Egy őrült naplója

NemGogol

A KANGA misszió

2017. március 19. - Tölgyes Péter

(Előrebocsátom: ha egyike vagy azoknak, akik rossz tapasztalataik miatt nem hisznek az alapítványosdi becsületességében és elvből nem segítenek a mások sorsát jobbá tenni akaróknak, akkor ez az írás nem neked való. Lapozd át. Bár, ki tudja, hátha nem is annyira szilárdak azok az “elvek"...)

Vannak emberek, akik küzdelemre születtek. Szemük előtt állandóan ott az újabb és újabb kihívás, hogy vajon úrrá tudnak-e lenni a nem ritkán önszántukból vállalt nehézségeken. Atkári Tímea Kanga egészen biztosan ilyen ember. Dolgozott ő virágkötőként, tanítónőként, de még építőanyag-kereskedőként is, élete mégis akkor vett kacskaringós, de látványos fordulatot, amikor - 1999-ben - Soroksár közelébe, Majosházára költözött a férjével. Vissza a természetbe. Könnyű azt mondani... Amikor kiderült, hogy az összekuporgatott kis pénzecskéjükből megvett házikó életveszélyes, lakókocsiba cuccoltak és - gyakorlatilag pénz nélkül - végeláthatatlan építkezésbe fogtak. Csoda-e, ha az asszony belebetegedett a folyamatos harcba? Agyembóliát kapott, fél oldalára lebénult, “elfelejtett” írni, olvasni, számolni, beszélni.

Talán járni és beszélni sem tudna, ha addigra nem lett volna a két lovuk és a kutyájuk mellett már néhány törpemalacuk, kecskéjük, háziszárnyasuk, amelyeket etetni, gondozni kellett. Amelyek előtt nem szégyellte, hogy húzza a lábát, hogy bizonytalanul imbolyog és nem biztos, hogy a következő lépés után talpon tud maradni. Aztán egyszer azt vette észre: a ló melléje lépett, támaszként, hogy ne dőljön el... Bármennyire akadozva, alig érthetően beszélt is a törpemalackákhoz, nem nevették ki őt, így bátorodott neki, fejlődött, tért vissza lassacskán a beszédkészsége, így gyógyult meg fokozatosan, napról napra, hónapról hónapról. Képletesen, mégis valóságosan egymást tanítgatták.

Aztán szólt Tímeának az egyik ismerőse, nem vinne-e ki néhány kisállatot hozzá, mert egy nappal egy rendezvénye előtt az “állatsimogatót” lemondták, pedig azzal együtt hirdették meg. Persze, hogy elvállalta. Hiszen ha valaki, ő a saját bőrén tapasztalta meg, milyen csodás kölcsönhatást ébreszthet adott esetben egy érintés.

A fogadtatás szívet melengető volt! Azt az örömöt, amit a kicsinyeknek a kisállatok megsimogatása okoz, mindenkinek látnia kellene. Rájött arra, hogy oda kell vinnie az állatokat a gyerekek közé, mert fel fog nőni egy generáció az interneten - távol a természettől, amelyiknek idegenek a bennünket körülvevő élőlények. Csak képekről és képernyőről ismerik például a patás állatokat, nem csoda hát félnek tőlük, és bizony bántani is fogják őket. Innen pedig már csak egyetlen lépés, hogy embertársukat is könnyebben bántsák. Hogy ne tiszteljék az életet.

Vásárolt, általuk tenyésztett és mentett állataikat kiképezték a feladatra. Nem volt könnyű, de a mosolygó arcok minden nehézségért kárpótolták őket.

Egyre több helyre hívták őket, nagyon népszerű lett az állatsimogató. Ám Tímeáék zsebe már végképp nem bírta a megnövekedett költségeket, ezért egy barátja segítségével ötödik éve létrehozták a Kanga Alapítványt. Azóta rendszeresen viszik az állatokat nyilvános kitelepülésekre, iskolákba, óvodákba - oktatási céllal, hogy a gyerekek számára teljessé tegyék a természet, a környezet ismeretét, megtapasztalását.

Intézetben vagy otthon lakó, testileg vagy mentálisan sérült, fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek, továbbá idősotthonba kényszerült, korlátozottan mozgásképes emberek esetében közismert az állatokkal való közvetlen kapcsolatnak, az állatok érintésének a gyógyító hatása. Ezért Tímeáék gyógyítási, lélekápolási céllal rendszeresen keresnek fel fogyatékkal élő, beteg gyerekeket, idős embereket is, akik - bármennyire szeretnék is - másként végképp nem juthatnának állatok kézzelfogható közelségébe. Egy-egy ilyen látogatás teljesebbé teszi a mentálisan oly nagyon rászorultak életét.

cover.jpg

https://www.facebook.com/pg/KANGA-alap%C3%ADtv%C3%A1ny-407329202666889/videos/?ref=page_internal

https://www.facebook.com/pg/KANGA-alap%C3%ADtv%C3%A1ny-407329202666889/photos/?ref=page_internal

A mai üzemanyag- és takarmány árak mellett mindez egyre nehezebben megy, hiszen a tevékenységért a legtöbben nem tudnak fizetni. Így aztán Tímeáéknak meg kellett tanulniuk jóformán mindent hasznosítani; az állatseregletnek fedélt, táplálékot kell biztosítani, ezért bizony, lehajolnak olyasmiért is, amit mások eldobnak, a földön hagynak. Reklámra nincs pénzük, ezért az alapítvány létezéséről és tevékenységéről az érintetteken kívül nem elegen tudnak, és adójuk egy százalékát is kevesebben fordítják a támogatásukra, mintha az szélesebb körben ismertté vált volna.

A pénz mellett folyamatosan szükségük van takarmányra (állataik zöme növény- és mindenevő, ezért gyakorlatilag mindent fel tudnak használni, ami nem penészes, romlott, vagy rothadt), mindenféle építőanyagra, még olyasmire is, ami sokak számára csak hulladéknak tűnik. Vadhálóra, betonoszlopra, festékekre (akár lejárati idő közeliekre is), OSB-táblákra, takarókra - a telephely építéséhez, szépítéséhez, otthonosabbá tételéhez, mert az ügyes kezek, kivált, ha segítőkész lelkek irányítják őket, csodára képesek. Még jó, hogy vannak néhányan a közvetlen környezetükben és Soroksáron is, akik munkájukkal minden lehetséges módon önzetlenül segítenek nekik.

(Zárszó helyett: ha azok egyike vagy, akik rossz tapasztalataik miatt nem hisznek az alapítványosdi becsületességében és elvből nem segítenek a mások sorsát jobbá tenni akaróknak, mégis végig olvastad ezt a kis kedvcsinálót, talán feladod "elveidet". Megtalálod a lehetőségét annak, hogy valamilyen formában támogasd Atkári Tímea misszóját, a KANGA Alapítványt. Ne tagadd, nincs szívet melengetőbb dolog, mint látni, hallani mások - köztük fogyatékkal élő, beteg gyerekek és idősek - nevetését, felszabadult boldogságát.)    

KANGA ALAPÍTVÁNY 
Telefon: +36 30 467 8150
E-mail: kapcsolat@kangaalapitvany.hu
Bankszámlaszám: 10700581-67129630-51100005 

https://www.facebook.com/KANGA-alap%C3%ADtv%C3%A1ny-407329202666889/

 

                     

Az etnikai nemzet

ar-chimp-goodall-02.jpg

 Etnikai”, vagy inkább állampolgársági értelemben természetesen igen, de túl ezen, lelki, erkölcsi értelemben mindenkinek a saját lehetősége, joga, hogy eldöntse, hozzá akar-e tartozni a nemzethez, mint közösséghez. Ha valaki a magyar politikai nemzet tagja akar lenni, akár magyarként, vagy ide származott külföldiként, ennek a közösségnek a múltjában és jövőt építő erőfeszítéseiben, ünnepeiben és tragédiáiban is osztoznia kell. Aki ezt megtagadja, önmagát rekeszti ki a nemzetből. Ők ebben a közösségben nem akarnak részt venni, nem szeretnék, hogy közös sikereink legyenek. Ha valahogyan hozzá is tartoznak a nemzethez, annak mindenképpen a rosszabbik énjét adják. (Kövér László)

A Pesti Srácoknak, azaz az ifjútörök Huth Gergelynek és az elpusztíthatatlan Stefka Istvánnak adott interjújában Kövér László nagyjából azt próbálta meg elmagyarázni, hogy a miként rekesztheti ki magát egy „etnikailag” magyar állampolgár a nemzetből. Gyakorlatilag mindennel, ami szembe megy a kormány gazdasági, politikai érdekeivel, ideológiájával, akaratával, elvárásaival, sőt vágyálmaival.

Ha komolyan vennénk az „etnikailag” oly bájosan posztkommunista házelnök szavait, akkor 2017 elejére az autentikus magyar nemzet száma nagyjából 2,5 millió főre apadt. Ez bizony tragikusan alacsony szám. Ők a Fidesz-KDNP mindenre elszánt, tántoríthatatlan hívei. Kissé ugyan hülyék, viszont nagyon lelkesek. A többiek jogi értelemben egyenlőre még magyar állampolgároknak számítanak, de a „kövéri nemzetnek” előbb-utóbb kíméletlenül le kell számolnia velük.

Abban a pillanatban, amint abbamaradnak a sikeres zsákmányszerző hadjáratok, ezzel a NER pénzügyi forrásai kimerülnek és nem tartható fennt tovább békés eszközökkel, a puha diktatúra azonnal át fog menni megfelelő keménységűbe. Ne legyenek senkinek hamis illúziói. Kövér fenyegető, vészt jósló szavai egyértelműen erre utalnak.

Ma még csak hazugsággal, árulással vádolja a nemzetből kirekesztett tömegeket, de a Fidesz-KDNP hatalomkoncentrációja olyan mértékűvé vált, hogy az említett heterogén, nemzeten kívüli társaság akár már a közeljövőben rabosíthatóvá, büntethetővé válik. A civil szervezeteken már elkezdték tesztelni a hazaárulás büntetőjogi következményeit. Ezután már csak ki kell terjeszteni ezt másokra is.

Figyelnünk kell, hogy mivé fejlődik ez az áttekinthetetlen fortyogás, ami a Jobbikkal kiegészült baloldali ellenzékben zajlik, s a fél szemünk periférikus látómezejét mindig rajtuk kell tartanunk.” Kövér tehát figyel és nem bízik senkiben, néha talán még önmagában sem. Ez utóbbiban teljes mértékben igazat kell adni a számára. Félelmetes lehet Kövér Lászlóként lehúzni egy egész emberöltőt és már kisdedként árulókat keresni mindenütt.

Az olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezés sikere valószínűleg a Fidesz vezérkarát is meglephette kissé. Régóta nincs már közvetlen kapcsolatuk a valósággal, azaz az igazi nemzettel. Kizárólag az általuk kisajátított részével hajlandóak szóba állni, azokból pedig sok értelmes dolgot nem nagyon tudnak kicsikarni. A Fideszben régóta nincsenek felkészülve semmiféle kudarcra. A válságkommunikációjuk értelmezési tartománya az Origótól jelentősen balra található. Az akaratukat eddig azonban valamilyen módon mindig sikeresen érvényesítették, legfeljebb túlzott mértékű morgolódás esetén adtak hozzá egy kis „spétet”, majd valami megtorlást. Olimpiát azonban már biztosan nem fog a Fidesz, legfőképpen Orbán Viktor rendezni magának, amit nagyon nehezen tudnak az érintettek megemészteni.

A rabiátus házelnök hisztérikus reakciójában tehát nincs semmi meglepő. Megjelent előtte Sztálingrád rémképe, és az, hogy alternatíva hiányában, baloldali összefogás nélkül is megbukhatnak, ha nem fogják valahogy vissza magukat, illetve nem kapnak valahonnan pénzt.

Kövér soha nem volt képes parancsolni az indulatainak. Emiatt fegyvertartási engedélyt nem lenne szerencsés kiadni a számára. Reméljük nincs is ilyesmi holmi birtokában. A hatalomhoz való viszonyulása, amelynek lényege az, hogy kizárólag nekik van joguk az ország irányítására, mindenki más áruló, okot ad némi óvatos fenntartásra tiszteletreméltó személyével kapcsolatban.

Elképzelhető, hogy Kövér tényleg őszintén hisz azokban a kényszeres hazugságokban, amelyeket pártja a választási kampányra összeállított, de az emberek előbb-utóbb számon fogják kérni rajtuk a magyarországi jólét növekedését, valamint a nyugati társadalmak hanyatlását. Ha ezek a következő kormányzati ciklusukban sem következnek be, valahogy majd el kell bánniuk az elégetlenkedő, „etnikai”, vagy inkább állampolgársági nemzettel. A sors könnyen rákényszerítheti őket, hogy „saját nemzetük” védelme érdekében, amúgy katonásan belelövessenek az áruló tömegbe. Sokszor előfordult már az ilyesmi, nem ők lennének az elsők, akik ezt megcselekednék.

Az említett tömeg hazaárulókból, külföldről pénzelt ügynökökből, „genetikailag romlott erkölcsű" liberálisokból, nemzetellenes baloldaliakból, illetve az általuk megtévesztett ideológiai megingókból fog állni. Ilyesmi is sokszor előfordult már.

Ha az ország gazdasági, szociális állapota tényleg olyan pompás lenne, mint ahogy azt az állampárt egyre kétségbeesetten és rendkívül drágán igyekszik bizonygatni, nem lenne szükség a kövéri és orbáni, harci – már-már fasiszta, illetve félre azzal semmirekellő PC-vel, tehát fasiszta – retorikára.

Brüsszelben is vannak ágensei ennek az erőnek, úgyhogy a figyelmünk nem lankadhat.” – jelentette ki nagy nyilvánosság előtt Kövér László az„árnyékbirodalommal” kapcsolatban és ennek ellenére semmiféle pszichiátriai kezelésben nem részesült. Ez utóbbinak sajnálatos elmaradása egyre nagyobb fenyegetést jelent a nemzetből egyre inkább kirekesztett tömegek számára.

Ezek az elképesztő kijelentések arra utalnak, hogy a Párt semmilyen eszköztől nem fog visszariadni hatalma megőrzése érdekében, ha rákényszerül.

A Kövér által oly szemléletesen megszemélyesített jelenlegi hatalom tehát a periférikus látómezejét mindig rajtunk”, kezét pedig a kibiztosított fegyverén tartja. Nem árt ezt jól észben tartani.

A Fidesz-KDNP akkor járna legjobban, ha a közeljövőben valakik képesek lennének megbuktatni őket. Ennek hiányában azonban sajnos ezt a feladatot is nekik kell elvégezniük, amely egy békés országgyűlési választásnál jóval kaotikusabb, tragikusabb folyamatot fog eredményezni.

Egyre nagyobb elszántság, megalkuvás és elvakultság szükséges ahhoz, hogy valaki a Kövér által definiált, meglehetősen agresszív nemzethez kívánjon tartozni. Emiatt a híveken kezd eluralkodni a paranoia, a bizonyítási kényszer, valamint a másokkal való erőszakra való hajlam.

A humánetológiával foglakozó szakirodalom ezt a jelenséget világosan le is írta. A csoporton belüli agresszió csökkenése, tehát a nagy egyetértés, együtt jár a csoportok közötti agresszió növekedésével, azaz az idegengyűlölet kifejlődésével. Mi, emberek, a saját csoportunkon belül – a csimpánzokkal ellentétben – képesek vagyunk az egymás iránti agressziónkat elnyomni. Idegen csoportok egyedeit azonban minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül, kegyetlenül lemészároljuk. Parancsszóra. Ehhez szükséges a fenyegetettség érzésének kialakítása.

Az, hogy ki számít idegennek, Kövér László a „Vidám Ifjaknak” (Lásd. Stefka István) adott interjújában világosan felvázolta. Ez túlzott optimizmusra nem ad okot azok számára, akik nem értenek egyet Kövér Lászlóval abban, hogy ,a Magyarország egy

"Csoda!
Mennyi jóságos teremtmény van itt!
Boldog emberiség! Szép új világ,
ilyen emberek lakják!"

William Shakespeare, A vihar. Fordította Fábri Péter

sn-chimpsh.jpg

Óvatosabban azzal a vad szerelemmel!

2xjovt0xjn-rnkprfbhhpw_r.jpg

Ki nevet a végén?

„– Az elnök számos politikai erénye igencsak felértékelődött 2017-re – mondja Lengyel László. – Például a megbízhatóság, a párthűség, a szorgalom és a terhelhetőség. Az, hogy végig tisztességes tudott maradni. De ha államférfi lenne, akkor föllépne az országot behálózó korrupció és úrhatnámság ellen, a szegények, a civilek és környezetünk ügyei mellett. És második ciklusában minden kockázat nélkül párbeszédbe kezdhetne azokkal, akiknek köztársasági elnöke: a magyar néppel.” (A horgonyember – Áder János, a lojalitás szobra)

Lengyel László honfitársammal rengeteg mindenen keresztülmentünk azóta, amióta ez az Isten csapása NER elkezdte felzabálni Magyarországot. A politológus naivitásának mértéke azonban egészen megdöbbentő.

A gyakorlati tapasztalatok alapján mára már bátran kijelenthető az, hogy a Fideszben, illetve a KDNP-ben politizálni nagyjából egyenlő a megrögzött aljassággal. Kár mellébeszélni, pironkodni és mindenféle derék államférfiakról álmodozni, akik alkalomadtán majd a magyar néppel kvaterkáznak. Utóbbiból a végére általában amúgy is mindig valami vad kalamajka kerekedett. Nem olyan népség vagyunk mi.

A Fidesz-féle franchise egyáltalán nem így működik. Nevezett széplelkek maguknak alakították ki azt a rendszert, amit hatékonyan és önmaguk számára jövedelmezően működtetnek. A becsületességet azonban ide nem nagyon lehet begyömöszölni, mivel az rögtön szét is vetné az egész korrupt Monarchiát. Iszonyatos látványt nyújtana a véres cafatokra, zsigereire szakadt, Mészáros-féle nemzeti holding bomló hullája. (Lásd. Charles Baudelaire - Egy dög)

Áder nem lépett ki feldúltan a pártjából, amikor az gátlástalan működésbe és megállíthatatlan gazdagodásba kezdett. Nagyon szépen elüldögélt a legfőbb atyafi megélhetési köztársasági elnökként. Az, hogy tisztában van a magyar helyesírás szabályaival nem elég erény ahhoz, hogy derék ember váljon belőle. A magánéletében lehet, hogy rendkívül kedves, barátságos fickó, de itt valami névleges közjogi méltóságról, pontosabban méltatlanságról lenne szó, amit ő testesít meg. Vagy nem. A jelenlegi köztársasági elnök önálló gondolkodásának határait Habony Árpád és vidám kompániája határozza meg.

Köztársasági elnöksége alatt Áder János nagyjából olyan mértékű jellemfejlődésen ment keresztül, mint egy remekbe sikerült Yorkshire pudding. Most folytatja megkezdett semmitevését. Áder esetében teljesen felesleges azt nézegetni, hogy miként tüsténkedik valami hülye parádén. A lényeg az, amit nem csinál.

Manapság például egy árva szó sem hagyta el a száját a civil szervezetek elleni előre megfontolt, aljas szándékból elkövetett zaklatások miatt. A menekültkrízis során sem sürgött-forgott, hogy enyhítsen a szenvedők bajain. Miféle magatartásnak nevezhető ez a részéről? Megalkuvásnak? Gyávaságnak? Rendíthetetlen hitnek? Esetleg váratlan emlékezetkihagyásnak? Keserves csalódásnak az emberi civilizációban? Az ok nagyjából lényegtelen, az okozatot pedig csak nézegeti nevezett, legfőbb ügyfél.

Áder személye hirtelen felértékelődött, mivel tisztességes tudott maradni? Remek gondolat! Váratlanul kipusztultak a talpig becsületes, keresztény érzelmű párttagok? A Fideszt ezek szerint mára elárasztották a vérszomjas haramiák. Valóban vannak erre utaló jelek.

Kétségtelen, hogy Áder János egyetlen árvaházat sem gyújtott fel merő szórakozásból, nem fosztogatott éjjelente a Sándor-palota környékén és nem becstelenített meg ártatlan szüzeket, illetve romlatlan ifjakat.

Rendkívüli önmegtartóztatásról tett tanúbizonyságot akkor is, amidőn az általa oly kedvelt pontyozó orsók használata mellett a kiemeléshez soha nem használt CH–47 Chinook két-hajtóműves nehéz szállítóhelikoptereket. Rengeteg más bűn sem terheli a jelenlegi köztársasági elnök lelkét. Semmi köze sincs például a disznó-öbölbeli fiaskóhoz vagy a Los Zetas mexikói drogkartellhez. Emiatt azonban értékelje fel Áder elnök urat az, akit ezen tevékenységeinek hiánya megelégedéssel tölt el. Az illető akár tőzsdére is viheti a köztársasági elnök becsületes lelkét, aztán shortoljon vele egy jót .

Sólyom László botrányos megválasztásakor éppenséggel pont Áder úr volt a Fidesz frakcióvezetője. A szintén rendkívül jellemes Szili Katalin, Fidesz által felbérelt vakondokok történt hülyítése még 2005-ben történt. Ez a gátlástalan és mocskos akció mára vidám anekdotává lényegült át, ha emlékezik rá egyáltalán valaki. Áder, mármint ez a János nevű, ekkor azonban bebizonyította, hogy aljasságban, brutalitásban, hazudozásban nem marad el a többi ketrecharcos mögött. Köztársasági elnökként ilyen nemes tetteket persze már nem kell véghez vinnie. Elég, ha visszaküldi azokat a törvényeket, amiket előzőleg engedélyeznek számára, azzal a megjegyzéssel, hogy még nem annyira jók.

Áder Jánossal, mint ismételten megválasztott köztársasági elnökkel szemben reális elvárásokat célszerű támasztani és nem vágyálmokat kergetni.

Ezen elvárások közé tartozik például az, hogy öltözködjön mindig az időjárásnak megfelelően, ne rugdossa fel az útjába kerülő, túlságosan lassan vánszorgó nyugdíjasokat, ne szervezzen űrutazást a barátai számára, ne mágnesezze rendszeresen a Sándor-palota villanyóráját, ne másszon fel alsógatyában a Szabadság híd pillérjére, valamint ne beszéljen teli szájjal. Rengeteg olyan dolog van, amit elvárhatunk eme reciklált köztársasági elnöktől és amit valószínűleg könnyedén be is tud tartani.

A jámbort azonban olyasmivel fenyegetni, hogy ezentúl aztán viselkedjen tisztességesen, mivel ha nem, akkor „úgy taknyán tenyerölljük, hogy elered az orra vére”, teljesen felesleges és meddő dolog.

Az éppen szükséges erényeket Orbán miniszterelnök időnként majd odaveti elé. Értékelődjön csak fel azok segítségével.

Bätista úr könyvecskéje

1269101610frimjakab.jpg

– Jó, hogy jön, sógorasszony! – mondta Pepin. – A Francin, az egy cihopata, egy idegbajos, Bätista úr könyvecskéje szerint langyos vízzel kéne mosnia a nemi szervét, vagy jó levegőn tartózkodnia. De ha már itt van, akkó iskolázás lesz avagy sulbildung, mert énnekem csupa jelesem vót, kitüntetéseim, nem mint annak a hülye Hanáknak, aki a szemlén kilépett, és aszongya a von Wucherer ezredesnek: "Gazduram, kend itt marad a rekszumlinkszumaival, émmeg megyek haza, én katona nem leszek...", az ezredes meg ráordított a sarzsira: "Miféle kolerát tartanak itten?" (Bohumil Hrabal - Sörgyári  capriccio)

Szegény, jó öreg Orbán Viktorunkon úgy elhatalmasodott a beteges üldözési mánia, miszerint Soros György őt kegyetlen módon le szándékozik mészárolni, hogy ezen nyomorúságos állapotán már csak Bätista úr praktikus tanácsai segíthetnének.

Pár hordónyi langyos víz diszkrét beszerzése igazán nem borítaná fel a hazai költségvetést. Tessék végre megnyugodni. Nem kell mindjárt páncélautókkal az utcára vonulni, ha a tisztelt miniszterelnök urat éppen szörnyű migrén gyötri valami, hirtelen felbukkant elszámoltatási ármány miatt. Terrorelhárítási Központ, golyóálló alsógatya mellékhelyiségekben való használata biztosan nem szerepel Bätista úr praktikus könyvecskéjében.

Egyes, jeles szakértői vélemények szerint a golyóálló mellénynél jóval olcsóbb megoldás a kényszerzubbony alkalmazása. Használata előtt a kockázatokról és mellékhatásokról a miniszterelnök mindenképpen kérje ki kezelőorvosai véleményét. Ők azt is meg tudják mutatni számára, hogy egy kis külső segítséggel miként lehet az ilyen holmitól megszabadulni.

A jelenleg érvényben lévő magyar miniszterelnök számára jól szívvel ajánlhatóak még egy magyar szerző, név szerint Frim Jakab színvonalas szakkönyvei. A könyvtárakban az alábbi műveket kell felkutatniuk a propagandaminisztérium ráérő munkatársainak:

A hülyeség és a hülye intézetek, különös tekintettel Magyarország hülyéire” (Budapest, 1884.)

A hülyék és gyengeelméjűek budapesti prospektusa” (Budapest, 1898.)

Mostanság nem Soros György ezerszámra felbérelt japán származású roninjai jelentik Orbán Viktor egészségére a legnagyobb fenyegetést, hanem egy saját előállítású gutaütés. Magyarországon jelenleg jóval többen halnak meg szív- és érrendszeri betegségek következtében, mint Soros György kezei, illetve az általa külföldről pénzelt alvósejtek, a Kárpát-medencei összmagyarság kíméletlen elpusztítását szolgáló  tevékenységeáltal. 

Az ijesztő mértékben gyarapodó miniszterelnöki pocak jóval több aggodalomra adhat okot, mint például az FSZB (Федеральная служба безопасности Российской Федерации) által alkalmazott praktikusan halálos, radioaktív polónium szervezetbe juttattatása, illetve az észak-koreai titkosszolgálat kozmetikai részlege.

Egy kicsit abba is bele kellene törődnie a magyar miniszterelnöknek, hogy a hazai korrupció kimagasló fejlesztésén és a média kisajátításán kívül mással nem igazán sikerült felhívnia magára a nemzetközi intézmények figyelmét, hiába ismételgeti mindenfelé kényszeresen saját fontosságába vetett hitét. A kutyát sem érdeklik már az unalmas hencegései. Bätista úr, illetve Frim Jakab talán a narcisztikus személyiségzavarról is írt valami megszívlelendőt, különös tekintettel „Magyarország hülyéire” vonatkozóan.

Korrupciós versenyszámokban a volt szovjet utódállamok, illetve egyes afrikai országok jóval nagyobb fajsúlyú versenyzőket tudnak kiállítani. Dicsőséges dolog megszerezni az értékes Európai Korrupciós Vándordíjat, de egy világversenyen ennél jóval több szükségeltetik. Egyre kimagaslóbb hazai eredményeink mindenesetre rendkívül kecsegtetőek. Itt tényleg van némi keresnivalónk. Az erős versenytársak ellenére pár díjat könnyedén elhozhatunk. „Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” Rendben van. Legyen hát meg, aminek a sors rendeltetéséből lennie kell.

Az Orbán számára kedvező, vidám, felelőtlen napok lassan véget érnek. Talán teljesen meglepő lehet számára, de más politikusok dolgozni is szoktak és nem csak határozottan vizionálnak. Hülye beszédekkel és hazai használatra készült, teljesen értelmetlen  hazugságokkal nem lehet a nemzetközi hadszíntéren eredményesen hadakozni a semmi ellen. A vége még az lesz, hogy a mindenre elszánt, önmagával tökéletesen elégedett magyar kormányfő belefut egy olyan külföldi versenytársába, aki ki fogja használni Orbán mentális defektusait. Egy szép kis listát már biztosan összeállítottak őkelme viselt dolgairól.

Elég egy PC-ellenes, megfelelő befolyással rendelkező, önző, nyugati politikus felbukkanása, aki pillanatok alatt véget vethet a hazai eredeti tőkefelhalmozásnak, és szabadságharcnak. Bizonyos jelekből ítélve, a magyar kormányból ezt leginkább Lázár János érzékeli legreálisabban.

Az ő gátlástalansága és munkabírása lehetővé teszi számára azt, hogy Soros György segítsége nélkül is könnyedén leszámoljon a hazai uralkodócsaláddal és annak ingyenélő udvartartásával. Nem biztos, hogy mindez a haza üdvét fogja magával vonni. Emiatt Lázár János boldoggá avatásától egyelőre még célszerű tartózkodni. Nagy valószínűséggel mindössze egy kis jövedelem-átcsoportosításra számíthatunk, valamint a 007959 cégjegyzékszámú Mészáros és Mészáros Ipari, Kereskedelmi és Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság, azaz az Orbán-dinasztia diszkréten eltussolt végnapjaira.

Lázár mentalitásából kiindulva Rogán Antal számára legcélszerűbb az lenne, ha az egyenlőre még rendelkezésére álló szabadidejében szorgalmasan nekilátna a  magyar büntetés végrehajtási intézetek működésének tanulmányozásához. Gátlástalan ostobaságával elég sok bosszúságot okozott a miniszterelnökséget vezető miniszternek.

Szijjártó mester talán valami parkolópályával megúszhatja az ámokfutását a dinamikusan fejlődő Bissau-Guineai Köztársaság magyarságért felelős megbízottjaként, ha hajlandó lesz eredményesen elárulni jelenlegi gazdáját. Nem valószínű, hogy ez utóbbi bármiféle nehézséget jelentene számára. Jellemről az ő esetében teljesen felesleges bővebb értekezésbe bocsájtkozni.

Kiváló minőségű, hazai langyos vízzel szerencsére nem állunk rosszul. Bőséges készleteink felhasználásával könnyedén segíthetünk hazai „cihopata”, miszerint idegbajos polgártársaink szenvedésein

Kóros aránytévesztések

fgya_momentum.jpg 

Nem mondhatjuk, hogy ne kavarta volna fel a honi politika állóvizét a Momentum  berobbanása. A pártok támogatásával és híveik aktivitásának köszönhetően is sikeressé vált aláírásgyűjtés, az eddig ritkán tapasztalható médiahátszél, valamint a szokatlanul késve beindított kormányzati médiaellenszél (...) egyaránt közrejátszott az immár párttá alakuló mozgalom nevének gyors megismerésében.

politikai vállalkozás vezetőinek megnyilatkozásai - beleértve programjuk eddig publikált végtelenül elnagyolt két fejezetét - ugyanakkor koránt sem nevezhetőek a népszavazási kezdeményezéshez hasonlóan sikeresnek. Az érthető és indokolt lenne, ha elhatárolnák magukat az elmúlt huszonhét év negatív történéseitől, elvégre nyilván az elégedetlenek, a csalódottak, a kiábrándultak, a többre-jobbra vágyó fiatalok köréből remélhetik toborozni a saját táborukat. Az azonban, hogy noha hivatalosan az eltelt időszak valamennyi politikai szereplőjét elutasítják, ám a Semjén-Navracsics féle karaktergyilkosság mentén eddig csupán Gyurcsány Ferenc nevét említették, mint messziről kerülendőt, azt bizonyítja: nem érzékelik az éles határvonalat, amely az önkényuralom és a demokratikus berendezkedés között húzódik.

Fekete-Győr András Orbánról nem egyszer a kifejezett csodálat hangján szólalt meg, jeles szakembernek nevezve Fidesz-Magyarország több, általa meg is nevezett (félre)vezetőjét, ami félreérthetetlen jelzés: a Momentum sajnos nem az, amit sokan látni véltek benne. Hogyan várhatnánk megváltást attól a formációtól, amelyik később akár együtt tudna működni a mai kormánypárttal? Hogyan jelenthetne kiutat a helyzetből egy párt, az óhatatlanul elvárható politikai éleslátás nélkül?

Fekete-Győr tegnap az ATV Egyenes beszéd című műsorának volt a vendége. Arra használta az alkalmat, hogy a 24.hu-n megjelent, nagy port kavart interjúja állításait, jelzőit, aránytévesztéseit magyarázza. Jóformán minden második mondatában szerepelt a fideszes szóhasználat által elkoptatott, amúgy is nacionalista színezetű “magyar emberek” megfogalmazás, de tévedés azt hinni, hogy ezzel jelentősen lehet bővíteni az érdeklődök körét. Az elmondottak tartalmára kellene sokkal jobban ügyelni.

http://nyugatifeny.hu/2017/03/09/fekete-gyor-a-fidesz-gazdasagi-elitje-sokkal-karosabb-mint-a-2010-elottieke

Nem hinném, hogy magamra maradok a véleményemmel: unalmas már a mellébeszélés, a történtek és a szerepek összemosása. Érdekes, mennyire következeteseknek szeretnek látszani az időről időre jelentkező “újak”, ha a politikáról és főleg a politikusokról van szó. A szándék, még ha igaz (lenne) is, önmagában sajnos mit sem ér, ha eleve hibás a logika és hibádzik a morális mérce. Ha törekvés sincs a tárgyilagosságra, és elmarad a különbségtétel hiba és bűn, hibásak és bűnözők között.

Sőt, ha a bűnösöket valahol legbelül még csodálják is...

Van már rossz tapasztalatunk, elvégre jelszó szinten ugyanezt a "le mindenkivel, aki régi" elvet vallja az LMP is, mint most a Momentum. Előbbi esetében már évekkel ezelőtt meggyőződhettünk arról: mindez csak álca ahhoz, hogy az egyenlő távolságtartás paravánja mögé rejtve valójában a Fidesszel kisebb legyen ez a távolság és jóval megengedőbb a fellépés, a többiekkel, közülük is megkülönböztetetten a DK-val pedig (Gyurcsány elutasítottságára hivatkozva) nagyobb.

Fekete-Győr és a Momentum eddig megszólalt más vezetői e téren nem látszanak különbeknek Schiffernél és társainál. Bár meghirdetik, hogy az elmúlt 27 év minden politikai szereplője kártékony volt, nevesítve csak Gyurcsány Ferencet küldik el melegebb éghajlatra, Orbánt viszont, alig titkoltan, tisztelik... És a tegnap esti kiigazítás sem több a nyilván ellenséges fogadtatásra adott, roppant gyenge válasznál. Fekete-Győr úgy fogalmazott: igaz, hogy kemény szavakat használt, ennek ellenére nem volna szabad csak a DK elnökére kifuttatni a nyilatkozatát, mert a Fidesz sokkal károsabb gazdasági elitet épített fel, mint ami 2010 előtt volt.

Miközben, ugyebár, mi nem "futtattuk ki" a nyilatkozatát sehová és senkire, elég volt azt elolvasni. És ő volt az, aki a DK elnökét szíve szerint elkergetné. A korábbi nyilatkozat finomhangolása azonban továbbra is hiányos. Az a megállapítása ugyanis, hogy a Fidesz sokkal károsabb gazdasági elitet épített fel, mint ami 2010 előtt volt, leegyszerűsíti, egyben elfedi a dolgokat. Nagyvonalúan túllép azon a tényen, hogy a gazdasági elit túlburjánzása elképzelhetetlen lett volna a kormányerők hathatós közreműködése, sőt aktív részvétele nélkül, és hogy ez a “káros gazdasági elit” összenőtt a kormányzattal, beleértve a miniszterelnököt is. Egy magát nagyra hivatottnak vélő új párt létrehozóinak érzékelnie kellene, hogy a maffia szövete áthatja az egész rendszert. Ami ugyebár már kiemelt bűncselekmény, egyéb hatásai mellett nemzetbiztonsági kockázat is.

És mielőtt én is elfeledkeznék róla: Fekete-Győr továbbra is adós maradt egy fontos “momentummal”: ha már egyszer kiegészítésekkel próbálta meg finomítani egy nappal korábbi kijelentéseit, illő lett volna megfogalmaznia, hogy mindenekelőtt Orbánnak és bűntársainak kellene elhúzniuk a politikából. Annál is inkább, mert ha ezt a káros gazdasági elitet - az ő megfogalmazása szerint is - a kormánypárt építette fel, az bizony az igazságszolgáltatásra tartozik. Az ugyanis már nem egyszerűen hiba, hanem súlyos, a Fidesz-szótár szerint nemzetellenes bűncselekmények sorozata.

Orbán, az unortodox szelep

orban.jpg

A megmosolyogtató-felbosszantó, sajnos-igaz álhírek és a legjobb mémek kifogyhatatlan humorú mestere, Gabor Breyer  írta néhány perce a Facebookon:

Olyan szép nap lenne ez a péntek, ha nem b@szná el valaki minden héten a közrádióban!

Gyanítom, mindenki tudja, ki az a “valaki”.  Igen, egy senki... Ezért is telitalálat ez az egymondatos. Az évek során nem csak mi, a világ is hozzászokott ahhoz, hogy nálunk a péntek a miniszterelnöki igehirdetés napja. Mivel - szerencsénkre - nem lehet évi ötvenkét Tusványost rendezni, a pénteki rádióinterjúkból tudható meg, merre tart Unortodoxia, kinek üzen Orbán Viktor valami olyasmit, amit soha személyesen el nem merne mondana neki, mi rosszat követtek el szabadságharcunk első számú akadályozói a világban, vagyis kiknek kell éppen rettegniük a magyarok nyilait.

Pedig, ha jól belegondolunk, a minden-pénteki közhangulatrontó nem csinál semmi mást, csak kiélvezi nagy találmánya, az unortodox szelep szerepét. Az átkosban ugyebár a nép, az isten adta nép jóformán vakon hitt az őspuritán Kádárnak, így aztán a környezetét tette felelőssé minden rosszért. A többire ott volt - no nem a Mastercard -: a feledhetetlen, az egyszeri és utolérhetetlen Hofi.  Az ideális szelep. Őt hallgatva-nézve, jókat nevetve saját gyengeségeinken, csodásan elsimultak a feszültségek.

Mi történik ezzel szemben ma? Ha a hetet valamely csoda folytán megúsztuk az éppen soros (újabban sorosozó) miniszterelnöki baromság nélkül, minden pénteken menetrendszerűen jön az agyvérzéses rádióbeszélgetés, amelyben garantáltan egyetlen normális, igaz mondat sem hangzik el, viszont minden bicska automatikusan kinyílik tőle a zsebekben.

Hogy akkor miért hat mégis szelepként?  Na ez az, amit józan ésszel nehéz felfogni. Először is, inkább sírni támad kedvünk tőle, mint nevetni. Aztán meg, talán még a drága jó édesanyja se hiszi el Orbánnak, amit ilyenkor elővezet, és: kimondva-kimondatlanul az egész ország őt hibáztatja. Úgy ám, legbelül, egymás elől is titkolva, még a hívei is. (Igaz, ők azért, amiért hagyja, hogy Soros azt tegye velünk, amit tesz.)

Végezetül azonban hiába forr mindenki, a rádióinterjú után feltartóztathatatlanul jön a hétvége, és... Még mindig nem robbannak az indulatok, még mindig maradhatnak helyükön ezek a tolvajok, még mindig rabolhatnak zavartalanul a "nagyonközeliek". Vagyis kitűnően bevált az orbáni unortodox szelep, azon szabályerősítő kivételek egyikeként, amelyek selejtes voltuk ellenére remekül működnek ebben az országban.

A „lúgos orvos” ítélet előtt: egy bűntény krónikája

Eszes Beáta írása

 

Bene Krisztián gyermekorvosra másodfokon akár 8-10 év feletti börtönbüntetést is kiszabhatnak előre kitervelt, különösen kegyetlen módon elkövetett emberölési kísérlet miatt.

„Nagyon jó iskolákba járt, példás családi neveltetés, magasan kvalifikált, orvos-közgazdász, jó kapcsolatai vannak, nyugodt, családos ember – teljességgel lehetetlen, hogy ilyesmit elkövessen” – olvasom a neten egy ún. „gyakori kérdések” rovatban, ahol a csetelők a bűncselekményt próbálják összeegyeztetni a társadalmi elitbe tartozó befolyásos és sikeresnek tartott férfi személyével.

Bene Krisztián, a Budai Irgalmasrendi Kórház volt főigazgatója, a budapesti Örs vezér téri bevásárlóközpontban működő Árkád Egészségközpont volt gyermekorvosa „a lúgos orvosként” vált hírhedté  a köztudatban: a Bíróság 2016. májusában első fokon, még nem jogerősen négy évre ítélte el mint elkövető tettest abban a bűncselekményben, ahol a főorvos 2013. márciusában volt partnerét, felesége melletti szeretőjét, R. Erikát megtámadta, megkötözte, elkábította, majd nemi szervén lúggal leöntve rajta élete végéig maradandó testi roncsolást okozott.

Bene fenti pozícióit a 2013. márciusi előzetes letartóztatás és az azt követő eljárás folyamán vesztette el, azóta szabadlábon védekezve, magánrendeléseiből, vélhetően államtitkár testvére támogatásából és korábbi milliós bevételeiből él. Rokoni kapcsolatai által Terézváros körzeti gyermekorvosi rendelését a letartóztatása és ügyének sajtóba kerülése után kapta meg. Az Árkád Egészségközpont weboldala tanúsága szerint a cikk írása idején a gyermekorvosi rendelésüket szüneteltetik, Bene nevét levették a honlapjukról. Dacára a bűntett súlyának, a szökés reális veszélyének, Bene mai napig szabadlábon védekezik, a bűntényt követő azonnali letartóztatást majd szabadon bocsátást követően, a nyomozás és elsőfokú tárgyalás közben többször külföldön vakációzott, amiről felszabadultan számolt be közösségi oldalán.

„Egy sikeres, kvalifikált családos férfi nem lehet erőszakos”

A közvélemény úgy gondolja, hogy egy különösen aljas bűncselekményt, nevezetesen egy nő elleni brutális támadást csakis valamiféle lecsúszott szerzet követhet el. Egy bűntényt, ami nem jár anyagi haszonnal, minden bizonnyal egy nincstelen vagy munkanélküli követhet csak el. Vagy egy sötét személy, ha más nem, a bőre biztosan sötét. Esetleg migráns az illető, ahogy éppen a kormányunk vélekedik a mai napig nem ratifikált Isztambuli Egyezmény kapcsán arról, szüksége van-e a magyarországi nőknek a kapcsolaton és családon belüli erőszak esetén különleges intézményi és jogi háttérre partnerükkel, tehát hazai férfiakkal szemben.

Bene Krisztián személyes környezetében – ahogy a bántalmazó esetek többségében – egy brutálisan fellépő férfiban leginkább azok a nők bíznak, akik vagy a szerencséjüknek, vagy a férfi erőszakossá válásához vezető szituációk addigi hiányának köszönhetik csak, hogy ők még nem váltak áldozattá. Nem tesz másként a már második szeretővel zsinórban megcsalt, férjét maga mellett nem tudó ötgyermekes, papíron még feleség, Benéné, ahogy nyilvánosan hősként ünnepli az elítélt orvost a második számú barátnő, N. is, akivel már több hónapja tartott a főorvos kapcsolata, amikor az N-t megelőző barátnőt, Erikát a vele történt szakítást elfogadni képtelen Bene megtámadta.

Cikkem, a bűntény személyes pszichológiai és jogi szemszögből történő elemzése nekik és minden olyan nőnek is szól, akik még nem képesek arra az igen nehéz feladatra, hogy egy szeretett férfiban képesek legyenek meggyűlölni és eltaszítani az erőszakot, így szükségszerűen a férfit is.

Egy nő számára vészcsengő kell, hogy legyen, miként bánik partnere más nőkkel. Az nem lehet szempont, hogy a feleség vagy az új barátnő számára az áldozat egy volt „vetélytárs”: ők bár érezhetnek féltékeny sérelmet miatta, de a férfi a szerető társ szerepében lett bántalmazó. Épp olyan jellegű viszonyban, amelyre alapozva a Bene mellett álló nők védik őt. Amennyiben gyermekek is vannak egy kapcsolatban, egy bántalmazó apa tudat alatt is mintaként fog szolgálni számukra: Bene felesége az erőszakos férj görcsös fedezésével azt kockáztatja, hogy a fiúgyermekek egy elfogadható magatartásként tekintenek felnőtt korukban a nők bántalmazására, nagy eséllyel válnak erőszakos férfivá, míg a lánygyermekek az apát kritikátlan szerepbe emelve, az anyjuktól mintaként megtanult elfogadással védtelenné válnak leendő, esetlegesen erőszakos partnereikkel szemben.

Egy férj és partner egy választott kapcsolat, nem vagyunk érte felelősek. Nők milliói választanak ennél kevesebb indok miatt is életük során új társat. Kiskorú gyermekeink jövőjéért viszont felelősek vagyunk. Gyermekek milliói ennek töredékéért képesek másként megítélni, akár elítélni szüleiket, és megteszik maguktól is. A legkevesebb törést egy gyerek akkor szenvedi el, ha a valóságnak megfelelő szituációt elmagyarázzák nekik, megbeszélik velük. Még egy ennél sokkal ártalmatlanabb, szüleikről szóló hazugság akár felnőtt korban is nagy törést okoz. Az évek óta nem otthon élő, nyilvános tárgyalásokon, a gyermekei által is olvasható sajtóban ecsetelt tettével, és vélhetően majd a börtönben ülő apa szerepe a végtelenségig nem titkolható még egy kisiskolás gyerek előtt sem. Minden hazugsággal eltelt nap Bene gyerekei számára a későbbi feldolgozásukat nehezíti, a traumájukat fogja elmélyíteni.

Bene Krisztián 2016. májusi elsőfokú ítélete, a 2017. február 24., pénteki, a bizonyító eljárásokat lezáró másodfokú tárgyalás, azt követően két héttel várható másodfokú, jogerős ítélet, a már eddig is bizonyítottan Bene által elkövetett bűntény története azt mutatja meg, amit a kriminológia és a kapcsolaton belüli erőszak esetében történt felmérések évtizedek óta igazolnak: a kapcsolaton belüli életellenes vagy annak veszélyével járó bűncselekmények motivációi nem állnak összefüggésben azzal, ki milyen társadalmi rétegből származik. Nincsenek „eleve bűnöző” és „feltétlen bűntelen” társadalmi csoportok. Tettessé váló emberek vannak.

Míg a társadalom egy politikusról előszeretettel jelenti ki, hogy bűnöző, addig bizonyos szakmákra és társadalmi csoportokra mai napig szentként tekint. Úgy gondolják többen, hogy születéssel, felmenőinkkel avagy iskolákkal törvényszerűen nyerünk el moralitást, míg egy konzervatív társadalmi normáktól eltérő családi háttér, egy vagyonilag vagy végzettségben alsóbb társadalmi réteg bűnözésre determinál, vagy minimum szeretnénk azok beismerését kizárólag erre a körre szorítani.

Ezzel szemben Bene orvosi hivatása kifejezetten eszköz volt az elkövetés módjában: harmadik munkahelyén, a Bethesda Gyermekkórház égési osztályának ügyeletes orvosaként a lúggal járó, égéssel azonos hatást kiváltó sérülés szakértője volt. Ahogy nem kevés orvos, önmagára mint mások élete és sorsa felett döntő, tévedhetetlen, mindenható istenként tekintve Bene aneszteziológiai ismeretek nélkül, kórházi eszközök hiányában kábító hatású félaltatást végzett el a támadás alkalmával, hogy áldozatát védtelenné tegye. Kórházi körülményektől távol, nem szakértő által végzett altatás vagy szedációt okozó beavatkozás még orvos esetében is bűncselekménynek minősül, mivel az altatás hatásait nem ismerő, annak várható negatív hatásait eszközök hiányában kivédeni nem tudó orvos is életveszélyes állapotba hozza az elaltatott személyt. Bene orvosként ezzel tisztában volt. Társadalmi pozíciója, kórházigazgatói szerepe felerősíthette a kontrollálatlan pszichés énjét: ő bármit megtehet, és képes is úgy megtenni, hogy azzal a lehető legnagyobb és legtartósabb kárt tegye az őt elhagyó nőben.

Benét 2016. májusban elsőfokon, még nem jogerősen, négy évre ítélte el a Bíróság, és orvosi hivatásától öt évre tiltotta el. A Bíróság úgy gondolta, hogy egy olyan bűncselekményt követően, amelyet Bene orvosi, mi több, égési osztályon szerzett ismereteit felhasználva követett el különösen aljas módon, az az ember pár év múlva égési sérült gyerekeket kezelhet, nők egészségügyi sorsáról dönthet főigazgatóként egy kórházban. Az Orvosi Kamarára nézve egy büntetőítélet az elítélt orvosi szakmától történő eltiltásának mértéke kötelező érvényű az eltiltás idejének minimumát illetően, de a Bíróság nem ítélhet meg orvosi kompetenciát: nem mondhatja ki, hogy az elítélt öt év múlva már alkalmas a hivatására.

A bírósági ítélet valójában nem orvosi, hanem jogi és morális alapon tiltja el a szakmától az elítéltet, Bene Krisztiánt. A Kamarának viszont ezt orvos-szakmai alapon kell továbbgondolnia: Benét ki kell zárni az Orvosi Kamarából, ezzel megfosztva őt orvosi hivatásától, amelyre egyértelműen nem való és nem méltó: jelenlegi állapotában különösen nagy veszélyt jelent a társadalomra nézve.

Ami jelzésértékű kell, hogy legyen az Orvosi Kamara számára: Bene Krisztiánt abszolút hidegen hagyták az általa pontosan ismert, életveszélyt okozó orvosi következmények. Képes volt olyan pszichés állapotba kerülni, ahol nem tartotta vissza intézményvezető felelőssége sem: míg az általa vezetett kórházat alibiként használta fel egy súlyos bűncselekményben, kórházi munkahelyein hozzáfért orvosi eszközökkel és magánszemély által be nem szerezhető orvosi készítményekkel bűntettet követett el.

Bene Krisztiánnak az elkövetés idején nem számított, hogy elveszti magas társadalmi pozícióját, egzisztenciáját, nem számított öt felneveletlen gyermeke. Feleségét évek óta csupán a főigazgatói státusz, egy társadalmilag elfogadott és ünnepelt férfi szerepének kellékeként kezelte, felesége vallomása alapján évek óta nem él életvitelszerűen otthon, de nem vált el, hogy felesége továbblépését megkönnyítse. Bene a barátnőjével, Erikával történő szakítást követően, a bűntényt megelőzően több hónapja már egy új, N-nel létesített kapcsolatban is olyan pszichés állapotban volt, ami egy hónapokig tervezgetett tettlegességre sarkallta a volt partnerrel, Erikával szemben. Bene új társa, N. olyannyira nem számított neki, hogy bár neki azt hazudta, hogy elvált – ami még sztenderd hazugság egy szerető számára – ám Bene ezt a bűntett után három évvel megindult elsőfokú tárgyaláson, a nyilvánosság előtt tudatta a nővel. Jobban mondva a bíró volt kénytelen kiigazítani a bűntény idején már Bene új barátnőjeként tanúként behívott N-t, hogy rosszul tudja Bene családi állapotát, ő még házas, nem vált el…

Nem tudni, hogy az ügyész számára Bene gátlástalanságára, irracionális állapotára, avagy szavahihetőségre nézve ez mennyiben terhelő: egy kapcsolatban konfliktushoz vezető, könnyen korrigálható hazugságot sem érzett olyan fontosnak Bene, hogy azzal ne a nagy, akár sajtónyilvánosság előtt alázza meg a partnerét. Tekintettel, hogy a vád tárgya Bene egyik partneréhez megfogalmazott kapcsolata, nagy jelentőséggel bír, hogy pszichológiailag miként kezeli a mindenkori nőket maga mellett, még akkor is, ha az másoknál még nem éri el a bűncselekmény fázisát, de személyes attitűdjeiről, egy bűntetthez vezető állapot beálltához információt nyújt. Ahogy a nyomozás és tárgyalás tárgyát képezi az, hogy a megtámadott áldozat, Erika milyen sokkos állapotba került, felismerte-e elmaszkírozott támadójában volt partnerét, épp úgy része kell, hogy legyen a megítélésnek, hogy a bűntett elkövetőjét milyen lelkiállapot mozgatja, mire lehet képes a partnerével szemben.

Bene Krisztián hónapokig tervezgette a támadást

Bene Krisztián és R. Erika általános iskolai évfolyamtársak voltak, a kapcsolatuk egy évfolyamtalálkozón kezdődött. A többgyermekes Bene Krisztián főorvosnak mint házas férfinak a szokásos ígérete az volt, elválik, és új életet kezd vele. Erika egyébként el is vált, ő tinédzser fiával és lányával él együtt. Bene elvileg elköltözött otthonról, kivett egy Erikához közeli albérletet, de ő nem vált el. Erika 2012 októberében véget vetett az addig sem kielégítő, hat éve tartó kapcsolatnak, szakított a főorvossal. Bene képtelen volt feldolgozni a szakítást. Tanúk által igazoltan hónapokig levélben, sms-ben, villamoson, a ház előtt megvárva zaklatta Erikát. Végül Bene összejött új barátnőjével, N-nel, és 2013. januárban búcsúlevelet írt Erikának, beletörődést mutatva.

Nehéz nem észrevenni R. Erika sajtóba került fotóit megismerve, hogy az új barátnő, N. – aki közösségi oldalon nyilvános felületen szólt hozzá a bűntényhez Benét védve, az elsőfokú tárgyaláson tanúként volt beidézve – megszólalásig hasonlít Erikára, különösen a 2013-as kori énjére.

Bene sportember, rendszeresen fut. Az állítólagos beletörődését és a szakítást követően, 2013. januártól az ún. Endomondo futóprogramja tanúsága szerint felhagyott a margitszigeti pályával, futóútvonalat váltott, helyette aszfalton, városi környezetben, naponta Erikáék háza előtt futott el, ott megállva, az ablakát kémlelve. Kiemelt bizonyítékként szerepel a büntetőtárgyalásban a letöltött futóprogram, amelyet ráadásul „nyitott állapotban” hagyott Bene, amit így Erika is látott. A főorvos egy 2013. márciusi, precízen és brutálisan kivitelezett bűntény előtt két hónappal informatikailag lenyomozhatóan futóútvonalat váltott. Az a Bene, aki alibijében a bűntény idején, a munkahelyén megnyitott számítógépre hivatkozik, aki tisztában van egy informatikai bizonyíték jelentőségével. Fontosabb volt Benének a futás során a ház környéki zaklatást tudatni Erikával: vagy nem érdekelték a következmények, hogy ezzel lebukhat egy akkor már tervezett bűntény esetén, ahogy a tettének elkövetése idején sem érdekelték az életveszélyes orvosi következmények, avagy a pszichés állapota ez alatt a két hónap alatt jutott el arra a végzetes szintre, ami végül márciusban a tettéhez vezette.

Bene Krisztián 2013. március 12-én, a bűncselekmény napján főigazgatóként kora reggel, fél hétkor már megérkezett munkahelyére, a Budai Irgalmasrendi Kórházba. A letartóztatását követő nyomozás során azt vallotta, hogy a kórház műszaki állapotát kellett felmérnie a kora reggeli órákban. A rendőrséggel történt bejáráson kiderült, hogy a Bene által megmutatott útvonalon a legtöbb helyiséghez nem volt kulcsa, világítás nélküli sötét folyosón végzett volna műszaki feladatokat orvosként. Ezt a vallomását használja egyetlen alibiként. A bűntett idejére ezt senki nem tudja igazolni, csupán a leparkolt kocsiját látták. Poligráf – hazugságvizsgálón sem ment át, ám mai napig tagadja tettét.

Bene reggel fél nyolc után, autóját a kórházparkolóban hagyva, vagy biciklivel, vagy akár futva átsietett a kórházhoz viszonylag közel lakó Erikához. Erika gyerekei már elmentek iskolába. Bene az ötéves kapcsolat alatt pontosan ismerte volt partnere és családja programját. Erika az ajtón kilépve találta szembe magát álarcos támadójával. A tett után a lépcsőházból távozó Benét a biciklis sisakjában és arcvédő maszkban a lépcsőházban vele összetalálkozó szomszéd a nyomozás során azonosította: több másik maszkos ember közül választotta ki Benét egyedi szeme színe és szája alapján. 2013. március 12-én igen hideg, másnap még nagy havazással járó időjárás volt, egy biciklis sisakkal viselt arcmaszk nem kelthetett gyanút.

Bene Krisztián a lakásból kilépő Erikát a nyakánál fogva, magának háttal fordítva visszalökte a lakásba, a biciklis arcmaszkban, elváltoztatott hangon őt megfenyegette, hogy ha sikít, elvágja a torkát. Telefonját követelte tőle, amit rögtön el is vett tőle. Hassal a földre fektette, rátérdepelt, fejére kabátot dobott, hogy ne lássa őt, kezét hátul gyorskötözővel összekötözte, száját leragasztotta, majd közölte, hogy elaltatja. A combizomba egy altatószer-fájdalomcsillapító – Ketamin-Midazolam – kombinációt fecskendezett. Az otthoni körülmények közt, nem altatóorvos által végzett aneszteziológiai beavatkozás életveszélyt okozó, így önmagában is bűncselekménynek minősülő jellegéről fent írtam.

Ezt az altatószert magánember nehezebben szerzi be, mint a kokaint, törvényes úton szakorvoson kívül más nem juthat hozzá. Bene szolgálati kocsijának kesztyűtartójában a letartóztatás estéjén, március 12-én tűvel felszerelt fecskendőt találtak, Erika szervezetében azonosították az altatószereket.

Bene Krisztián áldozata testi roncsolásához az igazságügyi orvosszakértők által beazonosítva lúgot használt: Erika hasát és nemi szervét egy tenyérnyi, combjait két tenyérnyi területen roncsolta az égéshez hasonló hatást kiváltó lúg. A maró anyag beszűrődött a hüvelybe is, valamint a gátat és végbélnyílást is roncsolta. A nyomozás és orvosi kezelés során az áldozat tüneteit vizsgálva eleinte kérdéses volt, hogy a sebek bár egyértelműen vegyi anyag használata, és nem égés során keletkeztek, de a sérülést sav vagy lúg okozta-e. A lúgról azt kell tudni, hogy a savval szemben a lúg hatására nem keletkezik pörképződés a bőrön, ami a sav esetén megakadályozza a maró anyag mélyebbre jutását. Lúg esetén a folyadék akadálytalanul halad a szövetek mélyére, ezzel sokkal súlyosabb roncsolódást előidézve. Bene Krisztián, a Bethesda Gyermekkórház égési osztályának akkori orvosa, a Budai Irgalmasrendi Kórház főigazgatója ennek biztos tudatában választott lúgot.

Bene jogilag minősítve kirabolta Erikát: elvitte fiának laptopját és két mobiltelefont, közte Erikáét. Fogva tartotta őt, tekintettel, hogy Bene erőszakosan, akarata ellenére visszalökte Erikát a lakásba, mozgásképtelenné tette, majd a bűntény után a lakást rázárta, a lakás kulcsait magával vitte. Bene kórházi irodájában a rendőrség lefoglalt egy Erikának címzett NAV-levelet, ami hónapokkal a szakításuk után érkezett, azokat csak Erika lakásából vihette el. Bűntettét felfegyverkezve – az áldozat ártalmatlanná tételére alkalmas eszközzel felszerelkezve – követte el.

Fentiek további súlyosbító, halmazati tényezők az életveszélyt okozó, szakmaiatlan altatás valamint az életveszélyt okozó lúggal élete végéig tartós és súlyos sérülést okozó támadás bűntettében.

Egy használt laptop és különösen két használt mobiltelefon egy besurranó tolvaj számára minimális bevétellel jár, ennek érdekében még egy felébredő tulajdonos kockázatát sem vállalja egy betörő, nemhogy fényes nappal a lakásban tartózkodó megtámadását. A bezárt lakás és a mobiltelefon elvitele Erika órákkal később történő magához térése esetén a segítségnyújtás kérését tette lehetetlenné. Bene úgy kalkulált, hogy a reggeli támadást követően leghamarabb délután vagy koraeste találják meg gyerekei az édesanyjukat, ám a folyamatos zaklatásokról tudva Erika munkatársai azonnal keresni kezdték őt, amikor reggel nem ment be dolgozni. Lánya – bár még nem tudta, mi történt – a délben érkező hírre, hogy édesanyját keresik, sírva fakadt, sokkot kapott, rosszat sejtett.

Dél körül, a lakást volt férje kulcsával kinyitva, Erikát meztelenül a kanapéra ültetve, egy pokrócba tekerve találták meg zokogva, sokkos állapotban. A környezete aggódásának köszönhetően Erika nagy eséllyel bekövetkező halálát akadályozták meg.

A nemi szervét, közte a hüvelyét is roncsoló lúg miatt orvosilag megállapíthatatlanná vált, hogy történt-e nemi erőszak. Erika így az orvosi ellátása során automatikusan megkapta az ilyenkor előírt esemény utáni tablettát, tehát sem orvosilag, sem a nyomozás során a nemi erőszakot azóta sem zárhatták ki. A bódítás miatt Erika nem emlékezik az injekció beadását követő eseményekre, így annak esetleges megtörténte már nem is lesz vizsgálható.

Az elkövetés módja – nemi szervet ért roncsolás – szexuális indíttatású bűntényre utal, tehát ahol a támadó áldozata feletti szexuális hatalmát demonstrálja. A tévedések elkerülése végett ez nem szex, még nemi erőszak esetén sem: a szexuális jelző a bűntényt, tehát kizárólag az elkövető motivációját jellemzi.

Tekintettel a lúggal történt égési sérülés után szükségszerűen beálló sokkhatásra, amely a kialakuló fájdalom által az idegrendszerre, az égéssel járó folyadékvesztés miatt az érrendszerre hat ki, toxikus hatást vált ki, a szakszerű ellátás késlekedése vagy hiánya halálhoz vezethet. Az életveszély nem csak az égési seb felület nagyságával, de annak helyével is összefüggésben áll: a nemi szerv és környékén a test érzőideg beidegződése a legsűrűbb, tehát az ott kiváltott fájdalom, így az azzal járó sokkhatás sokkal erősebb. Szakszerűtlen anesztézia – bódítás vagy altatás – alkalmával, bár az érzett fájdalom csillapítható vagy tompítható, de nem biztos, hogy a gerincvelő fájdalomérzékelését is blokkolja, így az égési sérülés utáni, életveszélyt jelentő sokkhatás akkor is létrejön, miközben fájdalmát az elkábított áldozat jelezni sem tudja.

Az áldozat kezelése a támadás után négy évvel, mai napig is tart, plasztikai műtéteken is átesett. A támadást követő hónapokban az eleven húson végzett kötözések során embertelen kínokat állt ki, napi vegetatív testműködése a roncsolódott, hiperérzékeny testfelületeken át folyt, hüvelye fél év elteltével összehegesedve elzáródott, szexuális élete az élete végéig korlátozódott. Ennek tudatában azt teljesen ki lehet zárni, hogy az elbódítással járó támadás azt a célt szolgálta volna, hogy Bene az egykor szeretett áldozatának a legkisebb fájdalmat okozza. A combba beadott bódító injekció kizárólag az áldozat magatehetetlenné tételére irányult.

A teljesen lemeztelenített nő pokróccal betekerése, hogy rátalálásakor teste mások előtt elfedve legyen, a másokkal szexuális életre képtelenné tétele arra utal, hogy az elkövető beteges szintű, szexuális jellegű, kizárólagosnak tekintett birtokló érzést táplál áldozata iránt, akit a tettes szerint büntetni jogosult.

A kérdés az első pillanattól nem az, ki követhette el ezt a bűncselekményt, avagy Bene Krisztián főorvos tette-e ezt, hanem az, hogy ki más, ha nem Bene volt ilyen szexuális motivációval, fényes nappal, munkanapon, egy forgalmas lépcsőházban az azonosítást kockáztatva, égési sérülésben szerzett orvosi ismerettel. Bene Krisztián bár maszkban és kesztyűben „dolgozott”, ezzel valójában a DNS-ével és fotójával egyenértékű bizonyítékot hagyott maga után.

Az elsőfokú bíróság és egyébként Bene korábbi védője, maga Bánáti János is egyértelműen elkövetőként kezelte Benét már az elsőfokú tárgyalás során is, kizárólag az elkövetés módja volt vita tárgya, ügyvédje érvei egy elkövető tettének enyhítésére irányultak. Bene állapotára nézve további árulkodó tényező, hogy ezt sem fogja fel, mai napig tagad.

Miért anonim egy nyilvánosság előtt tárgyalt büntetőeljárás közveszélyes elkövetőjének személye?

Ahogy egy korábbi, szintén egy orvos büntetőügyéről szóló írásomban kifejtettem, a betegjogokra hivatkozva cikkemben Bene Krisztián teljes nevét kiírom, tekintettel, hogy személyének kiléte életfontosságú közérdeknek minősül a közvélemény, a betegek és Bene környezetében élő nők számára. Mindezt az elsőfokú bírósági ítélet, az igazságügyi orvos- és jogi szakértői vélemények, valamint a másodfokon várható súlyosbító ítélet teszi indokolttá.

Orvosi területen az elítélt teljes neve kiírásának gyakorlatát követte a sajtó Geréb Ágnes szülésznő esetében, már az ítélet előtt, miközben Geréb foglalkozás körében tanúsított magatartásáról szóló, nemzetközi orvos-szakmailag is megosztó ítélete össze sem vethető Bene által elkövetett brutális támadással.

Ezzel egyidejűleg Bene áldozatának nevét csak keresztnévvel adom meg. Hasznos lenne, ha a jövőben a bűncselekményeket a tettes relációjában kezelnénk, ahogy minden bűntény jogilag és kriminálpszichológiailag is a tettesről, és nem áldozatáról szól. Jogilag is elvárható, hogy egy vádlott és első fokon már elítélt személyiségi jogainak védelme ne terjedjen ki a társadalom veszélyeztetésére, amely egy közfeladatott ellátó, szabadlábon lévő erőszakos bűnelkövető esetén fennáll.

Bene Krisztián tárgyalásai nyilvánosak, a széles közvélemény előtt arcát és nevét, munkahelyeit és privát szféráját megismerhetően zajlik.

Az anonimitás mímelése egy közfeladatot ellátó, erőszakos bántalmazó esetén olyan pótcselekvés, amely a bántalmazók egzisztenciális és morális túlélését, akár jogi felmentését is segítik, a társadalom pedig a tettest védendő áldozatként, míg az áldozatot tárgyként kezeli.

Bene Krisztián nem csupán nőkre, mindenkori partnereire, így a társadalomra nézve jelent különösen nagy veszélyt, de a bűntény itt leírt krónikája alapján az válik világossá számunkra, hogy a gyermekorvos, volt kórházi főigazgató saját pszichés korlátaival sincs tisztában, de minimum képtelen szembesülni vele, mi több, állapotának leplezésére komoly, adott esetben irracionális erőfeszítéseket tesz.

Bene állapotát jellemzi, hogy a másodfok 2016. novemberi, első tárgyalását követően, ahol a sértett, Erika ügyvédje olyan bizonyítékokat kért ismét tárgyalásba bevonni, amelyet korábban figyelmen kívül hagytak, tehát a bűntett megítélése súlyosabbra fordult, egy névtelen személy, magát egy alacsony rangú rendőrtisztnek nevezve, levelet írt a bíróságnak (!) olyan információkkal, amelyeket csak Bene és védőügyvédje ismerhetett egy bírósági folyosói beszélgetésből. A névtelen „rendőrtiszt” saját testületének munkáját kritizálva hevesen védte Benét.

Bárki egy ilyen névtelen levél megírását tervezné, pláne, ha alapfokú jogi és kriminalisztikai ismeretei vannak, pusztán Bene érdekében lebeszéli erről illetőt…

Bene Krisztián eddigi védőügyvédje Bánáti János volt, Bánáti ügyvédi státusza mellett egyben a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke. Az ügy társadalmi visszhangja, jellege egy büntetőügyi jogász számára szakmai kihívás. Valószínűleg nem mindenáron, és nem akármilyen magánakciókat meglépő ügyféllel. Ahogy nem tudni, ki írta a névtelen, gyermetegen dilettáns levelet a bíróságnak, azt sem tudni, Bánáti miért adta le Bene ügyét, ahol a főorvos mai napig tagadja tettét, miközben egy beismeréssel az elsőfokon kirótt négy év ilyen esetre még ügyvédi bravúr is lehetett volna.

Miből áll a nyilvánosság ereje egy bántalmazó büntetőügy kapcsán?

R. Erika az őt ért támadás során az énjét alapjaiban és egész élete folyamán meghatározó női identitása roncsolódott végérvényesen. Biztosítótársaságok jogszemlélete az, hogy tartós fogyaték esetén a kifizetett kártérítés sokszorosa az elhalálozáskor megítélt összegnek. Ez a jogi szemlélet arányos a természetben megélt, így az áldozat szempontjából mérhető veszteséggel: míg a halál csak a hozzátartozókra hat, Erikának viszont ezzel a traumával és alapvető testi sérüléssel kell leélnie életét. Az áldozat nem kér kártérítést, ezt kizárólag a bűntett áldozata által elszenvedett fogyaték következményének elemzéséhez adtam meg.

Erikának és minden bántalmazott, de túlélő nőnek azt lehet kívánni, hogy a legfontosabb megtörtént: már nem kell egy agresszorral együtt élniük. Azt kívánhatjuk neki is, hogy akár egy ilyen írással is, a közvélemény a bántalmazókat mentegető hozzáállása fokozatosan szűnjön meg, a bántalmazó körüli társadalmi háló – család, barátok, egzisztenciális pozíciót adó munkahely – zárkózzon el a bántalmazótól. Igazságos, a bántalmazó tettét maradéktalanul megítélő ítélet szülessen.

Bene szempontjából, önmagára nézve is az lenne a legelőnyösebb, ha bántalmazó énjét mielőbb beismerné, és börtönévei után pszichológus szakemberrel is szembenézne azokkal. Ez alatt nem mentális beszámíthatatlanságot ért a szakma: más országokban bántalmazó férfiakra szakosodott terápián elemzik ki tudatos, agresszív motivációikat. Ez az őt végleg megtagadni képtelen családtagok számára is a leginkább elvárható cél kell, hogy legyen. Lesz élet az orvosi szakmán és börtönéveken túl is.

Ami bizonyos, hogy Bene saját tettének jogi következményeit képtelen elfogadni, menthetetlen helyzetben is tagad, megbánást nem tanúsít, miközben egy ehhez hasonló brutalitásra bármikor predesztinált: az áldozattal hasonmás új barátnővel, aki egy jogerős ítélet után aligha talál már magának és partnerének mentséget, miért mentegeti őt, és a jövőben bizonyosan a válásra gondoló, évek óta férje által magára hagyott és megcsalt feleséggel. A megbánás a morális gesztuson túl agressziójának kontrollálásához szükséges.

Bene Krisztián képes életveszélyesen fellépni, ha egy nő azt mondja ki róla, hogy alkalmatlan férfi egy társas kapcsolatra, és elhagyja őt.

A nyilvánosság ereje egyre inkább visszatartó erővel fog bírni ilyen esetekben, hiszen Bene Krisztián főorvos munkahelyi és személyes kapcsolati információi évekig a sajtóban keringenek negatív kontextusban. Ez a társadalmi elítélés áttételesen társadalmi elvárást közvetít a Bíróság, a munkáltatók, remélhetőleg az Orvosi Kamara számára is.

Az Európa Tanács által 2011-ben elfogadott, Magyarország által 2014-ben aláírt, ám mai napig – 2017 elején – sem ratifikált Isztambuli Egyezmény  épp olyan előírásokra irányulnak, mint a rendőrség és bíróság kapcsolaton belüli erőszak speciális tényezőiről a szakmai képzés, az áldozattá válás társadalmi megelőzésének és az áldozat védelmének intézményes feltételei. Magyarországon ezen a téren katasztrofálisan dilettáns, középkori állapotok uralkodnak mind a rendőrség és a bíróság, mind a jogászok terén, úgy, hogy a nemzetközi jogértelmezés, kriminológia, kriminálpszichológia és szexuálpszichológia ezt már tankönyvi szinten kezeli évtizedek óta. Az Isztambuli Egyezmény azon túl, hogy egy társadalmi és jogi szemléletet ír elő a nőket kapcsolaton belül ért erőszak kapcsán, konkrét szakmai és intézményi cselekvéstervet ír elő. A jogrendünkbe illesztése – ratifikálása – ezért lenne elsődlegesen fontos.

A „lúgos orvos” büntetőügyével különös egybeesésnek tekinthető, hogy a kormány kiemelt, állandó támogatásban részesít két kórházat, amennyiben az ott létrehozandó közös szülészeti és nőgyógyászati osztály megtagadja a nők előtt az abortusz elvégzését. Ez a két intézmény épp Bene Krisztián két korábbi munkahelye: a Budai Irgalmasrendi Kórház és a Bethesda Gyermekkórház, utóbbiban eddig nőgyógyászattal nem is foglalkoztak. A két, egymástól földrajzilag is távol eső kórházat két különböző egyházi felekezet tartja fenn, bevett egyházakként nem mellesleg már eddig is állami pénzből, lévén a hívők támogatása a nullához tendál. Szakmai és körzetes alapon látnak el betegeket: körzetes alapon, és nem választhatóan kerül be például egy Pilis hegységi térségben élő nő az Irgalmasrendibe, a vallásának semmi köze hozzá, így a térségben élő nők ezzel joghátrányba kerülnek. Az egyetlen ismert, a két kórházat összekötő kapcsolat az ab-tiltás. Orvosi kezelés megtagadásról megfogalmazható orvosetikai aggályok valamint ezzel a fennálló törvényeink megsértése mellett felmerül az a feltételezés is, hogy egy jogerős büntetőítélet előtt álló, korábban mindkettőjüknél alkalmazásukban állt főorvosuk nevével meghurcolt intézmények talán így kapnak kárpótlást. Bizarr, hogy mind a büntetőügy tárgya, mind az azt akár kompenzálni hivatott kiemelt állami támogatás súlyos nőellenességről szól.

Bene Krisztián testvére a jelenlegi kormány államtitkára, míg Bene nagybátyja az első Orbán-kormány egészségügyi minisztere, korábban a szinglihorda kifejezéssel elhíresült Mikola István.

Bene Krisztián, a „lúgos orvos” másodfokú, a bizonyító eljárásokat lezáró tárgyalása 2017. február 24-én, pénteken, 9 órától lesz a Fővárosi Ítélőtáblán, Budapest, V. kerület, Markó u. 16., földszint, (300 fős) Díszterem.

A tárgyalás során a záróbeszédek: az ügyészi vádbeszéd, a vádlott, Bene Krisztián védelmét ellátó ügyvéd védőbeszéde, valamint az áldozatot, R. Erikát képviselő ügyvéd felszólalása várható.

A büntetőtárgyalás nyilvános, magánszemélyek is bemehetnek, számukra előzetes regisztráció nem szükséges, a Díszterem mérete a 2016. novemberi tárgyalással szemben most kellő helyet biztosít az érdeklődőknek.

Bene Krisztián büntetőügye áldozatának, R. Erika képviseletét Dr. Gál András, a Gál & Oberfrank Ügyvédi Iroda büntetőjogásza látja el.

A február 24., pénteki tárgyalásra emberi méltóságért küzdő fb-csoport "Igazságot Erikának" elnevezéssel Bene áldozata mellett kiálló szervezett részvételt hirdetett meg:

(Fotó: Bene Krisztián, Nemzeti Audiovizuális Archívum / Duna Televízió) 

 

Én vagyok én, te vagy te...

blaamtjumnnxdizizpgo-a_r.jpg

Nosferatu, eine Symphonie des Grauens

„266 151 hülye már biztosan van ebben az országban a Békemenet egyik fő szervezője, Stefka István szerint.” (A Békemenet egyik főszervezője szerint mindenki hülye, aki aláírta a Momentum kezdeményezést)

„Békemenet egyik fő szervezője”  részéről ez bizony rendkívül óvatos becslés. A valós szám ennél nagyságrendekkel magasabb lehet. Egyes vélemények szerint a hülyék száma nagyjából megegyezik azokéval, akik még mindig hisznek Orbán Viktornak és lelkesen támogatják pártját, jobban mondva sikeres vállakozásait.

Ezen nézet szerint Magyarország lakosságának úgy 33 százaléka makokogó idióta. Grandiózus mennyiség. Ebbe a társaságba beletartoznak a Békemenet fő és helyettes szervezői, valamint a tisztelt megjelentek. Egy ilyen hatalmas, eszetlen tömeggel bármikor, simán fényes győzelmet lehet aratni. Ennek a szemléletnek legjelesebb képviselője Orbán Viktor, aki ügyesen ki is használja szavazótáborának rendíthetetlen elmebeli hiányosságait. 33 százaléknyi, gránit szilárdságú biztonság a mai bizonytalan, málladozó világban hatalmas érték. Ők azok a jámbor lelkek, akiket fikarcnyit sem zavar az, hogy 36,5 milliárd forintot kidobtunk egy olyan olimpiára, melynek megrendezésére esélyünk sem volt. Emiatt teljes joggal tekinthetők annak, amik. A magyar nyelvben rengeteg kifejezés áll rendelkezésre ennek meghatározására, melyekből alkalomadánt bárki kedvére válogathat.

Más vélemények szerint inkább annak a 28 %-nak vannak súlyos mentális problémái, akik más pártokat támogatnak. Ők azért nagyon hülyék, mivel nem veszik észre az árnyékkormányokat, Soros György és a „tudodteazthogykik” ármánykodásait, hazánk majdan fényesen felfelé ívelő pályáját, az egyszemélyes demokrácia előnyeit, a nyugati országok halálsikolyait, valamint a felcsúti kisvasút utazóközönségét.

Jelentős számban élnek az országban olyanok is, akikről nem lehet pontosan tudni, hogy miért annyira hülyék amennyire. Egyrészt nem hajlandók elmondani a véleményüket, másrészt egyáltalán nem érdekli őket az, hogy éppen ki nézi őket hülyének. Az évek során már megszokták ezt és nem sokat törődnek vele. A legnagyobb gond velük kapcsolatosan az, hogy hagyják a hülyéket dönteni maguk helyett.

Ha ezeket a százalékokat gondosan összesítjük, akkor 99 %-ot kapunk. Ezek szerint Magyarországon marad még nagyjából 1 százaléknyi ember, azaz úgy 100.000 fő, akiket senki sem néz hülyének. Őket kellene valamilyen módszerrel előkeríteni, mivel rendkívül eszes társaságról lehet szó. Sajnos azonban még közöttük is akadhatnak néhányan, akik valamilyen megfontolásból I. Ferenc József ő császári és apostoli királyi felségét látnák legszívesebben a magyar miniszterelnöki trónon.

Az egymást tökéletesen hülyének nézők tábora ezek szerint nagyjából lefedi az egész lakosságot, ami nagyon sok mindenre magyarázatot ad. Legfőképpen azt lehet levezetni belőle, miszerint azért nem megy az ország semmire, mivel a népesség legfőképpen mások hülyeségén szórakozik. Aki okos, az ezt kihasználva azt csinál, amit csak akar. Kedvére fosztogathat, építgethet, rombolhat, gazdagodhat, országot értékelhet. A bűnöket az ostobaság jótékony homálya szemérmesen elfedi. (Lásd részeletesebben: homály ökör)

Ellenben! Tegyük fel azt a forradalmi tézist, miszerint léteznek olyan teremtmények, akiket rendkívüli módon zavar az, ha az az aktuális elit gyengeelméjűként kezeli őket. Ebben az esetben ők már nem is annyira hülyék. Stefka István számára ebben az a szomorú, hogy ő ebbe a táborba még a rendszerváltás előtt sem sorolhatta be magát. Szívesebben tartózkodott a párthű hülyék között, mivel az jóval kifizetődőbb volt számára. Ebből a szempontból tehát nem lehet őt teljesen hülyének tekinteni. Ha valamikor feladná az elveit, és nem mindig az ostobák között keresné a boldogulását, akkor viszont hülye lenne. Feloldhatatlan dilemma.

Stefka számára a legjobb az lenne, ha elhagyná az országot. Idegenhonban feltehetően nagyon kevesen néznék őt tökéletesen eszetlennek. Elmebéli menekültként dúlt lelke megnyugvást találna és nem beszélne ilyen óriási hülyeségeket:

„Nem biztos, hogy majd adandó alkalommal nem lesz szükség Békemenetre. Méghozzá olyan Békemenetre, ami végleg elveszi a kedvüket ettől az egész Magyarország elleni kampányolástól.” (Stefka István, rendezvényszervező)

Hogy ki, kinek, mitől, mennyire, meddig venné el a kedvét, nem tudható. Ha azonban összejönne a békemenetes harci felvonulás, a „Békemenet egyik fő szervezőjének” minden valószínűség szerint, "adandó alkalommal" sikerülne kirobbantania a fővárosban egy látványos tömegverekedést. Ennek elkerülése érdekében a félelmetesnek ígérkező elrettentést – a hangulatos évértékelő farsangoláshoz hasonlóan – érdemes lenne gondosan elszigetelve, zárt térben lebonyolítani.

Le a Hanza-szövetséggel!

hdbtcibzzh3i2iuyvdbaqq_r.jpg

Nemzetek, csokrok, selfie-k

Minden valószínűség szerint lehetetlen a technika és gazdaság globalizációját és az ebből adódó kölcsönös függőségeket meg nem történtté tenni. Az olyan javaslatok, mint «Barikádozzátok el magatokat!» vagy «Csukjátok be magatok mögött a (regionális, nemzeti vagy közösségi) ajtót! », nem fognak segíteni. Nem az a kérdés, hogy a történelem folyamát hogyan lehetne megfordítani, hanem, hogy hogyan lehet megszabadítani az emberi gondoktól és nyomorúságtól és úgy szabályozni, hogy a neki köszönhető termést igazságosabban el lehessen osztani.” (Zygmunt Bauman szociológus, filozófus)

A globalizáció ellen folytatott elkeseredett küzdelem teljesen értelmetlen, felesleges, sőt egyenesen káros tevékenység.

Tetszettek volna annak idején betiltani a Hanza-szövetséget, illetve azt az izgága Kolombusz Kristófot lebeszélni a tengeri kalandozásokról. Repülőgép, mobiltelefon, számítógép… Ezek bizony mind-mind az ördög találmányai. Doktor Faustusok lettünk, akik varázslatos módon, pillanatok alatt képesek távoli emberekkel kapcsolatot teremteni.

Az Apple cég logójában ott is van az Éva által könnyelműen megrágcsált alma. A globalizáció elleni küzdelem elszánt bajnokai vessék nyugodtan máglyára Sátántól való iPhonjaikat és térjenek vissza a személyes, meghitt beszélgetésekhez. Már a kézzel írott levelek is magukban hordozzák az Isten ellen való globalizáció kísértését, ha azokat idegen országokba szánja valaki. A sűrű imádkozás nem teszi jóvá ezen a bűnös cselekedeteket.

A globalizáció volt, jelenleg is létezik, és igazából az emberi civilizáció fejlődésének részét képezi. Ha valaki meg szeretné szüntetni, annak ki kéne irtania az emberiséget, vagy ha ez nem megy, úgy nagyjából 10.000 főre redukálnia a létszámát. Ez az a kritikus érték, ami elősegítheti a faj kihalását. 7,4 milliárd ember eltüntetése azonban nem menne könnyedén és rengeteg vitára adna okot.

A globalizáció, mint jelenség nem rossz, nem jó, nem irányul senki ellen, nem akarja betiltani a karikás ostor használatát, csak úgy van. Minek elkeseredetten tiltakozni egy Provance-i, esetleg barcelonai társasutazás ellen, illetve kíméletlen kalózcsapatot verbuválni a kereskedelmi hajózás megakadályozása érdekében?

Az egyértelműen rendkívül káros dél-amerikai szappanoperákon kívül a globalizációnak természetesen vannak más negatív mellékhatásai is. A környezetszennyezés, a trópusi esőerdők irtása, a bioszféra degradációja, a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése rengeteg problémát fognak okozni, főleg ha nem vesszük komolyan hatásaikat. Ezeknek a tevékenységeknek a nyugati civilizáció jelenleg még a haszonélvezője, ráadásul úgy tartja magáról, hogy ez vitathatatlanul kijár neki. Ha más is bejelentkezik hasonló igényekkel, akkor a „károsult” védővámokkal és más eszközökkel kezd el fenyegetőzni. Olyasmi ez, mint valami védelmi pénz.

Vannak az emberi populációnak olyan egyedei, akik imádják a méregdrága holmikat. Könnyedén meg is tudják ezeket vásárolni, de képtelenek az előállításukra. Mások, máshol olcsón elkészítik azokat, de nincs rá pénzük és talán meg se vennék. Genetikailag csaknem azonos egyedekről van szó, ennek ellenére hatalmas társadalmi szakadék tátong közöttük, amely nem tartható fenn stabilan. A mindössze 300 ezres csimpánz populáció genetikailag jóval változatosabb az emberinél, igaz ők ösztönösen irtóznak a luxusjachtoktól.

Hogyan vessünk véget az igazságtalan kizsákmányolásnak? A gyarmatosítások háborúkkal végződtek. A világforradalom nem akaródzik kitörni, ráadásul elsősorban ellenünk irányulna. Biztos akad valami békésebb módszer is, de az nem a határok lezárásával vagy a pattintott-kőkorszak általános bevezetésével érhető el. Ma elsősorban rakétákat, bombázókat, drónokat használunk problémamegoldásként, mivel ezeket találjuk a legcélravezetőbbeknek, leghatékonyabbaknak a keresztény kultúra védelme érdekében. Határozott érvelésünkhöz ráadásul jól fel is vagyunk fegyverkezve.

Kelet-Európában ijesztő mértékben megnőtt azoknak a militáns csoportoknak a száma, amelyek a háborút valami vidám mókázásnak tekintik, látványos felvonulásokkal, lövöldözéssel, kirándulásokkal, táborozássokkal, piknikezéssel egybekötve. Ez is a globalizáció hatása. A felajzott honvédők amerikai kommandós filmekből, illetve háborús játékokból próbálják meg ellesni a katonai praktikákat.

Egész világra kiterjedő probléma az is, hogy a hülyeség megállíthatatlanul, és villámgyorsan terjed szanaszét. Mindenfelé felbukkannak a különböző összeesküvés-elméletek, hazugságok. Lépten-nyomon a „világ titkos uraiba” ütközünk, gyíkembereket vizionálunk. Háttérhatalmaktól rettegünk, miközben inkább a sajátunktól kéne.

Terjedőben van az a nézet, miszerint a nemzetállamok majd megállítják a globalizációt és minden ismét olyan szép lesz, mint a XIII.-XIV. században, a nagy pestisjárványok idején. A nemzetállamot és a nemzeti identitást a populista politikusok megpróbálják összemosni egymással. A nemzetállam azonban csak kihasználja az identitást és annak felhasználásával indít támadásokat mások ellen, legtöbbször önös érdekekből. Az ostoba és megalapozatlan nemzet-karakterológia mítoszának ápolása elsősorban a kirekesztést szolgálja. Másra nem is jó.

A fejlődést ezek a nemzetállamok nem fogják megállítani, legfeljebb mindenre elszánt vezetőik segítségével belesodrónak különböző konfliktusokba, esetleg jó szokásuk szerint kirobbantanak egy háborút.

A globalizáció ellen harcolni nagyjából annyira értelmes tevékenység, mint elkeseredett küzdelmet folytatni az elektromos hálózatok kiépítése ellen, mivel az áram néha agyoncsapja az embereket. A globalizmusban az emberiség nagy része „benne van”, használja, sőt élvezi. Összetett valami, tehát nem lehetnek kizárólag csak jó, illetve kizárólag csak rossz hatásai. Állandóan változik, amit érdemes figyelemmel kísérni és elmélkedni róla.

Globálisan” az emberiség az elmúlt száz év alatt rengeteget fejlődött, de ennek sajnos nincs hírértéke. Kit érdekel az, hogy világszinten a gyermekhalandóság a történelem során soha nem volt ilyen alacsony, és ma az emberiség 85 %-a tud írni, olvasni. Ez természetesen növeli a régiók közötti versenyt, ami a Nyugatnak nem kedvez. Megint előkerült a javak elosztásának problematikája, de ma már globális méretekben. A nyugati középosztály és az alsóbb rétegek jelenleg veszteseknek érzik magukat. Váratlanul érte őket az, hogy mások is képesek a fejlődésre és gyorsan tanulnak. A populista politikusok ezt használják ki, amikor odalökik a népüknek az idegenellenességet, a nacionalizmust, a kirekesztést. Jobban ettől nem fognak élni, de legalább jobbnak hiszik magukat. A verseny a világban azonban nem áll le azért, mert ők kiszálltak, és a protekcionizmustól várják a segítséget. A populista politikusok számára ideális ez környezet. Úgy csüngenek a válságokon, mint a piócák a „gazdatesten”. Céljuk ezért ezen válságok fenntartása, elmélyítése.

A liberalizmus, a szólás- és sajtószabadság, a nyitott társadalom, az emberi jogok, a PC, a szolidaritás, a multikultúra nem negatív fogalmak, csak egyes, gátlástalan politikusok ellenségkeresése tette azokat azzá. Hitvány, mindenre elszánt fickókról van szó.

Mi baj lehet abból, ha valaki reggae zenét hallgat, külföldön tanul, szeretné tudni azt, vajon mire költik el a befizetett adóját, az interneten vásárol, ázsiai lányt vesz feleségül?

A nyugati demokráciák még mindig nem haldokolnak. Ez csupán az orosz propaganda állítása, ami nálunk értő fülekre talált. Az orosz gazdaság – a rendkívül fejlett hadiipar kivételével – az összeomlás szélén táncol, a német gazdaság ezzel szemben jól teljesít.

Aki mindezek ellenére mégis szeretne megküzdeni a globalizmussal, az a szent cél érdekében mondja le mobil, illetve internet előfizetését. Ne szálljon fel soha többé se vonatra, se repülőre. A legcélszerűbb megoldás számára az lenne, ha elszántan kivonulna a társadalomból és felcsapna hivatásos remetének. Ez rendkívül tiszteletreméltó tettnek számítana, főként szélsőséges időjárási körülmények között.

Muszáj-e mindenkinek dolgoznia?

 uv2m2v5xhvtkh7chqvsqzg_r.jpgPierre Omidyar, az eBay alapítója

"A digitalizáció és elektromos mobilitás elterjedése csökkenteni fogja az alkalmazottak számát az autóiparban – állítja Karlheinz Blessing a Volkswagen AG személyzeti igazgatója. (Eltűnnek az autóipari munkások)

Az „Aki nem dolgozik, az ne is egyék" szemléleten alighanem sürgősen változtatnunk kell valamiként, mivel a technológia fejlődése miatt rengeteg ember fogja elveszíteni az állását. Nem egy-két lusta naplopó gondjait kell majd megoldani, hanem nagyjából az egész emberiségét. Mi lesz, ha robotok és más engedelmes szerkentyűk olcsóbban fognak szorgoskodni, mint a sok helyen amúgy is éhbérért dolgozó élő munkaerő?

Talán milliók fogják követelni, hogy azonnal állítsák le a fejlesztéseket, mivel ők ezek miatt maradtak munka nélkül. A géprombolók azonban a XIX. században sem jutottak semmire.

Az emberek egyelőre még nem árammal működnek. Életben maradásuk érdekében rengeteg különféle tápanyagra van szükségük. Pihenniük is túlságosan gyakran kell és ezen idő alatt nem termelnek semmiféle profitot. A gépekkel szemben munkaidőn kívül is rengeteg mindenre szükségük van. Csak egyféleképpen lehet kikapcsolni őket, ami azonban gyilkosságnak számít.

Sok olyan ember fog „felszabadulni” a munkavégzés alól, akik dolgozni ugyan szeretnének, de hatékonyságban nem tudják majd felvenni a versenyt a gépekkel. Nem lehet őket hirtelenjében átképezni szoftverfejlesztőnek, karbantartónak, elektrotechnikusnak, vállalat-igazgatónak, sikeres táncos komikusnak. A politikusok számát sem lehet a végtelenségig növelni. Mihez kezdhet egy ország 2.000-3.000 fess köztársasági elnökkel vagy 350.000 helyettes államtitkárral? Hol lehetne őket méltóképpen elszállásolni és a semmittevésen kívül mihez tudnának kezdeni?

A szórakoztatóiparban sem tud mindenki elhelyezkedni. A statisztériát sok helyen amúgy is kiszorította a könnyebben kezelhető és látványosabb CGI (Computer-Generated Imagery). Mi lesz, ha új sztárok helyett visszahozzák Judy Garland vagy Rudolph Valentino feljavított változatát? Chuck Norris marad a világ egyetlen színésze?

Feleslegesnek lenni nem jó dolog, nem kifejezetten szórakoztató és rengeteg kellemetlen mellékhatással jár. Depresszió, alkoholizmus, drogok, öngyilkosság, erőszak, mások kirablása. Ilyesmikkel lehet kitölteni a rengeteg szabadidőt. Az evolúció ez emberi fajt alapvetően úgy alakította ki, hogy minden egyes nap küszködjön az életben maradásért és nagyjából 20-30 évig éljen. A munka nélkül maradt férfiak kezdjenek el talán lándzsával nagytestű állatokra vadászni, asszonyaik pedig térjenek vissza a gyűjtögető életmódra? Ezzel tulajdonképpen el is menne az egész napjuk. Egészen fenséges látványt nyújtana, amint nagyvárosnyi, dárdákkal hadonászó férfi nekilátna üldözni egy teljesen elképedt bölénycsordát.

A Szilícium-völgyben, ahonnan talán legjobb rálátás nyílik a technológiák fejlődésére, már sejtik, hogy ebből nagy baj lehet. Aki megteheti, elkezdett magának erődítményeket, bunkereket építeni. (Föld alatti bunkerekbe menekülnek a Szilícium-völgy milliárdosai) Ezekben sem lehet azonban a végtelenségig kuksolni és rettegni.

A munka célja legfőképpen az, hogy ennek segítségével bizonyos szinten megéljen valaki, el tudja tartani a családját és néhány szerencsés esetben még élvezze is ezt. A fejlett országokban nagyjából működik is ez a rendszer, ha azonban valaki tartósan nem jut munkához, rövidesen itt is nyomorúságos körülmények között találja magát. Közmunkával, csatornák, utak tisztításával nem lehet megoldani ezt a problémát. Gépekkel ezek a „közmunkák” jóval olcsóbban és hatékonyabban elvégezhetők. A cirokseprű, bár kétségtelenül forradalmi találmány, erre a nyavalyára nem jelent gyógyírt.

Amivel leghasznosabban el lehetne foglalni a munka nélkül maradt tömegeket, az a tanulás. Jelenleg ha valaki felnőttként tovább akarja képezni magát, annak legtöbbször fizetnie kell. Vannak, akik hajlandók erre áldozni a saját idejükből és pénzükből. A tanulást érdemes lenne a társadalom számára hasznos tevékenységnek minősíteni, majd ezért cserébe méltányos összeget fizetni. Annak is, aki tanul és annak is, aki tanít. Ezzel valószínűleg rengeteg embert rá lehetne venni a tanulásra, azaz hasznos elfoglaltságra.

Aki lehetővé teszi azt, hogy a gyermekei nyugodt körülmények között tanulhassanak, annak rengeteg munkát, energiát kell befektetnie. Ha jövedelem hiányában egyszer csak ráküldenek egy végrehajtót, azzal jelentős mértékben megzavarják munkája végzése közben.

Az alapjövedelmet sokan ellenzik, de ha szeretnénk elkerülni egy „Mad Marx”-i világforradalmat, valamilyen módon be kell vezetni. A gépek dolgoznak, profitot termelnek, mellékesen ezzel elveszik az emberektől a megélhetésüket. Mobiltelefont, kisestélyit, csokoládét, minőségi vörösbort nem vásárolnak. Az emberek azonban nagyon szívesen átvállalnák helyettük a fogyasztással, szórakozással, világjárással járó ügyes-bajos dolgokat.

A klaszikus munkásosztály szép lassan átalakul munkanélküliek osztályává, akik még sztrájkkal sem érvényesíthetik érdekeiket, mivel nincs mit beszüntetniük

Amennyiben a munkások átengedik munkájukat a gépeknek, ezért a nagylelkű szívességért cserébe valamit kapniuk is kell. A gyártósorok pizzát enni nem, de adózni képesek az általuk megtermelt haszon után. Ki kell zsákmányolni a gépeket. A módszer kidolgozása rengeteg közgazdásznak adna okot a gondolkodásra, ami esetükben szintén hasznos munkavégzésnek minősülne.

Pierre Omidyar, az eBay alapítója szerint a gazdagok, tehetősek bezárkózása, állig való felfegyverkezése nem jelenthet valós megoldást. Omidyar Network befektetési cégével jelenleg félmillió dollár kiosztásával teszteli Kenyában, hogy mihez lehet kezdeni az alapjövedelemmel és annak milyen hatásai lehetnek.

Kizárólag elméletben ezt a problémát nem lehet komolyan vizsgálni, elemezni. Sajnos egyik állam sem hajlandó finanszírozni egy ilyen, látszólag teljesen felesleges kutatást. Ez nagy hiba a részükről és arra utal, nem igazán fogják fel sem a probléma jelentőségét, sem annak veszélyeit.

"Omidyar mellett az Y-Combinator elnöke, Sam Altman, illetve a Facebook társalapítója, Chris Hughes is beszálltak egy másik, 10 millió dolláros ilyen projektbe." Esetükben üzletemberekről, vállalkozó szellemű újítókról van szó, nem az Üdvhadsereg Szabadegyházáról. Valószínűleg nem csupán a jótékonykodás, illetve vallási megszállottság miatt vágtak bele ezekbe a projektekbe, hanem egy problémára keresnek megoldást. Problémamegoldásban nagy gyakorlatuk, tapasztalatuk van, ráadásul a politikusokkal ellentétben nem kell folyamatosan rettegniük választóik rosszallásától.

Rövidesen sok ember marad normális megélhetést biztosító, értelmes munka, illetve jövedelem nélkül. A nyugati világ ehhez nincs hozzászokva. Az emberiség nagy részének különböző okokból ma sincs munkája. Teljesen mindegy, hogy akar-e az illető dolgozni vagy nem. 

Ázsiában sok ember, köztük gyerekek robotolnak méltatlan körülmények között. Az ő kizsigerelésükkel lehet viszonylag olcsón hozzájutni különféle műszaki cikkekhez és más kívánatos javakhoz. Szerencsétlenek rengeteget dolgoznak, ennek ellenére nyomorúságosan élnek. Szó szerint belehalnak a munkába. Ám abban a pillanatban, amint hatékonyságuk elmarad a gépekétől, ezt a jövedelmüket is el fogják veszíteni.

Egy 7,4 milliárdos populáció normális fenntartása lehetetlen feladatnak tűnik. Aki a globális problémákra egyszerű, könnyen kivitelezhető megoldásokat javasol, az közönséges szélhámos, kuruzsló, esetleg törzsi sámán. Tagadhatlan, hogy mostanában nagy az igény ezekre a csalókra, de ők nem oldanak meg semmit, csak újabb problémákat generálnak. Céljuk ugyanaz, mint a terroristáknak, azaz az állandó félelem- és veszélyérzet fenntartása. Ebből élnek. Meglehetősen kellemesen. (Oszkó Péter: Kiútkeresés bekötött szemmel)

A bezárkózás, kirekesztés amely most ez egyetlen üdvözítő stratégiának tűnik és amely kiválóan felhasználható politikai haszonszerzés céljából, nem sokban különbözik a Szilícium-völgyi milliárdosok bunkereitől. Egy Európa nagyságú börtönt azonban nem lehet örökké fenntartani.

A kérdés, amire Omidyar-ék kísérletükben a választ keresik az az, hogy „Aki nem dolgozik, az mihez kezdjen magával?”. A nagyszájú populista hősök erre nem tudnak és nem is hajlandóak értelmes választ adni. Abban a hitben ringatják magukat, hogy majd valahogy kimagyarázzák magukat. Például azzal, hogy büszkén kijelentik: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék!”. 

Ebben az esetben azonban – a gázcserén kívül – nekik is be kellene szüntetniük az anyagcseréjüket. Omidyar-ék ugyanis elveszik előlük a munkájukat. Emiatt valószínűleg elkezdik majd Omidyar-t azzal támadni, hogy őt senki sem választotta meg, így semmiféle felhatalmazással nem rendelkezik. Pénze segítségével valószínűleg háttérhatalmat próbál létrehozni Kenyában.