Minden, ami van, meg olyasmik is, amik nincsenek

NemGogol

Hogyan ütötte le az egyik ősöm egy jól irányzott ökölcsapással a Führert

2015. augusztus 01. - Toadwart66

a820130603-19838-1d7k288_gallery.jpg

Ősi druida családból származom. Elődeim közvetlen kapcsolatban álltak az Egyiptomi Birodalom összes fáraó-dinasztiájával. Aljas anyagi megfontolásból elterjesztettük róluk, hogy Istenek. Ezután meggyőztük őket arról, hogy a tulajdonunkban lévő építőipari cégekkel, közmunka felhasználásával, építessenek jó nagy piramisokat. Elhitettük velük, hogy így garantáltan örökéletűek lesznek.

Karthágó megpróbált minket megfékezni, mivel állandóan csaltunk és így teljesen tönkretettük a szépen virágzó szerencsejáték üzletágukat. Kapóra jött, hogy a família a markában tartotta a kialakuló Római Birodalmat. A szenátust rávettük arra, ha híresek szeretnének lenni, akkor szerezzék meg az egész Földközi-tenger vidékét. A pun háborúk alatt mindkét fél tőlünk vásárolt fegyvereket.

A gallokat simán elárultuk. Amikor a rómaiak végül nem akartak számunkra elegendő védelmi pénzt fizetni, egy jól megszervezett népvándorlás keretében lerohantuk őket. Fő célunk természetesen a birodalom kifosztása volt. Kezdettől fogva gyakorlatias család voltunk Nálunk a legfőbb érték a gazdasági haszonszerzés volt, amire mindig is kínosan ügyeltünk.

A középkorban különféle háborúk kirobbantásával foglalatoskodtunk. Egyik ősöm Ázsiában jutányos áron hozzájutott egy népes, pestissel fertőzött mongol futóegér családhoz. A segítségükkel grandiózus népességszabályozást vitt végbe Európában. Ármánykodás, árulás, aljasság. Ez az, ami a családunkat Európa szerte híressé tette. A fondorlatosság mindig is a vérünkben volt. Családi találkozóink gyakran fulladtak kedélyes vérfürdőkbe. A XVI. században, az akkoriban nagyon divatos, kölcsönösen végrehajtott családi mérgezések miatt majdnem kipusztultunk. Az volt a szerencsénk, hogy az egyik oldalágunk éppen Amerikában zsákmányolta ki az indiánokat. Ők életben maradtak, az őslakosok nem.

A familia az ősi tudás birtokában rengeteg csalót, szélhámost, hamiskártyást, szemfényvesztőt és biztos kezű orgyilkost adott a világnak. Jellemző ránk, hogy az évszázadok során hatalmas gyakorlatra tettünk szert menekülésben, rablásban, útonállásban, leánykereskedelemben, aljas módon szerzett vagyon felhalmozásában. A kalózkodás sem állt távol tőlünk. A tulajdonomban van Sir Francis Drake kapitány egyik hajtincse. A kalózkapitány koponyáját jelenleg a húgom levélnehezéknek használja. A többi részét valamelyik menekülésünk során sajnos elveszítettük.

Gátlástalan elvetemültségünkre jellemző, hogy egy-egy sajnálatos haláleset után nem papot, hanem hagyománytiszteletből hóhért hívunk.

A Francia Forradalom idején szervezetten fosztottuk ki az arisztokráciát. Egyik távoli rokonom, egy bizonyos Robespierre nevű, minden hájjal megkent ügyvéd, addig fondorlatoskodott, amíg saját magát is gyanúba keverte. Sikerült a családban egyedüliként végrehajtania azt a bravúros tettet, hogy először szétlőtték az állkapcsát és utána küldték a guillotine alá. Rendkívül szép teljesítmény volt. Általában csak simán felakasztottak, vagy vízbe fojtottak minket, lefejezéssel nagyon ritkán bajlódtak velünk kapcsolatban.

Bonaparte Napóleon nevű ősöm meghódította majdnem egész Európát. Pechjére az oroszországi fiaskó után a família egységesen átállt Wellington herceg oldalára.

A család egyik oldalága kiváló üzleti érzékkel, megszervezte a rabszolga-kereskedelmet. Ekkoriban egy csomó cukornád ültetvénnyel és rengeteg korbáccsal rendelkeztünk.

A szervezett bűnözés felépítésében és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kirobbantásában is jelentős szerepet játszottunk. Mielőtt a proletárok lerohanták volna a Téli Palotát, addigra mi azt már tökéletesen kifosztottuk. Csodálkoztak is az elvtársak, hogy a cár atyuska mennyire puritán ember volt.

Az alkoholcsempészetből és a két világháborúból – tradicionálisan – rendkívül tisztességtelen módon szedtük meg magunkat. Virágzott a fegyverkereskedelem és mi emiatt gátlástalan dőzsölésbe kezdtünk. Igazságos módon mindenkit elárultunk.

A második világháborúban az egyik rokonom megpróbált Hitlerrel is üzletelni, de ő állandóan üvöltözött és valami felsőbbrendű emberről hadovált. A bácsi felajánlotta, hogy szerez neki belőlük amennyit csak akar, csak mondja meg pontosan, hogy miként nézzenek ki. Erre a Führer, mint a fába szorult féreg, veszettül elkezdett üvöltözni, és hisztérikusan az kiabálta, hogy „Raus!”. A bácsi nem nagyon tudott mást tenni, mint egy jól irányzott ökölcsapással leterítette, mint egy marhát. A meglepődött SS őröket megnyugtatta, hogy csak egy ősi, távol-keleti relaxációs technikát mutatott be. Közölte, hogy nézzék majd meg, ha Herr Hitler magához tér, milyen szépen ki fog tisztulni az agya. Sajnos az ütés túl jól sikerült, így a Führer még aznap nekilátott a Barbarossa terv kidolgozásának.

Jelentős szerepet játszottunk a kubai rakétaválság kirobbantásában is. Zseniális módon mindkét felet keményen megzsaroltuk. Végül szerencsére fizettek. Az így szerzett pénz segítségével sikerült kirobbantanunk az olajválságot. Biztos mindenki hallott már róla, vagy legalábbis fizetett érte. Természetesen nekünk.

Rendkívül büszkék vagyunk arra, hogy az adószedést és az uzsorakamatot az egyik ősünk találta ki. Erre a tevékenységére az a legfőbb bizonyíték, hogy máglyán égették el, miután kibelezték.

Jelenleg legfőbb szórakozásunk és bevételi forrásunk különböző országok gazdaságának bedöntése és válságok kirobbantása. Mi vagyunk az a háttérhatalom, amiről annyit beszélnek. Szaniszló Ferenc, ármány-szakértő, kiválóan ismeri a családunk históriáját. Tudományos előadásai során azonban nagyon sokat szépít a cselekedeteinken. Jóval gonoszabbak és aljasabbak vagyunk, mint ahogyan azt ő állítja.

*******

Mark Twain – Börleszk biográfia (részlet)

Szentkuthy Miklós fordítása

„Mivel két-három barátom nemegyszer kifejezte óhaját, hogy írnám meg önéletrajzomat (még el is olvasnák, tették hozzá, ha véletlenül ráérnek): hát most engedek a tömegek hisztériás követelésének, és íme - itt nyújtom életem történetét.

Ősrégi nemes családból származom: családfánk messzi-messzi századokban gyökeredzik. Az ősök őse, az első, akit a családi krónika megemlít: bizonyos Higgins, a família barátja. Ez még a tizenegyedik században volt, mikor egész pereputtyunk Aberdeenben élt, Angliában, a corki grófságban. Hogy hosszú életű családunk tulajdonképpen mért viseli azóta az anyai nevet (kivéve azt a pár esetet, mikor egy-egy csemete játékos álarc- vagy álnévképpen az apai nevet használta, különböző zűrök elkerülése céljából), és nem a Higginsét: olyan titok, melynek bolygatásától családom mind a mai napig felette tartózkodott. Valami romantikus história lappang mögötte - költői is meg ködös is -, úgyhogy legjobb, ha nem nyúlunk a dologhoz. Így van ez már az ilyen ősi családoknál.

Arthur Twain országos hírű férfiú volt - önkéntes adóvégrehajtó a keresztutaknál William Rufus idejében. Körülbelül harmincéves lehetett, mikor visszavonult az egyik legpatinásabb angol üdülőhelyre, mely Newgate Fegy... stb. néven ismeretes; azért ment oda, hogy bizonyos dolgokat rendezzen: azóta senki sem látta. Ott tudniillik váratlanul elhalálozott.

Augustus Twaint is különleges babérok koszorúzták úgy 1160 táján. Nagyon tréfás egy fickó volt, ócska szablyáját szívesen élesítgette (és használta is), főleg vaksötétben és kies helyeken: szerette meg-megcsiklandozni vele az arra járókat, élvezte, hogy milyen nagyokat ugranak tőle. Született humorista volt. Viszont kissé túlzásba vitte a dolgot, és az első alkalommal, mikor rájöttek, hogy az utazóközönségnek ily módon szokta lesegíteni a kabátját, a hatóságok eltávolították egyik testrészét, és a londoni vértörvényszék egy igen előkelő helyére tűzték ki, ahonnan nyugodtan szemlélhette a sétálókat, és különösebb gondok nem is zavarták. Soha ilyen kellemes helyzetben még nem volt, és ezen a pozícióján többé nem is változtatott. A következő két évszázadban a családfa főleg katonákat mutat fel - nemes lelkű, heroikus fickókat, akik örökké dalolva mentek a csatába (pontosan a hadsereg mögött), és ugyancsak ujjongva vonultak vissza (pontosan a legelső sorok előtt).”

A bejegyzés trackback címe:

https://nemgogol.blog.hu/api/trackback/id/tr177670920

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.