Egy őrült naplója

NemGogol

Egy vakmerő pénzbefizetés

2017. június 27. - Toadwart66

a_trick_of_the_tail_in_color_by_ediskrad_studios.jpg

A múlt héten jutottam el a végső elhatározásra. Sajnos nem volt már mást választásom. Mindenképpen be kellett fizetnem egy bizonyos összeget, ráadásul sárga csekken. Tisztában voltam a rám leselkedő veszéllyel, de semmiképpen nem halogathattam tovább a dolgot. Vésztjóslóan közeledett a befizetési határidő.

Rendkívül elszánt voltam és már semmi sem tántoríthatott el szándékaimtól. Nem volt többé számomra visszaút. Otthon mindenkinek azt hazudtam, moziba megyek. Még mozijegyet és megfelelő mennyiségű pattogatott kukoricát is beszereztem, hogy a későbbiekben ezekkel megcáfolhatatlan alibit biztosíthassak magamnak.

Előtte természetesen alaposan felderítettem a terepet. Gondosan megnéztem merre vannak a biztonsági kamerák, memorizáltam a posta belső elrendezését, gondos jegyzeteket készítettem, megterveztem a menekülési útvonalamat. Megnyugodva vetem észre azt, hogy a biztonsági őrrel valószínűleg nem lesz különösebb gondom. Idősnek és lassúnak tűnt.

Az előre kiválasztott napon a helyszínre hajtottunk. A postánál kiszálltam és feltűnés nélkül elindultam az épület felé. Megbízható, gyakorlott tettestársam az épület előtt várakozott rám. A motort nem állította le.

Mielőtt beléptem volna az épületbe, ellenőriztem a felszerelésemet. Maszk, kesztyű, golyóálló mellény, PA-63-as maroklőfegyver, befizetési csekk, készpénz. Minden szükséges holmi nálam volt. A fegyvert kibiztosítottam, majd csőre töltöttem.

Gyorsan felvettem a fekete maszkot, amelyet előző nap gondosan kimostam. Ezek után hirtelen berúgtam az ajtót.

Minden szem azonnal rám szegeződött. Határozottan elkiáltottam magam:

– Mindenki azonnal hasaljon le a földre, a kezét pedig tegye a tarkójára! Ha valaki megmoccan, kímélet nélkül agyonlövöm. Senki se próbáljon meg hősködni! Pénzbefizetés! Nem tréfálok! – mondtam elszántan. Az emberek azonnal szót is fogadtak. Egyesek óvatosan, rémülettől eltorzult arccal néztek rám.

Nem messze tőlem, egy kisgyerek elsírta magát. Anyja rémülten próbálta csitítgatni.

A nagyobb hatás kedvéért a levegőbe lőttem, majd vadul lóbálni kezdtem az ELMÜ által kiállított csekkemet. A biztonsági őrre rákiáltottam:

– Óvatosan vegye ki a fegyverét, dobja le a földre, majd rúgja felém!

Ő erre zavarában először a mobiltelefonját adta át, majd mikor erre rájött, az iszonyattól jeges tekintettel a földre hajította a pisztolyát. Megfigyeltem, képtelen csillapítani kézfejének remegését.

– Csak semmi felesleges mozdulat. Nyugalom. Semmi trükközés, és akkor senkinek sem esik bántódása – nyugtattam meg a postán rekedt embereket, majd elszántan sorszámot húztam. A beállt csöndben a nyomtató hangja szinte géppuskaropogásnak tűnt. Az akció nehezén ezzel túl voltam.

– 656! – mutattam fel vésztjóslóan a leszakított cetlit. – Várakozik esetleg valaki előttem?

Nem kaptam választ.

Halk billentyűkopogást hallottam, majd a kijelzőn megjelent a sorszámom. Az 1-es számú pulthoz irányítottak. Határozottan megindultam. A hatás kedvéért gördültem egyet, majd talpra ugrottam, miközben a figyelmem egy pillanatra sem lanyhult.

– Kérem, ne bántson! Megígérem, nem tanúsítok ellenállást. Bármekkora összeget hajlandó vagyok átvenni öntől – szólat meg remegő hangon a postáskisasszony. – Három kiskorú gyermekem van.

Megnyugtattam, nekem is az a célom, hogy csekkbefizetés közben senkinek se essen bántódása és minél előbb túlessünk a dolgon. Ez egy kicsit megnyugtatta őt.

Határozottan odacsúsztattam elé a csekkemet, majd pisztolyommal megkocogtattam az elválasztó üveget. Az asszony erre összerezzent, gyorsan átfutotta az összeget, majd megszólalt:

– Szíveskedjék odaadni az igazolványát.

– Erre gondolt, asszonyom? – mutattam meg neki a P-63-asomat fenyegetően.

– Értem – válaszolta határozatlanul. – Akkor úgy vélem, nem szükséges. Tizenkétezer ötszáz forintot kérek.

A pénzt előzőleg, a támadás megszervezésekor már összekészítettem, többször gondosan átszámoltam, hogy a visszaadással ne kelljen bajlódni. A postáskisasszony gyorsan átvette az összeget, beütötte a fiók nyitókódját és elrakta a pénzt. Sápadtán átnyújtotta számomra a befizetésemet igazoló szelvényt.

Ezután szemében iszonyatos rettegéssel rám nézett, majd halkan, szinte suttogva megkérdezte tőlem:

– Parancsol még valamit, kérem?

– Köszönöm, nem! – feleltem kimérten. – Végeztünk.

A túszok figyelmét felhívtam arra, senki se merjen megmoccanni, mert azonnal keresztüllövöm, mint egy kutyát.

Lassan az kijárat felé hátrálva, mindenkit szemel tartva, elhagytam a postát.

Gyorsan bevágódtam a kocsiba. A társam azonnal gázt adott. Pillanatok alatt elhajtottunk a tetthelyről.

Menekülés közben sofőröm rákérdezett:

– Minden rendben ment? Mennyit sikerült befizetned?

– Tizenkétezer ötszáz forintot. Simán ment – válaszoltam megkönnyebbülve.

– Remek – válaszolta erre ő. – Nem hagytál nyomokat?

– Nem hát! – feleltem határozottan. – Egészen biztos vagyok abban, senki sem ismert fel. A legnagyobb rendben ment minden. A nevemen, az ügyfélazonosítómon és a lakcímemen kívül semmiféle nyomot nem hagytam magam után.

Bűn és bűnhődés 2.11

li.jpgBill Shakesspaere (1563 - 1620)

Meglehetősen heves, de valószínűleg teljesen reménytelen támadásba lendült az Amerikai Könyvkiadók Szövetsége, az Association of American Publishers (AAP), a komoly üzleti sikereket elért Zebrafinch System nevű kaliforniai cég ellen. Egyes jogvédő szervezetek már korábban is jelezték, véleményük szerint komoly jogi és etikai aggályok merültek fel a Zebrafinch által forgalmazott Book Make & Go szoftverrel kapcsolatosan.

Erdkrips (Kirk) Punishment, a Zebrafinch System elnök-vezérigazgatója határozottan visszautasította az ellenük felhozott vádakat. Többek között kijelentette, ha az általuk fejlesztett könyvmanipuláló szoftverrel bárkinek bármi problémája akad, az egyúttal vegye fel a harcot a számtalan kép –, illetve hangszerkesztő programok ellen is. A Book Make & Go működése ugyanis tulajdonképpen ezekhez a programokéhoz hasonlít, csak éppen könyveket lehet a segítségével készíteni, illetve tovább manipulálni. Egy szoftverfejlesztő cég képtelen felelősséget vállalni azokért a kiadványokért, amelyeket a felhasználók a programjuk segítségével elkészítenek.

A szoftver licenc-szerződésében szigorú megkötések vannak arra vonatkozóan, mire lehet felhasználni az említett könyvszerkesztő, illetve könyvfeldolgozó programot. Punishment szerint ráadásul azon még soha nem háborodott fel senki, ha valaki egy képmanipuláló szoftver segítségével csinos kis pofaszakállat varázsolt Leonardo da Vinci Mona Lisa-jára, illetve egészen megtévesztő képet sikerült készítenie Abraham Lincoln és Benito Mussolini közös nyaralásáról. Az általa említett tengerparti fotót a vezérigazgató meg is mutatta a sajtónak. Az amerikai elnök, illetve az olasz diktátor ezen egészen boldognak tűntek.

A Book Make & Go lehetővé teszi azt, hogy néhány paraméter beállításával bárki megírhasson magának egy saját könyvet. Régebben egy egyszerű ponyvaregény elkészítése is rengeteg időbe és vesződségbe került, nem is beszélve egy monumentális családregény lélekőrlő megírásáról.

A Book Make & Go segítségével nagyjából fél nap alatt össze lehet például rakni VIII. Henrik izgalmas életrajzát, akár még kisgyermekeknek szóló változatban is. A szoftver az előre megadott beállítások alapján összegyűjti a szükséges adatokat, kiválogatja a megfelelő karaktereket, majd megszerkeszti a kívánt regényt. Természetesen arra is bőséges eszköz áll rendelkezésre, hogy a felhasználók tetszőleges változtatásokat eszközöljenek a mű cselekményben. Így például VIII. Henrik esetében könnyedén csökkenteni, illetve növelni lehet feleségeinek számát. Punishment példaként megemlítette, hogy a VIII. Henrik és Emil malac kalandjai a Canterbury érsekségben című ifjúsági regény rendkívül magas olvasottságot ért el, így nem csoda, hogy a Pixar elkészítette ennek 3D-s animációs változatát.

A legtöbb problémát az okozza, hogy a szoftver segítségével bármilyen, előzőleg digitalizált regényt át lehet alakítani, illetve a felhasználók igényeihez, ízléséhez igazítani. Egy tömörítő plugin segítségével hatékonyan le lehet rövidíteni akár Tolsztoj Háború és béke című regényét is. Tetszőlegesen megadott oldalszámok segítségével észszerű korlátok közé lehet szorítani. A szoftver egyszerűen törli a felesleges, érdektelen részeket, majd újraírja az egész művet. A két, három oldalas változatok természetesen már élvezhetetlen minőségűvé válnak, de ez egy túltömörített családi fotó esetében is így van. Veszteségmentes tömörítés esetén a szoftver csupán az unalmas részeket szedi ki egy adott regényből. Samuel R. Ephedron nagy sikerű bestselleréből, az Álmodozások Velencében-ből veszteségmentes tömörítés után mindössze egyetlen szó, a Velence maradt meg.

A Háború és béke 150-200 oldalas változataiból már nagyjából tudni lehet, hogy miről is van szó az eredeti regényben. A kiadók ezt kimondottan etikátlannak és gyalázatos dolognak tartják, a felhasználók nagy része azonban rendkívül praktikusnak. Krzysztof Worytkiewicz irodalomkritikus egészen elkeserítőnek tartotta azt, hogy a híres orosz író regényből rengeteg verzió bukkant fel az interneten Lev Tolsztoj, Háború címen.

Punishment azzal védekezett, ők minden esetben felhívták a figyelmet arra, hogy már meglévő műveket a szoftver segítségével ne alakítsanak át a vásárlóik. Sőt, inkább arra ösztönözték őket, olvassák el azokat eredetiben. Abban azonban senkit sem akadályozhatnak meg, hogy Dosztojevszkij Bűn és bűnhődéséből ártatlan leányregényt készítsen valaki, ha éppen erre támad kedve.

Az Amazon az általuk forgalmazott művekbe módosításvédelmet épített be, de ez a próbálkozásuk valószínűleg zsákutcának bizonyul. Saját regények írását ezzel a módszerrel nem tudják megakadályozni, az olvasók nagy része pedig nem hajlandó lemondani az irodalmi művek testreszabásáról. A merev szerkezetű alkotások képtelenek felvenni a versenyt a tetszés szerint átalakíthatóakkal.

Bűnügyi regények esetében rendkívül kedveltté vált a random funkció használata. Ennek bekapcsolásával a krimi olvasás közben önmaga, véletlenszerűen alakítja a cselekményeket. A Váratlan fordulat gomb használata tovább fokozhatja az izgalmakat. Ezen eszközök lehetővé teszik azt, hogy többszöri olvasás esetén nagy valószínűséggel mindig más és más lesz a történet végén a tettes.

A távol-keleti cégek meglepően jó minőségű irodalmi alkotásokkal árasztották el a könyvpiacot. Punishment véleménye szerint a kiadóknak elsősorban ezzel kellene foglalkozniuk, különben úgy járnak, mint a lemezkiadók.

Kínában, kiaknázva a hatalmas ország rendkívül gazdag történelmét, császárdrámák tömkelegét jelentették meg. Ezek rendszerint William Shakespeare stílusában íródtak, szerzőjükként legtöbbször Bill Shakesspaere-t, illetve Csu Ji-csün-t (朱翊鈞) tüntetik fel.

A nagy irodalmi forradalmat úgy tűnik képtelenség megállítani. A szoftver segítségével, megfelelő kalibrálással, közepes minőségű alapanyagból könnyedén elő lehet állítani jelentős irodalmi alkotásokat.

Az irodalomkritikusok szerint mindez csupán hitvány csalás, a közönség azonban nem nagyon veszi figyelembe véleményüket. Napjainkban amúgy is olyan elképesztő mennyiségben jelennek meg saját készítésű művek, amiket a kritikusok, erősen korlátozott létszámuk miatt egyszerűen képtelenek követni.

Johannes Gutenberg találmánya kiszorította a kódexmásolókat. A Book Make & Go és az ez alapján fejlesztett könyvszerkesztő és könyvfeldolgozó szoftverek most ugyanezt teszik a könyvkiadókkal. Mindez a kaliforniai Zebrafinch forradalmi innovációjának köszönhető.

Három egyforma Horthy-szobor egyikét avatta fel a III/III-as Raffay

Eszes Beáta írása

raffay.jpgRaffay Ernő 65. születésnapja tiszteletére kiadott, a Történész igazsága és magányossága című tanulmánykötetet olvassa. (2013, tortenelemportal.hu)

Orbán Viktor Horthy Miklóst méltatásával Sztálin, egy III/III-as ügynök, a Jobbik, a Gárda és a Betyársereg mögé sorakozott fel.

Orbán Viktor az Országgyűlés 2015. decemberi ülésén még azt állította, hogy „olyan politikusnak nem támogathatja a kormány a szoborállítását, aki elnyomókkal működött együtt, és kollaborált Magyarország elnyomóival, akármilyen egyéb érdemei is vannak”.

Most, 2017 júniusában – Lázár Jánossal megerősítve – már kiemelkedő államférfiúnak nevezte a 22 zsidótörvény, több száz végrehajtó rendelet és  közel félmillió magyar zsidó deportálásáért közjogilag első helyen felelős kormányzót.

Orbán Viktor és Lázár János ezzel olyan Horthyt mosdató és éltető névsor mögé sorakozott fel, mint a Nürnbergi-perben a kormányzó hajlott korára és hazai népszerűségére hivatkozva Horthyt a háborús bűnök vádja alól kimentő Sztálin, a kormányzó mai követői közt pedig ott van a 2017. májustól három teljesen egyforma mellszobrot három különböző helyen felavató Gárda, Betyársereg és a bevallottan III/III-as ügynök Raffay Ernő történész.

A hvg.hu idén erősen alulbecsülte a hazai Horthy-emlékhelyek számát, így egy facebook-jegyzetben foglaltam össze, valójában hogy állunk a Horthy-kultusszal: a mai napig, 2017. június 22-éig 12 városban 23 különböző Horthy-emlék van közterületi név, intézmény, tábla és szobor formájában.

A számok alapján érthetően egy városban több helyen is volt avatás: nem csupán Budapesten, de Kenderesen, Szegeden és a kis Tolna megyei településen, Harcon is egynél több Horthy-emlékhely van. Amikor a jegyzetem májusban eredetileg készült, a számháborút az MSZP-s Botka László városa, Szeged vezette, júniusban zárkózott fel Budapest a negyedik avatással a Tisza-parti városhoz.

Míg 2012-ben két hónapon belül öt Horthy-emlékhely került felavatásra az országban, a 2017-es év szintén kiugrónak ígérkezik: májusban a perkátai meghiúsult avatási akciót három egyforma mellszobor avatásával torolták meg a rajongók. A Fejér megyei Kálózon, a Széchenyi-Zichy kastély udvarán, a Tolna megyei Harc településen – itt már egy öt éve avatott tábla mellé – és egy budapesti III. kerületi hotelben három azonos mellszobrot avattak fel. Felmerül annak a lehetősége is, hogy a francia filmbeli Amélie kerti törpéjéhez hasonlóan  ugyanazt a Horthy-mellszobrot turnéztatják idén. A szoborgyáros művész azt nyilatkozta, kilétét nem szeretné felfedni. Az idei remekmű-másolatok összevethetőek a fent átlinkelt facebook-jegyzetem hivatkozásaiban.

A III/III-as ügynök és az 56-os Pesti Srácok Intézete

A rendszerváltozás utáni Horthy-kultuszról elég változatos kezdeményező és avatóközönség gondoskodik: a szélsőjobbos lelkületű magánemberek akcióit általában a Gárda, református püspök és lelkész, valamint  a Jobbik szokta színesíteni. Idén egy grófi kastély arisztokratikus fényét emelte a társadalmi egyenlőség jegyében a szegedi bőgatyás-ostoros Betyársereg. Nem kevésbé skizofrén az 56-os Pesti Srácok Intézetéhez a Horthy-kultuszban társult III/III-as ügynök, Raffay Ernő, történész, volt államtitkár jelenléte.

A legutóbbi, Budapest III. kerületi avatáson a kormányzó kultuszápoló krémje jelent meg: a Szentendrei út csillaghegyi részére jellemző építőipari üzletek közt egyfajta késő-Kádár-barokk stílusban épült Attila Nagykirály Hotelben szervezett eseményen a Magyarok Világszövetsége, egy Horthy-szobrot már a Szabadság téren kétszer felavató Ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész, valamint a saját maga által bevallottan III/III-as ügynök, Raffay Ernő, az Antall-kormány Honvédelmi Minisztériumának politikai államtitkára vonult fel.

Raffay csak azért nem lett a rendszerváltozás utáni Magyarország első honvédelmi minisztere, mert 1990-ben a Parlamentben az SZDSZ szétosztotta azt a Szegedi Egyetem című lapban 1989-ben megjelent interjút, amelyben Raffay kénytelen volt vallani ügynök múltjáról: Raffay szegedi egyetemi tanárként többek között a Szegedi Egyetemen (akkor még JATE-n) tanító Karsai László holokauszt kutató történész kollégáját antikommunista és szovjetellenes szakirodalomnak a diákok közti terjesztéséért jelentette fel a Kádár-kor egyetemi pártbizottságában. Valóban, Karsai a történelem tanszék akkor fiatal tanáraként már 1989 előtt is Bibót tanított, valamint a sztálinista rendszer valódi, nem szocialista konform arcát. Karsai úgy vállalta az egyetemi lapban a korabeli páros interjút, ha Raffay nyilatkozik az állampárti jelentéséről. Az 1989-ben megjelent szegedi interjúban hivatkozott feljelentő levelet 1990-ben a Hócipő leközölte, egészen pontosan ez került a képviselők padsoraiba.

A kínos emlékeztető miatt Raffay helyett 1990-ben végül az a Für Lajos lett az Antall-kormány honvédelmi minisztere, aki évekkel később, 2007-ben bábáskodott a Magyar Gárda alapító avatásán.

Vona Gábornak, a Jobbik elnökének sok sikert kívánok az illusztris, Orbánnal és ügynök elvbarátjával színesített Horthy-éltető társaságban: ebből sem a kormányellenesség, sem a pártállammal leszámolás nem tűnik ki. Marad a jól bevált zsidózás, cigányozás és a közpénzért a Boss-öltönyös árulás, hogy a témában autentikus erőt, a Magyar Hungarista Mozgalmat idézzem: ők így illeték 2011-ben a mezőkövesdi Szálasi-emlékoszlop avatáson a részvételüket akkor letagadó Jobbikot.

A közép-európaiság átélése

i92vn1bg8p8lif51vmttwg_r.jpgBohuslav Sobotka cseh, Beata Szydło lengyel, Orbán Viktor magyar és Robert Fico szlovák miniszterelnök (b-j) érkezik a V4-ek megbeszélésére Varsóban 2017. június 19-én
Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI/MTVA

„Csehország a német-francia uniós maghoz tartozónak tekinti magát, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia viszont inkább az EU perifériája. A nagy politikai konglomerátumok sajátja, hogy a perifériák sok esetben a központtól eltérően viselkednek.” (Lékó István)

Ez bizony izgalmas felvetés.

Lékó István azt is megemlítette a Heti Válaszban adott interjújában, miszerint „Csehország közelebb fog kerülni Németországhoz és Franciaországhoz, és távolodni a visegrádiaktól.” (A csehek kedvelik Orbánt, mégis eltávolodnának a V4-ektől)

Lékó István nem a levegőbe beszél és nem is Soros György fizetett ügynöke. Ő a Lidové noviny főszerkesztője. A cseh, konzervatív napilap, sok minden máshoz hasonlóan Andrej Babiš-nak, Csehország leggazdagabb emberének tulajdonában van, aki valószínűleg az ősszel tartandó választások után Csehország miniszterelnöke és így vélhetően még gazdagabb lesz. Babiš-nak jelentős üzleti érdekeltségei vannak Németországban, a közeledés így reálisnak tűnik.

Ha netán magára maradna, vajon mi lesz Közép-Európa termelési motorjával, amely Orbán Viktor állítása szerint kétségtelenül Magyarország. A világszínvonalú magyar egészségügy mellett ez most a kormányzat egyik kommunikációs panelje, ami mögött ugyan nincs semmi valós tartalom, ennek ellenére rendkívül hatásos.

A V-4-es országokkal kapcsolatban látszólag minden a legnagyobb rendben van. A népek és vezetőik közötti őszinte barátság töretlen és megbonthatatlan. Lengyelország épp a napokban adta át a visegrádi négyek soros elnökségét Magyarországnak, amelyet Orbán Viktor elmaradhatatlan kézcsókja kísért. A nyájas inzultus Beata Szydło-t érte, Robert Fico és Bohuslav Sobotka mindössze asszisztáltak a kézfogóhoz.

Orbán a találkozón valami olyasmit is mondott, miszerint lehetővé kell tenni a fiatal nemzedék számára is, hogy „átélhesse azt, amit mi közép-európaiságnak nevezünk”. Ez bizony erős fenyegetésnek hangzik a részéről. Kik azok a mik, akik ilyen ostobaságokat hordanak össze? Talán egy új nemzet van születőben? A büszke és erős közép-európaiak?

A fiatal nemzedék szerencsére saját maga választhatja meg azokat az élményeket, amelyeket át akar élni, és ehhez Orbán Viktornak semmi köze sincs. Aki akarja, az persze nyugodtan élvezze a közép-európaiságát, bár pontosan nem lehet tudni, vajon mit is jelent mindez. A keleti blokk rég megszűnt, így a KGST, illetve a Varsói Szerződés nyújtotta élményeket a fiatal nemzedék már nem tudja átélni. Mámorítóuk voltak a közös hadgyakorlatok, de ezek a daliás idők elmúltak. A Pajzs hadgyakorlatok rég a múlt homályába vesztek, a fiatal nemzedék egy része pedig nyugatra költözött.

A V-4-es országok tevékenységeinek összehangolására rettenetesen nagy szükség lenne, mivel közösen hatékonyabban tudnák érvényesíteni az érdekeiket az Unió jövőjét jelentősen meghatározó Franciaországgal és Németországgal szemben. Ebben azonban bizonyos alapvető viselkedési normákat illene betartani. „Brüsszelt” nem megállítani kellene, hanem tárgyalni vele.

Orbán, a maga kényszeresen támadó jellegű magatartásával teljesen alkalmatlan erre a feladatra. Ezt erősíti, hogy olyan külügyminisztere van, aki hozzá hasonlóan megpróbál mindenkit felrúgni, majd rettenetesen felháborodik azon, ha ezt valaki szóvá meri tenni. A magyar diplomácia elvesztette jelentőségét. A Külgazdasági és Külügyminisztérium elsősorban üzletkötőket alkalmaz, akik rendkívül előnyös együttműködéseket kötnek, például Angolával.

Az európai magállamok szorosabb integrációt szeretnének, amit valószínűleg meg is fognak valósítani. A periférián lévő államok vezetőinek, elsősorban Kaczyński-nak és Orbánnak az legfőbb célja, hogy hatalmon maradjanak, és senki se korlátozza őket. Ehhez a legfőbb eszközük a nacionalizmus ész nélküli adagolása. Ha valami számukra nem tetsző dologgal találkoznak, azt a nemzeti önrendelkezésre hivatkozva egyszerűen felrúgják.

Idén márciusban döntés született egy európai ügyészi hivatal (EPPO) felállításáról, amelyet a V-4-es országok közül Csehország és Szlovákia is aláírt. Magyarország természetesen nem.

A FIDESZ-KDNP magatartása teljesen érthető. Az EPPO az Orbán körül csoportosuló cégbirodalmak között iszonyatos mészárlást rendezhetne, hacsak nem Polt Péter neveznék ki az élére. Az új uniós intézmény ugyanis a határokon átnyúló áfa-csalásokon kívül az uniós forrásokkal összefüggő korrupciós ügyekben is nyomozhatna majd. Ez végső romlásba döntené az Orbán-kormányt.

Robert Fico részéről nagy bátorságra vallott az, hogy aláírta az EPPO-val kapcsolatos dokumentumot. A szlovák belügyminiszter, Robert Kaliňák ügyei mindig hálás témának bizonyulnak a szlovák sajtóban.

Kaczyński nem tart ki oligarchákat. A Jog és Igazságosság Pártja (PiS) győzelmének egyik oka pont a jobboldali liberális Polgári Platform (PO) körül felhalmozódott korrupciós ügyek voltak. A PiS elnöke talán csak dacból nem volt hajlandó részt venni az európai ügyészi hivatallal kapcsolatos kezdeményezésben. A lengyel miniszterelnök, Beata Szydło jelentősége az ügyben mellékes, mivel ő csupán Kaczyński politikai dublőre.

A cseh miniszterelnök, Bohuslav Sobotka az esélytelenek nyugalmával írhatta alá a levelet, amivel ráadásul a későbbiekben kellemetlen helyzetbe hozhatja volt pénzügyminiszterét, jelenlegi legfőbb politikai riválisát, Andrej Babiš –t, bár ő azt állítja magáról, mivel gazdag, ezért nem lop. 3,3 milliárd dolláros vagyona elég jelentős érv.

A „perifériára szorítva” Orbán a mainál jóval nagyobb szabadságot élvezhetne és számára ez a lényeg. Az uniós támogatások elapadása nem okozna Magyarországon nagy megrázkódtatást, mivel az legfőképpen Orbán oligarcháit érintené, akiket viszont keményen a kezében tart. Amíg képes az erős és harcias uralkodó szerepét eljátszani hívei előtt, komolyabb meglepetés nem érheti.

A megszorítások, a különféle ravasz adók, a rekordmértékű ÁFA, a büszkén vállalt korrupció híveinek lelkesedését egyáltalán nem csökkentette. A rezsiharccal könnyedén lecsillapítja a kedélyeket. A páciensek nem nagyon szokták az energiahordozók világpiaci árait böngészni, valamint nem érdekli őket az infrastruktúra lepusztulása. Az sem váltott ki különösebb megrázkódtatást a Fidesz táborában, hogy Romániában az életszínvonal immár magasabb, mint Magyarországon.

Orbán híveit rabul ejtette a valóban mesés közép-európaiság varázsa. A többiek pedig valahogy megpróbálják mindezt épségben átélni.

Az egészségügy hazai vonaglása

e5yob2ggnmwisjvrzizuuq_r.jpgDoktor Kövér

"A magyar egészségügy képes világszínvonalú teljesítményre – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke Kelet-Közép-Európa és Kína egészségügyi minisztereinek budapesti találkozóján." (Kövér: Magyarország nagy lépéseket tett meg az egészségügy területén)

Egy erős és büszke ország esetében ez a legkevesebb, amit az egészségügye megtehet a haza érdekében. Menetel, mint az észak-koreai Ifjú Vörös Gárda Kim Ir Szen elvtárs 100. születésnapján. Kelet-Közép-Európa és legfőképpen a viszonylag közeli Kína egészségügyi minisztereinek ezzel a páratlan teljesítménnyel mindenképpen szembesülniük kellett, ha már ilyen szép számban idesereglettek hozzánk.

A magyar népnek mindössze azzal a gondolattal kell valahogy megbékélnie, miszerint az Országgyűlés elnöke soha nem beszél ostobaságokat, annak ellenére, hogy szinte mindig azt teszi.

A magyar egészségügy világszínvonalú teljesítményével kapcsolatban elég csupán Semmelweis Ignác nevét megemlíteni, aki az aszepszis jelentőségének felismerésével sikeresen csökkentette a gyermekágyi lázban elhunyt anyák számát. Mindez szerencsére nem a kártékony szocialisták kormányzása alatt történt, mivel ők legfőképpen gyermekágyi láz (sepsis puerperalis) elterjesztésében, azaz a népességfogyásban érdekeltek. Ezzel kapcsolatban mindenképpen érdemes kiemelni Soros György szerepét, akinek jelentős befolyása lehetett a bécsi udvarra és markában tarthatta a korabeli orvostársadalmat. Az is egyértelmű tény, hogy a magyar származású spekuláns egyetlen esetben sem támogatta a Habsburg-ház trónfosztását. Ez nem lehet pusztán csak a véletlen műve.

A derék házelnök megemlítette, Magyarország kiemelkedő teljesítményt nyújt az orvosképzésben, gyógyszergyártásban, járványügyi ellátásban és természeti kincsként kezeli a gyógyvizek használatát. Ezek bizony remek megállapítások. 2010 előtt mindez egészen máshogy történt. Richter Gedeont, a magyar gyógyszeripar megteremtőjét például valakik egyszerűen a Dunába lőtték.

Kövér Lászlónak a hazai gyógyvizekkel kapcsolatos büszkesége teljesen jogos, bár a gyógyforrásokat a világ legtöbb részén általában természeti kincsként és nem istencsapásként tartják számon. Az ausztriai Savanyúkút, mai nevén Bad Sauerbrunn szénsavas savanyúvízét már a rómaiak is ismerték és nem próbálták meg mindenáron eltüntetni.

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején a gyógyvíznek köszönhetően virágzó kis fürdővárost létesítettek itt, amelyet a liberalizmusnak azóta sem sikerült eltörölnie. A balneológiával – mint a gyógyvizek felhasználása és a bálnavadászat közötti összefüggés teóriájával – legfőképpen Pokorni Zoltánnak gyűlt meg a baja még 2011-ben, de ő ma már félig-meddig ellenségnek, illetve már nem annyira fontos személynek számít.

A magyar egészségügy valóban képes lenne világszínvonalú teljesítményre, ha a magyar kormány kicsit kevesebb figyelmet fordítana az ágazatból való forráskivonásokra, valamint elegendő orvos és ápolószemélyzet állna rendelkezésre.

Vitathatatlan, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda létezése nélkül jóval sivárabb lenne az élet hazánkban, mivel drasztikusan lecsökkenne a kék szín mennyisége az ország területén. Ennek ellenére a kiemelkedő teljesítményű egészségügy is megérdemelne egy önálló minisztériumot Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere helyett, mivel utóbbival csak hátrafelé tud jelentős lépéseket tenni.

2011 óta GDP arányosan egyre kevesebbet költ az állam az egészségügyre, ami a halálozások hatékonyságának növelése érdekében kifejtett sikeres erőfeszítésként is felfogható, ha ez volt a cél. Az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) jelentésében az szerepel, hogy az egészségügyi ellátórendszer hiányossága körülbelül 32.000 ember haláláért volt közvetlenül felelős.

Szentendrén jelenleg ennél jóval kevesebb, úgy 25.000 lakos van még életben. Potenciális hullákból jelentős tartalékokkal rendelkezik az ország, amiből az egyházak és a temetkezési vállalkozások bőven profitálhatnak, más területeken pedig jelentős megtakarítások érhetőek el a segítségükkel. Ezek valóban hatalmas, de elég bizarr lépéseknek számítanak a hazai egészségügy területén.

A nagy menetelés során, 2013-ban a magyar egészségügyet sikerült kimondottan nehéz helyzetbe hozni azzal a kormányrendelettel, miszerint a nyugdíjkorhatárt elérő közalkalmazottaknak választaniuk kellett a nyugdíj és a munka között. Négy esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szaktárcánál elkezdjenek azon tanakodni, vajon mi lehet ezzel a gond. Nagyjából ennyi idő alatt a Wehrmacht Lengyelország lerohanásától eljutott a sztálingrádi vereségig.

A Nyírő Gyula Kórházban akkora lett az orvoshiány, hogy kénytelenek voltak a belgyógyászati osztály felét bezárni. Ez a vidéki kórházakban is egyre jelentősebb gondot okoz és nem az érdeklődők hiánya miatt.

Most valahogy azt próbálják elérni az idétlen nevű Emberi Erőforrások Minisztériumánál, hogy szakrendelői asszisztenseket, illetve a nem egészségügyi végzettségű kórházi, rendelői dolgozókat is visszafoglalkoztathassák az intézmények. Közben kórházi fertőzések következtében nagy számban szenderültek emberek jólétre, ami Semmelweis Ignác emlékének meggyalázása. A kórházi osztályokon dolgozó nyugdíjas takarítónők eltávolítása nem volt túlságosan szerencsés ötlet.

Kövér házelnök a találkozón büszkén jelentette ki: „A 2011-ben elfogadott új alaptörvény például a huszonegyedik századi kérdésekre is tekintettel megteremtette az emberi test védelmének kereteit, bioetikai alapjait.”.

Mindez nagyon biztatóan és komolyan hangzik, ennek ellenére az Emberi Erőforrások Minisztériumában máig nem vontak senkit sem felelősségre az emberi test veszélyeztetése miatt.

Az Orbán kormány stratégiája világos. A tehetősebb betegeket készségesen átterelik a fizetős egészségügybe, a szegényebbeket pedig rábízzák Isten irgalmára.

A VII. parancsolat átértelmezése

1483464003_clip_image024.pngJacques de Molay, a Templomosok 23. nagymesterének kivégzése

A magyar letelepedési államkötvény (hivatalos magyar nevén Letelepedési Magyar Államkötvény) olyan értékpapír, amit az Európai Unión kívüli befektetők vásárolhatnak a magyar kormány által kijelölt közvetítőkön keresztül és ezért cserébe magyarországi letelepedési engedélyhez (ennek a hivatalos neve: nemzetgazdasági érdekből kiadott nemzeti letelepedési engedély) juthatnak, ezzel pedig az egész Európai Unióban szabadon utazhatnak.” (Forrás: Wikipédia)

A „Ne lopj!” parancsolat régóta értelmezhetetlen a gyakorlatban. Egyszerűen túl rövid és merev. Egyáltalán nem igazodik az aktuális elvárásokhoz, társadalmi környezethez. Pontosan még az sincs meghatározva mit ne lopjon a jámbor hívő. Bárányt? Tevét? Aranyat? Halastavat? Székházat? Médiabirodalmat? Üzletrészt? Tengerimalacot?

Az sem tudható, ki az akit lopással lehet vádolni, és ki az, akit különféle megfontolásból nem. Bizonyos dolgok önkényes eltulajdonításakor legfőképpen az elkövető személyétől, helyzetétől függ az általa véghezvitt cselekedet megítélése. Azaz lehet közönséges, alávaló gaztett, de akár tisztes anyagi gyarapodás is. Erre vonatkozóan Mózes semmiféle határozott útmutatást nem kapott a Teremtőtől. Ő egyszerűen odavéste az egyik kőtáblára, hogy „Ne lopj!”, aztán mehetett Mózes Isten hírével magyarázkodni, majd elhajítani a kezéből a kőtáblákat és szétzúzni azokat a hegy lábánál. Azóta sem képes senki sem megnyugtatóan kiigazodni Isten tíz parancsolatán, az önkéntes értelmezések emiatt rengeteg kalamajkát okoztak.

IV. Fülöp, Franciaország keresztény uralkodója gátlástalanul kifosztotta és lemészároltatta a templomos lovagokat, akiknek hatalmas összegekkel tartozott. Országából praktikusan kiűzte a zsidókat, így nekik sem kellett törlesztenie az adósságait. Nem rettent vissza az általa veretett pénz rontásától sem. Hatalmának központosítása és növelése érdekében nagy tételben lopott el gyakorlatilag mindent amihez csak hozzáférhetett.

Jacques de Molay, templomos nagymestert a francia király 1314. március 18-án küldte máglyára, amivel egy kicsit elvethette a sulykot. Isten akkoriban valószínűleg még megpróbálta érvényesíteni a tízparancsolatban leírtakat, ami miatt IV. Fülöp nagyjából 8 hónap múlva egy vadászbaleset során szerzett sérüléseibe belehalt. Ez lett a vége az anyagi javak túlzott hajszolásának, pedig Jézus Krisztus is említést tett az önmérséklet fontosságáról:

Ha valaki le nem mond mindarról, amije csak van, nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,33)

A VII. parancsolatot napjainkban is nagyon könnyű kijátszani, illetve figyelmen kívül hagyni. Mindössze ügyesen szerkesztett törvények, készséges média, megfelelően működő ügyészség szükséges az esetlegesen háborgó lelkiismeretek megnyugtatására, melyek amúgy sem csapnak túlságosan nagy patáliát. Istennek valószínűleg nincs kedve tömeges vadászbaleseteket rendezni különféle Kajmán-szigetek-i cégekkel és más gazságokkal kapcsolatban.

Tocsik Márta 804 milliós sikerdíja a múlt század végén hatalmas botrányt kavart. Deutsch exFür Tamás alig tudta palástolni a nagy leleplezés miatti örvendezését, miközben kifejezte őszinte, mélységes felháborodását. Az ügyből Deutsch képviselő győztesen, az ügyvédnő holtan került ki. Manapság Mészáros Lőrinc 3 havonta tesz zsebre az említett sikerdíjnak megfelelő összegeket, de ő az ügyes, tehetséges üzletember szerepét alakítja. Magyarország gátlástalan hazudozás terén kétségtelenül dinamikusan fejlődik. 

A Letelepedési Magyar Államkötvények esetében erősen kétséges, hogy valaha is sor kerül-e büntető eljárásra, illetve isteni igazságszolgáltatásra. Sem a világi hatalmak, sem az égi törvényszék nem serénykedik túlságosan az ügyben rendet teremteni.

A tranzakció során közel húszezer, talpig becsületes üzletembernek sikerült az Európai Unió területére, kimondottan kedvező feltételekkel bejutnia. Esetükben fel sem merült migrációs probléma, gazdasági bevándorlás, illetve nemzetbiztonsági kockázat.

A magyar államot a letelepedési államkötvények miatt eddig nagyjából 13 milliárd forint kár érte, ami 16 Tocsik-üggyel lenne egyenértékű, ha Magyarországon léteznének még fékek és ellensúlyok. A hivatalos adatok alapján a kár mindössze 1,2 milliárd forint, de ebből nagyvonalúan hiányoznak az idei eredmények, azaz 11,8 milliárd forint. Ezt a grandiózus károkozást a kötvények garantált, 2 százalékos hozamával sikerült a játék szervezőinek összehozniuk. A piaci kamatok ugyanis 2014 óta tartósan 2 százalék alatt vannak és folyamatosan csökkenek. Mivel a kormánypártok simán megszavazták ezt a garantált két százalékos hozamszintet, ráadásul azóta sem módosították a jogszabályt, összességében várhatón 24 milliárdos veszteséget sikerül realizálniuk. Tisztességes országokban ezt hűtlen kezelésnek minősítik, elkezdik a felelősöket keresgélni, majd szépen, sorjában felelősségre vonni.

Az ok, amiért az Orbán-kormány ezt a 24 milliárdot ügyesen rátolta az adófizetőkre, az az, hogy a letelepedési kötvényeket csak nyolc, kiváltságos cégen keresztül jegyezhették le a szerencsés kuncsaftok. Ezeket a cégeket az Országgyűlés fideszes többségű bizottsága választotta ki. A nyolc firma közül hét a Kajmán-szigeteken, Szingapúrban és egyéb adóparadicsomban vannak bejegyezve. Ezek a Fidesz-közeli offshore cégek, mint közvetítők, a Magyar Nemzet számításai szerint nagyjából 157 milliárdos bevételre tehettek szert. Ez lehet a magyarázata annak a rejtélynek is, miért nem tűnt el a közéletből a busásan jövedelmező üzlet egyik kiagyalója, a FIDESZ legkétesebb, legkevésbé vállalható figurája, nevezett Rogán Antal, a nép egyszerű gyermeke.

157 milliárd forint elképesztően hatalmas összeg. Ezen a disznóságon Deutsch Tamás 194,5-ször háborodhatna fel. Hat és fél hónapon keresztül naponta buktathatná meg vele a saját kormányát. Ettől természetesen nem kell tartani, mivel ma már senki sem talál az ilyesmiben kivetnivalót, főleg nem a Digitális Jólét Programért felelős miniszterelnöki biztos. Valószínűleg válogatott káromkodásokat és szitkokat zúdítana arra, aki erre a kolosszális lopásra felhívná a figyelmét.

Ráadásul ez csak egy a sok ravasz ügyeskedés közül. Akad belőle itt is, ott is valami hasonló.

Ha Isten IV. Fülöp megregulázásához hasonlóan óhajtaná emlékeztetni a „keresztény-polgári” kormányt a VII. parancsolat jelentőségére, akkor vérben forgó szemű, felbőszült vadkanok seregével árasztaná el a FIDESZ Lendvay utcai székházát, a KDNP frakciót pedig téli álomra készülő grizzly medvékkel falatná fel.

Mint Orbán

Az MSZP miniszterelnök-jelöltje Brüsszelben még a kerítés elbontását ígérte. Két napja, egy rendezvényen viszont már arról beszélt, a határzár életünk része lesz egy jó darabig, mert "addig ezt a kerítést senki sem bonthatja el, amíg a magyar emberek többsége nem érzi magát biztonságban az otthonában". 

http://www.origo.hu/itthon/20170613-brusszelben-meg-a-kerites-lebontasat-igerte-botka-laszlo.html

Mi tagadás, ezt a miniszterelnök sem mondhatta volna “szebben”. A jelölt, hogy megkülönböztesse magát tőle, még hozzátette: az Orbán-kormány és az unió a felelős azért, hogy a magyar emberek félnek...

Finoman fogalmazva sem ez az a gondolatsor, amelyet az ország mostani állapotában elvárnánk egy miniszterelnök-jelölttől, aki azt hirdeti: célul tűzte maga elé, hogy megszabadítja az országot az Orbán-féle nemzeti együttműködés velejében hazug rendszerétől és szebbet, jobbat, igazabbat, szabadabbat szervíroz fel helyette.

A brüsszeli és a szegedi megnyilatkozás közötti eltérés sok mindent egyértelművé tesz. Elsősorban a tettetett magabiztossággal palástolni próbált zavarodottságot. Az igazodási és megfelelési kényszerből fakadó bizonytalanságot. Pengeélen kell egyensúlyoznia annak, akitől elvárják, hogy “okosat” mondjon, miközben a tanácsadói állandóan azzal tömik a fejét, hogy a “magyar emberek” mit akarnak hallani tőle... A sokféle egyidejű hatás, kellő felkészültség és tapasztalat híján, előbb-utóbb menthetetlenül ideológiai katyvaszt idéz elő.

Lehetne szépíteni, de minek: ennek az embernek fogalma sincs, mihez kezdjen a vele, jobban mondva a magához ragadott pozíciójával szemben támasztott elvárásokkal. Ebben persze nincs semmi meglepő. Elkerülhetetlenül így jár az, akivel a hatalomtechnikusok elhitették vagy eredendően azt hiszi: politikusként az a legfontosabb feladata, hogy mindenki kedvében járjon. Ennek érdekében aztán mindig és mindenütt megpróbálja azt mondani, amit akkor és ott hallani akarnak tőle.

Egyre szomorúbban érzékelhetjük egy alapigazság érvényesülésének folyamatát: akinek a politikai krédója arra szorítkozik, hogy a hatalom megszerzéséhez (majd megtartásához) az emberek vágyainak szóbeli (!) kielégítésére van szükség - vagyis a sorrendet eltévesztve a hatalom megszerzésére összpontosít anélkül, hogy legalább önmaga számára pontosan megfogalmazná, mi az igazi célja a hatalommal -, az menthetetlenül saját populizmusa csapdájába zuhan. Az elfogadja és alkalmazza “A cél szentesíti az eszközt” vezetőelvet, s ezáltal saját magát is önnön hatalomvágya megszállott eszközévé teszi.

Mint Orbán.

És ezen az sem változtat, ha nem is olyan régen még sokkal többre tartottuk képesnek.

Beszédes hallgatás

Császy Zsolt levelét megírta. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egykori értékesítési igazgatója - akit a Sukoró-ügyben bűncselekmény hiányában indoklással született másodfokú ítéletet követően a Kúria a minap, Tátrai Miklós volt vezérigazgatóval együtt, több éves letöltendő börtönbüntetéssel sújtott - Molnár Gyulát, az MSZP elnökét szólította meg.

cs.jpg

A társával együtt már eddig is éveken át meghurcolt tisztviselő ráérzett a lényegre. Arra, hogy az MSZP valamiért lapít. Helyzetéből adódóan a miért-tel ő érthetően nem foglalkozott, pusztán arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a szocialista pártnak kutya kötelessége lett volna a jogtiprást szóvá tenni. A másodfokú felmentő ítéletnek még a sajtóban megjelent kivonata is elegendő jogi érvet biztosított volna ehhez, ha amúgy nem lenne egyértelmű, hogy a kezdettől koncepciós perről van szó, amellyel mindenek előtt a volt miniszterelnök Gyurcsány Ferencet célozta meg az orbáni (i)gazságszolgáltatás. És ha már vele nem bírt el (ahogy a Parlamentben megígérte: vádlója lett vádlóinak), hát azokon áll bosszút, akik nem voltak hajlandóak, a történteket meghamisítva, ellene vallani.

Gyurisné Komlóssy Éva tanácsvezető bíró szerdán az MNV Zrt. korábbi vezetőit felmentő másodfokú ítélet mintegy kétórás indoklása során kifejtette, a vádlottak a telekcserével kapcsolatos döntés során joggal tartották szem előtt az állam érdekét, és érezték fontosnak a beruházás megvalósulását, amely 1,3 milliárd euró tőkebefektetéssel, munkahelyek teremtésével kecsegtetett. A vádlottak megalapozottan jutottak arra a következtetésre, hogy döntésükkel az állami vagyonban nem hogy kárt okoznának, hanem azt gyarapítják. (...)      

A táblabíróság szerint ugyanakkor az elsőfokú ítélet részben megalapozatlan, a Szolnoki Törvényszék a tényállást hiányosan, helyenként iratellenesen állapította meg, és az ítélet indoklási kötelezettségének sem tett mindenben eleget. A tanácsvezető bíró kitért arra, hogy a törvényszék – figyelmetlenségből vagy leírási hiba miatt – tanúvallomások egyes részleteit az elhangzottakkal ellentétesen jegyzőkönyvezte. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok egy részét is iratellenesen értékelte, és téves következtetéseket vont le."

http://hvg.hu/gazdasag/20161026_Masodfokon_felmentetttek_a_fovadlottakat_Sukorougyben

Császy Zsolt érthetően nem foglalkozott azzal, miért hallgat az MSZP, nekem azonban van ezzel kapcsolatban egy elméletem. A szocialista párt régi rossz beidegződésként általában bevállalja a kínos csendet, ha valamely ügyben a nagyokosok - hol a vezérkar tagjai, hol a valódi döntéshozó háttérbeli irányító - nem biztosak a dolgukban. Ahogy decemberben is: több, mint két hétig emésztették Botka László váratlan színre lépését, nem különben annak abszolút pártszerűtlen módját, azt, hogy a szoci vezérkar is a 168 Óra hasábjairól, a közvéleménnyel egy időben értesült arról, hogy a szegedi polgármester feltételei teljesülése estén - korábbi kijelentéseivel gyökeres ellentmondásban - vállalná a miniszterelnök-jelöltséget. (Azok a bizonyos feltételek többségükben a pártelnök által meghirdetett úttal való szakítást eredményezték.)

Mindezek alapján látatlanban borítékolom a megfejtést a Sukoró-ügyre. Zárt körben azon törhették (törik?) a fejüket a korifeusok, vajon másoknak is szemet szúrna-e az ellentmondás a Botka által meghirdetett "szakítunk a múlttal és annak meghatározó szereplőivel" vezetőelv és a között, ha az MSZP kiállna a jogtalanul meghurcolt tisztségviselők mellett. Mégis csak hogyan venné ki magát az, hogy egyrészt szeretnék letolni a politikai térképről a DK elnökét és ehhez ideológiát is sikerült gyártaniuk (jobban mondva átvenniük az Együtt 2014-es datálású érvrendszeréből), másrészt viszont védelmükbe vennék az általa vezetett kormánnyal együtt emlegetett ügy két fontos szereplőjét?!

A Wikipédiából: Császy Zsolt 1993-ban kilépett a Fideszből. Ekkor azt üzente Orbán Viktor pártelnöknek, hogy ő az erő szavában nem hisz, és inkább él egy rosszul szervezett demokráciában, mint egy jól szervezett diktatúrában.

Hogy itt emberi életekről van szó és hogy az egész ügy a kezdetektől vészterhesen koncepciós, azt ők is tudják, de a jelek szerint a Botka - vagy tanácsadói - által megálmodott imázsba egyszerűen nem fér bele a kormányzati kommunikációban Gyurcsányhoz kapcsolt politikai elítéltek melletti kiállás. Mi ez, ha nem az elméletben többnyire elutasított "a cél szentesíti az eszközt" politikai fegyverének gyakorlati alkalmazása?!

Rossz hírem van Botkának is, meg a pártelnökének is: ez a passzivitás nagyon is aktívan jelzi, hogy valódi megújhodásról szó sincs az MSZP háza táján, pusztán szavazatvásárló, tartalmatlan jelszavakról. Ez az irány arra ugyan jó, hogy késleltesse vagy akár meg is akadályozza a demokratikus pártok együttműködését - vagyis növelje Orbánék esélyét a hatalomban maradásra -, amúgy viszont egy "új MSZP" helyett nagyon is a régi MSZMP-t idézi.

Szégyen. Nyers Rezsőék huszonnyolc éve egészen biztosan nem így gondolták.

 

Stabilitás, erő, büszkeség

image-22298-galleryv9-stia.jpg

Magyarország erős és büszke európai ország” adják hírül plakátok végeláthatatlan tömegei szerte az egész országban. Ez valószínűleg így is van. Minden valamirevaló ország azt állítja magáról, hogy büszke, az erő pedig… Hát az elég bizonytalan valami. Attól függ kinél erősebb, miben és mennyire egy adott ország. Almatermesztésben jelentős erőfölényt tudunk felmutatni Líbiával szemben, a büszkeség ebből a szempontból tehát jogos. Tirol esetében ez már nem mondható el, szerencsére az nem is ország.

Magyarországról a második világháborúban, majd az ötvenes években is azt állították a hatalomban lévők, hogy rendkívül büszke és legyőzhetetlenül erős. Utóbbiról kiderült, hogy ez időnként alapvetően megváltozhat.

Most azonban ismét erős az ország valamiben. Például a nemzeti konzultációban. Annyi államilag finanszírozott politikai plakát, mint amennyit Rogánék kirámoltak, talán csak az NDK fénykorában borította el az ottani utcákat. A keletnémeteknél az akkoriban divatos, piros alapon fehér betűk tájékoztatták a büszke lakosságot arról, hogy éppen miért olyan jó nekik. Egy ideig működött is a dolog, bár a túlzott erő és büszkeség miatt elég szigorúan kellett őrizni az NSZK és NDK közötti határt. Mindenhol akadnak olyanok, akiknek semmi sem jó.

Mi lehet az a szerelmi bájital, amely az Orbán rendszert oly sokak számára csábítóvá teszi? Valami titkos varázsszer? Szutykos, gyanús állagú főzet? Fekete mágia? Woodoo varázslat? Csaba királyfi a csillagösvényen? Óriásplakátokkal kiváltott tömegpszichózis? Esetleg Németh Szilárd ellenállhatatlan mosolya? Kósa Lajos erősen visszafogott bölcsessége?

2010 előtt ilyen remek teljesítménnyel és jóval kevesebb gaztett elkövetésével simán képes volt bármelyik kormány választást veszíteni. Mostanában is rendszeresen felbukkan annak lehetősége, hogy ezzel vagy azzal a cselekedetével Orbán Viktor most aztán jól pórul fog járni, de rövidesen mindig kiderül, ez a most mégsem pont az a most, illetve majd lesz egy jóval „mostabb”. Egy olyan igazi. Valamikor.

Rengeteg izgalmas teória foglakozik az Orbán-kormány bukásával. Elméletileg választással is leváltható lenne az említett víg komaság, de ennek valószínűsége, finoman fogalmazva, elég bizonytalan. Ez nem túlságosan meglepő. 2018 után Orbán Viktornak sem lesz könnyű dolga, kivéve abban az esetben, ha véletlenül ellenzékbe kerülne. Mivel ennek kicsi az esélye, ezt a meccset a FIDESZ-KDNP-nek kell végigjátszania a magyar lakosság közreműködésével. Egészen kifulladásig. Valahogy így alakultak egykor reményteljes, közös dolgaink.

Egyesek szerint sürgősen forradalomra lenne szükség, ami mindig erőszakos, többnyire irányíthatatlan események sorozatából áll, ami nem jó. Forradalmakat, háborúkat nem is szabadna ünnepelni. Mégiscsak emberek, köztük ártatlanok haláláról van szó. Méltatlan őket politikai célokból felhasználni. 1956-ból Schmidt Mária porondmesternek ennek ellenére, rengeteg pénz felhasználásával sikerült hatalmas cirkuszt rendeznie, ami rendkívül kínos és egyben szomorú. Ő maga ugyan nem fogta fel, hogy valójában mit is művelt, de ez legyen az ő baja.

Forradalmat mindenesetre nem lehet csak úgy megrendelni, mint egy szelet pizzát, hagyma nélkül. Az ilyesmi kitörni szokott, ha úgy alakulnak a körülmények. Jelenleg nincs forradalmi hangulat az országban. A CÖF szeretne ugyan harcolni, de ehhez túl kevesen vannak, nem is az tipikus lázadó alkatok, ráadásul forradalom ügyében erősen ellenérdekeltek. Az izgága Bayer Zsolt mindössze egy veszélytelen kávézgatás közben tereferélt egyet Gulyás Mártonnal. A tejszínhab szalmonella nélkül nem minősül támadó fegyvernek.

Belső lázadás fog véget vetni Orbán uralkodásának? Kik lennének ilyesmire képesek? Az agytalan Fidelitasosok? A nulla támogatottságú Semjén Zsolt? A szurokból éppen csak kikandikáló Rogán Antal? Ha Simicska Lajos nem tudta padlóra küldeni fő üzlettársát, másnak sem fog sikerülni. Orbántól mindenki függ a Fideszben és csak tőle függ. Ha valaki jól viselkedik, az ráadásul kevés munkával irgalmatlanul sok pénzt tud keresni. Nem nagyon fog emiatt senki sem ugrálni.

Külföldről sem akar senki a miniszterelnök és üzlettársai életére, hatalmára törni. Ezt a hazugságot legfőképpen a pártpropaganda terjeszti a veszélyérzet és a szavazási kedv fenntartása érdekében. Orbánnak nem sikerült magát jelentős európai tényezővé felküzdenie, ami biztos nagyon rosszul esett neki. Nemzetközi szerepét emiatt azzal próbálja Magyarországon hangsúlyozni, hogy azt állítja magáról, folyamatos támadás alatt áll. Valójában ő próbál meg állandóan kötözködni, egyre kisebb feltűnést keltve, ami szintén elszomoríthatja.

A fő kérdés tehát nem az, hogy miként bukik meg az Orbán-rezsim, hanem az, vajon miért nem teszi meg ezt.

A hihetetlen mértékű propaganda önmagában nem ad magyarázatot a rejtélyre, ráadásul mára már komikus méreteket öltött a nyakló nélküli öndicséret. Tíz darab, katonásan egymás után masírozó, ugyanolyan plakát láttán sokakban felmerülhet a gondolat, hogy ezek bizony nagyon hülyék. Ha meg nem azok, akkor ismét rengeteg közpénzt sikerült átalakítaniuk nemzeti magántőkévé.

Az, ami oly kedvessé teszi a NER-t sokak szemében az az, hogy jelenleg a FIDESZ, jobban mondva Orbán Viktor képes Magyarországon a stabilitást fenntartani. Ez a stabilitás az ellenzék megosztottsága, felszalámizása, ellehetetlenítése miatt ráadásul egyre inkább növekszik, és már rég átment illiberális demokráciába, azaz tulajdonképpen autokráciába.

Ha a NER 2018-ban megbukna, valószínűleg kormányválságok sorozata követné, annak minden kellemetlen következményével együtt.

Ha előbukkanna valahonnan egy olyan erő, amely képes elhitetni magáról azt, hogy szilárd kormányzásra képes, az Emmanuel Macron pártjához hasonlóan képes lehetne a mostani elit nagy részét eltüntetni a színről. Ebbe a halmazba a jelenlegi ellenzék is beletartozik.

Ha ez nem jön össze, akkor marad az Erdoğan-féle erős és büszke megoldás. A török elnök és pártja, az AKP 2002-ben annak köszönhette győzelmét, hogy stabilitást ígért a folyamatos kormányválságok után. Ezt az ígéretét Erdoğan becsülettel be is tartotta, amely végül ellenzéki politikusok, újságírók, tanárok, állami alkalmazottak, civilek és más, a rendszer számára veszélyesnek ítélt személyek letartóztatásához, elbocsájtásához vezetett. A folyamat még korántsem fejeződött be.

Orbán Viktor szívének a török elnök megoldása rendkívül szimpatikus, amire többször utalt is már. Kínában a magyar miniszterelnök kijelentette, „jó esélyünk van arra, hogy a magyar emberek a politikai stabilitás mellett fognak szavazni”. Ebben a fenyegetésben senkinek sincs oka kételkedni.

Az autokrácia kiépítéséről Orbán önszántából soha nem fog lemondani. Rengeteg pénzt és energiát fektetett már ebbe a busásan jövedelmező magánvállalkozásába. Az sem fogja túlságosan meghatni, ha az ország az Európai Unió sereghajtójává válik.

A tényeket szokás szerint majd letagadja, megmásítja, illetve ráfogja az egészet valamelyik aktuális ellenségére. Ezekkel az egyszerű trükkökkel minden nagy vezető hatalmas sikereket és stabilitást érhet el büszke és erős országában.

Bene Krisztián és ügyvédje rágalmaz

Eszes Beáta írása

Fotó: Bene Krisztián a Kúrián vezetőszáron (© Zsolnai Péter)

Miközben már jelenlegi partnere, Noémi sem kíváncsi a lúgos orvos perére, Bene Krisztián és ügyvédje szintet lépett az arcátlan védekezésben a Kúrián: rágalmaznak.

Bene Krisztián és ügyvédje, Dr. Szekér Gyula, a Szekér Ügyvédi Iroda vezetője a nyomozást végző rendőröket okirat-hamisítással, az ügyészséget hamis bizonyíték felhasználással, az áldozat jelenlegi partnerét pedig a vádban szereplő bűncselekményre felbújtással rágalmazta meg  a harmadfokra benyújtott bírósági anyagukban.

A „lúgos orvos” néven elhíresült bűnügy krónikájáról írt megelőző cikkem folytatásában az eljárás elemein keresztül kívánom bemutatni, hogy mivel szembesül egy bántalmazott nő a kórháztól kezdve, a rendőrségen át a bírósági eljárások során, miért tart egy évszázados súlyú bűntény jogi kezelése négy évig, és milyen módszerekkel él egy elkövető jogvédője és környezete egy nő elleni erőszak büntetőtárgyalása során.

A volt barátnőjét 2013 tavaszán megtámadó, őt elkábító, majd áldozata nemi szervét maró lúggal leöntő gyermekorvos, kórházi főorvos Bene Krisztiánt, a bíróság első fokon négy évre, majd másodfokon az ellene felhozható vádakat kibővítve és súlyosbítva kilenc évet kapott, az orvosi hivatásától végleg eltiltva, akkor még mindig nem jogerősen.

Négy évig szabadlábon védekezett az évszázad bűntényével vádolt egykori orvos, míg áldozata rendőri védelem alatt állt

Az ügy harmadfokon, a Kúrián – korábbi nevén a Legfelsőbb Bíróságon – emelkedik csak jogerőre: 2017. június 13-án hirdetnek jogerős ítéletet, ugyanis a másodfokon módosult és több tétellel kibővült – fogvatartás, magánlaksértés, okirattal és készpénz-helyettesítő eszközzel visszaélés – vádkörökben is joga van a vádlottnak kétszintű bírósági tárgyalásra. Ugyanakkor a Kúria harmadfoeljárása már semmilyen vádpontban nem nyit meg bizonyítási eljárást, harmadfokon a Kúria kizárólag azt vizsgálja, hogy az eljárás törvényes volt-e, az ítélet megalapozott-e, az indokolás, a minősítés valamint az abból meghatározott büntetés mértéke megfelelő-e. Az ügyész ebben a fázisban súlyosíthatja az újabb felhozott vádpontok alapján az ítéletet, a védőügyvéd itt már kizárólag a javasolt ítélet és igazolt tényállások közti összefüggést és arányosságot támadhatja

Ezt ne gondoljuk elégtelennek, különösen, hogy a kibővült vádpontok miatt adatott meg a vádlottnak a harmadfok lehetősége, és nyílt meg a másodfokú ítélet is, egyébként már másodfokon jogerős ítéletet szabtak volna ki Bene Krisztiánra: a kilenc év már jogerőre emelkedett volna márciusban, ha nem indítványoznak újabb vádpontokat.

Az újabb bűncselekmény-tételekben történt elítélést kizárólag az áldozat jogi képviselője, Dr. Gál András indítványára állapította meg a másodfokon eljárt Ítélőtábla, mivel az ügyészség nem észlelte azokat, miközben az első fokon megállapított bűncselekményeken kívül még több más is elkövetésre került.

A vádlottnak igazolni önmagát: magyarázatot adni olyan általa sem tagadott tényekre, hogy kórházi területen kívül használ és hordoz magával használt fecskendőt tűvel, melyben az áldozat vérében kimutatott altatószerrel azonos anyag van, hogy ilyet a bűntény napján lefoglaltak nála, hogy az áldozat környezetében ő az egyetlen személy, aki a bűntény előtt hónapokig zaklatta az áldozatot, hogy az elkövetés módja orvosi, égési osztályon szerzett szakértelemre utal, amely területen ő is dolgozott, hogy a bűntény idejére nem tudja hitelt érdemlően igazolni hollétét, hogy a bűntény arra utal, az áldozat iránt szexuális jellegű kötődést ápol, őt szexualitásában büntetni akarja valamiért, ezekre egyértelműen és így összefüggésében kizárólag Benére mutató bizonyítékokra 2013. márciusától 2017. márciusáig 4 év lehetősége volt választ adni Benének.

Bene Krisztián egy óriási összeesküvés áldozata?

Bene Krisztián első védőügyvédje az elsőfokú tárgyaláson a közbeszédben csak „sztárügyvédként” aposztrofált Dr. Bánáti János volt, aki egyben az Ügyvédi Kamara elnöke, neves büntetőjogász.

Az ügy brutalitása mellett a bűntett abszolút magánemberi természetű, az aktuális politikai hatalom érdekszféráján kívül esik. Mindezek mellett Bene a mai politikai hatalom legfelsőbb szintjéig családi szállal kötődő: testvére államtitkár, nagybátyja a volt egészségügyi miniszter. Ezek az információk a közvélemény azon rétege számára érdekesek, akik nyitottak az összeesküvés elméletekre: Benének bőven volt ideje és kezdetben kiemelkedő jogi szakmai segítsége abban, hogy a számára legjobb jogi elbánásban részesüljön, egyúttal nem is azon vádlottak körébe tartozik, akik ellen politikai okokból szeretnének fellépni. Bár sikeres orvosnak tartják, a nevét a szakmán kívül nem ismerték.

Ezzel szemben áldozata a tipikus hétköznapi ember, egy kis létszámú iroda alkalmazottja, kétgyermekes elvált anya, semmiféle befolyásos kapcsolatai nincsenek. Még a kezelőorvosai szintjén sem ért el sok esetben emberhez méltó elbánást. Ha valaki teljesen érdektelen ma a hatalom számára, az épp egy bántalmazott nő.

A bűntény és az elsőfokú tárgyalás megindulása közt három év telt el…

Bár a nyomozás megindulásakor 2013-ban volt egy rövid ideig előzetesben Bene, de nem sokkal később a gyanút ejtették ellene, szabadon engedték. A bűntett után három évvel megindult elsőfokú tárgyalásig több pozícióban dolgozott. Újabb – közte közigazgatási területen – orvosi állásokat nyert el, amikor már vád alatt volt, erre befolyásos államtitkár testvére útján volt módja.

A nagyon komoly bizonyítékok és a rendőrség vádemelési javaslata ellenére az ügyészség úgy kívánta lezárni a nyomozást 2014-ben, hogy egyúttal minden bizonyítékot megsemmisíteni terveztek, magát az ügyet akarták lezárni, ahol már nincs értelme nyomozni semmilyen elkövető ellen, mintha mi sem történt volna, miközben egy nő teste végérvényesen össze lett roncsolva. Tehát az ügyészség inkább dilettantizmusból, a nők elleni erőszak szokásos bagatellizálása okán nem is kívánta az esetet feltárni. Ez sem azt igazolja, hogy itt olajozott összeesküvés lett volna Bene ellen, sokkal inkább felveti a gyanút, hogy a korai nyomozati fázisban hadba lépett a miniszteri és államtitkári szintig érő család. A bizonyítékok megsemmisítésére tett kísérlet súlyosan szakmaiatlan, az kizárólag a tettest védhette volna meg.

Az áldozat, R. Erika eltökéltségének köszönhető, hogy három évvel később, 2016-ban végül mégis megindult az elsőfokú büntetőtárgyalás, jelenlegi ügyvédje, Dr. Gál András pedig az ügyészi szerepet sokszor pótolva az elsőfok mentegető ítéletétől a realitásig vitte el az ügyet, miközben bűncselekmények esetén a vádat hivatalból az ügyészség képviseli. Kezdetben az ügyészség sem állt a helyzet magaslatán.

Emlékezzünk arra, hogy elsőfokon, bár bűnösnek mondták ki Bene Krisztiánt, de az altatást a szeretet jelének aposztrofálta a bíró, amivel „a támadó a fájdalmat akarta csökkenteni”, nem pedig őt védekezésre képtelenné tenni. Erről a szintről jutott el mára odáig az ügyészség, hogy a brutális bűntettet a bántalmazás egy különösen kegyetlen és beteg szintjén, végre a helyén kezeli.

A vádlott még az első fokon kimondott bűnössége után is szabadlábon védekezhetett, önfeledten utazgatott a világban, nem tűnt úgy, mint aki aggódik a jövőjét illetően

Bene Krisztián és mai védője a másodfoktól kezdve, amikor szembesültek azzal, hogy nem hogy a vádat nem ejtik elsőfokon, de az áldozat ügyvédje beadványának helyt adva, súlyosbítják is azt, ők maguk kezdték a rendőrséget nem csupán szakmaiatlansággal vádolni, hanem Dr. Szekér Gyula közokirat hamisítással – a tárgyi bizonyítékok szerinte jogszerűtlen lefoglalása ezt jelentené – vádolta meg a rendőrséget, amire semmilyen jogalapja nem volt meg, erre a Kúria ügyésze hívta fel a figyelmét. Szekér ezzel az ügyészséget is vádolja, hiszen a rendőrségi nyomozati anyag alapján az ügyész dönt arról, hogy büntetőtárgyalásig viszi-e az ügyet.

Bene jelenlegi ügyvédje olyan szakmai nívón, egyfajta zugügyvéd szintjén operál, ahol jogvégzettként rágalmazásra adja a fejét, miközben pontosan tudja, milyen standardok alapján állíthatna ilyet, és pontosan tudja, hogy a rágalmazás bűncselekmény.

Megdöbbentő volt az tárgyalási élmény, amikor a Kúrián az ügyész a védőügyvédet a jogi szakma alapjairól oktatja ki.

A vádlott védőügyvédjének szakmai színvonalára jellemző, hogy érvelése összecseng Bene Krisztián apja blogjában kifejtett dilettáns vádaskodással.

Bene apja blogot vezet fia nevében, anyja közös imádságot szervez fiáért

Bene Krisztián apja blogot indított fia nevében, őt eszköznek használva: sajátos összevetést végez félévszázados családi élményei, a régmúlt és közelmúlt számos hazai bűntényének wikipédia szócikkeivel valamint a lúgos bűntett között. A blog nyitóbejegyzése beszédes: azt sem tudjuk meg, hogy hívják Bene apját. „Krisztián édesapja vagyok.” „E-mail címem: benekrisztianartatlan@gmail.com”. Használja a főorvos fia nevét, a nevében publikál. A felnőtt fia egy gyermek, egy eszköz számára. A blogot akkor nyitotta, amikor fiának lehetősége sincs már befolyásolni azt, mert végre előzetesbe került.

Az apja ezzel szemben el sem ment a tárgyalásokra 2017 júniusig. Krisztián első, 2013-as letartóztatása óta nem gondolta, hogy blogolnia kellene fia nevében, tökéletesen megelégedett azzal a rendőrségi és ügyészi eljárással, amit lezártak 2014-ben. Nem meglepő módon az már nem tetszik neki, amikor újra megnyitották a nyomozást. Ugyanarról a rendőrségről beszélünk. Nem gondolta, hogy meg kéne osztania a nagyapa félévszázados államrendőrségi élményeit mint a fia ügyében szerinte releváns történetet, erre egészen a másodfokú ítéletig várt, amíg Bene Krisztián ki nem állt a kamerák elé névvel, arccal.

Szerinte összefüggés van a fia „megtámadása” és a családot szerinte évtizedek óta sújtó történelmi balsors között, igaz, sem államtitkár fiáról, sem ex-miniszter sógoráról nem tesz említést a családi sorstragédiában. Azt sem tudjuk meg, hogy ez a szerinte hatalmi összeesküvés miért váratott magára két évig, míg végre elindult a tárgyalás. Nem csak a rendőrség, ügyészség és bíróság, de a kormány is ugyanaz hét éve. Szerinte valamilyen felsőbb hatalom által mozgatott, kezdetben a bizonyítékokat megsemmisíteni akaró ügyészség, a kormány által leuralt bíróság és a kormány által fenyegetett, fiáról a tényeket megíró ellenzéki sajtó egyként, kéz a kézben üldözi a büntetőeljárás során is párhuzamosan három-négy helyen vezető beosztásban dolgozott fiát.

Egyenesen azt vallja a Bene család és a védőügyvéd, hogy valaki csak azért lelúgoz egy nőt, hogy egy férfi befolyását csorbítsák, ezzel kimondva, hogy sokkal értékesebb egy férfi sikere, mint egy nő testi épsége. Ez egy beismerő vallomással is felér.

A nyilvános facebook-oldalán Bene édesanyja hírt adott arról, amikor fia lelki üdvéért közös imádkozást szerveztek. Borító családi képén mai napig az a feleség is szerepel, akivel nem él együtt életvitelszerűen Bene 2012 óta.

A Kúria ügyésze azt a kegyet megtette a június 6-ai tárgyaláson, hogy a harmadfokon először megjelent, blogjával magát és családját közszereplővé emelő apa és anya, B. Zsuzsa kedvéért, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy a bizonyítékok sosem önmagukban elemzendők, hanem egymás összefüggéseiben, különösen igaz ez erre az esetre. Bene ügyvédje ugyanis szintén az apa blogjából idézve a tárgyaláson olyan dilettantizmusig ragadtatta el magát, hogy szerinte „Benét azért fogják elítélni, mert az áldozat kutyája mint ismerősre nem ugatott, tehát a vád szerint Bene a bűnös.”

Az ügyész erre úgy reagált, hogy a vádlottat nem ezért fogják elítélni…(hanem)…

Noémi, az új barátnő: „Ha Krisztián tette volna ezt, nem csinál ilyen félmunkát”

Az államtitkári és kórházigazgatói szintig elmélyülő Bene családi sorstragédiáról szóló blogot az anya mellett leglelkesebben a lúgos orvos jelenlegi barátnője, G. Noémi osztogatja publikus facebook-oldalán. Ő az a barátnő, akit az áldozat többhónapos zaklatása után választott ki a főorvos, külsőre megszólalásig hasonlít az áldozatra, R. Erikára, és a bűntény idején már a vele létesült többhónapos kapcsolatból ment át Bene áldozata lakásába.

Noémi az egyik tárgyalásra közönségszervező nyilvános facebook-esemény üzenőfalára írt kommentjében arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy „ha Krisztián tette volna ezt, nem csinál ilyen félmunkát”. A fiatal nő az apához hasonlóan a rendőrségtől a bíróságig mindenkit hülyének néz, bennfentességét arra alapozza, hogy még tanúként behívva sem volt soha kíváncsi a tárgyalásra, a vallomása után nem maradt bent a korábbi tárgyalásokon, a Kúria tárgyalásra már el sem jött.

Az még valahogy megérthető, ha az ügy emberileg felfoghatatlan brutalitása, az első védő ügyvéd, Bánáti által is a vádlottat elkövetőnek kezelve, tettére inkább mentségeket keresve, az elsőfokú tárgyalástól kezdve a bíróság által is igazoltan elkövetőnek kimondott Bene Krisztián várhatóan közel egy évtizedes bebörtönzése eddig meg nem élt indulatokat vált ki a hozzá közelállókban.

Mindettől függetlenül egy életveszélyt okozó, végleges testi roncsolásról szóló büntetőtárgyalás nem vicc, nem egy szappanopera.

Amennyiben még mindig Bánátihoz hasonló felkészültségű ügyvéd lenne Bene mellett, amennyiben nem az apja adna a szájába mondatokat egy nevével és bebörtönzése miatt a cselekvőképtelenségével is visszaélő blogon, nem kizárt, hogy egy ügyvédi bravúrral megúszhatta volna négy évvel, és talán jó magaviselettel még hamarabb szabadulhatott volna. Ha a bűntett után előzetesben maradt volna, ami ilyen súlyú testi sértéses bűnténynél a szokásos, már szabadlábon is lehetne, ugyanis négy éve volt a bűntény. Botrányos ítélet lett volna, de megvolt rá az esély, hogy csak annyit kap.

Arról nem is beszélve, hogy a harmadfokú tárgyaláson bilincsben elővezetett, vezetőszáron tartott Bene Krisztián papírból felolvasott, iskolásan monoton – talán más által ezt is helyette megírt – érzelem nélküli kúriai felszólalásában azt is kiérezhetjük, hogy megváltás lenne neki végre egy beismerés: eddig sem tett túl sokat a bűntény leplezésére. Egyértelműen egy extrém lelki állapotról és elszántságról tanúskodik a tett, ahol a leplezés legfelületesebb részeivel törődött csak, ami kizárólag az elkövetés idejére fedezi őt, ahol nem volt kérdéses, hogy el akarja követni bármilyen kockázat árán, hogy nem gondolta át a következményeket, és ahol az orvosi hivatás pusztán egy nő teste feletti hatalom eszköze volt.

A bűntény kivitelezése arra utal, hogy az elkövető a következményeket felmérő érzelmeiben gyermeki szinten rekedt meg, avagy sokkal jobban érdekelte az elkövetés sikere, mint az elkövetés módszeréből és előzményeiből biztosan tudható lebukás.

A szülők és az öt éve elhagyott, tíz éve megcsalt, jogilag máig feleség a bíróságon hallgatja Bene szerelmi ügyeit, míg a barátnő az interneten megszállottként harcol és vádaskodik

A lúgos eset egy szexuális jellegű, a női testet szexualitásában büntető bűncselekmény. A motivációk magánemberi természetűek, bár már felbontott, de azt a támadó által tudomásul nem véve egy kapcsolaton belül elkövetett erőszaknak minősül jogilag.

Kifejezetten nem bulvárjelleggel, hanem az eset szakmai kezelése követeli meg, hogy a vádlott magánéleti hátterét, a testiséghez megfogalmazott érzelmi viszonyát megvizsgálják.

Ami tudható, hogy az eljárás során a legkisebb hangsúly arra esett, hogy Bene miként viselkedik nőkkel, milyen a szexuális és nőkkel együtt élő kapcsolatokhoz megfogalmazott viszonya.

Magyarországon nincs szakmai standard a nők elleni erőszak bűntettének kezelésére sem a rendőrségnek, sem a bíróságnak. Az eddig nem ratifikált Isztambuli Egyezmény többek között erről az intézményes háttérről is szól.

Bene Krisztián öt gyermekével, az anyja nyilvános facebook-oldalán, személyes nyilvános vallomásaiban, környezete által is bevallottan a „keresztény mintacsalád” amúgy hazug eszményébe van kényszerítve. Ebbe a képbe legkevésbé fér bele, hogy elváljon, ha már évek óta szeretője van, és nem él otthon.

Mit keres a megalázott feleség a kúriai tárgyaláson, miért nem ülhet a szülők mellé az ügyben fanatikusan megszállott, négy éve választott barátnő?

Nem érthető, miért kell egy ötgyermekes anyának, férje által öt éve elhagyott, tíz éve zsinórban megcsalt, de papíron még mindig feleségnek egy nyilvános büntetőtárgyaláson azt hallgatnia, hogy „mi a szeretői kapcsolat lényege” az ügyvéd szerint, milyen szerelem dúl hol Erika, hol Noémi és férje közt. A tárgyaláson az ott először megjelenő szűk családi kör a tárgyalási szünetben különös, de beszédes képet mutat: a másodfokon fiára kimondott kilenc évre is csak zsebre dugott kézzel, mosolyogva, lezseren magyarázó apát, a kezét öntudatlanul görcsösen ökölbe szorító, karját teste mellé szorító merev anyát, a szülők mellett 5 gyerekkel is egy mellőzött családtagnak tűnő feleséget elnézve vélhetően nem csak Krisztián nevével és akaratával játszadozik az apa, de kötelezően kiosztott szerep hárulhat Bene Krisztián anyjára és feleségére is.

Bene Krisztián gyermekei közül még a nagykorúak sem voltak jelen a tárgyalásokon, holott felnőtt nővé ért lánya legalább úgy képviselhetné a „tiszta apát”, mint egy évek óta megalázott feleség. A tárgyalás részét képezi a gyermekeihez megfogalmazott viszonya, a szeretői kapcsolatban maga Bene vádlón jellemzi áldozatának, Erikának az ő apai szerepéhez támasztott viszonyát. Érezhetően még aktív, sértett a viszonya ennyi idő után is az őt elhagyó nővel szemben.

Bene keveri a férj és apa szerepeket is, visszatérően a gondos apa szerepben teljesnek véli a családi szerepét, miközben szeretői viszonyával védekezik egy bűntényben. Lányai előtt ő jelenti a mintát egy férfi párkapcsolatban mutatott szerepére.

Bene egyik fő pszichológiai érve ártatlanságára, hogy akkor már hónapok óta boldog szerelmi kapcsolatban élt újabb barátnőjével, G. Noémivel, nem lenne érdeke ilyet tenni, már nem volt érdekes neki korábbi barátnője. Erika vele történt szakítása, majd azt követően a nőt többhónapos lekövethető, tanúk által is igazolt zaklatása után szerinte le tudta végre zárni a megelőző szeretői kapcsolatot.

Az új barátnő, Noémi publikus facebook-oldalán először akkor vállalta fel Krisztiánt, amikor a főorvos teljes neve és arca bekerült a sajtóba a másodfok idején. Akkor kérdezte meg egy vélhetően közeli barátnője, miért érdekli őt ez az ügy ennyire, hogy elkezdett posztolni róla. Noémi ezek szerint legközelebbi barátnőinek sem mesélt az akkor már négy éve tartó kapcsolatáról. A boldogságának okát nem osztotta meg, egy brutális bűntény kapcsán érezte elérkezettnek az időt, hogy felvállalja partnerét.

Bár magáról azt állítja nyilvános „védőbeszédeiben”, hogy tűzbe tenné a kezét párjáért és szavahihetőségéért, az elsőfokú tárgyaláson, egy akkor három éves kapcsolatban a bírótól tudta meg Noémi, hogy Bene még nem vált el. Bene nem érdemesítette annyira, hogy ezt bevallja.

Szemmel láthatóan a Bene-család tudomást sem vesz Noémiről, a tárgyalóterembe be sem tehette a lábát.

Bene Krisztián az általános iskola óta magáénak tekinti áldozatát

A kúriai tárgyalás után, a bírósági épület előtt beszélgetve hozta szóba az áldozat, R. Erika azokat az eseteket, amelyekről vallania is kellett a nyomozás során, ezek hivatalos rendőrségi kihallgatási anyagokban szerepelnek: Bene Krisztián „furcsaságairól”, a testiséghez és a kapcsolatokhoz megfogalmazott „sajátos” viszonyáról kérdezték. A nyomozati és törvényszéki anyag része például az az általános iskolai fotó története, amelyen a 13 éves Erika és gyerekkori szerelme, iskolatársa szerepel. Krisztián mint Erika általános iskolai évfolyamtársa a fiú arcát lekaparta Erika mellől. Ezt az általános iskolai fotót Bene 29 éve őrizgeti későbbi áldozatáról és annak barátjáról, kapcsolatuk is egy 2007-es osztálytalálkozón kezdődött az akkor már felnőtt, házas emberek közt.

Bene a kúriai tárgyaláson kitért a védelem által már többször felvetett kérdésre, miért nem ismerte fel Erika a maszkos, őt rögtön arccal a földre lökő, majd őt elkábító támadóját.

Bene szerint Erikának fel kellett volna ismernie azt az embert illatról is, akit az általános iskola óta ismer

Bene Krisztián a tinédzser, elemi iskolás Erikával ezek szerint nem csak egy összekarmolt gyerekkori fotón keresztül éli meg kontinuitásban érzelmi viszonyát.

Az ember egy középiskolai osztálytalálkozón, miközben ott egészen a nagykorúságig ismerjük egymást osztálytársainkkal, majd sok évig nem látjuk egymást, még ott is alapjaiban más emberként nézünk egymásra, ha már érett felnőtt emberek találkoznak újra.

Mindeközben Bene szexuális jellegű érzelmi életében az elemi iskola és kórházigazgatói ötgyerekes énje közt eltelt mintegy harminc évben nem sok minden változott saját bírósági vallomása alapján.

Ugyanakkor Bene ügyvédje állítja, hogy pusztán az illatáról azonosítható Bene nem ismerte a vele 6 éve kapcsolatban álló áldozata napirendjét, miközben a bűntény arról árulkodik, hogy az áldozat minden lépését ismeri a tettes.

Bene a neki fontos lányoktól és nőktől elszakadni képtelenségét jellemzi szintén az a nyomozati anyagban leírt eset, amikor még házassága előtti barátnője szakítása után hívatlanul megjelent annak esküvői bankettjén. Szerinte neki mint volt barátnak joga volt erre.

A védelem visszatérően Erika kapcsolataiban kerestetné az elkövetőt

Elsősorban Bene Krisztián véleménye alapján azt a beteg és rideg indulatot, amiről a bűntény árulkodik, egy férfi partnerben kell keresni. Bene szerint ez teljesen érthető, reális, hogy egy férfipartner tönkreteszi, szétroncsolja társa nemi szervét. Korábban Erika volt férjére mutogatva vádaskodtak. Az új célpont Erika barátja lett.

A 2017. június 6-ai kúriai tárgyalásra a védelem által beadott anyag alapján az arcátlanságban szintet léptek: Dr. Szekér Gyula által a levélben kihúzott nevű egyén egy börtönből szabályos, rendezett nyomtatott betűkkel arról ír, hogy valaki egy nő elleni brutális bűntény elkövetésével bízta volna meg 2012-ben, a bűntény előtt hónapokkal. Most, a sajtóban vélte felismerni Erikát, a célpontot, a felbujtó férfiban pedig Erika mostani partnerét. Most jutott eszébe erről írni, miközben az üggyel tele a sajtó 2013 óta. A levélben magadott „megbízás” idején Erika és barátja még nem is ismerték egymást A levélben „felbujtónak” nevezett barát mai napig ápolja Erikát a támadás óta, cserélgetette a kötéseit, nyilván, erre vágyott egy párkapcsolatban.

Adva van egy börtönlakó, aki egy öt éve tervezett bűncselekményről utólag beszámolva szeretné megkönnyíteni börtönéveit, kockáztatva a bűnsegédlet vádját, adott esetben a rágalmazás vádját, súlyosbítva azt, amivel bent ül. Ha ebből valamiféle előnyt remélne – valamiféle vádalku keretében – eddig nem volt fontos számára mesélni róla.

Adva van a zugügyvédi módszerekkel operáló Dr. Szekér, aki a rendőrséget közokirat-hamisítással megvádolása után benyújt egy ilyen kaliberű, névtelenné tett levelet, amelyben megadja, „hogyha érdekes a bíróságnak, megadja a levélíró nevét is”…

El sem tudom képzelni, kinek, és miért lehet „érdekes” a lehetséges elkövetőt megnevező levél, miközben védence kilenc, vagy akár több éves börtönbüntetés előtt áll. Ugyan miért kéne megadni a nevét?

Tekintettel, hogy egy jogi esküt letett ügyvéd egy nem igazolt, jelen esetben csak rágalmazással felérő, a dilettantizmusról árulkodó levelet hitelesnek tekint, azt bírósági anyagban be is nyújtja, ám a tárgyaláson szót sem ejt róla, miközben a „szeretői státusz lényegére” jogászként hosszú, személyes fejtegetéseket szán, kimondható, hogy a rágalmazásban bűnsegédletet vállalt az ügyvéd és a vádlott a „levélíróval”.

Az Ügyvédi Kamara figyelmébe ajánlom a védőügyvéd módszerének etikai és jogi megítélését.

A védelem módszerében ez a második ilyen kaliberű levél, az előző egy névtelen volt, azt egy „rendőrhadnagy” írta, aki a rendőri testület munkáját kritizálta oldalakon keresztül, miközben rendőrként hevesen védte a már nyomozati szakaszon túlesett, első fokon elítélt, bíróság előtt álló Benét.

Bene apja blogjának dilettáns nívója köszön ezekben a levelekben vissza. Ne csodálkozzunk, hogy már nem Bánáti, hanem Szekér védi Bene Krisztiánt.

Az ügyész ezeket „névtelen levélként” aposztrofálta a tárgyaláson, külön szót sem ejtett ezekről, a helyén kezelve ezt a jogi abszurdumot.

Áldozathibáztatás, az áldozat és a szakértők hiteltelenítése, fenyegetés

A fenti alcímben felsorolt módszerek a szokásos repertoár nők és gyermekek elleni erőszak esetén.

Erika mai napig kap családját is fenyegető leveleket, amennyiben „nem áll le”. Olyanok írják ezeket, akiknek látható közös ismeretsége van a Bene családdal, kifejezetten kérkednek ezzel, hatalmat éreznek, nem féltik identitásukat egy bűncselekménybe ütköző fenyegetést elkövetve. Bene Krisztiánról nem hiszik el, hogy durván lépne fel egy nő ellen, cserébe megteszik ők azt az erőszakot a verbalitás szintjén.

Nem érthető, miért az áldozatban látják a vétkest, ha nem tudnánk, hogy bűncselekmény esetén a vádló az ügyészség, ha nem tudnánk, hogy a nők elleni bántalmazásos esetekben az elkövetőt körülvevő családi és társadalmi háló épp így lép fel, ez tankönyvi anyag a szakmában…

Olyasvalakit igazolhatóan fenyegetni saját névvel, aki hosszú hónapok óta rendőri védelem alatt áll, ahol a vádanyag egyik legerősebb bizonyítéka az Erikát megtámadása előtt ért zaklatások, csak a vádlottat védő társadalmi háló végső elkeseredésére tudok tippelni, egyéb esetben ez csak gyengeelméjűségre utal.

Erika első kezelőorvosai közt van az a Margit kórházi nőgyógyász, aki a liftben a kezelésre kísérve Erikát odasúgta neki, „jelent-e neki bármiféle problémát a sérülése az életében”, és hogy komolyan gondolja-e hogy, Bene volt az elkövető, hiszen ő jól ismeri a családot. Tisztában volt azzal nőgyógyászként, hogy az áldozat hüvelye elroncsolódott, a hegesedéssel elzáródott, hogy hosszú hetekig eleven húson keresztül folyt a savas vizelet, hogy a hüvely elzáródása milyen következmények sorozataival jár egy nő életében.

Ismét az Orvosi Kamara és a Margit Kórház vezetésének etikai és szakmai fellépésben bízom, pontosan tudják, ki ez az orvos. Nagyon nem áll jól a szakma etikai téren, köszönhetően a kamarai impoteciának.

A korai jogi eljárásban szerepelt az öncsonkítás feltételezés is, miközben a hónapokig tartó, már az otthonában tartó kötözések során Erika szabályosan üvöltött a fájdalomtól, gyerekei ilyenkor elmenekültek otthonról. Az altatásra nem tértek ki, azt hogy csinálta magának.

Az elsőfokú bíróság a támadás kivitelezését a szeretet jeleként aposztrofálta, bár Benét már akkor tettesként elítélték, de a kivitelezés módját mentőkörülménynek hozták fel…Úgy gondolta az első fokú eljárás bírója, hogy nőt bántalmazni a szeretet jele, vannak kedves bántalmazások, úgy ítélte meg, hogy a bántalmazás egyfajta érzelmi kapcsolat.

A védelemnek a dilettáns névtelen levelek mellett a legarcátlanabb húzása a szakértők sorozatos hiteltelenítése. Egyúttal ez az a módszer, ami tankönyvi anyag a nők bántalmazása jogi témakörben. Dr. Szekér egy nőgyógyász szakvéleményét sem tartja elfogadhatónak egy nő hüvelyének megítélésére, az ügyvéd azonnali műtét elmaradásával vádaskodott, miközben Erika testéhez kezdetekben szinte hozzá sem lehetett nyúlni az égési sebei és behegesedés miatt, azt nem tudták megállapítani, történt-e nemi erőszak. Majd jön egy ügyvéd, és tanácsokat ad, mit kell tenni egy roncsolt hüvellyel. Dr. Szekér weboldalokon általa leguglizott egészségügyi rovatokkal kívánt cáfolni harmadfokon igazságügyi szakértőket, ahol már nincs helye bizonyítási eljárásnak. Szerinte a seb kiterjedése alapján ez nem súlyos sérülés, ld erre vonatkozó szakértői jelentést az írásom elején átlinkelt első cikkemben, amely kitér a roncsolt testfelület érzőideg ellátására, ahol a kiváltott fájdalomsokk az elsődleges mérce a seb állapotára nézve.

A közönség soraiban az ügyben kezdetektől tájékozott sajtó soraiban zúgott végig a felháborodás, hogy ezt nem hiszik el, ezen rég túl van az ügy bizonyítási szakasza.

Az ügyész és az áldozat védőügyvédje válaszában itt figyelmeztette másodjára a védőügyvédet, hogy próbálja betartani a jogi szakma legalapvetőbb szabályait.

  1. június 13-án, kedden, 9 órától a Kúria jogerős ítéletet hirdet.

Bene Krisztiánt az első ügyvédje, Dr. Bánáti János kezdetektől mint tettest védte, a tettére mentőkörülményeket keresett csak.

A Bíróság Benét az első foktól kezdve a bizonyítékok alapján igazolt tettesként kezeli, és ítélte el eddig első és másodfokon.

A védelem négy év alatt felmutatott aduászai két névtelen levél, két különböző irányba mutatva, az egyikben arról van szó, hogy az eset arra utal, hogy az áldozathoz közel álló férfi az elkövető, tehát ezzel a lehetőséggel pszichológiailag a védelem is egyetért.

A védelem álláspontja Dr. Szekér óta az, hogy mégsem Bene az elkövető: hol azt próbálja igazolni, hogy a beavatkozás kedves volt, hol azt, hogy a sérülés nem olyan súlyos.

Nem tudni, miért fontos a védelemnek az áldozat sérülésének bagatellizálása, ha nem Bene lenne az elkövető.

A Kúria kimondta, hogy nem történt sem helytelen, sem jogellenes következtetés az első- és másodfokú eljárásban a bizonyítékok és az abból levezetett következtetések közt. A Kúria tárgyalásán az ügyész és az áldozat ügyvédje is szigorítást javasolt.

Bene Krisztián ítéletei egyre súlyosabbak, egyik bírósági szinten sem merült fel sem az ártatlansága, sem enyhítő körülmény. Kilenc év letöltendő börtönbüntetés és az orvosi szakmától örökre eltiltás az eddig rá kirótt szint.

Bene az utolsó szó jogán azt mondta, most szeretné elkezdeni tisztázni magát, az ügyvédje által csalónak és hülyének nevezett ügyészség és bíróság előtt, miközben a bűncselekménytől számítva négy évig, 2017. áprilisig szabadlábon volt, dolgozott, külföldön utazgatott, vezető büntetőjogász védője volt, akit vélhetően a család dilettantizmusa amortizált le. Eddig nem volt rá sem ideje, sem akarata.

Egyetlen kifejezetten ellene szóló bizonyítékot sem tudott cáfolni: a fecskendőt nála találták meg kórházi közegtől távol, ismeri áldozata napi szokásait, ismeri a lúg maró hatását, képes összeállítani és beadni egy bonyolult altatókombinációt, hozzá tud férni ezekhez a szerekhez. A bűncselekmény előtt hónapokig telefonon és személyesen, munkahelyén zaklatta áldozatát, a szakításba nem belenyugodva. Áldozatához évtizedeken keresztül csak maga által éltetett, sajátos, beteges szintű kötődést ápolt a kapcsolatuk létrejötte előtt is.

Miért fontos az áldozat melletti társadalmi támogatás?

Mindenki, aki úgy érzi – ahogy ezt az ügyész kifejezte a harmadfokú tárgyaláson – hogy egy nő elleni brutális bántalmazást elkövetni ne érje meg elkövetni, az jöjjön el az áldozatot, Erikát lelkileg támogatva a 2017. június 13-ai, keddi, 13h órakor kezdődő ítélethirdetésre.

Kúria, 1055 Budapest, Markó u. 16. fszt., Díszterem

E-mail regisztráció ajánlott névvel, személyi igazolvány számmal és lakcímmel, ez a gördülékenyebb bejutást segíti. A regisztrációban a Kúriát megszólítva, a tárgyalás dátumát és „Bene Krisztián elleni büntetőtárgyalás ítélethirdetését” kell megadni.

sajtoregisztracio@kuria.birosag.hu

Kezdés előtt minimum 30 perccel korábbi érkezés javasolt.