Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Fából vaskarika, Botka-módra

2017. szeptember 26. - Tölgyes Péter

kormanyvaltok_szovetsege.jpg

Országomat egy szimbólumért: „A sajtótájékoztató végén Botka László és Molnár Gyula odament egy táblához, amely két részre volt osztva. A tábla fehér oldalára a Kormányváltók szövetsége volt írva, a fekete oldalára pedig az, hogy Orbán Viktort hatalomban tartók. A tábla közepére voltak felragasztva a baloldali ellenzéki pártok nevei. A politikusok az MSZP-s lapocskát átragasztották a bal oldalra, a Kormányváltók szövetsége felirat alá.”

"Magyarország miniszterelnök-jelöltje" (...) elérkezettnek látta az időt arra, hogy a kormányváltás elengedhetetlen feltételeként megnevezett csomagtervbe - a közös listában és az egyéni körzetek 106 közös jelöltjének kilétében történő megállapodáson kívül - önmagát is belevarrja, mint a demokratikus ellenzék közös kormányfőjelöltjét.

Az amúgy grandiózusnak szánt bejelentés, az egyenesen nagyvonalúnak nevezett ajánlat közben szinte megállt a kés a levegőben a zsaroló erejűnek vélt mondat ismétlése közben:

"...aki nem ezt akarja, bármit is mond, nem az Orbán-rendszert akarja leváltani, hanem csak saját maga túléléséért küzd."

Az ordító logikai bukfenc nem zavarta sem a szónokot, sem a mellette állókat, pedig Botka László éppen egy perccel korábban tette meg azt a bizonyos nagyvonalú ajánlatot (kiemelés tőlem):

"A szocialista politikus közölte, ha ajánlatukat elfogadják, akkor minden demokratikus ellenzéki párt ott lehet a parlamentben, nagyon jó választási szereplés esetén pedig önálló frakciójuk is lehet."

Világos, ugye? Aki nem áll be Botka vezér mögé, az nem az Orbán-rendszer leváltásában érdekelt, hanem csak a saját túléléséért küzd. Ugyanakkor ki az, aki a túlélés lehetőségeként biztos parlamenti helyeket kínál a támogatottsági listán a parlamentbe jutás öt százalékos küszöbétől egyelőre messze látótávolságon kívül lévőknek (Momentum 2,77%, Együtt 1,98%, MLP 1,09%, PM 0,65%)?

Az önjelölt miniszterelnök-jelölt.

Akinek az egész cirkusszal sikerült a többi pártot ismét semmibe vennie. Nem elég, hogy a “nagyvonalú ajánlatot” zárt körű tárgyalássorozat közben illett volna megtennie, azt is elmulasztotta, hogy az érintett szervezetek vezetőit meghívja a sajtótájékoztatóra. (“ Botka László közölte, javaslatukat a nap folyamán elküldik mind a hat ellenzéki pártnak.“)

Személyes meggyőződésem, hogy amit láttunk, hallottunk, nem más, mint vészreakció. Menteni a menthetőt... Az MSZP vezetése rádöbbent arra, hogy ez így garantáltan nem fog menni. A közvélemény-kutatási adatok egyértelműen jelzik: nemhogy kedvező fogadtatásra nem talált “Az új kezdet” és a “Fizessenek a gazdagok”, a szocialista párt támogatottsága erősen csökkent. Ideje volt hát egy látványosnak vélt rendezvény keretében tesztelni a zsarolópotenciált (aki nem áll be mögénk, az Orbánt támogatja), egyidejűleg a Botka színrelépésével és elfogadhatatlan feltételeivel megtorpedózott együttműködés elmaradásáért átpasszolni a felelősséget - mindenki másra.

Rossz hírem van a szoci vezérkar számára: a demokratikus ellenzék sajnos sok sebből vérzik, de az ő személyes felelősségük megkérdőjelezhetetlen és nem átruházható. Úgyhogy nincs szükség több cirkuszi jelenetre, tessék inkább szélsebesen leszállni a - dakota? - lóról és tárgyalóasztalhoz ülni valamennyi érintettel. Meg kell állapodni abban, hogy mind a 106 egyéni körzetben a helyben legtámogatottabbnak ítélt jelölt mögé álljon be a teljes demokratikus ellenzék.

Mert az Orbán-rendszer leváltására ez az egy esélyünk maradt.

 

 

 

Vasárnapi iskola

photofunia-1506244979.jpg

Thomas Mann írta valahol az alábbi sorokat: "Katia! Kérlek, ne várjatok meg a vacsorával. Valószínűleg csak késő este érek haza. Ne aggódj miattam. Majd valahol eszek valamit."

Sokan, sokféleképpen magyarázták már ezeket a gondolatokat, de a legfontosabb az, hogy Kaitia Mann, született Katharina Hedwig Pringsheim, végül megértette mit is akart vele közölni a XX. század egyik legjelentősebb írója. A szándékosan kétértelmű fogalmazás mögött valójában egy teljesen racionális közlés rejtőzik. Thomas Mann aznap valóban késő este ért haza, ennek ellenére nem feküdt le éhesen.

Nagyon fontos, hogy mindenki a lehetőségei szerint képes legyen eligazodni a világ számára kaotikusnak, olykor teljesen értelmetlennek tűnő eseményei között, vagy legalább próbálja meg azt színlelni, hogy valamennyire érdekli az, ami körülötte történik. Az „Ez meg itt mi?” kérdés alkalmankénti feltétele tökéletesen megfelel erre a célra.

A racionalitás egyik legcsodálatosabb bizonyítéka az, hogy az emberek nagy része minden különösebb megerőltetés nélkül, viszonylag könnyedén hazatalál, ha éppen erre támad kedve, illetve rendelkezik az ehhez a tevékenységhez szükséges otthonnal. Ezt az ösztönös képességet talán azoktól az őseinktől örököltük, akik a végtelen szavannákon bóklászva kétségbeesetten keresték azt a fát amelyre végre visszamászhatnának. Tették mindezt úgy, hogy közben állandóan váltogatták a táplálékláncban betöltött szerepüket. A létezés célja akkoriban talán annyi lehetett, hogy minél többször jól tudjon lakni valaki azelőtt, mielőtt felfalta volna valami rút teremtmény.

Minden embernek vannak vágyai, de a rendelkezésre álló választék túlságosan bőséges. Érdemes olyan célokat kitűzni magunk elé, amelyek anélkül érhetőek el, hogy közben belehalnánk, illetve kénytelenek lennénk másokat ezek miatt lemészárolni. Sajnos ez nem mindig könnyű feladat. Akakij Akakijevics a köpönyegének, Bonaparte Napóleon pedig hatalmának elvesztésébe halt bele, ami elsőre hatalmas különbségnek tűnhet, de csillapíthatatlan vágyaik nagyjából ugyanazt eredményezték. Akakij Akakijevics ugyan egy nem létező személyiség, mára azonban Napóleon szintén azzá vált.

Luis Pablo Beauregard világéletében tökéletesen elégedett és boldog ember volt, pedig olyan nagy szegénységben élt, hogy akik megpróbálták őt kirabolni, azok egész életre szóló adósságba keveredtek. Beauregardnak mindössze annyi volt a vágya, hogy minden évben kétszer legyen tavasz. Ebben a kívánságában az a körülmény sem zavarta meg túlságosan, hogy ő maga Medellín egyik nyomornegyedében éldegélt, ahol az ilyesmi évente egyetlenegyszer sem szokott előfordulni. Számára már az is hatalmas örömet okozott, amikor értesült arról, hogy egyszer New Yorkban, máskor pedig Santiago de Chilében kezdtek el virágozni a cseresznyefák.

A 2017. június 6-án, 82 éves korában elhunyt Adnan Khashoggi, milliárdos fegyverkereskedő, hosszú élete során szinte mindent megkapott amire csak vágyott. Szükség esetén több, aranyból készült vécécsésze is a rendelkezésére állt, de ez nem okozott számára különösebb örömet, mivel állandóan székrekedésben szenvedett, amitől folyamatosan kiújult az aranyere. A balsorsú milliárdos ennek következtében iszonyatos szenvedéseken ment keresztül. Minden ezekben a márvánnyal és arannyal feldíszített mellékhelyiségekben eltöltött idő úgy tűnt számára, mintha a XV. századi, spanyol inkvizíció karmai közé keveredett volna, akik azt próbálták meg kicsikarni belőle, vallja be szaúd-arábiai származását. Ő ezt minden alkalommal őszintén meg is tette, de ez sem sokat segített rajta. Boncolóorvosa szerint, amikor felnyitotta Khashoggi holttestét, a néhai milliárdos vastagbelei a túlnyomástól szinte kipattantak a helyükről. ”Utoljára az unokaöcsém születésnapi zsúrján láttam ilyesmit, ahol unalmamban kinyitottam egy színes dobozkát, amelyből hirtelen egy rugón rángatózó, vigyorgó bohócfej ugrott elő. Kimondottan vicces látványt nyújtott. Mármint a bohócfej, természetesen.” – osztotta meg tapasztalatit szemléletesen az orvos a vele készült beszélgetés során.

Luis Pablo Beauregard és Adnan Khashoggi példájából rengeteg, teljesen felesleges tanulságot levonhatunk. Legfőképpen azt, hogy a XV. századi spanyol inkvizíciót erősen foglalkoztatta volna Szaúd-Arábia kérdése. A szaúdi királyság azonban csak 1932-ben alakult meg, alig néhány évvel az 1936-ban kitört spanyol polgárháború előtt. Adnan Khashoggi 1935. július 25-én született, amivel érhetően azonnal fel is keltette volna az inkvizíció figyelmét.

Khashoggi, szemben a tökéletesen elégedett Luis Pablo Beauregarddal, 2017 második tavaszát már nem érhette meg.

Szabad-e maszturbáció közben énekelni?

maxresdefault_4.jpg

Balog Zoltán Emmi-miniszter a Mindennapos éneklésről szóló konferencián arról beszélt, nincs is annál szebb, amikor a fogantatás pillanatában a várandós édesanya "dúdol, énekel", és talán még a leendő édesapa is csatlakozik hozzá.” (Ön mit énekel, amikor fogantat?)

Az istenfélő Balog Zoltán egészen pikáns részleteket osztott meg a nagy nyilvánossággal a saját szexuális életével kapcsolatosan, ami a részéről kimondottan dicséretes, bátor, talán még Istennek is tetsző cselekedet. Mindez akár egy új termékenységi kultusz kezdetét is jelentheti, ami azonban több lényegi kérdést is felvet eme nemes üggyel kapcsolatban.

A fogantatás valójában kemény, elszánt élet-halál harc és nem egy lágy madrigál. Az aktus közben vad versenyfutás veszi kezdetét több millió spermium között abból a célból, hogy félbecsapott génállományukat egyesítsék a hőn áhított petesejtével, de ez a legtöbb esetben csupán egyetlenegy kiválasztottnak sikerülhet. A többiek haldokolva hevernek szerteszét a csatamezőn, miközben utolsó erejükkel talán Richard Wagner, A walkürök lovaglásának taktusait csapkodják a farki végükkel, bár kétséges, hogy rövid életük során hallhattak-e egyáltalán Francis Ford Coppola, Apokalipszis most című filmjéről.

A szexualitás és a művészetek között évezredek óta szoros kapcsolat áll fenn. Cáfolhatatlan bizonyítékként megemlíthető az 1908-ban, Alsó-Ausztriában megtalált willendorfi Vénusz nevezetű szobrocska, amely nyílt felhívást jelent egy vad, pogány üzekedésre.

A zene és a termékenység közötti kapcsolatot azonban még senki sem kutatta teljes mélységében, annak ellenére, hogy az emberiség megszámlálhatatlan mennyiségben ontotta magából a szerelmes dalokat. A willendorfi Vénusz zenei megfelelője kétségtelenül Solymos Antal - Schöck Ottó, Lady N című termékenységi dala, amely Korda György előadásában meghódította az egész Kárpát-medencét. Arról azonban nem áll rendelkezésünkre értékelhető, statisztikailag kimutatható adat, hogy ez a pompás sláger milyen mértékben növelte meg akkoriban a születések számát. Egészen meglepő, de fogalmunk sincs arról, vajon mennyien köszönhetik életüket Korda György biztató hangjának.

Érdemes lenne azt is tüzetesebb vizsgalat alá vetni, miként is hathat a szerelmi együttlétekre az, ha a szerelmeskedés csúcspontja előtt, egy váratlanul betoppanó tűzoltózenekar teljes hangerővel rázendít a Radetzky-indulóra. Nem tudható, hogy mindez fellelkesíti-e a szerelmeseket, vagy esetleg szétrebbenti őket és véget vet a megkezdett fogantatásnak.

A társas kapcsolatokra valószínűleg pozitívan hathat a zenés felajzás. A hűtlen házastársak, ha véletlenül rajtakapják őket, ezentúl bátran hivatkozhatnak arra, hogy csángó népdalok buzgó dúdolgatása közben, egészen váratlanul elragadta őket a hév, ami ugye bocsánatos bűn. Ki lenne képes ellenállni a Nálunkfelé a leányok úgy élnek című gyimesi csángó népdalnak, nem is beszélve a Bal ujjamra sirítem a gyűrűmet hipnotikus, termékenyülést ösztönző hatásáról.

Felmerülhet a kérdés, hogy a Béreslegény, jól megrakd a... (hm) szekeret című nóta vajon milyen hatással lehet a spermiumok küzdőszellemére és nem rémíti-e halálra a szemérmetes női petesejtet. Talán megfelelőbb lenne ilyen esetekben az, ha az apa a jóval szelídebb, Or ch'el ciel című Monteverdi madrigált énekelné lágyan, kellően átszellemülve, miközben javában buzgólkodik.

A maszturbáció fertelmes bűn, ennek ellenére mégis rengetegen művelik, bár szerencsére tagadják. Csökkenti-e eme rettenetes gazság mértékét az, ha az istentelen szodomita buja örömszerzés közben egyházi zsoltárokat énekel? Ha igen, mennyivel? Mit tegyenek az erkölcsös szülők, ha tesztoszterontól bőven átitatott fiúgyermekük egy adott napon immár hatodszorra zendít rá a Hallgasd meg szavamat, Uram, figyelj esdeklésemre! című zsoltárra, ráadásul erősen mutáló, elviselhetetlen hangon. Tehetnek-e valamit a bűnös lélek megmentése érdekében, vagy tűrjenek-e tovább? Segít-e valamit ilyen esetben az ördögűzés?

Vajon más művészeti ágakkal is szebbé lehet-e tenni a fogantatást? Mihez kezdjen például egy szobrász, ha éppen fogantatni készül? Nem túlságosan veszélyes-e vésőt használni vad hancúrozás közben? A por és a hangos kopácsolás nem biztos, hogy nyugodt, meghitt körülményeket teremt a szerelmi együttléthez.

Vajon mit és hányszor csinált Michelangelo Buonarroti, miközben megfestette a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját? Milyen körülmények között fogant meg Lev Tolsztoj, Háború és béke című regénye, amely legendásan hosszúra sikeredett?

Ha a feleségnek az adott pillanatban semmi kedve sincs a dúdolgatáshoz, hímezhet-e helyette, hogy ezzel is fokozza a gyönyört melyben hitvesét részesíti, miközben az hálából buffó áriákat zengedez?

Rengeteg még a megválaszolatlan, izgalmas kérdés.

Hatalmas felfedezés lenne az emberiség számára, ha egyértelműen bebizonyosodna, hogy a munkásmozgalmi indulóknak – mint feltételezhető – fogamzásgátló hatásuk van.

A fő kérdés azonban az, hogy vajon mi rejtezhet még Balog Zoltán fényes elméjében? Vajon lehet-e trópusi betegségeket hatékonyan gyógyítani a Kányo, menj a buzábo! című göcseji népdallal?

És legfőképpen: – Szabad-e maszturbáció közben énekelni?

"Kányo, menj a buzábo!
Ott a csibe lábo,
Tedd bele a tábo!
Jó lesz vacsoráro."

Várfölde (Göcsej, Zala)

Vezérelvűség, kitáblázva

b_1.jpg

A felirat önmagáért beszél. Ugye, pontosan értjük, mit közöl velünk? Vagy elsiklottunk felette? Nem kellene...

Vessenek kérem egy pillantást a fenti képre. Jobban mondva egy szombat óta sokfelé publikált képnek az általam kinagyított-kiemelt részletére. Arra a részletre, amely többet elmond azokról, akik e táblásított cafrangot megfogalmazták és a szónoki asztalkára helyezték, mint bármelyik, kommunikációs és marketing szakemberek segítségével panelről panelre felépített, gondosan megfogalmazott “miniszterelnök-jelölti beszéd”. 

Még hogy Magyarország miniszterelnök-jelöltje lenne?! Ízlelgessük csak a szavak egymásutániságát. Nem tudom, mások hogy vannak vele, engem iszonyúan irritál az az ostoba gőg, amellyel Botka László - vagy bárki! - Magyarország, tehát egy ország miniszterelnök-jelöltjének neveztetheti ki magát. Tudom, hogy az erőt és önbizalmat sugárzás szándéka diktálta ezt a borzadályt, de ettől még azt jelzi, hogy a Magyar Szocialista Párt jelszógyártóinak és meghatározó vezetőinek halvány segédfogalmuk sincs a demokrácia mibenlétéről. Aligha vitatható ugyanis, hogy egy országnak akkor és csakis akkor van egy (1) miniszterelnökjelöltje, ha az illető egyedül indul, vagyis ha szó sincs választási lehetőségről.

(Zárójeles megjegyzés: a demokratikus ellenzék közös jelöltjének is csak akkor nevezhető valaki, ha a személyéről előzetesen széles körű megállapodás született. Az a folyamat, hogy valaki önjelöltként, ki tudja, minek köszönhetően, rá tudja kényszeríteni saját személyét előbb a pártja vezérkarára, majd az a párt, a korábbi többpárti egyeztetéseken képviselt álláspontjával gyökeresen szakítva, senkivel sem egyeztetve kinevezi őt az egész ország miniszterelnök-jelöltjévé, a Guinness-rekordok sorába tartozik.)

Mielőtt valaki kapkodás szülte bakinak gondolná az egészet, utánanéztem: már a kongresszuson is ezt a táblát használta az MSZP. Azóta sem tette senki szóvá a szocik berkein belül, hogy azért ez a megfogalmazás "egy kicsit erős". (Vagy ha szóvá tette, eredménytelenül.) Sajnálom, de nekem ismerős és visszaköszön az ilyen, lyukat-beszélek-a-hasadba típusú kommunikáció, méghozzá az éppen regnáló hatalom mindennapos megnyilvánulásaiból. Adott esetben ráadásul azt az ostoba, anakronisztikus szemléletet tükrözi, amely a szocialista pártot és vele a tömegektől jó ideje teljesen elszakadt vezetőségén kívül sajnos, de érthetően, tagjai és támogatói egy részét is jellemzi az utóbbi időben: hogy még mindig - sőt, a valós folyamatokkal szembemenve: egyre inkább - az erő pozíciójából gondolják megoldhatónak a helyzetet. Pedig hol van már az az erő, hol van már az a támogatottság? És hol marad a körültekintő, tárgyilagos, az egyéni és pártérdekeket háttérbe szorító mélyelemzés, amely nélkül közösnek megírt utunk csakis a szakadékba torkollhat? 

Ez a gondolkodás, a fenti táblát eluraló bántó, ostoba gőg egyenesen elvezet a többi demokratikus párt szóban (lásd: "a liberális kispártok csak a parlamenti létükért küzdenek") és gyakorlatban történő lekezeléséhez, no és persze az elkerülhetetlen viszontreakcióhoz, amely oly sokak számára e pillanatban szinte elképzelhetetlenné teszi a megállapodást ezzel az MSZP-vel. 

Na, de mi lesz így: az országgal? Az Orbán-rendszer leváltására képes (képes?) demokratikus ellenzék együttműködése és közös miniszterelnök-jelöltje nélkül? Ha záros határidőn belül nem lesz megállapodás, borítékolhatóan nem változik az a tábla sem, amelyikre immár nyolcadik éve az van vésve:

Orbán Viktor
Magyarország miniszterelnöke.

A mexikói földrengés következményei képekben (18+)

A földrengés nagysága az emerikai szeizmológiai intézet szerint a Richters skála szerint 7,1-es erősségű volt

1505847901_811354_1505860005_album_normal.jpg

 (AP)

1505847901_811354_1505858765_album_normal.jpg

 (AP)

1505847901_811354_1505860440_album_normal.jpg

 (AP)

1505847901_811354_1505857796_album_normal_recorte1.jpg

 (AP)

1505847901_811354_1505857024_album_normal.jpg

 (AFP)

1505847901_811354_1505854609_album_normal.jpg

 (AFP)

1505847901_811354_1505852589_album_normal.jpg

 (AP)

1505847901_811354_1505850232_album_normal.jpg

 (AFP)

1505847901_811354_1505853906_album_normal.jpg

ÁNGEL PLASENCIA

1505847901_811354_1505852830_album_normal.jpg

 (EFE)

1505847901_811354_1505852588_album_normal.jpg

 (AP)

1505847901_811354_1505852831_album_normal.jpg

 (EFE)

1505847901_811354_1505852590_album_normal.jpg

 (AFP)

1505847901_811354_1505852833_album_normal.jpg

 (EFE)

1505847901_811354_1505852832_album_normal.jpg

 (EFE)

1505847901_811354_1505852587_album_normal.jpg

 (REUTERS)

1505847901_811354_1505849264_album_normal.jpg

 (AFP)

1505847901_811354_1505849263_album_normal.jpg

 (EFE)

1505847901_811354_1505849262_album_normal.jpg

 (AP)

1505847901_811354_1505849261_album_normal.jpg

 (EFE)

1505847901_811354_1505849260_album_normal.jpg

 (EFE)

1505847901_811354_1505853904_album_normal.jpg

JACOBO GARCÍA

1505847901_811354_1505849259_album_normal.jpg

REBECCA BLACKWELL (AP)

1505847901_811354_1505849258_album_normal.jpg

REBECCA BLACKWELL (AP)

1505847901_811354_1505849257_album_normal.jpg

REBECCA BLACKWELL (AP)

1505847901_811354_1505848224_album_normal.jpg

ALFREDO ESTRELLA (AFP)

1505847901_811354_1505848226_album_normal.jpg

RONALDO SCHEMIDT (AFP)

1505847901_811354_1505848341_album_normal.jpg

OMAR TORRES (AFP)

1505847901_811354_1505848342_album_normal.jpg

OMAR TORRES (AFP)

1505847901_811354_1505848223_album_normal.jpg

RONALDO SCHEMIDT (AFP)

Forrás: Los efectos del terremoto de México, en imágenes (El País)

A megvilágosodás ára

 b.jpg

Méghogy "Magyarország miniszterelnök-jelöltje"? Nagyobb szerénységet! 

Szombat óta tudjuk, hogy “Gyurcsány kormányzása nem csak gyenge, hanem elvszerűtlen is volt”. Ez a megfogalmazás mindenképpen a relevancia erejével kellene, hogy hasson, elvégre nem a Fidesz, hanem a szocialista párt vezető testülete, a Választmány előtt hangzott el a sommás kijelentés és - senki sem tiltakozott ellene. Legalábbis nyilvánosan nem. Pedig a jelenlévők többsége, beleértve a zord vádlót, nem szimpla szemlélője és ezek szerint elszenvedője volt az “elvszerűtlenségeknek”, hanem bizony tevékeny részese és alakítója.

Vagyis úgy hamis ez az egész megvilágosodás, ahogy van. Egyszersmind méretes öngól. Akárcsak Botka László irányváltása. Noha azt követően, hogy tavaly az MSZP választmányi elnöki tisztségéért vívott harcban nem is akármilyen arányban alulmaradt Hillerrel szemben, hosszú ideig azzal a pikírt megjegyzéssel utasította el a miniszterelnök-jelölti esélyeire szóló utalásokat, hogy ha egyszer a saját pártjának nem kellett, hogyan lehetne jó az országnak, egy decemberi nap reggelére kelve olyannyira átértékelte saját álláspontját, hogy a 168 Óra hasábjain üzente meg még a szoci vezérkarnak is, hogy bizonyos feltételekkel - amelyek "amúgy" totális szakítást jelentenének az új pártelnök, Molnár Gyula nyertes téziseivel - vállalná a demokratikus ellenzék közös (?) miniszterelnök-jelöltségét.

Ritkaság, hogy valaki egyetlen éjszaka ennyire megvilágosodjék. És csak úgy magától. Anélkül, hogy előtte gondosan feltérképezné, kezdeményezése nem talál-e merev elutasításra saját pártja berkeiben. Arról nem is szólva, hogy rögvest a nagy nyilvánossággal osztja meg terveit, amelyek megtorpedózzák a háttérben eredményesen zajló és az alapmegállapodás aláírásához közeledő többpárti egyeztetéseket, mint ahogy belerondítanak az addig a szocik által is szorgalmazott előválasztási elképzelésekbe.

Ez bizony puccs volt a javából. Hatalomátvétel az MSZP-n belül, nem véletlen, hogy a vezérkar két hétig egyáltalán nem kommentálta a történteket, utána viszont úgy fordult szembe addigi irányvonalával, mintha az nem is létezett volna. Teljhatalmat adva a szegedi polgármesternek, ezzel gyakorlatilag saját bukásának. Sokra megyünk azzal, hogy az ilyenkor szokás szerint működésbe lépő suttogó hírügynökség "jelentése" arról számol be: a színfalak mögött egyre többen bírálják Botkát és szövetségi politikáját, ha közben elszáguld mellettünk az idő. Ami a szövetségi politika megfogalmazást illeti, arra amúgy is ideje lenne valami más kifejezést találniuk a szociknak, mert az, hogy a “jelölt” nagy-hirtelen Szent-Iványi Istvánnal íratja most meg az ugyebár december óta kész programja egyik-másik fejezetét és hogy maga mellé állít még egy-két, pozícióra ácsingózó más pártbelit, legfeljebb megelőlegezett kamarillapolitikának vagy idétlen és szánalmas paraván műveletnek nevezhető.

Nem sustorogni kellene, hanem belülről, mert csak úgy lehet, visszakényszeríteni a szocialista pártot arra az egyetlen útra, amely elvezethet az Orbán-rendszer leváltásához. Hogy a legnagyobb demokratikus ellenzéki párt érzékelje végre a változásokat: az erő pozíciójához már nincs meg a szükséges súlya, úgyhogy éppen ideje volna a valós helyzetéhez jobban illő nagyobb felelősséggel viszonyulnia a helyzethez. Elfogadva, hogy elkerülhetetlenek az erőviszonyokat figyelembe vevő, a partnereket mégis egyenrangúakként kezelő, minél szélesebb körű egyeztetések. A közösen képviselhető demokratikus minimumprogramról és - ha egy mód van rá - a közös listáról, de legalábbis az egyéni körzetekben a helyben legesélyesebb jelölt közös támogatásáról.

Az idő pénz; ha a kivagyiság- és féltékenység-vezérelte "haragszomrád" szellemében folytatódik ez a történet, ha a jelen és a jövő helyett folyton a múlttal foglalkozunk, az menthetetlenül nemzeti tragédiához, Orbán újabb alkotmányozó, kétharmados túlhatalmához vezet és óhatatlanul az MSZP teljes bukásához.

Tessék mondani, tényleg megér ennyit egy "megvilágosodás"?

 

Miért lesz ismét Merkel kancellár, és ez milyen hatással lesz EU-ra?

Hans Kundani írása

1505471889_345189_1505496456_noticia_normal_recorte1.jpg

Ilustración de Quintatinta con fotografía de Cordon Press.

A kereszténydemokrata vezető egyértelműen a legesélyesebb az szeptember 24-én tartandó Németországi választásokon. Miként befolyásolja ez az Európa-projekt jövőjét?

Az elmúlt tavasszal néhány hónapon át úgy tűnt, hogy Németországban lehetséges valódi választási lehetőség, vagyis küzdelem legalább két jelölt között, akik különböző politikai programmal rendelkeznek, majd lehetőségük lesz arra, hogy kormányt alakítsanak.

Angela Merkel kancellárt a menekültügyi válságra adott reakciója meggyengítette és növekedett a népszerűtlensége saját pártjában, a Kereszténydemokrata Unióban (Christlich Demokratische Union Deutschlands, CDU). Az euroszkeptikus és bevándorlásellenes párt, az Alterantiva für Deutschland (AfD) egy sor meglepő győzelmet aratott a 2016-os regionális választásokon, és egyes kereszténydemokraták annak a lehetősége miatt aggódtak, hogy ez a sikerük átterjed más körzetekre is.

A szociáldemokraták, akik az elmúlt évek minden közvélemény kutatásban során 25 % körüli eredménynél stagnáltak, elképzelhetetlennek tartották azt, hogy elegendő szavazatot szerezzenek a kormányalakításhoz, és a 2002-es választások óta, amelyben Gerhard Schröder – aki 1998 és 2005 között volt kancellár – elnyerte második mandátumát, ismét hatalomra kerüljenek. Valóban. Minél inkább jött föl az AfD, annál inkább valószínűbbnek tűnt egy új nagykoalíció létrejötte, amely már a harmadik lenne négy választási periódusban. Amikor január végén az Európai Parlament elnöke, Martin Schultz bejelentette, hogy jelölteti magát, az SPD támogatottsága hirtelen 30 %-ra emelkedett, amely nagyjából CDU-val egyenlő eredményt jelentett. Egyes kutatások azt mutatták, hogy Schulz a választók körében népszerűbb, mint Merkel.

A szociáldemokrata párt vezetőjével, Sigmar Gabriellel ellentétben – aki 2013-ban gazdasági miniszterhelyettes volt, és sokan úgy tekintettek rá, mint lehetséges jelöltre – Schulz nem vett részt a Merkel által vezetett két nagykoalícióban, amelyben az SPD kisebbségi partner volt. A szociáldemokraták, legfőképpen a 2008-as gazdasági krízis óta, részesévé váltak annak, amit Adamm Tooze úgy jellemzett, mint „adósság megállapodás. A szociáldemokrata Peer Stenbrück volt az, aki bevezette a „Schuldenbremse”(adósságfék) fogalmát, amelyet később az egész eurozónára rákényszerített.

Shulznak – aki a karrierjét inkább Brüsszelben építette, mint Berlinben – ezzel szemben lehetősége nyílt arra, hogy Merkel hitelességét kritizálja.

Eleinte úgy tűnt, hogy Schulzzal, mint jelölttel, az SPD képes lehet eltávolodni a kancellár gazdaságpolitikájától. A kampány során, az első nagy választási vitájában, melyet februárban rendeztek Bielefeldben, Schulz kritizálta az Agenda 2010-et, azaz a második Schröder-kormány reformcsomagját, valamint az utolsó szociáldemokrata kancellár által jóváhagyott munkaügyi reformokat. Támadta a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését, a foglalkoztatottság bizonytalanságát és rossz bérezését. A szociáldemokrata jelölt több befektetést követelt az oktatásba, a digitális infrastruktúrába és technológiába.

Miközben azonban a „társadalmi igazságról” beszélt, Schulznak nem sikerült valódi alternatívát felmutatnia Merkel hajlíthatatlan stratégiája ellenében az eurozóna számára. Bár támogatta az egységes valutára vonatkozó közös költségvetési alap ötletét az eurozóna országai számára – amit a francia elnök, Emmnuel Macron indítványozott –, nem mert ambiciózusabb intézkedéseket javasolni az eurozóna adósainak kölcsönös megsegítésére. Ennek ellenére az ellenfelei a szociáldemokraták azt állították a választóknak, Schulz pont egy olyan „átruházási uniót” kíván létrehozni, amelytől annyira félnek; más szavakkal, egy olyan EU-t, amelyben a költségvetésben felelősen viselkedők finanszírozzák a felelőtleneket.

Mindenesetre, április elejére Schulz buborékja kipukkadt. A szociáldemokraták támogatottsága arra a szintre esett vissza, mint mielőtt jelöltette volna magát, azaz 15 ponttal a CDU mögöttire. Májusban súlyos vereséget szenvedtek az észak-rajnai-vesztfáliai tartományi választásokon. Kétségbeesésében Schulz fokozta Donald Trump elleni retorikáját, amivel megpróbálta Schrödert utánozni, akinek 2002-ben akkor sikerült az újraválasztása, miközben közeledett az iraki háború. Ezúttal azonban ez nem működött. Ennek az írásnak (17 SEP 2017 – 00:01 CEST) megjelenése idején a felmérések azt jelzik, hogy a CDU a szavazatok 37-39 %-át, az SPD 20-24 % szerezheti meg.

Összefoglalva, egyértelműnek tűnik, hogy Merkel immár negyedszer ismét kancellár lesz. Ez azt jelentheti, hogy azok a kérdések, amelyeket a szeptember 24-i választások előtt felmerülnek, másodlagosak. Ennek ellenére, van köztük három különösen fontos. Elsőként: – Milyen koalíciót vezet majd Merkel a választások után? Másodszor: – Milyen lehetőségei lesznek az SPD-nek, ha valóban vereséget szenvednek? Harmadszor: – Milyen szerepet kap az AfP a Bundestagban a következő parlamenti ciklusban?

Merkel koalíciója nagymértékben függ attól, hogy milyen eredményeket ér el a liberális párt, az FPD (Freiheitliche Partei Deutschlands). Úgy tűnt, az erejük leértékelődött miután 2013-ban kevesebb mint 5%-ot értek el, és elvesztették az összes helyüket a Bundestagban. Azonban az új vezető, Christian Lindner (38) irányítása alatt visszaszerezték az erejüket, és az előrejelzések szerint a szavazatok 8-10 %-át szerezhetik meg. Ha így lesz, a jobbközép („fekete-sárga”) koalíció a demokraták és a szabad demokraták között, a 2009 és 2013 közötti időszakhoz hasonlóan ismét lehetségessé válhat. Ez lenne a legtermészetesebb szövetség.

Függetlenül attól, hogy az SPD olyan katasztrofális eredményt ér el, mint Frank-Walter Steinmeyer 23 %-a 2009-ben, vagy valamivel jobbat, olyat mint Peer Steinbrück 2013-as 26 %-a, egy újbóli nagykoalíció akkor is lehetségessé válik, abban az esetben, ha az FPD nem szerez elegendő szavazatot ahhoz, hogy a CDU-val többséget alakítsanak a Bundestagban.

Talán ez lesz az egyetlen kétpárti koalíciós lehetőség. Ebben az esetben, az SPD komoly dilemmával szembesül, de ehhez ők már hozzászoktak. A párt stratégái tisztában vannak azzal, hogy a kisebbségi szövetség Merkellel nagyon káros lehet számukra. A választási matematika azonban nem kínál más lehetőséget, hacsak nem akarnak újabb választást kiprovokálni, de ezzel azt kockáztatják, hogy a német választók ezt felelőtlen lépésnek tartják a részükről.

Tavasszal úgy tűnt, hogy Schulznak – köszönhetően, hogy többen centrista-populistaként tekintettek rá – sikerülhet visszaszereznie azon szavazók szimpátiáját, akik elutasították az SPD-t, és átpártoltak az AfD-hez. Ezzel ellentétben azonban az SPD támogatottsága csökkent, az AfD új vezetői Alexander Gauland és Alice Weidel irányítása alatt pedig erőre kapott. A legutóbb kutatások szerint a 8-12 % körüli eredményt érhetnek el, és úgy tűnik első alkalommal léphetnek be a Bundestagba. Képviselőházi jelenlétük puszta ténye is nagyon fontos változást jelent a német politika térképén. Mindenekelőtt nyomást fognak gyakorolni a kormányra olyan témákban, mint a menekültpolitika vagy az integráció. Tehát, ha ismét egy új nagykoalíció alakul ki, és az AfD válik a harmadik legnagyobb párttá – amelyet több előrejelzés mutat –, az AfD valódi ellenzékké válhat.

A kérdés az, vajon mit jelent mindez Európa számára. Az igazság az, legyen bármi is a választás eredménye, nem jelenthet nagy különbséget. Egyrészt, mivel bármelyik párt csatlakozik is a koalícióhoz, kisebbségben lesz, így korlátozott befolyással lesz a politika egészére. Másrészről egy különleges konszenzus áll a német politika középpontjában. Habár az a négy párt amely szövetségre léphet a kormánnyal különbözik, ezek elsősorban csak részletkérdések, árnylatok. És ez a konszenzus az Európai Unió tekintetében különösen szilárd.

Mióta Macron feltűnt a semmiből, és a májusi választásokon megnyerte az elnökséget, az EU szempontjából új optimizmusra adhat okot. Várhatóan Macron újraéleszti – és újból kiegyensúlyozza – a francia-német kapcsolatokat, amivel lehetővé teszi az eurozóna gazdasági és intézményi ügyeinek előrehaladását, amelyekkel Európa hét éve küzd.

E megközelítés szerint Macron bizonyítani fogja Franciaország strukturális reformok iránti elkötelezettségét, így kimutatja a hitelességét és meggyőzheti Németországot arról, hogy tegyen engedményeket a költségvetési szabályok és az adósságok tekintetében. Számos uniópárti hangsúlyozza, hogy Merkel nyitottnak tűnik Macron javaslatára az euroövezet közös költségvetésének létrehozására és egy pénzügyminiszter kinevezésére, valamint arra az egyértelmű elkötelezettségre, hogy az az ESM-et (European Stability Mechanism) egyfajta Monetáris Európai Alappá alakítsák át. Ennek ellenére még mindig nagy különbségek vannak a francia és német álláspontok között. A franciák több kockázatot szeretnének megosztani az eurozónán belül, és az új alapot egyfajta kezdeti Kincstárnak tekintik. A németek úgy vélik, hogy növelni kell a tagállamok költségvetéseinek ellenőrzését és be kell tartatni az eurozóna költségvetési szabályait.

A berlin vezetők szeretnék, ha Macron sikeres lenne. Tisztában vannak azzal, hogy ellenkező esetben 2022-ben Marine Le Pen megnyerheti a következő választásokat. Egyesek még azt is elismerik, hogy Németország nem támogatta kellő mértékeben az olyan korábbi jobbközép és közép-baloldali vezetőket, mint Antonio Samaras és Matteo Renzi, akik az országaikban lökhárítókként” szolgáltak az országaik és az olyan populista pártok között, mint a Syrizia, vagy a Movimento 5 Stelle (M5S) mozgalom között. A németek azonban aggódnak a Franciaországgal kötött paktum ára miatt. (Emanuel Macron megmenti Európát... és Németországnak kell kifizetnie”, írta a Der Spiegel hírportál a francia elnök győzelme után.) Sokan elutasítják, hogy egyeztessék Franciaország és Németország elképzeléseit a közös valuta jövőjét illetően.

Ha a szabad demokraták csatlakoznak egy fehér-sárga koalícióban a kereszténydemokratákhoz, valószínűleg nyomást gyakorolnak majd Merkelre, hogy keményítse meg az álláspontját az eurozónával kapcsolatban, vagy használja fel őket ürügyként arra, hogy megkeményítse azt. Konkrétan Linder nyilvánosan felszólította Görögországot az újrakezdés lehetőségére euró nélkül”, vagyis kizárnák őket a közös valutából, amint azt Wolgang Schäuble pénzügyminiszter 2015. júliusában javasolta. Még abban az esetben is, ha Lindber váltja Schäublet a külügyminiszter helyén – mivel ezt a kisebbség társ adja a koalíción belül – az erőviszonyok Merkel és a pénzügyminiszter között nagyon hasonlítani fognak majd az elmúlt négy évihez.

Úgy tűnik, egy nagykoalíció a szociáldemokratákkal bizonyos reményt nyújthat Németország számára, hogy enyhítsen hozzáállásán az eurozóna tekintetében. Azonban, még ha az SPD támogatottsága meg is haladná a 26 %-ot, akkor is kisebbségi partner maradna. Mindenesetre az SPD félelmei az eurozónával kapcsolatban azt sugallják, ha pénzügyminisztériumot kapnák is meg a külügyminisztérium helyett – ami sok vélemény szerint lehetséges –, a helyzeten nem változtatna túlságosan.

Mindezen okok miatt valószínű, hogy azok, akik nagy előrelépést várnak az eurozónával kapcsolatban, csalódni fognak. Schulz veresége azt fogja jelenteni, hogy az ő magatartása, egy Merkelénél engedékenyebb hozzáállás, a választók elutasításával találkozik. A kancellárnak, akinek mindenekelőtt erre kell reagálnia, folytatnia kell a kijelölt irányt. Vagyis, Merkel azt fogja feltételezni, hogy azzal a küldetéssel választották újjá, hogy folytatnia kell azt, amit a krízis kezdete óta, az elmúlt hét évben tett. Európának el kell fogadnia azt az elképzelést, hogy Németország nem fogja megváltoztatni az álláspontját.

Hans Kundnani es Senior Transatlantic Fellow en el German Marshall Fund y autor de ‘La paradoja del poder alemán’ (Galaxia Gutenberg).

https://elpais.com/internacional/2017/09/15/actualidad/1505471889_345189.html

Párbeszéd a Klauzál téri Hitlerről

Eszes Beáta nyílt levele

szucs_balazs_parbeszed.jpgA Párbeszéd VII. kerületi képviselője, az a Szücs Balázs keresi a piaci Hitler-kép felelősét, aki 2015-ben a Gárdát alapító Für Lajosnak szavazott meg emléktáblát. Míg Szücs megmagyarázhatja, miért kell megbékélni a neonáci Gárda alapítójával, addig rendőrségi erőszakkal lépnek fel olyan ellen, aki szerint egy náci politikust éltetni veszélyes.

Tisztelt Szücs Balázs!

A Gépnarancs online hírportálon olvastam, hogy Ön tett – nagyon helyesen – a Párbeszéd nevében nyilatkozatot a párt Budapest, VII. kerületi képviselőjeként a Klauzál téri piacon árult Hitler-kép kapcsán.

A levelem célja, hogy megkérjem Önt, hogy a rendőrségtől kérjen magyarázatot az intézkedés mikéntjére és hiányára, válaszuk hiányában pedig menjen el addig a rendőrségi fórumig, amíg választ nem adnak, ugyanis a rendőrség köteles az állampolgárok politikai képviseletének beszámolni a nyilvánosságot különösen érintő ügyekben.

Üres pártnyilatkozatok lekövetés nélkül

Kérem, adjon majd a nyilvánosság számára tájékoztatást, hogy áll az ügy, a végkimenetelről is, ne maradjon ez a közleménye pusztán egy üres szólam. Ahogy mai napig nem tudjuk, miért éltette a Jobbik párt online tévéje, az N1TV Hitlert, hiába tett fel kérdést annak idején Karácsony Gergely Vona Gábornak, a választ sosem tudtuk meg. Egy korábbi pártközlemény, aminek semmi, de semmi eredménye és következménye nem lett.

Egyúttal engedje meg, hogy kommentáljam a közleményét. Ön a nagyobb hangsúlyt a kerület fideszes alpolgármester felelősségére helyezte, azzal érvelve, miként lehet egy önkormányzati piacon Hitler-képet árulni. Véleményem szerint ez populista megközelítés, ugyanis ilyesmit még rendőrség sem képes megelőzni. Ön hogy gondolta, minden piaci árus testi motozáson essen át a piacra belépés előtt? Ha igen, ez mennyiben lenne az önkormányzat feladata?

Létezik az ún. holokauszt-tagadási büntetőtörvényünk: a törvény megfogalmazása miatt nehézkesen, de erre az esetre húzható rá, amennyiben egy személyt ábrázoló képet nem tekintünk puszta tárgyi jelképnek, így Hitler portréja nem devalválódik önkényuralmi jelképpé. A tagadási törvény második része szól a tiltott önkényuralmi jelképek használatáról, a tagadáshoz képest kisebb bűntettnek, vétségnek számít, ám Hitler pozitív propagálása ennél súlyosabb.

Hitler képét kritikátlan, tehát nem történelmet demonstráló, azt oktató kontextusban árulni az Hitler idolként kezelését jelenti, ez pedig azt jelenti, hogy illető nincs tisztában a nemzeti szocializmus bűnének súlyával, azt relativizálja, sőt, semmibe veszi. Sajnos a hazai büntetőtörvényünk a népirtás felelőseinek éltetését nem fogalmazza meg a hivatkozott tagadási törvényben, míg a releváns német törvény erre is kitér, a felelősök éltetését tekinti legfőbb súlyú bűntettnek a népirtáshoz megfogalmazott viszonyunkban. Ám a fenti gondolatmenettel a relativizálásból ez is levezethető a magyar törvényszöveg alapján. Amennyiben a felelősök és ideológusok éltetése is meg lenne érthetően fogalmazva a törvényben, és nem csak a német politikai berendezkedést jelölő nemzeti szocializmusra, hanem a törvény eredeti céljának megfelelően, a holokauszt teljes európai, közte magyar eseményeire lenne vonatkoztatva, a magyar holokauszt politikai, ideológiai és döntéshozó felelőseinek sem szaporodna szobra és emléktáblája olyan könnyedén.

Véleményem és a törvény szerint bárki bármilyen nézetet vallhat, amíg azt nem a nagy nyilvánosságban teszi. A gond ott kezdődött a Klauzál téri piaci árus esetében, hogy észlelték is az általa árult Hitler-képet, mi több, egy vita során kiderült, az árus tisztában van azzal, mit képvisel Hitler, és nem érdekli a társadalmi felháborodás sem: ha csak perverzióból a zsebében hordja, az ő dolga. Történt rendőrségi bejelentés, innentől a hivatalos eljárás szempontjából ez rendőrségi ügy. Az esetet hatóságilag szankcionálni lehet, ez alapvetően nem a piac és az azt fenntartó önkormányzat dolga.

A legnagyobb gond a rendőrségi fellépés illetve annak hiánya volt: a rendőrségi bejelentővel, Vajnai Attilával – az Európai Baloldal - Munkáspárt 2006 elnökével – szemben indokolatlanul durva bánásmódot tanúsítottak, a földre teperték, egyúttal az árussal szemben el sem jártak. Utóbbi ok miatt az árus valószínűleg már nem azonosítható, amennyiben nem készült róla fotó, és nincs szerződéses viszonya a piaccal.

A rendőrségnek számot kell adnia, Vajnai mely fellépése miatt érezte úgy, hogy testi kényszerítéssel kell fellépni vele szemben, és ez miért akadályozta meg őket abban, hogy bármilyen általa tervezett demonstrációs aktusnál súlyosabb ügyben, egy bűncselekmény esetén kivizsgálást folytassanak le, holott a tudomásukra jutott egy ilyen épp a letepert bejelentő által. A holokauszt bűnének relativizálása 1-3 évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.

Hitler nem, de a Gárda és alapítói igen?

Ha pedig már történelmi emlékezet, önkény és erőszak, engedjen meg egy másik ügyben, de ide tartozó reflexiót. Az Ön politikusi facebook-oldalán a "Látogatók bejegyzései" rovatban olvastam egy hozzászólót, aki felrótta Önnek, hogy megszavazta 2015-ben a VII. kerületben Für Lajosnak, az Antall-kormány honvédelmi miniszterének állított emléktáblát, miközben Ön is elítélte Fürnek a Magyar Gárda alapításában meglévő szerepét. A viszontválaszában Ön úgy fogalmazott, hogy elismeri, hogy Für lépése pályája legalját jelenti, de szeretne tenni a közös emlékezésért. Egyúttal a válasza végén érthetetlen módon megjegyezte, "hogy vannak ügyek, amelyekben nincs kompromisszum".

Véleményem szerint ez is ilyen. Az emlékezéshez nem kell emléktábla. Van pozitív, negatív, és vegyes, kiértékelő emlékezet. A köztéri emléktábla egy pozitív emlékezet, illető valamennyi közéleti szerepét követendő példaként jelöli ki az utókor számára. Für Lajos ilyen politikus lenne? Ön állítana emléktáblát egy SS-alakulat megalakulása mellett bábáskodó német politikusnak? Für Lajosra lehet emlékezni történelemkönyvekben vagy akár wikipélda-oldalon is, ahol mód van megadni politikai életútjának minden aspektusát, egy őt dicsőítő emléktáblán erre nincs mód.

Egy államot, egy kormányt korábban elsők között képviselő személy volt jelen egy árnyék-rendőrség létrejöttekor, és annak célját legitimnek tekintette, közéleti szerepével ezt a közvélemény számára elfogadhatóvá tette. Tisztában van azzal, mi történt volna, ha ezt egy aktív honvédelmi miniszter teszi meg? A Gárda a kisebbségek ellen legitim módon fellépő katonai szervezetté vált volna. Mára a korábbi bírósági betiltás ellenére sajnos épp a bíróság engedélyezte működésüket, holott a rendőrség betiltotta volna egy eseményüket.

Nem sorolandó Hitlerrel egy sorba Für, de az Ön logikája alapján a Hitlerre való emlékezés része akkor a piaci kép is, hiszen Ön sem állíthatja, hogy a piaci árus ne ismerné a Hitlerhez köthető történelmi múltat. A piaci árus úgy állhat Hitlerhez, ahogy Ön a Gárdához és Für Lajoshoz. A holokausztban sem kizárólag német felelősség van, néptömegek szavazták meg Hitler pártját, rengetegen rajongtak érte, a német zsidó áldozatok számát jóval meghaladta a magyar állam által deportált zsidók létszáma.

Számítanak-e Önnek azok, akik félelmet éreznek a Gárda megjelenésekor?

Amennyiben Ön a gárdista Für Lajos előtt tiszteleg, akkor Önnek nem számítanak azok, akik félnek tőlük, akikben rossz történelmi emléket ébresztenek. Önnek nem számítanak azok a romák, akik ellen tettleg is felléptek, nem számítanak azok, akik ellen hajtóvadászatot folytattak le ugyanezen nézeteket vallva. Kiket akar kikkel megbékíteni, az üldözőket az üldözötteikkel? Kétlem, hogy arra kapott volna politikai felhatalmazást, hogy paramilitáris szervezettel, azok ideológusaival és önreflexió nélkül hagyott nézeteivel béküljön ki.

Az ellenzéki pártok a kirekesztő nézetekkel való kiegyezésében a legfőbb gond, hogy nem követelik ki a reflexiót, nem jelentik ki, mely nézetek és követőik semmiképp sem vállalhatóak, és milyen feltételei vannak, mely nézeteket kell világosan megtagadni ahhoz, hogy bármiféle együttműködés, megbékélés létrejöhessen.

Egyúttal azzal sincsenek tisztában, hogy egy közös hatalomra kerülés után már nekik is ki kell szolgálni ezeket az antidemokratikus nézeteket.

Ön ugyanazt a hibát követte el egy Gárda-alapítóval, Fürrel történt reflektálatlan megbékélésében, mint pártja társelnöke a Jobbikkal történt, azóta is kritikátlanul hagyott együttműködési szándékában. Sem egy politikai együttműködés, sem egy társadalmi párbeszéd, sem egy társadalmi megbékélés nem történhet meg morális alapok lefektetése, az immorális féltől a morális, törvényes feltételek betartásának kikövetelése nélkül. Amennyiben Önnek fenntartásai vannak egy Hitler-lemezborítóval szemben, erős fenntartásai kellett, hogy legyenek egy ma is működő Gárda és annak ideológusaival szemben is. Egy piaci árus zug-relikviájánál jóval nagyobb hatása van egy parlamenti párt paramilitáris szervezetének és az ő ideológiájukat hirdetőinek. Ők a mában hatnak.

Az Ön megbékélésről alkotott, mások kárára történő, így hibás nézeteit ne nyilvános, a társadalomra kényszerített emléktáblák avatásán fejezze ki. Ahogy a piaci árusnak sem tiltható meg, hogy rajongjon Hitlerért, de lehetőleg piacon ne áruljon róla készült képet relikviaként. Ön se árulja el szavazóit, és nem csak a szavazóit, ugyanis egy gárdista politikus emléktáblája mindenkire rá van kényszerítve ezzel. A Gárda nem erzsébetvárosi ügy.

Az Antall-kormány militarista nemzetközi felelőssége

Az Antall-kormány elítélendő lépéseket tett a délszláv háború idején, fegyverekkel kereskedtünk, ebben Für Lajos honvédelmi miniszter felelőssége megállapítható. Für szerepe a Magyar Gárda alapításában mai napig kihat, ugyanis a Jobbik a Gárda tettleg is fellépő kirekesztő működése révén lett a Parlament második legerősebb pártja. Épp olyan fellépések miatt vált elfogadhatóvá a Gárda, mint Für az avatáson alapítóként megjelenése.
Mára kitörölhetetlen része van Önnek is a Gárdával szembeni elfogadásban. Bár kis része, de Ön még ebben a kis részben sem volt képes a helyes döntést meghozni, és mindent megtenni, hogy egy gárdista ne kapjon emléktáblát.

Ön is elfogadta a Gárdát épp annyira, ahogy elfogadta abban Für Lajos szerepét.

Egy lehetséges kormányváltás esetén Jobbik-kormány lesz, köszönhetően olyan lépéseknek is, amikor Önnek egy középszerű politikus már 2 év után érdektelen emléktáblája fontosabb, mint az, hogy határozott határvonalat húzzon képviselőként, mely tettek követendőek, és mely tettek nem.

Ön eredetileg református lelkész, képviselőként hitéleti munkáját vélhetően szünetelteti. A bűnbánatot tanúsító, tehát önreflexiót kifejező gyóntatás gyakorlatát a református egyház nem követi, mivel az az álláspontja a katolikus egyházzal szemben, hogy ezt a bűnbánatot a bűnös közvetlenül Isten felé fejezheti ki. Mégis, úgy érzem, Ön feloldozást adna olyanoknak, megbékélést követel olyanok felé, akik sosem tagadták meg bűnös nézeteiket.

Amit Ön képviselőként és állampolgárként semmiképp nem tehet meg: semmilyen pozitívnak vélt célból a demokratikus értékrendet nem tagadhatja meg. Képviselőként azt számonkérni másoktól nem csupán elvárható, de kötelező feladata is. Ön erre esküdött fel.

Szavazókat lehet veszíteni, ha valaki impotens az antidemokratikus nézetekkel szemben

A Hitler-kép és a Gárda-avató Für ügye összefügg: ami kiderült az Ön facebook-oldalán az emléktábla ügyében, abból azt látom, hogy az egykori LMP, a mai Párbeszéd sorra bukik el az antidemokratikus értékrendek elleni határozott kiállásban. Mindkét pártban egyaránt működött és működő vezető személyek a neonáci szervezetekkel megbékélő tetteik miatt kötöm össze most a két politikai szervezetet.

Ennek tükrében is kérem, hogy a Klauzál-téri Hitler-kép szimbolikus ügyét vigye végig, és követelje ki a rendőrségi eljárást, amennyiben lehetséges még az árussal szemben, egyúttal kérje számon a bejelentővel szemben alkalmazott rendőrségi erőszakot, kérjen rá hivatalos választ.

A demokratikus értékrendért kiálló személy rendőrségi vegzálása azt üzeni, hogy nem csupán fölösleges kiállni alkotmányos értékeinkért, de egyenesen büntetendő is. Ennek nagyon súlyos üzenete van. Míg Ön megmagyarázhatja, miért kell megbékélni a neonáci Gárda alapítójával, addig rendőrségi erőszakkal lépnek fel olyan ellen, aki szerint egy náci politikust éltetni veszélyes.

Miután Ön pártképviselő, így kérem, az intézkedésről számoljon be nyilvános fórumon, a sajtónak. Ne elégedjen meg azzal, ha a rendőrség hárítja a választ. Legyen végre lekövetése egy ügynek, választóként erre van szükségünk, mert politikai nyilatkozatok vannak, de eredmény sosincs. Gesztusok kirekesztő nézetűeknek meg folyamatosan vannak, fű alatt.

Végül a  megbánásról és megbékélésről. Egyik hivatkozott esetben sem mondta ki sem Für, sem Karácsony, hogy hibás lépés volt, és megbánta. Nem tagadták meg korábbi, az antidemokratikus nézetekkel megengedő nézetüket. Karácsony még megtehetné. Ön pedig megtehetné ugyanezt a nyilvános megbánást a gárdista Für Lajost, és általa a Gárdát éltetése esetén.

Üdvözlettel:

Eszes Beáta

A nyílt levelet elküldtem Szücs Balázs saját és a Párbeszéd párt központi e-mail címére.

(Fotó: Szücs Balázs, a Párbeszéd VII. kerületi képviselője - saját fb-oldala)

 

Most nyolc év

r_bktkqturbxy8xmzy4ztjmodgymdg4ndq0zmvjmmuxzme1yjq1mzewmy5qcgvnkzuczqjsamld_1.jpg

"Nettó fizetési térkép. Sötétzölddel a csúcstartó Luxemburgot, zölddel a magyarnál lényegesen magasabb fizetéseket, narancssárgával a középmezőnyt, pirossal a mögöttünk állókat jelöltük, a sereghajtó Ukrajnát szürkével /Grafika: Séra Tamás

– Hogyne, barátom. Szavamra, jó sokat ettem belőle. Tudod, mézédes volt. Te nem kérsz belőle, compagno? – jelentette ki a ravasz róka a farkasnak, amikor az gúnyosan az iránt érdeklődött, ízlett-e neki a szőlő.

A 2018-as választások után a Fidesz-KDNP degeszre zabálhatja magát szőlővel, ami nem meglepő, hiszen eddig is legfőképpen ezzel foglalatoskodtak. A nagy lakoma közben azonban kegyetlenül letarolták a szőlőültetvényt, amely emiatt mára rendkívül gyászos látványt nyújt. Innen lesz rendkívül ocsmány dolog választást nyerni, amit mindezek ellenére a nemzetes uramék meg fognak cselekedni.

Ez a nyolc év, az az a nyolc év, amelyet a maguk számára rendkívül hasznosan kihasználtak, aminek Isten kegyelméből meg is lett a szép eredménye. Elvégre keresztény-konzervatív kormányzatnak tartják magukat, azaz csak a Jóistennek tartoznak elszámolással. Őt viszont valószínűleg nem igazán érdekli a heves nemzeti zsákmányszerzés.

Mivel a magyar politikai elitnek sok dézsmálni valója már nem maradt Magyarhonban, kormányozni pedig nem igazán akarnak, elkezdtek fantom-ellenségekkel hadakozni. Soros, Brüsszel, Hollandia, mind-mind remek alkalmat nyújtott számukra, hogy kedvükre szitkozódjanak, fenyegetőzzenek, durcáskodjanak.

Orbán vezér mostanában már nyíltan hazudozik szokásos rádiós dumaszínházában arról, hogy tulajdonképpen simán meglennénk mi uniós pénzek nélkül is, mivel az nagyrészt a nyugati országokat gazdagítja. Hacsak úgy nem.

Tulajdonképpen azt is mondhatná a haza bölcs megmentője, hogy jelenleg komoly, tőkeerős, dél-szudáni befektetőkkel tárgyalunk, ami nagyon biztató kilátásokkal kecsegtet az ország jövőjére nézve. Ezzel a kijelentéssel sem okozna különösebb megütközést. Ő egy ilyen ember. Szeret jó nagyokat lódítani. A szavazótábora amúgy sem tudja merrefelé található a mesés Dél-Szudán, és miféle népek lakják.

A magyar miniszterelnöknek az Európai-Unió legstabilabb kormányzatát sikerült összehoznia, mégis állandóan összerezzen a legkisebb barátságtalan megjegyzésre, ellenőrzésre, pisszenésre. Már az is zavarja, hogy az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottsága (CONT) ellátogat Magyarország szakrális fővárosába, hogy megnézze, miként alakult ott az infrastruktúra fejlesztése, és vajon felférnek-e az őslakosság között oly népszerűvé vált Vál-völgyi kisvasútra egy kis zötykölődés kedvéért. Lázár János felháborodása ez ügyben kimondottan nevetséges és értelmetlen, hiszen nem egy szigorúan zárt katonai objektumról, csupán egy elvetélt, veszteséges turisztikai látványosságról van szó. Legalább annak örülnének a nagy vasútépítők, hogy valakinek végre felkeltette az érdeklődését a transzválvölgyi expressz.

Az Európai Unió nem fog csatázni Orbán nagyvezírrel, hanem szép módszeresen kiszorítják a perifériára, majd elszigetelik a civilizált országoktól. Ezzel önmagában nem lenne semmi gond, ha őméltósága nem rántaná magával az egész országot. De az említett illető sajnos módszeresen megkaparintotta a hazát, így az emigráción kívül nem sok lehetőség maradt azok számára, akiket nem hoz lázba az azerbajdzsáni társadalmi berendezkedés.

A kormányzati sikerpropaganda tele van hazugságokkal, csúsztatásokkal, ostobaságokkal. Ezek azonban csak akkor okoznak gondot Orbán számára, ha azok, akiknek ezeket a lózungokat szánja, nem hiszik el amivel őket szédíti. Mivel becses személyükben a magyar lakosság legtájékozatlanabb részét tisztelhetjük, nem fognak csak úgy hirtelen elkezdni önállóan gondolkodni. Emiatt aztán nem is lesz velük különösebb probléma.

Az ország egyes makromutatói valóban csinoskák, de a nagy jólét jelei nem nagyon akarnak mutatkozni. A magyarországi 198.800 forintos nettó átlagbérrel sikerült ugyan megelőznünk Bulgáriát, Szerbiát és Romániát, de még így is van hová fejlődnünk. Itt legfőképpen a haladási irányt kellene meghatározni. A bulgáriai életszínvonal elérése már nem tűnik olyan távolinak és elérhetetlennek. Aki 118.420 havi nettó jövedelemmel rendelkezik, az már tudja milyen is lehet büszke és független Горно Абланово-i lakosként éldegélni.

2018. áprilisa után Orbán és aktuális kegyencei továbbra is dúskálni fognak a javakban, a hívei pedig ennek rendkívüli módon fognak örvendeni. Az ország meg jó szokás szerint elvegetál.

Ez a csata nem most kezdődött. Orbán a 2002.április 9-én a Testnevelési Egyetemen elhangzott ultimátuma óta folyamatos és gátlástalan harcot folytat a hatalomért.

„Sok támadásban lesz részünk. De mi csak azt tudjuk mondani, amit Leonidasz egyik katonája mondott, amikor úgy fogalmazott, hogy az ellenség nyílvesszőitől még a napot sem fogjuk látni, annyian vannak. És erre Leonidasz csak azt felelte: hát nem jobb árnyékban harcolni?" (Orbán Viktor

Sötétség az valóban van, de nem az ellenség nyílvesszőitől.

 

fidesz-nagygyules-2.jpg

Orbán Viktor harc közben, valamikor a sötét déli órákban
Fotó: Máthé Zoltán / MTI

Az ördögök festik falra az ördögöt

1_3.jpg

Valamivel mindig bele kell mászniuk az emberek nyugalmába. Újabban éppen utcai zavargások esélyével riogatják a migránsözöntől rettegőket, mondván: Soros, az ügynökei, valamint az általa pénzeltek - vagyis a demokratikus ellenzéki pártok és civil szervezetek - meg akarják zavarni az életünket és az országot. Amelyben amúgy minden rendben van, dübörög a gazdaság, tökéletesen működik az egészségügy, jobb már nem is lehetne az oktatás, így aztán érthető, hogy a remekül élő emberek mélységesen sajnálják azokat a honfitársaikat, akik a biztosat adták fel a külföldi bizonytalanért...

Jó tudni, hogy erre megy ki az agymosás, az unalomig ismert baromságok imamalomszerű ismétlése valamennyi kormánypárti kommunikátor-klón részéről, a miniszterelnöktől kezdve egészen a hadseregnyi szóvivőig és buggyant agyú médiahuszárig.

Az ördögök maguk festik a falra az ördögöt - ez valami új, közös elmebaj. És persze tudjuk, mire megy ki a véresen komoly játék. Annyira sikerült Pintérnek két hét alatt rendet tennie, hogy az azóta egyre inkább agyon szabályozott országban a rend hívei - akárcsak annak idején a nácik - egyre hangosabban elővételezik a rendkívüli állapotot, mint a rendteremtés eszközét.

Csakhogy vagyunk nem is kevesen ebben az országban - szerintem ráadásul többségben -, akik nem kérnek Orbánék rendjéből. Hát még a rendkívüliségükből! De vajon vagyunk-e elegen és képesek vagyunk-e elég hangosan kinyilvánítani az akaratunkat ahhoz, hogy azt a két szemben álló tábor egyaránt megértse?

Orbánék azt, hogy ebben az országban - egyelőre - "ellenzéki" utcai zavargás egészen biztosan csak akkor lesz, ha ők megint utcára küldik a csürhét, mint 2006-ban tették, csak akkor puccskísérletként, most meg ellenzékinek feltüntetve a saját színházi trükkjüket, a rendkívüli állapot bevezetésének lehetőségéért. Arra az esetre, ha szorulna a hurok a választás közeledtével.

A demokratikus ellenzék tagjai, mindenekelőtt a pártok és a civil szervezetek vezetői pedig azt, hogy nem elég beszélni a NER leváltásának fontosságáról, hanem végre felül kell emelkedniük saját kisszerűségükön. Ez nem egyszerűen egy lehetőség a sok közül, hanem: az egyetlen lehetőség. Belátni, hogy a legsürgetőbb most kinek-kinek világosan érzékelni a helyes fontossági sorrendet.

Ha valóban az a legfontosabb feladat - márpedig mi más lehetne? -, hogy a 2018. évi választáson eltakarítsuk az útból Orbán önkényuralomba hajló, egyre szélsőségesebb hangot megütő rendszerét, akkor itt az ideje ennek szellemében cselekedni. Nem egymás közül szelektálni, hanem a közös úton elindulni végre. Tárgyalóasztalhoz ülni, sorra venni mind a 106 egyéni körzetet, megállapodni abban, ki tudja maga mögé felsorakoztatni ott helyben (!) a legnagyobb támogatást a kormánypári jelölttel szemben.

Egy ilyen folyamat, ha sikerrel zárul, azt jelezné a változtatni akaróknak, biztos választóknak és elbizonytalanítottaknak egyaránt, hogy ha nem is ment könnyen, de: van közös akarat, van valós alternatíva! Márpedig ennek tudata megsokszorozza az erőt. Félreértés ne essék, azt a békés erőt, amely egymásba kapaszkodó kezek mentén nem utcai zavargásokban, hanem EURÓPAI MÓDON, a legnagyobb rendben, a szavazó urna előtt fogja keresni és meg is találni a megoldást az ország legnagyobb gondjaira, bajaira.

Hogy azok, akik nem átallanak utcai zavargások előre jelzésével ijesztgetni, végre oda kerüljenek, ahová valók. A független igazságszolgáltatás kezeibe. Elvégre tényleg rend a lelke mindennek.