Mivel kárt okoztak.
Ez persze csak egy idétlen szóvicc. Az is természetes, hogy így általánosítva ez nem igaz. Azokról van szó, akik a hatalom kegyeltjei és vidám kiszolgálói. Ők jutnak a legtöbb szereplési lehetőséghez, tehát nagy hatással vannak a közvéleményre, ezért a felelősségük is óriási. Az menekültekkel szembeni atrocitásokhoz nekik is közük van, mivel ők is fogaskerekek egy ördögi gépezetben. Aki nem hiszi, járjon utána.
Elsőként a saját szakmájukat, a hitelességüket tették tönkre. Ez az ő problémájuk, elemezgessék csak, ha kedvük tartja.Tudományos diszciplínából alkalmazott marketinggé degradálták le a politológiát. Manapság a politológusok úgy tekintenek a pártokra, mint valamiféle eladható termékekre, vagy mint fizetőképes megrendelőkre. A kormánypárt természetesen fizet is nekik huszárosan. Teszik mindezt nagyvonalúan, a közpénzek felhasználásával, ők pedig leszállítják a kívánt megrendeléseket. Erre azonban egy tehetséges biztosítási ügynök is képes. Ráadásul az ő tevékenysége átlátható. A Századvégé például ezzel szemben nem olyan nagymértékben.
A legelkötelezettebbek elvtelenül átmentek propagandistáknak, vagy ideológusoknak. Lett egy csomó kicsi Mihail Andrejevics Szuszlovunk, persze ezt ők nem ismerik el magukról. Szép lassan elővehetik a tudományos szocializmus és a politikai gazdaságtan könyveiket. Ha nincs, mert túl fiatalok hozzá, majd valahonnan beszerzik azokat.
Az is meglehet, hogy magának a politológiának csupán az a feladata, hogy kiszolgálja a pártokat. Ez esetben persze semmi jogom sincs kritizálni őket, mivel ezt a szerepüket kiválóan teljesítik. Török Gábor az egyik írásában azon kesergett, hogy a köznép csak azt akarja hallani tőlük, ami a kedvére való. Nem nagyon kíváncsiak az igazságra. Nem tudom, hogy maga a köznép miként van ezzel, mivel én csak egy darab köznép vagyok, így csak a magam nevében durcáskodhatok. A magam részéről bátrabb fellépést és több szemtelenséget várnék el. Meg persze az igazságot. Nem a teljeset és megmásíthatatlant, mert olyan nincs. Hülyeségeket is nyugodtan beszélhetnek, de az legalább a sajátjuk legyen.
Ha egy kóbor politológus olvassa ezt az irományt, talán kijavítja az én hülyeségeimet, biztos van egy csomó. Azt azért nagyon remélem, hogy nem egy bírósági per formájában, mivel nagyon kutyául állok anyagilag. Gyakorlatilag teljesen perképtelen állapotban vagyok. Börtönbe meg csak nem küldenek a tiszteletlenségemért. Amúgy pedig, sajnos valószínűleg én vagyok az idősebb. Ennyi idősen már jogom van elbutulni. Azt tartom inkább valószínűnek, hogy nem nagyon éri el az ingerküszöbüket. Pipafüst!
Amivel a legjobban felbosszantottak, az menekültekhez és az önkéntes segítőikhez való cinikus, gúnyos és felsőbbrendű hozzáállásuk. G. Fodor Gábor a kormány propagandáját egyszerűen zseniálisnak tartotta, mivel az eredményes volt. Valami igazság persze van a dologban, hiszen az atombomba is egy rendkívül zseniális találmány, de a bevetéséről mindmáig megoszlanak a vélemények. A környezetre való katasztrofális hatását azonban ma már senki sem vonja kétségbe. Politikailag bizonyos szempontból tényleg hasznosnak bizonyult.
Magát a nemzeti konzultációt egyenesen brutálisan jó eredménynek tartotta a lelkes fiatalember. Mindezt olyan lenéző és gúnyos mosoly kíséretében közölte, hogy az ember egyből komplett idiótának képzelte magát. Ilyen mélységes megvetéssel elég ritkán találkoztam. Az említett csodás eredmény az, hogy a kormány által elkövetett botrányok tömkelege ellenére, megállt a FIDESZ-KDNP népszerűségének csökkenése. Közel két milliárd forint brutális bevetésével és egy országos szőnyegbombázással ez valóban grandiózus teljesítmény. Az, hogy ez a társadalom – talán valami ilyesminek nevezik a politológusok ezt a valamit, tudja a fene – számára ez hasznos-e, hát azt bizony nem nagyon firtatja senki. G. Fodor gyakorlatilag egy erkölcstelen figyelemelterelő offenzívát ajnároz, láthatóan boldogan és megkönnyebbülten. Lelke rajta. Valahogy majd megmagyarázza az unokáinak, ha érdekelni fogja egyáltalán őket. Valószínűleg nem.
Bölcsen azt is kinyilatkoztatta, hogy az ellenzék nem vette komolyon a migrációs hullámot. A jelek és a tények ismeretében maga a kormánypárt sem. A szíriai polgárháború és az arab tavasz nem mostanában tört ki. Az egyébként terroristákat is nagylelkűen támogató, ma már szinte Európa védelmezőjének kikiáltott, Moammer Kadhafi – meglehetősen tragikus és brutális körülmények között – 2011. október 20-án távozott az élők sorából. Elegendő idő állt tehát a rendelkezésre ahhoz, hogy a kormány felkészüljön a menekültáradatra és az eltérő kultúrákból adódó konfliktusok megelőzésére, kezelésére. Az Európai Unióhoz hasonlóan a kormányt nem nagyon foglalkoztatta ez a kérdés.
A primitív "Unternehmen Lópici Gáspár" politikailag kétségtelenül hasznos volt, más szempontból nézve azonban nevetségesen groteszk és rendkívül káros. Aki ezt nem hiszi el, az olvasson el néhány humánetológiai könyvet. Főleg az emberi csoportok autonóm viselkedésével foglalkozó részek az izgalmasak. Az emberi csoportok közötti agresszivitás meglepően könnyen kiváltható. Sajnos az irányítása már jóval problematikusabb.
Az, hogy most hamarjában felhúznak egy csinos kis határzárat – egy értékes ökoszisztémát gépesített vaddisznók módjára szétdúlva – legfőképpen arra jó, hogy politikai hasznot húzzanak belőle. Ez a beruházás politikailag valószínűleg nagyon sikeres akció lesz. Az ellenérveket viszont gondolkodás és mindenféle gátlás nélkül leseperték, gyakorlatilag lehazaárulózva azokat, akik ezeket egyáltalán felmerték hozni.
Az említett politológusok nálam sokkal felkészültebbek és tájékozottabbak. Semmiképpen sem tartom őket ostobának, pont ezért nem vagyok kibékülve a ténykedésükkel. Nem mernek Orbán Viktornak visszabeszélni. Biztos vagyok benne, hogy tisztában vannak azzal, hogy Kos, Rhodos, Lesbos és még egy csomó görög szigeten a menekültek embertelen körülmények között tengődnek. Azt is tudják, hogy az Aszad rezsim gátlástalanul bombázza a civil lakosságot, akár még a szíriai menekülttáborokat is. Ehhez jött még az Iszlám Állam brutalitása, valamint a harcok kiszélesedése. Az ott élő emberek, a szélsőjobb által sulykoltakkal ellentétben, nem burnuszos kecskepásztorok. Művelt, jól kereső, jól szituált embereknek is menekülniük kellett, ha nem akarták, hogy ott helyben, családostól felkoncolják őket. Még az is lehet, hogy iPhone-juk és Nike cipőjük van. Otthonuk azonban már nincs. A politológusok a török-szír-kurd konfliktus történéseit is jobban ismerik nálam. Tisztában vannak azzal, hogy a törökországi táborok nem éppen eszményi körülményeket biztosítanak a menekülteknek. A határon keresztül érkezettek között azért van olyan sok fiatal férfi, mivel ők a leginkább alkalmasak arra, hogy egy hosszú és veszélyes utat megtegyenek és valami megoldást keressenek a Görögországban vagy Törökországban maradt hozzátartozóiknak. Nem hiszem, hogy ez egyszerű feladat.
Valószínűleg katonák se nagyon akartak lenni. Ez utóbbi a számomra is nyomós érv lenne, mivel én sem szeretném magamat szitává lövetni másokért.
A politikai haszonszerzésen kívül, ami ezzel a krízissel kapcsolatban engem nem nagyon érdekel, rengeteg olyan kérdés felmerül, amire nem nagyon térnek ki az említett, óvatos és félénk szakemberek:
- A magyar állam miért nem szervezte meg időben a menekültek fogadását, elhelyezését, adminisztrációját?
- Mi lesz a menekültekkel télen?
- Miért éri őket annyi atrocitás a magyar lakosság részéről?
- Miért zárkózik el a magyar kormány ennyire mereven mindenféle kompromisszumos megoldástól?
- Miért kóborolhatnak félkatonai szervezetek az amúgy is feszültséggel teli térségben?
- Az alapvető humanitárius segítséget sok esetben miért csak civil személyek biztosítják?
- Miért éri őket annyi inzultus, megaláztatás és miért nem támogatják a tevékenységüket?
- Miért tekinti a magyar állam ezeket a civil személyeket hazaárulóknak?
- Az Uniótól kapott a menekültek segítését célzó támogatások miért csak július 7. és 31. között voltak megpályázhatóak?
- Ki volt képes ilyen rövid idő alatt ennyi uniós pályázatot összeállítani?
- Átlátható lesz-e ezeknek a pénzeknek a felhasználása?
- Az egyházak, szeretetszolgálatok miért nem segítenek egy humanitárius katasztrófában?
- Hasznos-e a magyar lakosság számára a konfliktusok ilyen mértékű gerjesztése?
- Jelenleg a menekültek ellátása, fogadása hiányos és kaotikus. A terrorveszélyt ez a tény erősíti, vagy gyengíti?
- Nem lenne-e hasznosabb szövetségeseket keresni a menekültek között, mint általánosan és ostoba módon egységesen ellenségnek nyilvánítani őket?
- A 175 km-es határzár Natura 2000-es területeket is érint. A Paeonia officinalis subsp. banatica védelme érdekében, egy, a NATO által tervezett katonai objektum megépítését minden további nélkül meg lehetett akadályozni. Most még egy árva hatástanulmány sem készült a degradációval érintett területekről.
- A határzár erőltetett felépítése helyett ezt a pénzt nem lett volna hasznosabb inkább a menekültek fogadására, követésére, átvilágítására fordítani?
- Az érintett határszakaszon, hogyan szabályozzák majd a fegyverhasználatot?
- Meg lehet-e a határzárat védeni fegyverhasználat nélkül?
- Ha a fegyverhasználat mégis bekövetkezik, nem lesz-e ez negatív kihatással az amúgy sem túl jó magyar-szerb kapcsolatokra?
- Ki vállalja a felelősséget az esetlegesen bekövetkezett halálesetekért?
- Mi alapján tekinti a magyar kormány Görögországot, Törökországot, Szerbiát biztonságos országnak? A járványok és az alapvető egészségügyi körülmények hiánya miért nem veszélyezteti a menekültek életét?
- Hasznos-e az, hogy Magyarországon a menekültkérdést pártpolitikai csatározássá züllesztették le?
- Miért nem kap a lakosság objektív tájékoztatást a kérdésben?
- Nem jelenti-e mindez azt, hogy ezt a súlyos kérdést nem a komolyságának megfelelően kezeli a kormány?
Tényleg fogalmam sincs arról, hogy a politológiának kell-e ezekre kérdésekre választ adnia, vagy elégséges-e számára csupán a pártpreferenciákra való hatások a vizsgálata. Valami egyszerű költség-haszon elemzés elegendő lenne a menekültválság kezelésére? Ennél még egy családi ház kertjének a megtervezése is jóval bonyolultabb. Mitől félnek ennyire a politológusok?
François Villon
RABLÓBALLADA A VÖRÖS COQUILLARD-RÓL
I.
A vén kalappal ferdén homlokában,
amíg övében sandán ült a tőr,
és két jó lábán kissé ingadozva
(a rum tette ezt s az átkozott likőr)
ez volt Pierre, a vörös Coquillard,
ki orránál vezetett minden zsarut,
s mert mindenütt ott volt és nem volt sehol:
a törvény miatta már rég nem aludt.
II.
Még egy ringyót sem tudott sírni látni:
magával vitte, ha horgászni ment,
s csak a templom előtt hagyta magára,
hogy imádkozzék egyedül odabent.
A szegényektől nem vett el egy fityinget,
vadászni csak a gazdagokra járt:
s ha valaki ezt nem hiszi el, mondjátok:
Pierre volt ez, a vörös Coquillard.
III.
És mikor ő lett a rablóvezérünk
és pofája sebhellyel volt tele:
akkor mindig tudtuk, hogy miből élünk,
és senkinek sem lett üres a zsebe,
akkor egyszerre miénk lett a város,
s velünk táncolt egész éjjel a bár,
de amikor a zsaruk megjelentek:
csak volt Pierre, a vörös Coquillard.
IV.
A hasunkat kaláccsal puhítottuk,
s a pálinkában sohsem volt hiány,
s azt híreszteltük: a széles világon
nincsen hozzája hasonló zsivány.
De a hóhérnak ez már rég nem tetszett,
csak ült a varjak közt s azt mondta: rája vár,
és önmagát hozzá vendégül hítta
akkor Pierre, a vörös Coquillard.
V.
S a bitót nézte, mely alatt várt a féreg,
s övét, melyben már rég nem ült a tőr,
szemébe akkor majdhogy egy könny tévedt
(a rum tette ezt s az átkozott likőr)
és nyakát szépen a kötélbe dugta,
hiszen a hóhér is csak proletár,
s mikor kettétört a nyakcsigolyája:
csak volt Pierre, a vörös Coquillard.
Faludy György átköltésében