Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

A jogerősen elítélt ifj. Knézy a foci vébén

2018. július 03. - Jogálom 2.0

knezy_jeno_szekelyhidi_balazs_magyar_nemzet.jpg

Miközben a családügyi államtitkár előírja, kik nevezhetik magukat családnak, addig a volt feleségét fejberugdosó, jogerősen elítélt ifj. Knézy szép csendben visszakerült a mikrofon mögé.

Sehol nem található hír a sportriporter jogerős ítéletéről. Eddig. Ma megkaptam a megerősítést az ítéletről.

Tart a foci vébé, elkapott a láz ‒ inkább hőemelkedés ‒ engem is, még egy tét nélküli tipp mixbe is belekeveredtem, kihívóm előtt vezetek is nő létemre. Figyelem a vébé híreit, ahol minap ifjabb Knézy Jenő aktuális sport-analfabétizmusa került több orgánumnál is címoldalra: itt és itt.

Mit várunk el egy férfitól?
Azt olvasom ki ezekből a cikkekből, hogy ha egy férfi kevesek által betölthető közszolgálati feladatot ellátva, milliókat elérve, a munkakörének alapvető szakmai követelményeivel sincs tisztában, akkor azon 1-2 napig felháborodunk, de inkább csak röhögünk rajta, amúgy semmi gond ezzel. Nem az első ilyen cikkek ifjabb Knézyről.

Mit várunk el egy nőtől?
Ezzel szemben nem csupán a közbeszéd, de napjainkra alaptörvényi szinten az állam, a kormány számomra mint nőnek előírásokat, követeléseket közöl, hol a helyem a társadalomban: nem csupán a hivatásomban, de a testemmel kapcsolatban is utasít, mi a teendőm.

A családi norma a törvényhozásban
Novák Katalin, a kormány család- és ifjúságügyért is felelős államtitkára törvényhozói szerepéből kijelenti, tehát kötelező jogi normává emeli, hogy a társadalom mely tagjai nevezhetik magukat családnak: kik igen, és kik nem tartozhatnak oda. Szerinte egy (1) férfi és egy (1) nő alkothat csak egy családot. Novák ‒ egyébként Alaptörvény-ellenes ‒ homofób nézetét kielemezte már a sajtó, én csak annyit tennék hozzá, hogy az államtitkár annak abszurditását sem ismerte fel, hogy ezzel a kijelentésével fölösleges, nem kívánatos embernek ítélte meg akár a családokat együttéléssel is segítő nagymamákat, vagy akár két-három már nagykorú, de még egyetemista fiúgyermekkel együtt élőket, ahol az államtitkár szerint ezek a családok durván átlépték a pártnak ideális 1 férfi - 1 nő nemi arányt.

novak_katalin_csaladok_eve.jpg        Fotó: Novák Katalin, család- és ifjúságügyekért felelős államtitkár, EMMI (hirstart.hu)

Szóval nézem a vébét, a kormány számára stadionokba ölt közpénz-milliárdokat is megérő magyar labdarúgáshoz nem is hasonlító valódi focit, és eszembe jut ez a sikeres férfi, ifjabb Knézy Jenő, aki címoldalon van munkaköri alkalmatlanságával. Egy olyan "közszolgálati" tévé-adón dolgozik a sportriporter, ahol reflex-szerűen kell elkapcsolnom a reklámidőkben, különben dől rám a hatályos büntetőjogi kategóriát kimerítő uszítás, hazugság, rémhírterjesztés. Mi van ifjabb Knézy családjában vajon? Rá vonatkozik-e Novák Katalin családképe?

Volt felesége és apósa 2008-ban feljelentette a sportriportert. A feljelentés tárgya az volt, hogy ifjabb Knézy többször fejbe rúgta a vele egy családban élő nőt, az akkori feleségét, akinek eltört az állkapcsa. A vád szerint apósát sem kímélte a sportszerű riporter.

A média az ilyen ügyekben mutatott szokásához híven az elején nagy dérrel-dúrral közölte a családon belüli erőszak vádról, tárgyalásról, első- és másod fokról, felfüggesztett, nem jogerős ítéletekről szóló híreket. Majd az egész ügy iránti média-érdeklődés elhalt 2015-ben ott, hogy a bíróság visszahelyezte első fokra az eljárást azzal az indokkal, hogy eljárásjogi hibák történtek. A bíróság ilyen eljárásjogi hibának minősítette, hogy a nyilvánosság kizárásával zajlott a tárgyalás. Nem tudom, egy újabb első fok miként orvosolhatja ezt jobban annál, mintha az ügyész tisztességgel nyilatkozna az egyébként a tárgyalásokról így-úgy tudósító sajtónak, egészen a per lezárásáig.

Az utolsó, 2015-ös bírósági hírek Knézyről arról szóltak, ahol ő, az ügyvédje és a közvélemény triumfálnak az "ártatlansága" felett, mivel a bíróság hatályon kívül helyezett egy nem jogerős, első fokú ítéletet. A közszolgálati adó pedig boldogan visszavette az addig állásából rövidebb időre felfüggesztésre ítélt Knézyt.

Bárhogy kerestem, de nem találtam egyetlen hírt sem a bántalmazásról szóló büntetőügy végkifejletéről, a jogerős ítéletről: felmentették, elítélték, mi lett végül vele?

Érdekel ez valakit?

A médiát, és ezek szerint a közvéleményt sem érdekli, ha egy férfit családon belüli erőszakért elítélnek jogerősen, és az sem érdekli, ha ugyanez a férfi nem ért a szakmájához, és mindezek ellenére közszolgálati állásában maradhat.

Írtam dr. Zamecsnik Péternek, a sportriporter volt nejét a büntetőperben képviselő ügyvédnek, hogy tudna-e tájékoztatást adni a bírósági eljárás legalább végkimeneteléről, van-e jogerős ítélet ifjabb Knézy ügyében.

Egy napon belül megkaptam az ügyvéd úrtól a választ, hogy részleteket illetően köti az ügyvédi titoktartás, de:

Az nem képez titkot, hogy az ügy már jogerősen befejeződött és a vádlottat jogerősen elmarasztalta a bíróság felesége és apósa bántalmazása okán.

A bántalmazás 2008-ban történt, az utolsó bírósági hír a médiában 2015-ös. Nem tudom, mikor jött ki a jogerős ítélet. A sportriporter töretlen pályafutását látva felfüggesztett ítéletet kaphatott.

Nem azt várom el, hogy örökös boszorkányüldözésben legyen része, de hiányolom, hogy egy közszolgálati csatornán dolgozó férfi reflektáljon az általa elkövetett bűntettre. Nem látom, hogy lenne bármiféle társadalmi következménye annak, hogy családon belüli bántalmazás büntetőügyében elmarasztalták. Ezt akkor lehetett volna lezárt ügynek tekinteni, ha ez az önreflexió ifjabb Knézytől és egy közszolgálatot ellátó adó részéről is megtörténik.

Ifjabb Knézy utolsó, a médiában fellelhető nyilatkozata ez volt az ügyről:

Szerintem innentől semmi akadálya, hogy újra képernyőre kerüljek. Végre a bíróság is kimondta, hogy alaptalanok azok az állítások, melyekkel a volt feleségem vádol. Abba már bele sem akarok gondolni, hogy egy hazugság miatt hány világ- és Európa-bajnokságról maradtam le.

Ezzel szemben Ifjabb Knézyt jogerősen bűnösnek találta a bíróság felesége és apósa bántalmazásában.

Ahogy Marton Lászlót, férjet, családapát, nők tucatjaival szexuálisan visszaélő rendezőt a vígszínházi szerződésbontást követően már újra foglalkoztatja a Veszprémi Petőfi Színház és a Rózsavölgyi Szalon, úgy a közszolgálati tévé adó csont nélkül alkalmazásban, mi több, mikrofonnál hagyta Ifjabb Knézyt jogerős elítélése után. Nem volt hely egy háttérmunkára, szerkesztői feladatra: első vonalban dolgozik, világbajnokságokat közvetít millióknak. Pocsékul.

Kiss László úszóedző még arra hivatkozott, hogy szerinte jogellenesen hozta le a sajtó évtizedekkel később a korabeli ítéletet, miközben "mindenki tudott erről", közte az az úszószakma, aki a börtönből egyenesen fiatal lányok közé helyezte el a csoportos nemi erőszak vádjában elítélt Kisst.

Ifjabb Knézy Jenő már erre sem hivatkozhat, mert a hazai média egyként asszisztált ahhoz, hogy a bántalmazási ügyében meghozott jogerős ítélet közzététele nélkül lebegjen a köztudatban. Ezzel egyébként Knézynek sem használva, mert ezért hozom elő 2018-ban.

Ifjabb Knézy volt az a sportriporter, aki 2016-ban, a riói olimpián, a rajtnál és a verseny során sem mondta ki a NOB színeiben induló menekült-válogatott szír úszónőjének, Yusra Mardini nevét. Egy évvel azután, hogy belehazudta a sajtóba, hogy "nem verte meg a feleségét és apósát", és neki a képernyőn a helye.

Novák Katalin családügyi államtitkár szerint az egy fő hímnemű Marton László és egy fő nőnemű felesége egy család. Akkor is, ha mellette nők tucatjaival erőszakoskodik a férj, azt rendezői hivatásnak nevezve.

Novák Katalin családügyi államtitkár szerint, ha a nemek szerinte megfelelő arányt mutatnak, törvényileg kell védeni olyan családot is, ahol a férfi ‒ ifjabb Knézy ‒ lábbal rugdossa felesége fejét.

Egy férfi, egy nő. Egy család. Magyarok. Nem migránsok, hazai kultúra. Társadalmunk jeles férfiai.

A focirajongó magyar miniszterelnök és kormánya pedig azt nevezi közszolgálatnak, ahol társadalmi csoportok elleni uszítás, rémhírterjesztés közben egy családon belüli bántalmazó beszélhet milliókhoz.

 

Eszes Beáta

(Címlapfotó: Ifjabb Knézy Jenő 2010 novemberében ‒ Székelyhidi Balázs, Magyar Nemzet)

 

 

 

 

 

A magyar hörcsög

screen-shot-2013-08-25-at-8_37_52-am1-1.jpg

Talán még a leglelkesebb, legbüszkébb Fidesz-hívők – ott van mindjárt demonstrátornak Kovács Ákos, irigylésre méltóan független nótaénekes – sem tekintik Magyarországot világhatalmi tényezőnek. Nos, ebben a nyegle általánosításában nem lehetünk egészen biztosak. Valószínűleg akad néhány példány közülük akikkel simán el lehetne hitetni azt, hogy bár Magyarország Európában található, de annál jóval nagyobb földrajzi területet foglal el. Amolyan Bazi Nagy Magyarországról van szó, amely kiterjedésére nézve szakrális. Akkora, hogy nem is fér el a planétán, és elnyúlik egészen az Alfa Centauriig. Az igazság ezzel szemben sajnos kiábrándító. Szinte hihetetlen, de hazánk kisebb mint Szíria, bár az utóbbi jelenleg brutális átalakítás alatt áll. A jelentéktelen Svájcnál szerencsére nagyobbak vagyunk, a haldokló Németország pedig már nem számít.

Esetleg legyünk reálisan büszkék és ne hülyék. Magyarország nem nemzeti oroszlán, még csak nem is liberális puma. Ha már mindenáron valamelyik ártatlan emlősállatot zaklatni kell ezzel az értelmetlen hasonlattal, akkor talán leginkább egy feldühödött, mindenre elszánt fasiszta hörcsögre hasonlít. Grandiózus látvány! A magyar hörcsög ugrani készül. Ha megteszi ezt a bátor cselekedetet, nagy feltűnést nem fog vele kelteni a nagyvilágban, bár a jeles esemény hazai visszhangja valószínűleg hatalmas lesz, és arról fognak harsogni a propagandalapok, szerencsére van itt nekünk egy amolyan jóféle miniszterelnökünk, aki jelentős szerepet játszik a passzátszél kialakulásában. Tulajdonképpen ő tartja az egészet mozgásban. Ha mindehhez hozzátesszük a Coriolis-erőben betöltött jelentős szerepét, bizony igazán büszkék lehetünk rá. Meg a harcinadrágjára.

Tudományt, oktatást, alapkutatásokat visszafejleszteni, megregulázni minden időben öngyilkos hajlamokra utalt. Könnyedén tönkre lehet tenni vele egy országot, de akár egy pompásan összedobott birodalmat is.

A Magyar Gazdasági Csoda titka valószínűleg abban rejlik, hogy a magyar kormány (O. V.) nagyon keveset költ számára lényegtelen, felesleges, unalmas területekre, ezzel szemben ügyesen lop. Könnyű csodálatos makrogazdasági mutatókat produkálni, ha rendeletileg eltörlik a szegénységet, a szociális kiadásokat brutálisan lecsökkentik, majd csendben megszüntetik. Akkora gazdasági megszorításokat, amekkorákat O. Viktor és csapattársai 2010 óta a tisztelt nép nyakába varrtak, még egyetlen magyar kormány sem merészelt megcselekedni. Valójában nem volt nehéz mutatvány, csak le kellett tagadni, illetve támogatásként kellett kommunikálni. Erről a témáról már mindenki mindet megírt – teljesen hiábavalóan –, sok izgalmas újdonságot nem lehet hozzátenni, de azt mindenképpen el kell ismerni, rendkívül sikeres stratégiáról van szó. Egy nemzeti BDSM-party-n veszünk részt, amely ráadásul keresztény gyökerű.

Vagyunk mi, van Európa, és létezik a nagyvilág. Nagyságrendi problémákkal küszködünk, illetve egy komoly kisebbségi komplexusban szenvedő, antiszociális, de nagyratörő miniszterelnökkel. Nem túl szerencsés konstelláció.

A világgal nem az a baj, hogy tele van olyan migránsokkal, akik nem fehérek, nem keresztény gyökerűek, rengetegen vannak, az MTI. szerint ráadásul ártatlan szüzeket becstelenítenek meg életvitelszerűen, hanem azzal, hogy jópáran közülük tanulnak is.

Nem csak bujálkodnak és megállíthatatlanul szaporodnak, hanem jelentős gazdasági tényezővé váltak. Valahogy úgy, mint egykor a Brit Birodalom. A nyugati technológia nagy részét keleten állítják elő, sőt az ottani oktatás jelentős fejlesztésének köszönhetően szép lassan ott is fejlesztik. Mit tud ez ellen tenni a mi világverő Orbán Viktorunk? Felhúz egy multifunkciós kerítést, agyoncsapja az oktatást és kijelenti, mi vagyunk a keresztények. Ki nem szarja ezt le, válaszolja erre tiszteletlenül Kína és India.

Európa számára a leghatékonyabb stratégia a gátlástalan agyelszívás lenne, ameddig még megteheti. Ha kulcsra zárjuk az ajtót, majd harciasan eldobjuk a kulcsot, szép lassan ki fogunk pusztulni, mint a neandervölgyiek.

Hohó! – horkan fel erre a dicsőséges Magyar Időkben jártas, többszörösen kétharmados többség. Pont erre találtuk ki mink’ a zseniális keleti nyitást!

Ilyen kicsi piaccal, mint Magyarország? Az EU ellenében? Orbánnak el kéne végre döntenie kivel van. Azzal, hogy össze-vissza ugrándozik Oroszország, Ázsia, Elefántcsontpart és ki tudja még kik között, hosszú távon tönkreteszi az országot, bár valószínűleg ez őt és kedves családját zavarja a legkevésbé. A magyar kereskedőházak tragikomikus története azt mutatja Szijjártó efendin és a légitársaságokon kívül nem nagyon lelkesít fel senkit sem Magyarország mérhetetlen potenciálja. Na jó, ott vannak még egy lelkes k.u.k.-örvendezéshez a hűséges nertársak, de azok csak viszik a pénzt, hasznot nem nagyon hajtanak. Ők is pont olyanok mint a kereskedőházak. Haszontalanok. A kör ezzel bezárult, aztán nulla lett belőle.

Ott egye meg a fene! Ha harc, hát legyen harc. A magyar harci-hörcsög, Németh Szilárddal a háta mögött immár bátran fejest ugorhat a vízbe. A kormánypropaganda szerint hatalmas hullámokat fog vetni, majd megállíthatatlanul hasítani fogja vizet. Ha szerencsénk lesz, valahogy majd sikerül szegény, szerencsétlen párának partra evickélnie.

 

Faji törvények?

sziria-kelet-guta-e1519995480288-1024x577.jpg

Kopogtattak

Az egészségtelen cinizmus mellyel az emberfia néhány depresszióra hajlamos példánya bizonyos idő után védekezésül körbe veszi magát, aztán onnan pislog kifelé, hogy időnként megnézze, mi a jó fene történik körülötte, hát az néha bizony megrepedezik és akkor az illető  úgy érzi, hogy itt valami rossz, valami egészen embertelenül és kurvára rossz, ami arra készteti, gondolkozzon el azon, hogy jó-e itt, ebben az országban élni, mármint amiben született, és talán néha úgy érezte, nagyjából békésen eléldegélhet, aztán majd valamikor különösebb feltűnés nélkül meghal, de addig legalább azzal foglalkozhat amivel akar, meg szeret, mert ugye nincs éhínség, nem dúl háború, a klíma is elviselhető, a szomszédokkal ki lehet jönni, néha hoznak ezt-azt, meg aztán az ember is átvisz néhány dolgot, amiről azt sejti örülni fognak neki, sőt előbb-utóbb találkozik olyan emberekkel, akik nem hiszik azt, hogy tökéletesek, nem tömik degeszre állandóan hasznos tanácsokkal, csupán meghallgatják, ami nagy szó, mivel az emberek nagy része leginkább panaszkodni szeret, esetleg másokat szid, kibeszél a hátuk mögött, ami valóban jó mulatság, de figyelmesen hallgatni csak kevesen képesek, mondhatni azt, hogy az emberek egyre kevésbé figyelnek oda egymásra, ami nem biztos, hogy igaz, mivel elképzelhető, hogy régebben is így volt, csak hát erről kései születése okán nem rendelkezhet személyes tapasztalattal aki most él, de ez annyira talán nem is fontos, a filozófusok meg más efféle éhenkórászok foglalkoztak eleget az elidegenedéssel, amiből olyan ménkű vastag könyveket írtak, amin átlagos képességű ember élve nem képes átrágni magát, így valójában az is megeshet, az ember nincs is tisztában azzal, hogy ő most éppen ilyen elidegenedett állapotban létezik, emiatt beéri annyival, hogy van, meg vannak mások is körülötte, szóval amíg nagyobb baj nincs, nem nagyon érdekli az ilyesmi, kínlódjanak ezzel a kérdéssel az olyanok akiknek ez a munkájuk, rendes emberek inkább művelik földjeiket és tökéletesen elégedettek azzal, hogy az ő kertjük is pont olyan szép zöld mint a szomszédoké, azaz kerek a világ és élhető, ráadásul ebbe a világocskába nagyjából ő is belepasszol, ami olykor boldogságot okoz számára, de amikor ebbe a létezésébe egyesek azzal rondítanak bele, hogy azt állítják magukról, kizárólag ők képviselik a jót, az erkölcsöt, ráadásul tévedhetetlenek és minden bajra tudnak egy pompás megoldást, legfőképpen ujjal mutogatnak azokra, akik ránk hozták a rontást, akkor ezeket legszívesebben elküldené az anyjukba, mivel tisztában van vele, hogy született szélhámosok, akik zsigerből hazudnak, de nem küldheti el őket sehová, mivel túl sokan hisznek nekik, meg abban, hogy valami szép új világot építenek közösen, mások kizárásával, amit eddig még senkinek sem sikerült összehoznia, pedig rengeteg elvetélt próbálkozás volt már rá, néha megdöbbentően sok hullával, ez utóbbiak számolgatása a történészek dolga, a halottaknak amúgy teljesen mindegy, hogy számolgatják, méricskélik-e őket vagy nem, mivel az ő szempontjukból tökéletesen egyedül nem vannak, mivel mindenki csak egyszer halhat meg, ráadásul leginkább a maga kárára, ami talán a legintimebb dolog a világon, az élők szempontjából természetesen nem mindegy, hogy ki az elhunyt, de ez nagyon bonyolult kérdés, szóval akkor most mi van, mármint itt Magyarországon, amiben megszilárdult egy velejéig romlott, hazug rendszer, amelybe még a derék ellenzék is beletartozik, amire a légékesebb bizonyíték az, hogy mindenféle különösebb tiltakozás nélkül elfogadták a „Stop Sorosnak” elnevezett „faji törvényt”, ami azonban nem egészen igaz, mivel az emberiség egy fajt alkot, szóval a kérdés nem olyan egyértelmű, talán jobb lenne „emberiesség elleni” törvénynek nevezni, ami nem tévedés, valóban nem emberiség elleni elkövetett bűncselekményről van szó, hanem valami olyasmiről, hogy a jelenlegi rendszer, amely egyre inkább erősebb lesz, és úgy néz ki sokáig az is marad, politikai számításból elfogadott egy olyan törvénycsomagot, hogy aki szegény, szerencsétlen, valamilyen okból segítségre szorul, az ott rohadjon meg ahol van, aki pedig azt állítja, hogy ez nem más, mint szemétség, az meg fizessen ezért büntetést, ezzel szemben aki ki tudja fizetni a borsos árú belépti díjat, az nyugodtan jöjjön csak be, még az sem érdekes, hogy többszörös gyilkos, vagy nemzetközileg keresett szélhámos, csak időben és jó sokat fizessen, ezért úgy néz ki, a magyar kormány magáncélokra vámot szed szed az Európai Unió használatáért, ami Magyarországra semmilyen veszélyt nem jelent, mivel olyan hülye nem nagyon akad, aki itt akarna letelepedni, bűnözni, utóbbi tevékenységet a jelenlegi rezsim már rég kisajátította önmaga számára, aztán emiatt érzi az ember úgy, hogy minél előbb el kéne innen húzni a csíkot, mivel ez már megint egy mocskos, szemét rendszer, ami ugyan nézőpont kérdése, mivel egyesek úgy érzik, pont emiatt érdemes itt maradni, nekik ugyanis ez tetszik, szóval igazságot tenni, vitatkozni ezen kár, mivel ez egyéni döntés kérdése, de abból az országból ahol valódi fasiszta törvényeket hoznak és ez még említés szintjén sem merül fel, a tapasztalatok alapján érdemes elpucolni azoknak, akik nem akarnak beállni a csatasorba, mivel nem lételemük a hadakozás, szóval ezek nem faji törvények, hanem „szemét törvények”, amelyet egy aljas politikai elit hozott, amely az ország szégyene, amelynek apropóján később ünnepségeken fognak szónokolni schmidtmária-szerű élőlények, hogy milyen szörnyű volt, de most még persze nagyon jó, amit már rengetegszer eljátszottak itt, ebben az országban, ahol ugye nincs éhínség, nem dúl háború, a klíma is elviselhető, ennek ellenére a dolgok valami miatt mindig úgy alakulnak, hogy alkalmanként egyeseknek el kell innen menniük, ami főként azért kurvára rossz, mivel soha, senki nem tanul belőle.

Balettos fiúk avatták fel a felcsúti Pancho Arénát

felcsut_tanc_pfla_hu.jpg

Profi balett képzésre jártak évekig azok a táncos fiúk, akik a felcsúti stadion-avatón, a budapesti vizes vb-n és Orbán Viktor 2018. március 15-ei nagygyűlésén táncoltak.

Eközben a Magyar Állami Operaház levette műsoráról a Billy Elliot című musicalt arra a kormánypárti sajtócikkre hivatkozva, miszerint a darabban szereplő kiskamasz balett iránti elhivatottsága homoszexuálissá teszi a fiúkat.

Kétségtelenül forróbb lett a hangulat, melegséget vittek a nézők szívébe azok az Orbán-kormány közeli rendezvényeken visszatérően fellépő tehetséges néptáncos fiúk, akiknek táncképzésének és napi edzéseiknek része a professzionális balett. Néptáncos pályájuk mellett többen közülük modern balett formációkban is táncolnak.

A 2017-es budapesti úszó- és vizes világbajnokság megnyitójára – ahol a táncjelenetek közt mások mellett ugyanez az állami keretek közt fenntartott néptánc formáció balettos képzettségű művészei is szerepeltek –  potom 3,4 milliárdot költött a kormány. A Magyar Idők kormánypárti lap tánc-definíciója szerint akkor ez kőkemény állami buzilobbira ment el. A záró ünnepségre hasonló volument tapsoltak el.

vizes_vb_huszar_origo_mudra_laszlo.jpg Fotó: Mudra László, Origo. 2017-es budapesti úszó- és vizes világbajnokság, megnyitó ünnepség

Talán most fog felszisszenni Jezsenszky Miniszterfia Zsolt is, ha megtudja, hogy az István, a király rockopera legutóbbi színpadi változatában szintén ezek a balettal igencsak izzadásig képzett fiúk táncoltak. Szerinte ezzel az államalapítástól kezdve a magyar keresztény nemzeti egységbe foglalták a szerzők a buzulás veszélyét. Izgatottan várom a Szörényi-Jeszenszky párbajt, ahol a Szörényi család színpadművészetből és üzleti szemléletből leckéket ad a rasszista tankönyvéről elhíresült volt külügyminiszter homofób, diszkós dj fiának. Az Erdélyben mára könnyes himnusznak számító nemzeti rockoperát nagy mutatvány lesz meleg-propaganda címen letiltatni.

Ezek a színpadi információk azok számára jelenthetnek csak újdonságot, akiknek az életéből hiányzik a táncos műveltség: alig van olyan professzionális tánc- illetve mozgásművészeti ág, akár sportág, ahol ne balettképzésre alapoznának, ahol ne lenne a balett az edzésterv markáns része: modern tánc, társastánc, néptánc, jazz tánc, műkorcsolya, ritmikus sportgimnasztika, vizes sportágak közül szinkronúszás, de egy tornász vagy toronyugró edzéstervében is szerepelhet a mozgáskoordinációt, testtartást, erőnlétet megalapozó balett.

2018-ban a balettot buziságnak kikiáltó, Andrássy úti Operaházzal szemben áll a hajdani Állami Balett Intézet impozáns, mára üres épülete: szállodává alakítják át. Az intézet elhelyezkedése nem volt véletlen: az opera- vagy klasszikus balett darabokra a táncosok csak átsétáltak. Az opera és balett szellemisége mindenhol a művelt világon egybeforrt.

A legendás intézet Táncművészeti Főiskolává, majd Egyetemmé alakult, intézeti egységében fenntartva a balett oktatást gyermekkortól elkezdő gimnáziumot is, helyileg pedig az Andrássy úti Drechsler-palotából Zuglóba költöztek. A növendékek többéves balett képzés után válthatnak szakirányt modern- vagy akár néptánc kurzusra. Utóbbi a nemzeti szemléletű Orbán-kormány különösen kedvelt művészeti ága. Ám nincs olyan virtuóz kalotaszegi legényest járó profi táncos fiú, aki ne ismerné a relevé, demi-plié, pas-de-deux balett szakszavakat és mozdulatokat.

Szakály György, balettigazgatónak, az Állami Táncművészeti Egyetem rektorának, egyetemi tanárának számos szakmai és állami – Liszt-, Kossuth-, érdemes művész – díjai mellett ott van a második Orbán-kormány alatt átadott Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje.

Nagyon nehéz beleképzelnem magam Ókovács Szilveszter vagy a Magyar Idők végtelenül műveletlen cikkírójának  helyébe: milyen okból érezhették ők és az Operaház vezetése azt, hogy a balett az Orbán-kormány nemzeti kurzusának megvetett területe lenne?

Mikor fogják betiltani az évente kora tavasszal megrendezésre kerülő Budapest Táncfesztivált, közte nemzetközi balett társulatok előadásaival?

A TEK kivonul a Táncművészeti Egyetem most pénteki, június 22-ei balett vizsgaelődására?
Minden jegy elkelt. Ahogy a 2016 óta az Állami Operaházban futó Billy Elliot is telt házas sikerdarab. A musical alapjául szolgáló angol filmdráma számos nemzetközi díjat és jelölést kapott.
Végtelenül ostoba hazugság arra hivatkoznia Ókovácsnak, hogy egy kétéves hazai közönségsiker trendje megváltozna.

Amit viszont hiányolok a Magyar Idők-cikk óta: a táncos szakma megszólalását. Elsősorban az Orbán-kormány rendezvényeire futószalagon táncosokat szállító koreográfus igazgató(k) megszólalását. Illő lenne a Nemzeti Táncszínháznak is nyilatkozni. Azt sem tudom, hogy az azóta kormánypártivá lett TV2-n, még 2006-ban futó Megatánc tehetségkutató zsűrijében szereplő színházi balettigazgatók, egyben neves balettművészek, táncos múltú médiaszemélyiségek mikor fognak véleményt mondani.

Ki vár ez ügyben kire?

orban_marcus_15_huszar_mno_nagy_bela.jpgFotó: Nagy Béla - Magyar Nemzet. Orbán Viktor 2018. március 15-ei nagygyűlése huszár-jelmezes, balett intézetet végzett néptáncosokkal

Csak remélni merem, hogy nem a táncot, a balettot védik majd meg a homoszexualitástól. Ám amikor "fehér keresztény munkavállalók hiánya", a "kereszténység törvényi védelmének szükségessége", a "meleg-propaganda" kijelentések az Alaptörvény módosítása és törvényhozás kapcsán kerülnek vezető hírek közé három napon belül, csak bízni tudok abban, hogy a fent hivatkozott táncszakmai képviselők között vannak még olyanok, akiknek az emberi jogokra épülő demokratikus értékek jelentenek még valamit, és akik még nem vesztették el teljesen a józan eszüket és gerincüket.

 

Eszes Beáta
a szerző közéleti blogger, amatőr balett- és néptáncos múlttal

(Címlap-, legfelső fotó: a felcsúti Pancho Aréna 2014-es megnyitóján táncoló néptánc művészek - pfla.hu / atv.hu)

 

 

 

 

Fideszes keresztények

70-brilliant-oscar-wilde-quotes-640x480.jpg

"Teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberről. Csak az számít, hogy ki mondja." (Oscar Wilde)

 A cél egy keresztény, homofób, idegengyűlölő, rasszista társadalom kialakítása.

Itt, a mi szép kis hazánkban. A cél esetében nyugodtan használható a volt szócska, mivel ez a szándék már régóta megvalósult. A nemzeti – P. C. használata nélkül mifelénk fasiszta – álom végül beteljesedett.

A magyar társadalom – nem túl megfelelő kifejezés, mivel mint valami jótékony, de büdös massza eltünteti az egyéni felelősségét, ezért ebben az esetben konkrét emberekről, személyekről van szó, azaz te, meg te, meg ott ő – hangadó része homofób, idegengyűlölő, haladás-ellenes, rasszista, irgalmatlanul bizalmatlan. Mindezen „nemzeti jellege” mellett rendkívül vendégszerető, de csak abban az esetben ha valaki szerényen bekopog hozzá, majd busásan fizet. Ha nem, akkor gyorsan húzzon innen a francba, mivel nekünk van egy országunk. Mint Kötcsén megtudhattuk, büszke országtulajdonosok vagyunk, bár ez konkrétan inkább egy szűk, kiválasztott rétegre vonatkozik.

Az, hogy ki a keresztény és ki nem, nem egészen egyértelmű. Valószínűleg ezért buzog a bizonyítási vágy néhány izgága emberben. Tulajdonképpen arról van szó, ki megbízható elvtárs, a NER őszinte, elkötelezett híve.

Nem tudni, hogy az Ókovács Szilveszter és N. Horvát Zsófia között kialakult csörte elszigetelt jelenség, amolyan kis közjáték, vagy a Kulturkampf élesedése, belső ellenségek buzgó keresésével. Szilveszter barátunk az Operaház főigazgatója, N. Horvát Zsófia közíróként határozza meg magát, ami legyen ő baja. A fene se tudja, ez utóbbi mit jelent, de valami nagyon komoly dologról lehet szó. Talán egy író, akit közpénzből fizetnek. Mindketten egy anyagilag elnyomó, bűnös rezsim kedvezményezettei, haszonélvezői, szóval amolyan jó elvtársak. N. Horváthnak valószínűleg azt kell bebizonyítania, hogy sokkal jobb elvtárs, mint OKSZ. Olyan aki megérti az új idők szavát és még véletlenül sem tolja a nemzetközi meleglobbi szekerét.

A homoszexuálisok megítélése a mai Magyarországon primitív, középkori, előítéletekkel teli, siralmas. Rendkívül népszerű dolog ellenségnek nyilvánítani, kigúnyolni őket.

Könnyű lenne elintézni a Billy Elliot című előadás kapcsán írt ostoba cikke alapján, hogy ez a N. Horvát Zsófia egy korlátolt, fanatikus, ostoba liba. Ez azonban túl egyszerű és felszínes megállapítás, mindenféle tények ismerete nélkül. A fene se tudja azt, hogy a tisztelt közírónak mi a végzettsége, hány nyelvet beszél, milyen könyveket olvas, szokott-e az utcán verekedni, lopni, köpködni vagy talán aranyból van a szíve van, aki mindenkinek segít a bajban és imádja a macskákat, kivéve a feketéket. Annyit lehet csak róla tudni, hogy hülyeségeket ír, uszít és bárcás kereszténynek nevezi magát. Ez így nagyon kevés. Hagyjuk is inkább a kisnagyságát a nemzetért dógozni'. Valószínűleg csak saját, perverz kereszténységét szertné bizonyítani, ami nem tévesztendő össze az igazi kereszténységgel, amely egészen másról szól. A Pokolban külön részleget tartanak fel az álszentek számára.

Az elmúlt rendszerben az ilyen n. horváth zsófik súgták be azokat a kollégáikat, akik templomba jártak, nem tartották magukat a szocialista emberekhez méltó magatartáshoz, ráadásul nyugati jazzt hallgattak, miközben Coca Colát vedeltek. Ma is ugyanezt teszik csak fordítva. A lényeg a mindenkori haszonszerzés. Szogalalkek mindig is voltak. A mindenféle szabad sajtóért díjakat, jutalmakat, elismeréseket, meg más hasonló csecsebecséket ők kapták meg. Van belőlük egy rakás. Ők csak a közt szolgálják, köz meg ugye folymatosan változik.

Az újságíró kamara pont ezeket a megbízható elvtársakat fogja magába tömöríteni. Ők lesznek „az újságírók”. Aki ebbe a mocskos szervezetbe belép, az viselje nyugodtan ennek minden kellemes következményét. Őket nem fogják kitiltani nyílt pártrendezvényekről, jól megfizetik az írásaikat, ingyen üdülési lehetőséghez juthatnak, kezet foghatnak Orbán Viktorral, sőt ha szerencséjük van, akár Áder Jánossal is. Jól fognak élni, majd ezt idővel bőszen tagadni fogják.

Ehhez mindössze fideszes kereszténynek kell lenniük, azaz homofóbnak, rasszistának, idegengyűlölőnek, megalkuvónak, gyávának. Olyan N. Horvát Zsófiának, aki elvből nem hallgat Csajkovszkijt, illetve Freddie Mercuryt, de ott nyüzsög minden állami rendezvényen, amelyik a közelébe kerül.

Emlékszik még valaki László Petra dicső honvédő cselekedetére, melynek során halált megvető bátorsággal belerúgott egy menekült kislányba? N. H. Zsófia közíró valami ilyesmit csinált, csak ő egy kisfiúval.

Hát ilyenek ezek a derék, fideszes keresztények. Mindenki keressen önmaga számára megfelelő jelzőket, amelyekkel jellemezheti ezeket a közpolgárokat. Ezen aztán igazán kár vitatkozni.

(Jómagam semmiféle író nem vagyok. Sem köz-, sem magánvádas. Ha valaki ezt állítja rólam, hazudik és ezzel megrendíti maradék embertársaimba vetett bizalmamat.)

Ciperszky dilemmája

0821maffia1.jpg

Leonard Ciperszky izgatottan várt Bobby Dinsdalre a „Little Bloody Hamster” nevű bárban. Leonard – akit ismerősei az egyszerűség kedvéért, csak Leonard Ciperszky-nek becéztek a háta mögött – legalább annyira gyűlölte ha megvárakoztatták, mint a nagyvárosi tömegközlekedést, illetve Ernie Brillant tüneményes TV show-it.

A férfi úgy érezte, rendkívül kemény dühroham kezd kialakulni a szervezetében, esetleg valahol a lelkében. Teljesen mindegy, hogy hol, de ez a valami percről percre növekedett, és váratlan, mindent elsöprő kitöréssel fenyegetett. Valaki emiatt ma még brutálisan meg fog halni! Ez nem lehet kétséges – dühöngött magában.  Ciperszky nem ismerte az üres fenyegetés fogalmát, egyszerűen nem tudott mit kezdeni ezzel a kifejezéssel.

Úgy érezte, ha Bobby továbbra is késik, csak egy közepes méretű tömegmészárlás lesz képes lecsillapítani erősen háborgó lelkét. Ettől a gondolattól kissé megnyugodott, bár úgy érezte, a fejét egyre inkább feszíti valami. Egy furcsa vaspántot talált rajta, amiről fogalma sem volt miként kerülhetett oda. Eddig úgy hitte, általában kalapot visel.

Leonard amúgy rendkívül tisztelte Bobby Dinsdale-t, aki buzgó hitközségi tevékenysége mellett mindig szakított időt erőszakos cselekmények szakszerű kivitelezésére. Megfelelő körökben Bobby megbízható, profi, de szelíd bérgyilkosnak számított, amire többnyire áldozatai is rájöttek, bár nem sok idejük maradt mindezen elgondolkodni. Bobby soha nem próbált meg magyarázkodni, jobb belátásra térni, érvelni, csak gondosan lőtt párat, azután a Szent Mbomo és társai templomban gyertyát gyújtott áldozatai emlékére.

A fenébe is – dühöngött Ciperszky – Dinsdale eddig mindig átkozottul pontos volt.

Délelőtt tíz órára beszélték meg halaszthatatlan üzleti megbeszélésüket, de lassan tizenegy óra felé járt az idő. Leonard már a harmadik pohár sörét itta, de idegességében nem jött rá arra, hogy az valójában gyenge minőségű whisky, vagy valami olyasmi. Ez különösebben nem is érdekelte. Sózott mogyoróval mindenesetre alaposan teletömte magát, bár nem tudta megmagyarázni mi célból. Talán csak azért, mivel rendkívül izgatott volt, valamint kedvelte a kedves kis mókusokat. Fontos megbízatása volt Dinsdale számára, aki régóta, megbízhatóan dolgozott neki, ráadásul szerette volna végre beváltani a bérgyilkostól kapott ajándék kuponját.

Karácsony alkalmával Dinsdale megbízható ügyfelei között mindig kisorsolt néhány ajándékutalványt, amit a szerencsés nyertesek 12 hónapon belül válthattak be egy darab, tetszőleges hullára. Az igényesen kivitelezett kuponon békés, havas táj volt látható, fenyőfákkal, rénszarvasokkal, valamint bőségesen szétfröccsent vérrel, némi agyvelővel, esetleg esztétikusan kiontott zsigerekkel. Dinsdale nem becsülte le a marketing eszközök hatékonyságát. „Békés, boldog karácsonyt és kellemes leszámolást!” hangzott a karácsonyi jókívánság. Bobby Dinsdale neve személyiségi okokból nem szerepelt a nagyvonalú ajánlaton, ami teljes mértékben érthető volt részéről. Bobby nem szerette volna, ha a hitközségnél magyarázkodnia kellett volna mellékállása miatt. A férfi azzal is tisztában volt, gazdagon jövedelmező tevékenységét a törvény kíméletlenül üldözi, ráadásul az adóhatóság is szívesen elszöszmötöl az ilyen ügyeken. Nem akart kellemetlenséget okozni sem önmaga, sem megbízói, sem szeretett hitközsége számára.

Ciperszky idegességében beleharapott egy hamutartóba, de nem nagyon bírt vele. A dohányzásról orvosa tanácsára ugyan sikeresen leszokott, de a piszkos hamutartóknak nem bírt ellenállni.

12 óra tájban végre megjelent Dinsdale. A magas, vékony, komoly, de barátságos arcú férfi úgy nézett ki mint egy temetkezési vállalkozó, valamint egy táncos komikus diszharmonikus keveréke. Elsőre ez mindenki számára bizarr összeállításnak tűnt, másodszorra ez az érzés általában meg is erősödött. Egyesek szerint Bobby Dinsdale régebben valóban fellépett táncos komikusként Ernie Brillant tüneményes TV show-jában.

– A fenébe is, Bobby! – fortyant fel dühösen Ciperszky, miközben mogyorók potyogtak ki a szájából. – Már azt hittem visszamentél táncolni Ernie Brillant tüneményes TV showjá-ba. Tudod mennyire gyűlölöm azt a pasast.

– Elgondolkodtam rajta, hogy beszélek vele, de nem – válaszolta Bobby. – Csak ez az átkozott havazás. Nehéz ilyenkor megbízható hóekét szerezni.

– Júliusban? – döbbent meg Ciperszky.

– Nem. Decemberben – felelte Dinsdale hanyagul. – Tudod, Leonard, az ilyesmi télen van.

– Valóban. Képtelen vagyok kiigazodni ezeken a hónapokon – mélázott el Ciperszky. – Valahogy leragadtam tavaly júliusnál. Akkor ezért fáztam ilyen átkozottul egész nap. Na, mindegy. Szóval volna egy megbízásom a számodra, meg ez az utalványom. Beváltanám, ha lehet. Átkozottul kellemetlen ügy. Szeretnék végre pontot tenni a végére.

– Semmi akadálya, Leonard – válaszolta Dinsdale, miközben a sózott mogyorók közül megpróbálta kipiszkálni Ciperszky egyik törött műfogsorát. Leonard ebből naponta többet is elhasznált a hamutartók iránt érzett csillapíthatatlan éhsége miatt. – Ki lenne hát a kedvezményezett?

– Micsoda? – csodálkozott Ciperszky. – Hát én. Úgy értve, enyém az utalvány, de nem engem kell lemészárolnod. Ez nagyon fontos. Kérlek jól vésd az eszedbe.

– Oké! Akkor máshogy fogalmazok. Kit kell ajándékként megölnöm? Tudod, ez nálunk egy alapvető szakmai kérdés. Jobb az ilyesmit mindjárt az elején tisztázni. Nem szeretem a gondatlanságból elkövetett emberölést. Szóval? Ki lenne a leendő megboldogult?

– Rendben. Térjünk végre akkor a tárgyra. Heves üzleti vitába keveredtem… Ja, most nem... Azaz lefeküdt a feleségemmel, majd kirabolt, az a … – Ciperszky hirtelen zavartan elhallgatott.

– Értem – próbálta megnyugtatni Bobby a láthatóan teljesen összezavarodott Ciperszkyt. – Szóval ki lenne ő?

– Fenébe is! Fogalmam sincs – válaszolta kétségbeesetten Ciperszky, a szerencsés megbízó. – Az előbb még itt volt a neve nyelvemen. Közvetlenül a mogyorók mellett. Valami Johnny, vagy ilyesmi. Nem ismered véletlenül?

– De! – felelte határozottan Bobby. – Nagyjából úgy ötven példányban. A te utalványod azonban csak egy példányra szól. A többit ki kell fizetned, bár ilyen mennyiség esetén mindenképpen jár 10 % kedvezmény és egy ajándék kiscicás kulcstartó.

– Nem. Nem, Bobby – felelte Leonard. – Nekem csak egy kell. Pontosabban pont ő nem kell hogy legyen. Érted, ugye? Mindjárt eszembe jut… Nahát! A Johnny név amúgy sem biztos. Fel kell hívnom a feleségemet.

Ciperszky arcszíne először elfehéredett, majd átváltott határozottan rákvörösre.

– Bocs, Bobby. Csak egy pillanat!

Matatott egy kicsit, majd felhívta a feleségét.

– Szia Amanda! Illetve Samantha. Jól mondtam? – szólt a telefonba. – Nem ébresztettelek fel? Ne haragudj, drágám. Tudod jól, kicsim, régóta krónikus időeltolódásban szenvedek. Azt szeretném csak megtudni tőled, hogy hívják azt az illetőt, akivel a múltkor lefeküdtél? Tudod, azt a magas, kisportolt, szőke hajút. Igen, igen. Valóban nagyon szimpatikusnak tűnt, bár elég csúnyán összekaptam vele. Fontos lenne a neve, de egyszerűen nem jut az eszembe.

– Miért érdekel annyira? – kérdezte a felesége unottan.

– Semmi, semmi, drágám. Egy barátommal beszélgetek éppen és megemlítettem neki ezt a mulatságos esetet. Nagyon mókás történet, de jó lenne a hozzá az illető neve és talán a pontos címe is. Nincs róla véletlenül egy fényképed?

– Nincs – felelte mogorván Leonard felesége. – Valami Johnny volt, de a másik nevére nem emlékszem. Te üvöltötted állandóan a családnevét, meg hogy kiirtod, majd a kutyák elé veted a holttestét, pedig nincsenek is kutyáink, csak három mélabús zebrapintyünk. Még valami névjegykártyát is követeltél tőle, mielőtt végül leütött téged.

– Értem, drágám. Most már tudom, minek ez az abroncs a fejemen. Az a kártya… Valami rémlik, de sajnos nem találom. Nem tudnád kideríteni, ki lehetett az? Mégis csak te feküdtél le vele. Ez már közeli kapcsolatnak számít. Szóval, nem árt az illető nevét fejben tartani – próbálta Leonard jobb belátásra bírni a feleségét.

– Leonard, nekem most nincs erre időm és nem is lesz. Amúgy is téged csalt meg, nem engem. Ha nem kaptad volna fel annyira a vizet, talán le is fényképezhetted volna. Túl heves a vérmérsékleted. Nem tudom ki lehetett az, és bevallom nem is nagyon érdekel. Ne felejtsd el, a mama ma este meglátogat minket. Próbálj meg normálisan viselkedni vele. Ha megkérhetlek, ne traktáld megint trendi temetkezési szokásokkal, mint hosszú távú befektetésekkel.

A nő megunta a faggatózást és végül letette a telefont.  Ciperszky pár pillanatig maga elé bámult, de ez sem segített rajta.

– Sajnos ő sem emlékszik a nevére – szólalt meg zavartan. –Fogalmam sincs mit lehetne ilyen esetben tenni.

Bobby rendelt egy pohár sört, valamint egy exkluzív luxusutazást Tanjung Benoába.

– Figyelj, Leonard. Kedvellek téged, meg minden, de fel kell hívnom a figyelmedet arra, hogy nem július van, hanem már december. Csak azt szeretném ezzel mondani, eléggé sürget a határidő. A kuponod napokon belül lejár. Az érvényességét nem hosszabbíthatom meg, mivel ez tisztességtelenség lenne részemről másokkal szemben, akik időben leszámoltak ellenségeikkel. Sajnálom.

– Megértelek, Bobby! Teljes mértékben igazad van. Soha nem is kérnélek ilyenre. Ismersz engem. Mindig tisztességesen ölettem meg veled azokat, akik valami miatt kellemetlenné váltak a számomra. Ez a fickó merő figyelmetlenségből sajnos most megúszta, de sajnálnám elpocsékolni ezt a lehetőséget. Apám mindig azt mondta: – Leo, ne egyél túl sok édességet! Fogalmam sincs, miért jutott ez pont most az eszembe, de megfogadtam a tanácsát. Szóval valakit meg kéne ölnöd.

– Ennek semmi akadálya. Karácsony után azonban fizetned kell érte. Sajnálom. Gondolkodj. Ki legyen az? Ha úgy döntesz, az anyósod többé nem fog meglátogatni benneteket. Csak egy szavadba kerül.

– Csábító ajánlat, de az öreglány amúgy sem fogja már sokáig húzni. Én valami hasznosabbat szeretnék. Olyan igazán örömtelit.

– Nos? – kérdezte türelmesen Bobby Dinsdale, miközben a Tanjung Benoa-i ajánlatokat böngészte.

Leonard Ciperszky elgondolkodott, majd hirtelen felderült az arca.

– Oké! Meg is van, Bobby. Öld meg nekem Ernie Brillant-et. Ezzel egy csapásra véget vetek a tüneményes TV show-inak.

Fénykórság

pall0219a.jpg

Caricature by Claude Serre

Fénykórság

Azt hiszem a közeljövőben meg fogok halni, doktor úr – sóhajtotta lemondóan özvegy Orlanda Gouveia. Az idős hölgy gyászos kijelentése ellenére bizakodóan nézett Dr. Paulo Mascarehnasra, aki derűs arckifejezéssel nyugtázta Gouveia asszony közeli halálhírének sokadik bejelentését.

Ezt bízza csak rám nyugodtan, kedves senhora Gouveia. Higgye el, rendkívül nagy tapasztalatom van ezen a területen. Készülődjék csak nyugodtan az örök fényességre, de az örököseit nyugtassa meg azzal, semmi okuk a nagy sietségre, mivel ön kiváló egészségnek örvend. Remélem nem szándékozik mostanában egy vonat elé vetni magát? Nem lenne bölcs döntés.

Orlanda Gouveia szigorú, szemrehányó tekintettel válaszolt az orvosnak:

Maga aztán mindenből képes tréfát űzni, doktor Mascarehnas. Az egyik nap az ember még nehézkesen vonszolja magát ide-oda, másnap pedig már mások teszik meg vele ugyanezt.

De mit tehetnék az ön érdekében, asszonyom? Esetleg megpróbálhatok rontani az egészségi állapotán, senhora Gouveia. Mi lenne, ha rászokna a dohányzásra, esetleg valamelyik ütősebb drogra? – javasolta az orvos.

Már megint csak a bolondját járatja egy szegény, védtelen özvegyasszonnyal, aki éppen a halálára készül – válaszolta sértődötten tia Orlanda. – Azért köszönöm doktor úr a felírt gyógyszereket, bár a mennyiségüket az állapotomhoz képest kissé kevésnek találom. Isten önnel, doktor úr. Talán most találkoztunk utoljára.

Senhora Gouveia, ön már jó pár éve készül arra, hogy békésen elhunyjon, de ennek megvalósításába mindig becsúszik egy kis hiba. Történetesen az, hogy folyamatosan életben marad – felelte mosolyogva az orvos. – Mas à vista, senhora Gouveia!

Az idős asszony feladta a küzdelmet. Nehézkesen, nyögdécselve kászálódott fel székéből, majd ennek kissé ellentmondva, frissen és fürgén hagyta el a rendelőt.

Miután Gouveia asszony becsukta maga mögött az ajtót, az orvos asszisztenséhez, Izelia VHG-313-hoz fordult.

Látod, Izelia. Ez lehet a hosszú élet titka. Korán el kell kezdeni haldokolni, aztán alaposan elnyújtani a dolgot.

Hatékony módszernek tűnik – felelte Izelia VHG-313, aki furcsa neve ellenére nem robot, hanem élő személy volt.

A lány szülei annak idején képtelenek voltak megegyezni abban, hogy az újszülött melyikük családjának nevét kapja meg. Hetekig tartó, fizikai erőszaktól sem mentes, kemény csatározás után végül kiegyeztek akkori kocsijuk rendszámában.

Izelia megjelenésében legfeltűnőbb a haja volt. Frizurája nem sokáig tétlenkedett a fején, úgy értve, hogy folyamatosan váltogatta színét, formáját, állagát és mennyiségét. Jelenleg középhosszú állapotban létezett, szürkés színét néhány helyen diszkrét égésnyomok tarkították.

Akkor hát, rohamra fel, Izelia – adta ki utasítását az orvos. – Jöhet a következő szenvedő organizmusunk. Izgi, mi?

A lány mosolyogva megnyomott egy gombot, amely a váróteremben zöld fénnyel jelezte, szabad a leszállópálya.

Magas, vékony, feltűnően sápadt, sötét hajú férfi lépett be az ajtón. Zavartan körbenézett, majd óvatosan becsukta maga mögött az ajtót.

Üdvözlöm, doktor úr! Kisasszony. Önt is természetesen – szólalt meg csendesen.

Szép jó napot, kedves Galhardo úr! Mivel aranyozhatnám be ez utóbbit a magam szerény eszközeivel? – érdeklődött doktor Mascarehnas, majd így folytatta – Az ön teljes neve ha az emlékezetem nem csal, Bruno Galhardo. Remélem nem változtatott ezen a szép szokásán. A születési idejét is gondolom gondosan megőrizte számunkra. Szabadna megtudakolnunk?

Hogyne – felelte Galhardo. – Maradtam a megszokott Bruno Galhardnál. 1968. április 18-án születtem.

Remek évjárat – jegyezte meg erre Mascarehnas. – Az ezt megelőző időszakban rendkívül sokat esett az eső, emiatt igazán bőséges volt a gyermekáldás. Szóval mik a panaszai?

Az orvos Galhardo feltűnően sápadt arcszínét elnézve arra gondolt, a férfi valószínűleg a közeljövőben meg fog halni, de annak a lehetőségét sem zárta ki, hogy jelenleg már ebben az állapotában van. Talán vámpír vagy zombi, esetleg visszajáró lélek.

Nem is tudom – felelte bizonytalanul Galhardo –, talán csak valami semmiség az egész.

Jó lenne erről a semmiségről valami közelebbit megtudnom, aztán közösen összehozunk valami kórságot a maga számára. Egy csinos kis beutalót vérvételre mindenesetre fogadjon el bátran Izelia kisasszonytól. Nagyon ért ám az ilyesmik gyártásához.

Hogyne, hogyne… – felelte a viaszosan sápadt arcszínű Galhardo. – Köszönöm szépen. Szóval, arról lenne szó… Illetve, csak azt szeretném megkérdezni öntől, doktor úr, létezik-e olyan betegség, amely derengéssel jár?

Hűha – nézett fel meglepetten az orvos. – Ezt meg hogy érti? Szédelgés, émelygés... Ilyesmik gyakran előfordulnak. Derengésről azonban még nem hallottam. Mit jelent ez pontosan?

Hát azt amit. Derengést. Világítok, fénylek. Ragyogok mint egy neoncső.

Mármint csak úgy magában, illetve bőrön át? – érdeklődött Mascarehnas.

Igen, kérem. Úgy valahogy. Az egész úgy nagyjából 4 hónapja kezdődött. Először csak halványan, alig észrevehetően. Úgy gondoltam csupán az utcai világítást verem vissza. De később a fényem egyre erősödött. Próbáltam a feleségem előtt leplezni a dolgot. Nem akartam szegényt nyugtalanítani ezzel. Mindig megvártam amíg elalszik, addig én olvasgattam. Az olvasólámpa egy ideig elnyomta a fényemet, de mára megfordult a helyzet. Én halványítom el azt. Két hete, éjszaka rendkívül nagy volt a forróság, emiatt álmomban ösztönösen lerúgtam magamról a takarót. A feleségem ekkor rám szólt, hogy ne szórakozzak vele. Hajnali háromkor már igazán lekapcsolhatnám a világítást. Be kellett vallanom neki, hogy képtelen vagyok erre. Az egész szoba fényárban úszott. Hát… ezt már nem is nevezhetném derengésnek. Ha ez így folytatódik, úgy fogok világítani, mint egy légvédelmi reflektor. Szegény feleségem, amikor konkrétan rávilágítottam a problémámmal, először rendkívül megrémült, majd elkezdett mindenfélével kenegetni. Naptej, napolaj, testápoló, fényvédő krém. Még valami fekete tempera festéket is kipróbált, de hasztalan. Simán átütöttem mindenen. Olyan lettem, mint egy fordított működésű vámpír. Rettegve kerülöm a sötétséget. Sűrű szövésű, vastag ruhákkal még valahogy el tudnám nyomni a saját fényemet, de az arcom előtt folyamatosan egy hegesztőpajzsot kellene hordanom, ami miatt úgy néznék ki, mint egy idióta. Egészen meggyőző módon.

Rendkívül érdekes, Galhardo úr. Mondhatni tüneményes – jegyezte meg Mascarehnas. – Kérem vegye le az ingét és fáradjon be velem ide, ebbe a kis raktárhelyiségbe. A sötét miatt lenne rá szükség.

Bruno Galhardo gyorsan levetkőzött, majd az orvossal együtt bementek egy ablaktalan, kis helyiségbe.

Most pedig lekapcsolom a villanyt – mondta Dr. Mascarehnas, majd meglepődve visszahőkölt.

Hoppá! Nincs is felkapcsolva. Ez félelmetes! Úgy értem, ez a nappali világosság, amit maga művel, illetve áraszt. Egy pillanat.

Megfogta fényesen világító páciensének karját, majd kapargatni kezdte. Semmi. Egy alkoholos vattával elkezdte dörzsölni Bruno mellkasát. Megkérte a beteget menjen ki. Mikor a raktár sötétségbe borult, meglepődve tapasztalta, a vatta egyáltalán nem világít. Fejét tanácstalanul csóválva visszament a rendelőbe.

Annyit biztosan mondhatok önnek, hogy fogalmam sincs mi a fene lehet ez. Nem érte mostanában erős sokkhatás, stressz, ilyesmi? Nem került kapcsolatba sugárzó anyagokkal?

Nem, doktor úr. A fiammal, Joãóval nemrég elmentünk egy ilyen interaktív, technikai valamire. Ott gyorsan kerítettem magamnak egy Geiger–Müller-számlálót, de nem jelzett magasabb értéket. Ebből a szempontból teljesen normális vagyok. Csak ugye ez a belőlem áradó fény. Mihez kezdjek így?

Talán próbálja meg élvezni – felelte az orvos. – Úgy értem, ha már ilyen szépen világít, akkor használja ki ezt a képességét. Barlangásszon, menjen el partikra, aztán kápráztassa el a jelenlévőket. Légitámadások során azonban ne nagyon mászkáljon az utcán. Elhiszem, hogy nem könnyű ezt elfogadnia, de gondoljon bele, más, aki például tolószékbe kényszerül, sokkal nehezebb helyzetben van. Az ugye fogyatékosság, ami pedig magát illeti, az inkább egy kis ráadás, amolyan többességesség, vagy minek nevezzem. Mindenesetre adok önnek egy kórházi beutalót, ott majd elbíbelődnek magával. Imádják az ilyesmit. Fogja fel ezt úgy mint egy vidámparki látogatást. Az összes orvosi műszert, szerkezetet kipróbálhatja. CT, MR, kolonószkópia. Csupa érdekes, izgalmas élmény. Egy-két tudományos közleménybe garantáltan bekerülhet a neve, ha hozzájárul ehhez. A magam részéről csak ennyit tehetek önért. Talán a fényerőssége egy idő után stabilizálódik, most mindenesetre kellemes, barátságos fényt áraszt. Kérem semmiképpen se hasonlítsa magát egy rideg neoncsőhöz, mivel ez komplexusok kialakulásához vezethet. Nézegessen inkább képeket különböző világítótornyokról. Ez nagyban megnövelheti az önbizalmát.

Hát köszönöm, doktor úr – válaszolta bizonytalanul Bruno Galhardo, majd megvakarta a fejét.

Szóval, talán nem is betegségről van szó? – kérdezte.

Úgy vélem nem, Galhardo úr. Mindössze talán egy evolúciós ugrás. Ha az utódai is bekapcsolódnak, úgy értem elkezdenek világítani, nagy valószínűséggel erről lehet szó.

Bruno Galhardo elbúcsúzott. Miután ketten maradtak, Dr. Paulo Mascarehnas Izelia VHG-313-hoz fordult.

Nos, Izelia. Mi a véleményed a látottakról? – kérdezte.

Szerintem tök menő – válaszolta a lány.

Remek meglátás! Mindig is imádtam tömör, lényegre törő megállapításaidat – mondta Dr. Mascarehnas. – A tudós elmék is minden bizonnyal valami ilyesmit fognak megállapítani, miután az orvosok és a kutatók befejezik a hónapokig tartó ki-be mászkálást szegény Bruno barátunk testében. Ez számomra egészen világos.

Tüntike

image_1_2.jpg

"Gyalázkodásba és nevetségességbe torkollott Sorosék tüntikéje." (Origo)

Na, so. Olyan tündi-bündi tüntike.

Marhaság. Most, hogy a disznófejű Nagyurat gyakorlatilag kiebrudalták Budapestről, még inkább nevetségessé vált az egész Origo szerkesztőségi – vagy diszpécserközponti – gárdája. Egy rövidke mondatba négy hazugságot belegyömöszölni bizony remek teljesítmény. Vajon hány óráig tartott az összeeszkábálása eme műremeknek és mennyit fizettek érte? Gyaníthatóan eleget. Esetleg egy jelenlegi fontos ember leküldte jól sikerült végtermékét emailben az irányítóközpontból? Mindenesetre átok reájuk, akik eladták lelküket Orbánnak! Gyalázkodás ezzel teljesítve.

Az Origo szerkesztőségét vajon ki finanszírozza? A Szentlélek, Csizmadia Lászó és baráti köre, esetleg Baron Samedie, a sírok örzője? Ez van. Gyalázkodásba és nevetségességbe torkollott Mészáros Lőrinc színvonaltalan portálocskája. 

Tüntike, mi? Mint egykor a polgári gödröcskék. A Választás.hu ábrájából szépen kirajzolódik egy kellemetlen tendencia. Az Origo viccportál sztahanovista dolgozói is láthatják, ha máshol nem, talán otthon, egy elsötétített szobában, esetleg a mellékhelységben szorongva, mondjuk a nagymama laptopján, hogy a Nagy Puhos Testvér hatalmas médiafölénye, valamint zavarosan barna propaganda-zuhataga ellenére is kezd kiszorulni a fővárosból.

Ha valaki elveszti Budapestet, az előbb vagy utóbb, de elveszti az országot is. Ha lassan is, de az igazság eljut vidékre, előbb mint szemenszedett hazugság, aztán meg, hogy az anyjuk Istenit, ez tényleg igaz formájában. Na, az lesz az pillanat, amikor jogosan beszélhetünk gyalázkodásról és még sok minden másról.

Lesz munkája a vadi új Orbán-vezérigazgatóságnak, ha rá akarják tenni mancsukat Budapestre. Az elmúlt 8 év alatt szépen lerohasztották a fővárost. A tömegközlekedés igazán példaértékű.

Az ellenzéki pártok sem játszhatják már sokáig a hülyét. Dönteniük kell az Orbán biztosította viszonylagos biztonságos és kényelmes életkörülmények, valamint a bizonytalan és sok munkával járó vidéki turnék között. Velük Orbánnak talán könnyű dolga lesz. Felvásárolja, kitiltja, semmibe veszi, megzsarolja őket, kedve szerint. Sok energiát nem fog rájuk pocsékolni. Jó szokása szerint valószínűleg szóba sem áll velük. Vitatkozhatnak majd Németh Szilárd megingathatatlan észérveivel, könnyed retorikájával.

Tüntike? Mi van, békeporontyok? Békemenetecske, meg "Lánc, lánc eszterlánc, eszterlánci cérna," "transzformált" közpénzből. Az van.

Gyalázkodásnak számít, ha a tüntetések szónokai kimondják azt, Orbán csak saját érdekeit védi, magán média és gazdasági birodalmat épített ki, törvényesítette a korrupciót, kivéreztette az oktatást és az egészségügyet? Az Origo újságírói annyira mamlaszok (Illetve félre a politikai korrektséggel. Beszari alakok, ez az igazság.), hogy már az sem érdekli őket, saját szakmai hitelességüket (?) rég lenullázták. Nagyjából annyi önálló gondolatuk van mint a középkori, másoló szerzeteseknek. Legfőbb dolguk pénzügyi egyenlegeik önfeledt nézegetése. Ha már gyalázkodásról írnak, legalább próbálják meg értelmezni azt, amiket tollba mondanak nekik a pártközpontból.

A kormány ellenes tüntetőket szerintük Soros György finanszírozza, a Békemenetet pedig maga az Ausztrál Üdvhadsereg. Majdnem mindegy, hogy honnan szereznek a szervezők pénzt, az Origó és klónjai titkos videófelvételekkel úgyis be fogják bizonyítani, hogy Soros György, Gyurcsány és a cionisták osztogatták a pénzt, ráadásul még csak nem is Erzsébet-utalvány formájában, hanem dollárban. Elég, ha a tüntetők közül valaki előveszi a pénztárcáját, aztán már mehet adásba „A lám-lám, naugyehogy!”. 

A budapesti tüntetések nem ideológiákról, pártokról, választásról szólnak, hanem konkrétan Orbán Viktor megbuktatásáról. A Fidesz által kisakkozott választási rendszer, a fékek és ellensúlyok kiiktatása, a közintézmények einstandolása miatt ez választással nem nagyon lehetséges. Még egy nyomorult népszavazást sem lehet összehozni, ha azt a Fidesz blokkolni kívánja.

Tekintsük talán az oroszlánszívű Origót a szabad sajtó etalonjának? Tekintse annak az, akinek nincs ki mind a négy kereke, illetve vigyázzba vágja magát, ha a rádióban meghallja felcsendülni Orbán Viktor lágyan karcos hangját.

Magyar miniszterelnök ellen még nem nagyon tüntettek beiktatásakor. Már ez is remek móka lesz. Érdekli-e vajon a tiltakozás résztvevőitt majd az, hogy valaki jobbikos, druida, liberális, maoista, sikeres ingatlanszakértő, esetleg városszerte oly népszerű patológus? Olyan nagyon már nem. Ezek az idők elmúltak. Lassan észre kellene venni, hogy Magyarországon nincs demokrácia, valamint azt, hogy Fidesz nem a magyar választók érdekeit képviseli, hanem csak a sajátját. Egy erőforrásokat pazarló, önfenntartó rendszerré vált. Felvásárolja híveit, méregdrága propagandával megdolgozza őket, oszt', jónapot. Jöhet a lenyúlás, ráadásul nemzeti érdekekre hivatkozva. Jól bejáratott szisztéma. Minek ilyenkor lelkizni, meg értelmetlen ideológiai vitákba keveredni? Orbán eddig is ezt használta ki, most is erre fog játszani.

A kormánypropaganda azt fogja hirdetni, a „magyar” kormány elleni „demokrácia” ellenes tüntetést Soros pénzeli, és ismét gyalázkodásba, nevetségességbe fog fulladni. Mást nem nagyon tudnak kitalálni. Ha az Origo és számtalan tesója ezt megírja, azt jelenti, alapos kontroll alatt tevékenykednek. Mily meglepő!

Orbánnak lassan nem marad más választása mint bírságolni, zsarolni, fenyegetőzni, büntetni, tiltani. Bosszút állni, elégtételt venni. Mindebből pedig bármi kisülhet. Akár még egy országos szintű gyalázkodás is.

A lehetőségek között ott van még a kussolás és a jól bevált lapítás. Majd kiderül, ha kiderül.

gazsibacsilotetu.jpg

Rendszer-visszaváltás

download-12-e1506060371520-1024x576.jpgRémusz bácsi meséi: Mese a rókáról és a kópé tücsök pajtásról

„Most is és mindig is arra törekedtem, hogy a 3/3-ot szolgáljam, az ő érdekeiket is szolgáljam.” (Orbán Viktor)

Ez, így, eléggé cinkes beszólás. Nagyon reklámozza Orbán a szolgáltatásait (rejtett termékmegjelenítés), ha egy mondaton belül kétszer is megemlítette azokat. Ezt a huncutságot bizony érdemes lesz gondosan felírni, mégpedig a kéménybe korommal, mivel a kormányfő szavai nagyjából annyit is érnek. Eddig is így volt, eztán’ meg majd fokozottan így lesz. Máshol ezt hívják ordas nagy hazugságnak, nálunk pedig miniszterelnöki rádióinterjúnak.

Orbán már el is kezdte kiszórni az említett 3/3-ából azokat, akik számára nem oly kedvesek. Szíves közlése alapján nem azt kell figyelembe venni amit mond, hanem akiket kinyír.

A választások előtt a Fidesz hívei kínosan hallgattak. Nem nagyon büszkélkedtek. Sorosozáson, migránsozáson kívül nem nagyon foglalkoztak mással. Korrupcióval, ilyen-olyan pénzekkel kapcsolatban nem szívesen keveredtek vitába. Érezték, az ilyen cselekedetek nem tartoznak nemzeti identitásunk kinyilvánításához. A fényes győzelem után ez stratégia megváltozott, mégpedig így:

 – Ja, bocs, dehogynem. A kedvenceink annyit lopnak, amennyit csak akarnak. Ehhez nektek semmi közötök, rohadék libsik!

Orbánnak immár hivatalos bárcája van arról, miszerint Magyarországon bármit és bárkit kifoszthat. Erre tényleg vonatkozik a 3/3-ad. Valójában most és mindig arra fog törekedni, hogy a 3/3-ad az ő érdekeit szolgálja. Akinek ez nem tetszik, az sajnos pórul járt, aztán mehet panaszkodni ahová csak akar, foganatja úgy sem lesz.

Minden rendszernek megvannak korlátai. Orbánnak most talán az az egyik legfontosabb feladata, hogy ezt mindenki tudomására hozza. Tüntetni, tiltakozni lehet, ami jelen helyzetben még hasznos is számára, mivel ebből is látszik, Magyarországon a szólásszabadsággal minden rendben van. Vígan lehet nagyon csúnyákat kiabálni a miniszterelnökre. Az MTV legfeljebb bevág hozzá néhány képet a 2006-os randalírozásról.

Ha valaki túlságosan gyakran fejezi ki elégedetlenség a „népfelség ellen”, legfeljebb felkerül egy olyan listára, amelyen már minden bizonnyal ott is szerepel a neve. Kezdődhet a gondos strigulázás.

Megtörtént tehát a rendszer visszaváltása. Visszatértünk az 1989 előtti időkbe. Irányított demokráciából átmentünk valami illiberális kulimászba, amiben a legtöbb embernek valahogy meg kell élni. A partizánokat, a városi legendákkal ellentétben, nem nagyon fizeti meg bőségesen Soros György. A gaz spekulánsnak még egy nyomorult újságot sem sikerült összekaparnia, miközben Orbán letarolta a magyarországi médiapiacot.

Lehet persze azt mondani, hogy a 444-et, meg a Kisállattenyésztők lapját Soros György finanszírozza, de közel sem olyan nagyvonalúan, mint a kormány a saját médiabirodalmát. Azt pedig talán még a legelvetemültebb Orbán-hívők sem állíthatják, hogy Simicska Lajos Soros György ügynöke lett volna. A Magyar Nemzet a narancsos választások után gyorsan meg is boldogult. Ha valaha feléled, nem lenne túlságosan meglepő, ha majdani főszerkesztőjét Bayer Zsoltnak hívnák, aki többször is tanúságát tette már elfogulatlanságának, józanságának, jámbor, istenfélő (jelenleg épp katolikus) természetének, igazságérzetének. A pornólapok között szépen elférne az ő lapja is, Magyar Trágárkodás címmel.

A dolgos, egyszerű polgár számára most az a legfontosabb probléma, hogy valahogy meg kell élnie. Ezt a vágyát nem hánytorgathatja fel számára senki. Sem ellenzéki messiás, sem valami új földesúr.

Ezt a 2018-as választást nem lehet egy vállrándítással elintézni. Orbán furcsa egypártrendszere megszilárdult. Itt az ideje az örvendezésnek, illetve az óvatos tapogatódzásnak.

Néhány apróság ugyan akad, ami gondot okozhat a győztes számára, de ezek nem túl veszélyesek. Ha az Európai Unió a bíróságok függetlenségét elengedhetetlen feltételéül szabná a kifizetések folyósításának, akkor Magyarország amolyan megtűrt kategóriába kerülhet. Az EU azonban nem a gyorsaságáról híres, az Európai Parlament ráadásul nem is támogatja az ötletet. Nem ez fogja bedönteni az Orbán-rendszert.

A legnagyobb veszélyt a rezsimre az jelenti, hogy kiemelten jutalmazza az ostobaságot, valamint a feltételek nélküli hűséget. Az új kormány összetétele rendkívül sokat elárul majd az ország jövőjét illetően. Repülős Tóni kinevezése főminiszternek azt fogja jelenteni, hogy a minisztériumokban minél előbb meg kell próbálni minden értékesebb holmit stabilan lerögzíteni, ha nem akarják, hogy azoknak lábuk keljen. Ez legyen az ő gondjuk. Tóni jelleme nem fog megváltozni.

(„Enyv: A teljesen tiszta enyv (a gelatine) csaknem szintelen, áttetsző- üvegszerüen rideg, és szagtalan, alkoholban és éterben oldhatatlan. Az enyvet ragasztásra (asztalos enyv) használják. Ragasztóképessége miatt a kalap gyártására, a posztó csinozására (appretálására), a papir enyvezésére, gipszformák készítésére, anatómiai készítményekre, a könyvnyomtató hengerek készítésére, a legjobb enyvet, a zselatint pedig a fotografálásnál (krómenyv), a kelmefestészetben, a főzésnél, meg a gyógyászatban alkalmazzák. A kereskedelemben előforduló enyvbe gyakran ólomcukrot és szódát, cinkfehéret, krétát stb. kevernek.” Forrás: A Pallas nagy lexikona)

A 3/3-ból kiszorult emberek számára az lesz majd a fő kérdés, mit engedhetnek meg maguknak. Elég lesz-e ha hallgatnak? Kötelező lesz-e templomba járniuk? Kubatov Gábornak joga lesz-e összegyűjtenie a gyónási titkokat? Munkahelyük megtartása érdekében a dolgozóknak részt kell-e venniük az állami ünnepségeken? Kiket fognak lehallgatni, majd nemzetbiztonsági okokra hivatkozva vezetőszáron elhurcolni?

Túlságosan nagy szabadságot nem érdemes remélni. Orbán ezt előre be is jelentette ez év március 15-én, a magyar néphez intézett hadüzenetében. Pofa be, megjött az elégtétel. A független sajtó bedarálása szépen halad. A rendszerellenes bloggereket nyugodtan meg lehet vádolni azzal, hogy Soros-ügynökök, nemzetárulók, bérretegők, aztán szénné lehet őket büntetni. A CÖF, mint az igazság egyetlen letéteményese, nem fogja őket megvédeni.

Szóval, Papa Doc, kíváncsian várjuk mi lesz a 3/3-on kívül rekedt latrok sorsa. A Fidesz-hívők szerint egyszerűen agyon kéne őket lőni. Ez is egy megoldás, bár nem túl elegáns, ráadásul ráfizetéses. Jóval jövedelmezőbb, ha a NAV és más állami szervek elkezdik őket szisztematikusan bírságolni, mivel ráléptek a fűre.

Helyreigazítást kér a Soros-ösztöndíjakat még mindig tagadó Közalapítvány

Válasz Schmidt Máriának

schmidt_maria_kkettk.jpg

A Közalapítvány helyreigazítási igénye jogilag semmis: nincs hatáskörük Schmidt Mária személyes sérelmei ügyében, miközben valamennyi intézményük továbbra is tagadja a Soros-ösztöndíjakat Schmidt múltjában.

Schmidt, a Soros-ösztöndíja és Ránki címmel közzétett írásomra reagált Schmidt Mária helyett az írásomban nem említett Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK).

Az inkriminált cikkem 2018. április 18. szerda hajnalban, 2.50 h-kor lett közzétéve.

A KKETTK közleménye a Közalapítvány honlapján az Ajánló menüpont alatt olvasható. Az engem hazugsággal vádló közlemény alatt nem szerepel dátum.

A Közalapítvány tőlem, valamint az írásomat átvevő médiumoktól helyreigazítást kérő közleménye megjelent az Országos Sajtószolgálat (OS) oldalán is 2018. április 18., 16.52 perckor, írásom közzététele után 14 órával és 2 perccel később. Az eltelt idő online tartalmak aktuális állapotában kialakult vita megítélésében lesz érdekes, erre a 14 órás reakcióidőre írásom Válasz Schmidt Máriának fejezetében még visszatérek.

A cikk alján jelzett címekre eljuttatott hivatalos válasz-közleményem:

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány (KKETTK) közleményében azt állítja, "nem tűnt el Schmidt Mária önéletrajzából az MTA Soros-Alapítvány ösztöndíja", emiatt a Közalapítvány helyreigazítást kér a nemgogol blogban megjelent írásom kapcsán.

Ezzel szemben a válasz-közleményem átküldése idején képernyőképekkel igazoltan mind a KKETTK honlapján (http://tortenelem.info.hu/biographies/view/7479 ), mind a Közalapítvány „Intézmények” menüpontjában, Schmidt Mária vezetői státuszához köthető öt intézmény mindegyikén: a Terror Háza, XX. Századi Intézet, XXI. Századi Intézet, Kommunizmus Kutató Intézet, 1956-os Emlékbizottság valamint a XX. Századi Intézethez szervezetileg csatolt Első Világháborús Centenáriumi Bizottság a weboldalain elhallgatja ezt a közérdekű és közérdeklődésre számot adó információt.

A KKETTK szervezetként Schmidt Mária nevét viselő, személyesen kezelt weboldala és facebook-oldala ügyében kíván helyreigazítást kérni a Közalapítvány alakulását évtizedekkel megelőző, a történész-igazgató személyes életpályája kapcsán.

Sem sajtó-helyreigazítási, sem Schmidt Mária személyéhez fűződő jogok sérelme ügyében a Közalapítvány jogi hatásköre nem terjed ki. Az írásomban közölt állítás a Közalapítvány valamennyi szervezetére bizonyíthatóan igaz.

A közalapítványt jogilag első helyen képviselő kuratóriumi elnök két hónapja halott. (http://tortenelem.info.hu/oldal/szervezet)

Ennek alapján a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány helyreigazítási kérelmét tartalmi és hatásköri indokkal jogilag semmisnek tekintem. A Közalapítvány nagy nyilvánosság előtt személyemre tett dehonesztáló kifejezésekre nem kívánok érdemben reagálni. 

Schmidt Mária személyesen kezelt online oldalainak a cikkemet követő 14 órával később bemutatott változata információ-technológiai bizonyítást igénylő vita lehet, de jogi nem. Schmidt Mária válasz-közleményemig semmilyen helyreigazítási kérelmet nem tett közzé.

A témáról részletesebb választ tettem közzé a nemgogol blogon.

Eszes Beáta

blogíró

A Közalapítvány természetesnek tartja, hogy Schmidt Mária személyes weboldalán és facebook-oldalán található önéletrajzában "az írásom idején is már szerepeltek" a Soros-ösztöndíjára vonatkozó adatok.

Én viszont nem tartom ezt természetesnek, és nem is hiszem, ugyanis kerestem ott is. Nem is életszerű, ha jelen válaszcikkem idején a közleményt közzétevő Közalapítvány Schmidt vezette hét intézeténél tagadják továbbra is az igazgatónő Soros-alapítványi múltját. Én örültem volna legjobban, ha a neve alatt találom meg nyíltan olvashatóan, ugyanis épp azt kívántam közzétenni.

Ez egy online technikai bizonyítást igénylő vita, ki, mikor, minek a hatására módosított egyedül általa kezelt online tartalmat, de ilyen irányú bizonyítási igényét nem jelezte még Schmidt Mária.

A helyreigazítást kérő KKETTK saját honlapján is titkolja Schmidt Mária Soros-ösztöndíjait

Sajnálatos módon míg a Közalapítvány a hatáskörén kívül eső ügyekkel foglalkozik közpénzen, kiderül, hogy az általa sérelmezett ügyben ők maguk alaposan sárosak: ugyanis a KKETTK nem csupán a két, általam az inkriminált cikkben megnevezett, de a központi közalapítványi és valamennyi intézményi honlapján is titkolja Schmidt Mária a Soros-ösztöndíjait.

Most már az összes intézmény honlapjáról jelen írásommal egy időben készült képernyőképekkel rendelkezem, további fölösleges közlemények elkerülése érdekében.

screenshot-2018-4-19_kkettk_kozalapitvany.png

Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány honlapja, Közalapítvány\Szervezet\Schmidt Mária kuratóriumi tag almenüben olvasható önéletrajz, letöltés ideje: 2018. április 20., 02.36 h

Felhívtam volna erre a hiányosságra a Közalapítvány kuratóriuma vezetőinek figyelmét is, de ott kiderült, hogy a kuratórium elnöke, Balás-Piri László két hónapja elhunyt, a kuratórium másik két tagja, Tőkéczki László több, mint két hónapja, Granasztói György pedig több, mint másfél éve hunyt el. Őszinte részvétem a munkatársaknak is, de ez egy közpénzen működő és működtetni szükséges szervezet. Most kaptak újabb két milliárd forint állami appanázst, amelynek elköltését a kuratórium felügyelné elnök nélkül, három halottal. Bízzunk benne, az elhunyt elnöknek és kuratóriumi tagoknak kiutalt tiszteletdíjak valami hasznos célra vannak fordítva.

Ha már hanyagságról tesznek közzé helytállónak nem nevezhető közleményt, pótolják előbb a sajátjaikat.

Ahogy eredeti cikkemben is jeleztem, a KKETTK közpénz milliárdokból működő ernyőszervezet alá tartozó intézmények közül

a Terror Háza honlapján sem önéletrajtz, de sem vezetőségi és munkatársi információ sincs megadva.

A XX. Századi Intézetről is esett szó az inrkiminált cikkemben, ott szintén a fent megadott, kozmetikázott cv látható. Annak archiv, normál menürendszeren keresztül nem behívható felületén találtam meg a régit.

Tovább böngészve az engem hanyagsággal, hazugsággal vádoló KKETTK Intézmények menüpontját,

a XXI. Századi Intézet honlapján jelen cikkem írása idején a munkatársakat, közte Schmidt Mária fotóját és nevét megadó oldal nem interaktív, róluk a nevükön és pozíciójukon kívül semmilyen információ sincs megadva,

a Habsburg Történeti Intézetben Schmidt Mária nem tölt be vezetői szerepet,

a Kommunizmus Kutató Intézet szintén a fent látható, már ismert kozmetikázott forma-cv-t teszi közzé Schmidt neve alatt,

az 1956-os Emlékbizottság honlapja szintúgy a KKETTK-típusú hiányos önéletrajzot adja meg.

Schmidt Mária a fenti eddig hat intézet vezetőségi tagsága mellett az Első Világháborús Centenáriumi Bizottságban vezető szerepet tölt be, ő a megemlékezésekért felelős kormánybiztos. A pozícióját az I. világháború befejező évének századik évfordulóján kapta meg az Orbán-kormánytól, ezzel négy év emlékező eseményeit elveszítve. Ha olyannyira az I. világháború befejezése volt az emlékezés fókusza, nem kellett volna a háború befejezését szorgalmazó Károlyi Mihály szobrát eltávolítani a Parlament mellől. A Centenáriumi Bizottság a XX. Századi Intézettel közös honlapot üzemeltet, dacára, hogy előbbinek van külön honlapja. Természetesen a Bizottság weboldalán is a sorostalanított önéletrajz van fenn.

Válasz Schmidt Máriának

Bár Ön nem szólított meg engem, csupán három halottal körülvéve lehazugozott házi intézeteinek nagyra fújt luftballonja. Bizonyára tudja, hogy a jog ismeri a ráutaló magatartás, az életszerűtlen viselkedés és a közérdeklődésre igényt tartó kifejezéseket is.

Cikkem után röpke 14 órával, két hónapja egy halott elnökkel közpénzen vezetett szervezet azt állítja, hogy bár válaszcikkemmel egyidőben nem csupán kettő, de további öt állami finanszírozású szakmai szervezet honlapján vagy közzé sem teszi, vagy az általam bemutatott kozmetikázott szakmai önéletrajzát szerepelteti, de ezzel szemben a permanens zsidózása és sorosozása mellett épp a személyes weboldala vagy facebook-oldala büszkélkedne azzal, hogy Önt vastagon kistafírozta Soros György. Miközben kormányközeli körökben a leghangosabban sorosozókat már számbavette a média, ki tanult Soros pénzén, valami miatt Ön eddig kimaradt. Ahogy az Ön és családja tulajdonolta Figyelő Soros-listázó cikke is lefelejtette az Ön nevét, tehát ők sem tudtak az ösztöndíjáról.

Ahogy tegnap éjjel, úgy ma is rászántam az időt írásomra. Tegnap is megnéztem az Ön személyes honlapját is.

Ön vagy pótolta az Ön által egyedül és arcvesztés nélkül hozzáférhető helyeken, hogy "frappánsan", önmagát hülyére véve Soros-ösztöndíjait lobogtatva "kivágja magát" pusztán két személyes oldalára mutogatva, vagy akkor én kerestem teljesen fölöslegesen USA-ban élő professzortól kezdve az Open Society Found-tól hazai intézményi vezetőkkel bezárólag azt, amit eredetileg is szerettem volna közzétenni: a saját neve alatt, bárki által látható Soros-ösztöndíját megjelölő önéletrajzot.

Az erről szóló írásomban a részleges vagy teljes titkolás az etikai szemszögök csupán egyike.

Az inkriminált cikkem lényege abban állt, amit a KKETTK-n kívül mindenki értett:

Milyen vastag bőr kell sorosozással embereket listázni, gyűlölködni, miközben Ön is Soros pénzének köszönheti kutatói munkáinak java részét?

Milyen vastag bőr kell ahhoz, hogy az Ön fia még mindig ellenzéki képviselőnek nevezze magát, miközben családi cégük tulajdonolta hetilapban a kormányt kontrolláló embereket és szervezeteket üldöző hangnemű listát tesznek közzé, a családi cégük pedig közgyűlési határozatukban teszi lehetővé, hogy a NER-ből profitálva adómentessé váljanak?

Érdekes módon a cikkem legélesebb pontjaira nem reagált az intézete. Az írásom az Ön és családi cége etikai megítéléséről szólt.

Titkolni valamit bárkinek joga van, ezt észrevételezni nem egy becsületsértő megállapítás. Kérdés, minden helyzetben etikus-e elhallgatni valamit. Ön hét szakmai felületen titkolja szakmai pályájának Soros fizette részleteit. A titok, a titkolás, a titkolásra rámutatás nem gyűlöletbeszéd. Szemben egy holokauszt túlélő bankárt nemzetközi zsidózni és egy közösség tönkretevőjének nevezni. Eredetileg ez volt a kutatási területe, a zsidóság üldözése, közte a korabeli gúnyrajzok, plakátok, gyűlöletbeszédek. Nem ismeri fel ugyanezt a most az országot telepakolt plakátokon?

Amennyiben személyesen Ön kér helyreigazítást az eddig pontosan meg nem nevezett sérelme ügyében, ahol hiteltérdemlően igazolja, hogy az inkriminált cikkem megjelenése idején és előtte már nyíltan vállalta a Soros-ösztöndíjait, miközben hét Ön által vezettet szervezet oldalán titkolja, akkor írásom erre vonatkozó sorait módosítom.

Engem viszont Önnel szemben nem érdekel a részleges vagy teljes titkolás közti különbség, mert nem ez a fő célja írásomnak. Menjen bíróságra titkolással vádolás címszóval. 7:2 titkolja-nem titkolja arányban kell érvelnie, ez egy Oroszország-Felcsút meccsen is gyenge és nevetséges érv.

Őszintén örülök, hogy a cikkem hatására először vállalja nyilvános érvelésben - ha nem is személyesen, hanem egy halott elnök mögé bújva - Soros finanszírozta múltját. Eddig sosem tette. Ha csak ezt érte el a titkolás kifejezés, már megérte.

Bízom benne, hamarosan bocsánatot kér Anna lányával, Kristóf vejével és Péter fiával együtt a Figyelőben közzétett személyektől. Azoktól, aki még élnek közülük.

A közösség elleni uszítás bűntette pedig elmossa az Ön összes titkolásról szóló, eddig ki nem fejtett érvét.

Eszes Beáta

A keretezett válasz-közleményemet jelen írásom linkjével kiegészítve elküldtem:

az Országos Sajtószolgálatnak
ots@mti.hu

a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványnak
xxiszazadintezet@xxiszazadintezet.hu

a cikkemet átvevő

Index.hu és HVG.hu online portáloknak

Írásomat belinkeltem Schmidt Mária facebook-oldalán közzétett, engem megszólító KKETTK-poszt alatt.

A válasz-közlemény közzétételére nincs ráhatásom, ez a fent nevezett címzettek döntési hatásköre. Ahogy az is, Schmidt Mária fennhagyja-e válaszomat a facebook-oldalán.

(Fejléc fotó: pestisracok.hu)