Egy őrült naplója

NemGogol

Sherlock és Putyin

2017. május 04. - Toadwart66

wzrmmb5ikqtleibauchkoq_r.jpg

Jeeves, a komornyik szerepében, Stephen Fry

Gyurcsány Ferenc megítélése a hazai közéletben – már ha szabad egyáltalán a durva pankrációt annak nevezni – meglehetősen ellentmondásos.

Puzsér Róbert, néhai magyar- történelem szakos tanár, napjainkban a téma legnagyobb hazai szakértője, mondhatni felkent apostola. Nála nagyobb vehemenciával senki sem tudja fennhangon harsogni szerteszét a nagyvilágba azt, hogy az említett illető gátlástalan tömeggyilkos, tolvaj és már rég börtönben lenne a helye.

Puzsér polgártárs ezzel a kijelentésével hatalmas rést ütött a hazai, meglehetősen telített celeb-piacon. A hirtelen természetű megmondóember legalább akkora nyomást gyakorol a hazai közvéleményre, mint fénykorában Gáspár Győző. Ez semmiképpen sem nevezhető lebecsülendő teljesítménynek. Hagyjuk most a nevetséges politikai korrektséget és a kispolgári beidegződéseket. VV Robi bizony keményen megdolgozott a sikerért.

Gyurcsány Ferenc, feltételezett tömeggyilkos és hétpróbás gonosztevő legújabb húzása az volt, hogy kijelentette, valakiktől megtudott valakiről valami nagyon-nagyon csúnyát. Azon kívül, hogy a célszemély Orbán Viktor és hogy sötét zsarolási ügy áll a háttérben, többet nem volt hajlandó közölni a tisztelt publikummal a volt miniszterelnök és egyben gyanúsított. Ez a titkolózás teljesen érthető a részéről. A viccek elmesélését sem a poénnal szokás elkezdeni. A krimikben a gyilkosok általában a cselekmény végén szoktak lelepleződni és ekkor nyerik el méltó büntetésüket.

Tegyük fel, hogy a szomorú feltételezés igaz, és Putyin elnök, az FSZB, a Roszatom, esteleg a Moszkvai Nagycirkusz társulata valamivel a markukban tartják az aktuális magyar miniszterelnököt. Gyurcsány Ferenc állítása szerint ezen a dokumentumok nagy valószínűséggel Orbán Viktor azonnali politikai bukásához fognak vezetni. Reményei szerint hatásuk a jól ismert hidrogén-cianidéhoz lesz hasonlatos. A szenzációhajhász sajtó már atombombát emleget az üggyel kapcsolatban. Meglepő módon, a Halálcsillag létezéséről mindenki tapintatosan hallgat.

Abból kell tehát kiindulnunk, hogy Orbán Viktor néhány fénymásolt, megfelelően hitelesített papír hatására nemsokára meg fog bukni. Más biztos tényt egyelőre nem ismerünk. Ezen ismerethiányok birtokában a Sherlock Holmes által alkalmazott deduktív érvelés tűnik a legcélszerűbb eszköznek ahhoz, hogy végére járjunk ennek a sötét ügynek. A kristálytiszta logika segítségével leránthatjuk a leplet a szégyenletes titokról.

Kik zsarolják Orbán Viktort?

Valószínűleg rengetegen, de ebben az ügyben maradjunk csupán az oroszoknál. Ők is elég sokan vannak. Egy 146.068.400 fős népesség azonban nem tarthat sakkban egy külföldi miniszterelnököt, mivel azt nem zsarolásnak, hanem katonai megszállásnak hívják. A potenciális zsarolók számát célszerű leszűkítenünk 2 személyre. Az Oroszországi Föderáció népességéből marad tehát nekünk Vlagyimir Putyin elnök és hűséges komornyikja. Ők ideális gyanúsítottak, és köztudott róluk, egyáltalán nem válogatnak az eszközökben. Egy ügyes, hatékony zsarolás nekik meg se kottyan.

Miért zsarolják Orbán Viktort?

A komornyik céljai nem egészen világosak. Talán jelentős érdekeltségei lehetnek a Roszatomnál. Putyin elnöknek azonban éppen kapóra jöhet az Európai Unió egyik tagországának olyan miniszterelnöke, aki kitartóan hadat visel az ördögi paktum ellen és ezért még pénzt is elfogad tőlük. Putyin célja valószínűleg nem Európa leigázása, csupán szeretne betörni az európai piacra, mivel ott rengeteg mindent el lehet adni, főleg ásványkincseket. Maga Oroszország is alkalmas lenne erre a célra, ha a lakosság nagy része nem lenne túlságosan szegény a kitartó shoppingoláshoz .

Orbán Viktor személyes komornyikja, Szijjártó Péter keményen lobbizik azért, hogy Európa törölje el végre az Oroszországgal szemben hozott szankciókat, amelyeket a Budapesti Memorandum egyoldalú felrúgása miatt róttak ki rá.

A gaz Gyurcsány sejtetése nem alaptalan. Orbán politikai karrierjét eleinte harcos, kíméletlen oroszellenesség jellemezte, ami jelentősen hozzájárult sikereihez. 2009-ben azonban Vlagyimir Putyin nem hivatalos látogatásra hívta meg a célszemélyt, akinek addigi heves harci kedve ezután látványosan elpárolgott. Valami nagyon kellemetlen érvet kellett felhoznia Putyinnak ahhoz, hogy az állami médiából régóta folyamatosan és háborítatlanul dől a nyugatellenes orosz propaganda.

Talán mutatott egy videó felvételt, amelyben a magyar miniszterelnök Lady Gagának öltözve elénekelte a „Just Dance” című számot? Ennek azonban nagyon kicsi a valószínűsége.

Mivel zsarolhatják Orbán Viktort?

Putyin elnök komornyikja esetében csak sejtéseink lehetnek. Nem tudni mi lehet a birtokában, amit felhasználhatna Orbán Viktor ellen. A magyar miniszterelnök az egyik baráti látogatásakor suttyomban talán lenyúlta az ezüst evőeszközkészletet, a komornyik pedig közben lefényképezte őt. Ez azonban nem okozhat különösebb törést Orbán Viktor politikai karrierjében. Itthon sokkal nagyobb tételben gyűjti az eszcájgokat, a tárolásukra szolgáló kastélyokkal együtt, népszerűsége azonban ennek ellenére töretlen.

Orbán ügynökmúltja rég lerágott csont. Ma már csupán arra alkalmas, hogy kisgyerekeket rémisztgessenek vele, ha rosszalkodnak. Ha mondjuk kiderülne, hogy Orbán fiatal korában a KGB fizetett ügynöke volt, szavazótábora a magyar James Bondként, esetleg Max Otto von Stirlitzként ünnepelné és dicsérne ravaszságát.

Puzsér Róbert fogadatlan mecénása, Gyurcsány Ferenc egyik rejtélyes nyilatkozatában utalt valami banki kivonatokra. Ilyesmikből azonban Simicska Lajosnak valószínűleg egy dobozos ZSUK kistehergépkocsira való mennyiség lehet a birtokában, és még közvetítőknek sem kell rimánkodnia a megszerzésükhöz. Ott vannak azok valami jól őrzött fészerben. Simicska állítólag nagyon okos ember. Még az is elképzelhető, hogy egyszerre csapja agyon a két legyet. Mármint a zümmögő Orbánt és Gyurcsányt. Lehet, hogy a rejtélyes közvetítő csinos hózentrógert visel, erősen korpulens és szemüveges.

Mi az, ami véglegesen szétzúzhatná Orbán Viktor politikai karrierjét?

Jelen pillanatban leginkább az, ha napvilágra kerülne, hogy a magyar miniszterelnök Soros György magyarországi, beépített ügynöke. Micsoda botrány törne ki, ha kiderülne az, hogy a derék magyar vállalkozó, Mészáros Lőrinc nem is Orbán Viktor, hanem Soros György strómanja.

Megállíthatatlanul dübörög a Soros elleni uszító propaganda. A közismert filantrópot gyakorlatilag már mindennel megvádoltak a dinoszauruszuk aljas kipusztításán kívül. A FIDESZ szavazótábora olyan végletekig feldúlt idegállapotban van, hogy bármikor nekikezdhetnek egy véres pogromnak. Mit érezhetnének ezek az elszánt harcosok, ha kiderülne, hogy a Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság a Háttérhatalmak egyik hazai, előretolt bástyája. Elszabadulna a pokol.

Ez az, amivel Orbán Viktort ma pillanatok alatt meg lehetne buktatni.

Sajnos Putyin elnök komornyikjának szándékairól nem tudunk semmit. Talán nála van az a videó felvétel, amelyben a magyar miniszterelnök Lady Gagának öltözve elénekelte a „Just Dance” című számot .

A valósággal való bármilyen hasonlóság csupán a véletlen műve. A nem létező szereplők neveit ennek ellenére jó  alaposan megváltoztattuk, a tényeket szándékosan elferdítettük. Az igazság odaát van, tessék ez iránt arrafelé érdeklődni.

Merre robog tovább a prágai expressz?

7bxkgumqmtdr8jx78sklba_r.jpg

Andrej Babiš (63)

Úgy néz ki tovább, Európa felé.

Bohuslav Sobotka szociáldemokrata miniszterelnök 2017. május másodikai lemondásával a populizmus fontos csatát nyert Kelet-Európában. Orbán, Fico, és a Kaczyński-Szydło páros már így is remek társaság. Nemsokára valószínűleg csatlakozni fog hozzájuk a világ 688. leggazdagabb embere.

A lemondott Bohuslav Sobotka döntését hivatalosan azzal indokolta, hogy képtelen volt tovább tűrni Andrej Babiš kormányfőhelyettes és pénzügyminiszter viselt dolgait. Lemondása mögött természetesen jóval összetettebb okok húzódtak meg. Babiš gyanús ügyleteit már régóta firtatták a sajtónak abban a szegletében, amely még nem került a pénzügyminiszter tulajdonába. A gazdag és dörzsölt vállalkozó azonban ezeket a vádakat könnyedén lerázta magáról.

Bohumil Sobotkát valójában nem Babiš pénzügyminiszter kétes ügyletei zavarták, hanem saját pártjának, a Cseh Szociáldemokrata Pártnak (ČSSD) radikális népszerűség-csökkenése, valamint Babiš pártjának, az ANO-nak erősödése.

Andrej Babiš-t, a milliárdos politikus-vállalkozót, akit gyakran a cseh Berlusconiként emlegetnek, többször próbálták már megállítani, illetve visszaszorítani. A miniszterhelyettes, egyben pénzügyminiszter a cseh médiafelületek 30 %-a felett rendelkezik, ami már önmagában is elég hatékony népszerűségnövelő tényező.

2017 januárjában a cseh képviselők 72 százalékos támogatással elfogadtak egy olyan törvényt, amely megtiltja azt, hogy egy cseh miniszternek saját médiacége, illetve 25 százaléknál nagyobb részesedése legyen olyan vállalatokban, amelyeknek szerződésük van a cseh állammal, illetve amelyek EU-s támogatásokban részesülnek. Ez az „egy cseh miniszter” konkrétan Babiš volt, aki a későbbiekben könnyedén kijátszotta ezt a törvényt.

Pártja az ANO (Akce nespokojených občanů, Elégedetlen Polgárok Akciója), amelyet tulajdonosként inkább cégként, mintsem pártként működtet, ma rendkívül népszerű Csehországban. Az ANO egy professzionálisan bevezetett brand. A 2017—es márciusi közvéleménykutatások szerint az ANO a szavazatok 32,5 százalékát szerezte volna meg, szemben a most lemondott miniszterelnök pártjával, a Cseh Szociáldemokrata Párttal (ČSSD), amely csupán 22 százalékon állt. A harmadik legnagyobb párt a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) a maga szerény, de fontos 12 százalékával. Áprilisra az ANO támogatottsága 33,5 százalékra nőtt, a ČSSD-é ezzel szemben 16 százalékra csökkent. Bohuslav Sobotkának valamit lépnie kellett az ügyben.

A cseh miniszterelnök lemondása valójában egy rendkívül kockázatos manőver, amellyel azt próbálta elérni, hogy Babiš-t a későbbiekben legalább koalíciós kényszerbe hozza.. Ha nem lesz előrehozott választás, októberig az ANO valószínűleg még tovább erősödik, így a ČSSD könnyen ellenzékbe szorulhat.

Babiš hatalmas médiabirodalma, valamint korlátlan pénzügyi lehetőségei segítségével parádés választási kampányt rendezhet magának. Legfőbb érve a csehek meggyőzésére az, hogy mivel ő elég gazdag – a Forbes Magazin szerint a második leggazdagabb ember egész Csehországban – nem fog lopni és véget vet a korrupciónak. Az ANO semmitmondó, primitív, de hatásos választási szlogenje a következő: „Minden jobb lesz!” A vidám természetű milliárdos érdekeltségei számára minden bizonnyal gyorsan beteljesül ez a választási ígéret.

Babiš győzelmével a szintén populista Orbán Viktor elvileg komoly harcostársra tehet szert. Ez azonban nem annyira egyértelmű. Babiš nem akar harcolni az Unió ellen és bár Putyin elnök nagy tisztelője, óvatos távolságot tart az orosz birodalmi törekvésekkel szemben. A potenciális cseh miniszterelnöknek számolnia kell azzal is, hogy a csehek szabadságvágya nem merül ki kormányzati hirdetések és óriásplakátok olvasgatásában. Babiš ráadásul nem is cseh, hanem szlovák.

Orbánnal ellentétben Babiš jól ért a gazdaság működéséhez, valamint képes a rendszeres munkavégzésre. Tevékenysége nem merül ki rádióbeszédekben és harci felhívások közzétételében. A rendszerváltás körüli meggazdagodása inkább Gyurcsány Ferencéhez hasonlítható, nem Orbán szabadrablásához. Nem elvette másoktól, amire szüksége volt, hanem kihasználta a kedvező lehetőségeket és megszerezett mindent, amit csak tudott. Bizonyos szemszögből nézve, legalább megdolgozott a pénzéért.

Munkabírása legendás, a médiában legalábbis így jelenik meg. Pénzügyminiszterként mindenesetre jól teljesített. Vállalatbirodalmának felépítése és működtetése természetesen tele van gyanús ügyletekkel, amelyek minden bizonnyal igazak is, de rábizonyítani semmit sem tudtak. Egyes kétes üzleti manővereit az OLAF is vizsgálja.

Andrej Babiš retorikája a magyar miniszterelnökéhez képest egészen mérsékelt, ami nem zárja ki azt, hogy hozzá hasonlóan ő is kedvére hazudozhasson. Babiš gátlástalan, de pragmatikus. Ez nem véletlen. Orbánnak ugyanis soha nem kellett üzleti partnerekkel tárgyalnia, valamint szerződéseket betartania.

Idegenellenes, iszlamofób megnyilvánulásaival Babiš-nak sikerült megakadályoznia azt, hogy Csehországban a szélsőjobbos szervezetek megerősödjenek. Az ANO készségesen kiszolgálja az ilyesmik iránt vonzalmat érzők igényeit. Babiš az idegenellenességet ügyesen kombinálja baloldali ígéretekkel. Azt állítja, megvédi a becsületes cseh dolgozókat. Orbán ugyanezt ígéri a becsületes magyar dolgozóknak, melyeknek száma nagyjából kétmillió fő.

Babiš többször nyilatkozott elismerően Orbán Viktorról, de ez nem jelenti azt, hogy ő is olyan veszettül Európa-ellenes lenne, mint a magyar miniszterelnök. Ezt üzleti érdekeltségei miatt sem teheti meg, amúgy meg nincs is ilyesmire rászorulva.

Babiš soha nem tudta érdemlegesen cáfolni a kommunista titkosszolgálatokkal való együttműködését, valamint azt, hogy hirtelen meggazdagodásához ez is hozzájárulhatott. A nem létező kommunizmushoz való hozzáállása meglehetősen pragmatikus. Időnként élteti a kommunistákat, időnként arra hivatkozik, meg akarja akadályozni, hogy visszatérhessenek a hatalomba. Egy ANO - KSČM koalíció lehetősége részéről tehát nincs kizárva.

Babiš-t, a nagyvállalkozót érdekeltségei Európához, elsősorban Németországhoz kötik. Az állami gyámság alatt álló magyar, hivatalos média ennek ellenére vérmes reményeket fog fűzni Andrej Babiš miniszterelnökségéhez. Örömük érhető, hiszen Babiš, ha megválasztják, nem fogja kihagyni az Orbán Viktorral való baráti találkozást.

Csak azok a fránya németek ne léteznének a kontinensen.

Ez a háború meg van nyerve!

m_m_narod_m_1866.jpg

„Az Európai Néppártban nyílt és őszinte beszélgetést folytattak Orbán Viktorral szombat délelőtt, és az EPP megkérte a Fideszt és a magyar hatóságokat, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést, hogy eleget tegyenek a Bizottság kérésének. Orbán Viktor pedig megnyugtatta a Néppártot, hogy így is tesz majd.” (Továbbra is elbeszél egymás mellett a Fidesz és a Néppárt

Egészen megnyugtató, hogy a Fidesz és a magyar hatóságok minden olyan lépést meg fognak majd tenni, amit csak jónak ítélnek. Sok újdonságot ez bizony nem jelent, mivel eddig is csak azt csinálták, amihez kedvük volt. Ezentúl majd még többet és jobban fognak akarni. Büszke lépkedésben valószínűleg nem lesz hiány az elkövetkező időszakban.

Az mára nagyjából mindenki számára világossá vált, hogy Orbán adott szava nagyjából mennyit ér. Egyedül Orbán Győző ismeri azt a ravasz fortélyt, amivel a magyar miniszterelnököt ide-oda lehet kapcsolgatni, de a testi fenyítés nem szerepel az Európai Unió eszköztárában. Nem arra találták ki az egészet, hogy miniszterelnököket húzzanak deresre, ha saját gyártású reformokra hivatkozva hetykén felrúgnak minden előzetes megállapodást.

Azon, hogy a megbeszéléseken valójában ki győzött és milyen mértékben, vitatkozgassanak az érintett felek. Valószínűleg mindenki. Az azonban bebizonyosodott, hogy az Európai Bizottság csupán papírtigris. Orbán Viktor már a megbeszélésen a szemükbe hazudott, majd jól kiröhögte őket. A pimaszságnak, gátlástalanságnak és szemtelenségnek az a foka, amellyel a magyar miniszterelnök az európai értékekhez, valamint az uniós szabályozáshoz viszonyul, egészen lenyűgöző és minden tiszteletet megérdemel. Már rég rájött arra, hogy ezeket a balekokat büntetlenül le lehet lejmolni.

Elsöprő erejű narcisztikus hajlammal, kellő gátlástalansággal, valamint egy 40 százalékos töltöttségi állapotban lévő Rogán Tónival felfegyverkezve pár év alatt Orbán Viktor simán felszámolhatja az egész mihaszna Európai Bizottságot. Valószínűleg arra fog hivatkozni, hogy személyesen Európa elnyomott népei kérték meg őt erre, egy meghitt, őszinte konzultáció során.

Az Európai Bizottság a látszat kedvéért legalább valami konkrét intézkedést eszközölhetett volna Orbán Viktorral szemben, ha már ilyen szépen, őszintén eldiskurálgattak egymással. Persze őszinteséget emlegetni a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban meglehetősen nevetséges kijelentés. Itthon éppen turbó fokozatba kapcsolt az Európai Unió elleni uszítás, ő erre arcátlanul kijelentette, hogy ez nem is igaz. Ezt simán el is hitte neki mindenki.

Az állami televízióban a napokban kezdték el bemutatni a „Jud Süß” rövidített változatát. Még az is elképzelhető, hogy ezt a förmedvényt maga az Európai Unió finanszírozta. Ez a gaztett senkit sem zavart sem az Európai Néppárban, sem az Európai Bizottságban.

A „függetlenségi harc” simán átváltott egy erőteljes, antiszemita uszításba. Ezzel ugyanis rengeteg szavazatot lehet szerezni Magyarországon. Még szerencse, hogy Orbán Viktor megígérte, ezután majd rendesen fog viselkedni. Egészen szerényen még azt is megemlítette a megdöbbent Bizottságnak, hogy az lenne a legjobb, ha a jövőben őt tekintenék követendő példának. Az önbizalomtól majd szétdurranó magyar miniszterelnök csúcsformában volt. Elkeserítő, hogy sem az Európai Néppártban, sem az Európai Bizottságban nem akadt egyetlen becsületes ember sem, aki ki azt mondta volna, hogy távolítsák már innen el ezt az embert, mert teljesen hülyének néz minket. Udvariassággal, rimánkodással nem sokra mennek, ha Orbánnal kívánnak valamiben megegyezni. Zsarolás, erőszak, fenyegetés, szankciók. Ezek azok, amikre egyáltalán felfigyel.

Vásárhelyi Máriának tökéletesen igaza van. Az Európai Bizottságnak ezzel a lagymatag hozzáállással annyi esélye van arra, hogy bármiféle kompromisszumot kicsikarjon Orbánból, mint a Nemzetek Szövetségének annak idején Adolf Hitlerből.

Egyetlen ember volt, aki ki tudott fogni a Führeren, mégpedig Francisco Franco tábornok, amikor 1940 őszén Hendaye-ben összefutottak egymással. A legszebb az egészben az, hogy Orbán és a Fidesz tevékenysége sok dologban hasonlít a Caudillo-éra és a Falangéra. A ravasz Franco-val sem tudtak boldogulni az akkori nyugat-európai vezető politikusok. Mindössze néha őszintén és nyíltan elbeszélgettek vele.

Az Európai Bizottság egyszerűen képtelen mit kezdeni Orbán Viktor mentalitásával. Vegyenek legalább példát Eisenhower tábornokról. Ike nem győzködte arról Adolf Hitlert, hogy szíveskedjék ezentúl Európa megszállását méltányosan és igazságosan végezni, hanem megindította a normandiai partraszállást.

A lex-CEU-val kapcsolatban lehet, hogy Orbán hajlandó lesz módosítani néhány dátumot, de elő fogja írni, hogy megegyezni csak semleges területen, például a Déli-Sarkon hajlandó, kizárólag Rex Tillerson amerikai külügyminiszter jelenlétében. A CEU valószínűleg abban az esetben maradhat Magyarországon, ha sikerül valamilyen módon állami irányítás alá vonni. Erre megy ki az egész csetepaté.

Az önfeledt mókázásnak ezzel azonban még nincs vége. Itthon az őszinte, vidám hangulatot a végletekig fokozta Molnár Gyulának, az MSZP-elnökének optimista kijelentése, miszerint: „A Fidesz elvesztette 2022-őt, és az sem biztos, hogy megnyerte 2018-at.”

Remek, teljesen megalapozott gondolatok. Sejthető is, hogy honnan származnak.

Miután Švejk egy rendőrbiztos kíséretében gondosan elolvasta Ő császári és apostoli királyi felségének teljesen őszinte háborús kiáltványát, kijelentette: „Soká éljen Ferenc József császár. Ez a háború meg van nyerve!”

Szánalmas győzelmeink

6840591_d5f64bd79bfc6b71364e819ad64d5641_wm.jpg

Ez kész!

„Sántha Péterné, a Fidesz–KDNP jelöltje hatalmas fölénnyel nyerte a józsefvárosi időközi önkormányzati képviselő-választást: a kormánypárti jelölt a szavazatok 46 százalékát gyűjtötte be.” (Dopemant lemosták Józsefvárosban)

„Fölényes győzelmet aratott Bitskey Bence, a szocialisták, a DK és a Párbeszéd által támogatott jelölt a zuglói képviselő-választáson: 790-404-re nyert a baloldali politikus a fideszes Somodi Zoltán ellen." (Kiütéses baloldali győzelem Zuglóban)

 

Remek eredmények. A boldogságtól sugárzó győztesek fogadják csak nyugodtan a lelkes gratulációkat onnan, ahonnan szert tehetnek ilyesmikre.

Sántha Péternére a névjegyzékben szereplő választópolgárok alig 8 százaléka, Bitskey Bencére 13 százaléka szavazott. A „fölényes” kifejezést jobb helyeken ilyenkor mellőzni szokták és szégyenpír önti el a megdöbbent arcokat. Hogyan történhetett meg velünk ez a csúfság? Erre kellene lázasan keresni a választ, nem a másikra öltögetni a nyelvet. Mindkét jelölt meglehetősen szánalmas, jobban mondva siralmas győzelmet aratott a demokrácia fellett.

Egyetemi dolgozatok esetében gyenge próbálkozásként értékelik ez ilyen „fölényes” teljesítményeket. 61 százalék alatt csupán kieső versenyzőkről beszélhetünk, akiknek esetleg van még egy dobásuk.

Mit jelenthet 8 százaléknyi, narancssárga lufis, zászlócskás, elkötelezett támogató? Nem sok jót. Az 5.369 fős seregből mindössze 424 harcos döntötte el azt, hogy Józsefvárosban ki követhet el jogosan törvénytelenségeket a jövőben és ebben a brigádban ott hadakoztak Sántha Péterné rokonai, barátai, lekötelezettjei is. A legtöbb választópolgár, szám szerint 4.447 fő egyszerűen a lovak közé hajította a gyeplőt és távol tartotta magát a harcoktól. Ez a demokrácia igazi bukása, nem az, amiről Orbán Viktor zagyvált lányos zavarában, Brüsszelben.

Magyarországon egy aktív kisebbség simán túszul ejthet egy passzív többséget, és ezért nem lehet a „fölényes győzelmet” aratókat hibáztatni. A demokráciához nem kell sok minden. Legyenek, akikre szavazni lehet, illetve legyenek olyanok, akik hajlandóak szavazni rájuk. Ezen kívül szükséges még pár ember, aki megpróbálja megakadályozni azt, hogy a résztvevők játék közben csaljanak.

Szerény, 13 százalékával Bitskey Bencének sem illik túlságosan fölényeskednie. A bajt Zuglóban még az is tetézte, hogy az ifjú bajnok függetlenként indult, majd győzelme után belépett az MSZP-be. Ez rendkívül pitiáner dolog, arra azonban tökéletesen alkalmas, hogy növelje a választani nem hajlandó polgárok amúgy is kimagasló arányát. Sántha Péterné legalább becsületesen kitartott a KDNP mellett, annak ellenére, hogy ennek a pártnak nincs is kimutatható támogatottsága. A KDNP ugyanis csak Isten szent színe előtt hajlandó megmérettetni magát. A helyükben annyira azért nem bíznék a Teremtő jóindulatában.

A demokráciában tulajdonképpen az a leghasznosabb, hogy heves viták esetén nem szükséges királyokat lenyakazni, diktátorokat agyonlőni, illetve nyílt utcán meglincselni, aztán lelkesen mutogatni a holttestüket a járókelőknek. Az illiberalizmus áldozatai közé tartozik Capet Lajos polgártárs, I. Károly, Anglia és Skócia királya, Benito Mussolini, a Ceaușescu házaspár, Moammer Kadhafi és még sokan mások. Csupa dicsőségesnek ígérkező, fölényes győzelmekkel, fényes sikerekkel teli, de végül véres tragédiába torkolló életút.

Orbán Viktor folyamatos csatározásai és elmaradhatatlan győzelmei nem szolgálnak más célt, mint saját híveinek megörvendeztetését, valamint a magyarországi passzív választópolgárok számának növelését. Ebben az esetben a miniszterelnök teljes joggal beszélhet elsöprő, fölényes győzelmekről.

72 órás ultimátumával Gyurcsány Ferenc is valamiféle értékelhető győzelmet próbált meg kicsikarni magának. Mivel a várt katarzis technikai okok miatt elmaradt, ezzel ő is jókora csapást mért az amúgy is gyengélkedő magyar demokráciára. Szóbeszédekkel nem lehet komolyan érvelni. Sok bizonyíték van arra, hogy Orbán Oroszország érdekeit részesíti előnyben az Unióéval szemben, de Putyin nem Mefisztó, Orbán pedig nem Doktor Faust. Kicsi a valószínűsége, hogy szerződést kötöttek volna egymással. Gyümölcsöző barátságuk nyílt. Soha nem titkolták egymás iránt érzett vonzalmukat. Nincs szükség arra, hogy erről hivatalos igazolást mutogasson bárki is.

A felmérések szerint a Fidesz szavazótáborának 80 százaléka kimondottan Putyin-párti és Nyugat-ellenes. Egyáltalán nem zavarják őket azok a tények, amelyek szerint Orbán legfőképpen a saját és az orosz elnök érdekeket tartja szem előtt. Hogy miért, az számukra teljesen mellékes. Teljesen felesleges azzal győzködni őket, hogy sötét zsarolás áll a háttérben, meg azzal, hogy Dortmundban jóval magasabb az életszínvonal, mint Novomoszkovszkban. Legfeljebb azt válaszolják rá, hogy: „Hát, momentán, még-még igen, de már komp jár át Saint Petersburgba!” Kizárólag azok a hírek jutnak el hozzájuk, amelyeket Orbán médiabirodalma kreál a szórakoztatásukra.

Számukra minden egyes nap a fényes, elsöprő győzelmekről szól. Ezt olvassák az újságokban, ezt látják a tévében.

„A magyar egy befogadó, szabadságszerető fajta.” Orbán legfőképpen ezzel a hazugsággal ámítja híveit.

A valóságban a magyarok egy része mélyen megveti a demokráciát, forró hazaszeretete kimerül abban, hogy kifakult, műanyag Nagy-Magyarország matricákkal feldíszítve mászkálhat szerteszét a nagyvilágban, legfőképpen Erdélyben. Ők a szabadságot legfeljebb nemzeti ünnepeken emlegetik, megszokásból. Idegenekre még a saját honfitársaik között is lelkesen vadásznak.

Egy másik társaság megpróbálja megőrizni a demokrácia maradékait, nyugodt, békés országot szeretne biztosítani a gyermekei számára. Ők ma hazaárulók, nyugatosok, külföldi bérencek, a haza ellenségei. Egyre többen unják meg ezt a címkézést, feladják, és inkább új hazát keresnek maguknak, gyermekeiket pedig nyugatra küldik tanulni.

A magyarok legnagyobb többsége azonban nagy ívben tesz arra, hogy mi történik az országban. Abszolút többségben vannak azok, akiket teljesen hidegen hagynak a politikai csatározások, botrányok. Elsősorban ők tehetők felelőssé a Magyarországon kialakult állapotokért.

Magyarországot nem a népességcsökkenés, hanem az elhülyülés veszélyezteti. Ennek már mérhető, jól dokumentált, „fölényes” eredményei vannak. Nem kell 72 órát várni arra, hogy kiderüljön az, hogy az ország versenyképessége siralmas. Ez azonban semmiféle negatív hatással sincs a Fidesz-KDNP népszerűségére.

„Nem minden magyar tehet arról, hogy magyar” – írta rólunk Jaroslav Hašek. Egészen empatikusan.

Elvnélküli János

p4jqylv5plkbjfheclvsrq_r.jpg

Elvtelen társak

„Népszerű akarok lenni, vagy elvszerű?” – tette fel a kérdést magának Áder János.

 

Áder János köztársaság nélküli elnök újabb szállóigével örvendeztette meg az elmés idézettek kedvelőit. „Népszerű akarok lenni, vagy elvszerű?” Zseniális bonmot volt a részéről. Ott a helye közvetlenül IV. Henrik szállóigéje mellett, miszerint „Párizs megér egy misét!”. A francia király nem akadékoskodott az elvekkel, ennek ellenére elég tisztességes uralkodó vált belőle. Rendkívül igazságtalan dolog a sorstól, hogy pont egy elvetemült katolikus szerzetes végzett vele.

Lassan minden valamirevaló fideszes közalkalmazott előáll egy újabb frappáns megoldással a CEU érdekében, mintha nem pont ők okozták volna az egész kalamajkát. Hirtelen rettenetesen segítőkész lett mindenki az ügyben. Mindezek ismeretében a Magyarországról kiutált egyetem részéről az lenne a legokosabb, ha minél előbb nekilátnának átcuccolni Bécsbe vagy Vilniusba. Addig iparkodjanak, ameddig még szabadon elhagyhatják az ország területét és nem vetik őket börtönbe diverzáns akciók szerevezésének vádjával. Ne feledkezzenek meg arról sem, hogy a teljes vagyonelkobzás nagyon csábítóan hangzik. Mészáros Lőrinc két-három nap alatt képes megalapítani egy világhírű egyetemet.

Az egyetem vezetősége ne törődjön a kormánypárti sajtó jajveszékelésével, meg az általuk terjesztett bécsi városi legendákkal. Ezeket a hétpróbás gazembereket pont ezért fizetik, meglehetősen busásan és érdemtelenül. Bécs tárt karokkal fogadja a Közép-európai Egyetemet, a város tömegközlekedése pedig egyszerűen lenyűgöző. Ez utóbbi Budapesten lassan a múlt jótékony homályába vész.

Áder Jánosra azonban legjobban Gloster hercegének, a későbbi III. Richárdnak szavai illenek, miszerint:

"Elvégezém, hogy gazember leszek,
S utálom léha kéjit e napoknak.
Több cselt koholtam vészes kezdetül,"

A mostani békés, „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.” Áder János méltó tagja a Fidesz nevű szabadcsapatnak. Eddigi ténykedési között rengeteg csel, ármány és árulás szerepelt.

Sólyom László tragikomikusan történő köztársasági elnökké választásában, az MSZP buzgó ügyetlenkedése mellett a legfőbb érdem őt illeti. Gyakorlatilag levezényelt egy gátlástalan választási csalást. Elvszerűségről, népszerűségről ez esetben szó sem volt. A III. Richárban szereplő gazemberségről, igen.

Ádernek, az elvhű csinovnyiknak köszönhetjük azt is, hogy olyan elvszerűen alakították át a magyar választási törvényt, hogy a Fidesz-KDNP-én kívül másoknak csak matematikai esélyeik maradtak arra, hogy véletlenül megnyerjenek egy választást. Az elvszerűséget régebben ilyen esetben pusztán aljasságnak hívták.

Amikor Erdősi néni fasiszta különítményesei a Nemzeti Választási Iroda előtt megakadályozták az MSZP-t abban, hogy beadják a népszavazási kérelmüket, Áder János elvhűsége éppen baráti látogatáson vett részt Bakuban, İlham Əliyev, nemzetközi választási szakértőnél.

Áder mind a pedagógus-tüntetések, mind a CEU-melletti tüntetések során elveihez hűen, kitartóan lapított. Elvekről nem nagyon beszélhet az az atyafi, aki csupán közleményeket képes kiélezett helyzetekben kipréselni magából.

Áder személye ezek miatt a cselekedetei megvetendővé és nevetségessé vált volna, ha még mindig nem ő lenne a legnépszerűbb magyar politikus. Hogy ennek a siralmas eredménynek mi a magyarázata, annak talán Kurt Vonnegut valamelyik könyvében lehetne utánanézni. Akadnak még bőven olyan természeti jelenségek, amire jelenlegi tudásunk hiányosságai miatt még nem találtunk megfelelő magyarázatot.

Áder nem a meglehetősen elfogult elvei és egészen meglepő népszerűsége között döntött. Aláírása mögött sokkal gyakorlatiasabb megfontolás állt. „Köztársisági elnök akarok-e lenni vagy nem?” – tette fel magában a kérdést Magyarország öt legfőbb közjogi méltatlansága közül a legcsinosabb. A dilemma eldöntése, miszerint aláírja-e a vitatott törvényjavaslatot, 2—3 percnél nem tarthatott tovább. Ennyi ideig válogatott a tollak között.

Az orbáncsinálta köztársasági elnök egy időben olyan álmokat dédelgetett magában, hogy egy élete, egy halála, ő bizony semmitől sem retten vissza, aztán beáll ENSZ főtitkárnak. „Önbizalma kétségtelenül van ennek a fickónak – jelentené ki elismerően Trump elnök vele kapcsolatban – Nem nagyon szemérmeskedik.” Ennyi erővel Áder nyugodtan kérhette volna felvételét a Moszkvai Bolsoj Balett társulatába is, mint kinevezett prima balerina.

Az, hogy környezetvédelmi, ökológiai kérdésekbe minek kotnyeleskedik bele, rejtély. Talán vezekelni akar a bűnei miatt? Se tudása, se végzettsége, se hozzáértése nincs. Valószínűleg elolvasott a témában néhány népszerűsítő könyvet és hűségesen nézi az OzonNetwork adásait. Tenni eddig még semmit sem tett az ügy érdekében.

Amikor elvtársai nekiláttak Budapest zöldterületeinek szisztematikus felszámolásának, a szeme se rebbent. Akkor sem szólt semmit, amikor miniszterelnöke politikai haszonszerzés céljából szétdúlta a déli határvidéken lévő ökoszisztémákat. Az elnök úr nem fogadott örökbe egyetlen elárvult földikutyát sem. Oda sem dugta az orrát. (Mást ígértek: mégis kiirtják a világ egyik legritkább állatát a kerítés miatt)

Ennyit ér Áder János nevetséges elvszerűsége. Nagyjából annyit, mint egy szabadföldi latrina a Budapesti ingatlanpiacon.

Viktor, a levakarhatatlan

3181429.jpg

Népség táblával

„Benne van ebben a leválthatatlanságban, hogy az orbánozás, a durva minősítések váltak a baloldal lényegévé. Ez pedig nem túl termékeny dolog, ráadásul azt a képzetet kelti a másik oldalon lévőkben, hogy Orbán Viktornak van igaza, ezek minket tényleg meg akarnak ölni, el akarnak söpörni. Az orbánozás elbutít és legitimálja a kormány visszacsapásait is. Az ellenzéknek nincsen képe arra, hogy hogyan lehetne jobban élni.” (Tölgyessy Péter: Egy erős ellenzéki vízió kellene, amiben benne van az ország többségének a jövőképe)

Orbán Viktor saját szerencsétlenségére napjainkra nagyjából tényleg leválthatatlanná vált. Övé ugyan az ország, a hatalom, dicsőség nélkül azonban nem sok örömet találhat mindebben. Nem lehet számára kellemes minden egyes átkozott nap arra ébredni, hogy a „nép” egy része már megint a lemondását követeli, ő pedig anyagi megfontolásból képtelen ezt a szerény, teljesen méltányolható kívánságukat teljesíteni. A miniszterelnök sok mindent nem tehet ez ellen, legfeljebb lecsőcselékezheti az ellene tüntetőket, amivel azonban olajat önt a tűzre. Nevezett csőcselék ugyanis nagyon köszöni és rendkívüli módon élvezi ezt.

Az ország tragikomédiájában a fő ellentét nem a kormánypárt és az ellenzék között feszül. Nagyobb a baj ennél. A nem létező ellenzéki víziókkal, jövőképekkel a politológusokon kívül jórészt már a kutya sem törődik. Napjainkban vannak az ilyen portékáknál jóval szórakoztatóbb mulatságok. Most nem a megszokott, pártok közötti csatározásról van szó, hanem a miniszterelnöki, köztársasági elnöki és mindenféle más tekintély megőrzéséről, ami látványosan foszladozik.

2018-ban könnyen megtörténhet, hogy Havasi Bertalan várakozásai ellenére Orbán Viktor mégiscsak erővel beveszi a Budai Várat. Van ugyan némi esély arra, hogy egy becsapódó aszteroida addigra elpusztítja a Földet, de ez egészen valószínűtlennek tűnik.

A fővárosi lakosság szimpáriáját  azonban - egészen finoman fogalmazva - már elveszítette Orbán Viktor. Eddig is gyanakodva méregették a pöffeszkedését, most pedig egyszerűen kiröhögték. Kedvére trükközhet a kerületekkel, a választási rendszerrel, de lelkesítő tömegrendezvényeket ma már Kudlik Júlia és Rákay Philip közreműködésével sem lenne képes összehozni.

A CEU-s vircsaft elleni demonstráció!”-n, a Facebook oldalukon feltüntetett adatok szerint mindössze 231 kormánypárti demonstrátor jelent meg. A Thermopülai-szorosban a spártaik nagyjából ennyien voltak, amikor megállították I. Xerxész hatalmas seregét. A kormány lelkes támogatóinak ezzel szemben i. u. 2017-ben esélyük sem volt arra, hogy a Magyar Kétfarkú Kutya párt szórakoztató, kimondottan vidám hordáit feltartóztassák. A fülkeforradalmi kormány mellett kiálló hősök védelmében a Thermopülai csata résztvevőinek adatait pontosítani szükséges. Az i. e. 480-ban lezajlott, ókori flash mobon a thébaiakkal és theszpaiakkal együtt úgy nagyjából 1.400-an jelentek meg a görögök részéről. Halvány reménysugarat jelenthet a kormány számára az, hogy CÖF által elméletben szerveződő Békemenetre már ketten is jelezték részvételi szándékukat és rendkívül elszántak tűnnek.

Tölgyessy Péter túlságosan vaskalapos. Elképzelhető, hogy az „orbánozás” butít és romba dönt, de láthatóan rendkívül szórakoztatja a fővárosi népeket, ami Orbán számára rendkívül megalázó helyzetet teremtett. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt által szervezett tüntetésen felbukkanó táblák feliratai láttán az elbutulástól azonban nem nagyon kell félnie az emiatt aggódó politológusoknak.

Az is igaz, hogy nem ebbe fog Orbán belebukni. Az se biztos, hogy a közeljövőben egyáltalán megbukik, hiszen rengeteg eszköz áll a rendelkezésére, amelyek hatalomban tarthatják őt és baráti társaságát. Nagyjából kétmillió, elszánt szavazóval a háta mögött akár havonta lehetne országgyűlési választásokat rendezni Magyarországon, azokat is megnyerné. Orbán láthatóan erejének nagy részét arra fordítja, hogy ezt a szavazótábort mindenképpen egybetartsa, ne hagyja szétbitangolni a megszerzett jószágot.

Tekintélyt Orbán azonban már csak erőszak alkalmazásával tudna kivívni magának, ami nem is lenne igazinak mondható. A tüntetések, a vidám karneválok a Fidesz támogatottságát nem veszélyeztetik megdöntő mértékben, Orbán tekintélyuralmi törekvéseit azonban alaposan szétzúzták. Azt a politikai garnitúrát, amelyet az ország lakosságának egy része folyamatosan kiröhög, nem lehet komolyan venni. Ha valakit jól tökön rúgnak, az valószínűleg túléli a kellemetlen incidenst és mehet a dolgára. Ha azonban ez a tevékenység rendszeressé válik, nagyban megnehezítheti számára a dolgos hétköznapok elviselését.

Jelenleg valami ilyesmi történik a fővárosban. Egyesek egyszerűen hülyét csinálnak a magyar kormányból. Orbán soha nem fogja már magáról lemosni azt, hogy lop, csal, hazudik és Putyin közvetlen befolyása alatt áll. Mindezt nyugodtan lehet akár karaktergyilkosságnak is nevezni, Orbán azonban maga is ennek hatékony alkalmazásával került hatalomra. Semjén polgártárs büszkén be is vallotta azt, hogy Navracsics Tiborral együtt valaha a karaktergyilkolás volt a fő munkahelyi tevékenységük.

Nem elég a bosszúért lihegő háttérhatalmakkal, a rajtunk élősködő Brüsszel nehéztüzérségével, a hazaáruló utcai csőcselék arcátlanságával felvennie a harcot, a miniszterelnök megtépázott tekintélyét ráadásul a brutálisan rázúduló baráti tűz is komolyan fenyegeti. Németh Szilárd és Kósa Lajos egy-egy megnyilatkozása jól irányzott lórúgással ér fel. A mágikus duó embertelen teljesítményéhez egyre inkább felzárkózik Lázár János a maga cinikus kijelentéseivel. Kövér László tekintélyromboló ereje egészen megdöbbentő mértékű.

A bajt tetézendő a Csizmadia László vezette Önkéntes Felszabadítási Front is elkezdte ontani magából a méltatlankodó, felháborodott nyilatkozatokat. A CÖF irgalmatlan felszámolásával a miniszterelnök jelentős mértékben megkönnyíthetné az életét, egy kis lélegzethez jutna, ráadásul a költségvetés is jelentős összegeket spórolhatna meg. Mi értelme etetnie a saját ellenségeit?

Jelenleg lehetetlennek tűnik az utcai mókázások megfékezése. Mihez kezdjen szegény kormány egy „Ne vásárolj a CEU-ban!” táblával? Tiltsa talán be? Még azt sem lehet pontosan meghatározni, hogy mit. 

A Nagy Nemzeti Hányinger Éve

fn4jq59lrkezo9o4sezqxw_r.jpg

Kössz, de nem!

„Az N1 riportere a Jobbik plakátjairól kérdezte, amelyen Orbán Viktorral látható Mészáros Lőrinc a «Ti dolgoztok, ők lopnak» felirat kíséretében. «Mi biztosan nem lopunk, inkább csak dolgozunk» – reagált Mészáros Lőrinc, majd hozzátette, hogy jogi lépéseket tesz az ügyben, mert «ez egy hányinger». (Mészáros Lőrinc hányingernek nevezte a Jobbik plakátjait)

Mészáros Lőrinc rendkívül érzékeny, de igazságtalan a saját problémáival kapcsolatban. Nem a Jobbik kezdte el teleplakátolni az országot izgatás céljából. Az általa kifogásolt képen Mészáros Lőrinc ráadásul rendkívül előnyösen néz ki, mondhatni csinos. Kegyetlenül gyötörheti a lelkiismeret a felcsúti ezermestert, ha már saját és önzetlen mecénásának arcképétől is émelyegni kezd.

A 2017-es év, a miniszterelnöki jóslatok ellenére nem a lázadás, hanem a Nagy Nemzet Hányinger éve lesz. Erre utalt Szabó Tímea a Párbeszéd képviselőnője is, mikor a kormánypárt figyelmét szelíden felhívta arra, hogy jól megtervezett üldözési mániájuk rengeteg ember gyomrát megfekszi.

"A vakok és gyengénlátók, az autizmussal élő gyerekek meg a várandós anyák gondozásával foglalkozó civil szervezetek mind egy hatalmas nemzetközi titkos hálózat „magyarországi lerakatai”? Komolyan mondom, maguk nem normálisak! Minden jóérzésű ember behány maguktól! Ez már nem országgyűlés, ez egy elmegyógyintézet!."

Nem kellemes állapot ma Magyarországon gyenge gyomorral éldegélni és úgy nézni a körülöttünk egyre vadabbul kavargó eseményeket. A kormány számára azonban megnyugtató lehet, hogy éppen elegen hiszik el azt a hazugságot, hogy „A vakok és gyengénlátók, az autizmussal élő gyerekek meg a várandós anyák gondozásával foglalkozó civil szervezetek mind egy hatalmas nemzetközi titkos hálózat «magyarországi lerakatai». Ezen nemes gondolatok hatására valószínűleg erős hányingert, émelygést, esetleg erős gyomorgörcsöt éreznek a heves nemzeti érzelmek birtokosai.

Egyre több olyan kormányzatilag tisztességesnek kinevezett üzleti tevékenységbe lehet egészen véletlenül belebotlani, ami alaposan kikészíti a békés polgárok gyomrát. Itt van mindjárt példának okáért a „Puskás Ferenc Stadion Időarányos Kivitelezését Nyomon Követő Bizottság esete a Tóth Marival." Nem lehet az ilyesmik miatt folyamatosan Unicumot vedelni.

A makacs hányásról sokaknak eszébe juthat az, hogy mind Simicska Lajos, mind Gyurcsány Ferenc kijelentette, mélyen valahol legbelül van bennük valami nagyon kellemetlen dolog. Egy egész ország várja már türelmetlenül, hogy ez a gusztustalanság valamilyen módon kijöjjön belőlük és a páciensek végre megkönnyebbüljenek. Nem szabad az ilyesmit túlságosan visszatartani, mert könnyen komoly betegséget okozhat. Tessék csak szépen, tisztességesen kipakolni mindent az asztal közepére. Az úri közönség majd megpiszkálja, és ha úgy látja rossznak, nekilát ügyesen feltakarítani.

Végre-valahára a CÖF-ös aszfaltbetyárok is nekiláttak keményen okádni. Régóta feszítik belülről őket azok az adományok, amelyekről eddig is mindenki sejtette, hogy nem a Norvég Civil Alaptól érkeztek. A jól fizetett propagandisták emésztőrendszerét a rengeteg anyagi támogatás mellett leginkább az zavarta meg, hogy Szél Bernadett jó alaposan gyomorszájon vágta őket. Ennek hatására azonnal be is indult a perisztaltikájuk az ellenkező irányba.

A CÖF-CÖKA terrorszervezet vezetőségének védekezése, miszerint ők csupán azért nem vallották be, hogy a Fidesztől kapják a zsoldjukat, mivel szerény, de nagylelkű adományozójuk nem szeretné felfedni a kilétét, meglehetősen gyomorforgató. A nagy álmélkodásból felocsúdott állampolgárok hányingerét az is fokozza, hogy a Csizmadia László vezette éltes aranyifjak saját magukon kívül mindenkit át szeretnének világítani, sőt egyeseket jól fel is számolnának.

Rengetegen éldegélnek az országban olyanok, akik még ma is lelkesen osztják a CÖF-CÖKA elnökének rendkívül perverz gondolatait, amelynek hatására a jóérzésű, erkölcsös polgárok gyomra kegyetlenül összeszorul. Ennek a túlsúlyos gittegyletnek a tevékenysége rendkívül irritáló és erősen emlékeztet az 1950-es évek felülről szerveződő népi mozgalmaira. Nem csoda, hogy Bayerék mostanában csak jól bezárkózva mernek hadakozni az igazságtalanság védelmében. Biztonságos, jól védhető állásaikból kiabálnak ki mindenféle ocsmány dolgokat. Legfőképpen saját működésükről és cselekedeteikről.

Ezt a gusztustalan, kártékony franchise-t a Külgazdasági és Külügyminisztérium utasítása értelmében ráadásul az Európai Unió tagállamaiban is el kívánjuk terjeszteni. Nem elég, hogy Európa átvészelte a XIV. századi nagy pestisjárványokat, most meg kell küzdenie Stefka István merev, de szúrós tekintetével is.

Mielőtt erős felindultságból a CÖF-öt rászabadítanánk Európára, figyelembe kellene vennünk az 1975-ben hatályba lépett Biológiai és Toxin-fegyver Tilalmi Egyezményt (BTWC), amelyet Magyarország is aláírt. Ez egyaránt tiltja a biológiai- és toxinfegyverek kutatását, fejlesztését, gyártását, tárolását, kereskedelmét és alkalmazását.  

Bármennyire elszánt harcot folytatunk tehát Brüsszel ellen, ilyen kegyetlen módon nincs jogunk lecsapni Nyugat-Európára. Már önmagában ennek a veszélyes biofegyvernek a hazai gyártása, tárolása is törvénybe ütköző cselekedet. Semmiképpen sem szabad őket kiengednünk az országból, mivel egy egész kontinens fog okádni tőlük.

Ármány van itt!

dmeasure-7478.jpg

Steve Wojtas Angelo szerepében a Szeget szeggel című Shakespeare drabban (Photo by Karl Hugh. Copyright Utah Shakespeare Festival 2014.)

Ne madárijesztő legyen a törvény,
Mit kirakunk, hogy féljen a veréb,
De mert csak áll, áll: nemhogy félne tőle,
Még rája fészkel!”

William Shakespeare - Szeget szeggel
Mészöly Dezső fordítása

A Németh-Kósa komikuspáros fergeteges tortadobálási jelenetei, valamint a vidám utcai mókázások ellenére a kormányfő üzenete célba ért:

„Ármány van itt!

A propaganda bájos célközönsége pontosan megértette azt, amit okulására szántak. A kiválasztottak megkóstolták, megrágták, majd örömmel fel is falták az egészet. Nem különösebben finnyás társaságról van szó.

Orbánnak valószínűleg mindkét oldalon sikerült alaposan felszítania a gyűlöletet. Hívei már alig várják, hogy leszámolhassanak a főváros utcáit elözönlő liberális, idegen hatalmakat szolgáló hazaárulókkal, gender-csőcselékkel. Pogromra vágynak.

A rendszer ellenségei – Orbán annak tekinti őket, és ebben igaza is van – hasonló gyűlölettel viseltetnek a demokráciát, szabadságot eltipró, az országot az Orosz Birodalomnak kiszolgáltató hazaárulókkal szemben. Jelenleg senki sem törekszik arra, hogy ezt a feszültséget valamilyen módon megpróbálja csillapítani.

Gyűlölni jó. Minél többen osztoznak ebben a közösségi élményben, annál jobb. Teljesen felesleges álszenteskedni, hazudozni önmagunknak, hogy mi sokkal különbek vagyunk másoknál. Abban a pillanatban, amint kimondjuk azt a szót, hogy mások, azonnal potenciális, kegyetlen gyilkosokká válunk. Elkezdjük gyűjtögetni a rőzsét a máglyákhoz.

Jobbító, nevelő szándékkal, igazsággal eltöltekezve, kéjesen csapunk le másokra, és ha nem sikerül saját igazságunkról szelíd szóval meggyőznünk őket, akkor egyre erőszakosabb eszközökhöz folyamodunk. Pokolba kívánjuk a betolakodókat, az árulókat, az udvaroncokat, az ellenségeinket, zsidókat, a hugenottákat és Lamberg Ferenc grófot. A szent ügy érdekében – amint lehetőségünk adódik rá – oda is küldjük őket és ettől végre lenyugszik háborgó igazságérzetünk. Korra, nemre való tekintet nélkül büntetjük azokat az elvetemült gonosztevőket, akik nem hajlandóak számunkra oly kedvesnek lenni. A gyűlölet kölcsönös, emiatt bárki nagyon könnyen az áldozat szerepében találhatja magát. A verbális erőszaktól, a könnyű testi sértésen, a kínzáson át nagyon könnyű eljutni a Szent Bertalan-éji mészárlásig. Nem egyedi, kirívó esetekről van szó, hanem olyan természetes hajlamról, átkos örökségről, ami a génjeinkbe van kódolva.

Aki megpróbálja felhívni figyelmünket a bennünk lévő gonoszra, ne sok jó számítson. Amint jelenléte túlságosan zavaróvá válik számunkra, lelkiismeret-furdalás nélkül meglincseljük, feljelentjük, keresztre feszítjük őt. Nehezen vagyunk képesek elfogadni azt, hogy az evolúció a saját csoportunk védelme érdekében rákényszerített minket arra, hogy másokat kegyetlenül lemészároljunk és dicsőséges győzelmünk esetén az agyunkban az örömhormonok diadalmenetet tartsanak.  

Régi közhely, hogy a hatalom e gyarlóságunk segítségével könnyedén felhasználhat bennünket saját céljai érdekében. Erre azonban csak utólag szoktunk hivatkozni, amolyan mentségként az általunk elkövetett bűnökre. Azok, akik egy regnáló hatalmat meggyőződésből, megalkuvásból, haszonszerzésből, illetve az igazságba vetett hitük által vezérelve hajlandóak kiszolgálni, kisebb valószínűséggel válhatnak áldozatokká, mint azok, akik valami miatt nem hajlandóak elfogadni az éppen fennálló rendet és szembefordulnak azzal.

Ha a hatalom jó, igazságos vagy legalábbis törekszik valami ilyesmi elérésére, viszonylag kevés ellenséget szerez magának. Néhány fanatikus szélsőségest persze minden valamirevaló kormányzat képes kitermelni önmaga számára, de ők csupán kivételek.

Magyarországon jelenleg nem ez a helyzet, így a rendszernek számolnia kell azzal, hogy egyre többen lesznek azok, akik rendkívül károsnak tartják a mostani kormány működését, és szeretnék, ha abbahagyná azt, amit most művel. A miniszterelnök saját lapjának adott interjújában kijelentette: „Nekem is tudomásul kell vennem, hogy a demokráciát választottuk a modern magyar állam létformájaként.” Ez bizony jókora hazugság, ráadásul fényes nappal. Pont az okozza a legnagyobb problémát, hogy képtelen ezt elfogadni. Ha nem így lenne, nem akarna mindenáron önkényuralmat kiépíteni Magyarországon. Nem vesz ő semmit tudomásul, csak azokat a történéseket, amelyek őt igazolják. Ha valami miatt a tények szembe kerülnek az állításaival, fantazmagóriával, akkor egyszerűen kiigazítja azokat, azaz gátlástalanul hazudozni kezd.

Eddig viszonylag könnyű dolga volt. Az erőtlen ellenzék érveit egyszerűen leseperte vagy tudomást sem vett az ilyesmikről. Most azonban nem politikai pártokkal áll szemben, hanem egy rendkívül heterogén, kiszámíthatatlan, fegyelmezetlen társasággal. Ők nem próbálják meg jobb belátásra bírni őkegyelmét, mindössze ki szeretnék penderíteni őt a hatalomból. Valamit kezdenie kell ezzel a vidám, önfeledt kompániával.

A legfontosabb számára az, hogy az ellenségeit jól láthatóan elkülönítse, csoportba sorolja, majd megbélyegezze. A mániákus sorosozással, drogos csőcselékké nyilvánításukkal ez láthatóan sikerült is neki. Az ellenség tehát végre felsorakozott, láthatóvá vált.

A következő lépés viszonylag egyszerű Orbán számára. Médiabirodalma segítségével mindössze arról kellett meggyőznie híveit, hogy akik a dicsőséges Orbán kormány ellen tüntetnek, azok valójában nem a korrupció, a nepotizmus, a jogtalanság, ostobaság miatt lázadoznak, hanem kivétel nélkül aljas hazaárulók, megtévesztett idióták, deviáns egyének, anarchisták, külföldi, lefizetett ügynökök, akiket legfőképpen Magyarország szuverenitása és a keresztény családmodell zavar. Hatalmas energiákat nem kellett befektetnie, hogy ezt az ostobaságot beleverje hívei fejébe, mivel a hazug kormánypropaganda évek óta ezt sulykolja.

Orbán válaszút elé került. Dönthet úgy, hogy felvállalja a nyílt erőszakot. Ily módon pillanatok alatt leszámolhat az ellene tüntetőkkel, de ebben az esetben komoly konfliktusokra számíthat az Európai Unióval, esetleg kirobbanthat egy vízbázisú forradalmat. Nem célszerű számra a végletekig feszíteni a húrt, persze ez nem zár ki semmit.

Ha a Fideszt kirakják az Európai Néppártból, Orbán elveszíti az Unión belüli pozícióját, amelyet itthonról a hívei – az ő elbeszélései alapján –hajlamosak kissé túlértékelni. A Magyarországon terjengő misztikus történeteknek csupán propagandaértékük van, de az van. Túl nagy veszteség Orbánt azonban nem érheti, sőt a kizárással Magyarországon jóval szabadabb kezet kaphat. A kérdés az, hogy Orbán hajlandó-e belenyugodni abba, hogy lemondjon arról az álmáról, hogy az Unió meghatározó politikusává váljon. Az Európai Néppárton kívül erre nem sok esélye adódhat. Duzzogva kuksolhatna az európai populisták, szélsőjobbosok között és persze kedvére acsarkodhatna. Nagyjából annyi beleszólása lenne az Unió működésébe, mint Geert Wilders-nek és a tüneményesen tehetséges Bunyós Pityunak.

Abban a pillanatban, amint Orbán a nyílt erőszakhoz folyamodna, Gyurcsány Ferenc azonnal elveszítené diabolikus, szemkilövetős báját. Ez hatalmas veszteség lenne a mostani miniszterelnöknek, hiszen 2010 óta az egész díszes társaság gyakorlatilag Gyurcsány emlékének ápolásából él.

Ha Orbán nem akarja felvállalni a nyílt erőszakot, utcára küldheti saját híveit. Az így kiprovokált, erőszakos cselekmények után már bátran nekiláthat a rendcsinálásnak. Jelenleg ez lehet számára a leginkább megfelelő taktika. Azt semmiképpen sem hagyhatja, hogy heteken keresztül az „Orbán takarodj!” és az ehhez hasonló „borzalmas dolgokat” skandálják az ország fővárosában, mivel ez már jelentős népszerűségveszteséggel járhat. Hívei még azt hihetnék róla, hogy ő valami gyáva mezei pocok, ráadásul bajusz nélkül.

Intő jel lehet számára az is, hogy egyre többen nyíltan elfordulnak tőle és rendszerétől. Ez azonban ma még csak a szellemi hátországát érinti. Ennek egyelőre nincs is túlságosan nagy kárértéke. Szavazóbázisa jól mérhetően, rendíthetetlenül kitart mellette.

Recep Erdoğan teljhatalmának megszilárdításával, az elmélyülő orosz-amerikai konfliktussal Magyarország belügyei teljesen mellékessé, jelentéktelenné váltak. A Budapesti tüntetések megjelennek ugyan a külföldi sajtóban, de ezt nem szabad túlértékelni. A későbbiekben egy-két jól időzített letartóztatás, csak úgy, a miheztartás végett, nem fog jelentős európai tiltakozást kiváltani. Olyat biztos nem, amely Orbán uralkodását komolyan veszélyeztethetné.

A miniszterelnök, bár egyre groteszkebb módon viselkedik, semmiképpen sem tekinthető fogatlan oroszlánnak. Hatalmas médiabirodalma, rengeteg pénze van. Saját gyártású oligarchái és az erősen korlátolt felelősségű Matolcsy György révén a hazai gazdasági folyamatokra közvetlen befolyása van. Pártkatonáit szilárdan, hosszú időre bebetonozta. Mindenre elszánt, egységes szavazóbázisa a tüntetések hatására ráadásul fenyegetve, becsületében megsértve érzi magát, emiatt erőszakkal szeretne leszámolni a rendszer ellenségeivel.

Ellenzői és hívei között a gyűlölet egyre inkább erősebbé válik, amit Orbán könnyedén a maga javára képes fordítani. Számos történelmi példa szolgálhat számára útmutatóul. Ha nagyon rászorul, egy derék, Thürmer-féle munkáspárti elvtárssal bármikor felgyújttathatja akár még a Parlamentet is, a benne füstölgő házelnökkel együtt. Könnyedén képes olyan káoszt előidézni, amelyben majd csak ő lesz képes rendet teremteni, de ebbe akár bele is bukhat.

Európa viszonylag könnyedén megszabadulhat az Orbán-rezsimtől, Magyarország azonban nem.

Orbán hazánkban – ami a miénk, ő csak bitorolja azt – felszámolta a demokráciát, kiüresítette a parlamentarizmust, nevetségessé tette a népszavazás intézményét, felépített egy kazah mintájú illiberális államot. Eddig senki és semmi sem tudta őt megállítani. Felelőtlenség lenne őt kinevetni és nem félni tőle.

"Mosolyogtam eddig;
De most már, fenség, hadd bíráskodom,
Mert elfogyott türelmem: látom én már,
Hogy nem egyéb e két szegény bolond nő,
Mint eszköz egy nagyobb csaló kezében:
Az bujtogat! Adj módot rá, uram,
Hogy ezt a cselt fölfedjem."

William Shakespeare - Szeget szeggel
Mészöly Dezső fordítás

Kicsoda Gulyás Márton bírósági ítélet nélkül?

Eszes Beáta írása

unnamed_2.jpg

A közéleti egyszemélyes performanszok iránti igényünk leszűkíti látókörünket a tömegélményről az egyéni ambíciókra, miközben felhagyunk a közösségi cél igényével.

Gulyás Márton legutóbbi közéleti akciója a köztársasági elnök hivatalának helyet adó budavári, műemlék jellegű Sándor-palota sárga festékkel tervezett megdobálása volt, ügyében nagy vihart kavart bírósági ítélet született: társtettesként elkövetett garázdaságért és rongálásért 300 óra közmunkára és tettestársával együtt 29.350 Ft költség megfizetésére kötelezték, vélhetően a köztársasági palota előtt keletkezett kár és a bírósági eljárás díja együttesen adja ki ezt az összeget.

A Sándor-palota helyett a rendőrök arcáig jutott nekiveselkedés vádlottjait megbilincselve vezették elő a bíróságon, ez mindenképpen illeszkedett ahhoz a színházi élményhez, amit a rendezői és/vagy színészi képzését is félbehagyott Gulyás kezdett meg performanszával: ezt a díszletet már a bíró is komolytalannak tartotta, a tárgyaláson végül levetette róluk.

Az ügyben többségben van az a méltányolható társadalmi vélekedés, hogy a festékdobálással szembeni bírósági tárgyalás stílusa, az azt megelőző 72 órás fogvatartás inkább szimbolikus jellegű, mint a tettel arányos intézkedés, bár tény, a fogvatartás mértékével maga Gulyás is egyetértett. Ő csupán az étkezés minőségével, az ablaktalan helyiséggel volt elégedetlen, amit aligha a bíróságnak kellene felrónia, de ha már ott volt, a CEU mellett kibővíthető a küzdelemre méltó ügyek száma: a fogvatartottak börtönkörülményei az EU-s elvárási szint alatt vannak jóval Magyarországon, nehézsúlyú bűnözők nyernek el komoly magyar közpénzeket Strasbourgban ez ügyben, így Gulyás ebbéli felszólalása nyitott kapukat döngetett, erre komplett emberi jogi ügyvédi stáb állt rá helyette.

Nem csupán a közvélemény, de a TASZ szerint is Gulyás tette a szólásszabadság része, és ha valóban komolyan vesszük ezt azt alapjogunkat, joggal várhatunk el egy olyan variációt, hogy Gulyásra a kutya se hederítsen, ha festékes flakonnal fejezi ki véleményét, ebbéli jogát szabadon kell, hogy gyakorolja. A szólásszabadság, a szabad vélemény kifejezése olyan alapjog, ami semmivel sem korlátozható.

A per koncepciósnak tartott jellegére, a rendőri túlkapás vádjára lentebb kitérek, most vessük fel azt a lehetőséget, amit a nép és a TASZ valójában elvár ebben az ügyben.

Mi történik, ha nem jut el a bíróságra Gulyás ügye, de még csak rá sem hederítenek a rendőrök?

Akkor córesz van. Egyrészt a forradalmárember ki van téve annak a veszélynek, hogy rendőrségi leteperés hiányában van ideje megszólalni egy társtüntetőnek, aki esetleg azt mondja, ezt azért mégse. Ez számtalan esetben megtörténik, aki jár tüntetésre, ezt tudja. Még nem is akármit kiabálhat az ember.

Egy idő után viszont elfogynak a bekészített festékes flakonok is, és mivel a dobálás helyszínére mondanivalóval nem készült Gulyás, kénytelen lett volna tüntetőtársaival már festék nélkül skandálni, énekelni, fütyülni, transzparenst vagy öklöt rázni, sátrat verni, bármit, amit egy átlag tüntető csinál egy átlagból kitűnni igyekvő forradalmár mellett.

Gulyás Márton véleménye a Sándor-palota előtt kizárólag a festékdobálásra korlátozódott, saját bírósági vallomása alapján is, így ha háborítatlanul hagyják őt azt kifejezni, körülbelül 23 másodperc múlva kifogyott volna a mondanivalóból illetve a festékes flakonokból.

A rendőrségi leteperéssel ez a 23 másodperc csökkent le körülbelül 4 másodpercre, tehát a szabadságjogi veszteség körülbelül 19 másodpernyi festék.

A dobáló forradalmár ki van még téve annak a veszélynek is egy macskakővel kirakott téren – amilyen a Sándor-palota előtti tér – hogy még Gulyásnál is bátrabb forradalmárok – ilyenek valószínűleg nincsenek is – puszta kézzel kaparnak fel macskaköveket, és azzal gyakorolják véleményszabadságukat. Hihetetlennek tűnik, de egy pohár víz és egy szem Cavinton társaságában guglizzunk rá a 2006 és MTV székház kulcsszavakra. Ez egyébként a gúny tárgyává tett „dobó mozdulat” és a helyszínt biztosító rendőrségi feladatkör tükrében lesz érdekes. 2006 óta a mai ellenzék által is letagadhatatlan igény, hogy egy tüntetésben agresszíven fellépők ellen fel kell lépni.

A rendőrségi fellépés kiértékelésekor 2006 mellett érdemes visszaemlékezni a 2012-es Operaház előtti tüntetésre, a tömegbe bevegyült tettleg fellépőkre és a rendőrség tüntetők általi hibáztatására. A tettleg fellépést a rendőrségnek megelőzni nem egy bírósági tárgyaláson elmondottak alapján van lehetősége, az eseményeket utólag értékelve, összevetve más, annál súlyosabb esetekkel, hanem az arra utaló magatartás legelső pillanatában. Ez egy fizikai adottság, egy tény, amivel sajnos számolni kell a reáltudományokban, tettlegesség elleni védekezésben kevésbé járatosaknak is.

Többen ugyanis keverik a rendőri, ügyészi és bírói feladatköröket, előszeretettel ítélik meg a másik hatóság munkája alapján az egyiket. A rendőrségi, ügyészi és bírói területek szétválasztása, feladatuk külön definiálása tényleg csak demokráciát ismerő állampolgároktól várható el.

Eljutna-e egy folyadékkal telt flakonnal, magának igazságot keresve Gulyás Márton Strasbourgba?

Nem. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren önként és dalolva dobná ki az odakészített kukába, a nejlonzacskóba rakott 100 ml-es samponocskáját pedig röntgen vizsgálná át, ő pedig kussban haladna át cipő és öv nélkül a hatóság előtt.

Miért nem akarja Gulyás Márton inkább egy stadionban megkeresni festékes flakonnal magát Orbán Viktort, a CEU-ügy vélhető agytrösztjét, Áder János magyar hangját?

Mert a beengedő kapuknál már elvennék tőle a flakont, miután azzal másokban is kárt tehet, és abból ítélve, hogy egy elég nagy, stabilan álló épületet sem talál el, csak rendőröket, nem kizárt, hogy egy lelátón egy másik forradalmárt találna el egy fél kilós (?) tárggyal. Amennyiben az fémdobozos festék, akár halált is okozhat vele. Ez a veszély egyébként tüntető tömegben is fennáll. Még az is megesne, hogy a demokrata forradalmártársak tahónak tartanák, ha lelátón flakonokat dobál. Ott már szotyizni is tahóság még a legvagányabb médiákok szerint is.

Megállapíthatjuk, hogy a Gulyás Márton-féle szólástípus szabadsága erősen helyszínfüggő. Megállapíthatjuk azt is, hogy a Gulyás által kötelezően elfogadni kész hatósági korlátok is helyszínfüggőek.

Gulyás Márton véleménye és bátorsága tehát attól függ, hol van, és kik előtt van. Nem egy tipikus forradalmár, nem is egy tipikus elvhű.

Túllépte-e hatáskörét a rendőrség Gulyással szemben?

Ahogy fentebb említettem, a rendőrségi fellépésekben Magyarországon 2006 óta cezúra van. Egy tüntető tömegben tettleg fellépni, más testi épségében kárt okozható tárggyal fellépni – súlya van egy ásványvizes flakonnak is – következményt von maga után. Ha valakinek nincs józan ítélőképessége, egyéni performanszában nem érdekli az őt körülvevő tömeg, az magára vessen. A rendőrség tömeget és egyéni mozdulatokat értékel, alakokat figyel és nem személyeket, és azokra kötelezően reagál. Reagálnak egy sorból kilépőre is, reagálnak egy önkontrollt elvesztő hangra is.

Ezt egyébként szervezett tüntetésen el is mondja a rendőrség az engedélyeztetési eljárásban. Aki valaha szervezett tüntetést, és érdekli egy tüntetés célja, a tüntető társai, ezeket tudja. Gulyást sosem érdekelte a közösség, sosem érdekelte egy tüntetés szükségszerű tömegereje, ő egyszemélyes színházat csinál a közéletben, ha már színházat rég nem csinál, sosem csinált, a szakmai képzését be sem fejezte.

Gulyás perében a közvélekedéssel ellentétben a rendőrök mellette vallottak, igazolták, hogy nem láttak harmadik személyt, amivel már csoportos elkövetéssel lett volna vádolható. Sutasága miatt, amivel a hős festékes akció megállt néhány rendőr arcánál, a befestékezett rendőrök Gulyás személyes bocsánatkérését elfogadták.

Gulyás mindent megkapott a rendőrökről, amire szüksége volt: korrekt tanúskodást, a közröhejbe fulladó béna dobálózás időbeni látványos leteperését. Gulyás rendőrök nélkül a 3 festékes flakonja eldobása után ott téblábolt volna ötlet és szabad mondanivaló hiányában. Rettentő cikinek érezte volna: mégis, mi a bánatot csináljon ő egy tüntető tömegben?

Kevésbé viccesen úgy összegezhető Gulyás fellépése, a tevékenysége iránti igény, hogy a demokrácia által biztosított alapjogokat szeretnénk biztosítani számára, az alapjogával a demokrácia hiányára hivatkozva él, alapjogának gyakorlásáról viszont több hatóság előtt önként lemond, azt nem sorolja alapjog korlátozások közé, számít a rendőrállamnak nevezett közösség rendőreinek mellette való tanúskodására, tőlük pedig elnézést kér.

A „flakoncepciós per”névre felhabosított ügy Edwin Aldrinja Varga Gergely.

Hogy kicsoda Edwin Aldrin? Az az űrhajós, akit Neil Amstrong miatt a kutya sem ismer, ő szállt Amstrong mellett és után még a Holdra, harmadik társuk, Michael Collins az űrhajóban maradt, a műszaki felügyelet volt a feladata vélhetően, hogy az emberiség hatalmas lépését két társa megtehesse, és legalább egyikük az örökkévalóság számára ismert legyen. Holdra jutásukat sokévnyi kutatás és soktucatnyi szakember tette lehetővé. A párhuzamot most a tömeg, az egyének, a motivációk, a teljesítmények és közösségi cél kapcsolatában adtam meg.

Varga „Marci” Gergely leghősiesebb emléke vélhetően az lesz a festékes ügyben, amikor grúz barátnője az éjszaka lakásukból elvitt barátját kereste a Gyorskocsi utcában, ott a sajtónak a lány Gergő nevű rabosítottról beszélt, mindeközben a fogház előtti kisebb tömeg „Orbánt be, Marcit ki”rigmust skandálva kiabálta túl hangját. A sajtóhírek forgatagában az események a „Gulyást elhurcolták a Sándor-palota elől, majd az éjjel otthonából elvitték” információhalmazzá sűrűsödött, teljesen indifferens lett a közvéleménynek, hogy a közéleti popsztár mikor kicsoda, mindegyik Gulyás Márton lett, a Mi Hősük.

Gulyás performanszainak másik eredménye, hogy a kutya nem emlékszik az előző és azt megelőző ügyeire, csak arra, hogy volt valami: valahova bement, valamit megzavart, de már keresni kell, hogy hova, és hogy milyen ügyben. Az ügy és szereplői érdektelenek lettek.

Gulyás Márton olyan, mint a rossz reklám: nagyon humoros, nagyon bátor, mindenkinek tetszik, de a kutya nem emlékszik, melyik márkát reklámozza. Na ezek a reklámprodukciók nem kapnak sosem Effie-díjat.

Maga Gulyás Márton is az a típusú celeb lett, akinek a foglakozása az, hogy Gulyás Márton. Hamarosan talán ő is naptárt ad ki magáról, aztán vagy autósműhelyekben, vagy jogvédő irodák teakonyhájában lesz kirakva. Sem ügyeit nem lehet már keresni, ma mindent elfed találati listában a flakon-ügy, két hónap múlva lesz majd másik, amivel az évszázad „koncepciós pere” is a feledés homályába merül, hála a gulyásmártonságnak.

A gulyásmártonság közeli rokonságban áll a juhászpéterséggel, amely jelenség most kínosan nagy csendben próbál magára találni egy Fidesz-székház-tacepaozással, mindezzel egy spontán tömegtüntetéssel konkurálva. Különösen nagy a gond, tekintve, hogy az egyszemélyes közpénzes állásra bejelentkezett újabb versenyző, a momentumosság átvette az ünnepnapra meghirdetett spontán tüntetésszervezés szerepét, ld május egy. Csak nem mehet pocsékba egy tőlük függetlenül gerjedt közösségi erő. Látod, Péter, csak azon kell izgulnod, hogy Mr. Momentumnak ne az V. kerületre fájjon a foga. A kétfarkúkutyaság rendületlenül festékez, igaz, ők nem műemléket és rendőröket, hanem repedezett aszfaltot. A közvélemény egyszerre áll ki az értelmes, dekorációs és értelmetlen rongálós festékezés mellett. Képzeljük el ezt a három jelenséget választási koalícióban. Schiffert most először értem meg, hogy ebből a babazsúrból időben kilépett.

Koncepciós per-e Gulyás Márton és Gulyásék pere?

A Gulyás éke az Varga Gergely, tudjátok, aki még ott volt, amikor, de ez most nem érdekes. A Gulyásék a közéletben a Gulyásné jelentéssel bír, csatolt rész, ahol az -ék, -né az előtte álló személy és nevének társadalmi nagyszerűségét és elfogadottságát hivatott emelni, a csatolmányt saját néven emlegetni fölösleges. A Sándor-palota előtt festék nélkül tüntetők meg végképp érdektelenek az ügyben.

Koncepciós pernek nevezzük azt, ahol a per, a vád a vádlott személyére előre konstruált, kifejezetten azért jön létre a vád, hogy illető bíróság elé állítható legyen, a vád tárgyában említett cselekmény nem történt meg.

Gulyás saját bevallása alapján ezzel a dobálási szándékkal ment ki a Sándor-palotához, így a legkevésbé állíthatjuk, hogy a bíróság őt a tervének kiötlése és véghezvitele előtt már megvádolta volna dobálással. Gulyás sértődne meg a legjobban, ha valaki azt állítaná, semmiféle festék és dobálás sem volt. Már az is roppant kínos neki, hogy el sem találta a Sándor-palotát.

A TASZ által is definiált szólásszabadságának korlátai valójában a tüntetésre kivitt festékes flakonok számában volt korlátozott, ugyanis nem volt Gulyásnál végtelen mennyiségű flakon. Amennyiben békésen dobálhatott volna tovább, sajnos, előbb vagy utóbb, de inkább előbb, kifogyott volna a szavakból és flakonokból Gulyás és tettestársa, Gulyásék is. Így attól tartok, hogy a TASZ, miként a cigányozást, zsidózást, a holokauszt éltetését és tagadását általuk véleményezésnek ítélve, így ebben az ügyben is szerepet tévesztett: nem lehet olyan dolog vélemény, amelynek egy háztartási bolt árukészlete és egy hátizsák mérete korlátot tud szabni. A vélemény ennél kicsivel komplexebb és emelkedettebb dolog, valami ehhez hasonlóval váltunk le a gibbon-ágról.

Fentebb levezettem akár egy ásványvizes flakon, annak dobálása, a tömeg és az ez ellen fellépő különféle hatóságok – stadion, reptér – kapcsolatát is. Azon természetesen lehet tipródni, hogy a tett most okozott-e kellő megbotránkozást, mekkora kárt tett a rendőrök és saját hatalmas arcában Gulyás, létezik-e külön elfogadott dobálás, és létezik-e külön tahó dobálás, de valljuk be, egy tisztességes koncepciós per hőse nem ilyen pitiáner ügyekkel áll bíróság elé. Különösen nem egy olyan kényes ízlésű országban, ahol már azt sem állíthatom egy Ürge-Vorsatzról, hogy nagyon buta és nagyon érzéketlen. Mi lenne, ha elkezdeném őt dobálni flakonnal.

Itt van a minden idők idei legnagyobb és idén első tüntetési hulláma, ahol talán érdemes lenne megmutatni a közösség erejét. Végre nem internetes előfizetés viszi tömegesen az utcára a népet. Végre először vannak vidéki társult tüntetések is. Végre nem kell előre beírni a naptárba, mikor legyen a nép spontán dühös, ahogy a Milla tette: szigorúan munkaszüneti napon, amikor már és még nem fagy. Évente kétszer, de nem többször, mindenki vad és potens lehetett, húúú.

Miért kell egyszemélyes budapesti performansszá csökevényesíteni egy ország ügyét, egy kollektíven megélni szükséges élményt? Miért szűkítjük le horizontunkat egy kislabdadobásban megbukott egyénre, akinek már a fél évvel ezelőtti ügyére, de idei társa nevére sem emlékszünk?

Miért korlátozzuk a cselekvési célt festékes dobozokra? Miért egy festék-üggyel akarjuk igazolni a rendőrállam-koncepciónkat? Persze a mellettünk és nem ellenünk tanúskodó rendőrökkel…

A kisstílű hősigényünkre jellemző, hogy a Spontán Forradalmár szombaton, április 15-én egy kevésbé spontán színpadon, jól szerkesztett, kezdő és záró időponttal meghirdetett, kis színes, zenés-táncos műsoresztrád közt fogja kivételesen verbalitással kifejezni véleményét, a repertoár beosztását szigorúan betartva, azt nem megzavarva.

Ha vannak valóban kockázatvállaló személyek és igények, mi lenne, ha a parlamentbe tüntetőkkel bejutás lenne a cél?

Ja, hogy ennek értelme is lenne? Isten ments. Azt meg minek. Végül is csak hét éve szívunk.

Színpadot elő! Köszönjük, hogy eljöttetek, mára a forradalmat bezárom. Függönyt le.

Fotó: Steve Aoki zenész a koncertjén a tömeg felett szörfölve pezsgőt spriccel szét

 

Önsorsrontás

"A tudományban (...) a gondolkodás szabadsága nem terjedhet addig, hogy a tényeket ne vegyük figyelembe. Ha egy nézet ellentmond a tényeknek, vagy egyenesen értelmetlen, mert még önmagának is ellentmond és logikailag is hibás, akkor ilyen nézetet vallani egyszerűen ostobaság."

Blaise Pascal 

blase-pascal1.jpg

Az már most látható, hogy a 2018-as voksolás sorsdöntő lesz az ország szempontjából.” (Orbán Viktor)

Magyarország ideiglenesen hazánkban állomásozó miniszterelnökének pontosabban illett volna fogalmaznia. Legfőképpen az ő sorsukról, bőrükről van szó. Számukra, Magyarország energiaforrásainak jelenlegi legfőbb urainak számára valóban minden hatalomban töltött nap, minden perc, minden választás sorsdöntő jelentőségű.

A miniszterelnöknek sikerült kizárólag olyan emberekkel körbevennie magát, akik az Orbán-rezsim támogatása, segítsége nélkül nem érnének egy hajítófát sem. Németh Szilárdot, Kövér Lászlót, Kósa Lajost, Deutsch Tamást és a többi hasonszőrű semmirekellőt nagyon kedvelheti a sors és legfőképpen maga Orbán Viktor, hogy ilyen magas pozíciókra tehettek szert. Mindez azonban természet ellen való vétek, amiért a későbbiekben majd keservesen fizetni kell. Valószínűleg nem nekik, hanem az országnak.

Ezeket az embereket Orbán beteges küldetéstudata és paranoiája repítette a hatalom csúcsára. A tehetség hiánya miatt ezen szélhámos „államférfiaknak” esélyük sem lenne, hogy a polgári életben különösebb sikert érjenek el. Valamilyen tehetséggel megáldva azonban arra nem lenne esélyük, hogy az uralkodó kegyeibe férkőzzenek.

Vitathatatlan azonban az a tény, hogy a miniszterelnök által felállított korlátok között ugyan, de jelenleg ők élet és halál urai az országban, amit szívesen hangoztatnak, és ki is mutatnak. Önteltségük, arroganciájuk, nagyúri gőgjük határtalan, amit talán csak a saját ostobaságuk közelít meg.

Kövér László, aki a jogi egyetemet csak nagy nehézségek árán végezte el, mi jogon tilthat ki bárkit is a Parlament épületéből? Természetesen úgy, hogy ő az Országgyűlés elnöke, tehát minden további gond nélkül megteheti ezt. Ki vagy mi akadályozhatja meg őt ebben a szeszélyében? Még a törvények, sőt az ideiglenes alaptörvény sem korlátozza Orbán által felkent személyét, hiszen ezeket tetszőlegesen átértelmezheti, esetenként nagyvonalúan figyelmen kívül hagyhatja.

Orbán egy groteszk, szánalmas, de egyben félelmetes rendszert hozott létre, amely a fizikai, biológiai törvényeket is figyelmen kívül hagyja. Egyáltalán, mi jogon nevezik magukat fiataloknak és demokratának? Már maga a Párt elnevezése is nevetséges, abszurd. A Fidesz valódi jelentése: Orbán Viktor és szövetségesei.

A NER nevű kártékony képződmény ma rendkívül stabilnak tűnik. Optimizmusra a termodinamika három főtétele adhat okot.

Ezek alapján Orbán rendszere természetellenes, abnormális, így eleve bukásra van ítélve. Simicska Lajos erkölcstelenül, gátlások nélkül, de szisztematikusan, a termodinamika figyelembevételével felépített Orbán számára egy pártot, amelyet az elszabadult miniszterelnök végtelenül egoista természete miatt képtelen lesz fenntartani. Ha elfogy a külső energia, a rendszer törvényszerűen összeomlik. Ez történt az Erich Honecker vezette Sozialistische Einheitspartei Deutschlands (SED) esetében is.

A termodinamika első főtétele szerint az energia a termodinamikai folyamatok során átalakulhat, de nem keletkezhet.

Az első főtételből következik, hogy nem létezik elsőfajú perpetuum mobile, amely munkát végezne anélkül, hogy belső energiája ne csökkenne. Orbán rendszere nem növeli a rendszer belső energiáját, csupán átalakítja a megszerzett erőforrásokat a maga számára kedvező formátumúvá, majd egyszerűen ellopja azokat. Ezzel önmagában nem lenne baj, de ostoba és gátlástalan módon túlságosan sok energiát vesznek ki a rendszerből. Szinte minden kell nekik, szinte mindent birtokolni akarnak. Az oktatás korlátozásával, tönkretételével, a verseny kiiktatásával ez a rendszer a saját pusztulását gyorsítja fel. Az országból kiáramló tudás, az innováció korlátozása ugyanis jelentős energiaveszteséggel jár. A NER figyelmen kívül hagyja mindezt.

A termodinamika második főtétele Rudolph Clausius értelmezésében a következőt jelenti:

Nincs olyan folyamat, amely eredményeképpen a hő az alacsonyabb hőmérsékletű rendszer felől a magasabb hőmérsékletű felé adódna át.

Ebből a tételből logikusan következik az, hogy Orbán rendszere nem győzheti le a Nyugatot. Magyarországon gazdaságilag régóta jóval hidegebb van, mint például Németországban és ez a folyamat nem fordítható meg. Már az is képtelenség, hogy Orbán az országot tartósan elszigetelje és megszüntesse a „nyugati hőenergia” beáramlását. Akik esetleg Oroszország támogatásában reménykednek, szintén figyelmen kívül hagyják a termodinamika törvényeit. Oroszország gazdasági szempontból rendkívül hideg helynek számít. Az orosz gazdaság képtelen az innovációra, egyoldalúan a nyersanyagkitermelésre épül. A fejlesztéseket ügyesen felhasználó amerikai olajcégek a palaolaj gazdaságos kitermelésével könnyedén be is döntötték az orosz gazdaságot. Oroszországban innováció szinte kizárólag a rendkívül sikeres hadiiparban van, amely azonban nem termel energiát, csupán erőszakkal megpróbálja megszerezni azt.

A harmadik főtétel szerint az abszolút nulla fok nem érhető el, és ez valószínűleg még Orbán Viktornak sem sikerülhet. Egyetlen eddigi rendszer sem „állapodott” még meg, nem rögzült tartósan. A NER tehát csupán egy kellemetlen, de szerencsére átmeneti állapot.

Mindezeket talán érthetőbbé teszi Garett Hardin amerikai ökológus szemléletes értelmezése a termodinamika három törvényével kapcsolatban:

Nem nyerhetsz.”

Csak veszíthetsz.”

Nem szállhatsz ki a játékból.”

A termodinamikát ezek szerint Orbán Viktor nyugodtan besorolhatja a legveszélyesebb, halálos ellenségei közé. Széles Gáborhoz hasonlóan természetesen nyugodtan megpróbálhatja legyőzni akár még a gravitációt is. Ebben jelenleg senki sem tudja őt megakadályozni.

Magyarország azonban egy olyan nyílt rendszer, melynek belső energiaforrásai rendkívül korlátozottak, emiatt külső „hőmennyiség” beáramlására szorul, különben becsődöl.