Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Schmidt, a Soros-ösztöndíja és Ránki

Akik történésszé tették Schmidt Máriát

2018. április 18. - Jogálom 2.0

soros_schmidt_ranki.jpg

Schmidt Mária hosszú évekig élt Soros-ösztöndíjakból külföldön, az utolsó árulkodó szakmai önéletrajzát viszont elfelejtette eltüntetni.

A kormánybiztos-történész körül elfogyott a levegő: a célponttá tett civil szervezetek és tudományos személyiségek mellett az Egyesült Államok, az MTA Elnöksége és az ELTE-ÁJK Alkotmányjogi Tanszéke is elítélte a diktatórikus rendszereket idéző gyűlöletkeltő listázást.

Schmidt Mária és gyermekei, dr. Ungár Anna és Ungár Péter családi cége tulajdonolta Figyelő hetilap egy ún. Soros-listát tett közzé a Spekuláns emberei címmel, ahol két oldalon keresztül, saját megfogalmazásukban névsorolvasást tartanak azokról, akik Soros György pénzén ármánykodnak a haza ellen. Mielőtt írásom slusszpoénjára, a történészasszony ösztöndíjaira és azok eltitkolására rátérnék, érdemes megfigyelni a névsort alaposan: szerepel rajta Szél Bernadett, az LMP  - Hadházy Ákos lemondása óta - már és még önálló elnöke is:

inkedsoros-lista_szel_bernadett_li.jpg                Fotó: Figyelő, 2018. április 12-18. (15. szám)
                Csanády István: A spekuláns emberei / Névsorolvasás

A Lehet Más a Politika jegyében minap lezajlott tettlegességi botrány óta - ám valószínűleg nem miatta - elnökségi posztjáról lemondott, de mai napig pártképviselő Ungár Péter pénzén belistázták a pártelnöküket, Szél Bernadettet is. Mindeközben a Figyelőt társtulajdonló nővér, Ungár Anna jogászi pályáját félretéve az LMP-közeli online média, az öccsét is foglalkoztató Reflektor.hu irodáját lakberendezi. A laptulajdonos család olyannyira "független" a náci és állampárti időket idéző listázási módszertől, hogy a Figyelő hetilapot Ungár Anna férje, Schmidt Mária veje, Berecz Kristóf igazgatja, aki egyben az LMP-s Reflektor.hu kiadója mögött is befektetőként áll.

Ungár Péter azt állítja, semmi haszna a Figyelőből, nincs ráhatása sem. Nincs más megoldás, akkor nyilván puszta élvezetből tartja meg társtulajdonát benne, és köti az Ungár nevet, azzal együtt pedig az LMP-t is a lapban megjelent tartalomhoz.

Ránki György és Soros György tették történésszé Schmidt Máriát

Feltehetőleg, ha ma látnák tanítványuk módszereit, erősen meggondolták volna ezt. A fiatal Máriához igen közel álló, a hazai történész szakmát intézményesítő Ránki György történész  felkarolásával Schmidt egyetemi évei után belevetette magát a zsidó történelem és holokauszt tanulmányozásába, több alkalommal az USA-ban és Izraelben is volt ösztöndíjas, például Bloomington Indiana Egyetemén, ahol Ránki alapított magyar tanszéket és konferencia központot. Ránki a nemzetközi történészvilág – és az 1980-as években, mondhatjuk, a tudományos diplomácia – meghatározó személyisége is volt. Nehéz megérteni, ilyen múlttal mi vitte rá a történészasszonyt a "nemzetközi zsidózás" penetráns gyakorlatára.

Schmidt Mária saját szakmai önéletrajza tanúsága szerint is évekig élt és kutatott a Soros Alapítvány ösztöndíjaiból

A most őt és lapját a sorosozásért elítélő MTA szervezeti keretein belül, Ránki igazgatósága alatt a Történettudományi Intézetnél szintén Soros pénzén lehetett Schmidt több más pályatársával kutató a 80-as évek második felében, ahogy két külföldi, többéves ösztöndíját is a bankár-mecénás szponzorálta. Schmidt egyetemi évei után mintegy 18 évig nem volt állásban, zömmel ösztöndíjakból élt, "szabadúszó" múltjáról úgy nyilatkozott egy nőmagazinnak, hogy nem szeretett volna elköteleződni.

Egy időben Schmidt "Soros-ügynök" múltja még elérhető volt a Terror Háza honlapján, de azóta sem ott, sem a XX. Századi Intézet, sem saját honlapján ezt nem hirdeti. A róla szóló, nyilvánvalóan nem általa szerkesztett  wikipedia-szócikk csak érintőlegesen utal rá. Egy archív webfelületet viszont óvatlanul fent felejtett a világhálón, ami a XX. Századi Intézet nyitó weboldalán található menüpontokból indítva nem, csak guglival érhető el. Amennyiben cikkem olvasása után Schmidt szeretné eltünteti az utolsó nyomokat is, a http://archiv.xxszazadintezet.hu/bemutatkozo/schmidt_maria.html url-linkről cikkem megjelenésekor letöltött képernyőkép itt érhető el:

screenshot-2018-4-17_schmidt_maria.png

Schmidt Mária a nemzetközi történész szakmába elhivatottsága, szorgalma és ebből kifolyólag szaktudása híján sosem tudott integrálódni. Egyik utolsó, mérvadónak számító nemzetközi konferencia részvételén, 1995-ben, Bécsben a történész publikum hangosan kinevette, amikor A Bárdossy perről. Az első kirakatper című előadásán kifejtette, hogy "minden olyan per kirakatpernek tekinthető, ami a nyilvánosság előtt zajlik, pl O.J. Simpson-pere."  Ezzel az abszurditással mentegette azt a Bárdossy László miniszterelnököt, aki az 1941-es kőrösmezei deportálás idején töltötte be hivatalát, ez volt az Endlösung terve előtt már fél évvel Magyarország által önálló hatáskörben végrehajtott, a magyarországi holokauszt első felvonásának tartott népirtási akció.
Schmidt ezen a bécsi konferencián 42 éves volt, minden szellemi és anyagi támogatása megvolt, hogy ne ekkora ostobasággal cáfoljon rá mindarra, amit Ránkinak és Sorosnak köszönhetett.

Annak a Soros Györgynek a pénzén, aki a nácik elől elmenekült, és annak a Ránki Györgynek a tanítványaként és felkaroltjaként, akit Auschwitzba hurcoltak, onnan túlélőként szabadult, Schmidt Mária ma zsidózik és sorosozik. Ránkit az 1950-es években „osztályidegenezték”, majd a pesti és az emigrációs intrikákban „zsidózták”, most tanítványa ugyanezt teszi, többek között fia és lánya szellemi közösségével is, veje igazgatásával és ugyanezen fia és lánya  pénzén.

Mennyit hoz a családi konyhára a zsidózás és a NER kritikusainak hatékony üldözése?

A Schmidt-Ungár ingatlanbirodalom, a Budapesti Ingatlan Hasznosítási és Fejlesztési (BIF) Nyrt. ún. szabályozott ingatlanbefektetési társaságként (szit) mentesül a társasági és a helyi adó alól, és más illetékeket sem kell leróniuk. Egy 2011. óta érvényes törvényt a parlament 2017. júniusában úgy módosított, hogy már tőzsdei cégeknek is érdemes megszerezniük a szit-státuszt. A Schmidt-Ungár család többségi, 75 %-os tulajdonában álló BIF a módosítás után két hónappal rendkívüli közgyűlésén szótöbbséggel jóváhagyta, hogy kezdeményezik a cég szabályozott ingatlanbefektetési társaságként (szit) való nyilvántartásba vételét.

Természetesen sem Schmidt Máriának, sem gyermekeinek, Ungár Péternek és Ungár Annának, sem pedig Anna férjének, Berecz Kristófnak semmi haszna nem származik a NER-ből, kormányközeli cégeikkel történő spekulációkból. Sem pedig abból a zsidózásból, amellyel a NER-t és a kormányt kritizáló, azt kontrolláló szervezeteket támadják.

Az ellenzéki választó pedig lelkesen szavaz továbbra is az LMP-t a NER-ből és zsidózásból pénzelő Ungárra.

 

Eszes Beáta


Fejléc fotókollázs:
Soros György - TASSZ
Schmidt Mária - Hajdú-Bihari Napló - hbn
Ránki György - Népszabadság - nol.hu

 

 

 

 

A facebook-politizálás csődje

facebook-feju.png

Az ellenzéknek nyolc év kellett, hogy elismerje, a választást szavazatban mérik, és nem virtuális önámításban.

A 2018. április 8-ai országos választás egy valamire biztosan jó volt: az ellenzék, politikusoktól a médián át a választókig rájöhettek, hogy a választás tényleg olyan, mint a foci: gólban mérik. A legvégén teljesen mindegy, hogy hányszor rúgod fel az ellenfeledet, mennyi ideig fetrengsz a pályán, hogy négyszeres válogatott, vagy ezzel szemben roppant értékes pályaszűz újonc vagy, felgyújtod-e a nézőteret. Csak az számít, ki rúgott több gólt: vannak-e szavazóid? És ha arra hivatkozol a pályán és a lelátón, hogy túl erős az ellenfél, azzal csak magadat röhögteted ki. Mind a pályán, mind a lelátón.

A Magyarországon túli való életben az is másképp van, hogy a gólszegény, tehát önálló bekerülést biztosító szavazatot összehozni képtelen játékosoknak a sajtója sem túl jó. Forbes-listára sem kerülnek gólszegény üdvöskék, pláne nem arra a Forbes-listára, ahol egy diktátor családjának korrupciós működését nevezik befolyásnak. Nálunk nem csak a focistákat fizetik túl, de a politikusaink is az elért szavazatokban mért érdemeikkel fordított arányban vannak sztárolva a hazai ellenzéki sajtóban.

Egy diktatórikus rendszert felépítő, 2/3-ot uraló Orbán népszerűségéről alkotott, persze, hogy több helyen megbicsakló focihasonlatommal teljesen fölösleges vitázni mindaddig, amíg 0-3 %-ban mért ellenzéki politikusokban hiszünk leginkább egészen az országos választás urnazárásának utolsó percéig.

Teljesen fölösleges graz-i klinikáról posztolgatni 2018. áprilisában is, mindaddig, amíg a magát zseniálisnak képzelő ellenzék és szavazói – mi – egy mentálisan megzuhant emberrel sem tudjuk felvenni a versenyt.

Magyarország többek között azért sem versenyképes Európában, mert már a középtávú befektetett munka is szitokszó idehaza. Visszalépéseket követelünk 0-3 %-os pártok javára olyanoktól, akik ilyen-olyan hibákkal, de legalább facebook-posztolás mellett járnak vidékre is, csinálják a kulimunkát.

Ami teljesen biztos a 2018-as választás alapján: Budapestnek, a főváros-centrikus kommunikációnak erősen vissza kell venni az arcából, és nem lehet magára hagyni a vidéken élőket. Nyolc éve hallgatom a legújabb ellenzéktől is ezt a XIX. századi hagymázas szöveget, hogy a „magyar emberek és hazánk”, miközben az utolsó hetek legfontosabb híre az volt számukra, hogy az egyik 0 %-os üdvöske visszalép-e a másik 0 %-os üdvöske javára Budapest Belvárosában. A régi politikai garnitúrára mutogatnak, hogy ők a megélhetési politikusok, de ráindítja teljesen érdektelen, az ismeretlenségből szalajtott jelöltjét a legesélyesebbre, miközben az általa szidott párt nem is indít jelöltet ott. Már egy külsőbb fővárosi kerületből nézve is rettentő unalmas volt két tesztoszteron-vitéz kardozása. Érdekelt minket az, hogy vajon mit szóltak ehhez Somogyban és a Jászságban?

Nem lepődünk meg, ha a legújabb üdvöskék pusztán szüleik nemi aktusának idejére mint legfőbb érdemükre – életkorukra – mutogatva elegendőnek tartják, hogy a választás előtt hat hónappal hozzák csak nyilvánosságra vízióikat, természetesen egy ideig jól titkolt forrású kampánypénzt logójukkal színazonos csomogalópapírokra költve. Nálunk be lehet robbanni a közéletbe választás előtt fél évvel pusztán az elmúlt huszonnyolc év ekézésével úgy, hogy egy 1994-ben a horthysta párt színeiben levitézlett, a korrupciós listán előkelő helyet elfoglaló mdf-s expolitikus apuka adja a lóvét és a szellemi útmutatást ehhez. Nem tudom, hány hónapra terveznék a bázisépítést, ha ez az ország nem 93E nkm lenne.

Ahogy teljesen fölösleges oligarcházni és korrupció ellen küzdeni azoknak is, ahol elnökségi tag lehet a NER egyik családi oligarcha cégének döntéshozó részvényes tagja, ahol a család cége a párt által is vizsgált korrupciós üzletekben vesz részt.

Álszentnek tűnik vakkomondorozni abban az országban, ahol a mi kedvencünk országos sajtóban bevallja, hogy 60 percen keresztül dulakodott egy 45 kilós nővel, aki mellesleg a volt élettársa, és akit még pár hónappal korábban közös gyermekeikkel kampánycélra használt, és megfenyegeti azokat, akik erről írni mernek.

Nálunk nyolc évig lehet az egyik legnépszerűbb politikus az, aki az ismertségét a parlamentáris képviseleti rendszer ekézésével kezdte, és hároméves, 100.000-es tüntetésekből egyfős közpénzes állást gründolt össze magának. Nálunk nem elég, hogy életében először önállóan megmérve durván megbukik, még mai napig is őt hiányolják. Én például nem értem, hányszor kell összefogni vagy visszalépni az összes ellenzéki pártnak ahhoz, hogy ne tudjon megbukni egy népszerűnek vélt, a valóságban 0 %-os kedvenc.

Megy az értelmiségi elit ujjal mutogatása, hogy a „buta, nyomorban élő vidékiek tették Orbánt miniszterelnökké”, miközben ez a jól képzett, zömmel budapesti elit nem látja, hogy ezeket a nyomorban élőket – akik nem mellesleg 4 milliónyi tömeget jelentenek ma – mindig is lenézők mentalitása generálta a most is megbukott ellenzék politikáját: nekik elég volt egyszemélyes tv-interjúkban, budapesti akciókban, facebook-posztokban önigazolni magukat. Ne járj vidékre, ne beszélgess emberekkel, tegyél ki valami kis színest, majd lelájkollak.

És a hazai médiát érdekli-e a vidék?

Hányszor hallom, hogy a kormánypárt megvette a lassan csak hagymapucolásra használt vidéki print sajtót, miközben már húsz éve sem lehetett médiafelületet eladni sem vidéki print lapban, sem országos lap vidéki mutációjában. Népszerűenk tartott országos print hetilapok is eladhatatlanok a média hirdetési piacon. Nincs érdemi olvasottságuk. A médiaérett elit köldöknéző képzete szerint vidékre nem kötötték be az internetet: a vidéki szerintük csirkét nevel. Épp azt gondolják róluk, amit a kormány audis szociológus asszonya.

Írjál inkább valamit huszadjára ugyanarról a fővárosi kerületi politikusról, nehogy legyen vidéki híred, még valami tartalmasat kellene alkotnod az online hírdömping kattintás-vadászatában. Ez nem csak ott gond, hogy nem érdekel téged a Budapesten kívül élők élete, a szavazók 80 %-a, hanem ott is, hogy az sem érdekel, hogy a kedvenced mit csinál facebookozáson kívül közpénzen. Tényleg épít-e a pártja országos bázist, vagy ezt is csak beszoptad tőle, mint azt, hogy pereket nyerne. Mert az sem ellenőrizted a bírósági nyilvántartásban sosem, csak idézted, hogy ezt ő ezt posztolta.

Vajon igaz-e, amit posztol? Elért valamit érdemben a felvetett üggyel? Lett lekövetése? Kit érdekel, kidühöngtünk magunkat rajta, születtek jó kis mémek. Csodálkozol, hogy nem érdekli a hatalmat, épp mivel vádolod őket, aznap. Pontosan tudják, hogy bármely ügyet csak egy lájkvadászatig mozgatsz meg érdemben.

Engedi-e vajon a politikai üdvöskénk médiatérbe kerülni a maroknyi párt többi tagját, vagy minden reggel az ő online performanszával indul a média? Minek, végül is pártoknak és párttársainak kéne megnyernie neki az újabb négyéves közpénzes állást.

A jól bevált kedvencek és állandó ellenségképek egyfajta biztonságot adnak a teljesen fantáziátlan, sok esetben képzetlen médiamunkásoknak is, miközben a hazai sajtó munkatársainak kell nevezzünk olyanokat, akik a Béke-menetben viszik a molinót, vagy peepshow jelleggel vallanak képernyőn szerelmet a diktátornak. Megvan az ellenzéki médiának is a saját, különbejáratú mumus ellenzéki politikusai, de pl huszonnyolc éve nincs egy szakmai kamarájuk, hogy valamit végre kezdjenek magukkal is, szembenézzenek sokéves hiányosságaikkal.

A választás előtt négy nappal megrendezik az elmúlt tizenöt év első politikusi kerekasztal vitáját.

Természetesen nem a hazai média hívta be őket, nem ők szervezték.

Már csak a sírból feltámasztott Teréz anyát nem kérdezte meg a hazai ellenzéki sajtó, miért kéne szavazni egy, a kormány nacionalista, EU-ellenes, kirekesztő, másokat üldöző politikájával nyolc éve teljesen azonosan kampányoló, az alkotmányos rend lebontását végigszavazó, a kormány ellen nyolc évig sosem tüntető náci pártra, amikor kiderül, hogy a taktikai szavazás vizslakutyás aduásza nem vállalja ezt a bonyolult és megterhelő, semleges területen megszervezett vitát a legerősebb ellenzéki pártként.

A taktikai ötletelés barnainges üdvöskéjének összes emblematikus arca csúfosan megbukott vidéken, a fővárosban meg szóhoz sem jutottak. Elérték a maximumot, amit fröcsögéssel és ordas nézeteik álszent palástolásával el lehetett érni. Nagy kár, mert hála a zseniális ellenzéki értelmiség taktikus kampányának, kb két hónap alatt több roma és zsidó taktikus szavazót nyert el a rasszista és antiszemita párt, mint amit Farkas Flórián és a Soros-bérencek (sic) valaha is fognak. És nem értik, a vidék miért szavaz a Fideszre. Ők például ugyanezt a beszűkült világnézetet nem lúzer taktikai alapon, hanem legalább biztos nyerés alapon ikszelték be.

Amolyan hangulatjelentés volt ez az online közvetítésben leadott last minute pártvezetői kerekasztal fórum, mert húsbavágó témákra kerek 2-2 perc jutott. Azt megtudtuk, hogy a választáson induló demokratikusnak nevezhető ellenzéki felek szóba állnak egymással, és nézetük lényegesen semmiben nem tér el egymástól. Egetverően új víziót egyik sem mondott, de értelmeseket mondtak.

Az elmúlt nyolc évem közéletileg megélt egyetlen jó napja az volt, amikor megnéztem ezt a videót: egy napig azt hihettem, Európában élünk. Igaz, volt kb 4 téma, amiről hallottuk őket 4 x 2 percben.

Nyolc perc a jövőnkre.

Nektek is kösz, oneman-show-at üzemeltető tv-média. Köszönet, hogy nyolc sőt, inkább tizenöt éve egyszemélyes kampányt biztosítotok az év 365 napjában az összes pártképviselőnek, anélkül, hogy a választó megnézhetné, miként kommunikálnak érdemi vitában egymással a pártok a választóknak fontos kérdésekben.

Ezt a szervezést és kezdeményezést egyébként – ahogy az online közvetítés megmutatta – a hazai online sajtó is megtehette volna. Ha már valóban a televíziózás alternatívájaként pozícionálják magukat. Ők sem tették meg persze.

Hálás köszönet végül magunknak, választóknak. Mert ezeket a médiumokat és ezeket a virtuális facebook-hős politikusokat lájkoljuk.

Eszes Beáta

Viktor Orban und das Ministerium für Staatssicherheit

d05e586b-dc79-4698-ae3a-ce95f7a2d9f0_w1023_r1_s.jpg

Egy régi svádájú antiimperialista. (Az illető már nem él.)

„A miniszterelnök közölte: Magyarországon körülbelül 2 ezer fizetett ember dolgozik azért, hogy a választási kampányban megbuktassák a kormányt, és egy bevándorláspárti, Soros György által is elfogadható kabinetet hozzanak létre.” (Orbán: név szerint ismerik Soros kétezer magyar zsoldosát)

Egy országgyűlési választásnak kimondottan ez az egyik célja, hogy valamilyen módon kormányt buktassanak. Áder János ez év áprilisára nem államcsínyt jelentett be a maga visszafogott módján. Orbán és fizetett emberei is rengeteget dolgoztak azért, hogy megbuktassák az előző kormányt. Azt a pokoli nyócéveset'. A mostanit is próbálják, majd kiderül mennyire sikeresen.

Ez már az n+1-dik kijelentése a nem mindenki által tisztelt magyar miniszterelnöknek, amibe rögvest bele kellett volna buknia, amint közhírré tette újabb elmésségét. Ez a mutatvány azonban egyszerűen nem jön össze. Bezzeg Nikola Gruevsz macedón miniszterelnök 2015-ben kénytelen volt megcselekedni azt, amit megkövetelt tőle a hazája, amidőn kiderült, túlságosan sok érdekes dolgot tud másokról.

Nem elég, hogy Orbán kiépített magának családi használatra egy Stasit, a rádióban még büszkén ki is pofázza mindezt. Az említett rádiós személyiség vagy nagyon ideges, vagy nagyon gátlástalan, vagy konkrétan török mintájú leszámolások elrendelésére, újságok bezárására készül. Nagyon nyomják már Krahácsot.

Németh Szilárd lelkes törzsközönsége egy fórumon már halálbüntetés kiszabását kérte a civil szervezetek tagjaira, de nem lenne ellenükre egy jól előkészített, spontán lincselés sem. Friss emberi vérre vágynak vén vámpírok, de nagyon! (V négyek! Jó mi?)

Választások után, a kormányrádióban meglebegtetett kétezres szám valószínűleg bővülni fog. Akik nem tesznek időben egyértelmű hitet a rendszer mellett, azoknak vállalniuk kell ennek kellemetlen következményeit.

Rengeteg svindlit, csalást, közönséges lopást, garázdaságot, zsarolást kell 2018 után eltussolnia az Orbán Műveknek. Kemény, igazi, amolyan férfi munka lesz. Nem csak a nagyjából 2000 fizetett zsoldosnak kinevezett szerencsétlent kell az őrületbe kergetniük, zaklatniuk, lehallgatniuk, megfigyelniük. Sokkal többet. Van pár millió ember akit kimondottan érdekelnek a FIDESZ-kartell gyanús ügyletei, kimenekíttet pénzei, botrányai, pofátlansága.

Minél kevésbé lesz fényes a várt győzelem, a rendszer annál inkább rászorul a piszkos eszközök alkalmazására. Gyakorlatuk már van benne, a választások után ezért inkább egy logisztikai problémát kell megoldaniuk. Pénzük van rá rogyásig. 2-2,5 millió potenciális, önkéntes besúgójuk is akad, de közülük ki kell szűrni a nagyon hülyéket. Bár valakinek hatékony megrágalmazásához tökéletesen elegendő egy írástudatlan is, aki képes lediktálni valami kompromittálót arról akit valami miatt utál.

Orbán a legkisebb ellene elkövetett sérelmet sem felejti el soha. A számára oly kínos diáktüntetések után nem sokkal például bevezette a tandíjat és megszüntette az egyetemek autonómiáját. Odacsapott rendesen. A közoktatás azóta sem tud lábra állni, ellentétben az egyre inkább gyarapodó Orbán-klánnal.

Most konkrétan két dolgot jelölt meg, amit fel kíván, jobban mondva fel fog számolni az uralkodó. A nem állami irányítású civil szervezeteket, valamint a nem állampárt kontrollálta sajtót. A FIDESZ a választási kampány során egyre durvább hangnemet üt meg. Mindezt a keresztényi szeretet nevében uszító politikusaik teszik. Beindult a hergelés rendesen, ráadásul Bayer Zsolt még csak bemelegít.

Legfőképpen azért érdemes tehát elmenni és a FIDESZ (Orbán) ellen szavazni, hogy legalább valami halovány ellenállást ki lehessen fejteni egy mind inkább erőszakosabbá váló, durvuló rendszer ellen. Ha alacsony lesz a részvételi arány, a FIDESZ-KDNP először tarolni fog, majd gyors tisztogatásba kezd. ( Lásd Törökország, a mintaállam)

Ami egy nagyobb arányú FIDESZ győzelem után következne, az csakis Orbán Viktortól függ. Személyében nem egy békés, pragmatikus, megfontoltan bölcs politikusról, hanem egy csörtető vaddisznóról van szó. Finomabban fogalmazva, a miniszterelnökben dúl a kielégítetlen bosszúvágy.

a014c6ba289500ece032cb67cbbdc2ab_1.jpg

 


 

 

Csak okosan, Gergő fiam...

karigeri.jpg

Fotó: Huszti István / Index

Karácsony Gergely megint nyilatkozott, egész pontosan az index.hu-nak adott címlapos interjút. A közelmúlt történései alapján igazán megsúghatná már neki valaki tanácsadói közül, vagy a közvetlen környezetéből, hogy immár nem politológusként teszi ezt, hanem politikusként, aki egy ilyen összetett és roppant bonyolult helyzetben az MSZP-Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje; tehát sokkal jobban kell vigyáznia a szavaira.

Emlékszünk, ugye, arra a kiszivárogtatott magnófelvételre, amelyen – „Kellett ez nekem?” felütéssel - mintegy pokolra kívánta saját döntését, a felkérés elfogadását. Nemrégiben egy másik, szerencsétlenül megfogalmazott kijelentése váltott ki sokakból ellenérzést, nem véletlenül igyekezett azt gyorsan helyre is tenni azzal, hogy az új kormány felállásáig az alkotmánnyal összhangban csakis Orbán lehet az ügyvezető miniszterelnök.

Erre itt van nekünk a húsvét miatt gyakorlatilag egy bő héttel a választás előtt egy újabb megszólalás, amelyből beszélgetőtársai kilencpontos felvezetőjük második elemeként emelték ki az alábbit:

  • A DK-val és az LMP-vel kötne koalíciót, Gyurcsány Ferenc és a 2010 előtti kormányok miniszterei viszont nem lehetnének a kormánya tagjai. 

A cikkre annak a Ceglédi Zoltánnak a Facebook posztja hívta fel a figyelmemet, aki garantáltan nem vádolható azzal, hogy túlzottan szimpatizálna a DK elnökével, és akkor még finoman fogalmaztam.

https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/28/egy_baloldali-jobbik_kormany_is_jobb_mint_ez_a_rendszer_interju_karacsony_gergellyel_mszp_parbeszed/

Az ismert politikai elemző az alábbi részletet emelte ki az interjúból: "Index: Gyurcsány Ferenc lehet miniszter a Karácsony-kormányban?

Karácsony Gergely: Nem. Sőt, azt gondolom, kell egy cezúrát húzni a 2010 előtti kormányzással kapcsolatban. Mert nem oda akarunk visszatérni, hanem mindkét ’elmúltnyolcévet’ meg akarjuk haladni, ki akarjuk javítani. Ezért aki 2010-ben miniszteri pozícióban volt, nem kaphat helyet az általam vezetett kormányban.

Ceglédi Zoltán hozzátette a saját véleményét:

„Most az egy dolog, hogy 2014-ben még miniszterelnököt akart csinálni Bajnai Gordonból, idén meg már miniszternek se tartja alkalmasnak. Tegyük azt is félre, hogy a sokféle ’támogató, tanácsadó’ testületének hány olyan tagja van Göncz Kingától Balázs Péterig, aki innen tudta meg, hogy ők nem elég pedigrések a Karácsony-kormányba. De az már húsba vágó kérdés a szoci jelöltek számára, hogy az ilyen nyilatkozatok után hogyan fognak átszavazni rájuk a DK-s szavazók. Mert ha valamire ugranak, az pont az, amikor ezt a nyolc évet a 2010 előttivel mossák össze. Nem is értem. Ez megint egy előre egyeztetett, írásban visszakapott és átnézett interjú, ilyen öngólokkal. (Diszklémer: nem, nem azt mondta, hogy csak a 2010-es pár hónap regnáló miniszterei, és nem, nem miattam szar a kampány, ez itt egy index címlapos interjú, nem egy titkos hangfelvétel).”

Fentiekből szerintem egyértelmű, hogy az MSZP-Párbeszéd miniszterelnöke megint nem volt elég megfontolt. Értem én azt, hogy él benne, még 2014-ből, az a szándék, hogy az elbizonytalanodottakat, a kiábrándultakat a „kölcsönös elhatárolódással” szólítsa meg, de kérdem én: nem kellett volna tanulnia a négy évvel ezelőtt történtekből? Köztudott, többször is beszélt arról az utóbbi időben, hogy ha miniszterelnöki megbízást kapna, a kormányát nem pártpolitikusokból állítaná össze, ezt bizonyítandó, meg is nevezte árnyékkormánya több tagját. De ezt fokozva mi értelme az öngólokat megismételni?

A cezúra emlegetése már Bajnainak is nagyon nem jött be (az ő hasonló elhatárolódását persze még ellentmondásosabbá tette, hogy kulcsfontosságú minisztere, majd válságkezelő miniszterelnöke volt annak az időszaknak), ráadásul az azóta eltelt négy év éles kontrasztjai sokak emlékeit átrajzolták.

Az Orbán-dúlás újabb mandátuma végén egyre többen tartják történelmi baklövésnek a nyilvánvalóan hibákkal tarkított, de mindvégig demokratikus koalíciós kormányzás és a fehérgalléros bűnözést a hatalom fundamentumává, a korrupciót az államvezetés üzemanyagává tevő önkényuralmi NER „elmút_nyócévei” közé egyenlőségjelet tenni. A választáshoz ennyire közel bizony már máshová kellene helyezni a hangsúlyokat. Ha minél több állampolgárt akarunk az urnák elé vinni, nem azt kellene felemlegetni, ami elválaszthatja egymástól a demokratikus oldal táborait, hanem azt, ami összeköthet bennünket. A bizonytalanokat megnyerni akarás szándékát tudni kell úgy érvényre juttatni, hogy azzal egyidejűleg ne taszítsunk el másokat, akiknek a támogatására a koordinált szavazás sikeréhez ugyanúgy szükség van.

Hogy ez emberes feladat? Kétlem. Csak egy kicsivel több fejtörés, rugalmasság és főleg politikusi véna szükséges hozzá. A provokatív kérdéseket többnyire mosolyogva lehet ártalmatlanítani, vagy ha végképp nem megy, elhárítani.

A szemléltetés érdekében játsszunk el a gondolattal, hogyan is alakulhatott volna az idézett interjú:

Index: Gyurcsány Ferenc lehet miniszter a Karácsony-kormányban?

Karácsony Gergely: A DK elnöke többször is úgy nyilatkozott erről, hogy nem vállal feladatot az új kormányban, mert kímélni akarja a miniszterelnököt a saját erős egyéniségéből fakadó nyomástól. A kérdés egyébként azért is okafogyott, mert többször beszéltem már arról, hogy eleve nem pártpolitikusokra építeném a kormányomat, mint azt az árnyékkormány összetétele is szemléltette.

Ugye, mennyire másként festene? Úgy adna választ a kérdésre, hogy megnyugtatná azokat, akik továbbra is ódzkodnak attól, hogy ismét Gyurcsány Ferenc legyen az erős ember, de nem bántaná meg azokat sem, akik - a kormányzati időszakot is beleértve, vagy elsősorban az ellenzékben betöltött hangsúlyos szerepét szem előtt tartva - nagyra értékelik a DK elnökének a tevékenységét.

Bizony, aki a koordinált és taktikai szavazás útmutatásait közös mederbe kívánja terelni, majd elvállalná azt az embert próbáló feladatot, hogy megpróbálja visszavezetni az országot az európai fővágányra és a rejtett aknákat hatástalanítva fokozatosan feltölti a mély árkokat a hallatlanul megosztott ország két (?) tábora között, annak az április 8.-áig hátralévő tíz napban és azt követően is tudnia kell pengeélen egyensúlyozni.

Úgyhogy: csak okosan, Gergő fiam!...

Eltolódott emberek

dbelo20130725006-1024x576.jpg

A normalitás világa

„A jobboldal a normalitás világa, a baloldal meg az aberrációé.” (Kövér László, politikai celeb)

Kövér esetében elméletileg valamiféle felelős politikusról lenne szó, ha lehetne róla szó, de vele kapcsolatban ilyesmi nem lehetséges, szóval ő nem olyan.

Mit lehet egy ilyen mondatra reagálni? Ennyi erővel azt is bátran ki lehetne jelenteni, Kövér László mániákus sorozatgyilkos. Bizonyítani nem kéne, csak kimondani. Ha meg kiakad rajta valaki, nyugodtan lehet a szövegkörnyezetre, valamint a lepantói ütközetre hivatkozni, illetve durcáskodni egyet. Kövér politikai pályáját a baloldalon kezdte el építgetni, tehát nyugodtan elmesélhetné, miféle aberrált dolgokat művelt ifjúkorában, még Mória sötét tárnáiban.

– Maga egy akkora egy barom – mondaná neki Polyák főhadnagy –, hogy az ellenség hálát adhat az összes római isteneknek, hogy szerencsétlenségünkre hozzánk keveredett. Ha létezik nagy hatótávolságú csodafegyver, akkor maga minden bizonnyal valami olyasmi lehet. Ügyesen be is vetették ellenünk.

Minél inkább rájuk húzzák a vizes lepedőt ezekre a bepánikolt fickókra – pedig aztán húzzák rendesen mindenhonnan – annál nagyobb marhaságokat kénytelenek mondani a saját táboruk kábítása érdekében.

Az „aberráció” oldala felől sajnálatosan konkrét adatok, dokumentumok jönnek a kormány emberei által elkövetett disznóságokról, nem Kövér László idétlen motyogása, Orbán Viktor agresszív rikácsolása, esetleg Kósa Lajos zavart hebegése, mostanában inkább szélesebes menekülése. Simicska Lajos, az ki? Egy neomarxista filozófus? Pedig ő pofozza őket, szinte napi rendszerességgel. Egy tipikus baloldali elkötelezettségű, nincstelen proletár. Ennyit mutatóba a fideszes hülyeségekből. Aki repetázni szeretne belőle, olvassa a szélsőségesen aberrált 888-at, vagy amire csak gusztusa támad.

Bármily elképzelhetetlennek tűnik, a centrális erőtérnek vége. Rég szétpukkadt. Orbántól nem volt rossz ötlet kiegyensúlyozott, mérsékelt politikust játszani, amíg csak megtehette. Eleinte a látszattal nem volt gond, az ellenzék is tette a dolgát, azaz nagyjából semmit. Boldog, szép napok voltak ezek, semmi sem zavarta meg az önfeledt gazdagodást, a virágzó korrupciót, a demokrácia lebontását. Az egész pályás letámadást. „Az emberek ezt akarták, kétharmad, elmúltnyócév, fülkeforradalom, konzultáció, zengzetes rádiós szózatok Rákosi elvtárs stílusában, stb.”

Ha valaki rá merészelt kérdezni, mi is folyik itt valójában, az egészet el lehetett intézni azzal, hogy: – Van valami közöd hozzá, Törpicur? Van ilyesmire felhatalmazásod? Megválasztottak a polgárok? Nem-e’?! Akkor pofa be, majombácsika, aztán húzzá' innen szép szaporán! Ekkora hülyét a világ még nem látott. Írjátok szaporán oda a neve mellé, hogy hazaáruló.

Ebben a centrális erőtérben – azon kívül, hogy a bolygók keringenek a Nap körül – az volt a leghasznosabb, hogy Orbán, a Napisten földi megtestesülése, balról (aberráció) és jobbról is tudott csipegetni az eltévelyedett báránykákból a maga számára szavazókat. Az erdélyei magyarokat Orbán rezsimje simán korrumpálta. Ők bizony örültek a sok-sok ajándéknak, ingyenes juttatásnak. Nem az ő gondjuk honnan volt rá pénz. Ők csak zsebre vágták az egészet.

Aztán jött Simicska, jobban mondva ment és ezzel vége lett a mutatványnak.

Orbán kénytelen volt kimozdulni a centrális erőtér kényelmes pozíciójából, aztán irány a szélsőjobb. Onnan már elég nehéz visszajönni, főleg egy nagyjából kétmilliós, meggyőződésesen rasszista, idegengyűlölő, csökkent értelmi képességű szavazótáborral a háta mögött. Ennyije maradt, ennyivel kell gazdálkodnia. Ők három, négy szónál többet nem nagyon képesek felfogni, az pedig bőven ráfér egy plakátra. 

A sorosozás Bencsik szerint jópofa dolog, ami ugyan inkább marhaság, pont ezért hajtogatják rendületlenül.

2010 óta a rezsim sikeresen tematizálta a közvéleményt. Gyurcsány, elmúltnyócév, kommunisták, a haza végveszélyben, Brüsszel, migránsok, zsidó világösszeesküvés, Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, orosz propaganda. Ezek azok a hívószavak, amelyek egyben tartják a táborát, miközben ő sikeresen megszerzett magának mindent, amire szüksége volt. És gyakorlatilag mindenre szüksége volt.

Az európai szélsőjobb teljesen odavan Orbán Viktorért, akik nem éppen a centrumban helyezkednek el. Obi-Wan Kenobi úgy jellemezte őket mint „a söpredék és a gazság alávaló nyüzsgése.”

Kínos, hogy a megalkuvó Európai Néppárt eltűr egy ilyen Orbán-féle, kétes, bajkeverő figurát a sorai közt. A Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája jobboldali populista euroszkeptikus európai parlamenti frakció tárt karokkal fogadná mind a 12 képviselőjüket.

Orbán teljesen kiszorította magát jobbszélre, ami nem igazán a normalitás világa, inkább a gyűlölködésé, az intoleranciáé, a kirekesztésé és az ezekből fakadó erőszaké. Van kétmillió ilyen-olyan orkja, szavazati joggal. Több embert ostobaságokkal képtelen megszólítani. A tematizációnak is annyi lett.

Ha választások után kisebbségi kormányt lennének kénytelenek alakítani, akkor jelentősen szűkülne a mozgásterük. Kevés dolgot lennének képesek jogszerűen keresztülvinni, talán még a bizottsági üléseken is részt kellene venniük. A törvényeséggel persze eddig se nagyon foglalkoztak, de ez talán ezután ki is fog derülni.

A NER-nek, mint nagy átverésnek mindenesetre annyi. A nemzetet nem lehet 2 millió fanatikusra redukálni.

Kövér László elmerenghet azon, vajon mik történtek vele Mória sötét tárnáiban, amitől olyan lett, amilyen, és mitől „sorvadt el az agya”. Ez utóbbit ő maga mondta a 68-as mozgalmakra utalva.

Szegény, megboldogult Alexander Dubček… Biztos nem gondolta volna azt, hogy Gustáv Husák elvtárs valaha Magyarországon fog reinkarnálódni, ráadásul ilyen elvadult, modortalan formában.

A pokolba vezető út is...

Az Orbán-rendszer leváltását áhító választópolgárként a kezdettől szimpátiával kísérem a különböző civil szervezetek erőfeszítéseit a változást akaró szándék koncentrálására. Vagyis arra, hogy az erősen manipulatív választási törvény torzításai ellenére minden körzetben elsőbbséget kapjanak a legesélyesebb ellenzéki jelöltek.

Az egy az egy ellen stratégia több módon is megvalósítható. A demokratikus pártok kínkeservesen alakuló egyeztetése a koordinált jelöltállításban látja a megoldást. Mi tagadás, e folyamatot roppant módon késleltette az emberi gyarlóság: a kivagyiság, a vélt vagy valós sérelmek, az egyéni és pártérdekek előtérbe nyomulása mind-mind akadályozza a helyes fontossági sorrend megállapítását és az elsődleges cél tényleges középpontba állítását. Ennek ellenére létrejött az MSZP-Párbeszéd és a DK-Szolidaritás megállapodása, és e pártok késznek mutatkoznak arra, hogy az esélyesség alapján, kölcsönösségi alapon vagy akár egyoldalúan további engedményeket tegyenek.

Mindeközben a Közös Ország Mozgalom (KOM) és az előző időszak(ok) néhány ismert politikusát tömörítő V-18 szerintem veszélyes kísérletbe fogott. E szervezetek, mintegy az idejekorán kimúlt előválasztási kezdeményezés diszkontált változataként teljes ellenzéki összefogásra buzdítanak, és már-már az az ember benyomása, szép lassan át is vennék a pártok átvehetetlen szerepét. Azt érzékelve, hogy a további egyeztetés zsákutcába került, kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a KOM egyéni körzetekben megrendelt közvélemény-kutatásainak és arra buzdítanak, hogy mindenütt az amúgy meglehetősen bizonytalan mérési adatok és a még bizonytalanabb átszavazási hajlandóságot sacc per kábé alapon megtippelő becslés alapján általuk „kinevezett” legesélyesebb jelöltekre voksoljunk.

A változás esélye címmel tartott ma sajtótájékoztatót a Viszlát, kétharmad!, a Közös Ország Mozgalom, a Számoljunk együtt! és az 1 jelölt a változásért! civil szervezet Márki-Zay Péterrel, Bod Péter Ákossal, Elek Istvánnal és Lányi Andrással: a 2018-as választás legesélyesebb ellenzéki jelöltjeiről. Követendő példaként természetesen többször is előkerült Hódmezővásárhely. Helyesen, mert ott valóban a párthatárokon átívelő együttműködés hozta meg Márky-Zay Péter váratlan sikerét. És helytelenül, mert egy időközi önkormányzati választás nem hasonlítható össze az országgyűlésivel: előbbi győzteséből polgármester, a település felelős első számú embere lesz, míg az országgyűlési választás eredményeként a Parlamentbe jutott ellenzéki képviselőknek kormányzóképes erőt kellene előállítaniuk a mátrixból. Mert ugye a NER elkergetésének nem az a célja, hogy anarchiába hajtsa az országot...

Bejelentették, hogy a választást megkönnyítendő, létrehoztak egy honlapot, amelyen már most ötven körzetben megjelölték a legesélyesebb jelöltet, és a folyamatban lévő kutatások eredményeként a választás előtti héten (?) még jó néhány körzetben meg tudják majd könnyíteni a szerintük egyedüli megoldást jelentő átszavazásokat.

https://rendszervaltas2018.hu/

A jelzett honlapot átböngészve megerősítést nyertek, sőt aggállyá változtak fenntartásaim. Nem csak azért, mert az ötven körzet közül, minden egyéb friss mérést felülmúló, negyven százalékos arányban, vagyis húszban a jobbikost jelölték meg a legesélyesebbként - bár ezért is -, hanem azért is, mert az ország jövője szerintem nem tehető ki ilyen szerencsejátéknak. Az átszavazási hajlandóság roppant bizonytalansága, főleg így, a pártok fölött átnyúlva, az ő befolyásukkal nem számolva ugyanis éppen Vonáéknak kedvez. A szélsőjobb híveinek radikális többsége, pártutasítás híján, garantáltan nem fog demokratikus pártok jelöltjeire átszavazni. Ezzel szemben a demokratikus térfélen - a teljes összefogás elengedhetetlenségét hajtogató, jó ideje érzékelhető nyomással - a jóindulatú tömeg akár jelentős részét is meg lehet győzni arról, hogy ha az ilyen szavazóoldalak ott helyben a jobbikost jelölték meg a leginkább esélyesnek, akkor rá, nem pedig a demokratikus pártok koordinált jelöltállítása eredményeként megnevezett vagy éppen egy másik, de demokrata politikusra voksoljanak.

Éppen ezért érzem ezt az egész folyamatot nem kellően átgondoltnak. Vajon tisztában vannak az említett szervezetek azzal, hogy amennyiben elképzelésük sikerrel jár, a tényleges választói akaratot nagy mértékben befolyásolva és torzítva, jó eséllyel segíthetik a Jobbikot kormányra és Vona Gábort a miniszterelnöki székbe?!

Megismétlem: le a kalappal az erőfeszítések és a befektetett energia előtt. De egy pillanatra se tévesszük szem elől, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.

Nem félek tőled, Simicska Lajos! (Már!)

nbb_20070908_2173_focuspoint_1240x675.jpg"aki előttetek áll, aki mellettetek áll, aki mögöttetek áll az a mi emberünk"
(Müller Péter Iván. Kontroll csoport)

„Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Simicska Lajos!” (Szita Károly & Krakus Péter)

Nocsak! Micsoda meglepő, bátor kijelentés! Ez a derék harcos talán még Soros Györgytől sem retteg, csak ha kampányolni kell ezzel.

Nem félünk tőled, Simicska Lajos! Ez bizony hasonló tulajdonság köztem és Szita Károly, jelentett Krakus Péter, Kaposvár pökhendi polgármestere között. Sőt! Én soha nem féltem a Fidesz-konszern leváltott vezérigazgatójától, igaz, ő azt se tudta rólam, hogy a világon vagyok, így ő sem félt tőlem. Valószínűleg ma sem. Ezt azért nem nevezném részemről hősies cselekedetnek. Alapvetően kimondottan gyáva alak vagyok, változó számú, lagymatagon titkolni próbált jellemhibával.

Ez a Krakus nevű vamzer azonban a nevezetes G. nap előtt nem nagyon mert volna újjat húzni az akkor még korlátlan hatalommal rendelkező Simicska Lajossal. Maximum egy „Igenis, kérlek! Hogyne, azonnal intézkedem! Nagyon köszönöm, Lajos! Pontosan mennyit is mondtál?” – ellenkezésre futotta volna az akkori „nem félek tőled”-ből. Az ilyen Krakus-féle, szorgalmas spiclik esetében a tiszta lelkiismeret értelmezhetetlen fogalom. Ami nincs, az nem lehet sem tiszta, sem piszkos, sem poros, csupán egy nagy nulla. Mint maga a gazdatest.

Egy spicli mindig is spicli marad, mivel ez természetéből, neveltetéséből, gyávaságából, aljasságából fakad. A kis Krakus pajtás valószínűleg már általános iskolában szorgalmasan árulkodhatott, majd be is söpörhette az ezért járó előnyöket, valamint társai mély megvetését, ha fény derült alantas tevékenységére. Ha nem, akkor minden ment a maga megszokott útján.

A kaposvári, 00-ás Bürgermeister nosztalgiából talán még ma is írogat jelentéseket, csak úgy merő szórakozásból, meg aztán azért, nehogy kijöjjön a gyakorlatból. Most nem szocialista, hanem nemzeti érzületből. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy egy gazfickó mire hivatkozik aljas tetteinek elkövetése közepette. Akár még tíz Miatyánkot is elmormolhat fogalmazás közben. A lényegen ez semmit sem változtat. Önérdekből és anyagi előnyökből teszi, amit tesz. Ő egy ilyen ember.

Jaroslav Hašek, Švejk a derék katona című regényében meleg szívvel emlékezik meg Bretschneider úrról – akit később felfaltak a saját kutyái –, az államrendőrség civil ruhás detektívjéről. A derék Bretschneider úrnak azonban ez volt a tisztes foglakozása. Krakus azonban végzettségét tekintve növényvédelmi üzemmérnök, okleveles agrármérnök, valamint környezetvédelmi szakmérnök. Ez a hivatás nem tette kötelezővé azt, hogy buzgón és lelkesen jelentsen munkatársairól, ismerőseiről, meg ki tudja még kikről. Krakus esetében a besúgás fakultatív tevékenység volt, karrierje előmozdítása céljából, talán bosszúvágyból, a párt iránti hűségéből. Az okokat soha nem fogja bevallani.

A jó erkölcs és a tisztesség azt kívánta volna, amint kiderült Krakus Péter dicstelen múltja, Szita Károly azonnal lemondott volna a polgármesterségről, ha pedig nem, akkor a mások kommunistáit oly mániákus módon pellengérre állító Fidesz-KDNP kényszerítette volna erre.

Mit keres egy ilyen komcsi spicli a kerekasztal lovagjai között? A többiekhez hasonlóan valószínűleg rengeteg pénzt. Pont ez az egyik legnagyobb gond ezzel a NER-nek nevezett véd- és dacszövetséggel. Sorra pozícióba emeli ezeket az erkölcsileg, morálisan, valamint ma már szakmailag is értéktelen figurákat, szerencselovagokat, semmirekellőket, szélhámosokat. A szomorú az, hogy ez hatékony, nyerő stratégia. A közös bűn szorosan, megbonthatatlanul összekovácsolja ezt a kétes múlttal rendelkező kompániát. Mind-mind egyre jobban zsarolhatóvá válnak. Csak a NER (lásd Cosa Nostra) szövetségében érezhetik biztonságban magukat. A szervezeten belül övék minden, azon kívül pedig senkik és semmik, legfeljebb hazaárulók.

Ha ezt a Krakus nevű szélhámost korrekt módon, úgy kivágnák, mint Sauerbrunn-né a férjét, amikor az hajnalban részegen hazatántorog, az katasztrofális lavinát indíthatna be. Gyakorlatilag senki sem érezhetné többé magát biztonságban. Megszűnne a védővarázslat. Gyenge jellemük miatt előbb vagy utóbb a saját bőrük mentése érdekében elkezdenének szépen kipakolni, spicliskedni. Oda lenne az egész, oly szépen felépített Orbán-birodalom. Innen hát a nagyfene bátorság.

Ha bekövetkezne a bukás, Krakus Péter, önkéntes besúgó bátran kijelenthetné:

„Az én lelkiismeretem tiszta, nem félek tőled, Orbán Viktor!”

Valami miatt idáig már nem terjed ki Krakus, illetve Szita rendíthetetlen bátorsága, ami mennyiségileg nagyjából a lelkiismeretével egyenlő.

Mocskos idők, mocskos alakoknak kedveznek.

***

„- No és Bretschneider úr nem jár ide? - kérdezte Švejk.

– Volt itt egypárszor – felelte a vendéglősné –, megivott egy-két sört, kérdezte tőlem, hogy kik járnak ide, és hallgatózott, hogy mit beszélgetnek a vendégek a futballról. Amikor őt látják, mindig csak a futballról beszélnek. És ő folyton rángatózott, mintha minden pillanatban őrjöngeni és rúgkapálni akarna. Az egész idő alatt csak egy kárpitos ment neki lépre a Příčná utcából.

– Az ilyesmi gyakorlat kérdése - jegyezte meg Švejk –, nagy marha volt az a kárpitos?

– Körülbelül olyan, mint az uram – felelte Palivecné sírva. – Bretschneider úr megkérdezte tőle, hogy lőne-e a szerbekre, ő meg azt mondta, hogy nem tud lőni, de egyszer volt egy ilyen vásári lövöldében, és ott ellőt  egy koronát. Aztán mindenki látta, hogy a Bretschneider úr előveszi a noteszát, és azt mondja: «Nocsak, megint egy szép új hazaárulás!» És elment azzal a Příčná utcai kárpitossal, és az nem is jött vissza többé.”

Jaroslav Hašek;. Švejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban

.

Ütlek, borulsz!

antisemitism_of_viktor_orban_marian_kamensky.jpegMarian Kamensky csendélete

Nagyjából ennyiről szólt Orbán Viktor március 15-én, népes hallgatóság (2 millió ± még sokkal több harcos!) előtt elhangzott ünnepi uszítása.

Ez az ember tényleg nagyon felkaphatta a vizet az elmúlt hetekben elszenvedett csapások hatására. Nem nagyon fogta vissza magát. Ha létezik övön aluli beszéd, akkor az amit ő elmondott, az az volt. Az utóbbi hetek történéseit elnézve alapos oka volt rá. Számos, nyomós és nyugtalanító oka.

Talán az államilag jól szervezett, igencsak fenyegető Békemenet egy kis gyógyírt jelentett megtépázott idegeire, tábora pedig büszkén fellélegezhetett. Végre megkapták azt, amire már annyira szükségük volt. Hatékony, szájon át történő újraélesztésben részesültek.

Tudom, hogy ez a küzdelem mindenkinek nehéz. Megértem, ha néhányan meg is vannak ijedve. Érthető, mert olyan ellenféllel kell harcolnunk, amely másmilyen, mint mi vagyunk. Nem nyíltsisakos, hanem rejtőzködő, nem egyenes, hanem fortélyos, nem becsületes, hanem alantas, nem nemzeti, hanem nemzetközi, nem a munkában hisz, hanem pénzzel spekulál, nincs saját hazája, mert úgy érzi, övé az egész világ.” (O. V.)

Jó kis duma, mi? A fenti, alantas gondolatokat valamelyik Birodalmi Pártnap szónokától, még az is lehet, a megboldogult Führertől csenhették el Orbán pajkos, szövegíró manócskái, esetleg maga a bepánikolt Vezér. Ebből azt a szomorú, de reális következtetést vonhatjuk le, hogy Budapesten még soha nem volt ekkora fasiszta felvonulás. Az világosan látszott, hogy Sturmabteilung csapata helyett Orbán leginkább kötött sapkás nénikékkel rendelkezik. Ez okot adhat némi optimizmusra.

Orbán próbálta ugyan a fiatalokat meggyőzni azzal a nevetséges hazugsággal, milyen pompás dolog ma Magyarországon jövőt elképzelni. Beszédének ez volt a leghalványabb, enyhén szólva, morbid része. Nem ért ez bizony annyit sem, mint Szíjártó kisinas beteges fenyegetőzési mániája. A Fidelitas megrögzött idiótáin kívül nem sok embert győzhetett meg arról, hogy itt a világ közepe. Marad tehát számára a selejt, a buckalakók népes tábora, akik azonban bőven elegendőek ahhoz, hogy hatalomban tartsák őt. A nagy kérdés az, meddig. 

Utoljára 2002-ben, a Testnevelési Főiskola sportcsarnokában fenyegetőzött ilyen vadul a haza önmaga által kijelölt védelmezője. Ezzel akkoriban majdnem sikerült megfordítania a választások eredményét. Most újra ezzel a módszerrel próbálkozott, csak még agresszívebb módon. Nagy kérdés, hogy sikerült-e ezzel felpiszkálnia a Fidesz ellenfeleit, illetve a passzív szavazókat, akiket, így, együtt a Vezér nemes egyszerűséggel ellenségnek, azaz méltó büntetésre alkalmas személyeknek kiáltott ki. Tipikusan demokratikus szemlélet.

A közvélemény-kutatási adatok biztos Fidesz-Kistesó győzelmet jósolnak, de Hódmezővásárhely elég nagy pofont jelentett ahhoz, „Hogy ez azér' ugye mégse annyira így van, a jó hétszentségit neki!” Akkor tehát támadás! Hol a lovam? Fel kell számolni az ellenséges gócpontokat, ha nem most, hát majd a választások után.

Hogy kin fog Orbán Viktor elégtételt venni és hogyan, az homályban maradt, de mindez nem tűnt üres fenyegetőzésnek. Ha per pillanat ez nem volt elég világos, majd az lesz, amikor a Polt Péter által eltorzított ügyészség kérésére elkezdik szisztematikusan felfüggeszteni a mentelmi jogokat. Soros Györgyre, nemzetbiztonsági handabandára, szabadkőművesekre, Németh Szilárd makacs sejtéseire, valamint hiteles lázálmaira alapozva. Az a gyanús, aki nem gyanús!

A legtöbb bosszúságot a volt, derék harcostárs, Simicska Lajos (az a gaz Ernst Röhm) megmaradt sajtóbirodalma okozta az állampártnak. Gyakorlatilag porba döngölte a Fidesz tekintélyesnek mondott személyiségeit. Világosan megmutatta milyen emberekből áll Orbán Viktor keresztény élcsapata. Tehetségtelen, korrupt, pénzéhes, kisstílű szélhámosokból. Kocavadászokból. Ők láttak neki országot építeni, pontosabban fogalmazva hazahordani. Ennek közhírré tételét Orbán gazda soha nem fogja megbocsájtani az elkövetőknek. A felségsértési perek már biztos előkészítés alatt állnak. Virág elvtársnál talán már ott is lehetnek a gondosan megfogalmazott ítéletek.

A blogokkal, a közösségi médiával is kezdeni kell majd valamit. A fene se tudja mit, de ott vannak erre a jogászok, „Oszt jónapot!”. A Facebook már aljas ellenséggé vált, mivel nem adott elég széles teret a gyűlöletkampánynak, uszításnak.

Sólyom László (szintén nemecsek) véleménye szerint, teljesen mindegy, hogy a Fidesz egyszerű többséggel, vagy kétharmaddal nyer. Amire szükségük volt azt már rég megszerezték maguknak. Ez az érvelés teljesen racionálisnak tűnik, de a hódmezővásárhelyi Fidesz győzelem is annak tűnt. Kósa Lajos elméje mondjuk nem, mivel az olyan stabil, amilyen. Lehetnek tehát még váratlan meglepetések, ezért van ennyire bepánikolva Orbán papa. Ezért silányította le a nemzeti ünnepet ocsmány pártnappá. Ő is érzi, a szavazótábora vészesen öregszik. Wittner Máriáról sok érdekes dolgot el lehet mondani, de azt nem, hogy ő lenne a jövő embere, illetve a L'Oréal új reklámarca.

Egy erősen leromlott, becstelen, szakmailag értéktelen csapattal nem lehet országot vezetni, kormányozni. Hazugságra, zsákmányszerzésre, diktatúra kiépítésére azonban kiválóan megfelelnek. A korrupcióban ez egész díszes társaság nyakig dagonyázik, ezért nem nagyon fogják megszegni az Omertà törvényét. Ha igen, a szelektíven működő ügyészség buzgó segítségével mehetnek azonnal házi őrizetbe.

A 2018. március 15-én kelt Orbán-féle ultimátum világosan megmutatta a magyar állampolgárok számára, mire számíthatnak április 18-ka után.

Nagyjából bármire.

És persze a leghatékonyabb érvre: – Ütlek, borulsz!

Lajos és a német nyelv

baby_face_nelson_1931_mug_shot.jpg

"Baby Face" Nelson (Lester Joseph Gillis)

Kósa: ”Valósnak tűntek a papírok, de németül voltak.”

 

Van ez így, „Baby Face” Nelson! Rengeteg mindenféle valósnak tűnő dolgot összeírogatnak az emberek németül és más számunkra érthetetlen nyelveken. A magyar természetesen alapnyelv, de ezzel a teóriával sokan vitába szállnak és nem hajlandóak világnyelvként kezelni. Más lenne a helyzet, ha mi igáztuk volna le fél Amerikát és a megfelelő időben birtokunkba kerültek volna a Kelet-indiai Társaságok.

Az azért fölöttébb kínos, hogy hazánk egyik legfénylőbb elméje mindent aláír, amit mosolyogva elé tolnak, rengeteg pénzről van benne szó, ráadásul valódinak tűnik. Hogy volt képes valaki ily rendíthetetlenül megőrizni gyermeki naivitását a legkeményebb politikai csatározások és ármánykodások közepette? Szinte hihetetlen!

Vannak ezek a színes gyerekjátékok, amikbe különböző mértani formákat kell bedugdosni. Háromszöget, csillagot, négyzetet, ilyesmiket. Vajon képes lenne egy ilyen bonyolult szerkezettel megbirkózni Magyarország 23. legbefolyásosabb személyisége, a megyei jogú városok fejlesztéséért felelős tárca nélküli minisztere? Valószínűleg igen, de csak abban az esetben, ha mindez magyarul van.

Nem akadt a környéken egy leértékelt tolmács, jogtudor, sámán, jövőbelátó, aki figyelmeztette volna a szerencsétlen nyertest, hogy ez az eleinte ismeretlen, majd német, legvégül csengeri háztartásbelivé változott örökösnő nagy valószínűséggel a Reader's Digest-től van, akik mindig bepróbálkoznak az ilyesmivel? A közjegyző nem olvasta el mi a fenéről is van szó és honnan keveredett ide ez a gigantikus összeg? Ennyire megbízott Kósa Lajos legendás éleslátásásban, valamint mély bölcsességében? Ez bizony kapitális hiba volt a részéről.

Elképzelhető ugyan, hogy a váratlan öröm pár pillanatra elvette Kósa, a dörzsölt businessman eszét, de aztán így is maradt egészen mostanáig? Rendkívül kellemetlen ügy. Ebben az esetben ugyanis nem egy darab, ingyen elvihető mosógépről volt szó, hanem 16.250.000.darabról. Ez az elképesztő mennyiség még 5 év garancia esetén is gondolkodóba ejtené a kedvezményezettet a gyümölcsöző partival kapcsolatban. Kósa valamit talán olvashatott Ali babával és a negyven rablóval kapcsolatban? A rejtélyes csengeri mágnásnő megörökölhette a kincsesbarlangot, a megfelelő nyitókóddal együtt? „Szezam, tárulj fel!", aztán uzsgyi a magyar államkötvényekért, mielőtt elkapkodják az összest? Ez, így még egy 100 százalékosan hűséges, kemény, propagandisztikus lobotómián átesett Fidesz-hívőben is kételyeket ébreszthet.

– Hát hülye ez az jóember, vagy mi? – tenné fel magában a tiszteletlen kérdést, majd gyorsan bocsánatot kérne Kósa pacienstől, aztán indulna a Béke-körmenetre levezekelni bűnös gondolatait.

Rendkívül rossz nyelvek szerint egy másik Lajos, nevezett Simicska adagolja a gyomrosokat, korpulens termete ellenére meglehetősen szaporán. Engedtessék meg annak a teóriának feltételezése, hogy Kósa Lajos nem gyengeelméjű, hiszen szabadon járkál az országban. Ebben az esetben azonban valamiről nagyon el szeretné terelni a figyelmet, ha vállalja, hogy az ország nagy része ma őt tartja Magyarország 23. legbefolyásosabb, egyben legidiótább személyiségének. Több helyen szó esett valami pénzmenekítési akcióról, de amíg Polt Péter a helyén marad, nem valószínű, hogy erről értesülhetnek az öntudatos magyar választópolgárok. Az is lehet, hogy maga Soros György kísértette meg Kósa kádit, előbb német, majd átlagos, magyar háztartásbeli örökösnőnő képében. Ez magyarázatot adhat a villámgyors alakváltozásokra. Az ördög soha nem alszik, legfeljebb szuszog.

A kíméletlennek beharangozott választási harc mára legfőképpen rendkívül kínossá vált, főként a kormánypárt számára. Áder főkomornyik nem véletlenül választotta a lehető legkorábbi időpontot a választás lebonyolítására. Csak legyünk már túl rajta! Lehet úgy választást nyerni, hogy a győztesek pofájáról húsig leég a bőr? Ezek szerint igen, bár a szégyenérzet nem túlságosan jellemző a kormánypártra, és lelkes tettestársaikra.

Tiborcz, Lázár, Semjén, Kósa után vajon az Istenkirály is megszólíttatik-e a gaz áruló által? És őfelsége vajon mivel? Talán megörökölte a National Railroad Passenger Corporation (Amtrak) vasúti személyszállító céget egy amerikai nagynénikéjétől, illetve egy megboldogult, beléndekfalvi, nyugdíjas tanítónőtől? Miért is ne?

Ezt bizony alaposan el..., nem kicsit, hanem brutálisan. Rendes ember ilyen esetben erős lelkiismeret-furdalást érezne magában, kicsit el is szomorodna.

– Kérem szépen, már megbocsássanak nekem! Én minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy jó alaposan veszítsek, de valahogy most nem jött össze. Loptam, csaltam, hazudtam, ahogy azt szerény képességeim lehetővé tették számomra. Ez a győzelem számomra is rendkívül kínos, de legközelebb talán tényleg jó nagyot bukok. Bizton ígérem, folytatjuk! Ne tessenek már ezért rám haragudni, meg méltatlankodni – jegyezné meg zavartan.

Ha összejön a Fidesz-KDNP mindenki számára kínos győzelme – úgy néz pechünkre összejön – úgy kell végig ügyeskedniük a következő ciklust, hogy közben sejthetik, az ország nagy része mélységesen utálja őket. Korruptnak, erkölcstelennek, hazugnak, gátlástalannak tartja az egész díszes kompániát. Teljes joggal.

Hát innen bizony ocsmány, randa egy dolog győzni.

A hitbizományként kezelt ország

A Magyar Nemzet - vagyis Simicska - bombát robbantott. A mai számban a napilap kiteregetett egy minden ízében gyanús, 2015-ben megkezdett ügyletet, amelynek a főszereplője (?) Kósa Lajos. Történt, hogy “valaki” azzal bízta meg Mr. (minimum) Húsz Százalékot, hogy az FHB-nál vezetett számláján tartott, egészen pontosan négymilliárd-háromszázötvenhárom-millió, számokkal kiírva 4.353.000.000 euró (!) felett szabadon rendelkezve (!), azért részletekben a számára magyar állampapírokat vásároljon.

https://mno.hu/belfold/kosa-lajos-mert-nagyot-almodni-2453256

https://mno.hu/belfold/ime-a-kosa-iratokat-hitelesito-pecset-es-alairas-2453321

Hogy itt valami oltári disznóság történt, az egyértelmű. Tegyük fel, valakinek (?) van (hogy került oda?) több, mint négy milliárd eurója egy magyar banknál. (A közismert, 100.000 euróig terjedő OBA megtérítés ugyebár elegendő biztosíték a számára arra, hogy itt és ne mondjuk a legnagyobb nemzetközi bankláncoknál tartsa a nyilván korrekt, tiszta forrásból, legális módon szerzett pénzét...) 

Tegyük fel, hogy az illető dilettáns a pénzügyekben, ezért úgy dönt, magyar állampapírokba fekteti be a horribilis összeget. Na de akkor miért nem egy profi nemzetközi (na jó, esetleg magyar) befektetési tanácsadó céget bíz meg a vásárlással, miért egy korrupt voltáról közismert magyar politikust? Miért bízná kecskére a káposztát, ha nem pénzmosásról vagy kölcsönös előnyökről - lásd még: államvezetési szintre emelt korrupció - lenne szó?

És hogyan maradhatott titokban az, hogy az FHB-nál, amelynek az éves beszámolók alapján (https://www.fhb.hu/tarsasag-miben-segithetunk/Penzugyi-adatok/Eves-jelentes) 2015-ben a teljes mérlegfőösszege 420,9 milliárd forintot tett ki, egy számlatulajdonos a mérlegfőösszeg háromszorosát tartja?! Aztán, összeegyeztethető volt-e Kósa Fidesz-frakcióvezetői funkciójával, hogy magánmegbízásból magyar államkötvényeket vásároljon? Továbbá, ha a megbízást Kósa teljesítette, miért nem kimutatható, hogy 2015-től akár napjainkig, részletekben, ekkora összegért vásárolt egy és ugyanazon "valaki" állampapírokat?!

Kérdések, amelyre a válaszokat - egyelőre - csak a tárcanélküli miniszter és a megbízója tudja. No meg persze mindenki, akinek egy ilyen ügyről hivatalból értesülnie, sőt, azt engedélyeznie kellett: az FHB vezetése, a bankok feletti felügyeletet gyakorló MNB elnöke, a nemzeti fejlesztési miniszter, a miniszterelnök.

Mi ez, ha nem annak a tökéletes bizonyítéka - kivizsgálás nélkül is -, hogy Orbán Viktor kormányának jelszó szinten lehet Magyarország az első, valójában azonban a saját hitbizományukként kezelik az egész országot minden lakosával együtt?!

---------------

A Demokratikus Koalíció szóvivője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a DK nemzetközi fórumokhoz fordul a teljes ügy haladéktalan kivizsgálása érdekében. Mert Magyarország ennél garantáltan többet érdemel.

 https://www.facebook.com/dk365/videos/1601801303243611/