péter „A tanú” című filmjében.

Ezek az átkozott imperialisták azóta sem adják olcsón a bőrüket. Hiába mérünk rájuk sorozatosan döntő csapásokat, csak nem hagynak fel az örökös ármánykodással. Az ő csapásaik ráadásul valami miatt mindig döntőbbek a miénknél.

A küzdelmet természetesen semmiképen sem szabad abbahagynunk, hiszen az nevet csak igazán, aki utoljára nevet. Előbb-utóbb csak elkezdi az a fránya Nyugat a Hruscsov elvtárs által beígért hanyatlását, és akkor mi felszabadultan kacagunk majd bölcs kínai barátainkkal. A figyelmünk azonban egy pillanatra sem lankadhat el. Kemény csaták állnak még előttünk, mielőtt végső csapást mérünk Brüsszelre. Esetleg Brüsszel ránk.

Az fenyegetés, amelyben a hetes cikkely előkészítését kérte az Európai Parlament az Európai Bizottságtól csupán pipafüst. A végén úgysem tudják az atombombát ledobni ránk. Igaz, hogy ilyesmit még nem nagyon alkalmaztak egyetlen uniós tagországgal szemben sem, de Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke azzal nyugtatott meg minden érdeklődőt, hogy az EP-határozata teljesen súlytalan. A korrupt, Soros által egyenként megvásárolt társaság pedig szokása szerint megint túllépte a saját hatáskörét.

Ha ezt maga Gulyás Gergely állította, biztos így is van, mivel személyében egy teljesen elfogulatlan szakértőről van szó. Ha az Európai Bizottság ennek ellenére mégis elindítana valamiféle alantas eljárást magyar kormány ellen, akkor csupán azt kell a hazai választóknak szelíden, de határozottan az értésére adnia a keményvonalas sajtónak, hogy ezt a Bizottságot Soros György tartja fent a saját pénzből, tagjaik között ráadásul haramiák, komplett hülyék, szökött fegyencek és más kétes alakok találhatóak.

Dömötör Csaba a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára fel is hívta az aggódó hazai közvélemény figyelmét arra, hogy tulajdonképpen „újra felpörög az ideológiai boszorkányüldözés”, amiről gyanútlanul azt hittük, hogy a hidegháború befejeztével végleg kimúlt. Ez az öröm azonban túlságosan korainak bizonyult. Az imperialisták ezek szerint semmit sem tanultak a Vietnámi fiaskóból.

A hetes erősségű atomcsapás valószínűleg elmarad, és az egész csihi-puhi csupán arra lesz jó, hogy kiélezze azt az ideológiai küzdelmet, amelynek segítségével a Fidesz ismét harcba hívhatja kissé már megfáradt, idősödő híveit. Orbán miniszterelnök kitartó provokációinak valószínűleg ez is volt a célja. 2018-ban majd minden szépen kiderül.

Sajnos az ármány azonban a Fidesz eddig megbonthatatlan soraiba is befészkelte magát. A párt mellől sorra dezertálnak szellemi holdudvarának hálátlan tagjai. Lelkük rajta. Távozásuk nem jelent nagy veszteséget, hiszen a Fidesz értelmiségi táborának szerepét könnyedén átvette Kósa Lajos és Németh Szilárd. Nem kell ahhoz a MTA rendes tagjának lenni, hogy valaki agitációs propagandista tevékenységet tudjon folytatni.

Hazai, ádáz ellenségből sincs hiány. Gyurcsány Ferenc, az első számúnak kinevezett közellenség valamiféle rejtélyes atomfegyvert barkácsolgat házilag, amelyet egyenesen a miniszterelnökre szándékozik ledobni. Meglehetősen naiv elképzelésre vall részéről, hogy a múlt homályába vesző ügynökmúlttal, vagy holmi svájci bakszámlakivonatokkal komolyabb sebet tudna ejteni Orbán Viktor népszerűségén. Ami jár, az ugye jár. Mészáros Lőrincnek, Andy Vajnának, Habony Árpádnak és Tiborcz Istvánnak pedig nagyjából minden jár. Az ő közvetlen főnökük köztudottan Orbán Viktor. Ha a jónépet ez nem zavarja, eléggé valószínűtlennek tűnik, hogy pont egy aprócska megtakarítás ingatná meg a miniszterelnökbe vetett hitüket.

Végső esetben azt is lehet mondani nekik, hogy ebből semmi sem igaz, csupán egy váratlan örökségről van szó. Gáspár Győző is mindig ezzel vágja ki magát a bajból, ha menetrendszerűen adóscsaláson kapják. Nem Al Capone és Eliot Ness, pontosabban Frank J. Willson küzdelméről van szó, csupán a magyar miniszterelnök vagyonosodásáról. A mi fő adóellenőrünket ráadásul Tállai Andrásnak hívják. Kicsi a valószínűsége, hogy rendkívül szoros munkaprogramja mellett lenne ideje felgöngyölíteni az Orbán-klán szövevényes üzleti érdekeltségeit.

Az eddigiekből következően végső atomcsapások helyett inkább valamiféle állóháború kezd kialakulni, amelyben a felek legfőbb célja mindössze annyi, hogy valamiképpen megszabaduljanak egymástól. Inkább egy csúnya válás felé tart az ország.

Ebben a válásban azonban van egy nyugtalanító tényező. A robbantásokkal való fenyegetésekbe beszállt Szanyi Tibor, a szocialisták uniós parlamenti képviselője is. Az illető megosztó személyiségétől próbáljunk eltekinteni, hiszen az ország szempontjából az a lényegesebb, amit mond. Mondandójára könnyedén rá lehet vágni azt, hogy szemenszedett hazugság, de ugyanolyan könnyedén azt is, hogy nem. Ez utóbbi Magyarország polgárai számára jóval kellemetlenebb következményekkel jár.

A képviselő egy vele készült interjújában azt állította, hogy „az Unió nem nagyon fizet a magyar igények benyújtására már egy ideje. Egyenként leállították a kifizetéseket a talált szabálytalanságok miatt.” (Szanyi: Az Unió már régóta nem fizet Magyarországnak)

Ez a probléma azért nagyon fontos, mivel ha az Unió tényleg visszadobja a kifizetéseket, akkor Mészáros Lőrinc mégis kinek a pénzéből építtet, újíttat fel, illetve vásárol töméntelen mennyiségű szállodát? Ki fizeti a Brüsszel ellenes kampányt? Ki ad pénzt a stadionokra? Ki tudja, hány olyan uniós projekt lehet, amelyekről a végén majd kiderül, hogy szabálytalanok voltak. Ha a kormány ezeket nagyvonalúan előfinanszírozta, kellemetlen idők következhetnek. Az Unió ezekre a kiadásokra ugyan kötelezettséget vállalt, ezért úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van. A magyar gazdaság fogta magát és elkezdett szárnyalni. Ha azonban a szabálytalanságok miatt a kifizetéseket visszadobják, a büszke szárnyalás könnyedén vergődésbe csaphat át.

A helyzet eléggé aggasztónak tűnik. A kormány valamiképpen próbálja is a kalamajkát rátolni az elmúlt nyolc évre, de ez ma már nagyon nehéz feladat. Az EMIR-rendszerrel (Egységes Monitoring- és Informatikai Rendszer) kapcsolatos vádak nem nagyon állják meg a helyüket, több sebből is véreznek. Az ügyben megvádolt Dobrev Klára egyből be is perelte Lázár Jánost, ami arra utal, hogy valami nem stimmel a Miniszterelnökséget vezető miniszter izgalmas teóriájában.

Nem ad okot túlzott optimizmusra az sem, hogy mostanában mind Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, mind maga Lázár János többször is eljátszott azzal a kellemes gondolattal, hogy a magyar gazdaság már a saját lábán is megáll.

Ha Szanyi tüzérségi lövedéke tényleg becsapódik, akkor ez valami olyasmit fog jelenteni, hogy a Mészáros (Orbán) –, Tiborcz–klán anyagi gyarapodását valamiből fedezni kell. Emiatt újabb forráskivonásokra lehet számítani olyan, a NER számára teljesen haszontalan tevékenységekből, mint a szociális kiadások, az oktatás, a kutatás, illetve az egészségügy.

A választások előtt kicsi a valószínűsége látványos megszorító akcióknak, 2018 után azonban bármi megtörténhet. A nyugdíjasok például rengeteg kiadással járnak a NER számára. A Harrach-Kósa páros által részmunkaidőben foglakoztatott nyugdíjas szövetkezetek emlegetése nem véletlen. Valamennyi adót, nagyjából 15 százalékot így ki lehetne belőlük préselni.

A történetet az teszi pikánssá, hogy 2012 végén az Országgyűlés 232 igen és arányban fogadta el azt a törvénymódosítást, amely szerint az állami szférában dolgozók – a közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban állók, továbbá a bírák, az ügyészek és a fegyveres szervezetek tagjai – nem kaphatnak nyugdíjat és fizetést is egyidejűleg. A kórházak ezek után például nem alkalmazhattak nyugdíjasokat takarítónőként.

Mivel az Unió leginkább szabadulni szeretne az Orbán rezsimtől, az, hogy 2018 után milyen csapásokban lesz része a magyar társadalomnak, azt az fogja eldönteni, hogy milyen nyomást tud gyakorolni a saját kormányára.

Ha a NER-t továbbra is hidegen fogják hagyni, az általuk felhalmozott szociális feszültségek, akkor nem atomcsapástól, hanem egy általuk beélesített időzített bombától kell tartaniuk.

A Momentum rendet vág a médiában

Eszes Beáta írása

fekete-gyor_origo.jpg

Orbáni módszerekkel, a hatalmi ágak szétválasztását nem értve, tesztoszterontól vezérelve nehéz bizalmat keltenie a Momentumnak a demokrata nézetű szavazók körében.

A Momentum Mozgalom korábban már utalt arra – akkor az álhírek és külföldi propaganda kapcsán – hogy szeretnék megrendszabályozni a médiát, különösen a külföldit. Akkor még hozzáfűzték, hogy természetesen az alkotmányos rend keretein belül maradva, valahogy akkor még érezve, hogy a politikai szereplők fellépése a média ellen esetleg beleütközhet valamely törvényekbe, ne adj’ isten az alkotmányos rendbe is.

A média megrendszabályozásáról februárban írtak, márciusban párttá alakultak, tehát hivatalosan is a hatalom elnyeréséért aspiráló erővé váltak, majd májusra már eljutottak odáig, hogy személyesen intézkedtek egy szerkesztőségben: Fekete-Győr András, a Momentum párt elnöke külön egyeztetés nélkül bement egy online média, az Origo szerkesztőségébe, mert a párt egyik tagjának személyes hátteréről leírtak valamit. A Momentum fel is vette videóra , ahogy a pártelnök megkeresi a cikk szerzőjét személyesen, intézkedik, számon kér. A videofelvételhez engedélyt nem kértek a jelenlévőktől, egy magáncégnél.

Nehéz eldönteni, mi a megdöbbentőbb: az akciót lájkolók igen magas létszáma, köztük általam demokratáknak hitt személyek, volt kormánypárti képviselők, vagy maga az eset. Az Index is megírta az esetről a kritikáját, ők csupán a „politikai demonstráció” stílusát kérték a Momentumon számon. Meglepő, hogy épp a média egy másik képviselője nem fogalmazta meg a lényeget:

Mit akar befolyásolni, számon kérni a politikai képviseleti hatalom a médiában?

Mi dolga egy intézkedéssel a politikai képviseleti hatalomnak az őket kontrollálni hivatott médiánál?

Bármely párttá bejegyzett szervezet kifejezte szándékát, hogy a társadalom feletti hatalomba igyekszik, ezzel egy olyan szerepbe került, ahol akár parlamenten kívül, akár parlamenten belül, ellenzékben, akár kormányon a társadalom felett álló hatalommá váltak. A társadalom elsődleges jogköre és feladata elvárásokat és kritikát közölni irányukba, ezt a társadalom a médián keresztül tudja megtenni. A média mint a negyedik hatalmi ág – jó esetben ebbéli szerepében szakmailag felkészülten – külön állampolgári jelzés nélkül is, az év minden napján minket képviselve önmaga is folyamatosan számon kérő és kritikus szemlélettel viselkedik minden párttal szemben. Ugyanis ez a média dolga.

Aki ezt a demokratikus hatalmi megosztást nem érti, nem veszi tudomásul, hogy mind az állampolgároknak, mind a médiának elsődleges, szabadon gyakorolni szükséges jogköre és feladata a hatalomban lévőket és oda igyekvőket kritizálni, kontrollálni, értékelni, az az ember vagy nem demokrata, vagy nincs tisztában a demokratikus társadalmi berendezkedés alapjaival.

Ebben a hatalom megosztási és ellensúlyozási szisztémában elsődlegesen nincs jelentősége, hogy illető média tulajdonosi háttere milyen, és hogy az adott hír mit tartalmaz. Bárkinek, akinek kifogásai vannak egy médiában megjelenő hír kapcsán, többféle jogorvoslati lehetőség adott: ír a szerkesztőségnek, helyesbítést kér. Amennyiben a cikk nem ütközik törvénybe, az egy véleménynek tekinthető, akkor különösen a közszereplővé vált politikusok csendben megelégszenek azzal, hogy véleményezték őket.

Törvénybe ütköző jogsértés, netán bűncselekménynek minősülő médiatartalom esetén – amennyiben a helyreigazítást nem kapta meg illető – a bírósághoz és a Médiahatósághoz lehet fordulni. Nincs indok személyes, önbíráskodó fellépésre. Az nem lehet ok, hogy illető pártvezető mit gondol a bírósági eljárások sikerességéről, mert ha az önbíráskodást tartja a megfelelő fellépésnek, akkor azzal sokkal súlyosabb dolgot lép meg annál, mint ami miatt egy a bírósági eljárásban nem hisz.

Egyébként sorozatosan nyernek sajtópereket ellenzéki képviselők is.

Fekete-Győr Andrásnak ahogy pártelnökként semmi dolga nincs egy médiában rendet vágó, számon kérő szándékkal, úgy semmi dolga nincs ott nem is az ő személyét, hanem a párt egyik tagját, Hajnal Miklóst ért médiakritika esetén. Különösen érdekes, hogy az ominózus Origo-cikk – amit a fenyítési akció indokaként jelöl meg a Momentum-videója – márciusi, a fellépést megelőzően két hónappal jelent meg, a Momentum csak most reagál rá. Hajnal Miklós dönthet úgy személyesen, hogy ő és nem más rágalmazás gyanújával pert indít az Origo ellen, majd annak a pernek a számára kedvező ítéletét követően jelentheti csak ki, hogy az Origo rágalmazott. Ilyen esetekben a médiát sújtó pénzbüntetés mellett a másik ítéleti tétel az szokott lenni, hogy illető médiumnak kötelező helyreigazítást kell közzétennie. Így volt ez Bajnai Gordon többszörösen nyert sajtópereiben is.

Ha erre nincs igénye Hajnal Miklósnak, nyilatkozhatja perindítási szándék nélkül, hogy valótlanságot állítanak róla, de ennél többet nem tehet. Különösen semmi dolga egy pártnak helyette lépni, különösen semmi dolga Fekete-Győr Andrásnak Hajnal kvázi apjaként vagy gyámjaként fellépve, tesztoszterontól fűtve egy médiaszerkesztőségbe elmenni.

Mi lenne, ha Magyarország nem egy zsebkendőnyi terület lenne, mi lenne, ha nem egy budapesti vízfej tájékoztatná a társadalmat? Fekete-Győr egy neki nem tetsző médiatartalom esetén akár órákat is utazna egy másik városba, hogy személyesen lépjen fel egy újságíróval szemben?

Az akció botrányos és alkotmányellenes jellegén túl sorra vehetjük az ügy lélektani tényezőit is.

Ami a Momentum videóján látható, az egy pszichológiában kicsit is járatos ember számára azt sugározza, hogy Fekete-Győr hozzászokott, hogy fenyegetően fel lehet lépni bárhol, ha valami nem tetszik neki. Vértolulásos apuka képe dereng fel, aki bemegy az iskolába felpofozni a tanárt, ha a kisfiának egy tanár rossz jegyet mert adni.

Fekete-Győr képtelen kezelni a kritikákat. Amennyiben hatalom van a kezében, igyekszik ezt akár személyesen lerendezni, lehetőleg mások helyett is ő lép fel.

Fekete-Győr a személyes ügyének tekinti, ha a pártot vagy a párt valamely tagját kritika éri.

Fekete-Győr a személyes fellépéseit később a társadalom igényének aposztrofálja, amelyre ő és pártja felhatalmazást kapott.

Fekete-Győr abszolút nincs tisztában a hatalmi ágak szétválasztásával és azok demokratikus funkcióival. Mai napig is folyamatban lévő politikatudományi tanulmányait nézve ez nagyon nehezen elképzelhető, így a rosszabbik variáció az, hogy bár tisztában van a demokrácia rá is érvényes korlátaival, de ez abszolút nem érdekli őt: kifejezetten az erőfitogtatást tartja a helyes cselekvési módnak.

Aki ismeri a testbeszéd által jelzett attitűdöket, figyelje meg a videón, hogy a „párbeszédre törekvő” Fekete-Győr mint egy vezérigazgató, aki havonta egyszer ellátogat a dolgozókhoz eligazítást tartani, végigvonul a szerkesztőségen, odavet egy-két szót az ott dolgozóknak meg sem állva, majd az egyik íróasztalnál állva, fentről lenézve diskurál a beosztottal.

Az az európai és üzleti szintű variáció nyilván nem elvárható Fekete-Győrtől, hogy egy e-mailben időpontot kérjen a cégtől. Bár igaz, ott meg kellett volna adni indoknak, hogy milyen célból menne be, pártképviselőként milyen jogon, kinek a nevében, mit kérne számon.

Fekete-Győr András behajtó cégnél dolgozott több évet, amely cégek piaci működése a tisztességes üzleti magatartás határait erősen túlfeszítik, ezen cégek alatt nem a verőlegényeket, hanem a bejegyzett, akár nemzetközi behajtó cégeket értem.

Döntse el mindenki, kire emlékeztet ez a karakter.

Az Orbán-kormány és az álparlamentáris viszonyok mellett teljesen impotenssé váló ellenzék miatt egyre inkább úgy gondoljuk, hogy egy közpénzre aspiráló vagy már azt elnyert politikai képviselő eljátszhatja a civil és a forradalmár, de leginkább Rózsa Sándor, a nép gyermeke betyár szerepét. Egyre többen preferálják az erőszakos megnyilvánulást, a törvénytelen fellépéseket.

Lehet a társadalmi cél valamely forradalmi hevület, rendkívüli fellépés, de oda nem szükségesek közpénzre ácsingozó, a hatalomba igyekvő szereplők, sem közpénzen élők. Akkor legyen forradalom, tiszta lappal, az utca emberével, utcai harccal, nem ez a lila csomagolópapíros erőlködés.

Amennyiben demokratikus úton kívánjuk leváltani a jelenlegi hatalmat, a legtöbbet azzal tehetjük, ha szüntelen demokratikus cselekvési térbe szorítjuk az ellenzéket. Már amennyiben szeretnénk, hogy egy kormányváltást követően is a demokratikus értékek legyenek az irányadóak.

Senkinek ne legyenek kétségei: ha egy párt és annak vezetője egy-két százalékon állva már nem tiszteli az alkotmányos berendezkedést, azt megsértve számára sikeresnek tűnő akciót hajt végre, akkor az majd bármennyire is érdekelni fogja, ha ennél nagyobb hatalomra tesz szert.

A politikai szereplők mindenkori magatartása árulkodó arra nézve, hogy milyen viszonyt ápolnak a demokratikus alapértékekkel szemben, és milyen módon igyekeznek rendezni a közügyeket most, egy év múlva és akár öt év múlva.

Egyszer már erősen meglepődtünk valakin. Akkor is sztárolták többen az ifjú titán radikalizmusát.

Majd túl sokan, túl későn eszméltek.

Ideje előre észlelni az arrogáns és antidemokratikus jeleket, és nem megtűrni azokat senkitől.

(Fotó: hirado.hu)

Gróf Széchenyi Kereskedelmi és Szolgáltató Zrt.

4gfmnwdnyayofd09fcd6bq_r.jpg

"A polgárok felháborodásuk mellett jelzik, hogy a Soros Györgynek muzsikáló ellenzéki sajtó zagyvaságaira nem érdemes figyelni, hazugságaikat olvasni idő és pénzkidobás. A tények, dátumok, számok elcserélgetése előírt feladatként köszönnek vissza, bizonyossá válnak a hazaárulás napi teendői, úgy tűnik, hogy a bértollnokok megélhetésüket másként nem tudják biztosítani." (Felségjel nélküli berepülő)

Csizmadia blogger bejegyzésének címe nem egészen világos. Igaz, hogy Soros György alapítványai nem használnak semmiféle felségjelet, de esetükben nem az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetéről van szó. Elképzelhető ugyan, hogy a kormány előírja majd, hogy a kormány által nem kívánatos civil szervezetek tagjai az utcán külső ruházatuk bal oldali mellrészére kötelesek fixen felvarrni valami megkülönböztető jelzést, de ma még nem tartunk ott.

Az sem egészen világos milyen pénzkidobásra gondolt a magából kikelt véleményvezér. Az ellenzéki sajtó zagyvaságait simán lehet olvasgatni ingyen is, nem kell azért külön adót vagy helyszíni bírságot fizetni.

Csizmadia egyre fogyatkozó ármádiájának naponta megjelenő kiáltványai, átkozódásai, nevetséges fenyegetőzései egyre bizarrabb jelleget öltenek.

A FIDESZ egyrészt azért alkalmazza ezt a díszes társaságot, hogy olyan ostobaságokat is kimondjanak helyettük, amelyek talán még Németh Szilárd minimalista agytekervényein is fennakadnának.

A CÖF-CÖKA által kiadott közlemények mindig tele vannak izgalmas, abszurd megállapításokkal. Nyüzsögnek bennük a szeméremtelen hazudozások, cirkalmas szidalmazások, hazaárulózások, ostobaságok és természetesen a kötelező jellegű sorosozások. A vezetőség által, a regnáló hatalom irányába tanúsított szolgai alázat talán már a kormánypárt számára is rendkívül kínos lehet. Stefka Istvánnal közösen megjelenni nagy nyilvánosság előtt meglehetősen megalázó lehet mindenki számára. Stefka Istvánt és a CÖFIKÉT kivéve.

A napjainkra szerencsére már rútul kimúlt Békemenet hajdani szervezői manapság nagyjából három naponta válnak köznevetség tárgyává, tehát van még hová fejlődniük. Legfőbb szerepük azonban valószínűleg nem a demokratikus oldal híveinek szórakoztatását szolgálja.

Közleményeikben ezek a jól fizetett gazfickók nagyrészt azt próbálják megmagyarázni, hogy miért pont ők kapnak irgalmatlan mennyiségű közpénzt kampány- és egyéb rejtélyes célokra. Minél több disznóság derül ki róluk, annál inkább világossá válik, hogy A CÖF-CÖKA a Fidesz egyik pénzelosztó központja, valamint a párt rejtett kampányfinanszírozásában van kiemelkedő szerepük, ami elvileg jogszabályba ütköző cselekedet. A CÖF védekezése ezen aljas vádak ellen rendkívül egyszerű. Kijelentik, hogy mindez csupán hazugság, majd eszeveszett vádaskodásba és ész nélküli ellentámadásba kezdenek. Ez megint remek móka, mivel ezzel is rendre hülyét csinálnak magukból.

A Fidesz-KDNP, azaz a leendő egypártrendszer hívei számára talán előbb-utóbb világgossá fog válni az, hogy mit is művelnek ezek a "bérhazafiak".

2017. május 15-én ezen szellemi terrorszervezet az alábbi lánglelkű felhívással örvendeztette meg támogatót, illetve ellenségeit:

"A BÉTEX Zrt rövidesen befejezi lakástextil üzletágának működtetését. Most folyamatosan vásárolhat 50%-os kedvezménnyel a végkiárusításra került készletünkből.

Szeretettel várjuk

BÉTEX Zrt

Nyitvatartás: H-Szo 10-18 óra
Cím: 1134 Budapest, Lehel utca 8."

A fenti sorokat nem Örkény István írta és nem is fizetett hirdetésként jelent meg, hanem a civilosszefogas.hu „Hírek” rovatában.

Ennél szemérmetlenebb kufárkodással ritkán lehet találkozni. Ez még Csizmadia László jellemének és múltbeli ténykedésének ismeretében is egészen mellbevágó. A megdöbbent olvasóban egyből felmerülhet a sanda gyanú, hogy Csizmadia, mint bértollnok a megélhetését másként már nem tudja biztosítani, mint egy ilyen primitív árukapcsolással.

Az egész tisztes társaságban nem akadt egyetlen épelméjű ember sem, aki azt mondta volna neki, hogy: – Lacikám, ezt így, ebben a formában azért mégsem kéne. Így is rengetegen néznek minket hülyének. Ezek után ráadásul teljes joggal.

A BÉTEX Zrt. elnök-igazgató, tulajdonosa valószínűleg még mindig Csizmadia László. Az aktuális adatoknak a ceginfo.hu-n utána lehet nézni, ha valakit érdekel az ilyesmi. 

A CÖF-CÖKA jelmondatát szegény gróf Széchenyi Istvántól orozta le, miszerint „Semmit Rólunk Nélkülünk”. Így, csupa nagy kezdőbetűvel.

Gróf Széchenyi István eredetileg az alábbiakat írta:

„Annyi azonban bizonyos, hogy alkotmányunknak, vagy inkább minden alkotmánynak 's képviseleti rendszernek alapköve nihil de nobis sine nobis már már ki vala forgatva sarkaibul, nemzeti életünk pedig, vagy jobban mondva: nemzetünk, mintha a' nagy végórán már túl, csontmeredségben, hideg marasmusban fekütt, elannyira, mikép néhány lelkes barátimmal én legalább, tökéletesen holtnak, és semmi által többé fel nem éleszthetőnek tartám a' nemzeti testet.” (Gróf Széchenyi István – A’ Kelet népe)

A CÖF-nek már a jelmondata is ellentétben áll annak eredeti jelentésével. Mit lehet még ehhez a gátlástalan törtetéshez hozzátenni?

Talán csak annyit, hogy „szőnyegek kiválasztásánál igazodjunk a berendezés stílusához, hangulatához, mintája, színe legyen összhangban a helyiségben található többi textíliával."

Az örök áruló

48sawnpw3i-ptz-h0jke9a_r.jpg

Na? Péter bátyám?

Nincs jó véleményem erről az egoizmusra, az egyénre épülő európai struktúráról, erről a balliberális modellről, mert szennyezi a levegőt, és tönkretesz mindent, nem csak ebben a kérdésben” – mondta el Boross Péter.

Boross Péter olyan, mint egy gonosz, kellemetlen, utálatos, idős rokon, aki időnként megjelenik, nagy komolysággal, elképesztő hülyeségeket beszél, összehord mindenféle hazugságot a saját ifjúkoráról, majd amikor végre nagy nehezen távozik, alaposan át kell szellőztetni utána az egész lakást. Vannak emberek, akik örökké magukkal hordozzák az áporodottságot.

Boross Péterbe annyi erkölcsi érzék szorult, mint Andrej Januarjevics Visinszkijbe, a Szovjetunió egykori főügyészébe. Ennek ellenére mégis állandóan azzal próbálkozik, hogy magát mint megkérőjelezhetetlen erkölcsi etalont állítsa be, legfőképpen saját maga megnyugtatása érdekében.

Az egykori belügyminiszter mintegy 89 éve szennyezi jelenlétével Földünk ökoszisztémáját. Ez idő alatt minden rendszert kiszolgált, majd könnyedén elárult. Ha a Teremtő megajándékozza még néhány kártékony esztendővel, arról is be fog számolni valahol, miként árulta el Orbán Viktor a magyar nemzetet. Dávid Ibolya és Herényi Károly részletesen be tudna számolni arról, milyen szilárd erkölcsi tartással rendelkezik ez a velejéig gonosz őszapó.

„– Papa, már csak maga hiányzott, hogy uszítson itt nekem! Álljon csak odébb, de gyorsan! Aztán majd siránkozik, ha magát is jól pofán verem! – jegyezte meg ordítva Ljubomir Stanisic az apósának, amikor szegény Stanisic véletlenül rajtakapta feleségét az ágyban Durutović tanár úrral, amint éppen egyesülni készültek a boldogságban. A felszarvazott férj végül jogos elégtételt vett. Mind Durutović tanár urat, mind a saját feleségét, de még a veszettül óbégató apósát is kegyetlenül helybenhagyta. Így állt végül helyre nyolc napon túl az Univerzum rendje.” (Slebić Durutović – Váratlan találkozások)

Boross önkéntes az 1956-os forradalomban a Budapesti Forradalmi Bizottság és az értelmiség forradalmi tanácsának tagja volt, pár évre rá pedig már a Dél-pesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója. Mondhatnánk, hogy forradalmi tevékenysége miatt mellőzték és emiatt rengeteg szenvedésben, megaláztatásban volt része, de minek. Ez az időszak nem tartott túlságosan sokáig. A tények amúgy is egész mást mutatnak, az ügynöklistákat pedig az ő belügyminisztersége alatt sem hozták nyilvánosságra. 1959-ig rendőri felügyelet alatt állt, majd hirtelen töretlenül felfelé kezdett ívelni a karrierje. Nem lenne ezzel semmi gond, ha a rendszerváltás után szerényen eléldegélt volna, mint a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori, megbecsült tagja.

Ő azonban nem bírt intrika nélkül élni, sőt még manapság is maradt ehhez elegendő energiája.

A XX., a XXI. és minden valószínűség szerint a XXII. század eme nagy túlélője a napokban lelkesen csatlakozott a központilag szított népharaghoz, a teljesen objektív Echo TV valamelyik színvonalas műsorában. Az idős opportunista nagy szükségét érezte annak, hogy ismét bizonyítsa hűségét egy n+1-dik rendszer mellett. Legnagyobb szerencséjére az senkinek sem tűnt fel, hogy eddig mindegyik rendszer megbukott, amelyiknek felajánlotta önzetlen szolgálatait. A NER talán egy szerencsétlen kivétel lesz. Álszentség és egyéb káros mellékhatások tekintetében az ő dicstelen személyére és Lezsák Sándorra bizton lehet számítani.

A tavaszi, önfeledt tüntetések nem rengették meg alapjaiban az Orbán rendszert, a visszavágó, azaz a bosszú azonban valószínűleg nem fog elmaradni. Bayer harci eb, a CÖF vánszorgó zombijai, meg a többi keretlegény mind arra vár, hogy végre Orbán is ugyanúgy leszámoljon a „civilekkel”, mint Recep Erdoğan a saját ellenségeivel. A FIDESZ egyre furcsább, vállalhatatlanabb embereket tol maga elé, mint hiteles, független értelmiségiket. 2010 óta látványos szellemi züllésen mentek keresztül, emiatt aztán jóval egyre agresszívebbekké is váltak.

Egy 89 éves öregembertől nem várható el, hogy forradalmi gondolatokkal álljon elő. Beszéltetni azonban még lehet. A tőkeinjekció hatására újra életre kelt Rogán-féle minisztérium propagandaanyagát mindenesetre könnyedén és rutinosan felmondta.

Kedélyesen megjegyezte, hogy idős korából kifolyólag ő valószínűleg nem lett volna olyan türelmes a gyalázatos rendbontókkal szemben, mint ifjú kollégája, Pintér Sándor. Kis rosszindulattal azt is ki lehetne silabizálni mondanivalójából, hogy ő bizony jól a tömeg közibe lövetett volna, ha alkalma adódott volna rá.

Boross a vidám tüntetést „csürhézésként” jellemezte. Ez a kifejezés a mostani hatalom részéről valami miatt állandóan előkerül, ha valakik az ellenszenvüket fejezik ki a kormány tevékenységével szemben. Az elfojtásnak ebben a szép szokásban minden bizonnyal nagy szerepe van. Boross elvtárs életkorához mindenesetre jobban passzolt volna a „huliganizmus” kifejezés használata.

Van némi ellentmondás a tüntetések objektív megítélésében. A 2006-os lánglelkű forradalmárok lebontották a fél várost, kocsikat gyújtottak fel, ellopták a Tévé Macit, de ők valószínűleg mind egy szálig esztéták, pacifisták és Mahátma Gandhi jámbor követői voltak. Éktelen haragjukat valószínűleg az váltotta ki, hogy a kivezényelt rendőrök gúnyos megjegyzésekkel illeték az általuk idézett Rabindranáth Tagore sorait.

Boross meghívott, a haza sajátos bölcse azt is bátran kijelentette, hogy Magyarországnak nincs szüksége a Közép-Európai Egyetemre. Teljesen igaza van. Magyarországnak egyáltalán nincs szükséges semmilyen egyetemre. Jóval célszerűbb lenne helyettük a büntetés végrehajtási intézmények férőhelyeit növelni, az említett csürhe elhelyezése céljából. Annak is célszerű lenne utánanézni, vajon mit is lehetne manapság kezdeni azzal a recski kényszermunkatáborral.

A CEU-val kapcsolatban akkora ostobaságot Balog miniszteren kívül más eddig még nem nagyon mert mondani az ügyben, mint Boross Péter. A Magyarországon folyó kutatásokra elnyert pályázati összegek jelentős részét – talán negyven százalékát – a CEU, mint nemzetközileg is elismert intézmény hozza az országba. Tulajdonképpen ezért állt ki mellette a Magyar Tudományos Akadémia, és nem azért, mivel mindenképpen meg akarnák buktatni Orbán Viktort. Minek tennének ilyet? Egyenlőre nincs kire lecserélni őfelségét, bármennyire alkalmatlan is az ország irányítására. Erre az Echo TV-ben egy szenilis, vendéglátós vénember lényegében lehülyézi a magyar tudományos élet legjobbjait.

A Magyar Tudományos Akadémiát 1825-ben alapították. Ha a tagság túlságosan erőlteti a tudományos kutatások fontosságát a Brüsszellel folytatott háború kárára, akkor elképzelhető, hogy Orbán Viktor a magyar nép határozott kívánságára felszámolja az egészet. Összetákol helyette egy Nemzeti Tudományos Akadémiát, majd kinevezi az elnökének a nemzetközi hírű Németh Szilárdot, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tiszteletbeli professzorát. Németh Szilárd Dr. habil? Nem is tűnik elérhetetlen álomnak.

Boross sajnos kifejtette az antiszemitizmusról vallott nézeteit is. A sorosozás szerinte nem az. „Tipikus ócska jelző, amely olyan fertályáról érkezik a világnak, ahol sokkal több antiszemita jelenség van, mint nálunk, csak nem kapják fel a médiumok.” Hm, hogy a macska rúgja meg! Ilyen ez a fránya szenilitás, illetve „szervilitás”. Azt ugyanis gondosan elfelejtette elmondani Boross Péter, hogy a kódolt zsidózásnak régi és halottakkal mérhető hagyományai vannak hazánkban.

A fő ellenség természetesen Frans Timmermans, akit Szijjártó Péter sikertelenül szólított fel azonnali lemondásra. A holland politikus bűne mindössze annyi volt, hogy ki merte mondani az igazságot. A magyar propagandaminisztérium ugyanis még arra sem ügyelt, hogy a Soros György lejáratására készült propagandafilmjüket ne a „Jud Süss” alapján állítsák össze. Rogánék még mindig az Ohrana által összeállított Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből dolgoznak. Valószínűleg úgy gondolják, egyszer már sikerült vele gyűlöletet szítani.

Boross Pétertől soha nem álltak távol a rasszista gondolatok. Legutóbb az emberi bőrszínek foglalkoztatták az elméjét. Természettudományos műveltségének hiánya miatt képtelen felfogni azt, hogy az emberiség egy fajt alkot és nincsenek emberfajták. (Boross Péter illúziója)

A Homo sapiensnek, mint különálló fajnak genetikai változatossága jóval kisebb, mint a Földön élő, alig pár ezer egyedből álló csimpánzpopulációknak. Próbálja ezt valaki elmagyarázni egy volt belügyminiszternek, miniszterelnöknek, illetve eszmetársainak, azaz Erdősi néni kopasz politológusainak. Kicsi a valószínűsége annak, hogy megértsék miről is van szó.

A parttalan egodemokráciának, a személyre épített demokráciának nincsenek határai. Jogszabályok vannak, de társadalmi szabályok már nincsenek.” Erről siránkozik egy szánalmas öregember, egy olyan országban, ahol a kormány a jogszabályokat akkor rúgja fel amikor csak akarja. Visszafelé törvénykezik, előre meg aláír, a társadalmi szabályokról pedig azt hiszi, hogy az a nemzeti konzultáció. Egodemokrácia!” Legalább megint hozzájutottunk egy újabb nyelvi torzszülötthöz, amelynek értelme ugyan nincs, de a kormányoldalon pillanatok alatt el fog terjedni.

Boross Péter szellemi színvonala megdöbbentően siralmas. Ez a szerencsétlen ember teljes mértékben tájékozatlan, szellemileg siralmasan leépült. Jelenleg minden jel arra arra utal, hogy meg fog valósulni egy kétsebességes Európa, amely a perifériára szorult Magyarország számára mérhetetlen, és hosszú ideig tartó károkat fog okozni.

Erre Onkel Boross kijelenti: „Nincs jó véleményem erről az egoizmusra, az egyénre épülő európai struktúráról, erről a balliberális modellről, mert szennyezi a levegőt, és tönkretesz mindent, nem csak ebben a kérdésben.”

Mindenki számára az lenne a legjobb, ha a szépkorú Boross Péter magában tartaná mindazt a rengeteg gonoszságot, aljasságot amelyeket hosszú, eseményekben gazdag élete során felhalmozott magában.

Szükségtelen egy gonosz, kellemetlen, utálatos, idős rokont mások előtt mutogatni.

bp.jpg

 

A FIDESZ cukiságkampánya

mq9fylh25r0zvby5t5cteq_r.jpgBaszki! A Bayer az most ennyire szépíró?

„Drámai mértékben romlott a politikai közbeszéd állapota.” (Köztársaság nélküli János)

Áder Jánoson kívül ez túl sok embert nem igazán érdekel. Valószínűleg még őt magát sem nagyon. Az alpári beszédmód nem mostanában kezdődött el a Tisztelt Házban. Nem ez a legfőbb gond. Más parlamentekben a honatyák még birokra is kelnek egymással, könnygázgránátokat vetnek be egymás ellen, aztán ha túlságosan elfajulnak a viták, magukra gyújtják az egész kócerájt. Valamit végre mi is kaphatnánk már végre a pénzünkért Kövér László látványos idegrohamain kívül.

Hamis illúzió a FIDESZ-KDNP-ről valami olyasmit feltételezni, hogy önálló, felelősen gondolkodó emberek gyülekezetéről van szó. Többször bebizonyították már önmagukkal kapcsolatosan, hogy egy kitűnően szervezett Fallange-ként működnek, melyben a döntő szó midig a korpulens, energikus, kissé kiszámíthatatlan, de szó szerint mérhetetlenül gazdag, és legyőzhetetlen Caudillo-é.

Vitának, beszélgetésnek velük kapcsolatosan túlzottan sok jelentősége nincs. Próbálta volna meg valaki Julius Streichert csokoládés mignon segítségével jobb belátásra bírni. Esetében ez még egy szakszerű akasztással sem sikerült.

Ha a H. Árpád, ismeretlen eredetű magánszemély által pusztán baráti szívességből működtetett állami médiagépezet elkezdi terjeszteni azt, hogy Soros György megmérgezte a magyarországi ivóvízkészleteket, akkor Halász János másnap egy sajtótájékoztatón már be is fogja mutatni az arról szóló zárójelentéseit, miszerint ő nemrégiben pestissel kombinált kolerában szenvedett, ami szerencsére már elmúlt, de még mindig véres a vizelete. Kósa Lajos mindehhez annyit fog hozzáfűzni, hogy az övé is is, ráadásul a leadott székletmintái sem túl sok jóval bíztatnak.

Halász szóvivő jó szándékát és nemzeti elkötelezettségét bizonyítandó, még arra is felhívná a rémült lakosság figyelmét, hogy fogyasszanak csapvíz helyett inkább Szentkirályi Ásványvizet, de mindenképpen őrizkedjenek a Nestlé Aquarell-től, mivel az az ördögtől, pontosabban Soros Györgytől való, valamint tele van chemtrail-lel. Tragikus közállapotainkra jellemző, hogy nevezett Halász János nem közönséges futóbolond, hanem a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezett matematikus, azaz valószínűleg rendkívül eszes férfiú. Nem megtévedt emberekről, hanem számító haszonlesőkről van szó. Ennek tudatában kell bánni velük.

A kormányzó párt mostanában rövid idő alatt félmillió szavazót vesztett, bár azon még vitatkozgatnak, hogy ki mikor hazudott ezzel kapcsolatban. A Magyar Falangista párt emiatt rájött arra, hogy a Brüsszel ellen indított elementáris erejű támadásuk ellenállásba, érdektelenségbe, végül össznépi szórakozásba fulladt. A kék, behajtani tilos plakátokat szép lassan el is kezdték idő előtt leszedegetni, ami persze plusz kiadásokkal jár, amit közpénzből finanszíroznak. Még az obligát sorosozás is mintha ritkulni látszana. Mostanában már csak óránként számolnak be az újabb rémtetteiről és talán már egész estés mozifilmet sem fognak készíteni róla, Eperjes Károly parádés alakításával.

Ha a derék Fidesz hívők abban a hitben ringatják magukat, hogy őket nem nézi teljesen hülyének a regnáló hatalom, hát alaposan tévednek. Az ő szent küldetésük kimerül abban, hogy gondosan adagolt hazugságokat terjesszenek, gombnyomásra gyűlölködjenek, valamint, ha a haza megkívánja tűlük, akkor a megfelelő pártra szavazzanak, amiből csak egy van.

Nem igazán tudatosult még a választópolgárokban az, hogy fényes gazdasági mutatóink ára az egészségügy agóniája, a felsőoktatás szétverése, a szociális létbizonytalanság, valamint a látványosan növekvő nyomor. Ők, mármint a szocialista emberhez méltó együttélés szabályait betartó, kizárólag államilag gondosan bevizsgált médiát fogyasztó polgárok az ilyesmikkel nem nagyon találkoznak, csak abban az esetben, ha esetleg ők is érintettek lesznek valamiben.

Vigasztalja őket annak tudata, hogy az őket ért kellemetlenségekért a kormány a hazaáruló civileket, a kétsebességes Európát, valamint a háttérhatalmakat fogja felelőssé tenni. Jóval rosszabbul fogunk ugyan élni, mint mondjuk a németek, de legalább nem kell áttérnünk az iszlám hitre és nem gyilkolnak halomra minket a felbőszült migránsok. A németeket sem, de erről a kormányzati média nem fog beszámolni.

Nem a politikai közbeszéddel van itt a probléma, hanem azzal a hazug és aljas rendszerrel, ami mögötte van. Az természetesen nem várható el egy, a Fidesz kegyelméből nyakunkra ültetett köztársasági elnöktől, hogy alapvető változtatásokat eszközöljön a NER működésében. Nincs is rá semmiféle felhatalmazása, a legitimitását pedig az épeszű emberek előtt már rég elveszítette. A rendszer úgy rohad szét, hogy abba a derék Áder polgártársnak nem sok beleszólása lesz. A ráaggatott, egészen kifejező, pejoratív jelzőtől sem fog soha életében megszabadulni, és ez így is van jól. Ő lett a nemzet Kula bácsija. Nem lehet büntetlenül gazemberkedni, legyen bármennyire álszent is Isten jámbor teremtménye.

A cukisággal egy kicsit elkésett a Fidesz kampánystábja. Az általuk sikeresen felhergelt szavazótáboruk ugyanis nem ezt várja el tőlük. Határozott, erőszakos fellépést követelnek a nép ellenségeivel szemben. Felesleges azt bizonygatni részükről, hogy nem csak mi voltunk a hangadók, mivel legfőképpen ők voltak azok.

Lehet ugyan a verőlegényeikkel kávézgatni, de kicsi annak a valószínűsége, hogy ebből valami jó süljön ki. Bayer Zsolt egy zseniális húzással egyből le is csapta a magas labdát, ami azt mutatja, személyében nem egy félkegyelmű, anyámasszonykatonájáról van szó, hanem a kartell egyik, rendkívül dörzsölt tagjáról.

Bayer bandatag nem Tamás Gáspár Miklóssal áll le vitatkozni, hanem egy öntudattól kicsattanó, de teljesen felkészületlen fiatalemberrel. TGM amúgy sem sok értelmét látná annak, hogy egy Bayer Zsolt féle alakkal cseverésszen. Nem hiszem, hogy ilyesmire lenne egyáltalán kedve, illetve ideje.

Bayernek, akinek testi épségét jelenleg egy végzetes gutaütésen kívül semmiféle veszély sem fenyegeti, ráadásul sikerül majd bebizonyítania azt, hogy akik oly kedvesen leülnek vele sütit majszolni, legfőképpen azok tehetők felelőssé a „a romlott politikai közbeszéd állapota” miatt. Őt magát csupán elragadta az igazságérzete és a hon iránt érzett aggodalma. Ez természetesen hazugság, mivel Bayer pártszolgálatos, rasszista, xenofób, uszító kijelentéseit jól dokumentáltan a konzervatívnak hazudott, alaposan kistafírozott állami sajtó terjesztette el.

Vannak természetesen olyanok is, akik Bayerre válogatott átkokat szórnak, és jó alaposan elvernék, de ez nem egyenértékű azzal, ha valaki népirtással venne elégtételt a személyes sérelmei felett, és a perverz politikai nézetei miatt. Bayerrel nem egy kávéházban kéne társalogni, hanem egy pártatlan bíróságon, de Magyarországon olyasmi jelenleg nem létezik.

Marad tehát az a szerény stratégia, hogy szemét, aljas emberekkel tisztességes emberek soha nem állnak szóba. Bayer egy nagy befolyással rendelkező, tehetséges provokátor. Ennyi erővel akár még a jellemtelen Stefka Istvánt is meg lehetne hívni egy mozielőadásra, majd valami meghitt, gyertyafényes vacsorára. Ezekkel a gazfickókkal nem szabad egyezkedni, mivel azonnal visszaélnek ezzel, majd elkezdenek hazudozni.

A Fidesz-KDNP játssza csak végig ezt a mocskos meccset ezekkel az anyaszomorítókkal. Ők nyomorították meg a magyar társadalmat, amiről nincs értelme velük egy rigójancsi mellett eldiskurálni. Amúgy is ellopnák az étkészletet.